Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-05-18 / 20. szám
Tavasz, életigenlés, (éltudatos előretörés, reményekkel teli, felfelé tekintő szemek... Ez jellemzi az élő, eleven ifjúságot: Az ifjú mindig előrenéz, táguló pupillákkal kémleli a jövőt. Nem is csoda ez, hiszen még előtte áll az élet; az lenne furcsa, ha a múlton merengene, vagy a jelen problémáin ragadna le a tekintete. Előtte áll az élet, a hivatás, a család és még sok más, ami mind reményekkel és eddig még nem tapasztalt újdonságokkal kecsegtet. Mindig magasabbra Amikor az ifjúság előre néz, akkor mindig felfelé is néz. Nemcsak egyre előbbre szeretne jutni, hanem egyre magasabbra is szeretne emelkedni. Az ifjút nem szédítik az égbenyúló, meredek hegyormok, és nem vakítja szemét a Nap fénye. Felfelé néz és ezt kérdezi: ,,Mi van ott fent, mi van legfelül?” Egyre többet szeretne megismerni, mindent tudni akar, győzni és uralkodni akar. Talán különösen is el lehet mondani mindezt^ a mi korunkról. Hiszen ma már úgy tűnik, hogy az ember minden eléje tornyosuló akadály fölé tud emelkedni, és le tudja győzni azt. Az atomkorszak hajnalán az ember már nem is pusztán földi mértékekkel mér és földi távlatokban gondolkodik, hanem a világmindenség felé fordítja tekintetét és azt akarja meghódítani. Feljebb, egyre csak feljebb! Fölé kerekedni minden kérdésnek, problémának, megoldhatatlannak látszó bajoknak, akár egyéni életünkben, akár társadalmi és szociális kérdésekben; uralkodni a természeten és mindenen ebben a világban. Jézus Krisztus, a keresztyén fiatal Ura Ebbe a valóságos helyzetbe szól bele Isten igéje a mennybemenetel örömüzenetével: Isten Jézus Krisztust a maga jobbjára ültette a meny- nyékben, „felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon ...” Jézus Krisztus mennybe ment s így a világon Ö van „legfelül”. Uralkodni ment a mennybe, az Ö felmenetele azt jelenti, hogy az Atya Neki adott minden hatalmat mennyen és földön. Magasra törő tervekkel teli fiataloknak jó tudni arról, hogy Jézus Krisztus felül van mindenen. Bármilyen magasra kívánunk jutni az életben, bármilyen magasan érezzük már most, vagy majd ma-, gunkat, öfölé nem kerülhetünk. Biztos, hogy a mi nemzedékünk óriási léptekkel fogja előreviinnl az emberiség, a technika, vagy a tudomány nagy és nemes ügyét, lehet, hogy olyan magasságokban fogunk szárnyalni, amilyenről nem is álmodtunk, de Valaki még mindig lesz fölöttünk. Valaki akkor is hatalmasabb lesz, mint mi. Lesz Valaki, akinek a segítségét akkor sem nélkülözhetjük; Jézus Krisztus, a keresztyén fiatal Megváltója De az a jó, hogy mi erről a Jézus Krisztusról még mást is tudunk. Ez a Jézus Krisztus azonban, akit Isten fölébe helyezett minden hatalomnak és erőnek, az isteni dicsőséget felcserélte a legnagyobb mélységgel és gyalázattal akkor, amikor lejött hozzánk földi világunkba és bűneinkért kereszthalált szenvedett. így lett minket bűnbocsánattal, élettel és üdvösséggel megajándékozó Megváltónkká. Ezért nézhetünk Rá gyermeki bizalommal és szeretettel. Célokért küzdő, felfelé törekvő és sikerek után vágyódó életünkben. Vele juthatunk el a legtöbbre, Ö vezethet minket a legmagasabb hegycsúcsokra. Az igazi célt is csak Vele érhetjük el. Lehet, hogy nagy céljaink, amelyek most nagyon tisztán állnak előttünk, elvesznek a szemünk elől. Az is lehet, hogy nagyszerű ifjúi álmainkból majd néha keserű valóságra kell felébrednünk, lehet, hogy nem tudunk előbbre jutni és nem fogjuk meglátni a magas hegycsúcsok széles horizontját. De ha ez a leghatalmasabb Jézus Krisztus a mienk lesz és marad, akkor minden ellenkező látszat