Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-18 / 20. szám

Krisztus feltámadásának ereje

üdvbizonyosság (Róma, 8, 38-39)

Pál apostol kétszer válik valóságos énekköltővé a Római levélben: a 8. és a 11. fejezet végén. Mind a kétszer Isten nagyságát magasztalja, mind a kétszer nagy összefüggésben látja meg az emberi életet és elcsodálkozik azon, hogy Isten mennyire szereti az embert és ennek ad művészi kifejezést.

Itt Pál arról énekel, hogy őt semmi és senki el nem választhatja Isten szeretetétől. Szavait joggal lehetne nevezni az üdvbizonyosság himnuszának. Szavait minden keresztyén ajkára veheti és bátran énekelheti, hiszen amit tett az Isten, az nem csak Pál számára volt jelentős. Üdvbizonyossága nem csak Pálnak lehetett, mi is, mai keresztyének is bizonyosak lehetünk üdvösségünk felől.

Mi áz alapja ennek a bizonyosságnak? Az Isten szeretete, amely Krisztusban lett nyilvánvaló. Az üdvbizonyosság nem ábránd, vagy elképzelés szülötte, a váltság és feltámadás tényén alapul. Nem valamilyen vallásos élményünk az alapja, hanem az, ami Krisztussal történt és amit Krisztus mondott. Krisztus feltámadott, mi is föltámadunk. Krisztus mondta tanítványairól: „Én örök életet adok nekik, soha örökké el nem vesznek, senki az én kezemből ki nem ragadja őket!” Nem magunknak, lelkiállapotunknak, érzéseinknek kell hinnünk, hanem Krisztusnak!

Ki győz meg üdvösségünk felől? A Szent Lélek Isten, ö kelt hitet ma is emberi szívekben, ö tesz bizonyossá afelől, hogy az, ami csaknem kétezer esztendővel ezelőtt történt nagypénteken vagy húsvétkor. az a mi életünkkel is kapcsolatos, sőt döntő valamennyiünk számára. Pál apostolt is ö győzte meg, minket is csak Ö győzhet meg. Az nem véletlen. hogy az egész 8. fejezet a Szent Lélek munkájáról szól és a fejezet

végén van e két vers. Pál nem meggyőződött, hanem pontosabban meggyőzött ember. A Szent Lélek diadalmaskodott rajta. Most már hiszi, bizonyos felőle, hogy üdvössége van.

De mi is az az üdvösség? Néha azt vesszük észre, hogy gyakran használt keresztyén szavainkat már alig értjük, így van talán az üdvösség szavával is. Üdvösség: Istennel való közösség, kapcsolat. Pál ebben hisz, hogy ezt a közösséget, kapcsolatot semmi és senki megbontani nem tudja, még a mi utolsó ellenségünk, a halál sem. Az, amit itt Pál apostol fejedelemségeknek, hatalmasságoknak, magasságnak, mélységnek nevez, azt ma így mondanánk: sors. végzet. A keresztyén ember tudja, hogy sorsa éppenúgy Isten kezében van, mint ahogy átöröklött hajlamain is diadalmaskod- hatik Istennek Jézus Krisztusban felénk megmutatott szeretete.

Mit ér az, ha valaki tudja, hogy van üdvössége? Az előbbiek alapján így tudom megfogalmazni: Az üdvbizonyosság azt jelenti: Isten tenyerén élni, halni: biztonságban lenni. A mai ember sokszor azért van bizonytalanságban, mert nem él az Isten tenyerén, azért babonás, azért hisz négylevelű lóherében, szerencse állatokban és különböző talizmánban, mert nem hisz az igaz Istenben. A keresztyén ember nem rabja a sorsának, körülményeinek Istenhez való kötöttsége megszabadítja minden más kötöttségtől. Ezért tölti el mindig derű és bizalom, nem gyűrik le a nehézségek, nagyobb összefüggésekben lát. Az élet sok bizonytalansága közepette valami bizonyos, valami fix van: Isten szeretete.

Jézus én bizodalmám! énekeljük egyik húsvéti énekünkben, ez a bizalom tölti el egész keresztyén életünket, ezért vagyunk bizonyosak üdvösségünk felől is. H. K.

Az ilyeneket megbecsüljétek

A PÉNZBESZEDŐ

Az egyházfival, a kántorral, az oltár díszítővel szívesen elbeszélget az ember, sőt a gyermekbibliakör vezetővel is, amikor gyermekéről van szó. A lelkészt, amikor meglátogat egy családot, a legtöbb helyen örömmel fogadják. Azonban bizonyára sok ajtó tudná elmondani azt az őszinte vallomást, hogy zárva maradt, vagy becsukódott akkor, amikor a pénzbeszedő kopogtatott az egyházi megajánlásért. És talán éppen a pénzbeszedővel való beszélgetések alkalmával esik a legtöbb ember a hazugság bűnébe, amikor nem akar hozzájárulni az egyház-fenntartáshoz, s önmaga igazolására a legkülönbözőbb kifogásokat sorakoztatja fel.