ellenére célhoz értünk, és bátran elmondhatjuk, hogy életünknek volt értelme. „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülön- bek is; de akik az Urban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (És. 40,30—31.) Szelényi Miklós RÁKÓCZI KOPORSÓJÁNÁL (Kassán, 1957 júliusában) Oly régi vágyam teljesült be végre! Kassai dóm... alatta hűvös kripta! Es benne az a legendás koporsó, Mely telkemet oly régen vonta, hívta! Ott álltunk többen... néma tisztelettel... S bár nem beszéltünk mind egyféle nyelvet, Édes testvérek voltunk mindahányan, Ott a szabadság hős halottja mellett! Oh, nagy halottunk! Büszkeségünk! Hősünk! örülj! Te az egységen fáradoztál, S mily forró, szent egységbe kapcsolódtunk Ott a te hideg márványkoporsódnál! Annak nevében bontottad ki zászlód: S rohantál bátran viadalnak, tűznek, Kinek nevét hazád nevével együtt, Szabadságosztó zászlaiidra tűzted! Hogy mit éreztem ott a közeledben, Ei nem zenghetné semmiféle szózat, Azt vettem észre csak... hogy ráhajoltam, Es csókkal illettem a koporsódat! Haluszka M. Rózsa KONFIRMANDUSOKKÁ« A gyülekezet felnőtt tagja leszek: az egyház fenntartása az én kötelességem is EGY NAGYON FONTOS mondattal kezdem: az egyházban a legfontosabb az igehirdetői szolgálat. Az egyház szervezete nem azért van, hogy ilyen is legyen a világon, hanem azért, hogy legyen hely, legyen egy keret, amelyben ez az igehirdetői szolgálat — melyet Isten az emberekre bízott — folyik. Lehet, hogy most azt mondja valaki közületek: hát azért az egyház külső formájában, életében nagyon sok olyasmi van, ami még csak közvetve sem látszik elősegíteni az igehirdetői szolgálatot. Pl. egy lelkészi hivatal adminisztrációs vezetése, anyakönyvezés, vagy mondjuk az egyházfi munkája stb. Mi összefüggés van ezek és az igehirdetés között? — Van összefüggés. Ha az egyház élete, szervezete nem „ékesen és jó rendben” (Pál apostol kifejezése) folyik, akkor az zavarja az igehirdetői szolgálat eredményességét. MIÉRT MONDTAM EL MINDEZT? Azért, mert ezt az igehirdetői szolgálatot mindenféleképpen biztosítani kell. Nem szabad egyetlen egy- háztagnak sem megengedni, hogy ez a szolgálat valamilyen zavar miatt nehézségekbe ütközzék. Mindnyájunk sokrétű feladata, hogy ennek a szolgálatnak zavartalanságát biztosítsuk. A sok feladat közül egyet említünk most meg. Mivel az egyház itt a földön él és végzi munkáját, nyilvánvaló, hogy ennek a munkának végzéséhez bizonyos anyagi feltételek is 'szükségesek. Pénz is kell ahhoz, hogy az egyház szervezete mozogjon, éljen. Az igehirdetői szolgálat anyagi biztosítása az egyház tagjainak feladata és kötelessége. Az egyháztagok önként összeadott fillérei, forintjai is elősegtik azt, hogy az egyház végezze a maga munkáját. Minden felnőtt egyháztag egyház- fenntartói kötelessége ez. Mindany- nyiunknak meg kell látni: amikor adományainkkal hozzájárulunk az egyház fenntartásához, akkor a legteljesebb mértékben Isten ügyét segítjük elő. Mindegy, hogy adományunkat közvetlenül mire fordítják: lelkész fizetésére, templom megújítására, orgona építésére, szórványgyülekezetek megsegítésére, lelkész- képzésre, szeretetszolgálatra, sajtó- munkára, vagy közegyházi célokra — közvetve mindegyik adománnyal az igehirdetői szolgálatot segítjük elő. EGYHAZUNKNAK SOK PÉNZRE VAN SZÜKSÉGE. A legkisebb gyülekezet évi költségvetése is (ez a költségvetés biztosítja anyagilag abban a gyülekezetben az igehirdetést) legalább tízezer forint. A nagy fővárosi gyülekezetek évi pénzszükséglete sokszor két- háromszázezer forint. Szeretetszolgálatunknak, lelkészképzésünknek, egyéb központi szerveinknek évente sok millió forintra van szükségük, hogy munkájukat végezhessék. — Sok olyan gyülekezetünk van, ahol a hívek — mivel kevesen vannak — nem tudnak annyit adakozni, hogy biztosítsák gyülekezetükben az igehirdetői szolgálatot. Ezért létrehozta egyházunk az ún. Központi Alapot. Ennek az a feladata, hogy az anyagilag erőtlen gyülekezetét segítse. Persze ez a központi szerv is csak akkor tud segíteni, ha van pénze. Pénze pedig ugyancsak az egyháztagok adományaiból van. (Itt jegyzem meg, hogy a magyar állam is évente sok millió forinttal járul hozzá az egyházunk anyagi szükségleteihez. Pedig nem kötelessége. Hálásak is vagyunk érte. Nekünk viszont kötelességünk.) EZÉRT KÉR AZ EGYHÁZ anyagi támogatást híveitől. Ezért van az istentiszteleteken offertorium, azért járulnak hozzá az egyháztagok havi felajánlásukkal az egyház fenntartásához. — Minden évben ötezren konfirmálnak egyházunkban. Ebben az évben is. A konfirmáció után az egyház felnőtt tagjai lesztek: az egyház fenntartása most már a ti feladatotok is. Gondoljátok el: ha mind az ötezren csak annyit áldoztok, hogy minden vasárnap csak egy forintot dobtok a perselybe, az egy év alatt majd háromszázezer forint! Ti, idei konfirmandusok ezévi adományait tokkal kb. tíz középgyülekezetben tudjátok biztosítani az igehirdetői szolgálatot. Az Istentől kapott és Istennek szánt adományaitokkal ti segítitek elő, hogy tíz templomban továbbra is hangozzék Istennek megtérésre hívó, üdvösséget hirdető igéje! Nagyon nagy dolog ez! KEDVES KONFIRMANDUS TESTVÉREIM! Ne feledjétek soha: az a tíz gyülekezet rátok bízatott! Ti vagytok felelősek azért — mint az egyház újdonsült felnőtt tagjai —, hogy ott ebben az évben is legyen egyház, legyen igehirdetés! Juhász Géza. , Pályaválasztás Az érettségit joggal tartják nagy eseménynek az életben. Hiszen aki tegnap még gyereknek számított, az most egyik napról a másikra szinte felnőtt-sorba lép. * A gimnázium utolsó évének azonban legnagyobb jelentősége a pálya- választásban van. Ekkor kell végleg döntenünk jövőnk, egész további életünk felől. Hogy melyik főiskolát vagy intézményt írjuk jelentkezési ívünk megfelelő rovatába, ettől az apró mozdulattól, ettől a néhány szótól nagyban függ egész további sorsunk. Bátran azt lehet mondani, hogy ez az a pont, amikor szüléink kezéből már mi vesszük át jönőnk irányítását. Mert ha szüléink sok élettapasztalattal és nagy szeretettel adnak is tanácsokat, a döntő, a végső szót, mindezek figyelembevételével, nekünk kell kimondanunk. Felelősséggel tartozunk ennél a választásnál Istennek is. Ö adott nekünk valamilyen tehetséget, talentumokat, úgy kell használnunk, ér- I tékesítenünk ezeket, hogy egykor majd jó és hű szolgáknak mondjon minket. És ez azt jelenti, hogy ennél a választásnál nem a mi boldogságunk elérése, a mi érvényesülésünk, a mi jólétünk az egyetlen és döntő szempont, hanem Isten akarata és így a másik embernek való szolgálat, a másik ember az emberi közösség boldogulása. Az Istentől rendelt helyet, hivatást kell megtalálnunk, így lehetünk embertársaink számára a leghasznosabbak és viszont a hivatás teljesítése sok olyan örömöt ad, amit másképpen megszerezni nem lehet és ami valóban boldoggá teheti az emberi életet. A jelentkezési ívek már elindultak hivatalos útjukon, a jelentkezők már túl vannak a szorosan vett választáson, de a probléma mégis csak probléma marad. Különösen azok helyzete nehéz, akiknek nem sikerül a felvétele, bár ez szinte kizárólag azok számára probléma, akik főiskolára készültek. Akik ilyen helyzetbe kerülnek, ne fáradjanak el évről évre megpróbálkozni