Vajon miért van ez így? Azért, mert nagyon sok olyan hívünk van, aki csak a keresztelési anyakönyv szerint tagja egyházunknak, de nem él az egyházban, s szíve nagyon távol van Istentől, Jézus Krisztustól. Jó, ha soha nem feledjük, hogy a megajánlás összegyűjtőjének, a pénzbeszedőnek munkája nem csupán pénzszerzési alkalom az egyház számára, hanem az a munka, amelyet a pénzbeszedő végez: szolgálat. Szolgálat Istennek, szolgálat az egyházban. Vajon látjuk-e ezt akkor, amikor a pénzibeszedő tőlünk kéri a megajánlást?

De mit mondanak szolgálatukról maguk a pénzbeszedők?

„Kétféle ember van — mondja az egyifc —■> s az könnyen kiderül, hogy ki milyen. Ha valaki azt kérdi tőlem, hogy mennyit kell az egyház részére fizetnie, akkor mindjárt látom, hogy olyan egyháztaggal állok szemben, aki csak papíron egyháztag és csak kénytelenségből, vagy a lelkiismeretének megnyugtatásaként járul hozzá az egyház anyagi terheinek hordozásához. Az ilyen egyháztagtól nem csupán azt kérem, hogy annyit adjon, ameny- nyit a szíve diktál, hanem azt is, hogy próbáljon bekapcsolódni az egyház lelki munkájába is. De vannak olyanok is, akik örömmel vállalják a teherviselést, s azért adnak, mert életük Isten napjának melegében él, s Isten szeretetének megtapasztalása indítja őket az adakozásra. Van sok olyan hívünk, aki már vár engem, s az ilyen egyháziaghoz mindig nagy örömmel megyek.’’

„Nemcsak a megajánlás összegyűjtése a szolgálatom — veszi át a szót egy másik —, hanem ennél sok- . kel több. Tulajdonképpen összekötő vagyok a lelkész és a hívek között. Hozom és viszem a híreket, közlöm a hívekkel az egyházi alkalmak időpontját, hívogatom a felnőtteket éppen úgy, mint a gyermekeket. Hiszem, hogy nemcsak foglalkozásom van, hanem Istennek kedves szolgálatom is.”- ■

Ismét egy kép az egyház szolgáiról. Amikor rájulk nézünk, meg kell állapítanunk, hogy a legnehezebb szolgálat az, amit ők végeznek. Ha kopogtatnak ajtónkon, jusson eszünkbe, hogy Isten követei és szolgái ők is. Szolgálnak, hogy az anyagiakon keresztül is biztosítva legyen közöttünk az ige hirdetése. Isten szolgái ők, becsüljük meg őket. Harkányi László

Cantate vasárnapján

a Budai Egyházmegye tartott zenés áhítatot a kelenföldi templomban. Az elmúlt öt év alatt minden ilyen összejövetel újabb fejlődésről tesz bizonyságot, öt énekkar, a kelenföldi, budavári, budahegyvidéki, óbudai és budafoki együttes kórusa szólaltatta meg Casciolini, Gumpels- haimer, Praetorius, Bach, Schütz, Liszt, továbbá Kodály, Gárdonyi és Sulyok műveit dr. Gárdonyi Zoltán, Sulyok Imire, Arany Sándor és Csorba István vezényletével. Az együttes kórus több mint száz tagú volt és így érthető, hogy lenyűgöző hatást keltett a templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezetben. Igét hir- retett Scholz László lelkész, orgonáit Sulyok Imre.

Ez az eredmény azt a lehetőséget rejti magában, hogy kialakuljon egy olyan budai evangélikus egyházi kórus, amely már nagyobb művek bemutatására is képes lesz és ugyanolyan nagy szolgálatot végez a budai protestánsok zenei nevelésében és építésében, mint a Luthe- ránia:

n Bécsikapn téri templomot

a főváros újjáépíti. Az újjáépítés során elkészült a templom belső tere. A templom újjászentelését D. dr. Vető Lajos püspök végzi május 18-án, a de. XI órai istentisztelet keretében. Este 7 órakor egyházzenei áhítat keretében a Lutheránia Vegyeskara ad hangversenyt Welt- ler Jenő karnagy vezényletével. Közreműködnek: Melis György, az Operaház tagja és Molnár Klára hegedüművésznő.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarország) Evangélikus Egyetemei Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszt) a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskto u. 12. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft.

Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vili.

10 000 példányban nyomatott ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre,

Teljességből élünk

Húsvét u. 6. vasárnap — Efezus 1, 15—23

Pál apostol az efézusiak hitéért és szeretetszolgálatáért Istennek ad hálát. .Hálás örömében azonban nem feledkezik meg arról, hogy az efézusiak csak az út egy részét tették meg, ezért a hálát a könyörgés váltja fel. Lélektől munkált Istenismeretért könyörög. Alázatra van szüksége az efézusiaknak, hogy lássák, mennyire nem készek még s ezért mindent kérni kell; s bátorságra van szükségük, hogy mindent kérdezzenek. Ezért a Lélek kijelentésére van szükségük. Isten útjai, bölcsessége, kikutatha- tatlanok, csak a Lélek adhatja a bölcsességet.

A megismeréshez megvilágosított lelki szemek szükségesek. A vilá!- gosság kívülről jön, nem magunkból. A testi ember nem fogadja el Isten Lelkének gondolatát. (1. Kor. 2, 14.) Isten... gyújtott világosságot a má szívünkben (2. Kor. 4. 9.).

Isten cselekvése a keresztyén reménység alapja is. ^Nern emberi vágyakból és kívánságokból táplálkozik a keresztyén reménység. Az efézusiak a Krisztus feltámasztásában megmutatott erőt látják s tudniuk keU» hogy ennél semmivel sem kisebb erő munkálkodik a keresztyénekben. A reménytelenség ellenére való reménységnek tárgyi alapja a húsvét csodája. A reménység ezért nem a minden körülmények közötti kitartás, nem a valóságtól elmenekülés, a reménységünk érdekében nem kell a szemünket lehunynunk, a Krisztus feltámadása a jelenben tesz alkalmassá a reménységre-és szabaddá, hogy merészeljük az életet. Ez az Ő hatalma bennünk.

A keresztyén ember nyugalmának forrása Urának megdicsőülése. Életünk a győztes kezében van. A Krisztus uralma alatt vagyunk. Krisztus Isten jobbján van (20. v.). tehát ott, ahol a történelmi döntések hozatnak. Mindenestől Krisztus uralma alatt vagyunk! Fejedelemségek, hatalmasságok, még a háború démonjai is az ö lábai alá vetve! Efelől, mint rejtett valóság felől hitünkben újból és újból bizonyosságot kell szereznünk.

Az egyház a Krisztus teste. Benne Krisztus cselekszik. Indítást, utasítást és parancsot a fej ad. Teljességéből a szolgálatnak gazdag különbözősége adatik. (1. Kor. 12.) Az egyház Krisztus eszköze. Ö veszi igénybe. Tehát nem magáért van, hanem a világért, melyért Krisztus jött. Krisztus gyűjt, ö építi a gyülekezetét, Ő küldi a tanítványokat. Jézus szeretetétől kell telve lennie az egyháznak, mint a testnek. Növekedése is az ö irányában történhetik. Amennyiben így növekszik, Krisztus, a fő lesz igazi növekedésének forrása is. Lehet, hogy sokan alábbszéllást látnak, mégis az egyház igazi növekedése a Krisztusban való növekedés. A növekedést nem keresi, hanem kapja, világ előtti dicsőségre nincs is szüksége, mert dicsősége az, hogy a dicsőséges főnek, a Krisztusnak földi teste. Jó bizonysága az egyháznak az, ha az Ö teljességéből, az Ö szeretetéből merít, felelőssége, hogy Annak jóillatát árassza, aki egykor mindent betölt

Lehel Ferenc

Gyülekezeti hireH

— A húsvét utáni vasárnapokon az oltárteritő színe; fehér. A húsvét utáni 6. vasárnap oltárt igéje: Jn 15, 26—16, 4; szószéki Igéje: Ef 1,15—23.

— A nagybánhegyesi gyülekezet április 27-én Gyülekezeti Segély napot tartott, melynek szolgálatait Dame Károly mezőberényi lelkész végezte. A gyülekezet ez év tavaszán 60 000 Ft-os költséggel újonnan bádogoztatja templomának tornyát és most 125 Ft offertóriummal és 300 Ft adománnyal járult hozzá a Gyülekezeti Segély ez évi gyűjtéséhez.

— Az Evangélikus Élet országos szerkesztőbizottsága és az egyházmegyei kiküldöttek május 7-én egésznapos sajtókonferenciát tartottak, melyen megtárgyalták az egyházi sajtó időszerű kérdéseit. A konferencián előadást tartott D. dr. Vető Lajos püspök, Groó Gyula felelős szerkesztő és Juhász Géza kiadó- szerkesztő. A konferencia részvevői hozzászólásaikkal komoly segítséget nyújtottak a lap szerkesztéséhez.