a felvételi lehetőséggel. Természetesen még így is megtörténhet, hogy eredménytelen marad az igyekezet. Mindig arra kell törekedni, hogy a választott pálya ne csupán foglalkozás, megélhetési lehetőség, hanem hivatás legyen. Elviselhetetlen szinte az olyan élet, amelyben semmi szépséget, semmi örömöt sem jelent a munka. Elkeserítő és fárasztó csak azért dolgozni, mert kell. Akinek nem valósulhattak meg tervei, az törekedjék új helyzetében is a legtökéletesebbre. Isten ott is számon fogja kérni tőle a tálentomo- kát. Ne nézze le a fizikai munkát, hiszen arra éppen olyan szükség van, egyáltalában nem alacsonyabb- rendű, és ha szellemileg bírta volna a főiskolát, akkor itt ezáltal a legjobbak közé kerülhet. Vssőscínű, hogy már többen gondoltak arra, hogy a Teológián tanulnak majd tovább. Számukra különösen is fontos, hogy Isten akaratára figyeljenek. Teológiára jönni nagy felelősség: teológusoktól, lelkészektől Isten még fokozottabban számonkéri a rájuk bízottakat. A teológus éveknek a megfeszített tanulással eltöltött készülés éveinek kell lenniük, s a lelkészi szolgálat is telve van megerőltető szellemi és fizikai munkával. Isten követének lenni: ez teljes embert, egész életet követel, meghatározott munkaidő és fényes ellenszolgáltatás nélkül. De kimondhatatlan boldogság Jézus Krisztus örömüzenetével járni. Akiben felvetődik a Teológián való tanulás, a lelkészi szolgálat gondolata, akár régi vágy, akár mások javaslata, akár egyéb körülmény folytán, alaposan gondolja meg a következő lépést. Ennél a szolgálatnál, hivatásnál elsősorban nem a körülmények, képességek, eshetőségek vagy egyéni vágyak a döntőek, hanem egyedül Isten akarata. De ha általában a pályaválasztás kérdését lehet Isten elé vinnünk, akkor ezt is lehet. Sőt ezt kell is, enélkül lehetetlen Isten Igéjének szolgálatába állni. Aki a pályaválasztás idején tudja hittel és engedelmes szívvel Isten akaratát figyelni, az kétségkívül megbizonyosodik afelől, hogy az ő Ura él, és hogy az ö Ura gondviselő Atya. Reuss András Megerősítés és áldásvétel napja Rohannak a napok, egyik a másik után. Minden nappal közelebb vagytok ahhoz a nagy naphoz, amikor az előkészületi idő véget ér és jön a konfirmáció felejthetetlen napja. Arról írok néktelc, hogy mit is jelent ez a nap számotokra. Nagyon jól tudjátok, mit jelent a konfirmáció szó magyarul: -„megerősítés”. Ki az, aki megerősít, kit és mit kell megerősíteni? Miért van szükség erre? — ezek a kérdések várják most a feleletet. Isten erősít meg a hitetekben. Az előkészület ideje alatt feltárul előttetek evangélikus hitünk minden igazsága. Elméletileg tudni fogjátok, hiszen szorgalmasan megtanuljátok. Isten azt a csodálatos munkát végzi el bennetek, hogy a sok holt betű az elmondott szöveg megelevenedik számotokra, életté válik. Isten Szentlelke átforrósítja szíveteket, öntudattal, hittel, erővel és bátorsággal ajándékoz meg ezen a napon. Nehogy azt gondoljátok, hogy befejeződik a konfirmáció napjával valami, hanem éppen ekkor kezdődik egy új felelősségteljes keresztyén élet. Isten igéje indítja el ezt az új életet és ad erőt a mindennapi igaz keresztyén életre. Az igazi konfirmandus, aki azt az útravalót, tanítást, amit kap, nem ereszti szélnek, hanem komolyan megőrzi és életét ahhoz szabja, és szorgalmas templomlátogató, rendszeres bibliaolvasó fiú vagy leány marad a konfirmáció után is. Isten éppen ehhez ad erőt, tehát ö konfirmál, hogy erősek legyetek az „Urban és az ő hatalmas erejében”. Ez a szó, hogy megerősítés, azt is jelenti, hogy ti is megerősítitek azt a fogadalmat, amelyet helyettetek keresztszüleitek tettek, amikor tehetetlen és tudatlan kis pályás babaként titeket az oltár élé vittek, hogy megkereszteljenek. Akkor fogadott Isten titeket gyermekeivé. Ti még akkor semmiről sem tudtatok. Isten pedig már akkor szeretett, magáévá fogadott titeket. Keresztszüleitek akkor megfogadták, hogy titeket az evangélikus hitben fognak nevelni. Ti most már olyan lelki érettség fokára érkeztetek, amikor már önállóan is saját lábatokra állhattok a hit útján. Az első lépés az, hogy saját nevetekben tehettek fogadalmat arról, hogy evangélikus hitetekben, ahogyan Isten Lelke szívetekbe véste, mindhalálig hűségesen megmaradtok. Tehát a konfirmáció napja egy csodálatos aranyhid, mely összeköti a ti ke- resztségeteket az első úrvacsorával. Isten Jézus, Krisztus szent testével és vérével megerősít és ti is tudatosan megerősítitek, hogy hitben kívántok járni. A konfirmáció ünnepén jön majd egy csendes perc, amikor odatérdeltek mindannyian az oltár elé. Az elmélyült áhitatos csendben lelkészetek kezét fejetekre teszi és Isten igéjével megáld titeket. Mindenetek felett külön-külön egy igét mond. Igét kaptok. Isten megáldó szavát. Ez az ige elkísér egész életeteken keresztül. Én is még mindig emlékszem arra az áldó igére, amit kaptam. Ha ti is igaz tzívvel fogadjátok és megörzitek jól szivetekben, akkor ez az ige fényes sugárként végigkíséri életeteket. Figyeljetek hát erre az áldó igére. Zárjátok szívetekbe, hogy soha • el ne felejtsétek. Garami Lajos Konfirmandus naplójából MÁRCIUS 3. ... Nekünk konfirmandusoknak van egy perselyünk. Minden órán teszünk bele adományt. Kíváncsi vagyok, mennyi jön össze, mert elhatároztuk, hogy abból veszünk egy Űjtestamentomot Szűcs Ferinek. Neki nincs Bibliája. A tisztelendő bácsi adott neki egyet használatra. Feri éppen hiányzott azon az órán, amikor a tisztelendő bácsi tanácsára elhatároztuk, hogy meglepjük Ferit egy Újszövetséggel. Ami pénz megmarad, azt elküldjük Gyenesdiásra, Kapernaum nevű sze- retetintézményünknek... MÁRCIUS 26. Ma a tanítónéni látogatott meg bennünket. Mondta szüleimnek, hogy a félév óta számtanból is meg földrajzból is javítottam. Pedig a konfirmációval több a' tanulni való, de örömmel teszem. Mindig is mondja nekünk a tisztelendő bácsi, hogy a konfirmáció miatt nem szabad elhanyagolnunk az iskolai tanulást, sőt a komoly konfirmandus nemcsak a konfirmáción, hanem az iskolában is jól megállja a helyét és első a tanulók között. ÁPRILIS 1. Ma nagyon boldogok voltunk mi leányok: Mert beválthattuk és teljesíthettük a magunk között történt elhatározásunkat. Azt, hogy mi viszünk virágot az oltárra. Végre már kinyílott az ibolya. Tegnap majdnem egész délután ibolyát szedtünk mi négyen, lányok. Sokat tudtunk szedni. Még otthon is maradt mindegyikünknek. Micsoda jó illata van. Odatettem az éjjeliszekrényemre a Bibliám mellé. A múlt óra óta ugyanis olvassuk a Bibliát. Jövő órán a Bibliáról tanulunk. Azt mondotta a tisztelendő bácsi, hogy mindenkitől meg fogja kérdezni, szokott-e Bibliát olvasni. Mivel nem akarok szégyenben maradni, ezért elkezdem olvasni. Ezért tettem oda az ibolyát is, hogy bibliaolvasás közben is érezzem az illatát. Az első harangszókor 6 nagy csokor ibolyát vittünk a tisztelendő néninek. Mindig ő szokta díszíteni az oltárt. Mivel az első ibolyát a tisztelendő bácsinak is meglepetésül szántuk, megkértük a tisztelendő nénit, hogy ne árulja el neki előre. Csak akkor fogja észrevenni, amikor az oltárhoz lép. Olyan szép volt a lilába öltözött oltáron a lila ibolya. Így mi is tehettünk valami szépet és jót az istentiszteleten. Iharosberényi konfirmandus- ,