— A budahegyvidéki lelkészi hivatal telefonszáma megváltozott. Üj számuk: 153—096.

— Budapest—kőbányai gyülekezet megválasztott lelkészét, Veöreös Imrét május 18-án, a d. e. 10 órai istentisztelet keretében iktatja hivatalába Koren Emil esperes.

— Családi hírek: özv. Ammiifeer Károlyné, szül. Pósch Iloria, április 20-án, 85 éves korában Sopronban elhunyt. Temetése április 23-án volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az elhunytban Szentgyörgyi Kálmán soproni karigazgató, Szentgyörgyi Edit tanítónő és Szentgyörgyi Ferenc bakonyszentlászlói lelkész édesanyjukat gyászolják.

— Hubert Sámuel, a cedldömölki gyülekezet hűséges presbitere 87 éves korában meghalt. Temetése április 22-én volt. Hubert Jenő orosházi presbiter, dr. Szabó Kálmármé és Hubert István csornai lelkész édesapjukat gyászolják benne.

— özv. Danhauser Rezsőné, szül. Ruzicska Lujza május 6-án, 74 éves korában váratlanul meghalt. Az elhunytban Danhauser László budahegyvidéki lelkész édesanyját, Peskó Zoltán orgonaművész anyósát gyászolja.

— Nyári hónapokra két gyerekkel kiadó szobát keresek Budán. Cím a kiadóban.... . .

Külföldi egyházi hírek

D. Mitzenheim tiiringiai evangélikus püspök cikket írt az egyik német egyházi lapban, amelyben méltatja a Szovjetuniónak azt a lépését, hogy a maga részéről megszünteti az atombomba-kísérleteket. Ez az első lépés — mondotta a püspök, amely alkalmas arra, hogy a népek közötti bizalmatlanságot enyhítse. Sürgetnünk kell, hogy ezt a példát más országok is kövessék és az atomfegyverek további előállítását megszüntessék.

*

Az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmánya nem tesz említést államvallásról. Az alkotmány megállapítja, hogy az ország összes polgárai egyenlőik és senkit sem érhet hátrány faji, származási vagy vallási okokból.

ISTENTISZTELETI REkD

BUDAPESTEN, MAJUS HO 18-AN

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András,

de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Harmati Béla, du. 7 Sülé Károly. 1

— Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Harmati § Béla. — Üllői út 24. de fél 10, de. 11. — | Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szi- I lady Jenő, de. háromnegyed 12. — Kará- s csony S. u. 31. de. 10. — Thaiy K. u. 28. j de, 10 konfirmáció, du. 6 szeretetvendég- ség. — Kőbánya de. 10 lelkész-iktatás. — Utász u. 7. de. 9 Takács József. — Vajda Péter ú. 33. de. fél 12 Takács József. — Zugló de. 11 (úrv.) Bolla Árpád, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Bolla Árpád. — Rákosíalva de. fél 12 (úrv.) Szuchovszky Gyula. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. — Soroksár- újtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 dr. Vető Lajos (templomszentelés), du. fél 7 Várady Lajos. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 5 Komjáthy Lajos.

— XII. Tarcsaj' V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, délelőtt .11 Ruttkay Elemér, délután fél 7 Csonka Albert. — Budakeszi délelőtt fél 9 Móhr Henrik. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — Albertfalva reggel 7. — Keltnvölgy de. 9 Reuss András. — Budafok de. 11 (szupp- likáció) Reuss András. — Nagytétény du. 3 Reuss András. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel de. 11, du. ii

Az elmúlt hetekben többfelé tartottak az iskolákban szülői értekezleteket. Örömmel kell látnunk, hogy a nevelési kérdések mennyire előtérbe kerültek 'és hogy milyen széleskörű érdeklődést váltanak ki.

Két ilyen szülői értekezleten vettem részt legutóbb. Az egyiket abban az óvodai barátságos kis teremben tartották, ahol az én legkisebb gyermekem is játszik, eszik, tanul és alszik kora reggeltől késő délutánig minden nap. Most mi „anyukák“ és „apukák“ ültünk a liliputi székeken a pirinyó asztalkák mellett. Sok mindenről beszélgettünk. A gyermekek öltözködéséről, étkezéséről, az egymástól tanult csúnya szavakról, a „túl élénk“ gyermekekről, arról, hogy miért ne üssünk, a szülői munkaközösség által adományozott szép függönyökről és az egyhónapos nyári szünetről, amikor csak a legindokoltabb esetekben osztják be a gyermekeket valamelyik közeli óvodába. A szülök megnyilatkozásai közben nagyon nyilvánvaló lett, milyen nélkülözhetetlen szerepet töltenek be óvodáink. De kitűnt egy kísértés is. Fáradtságunkra hivatkozva kelleténél nagyobb mértékben akarjuk másokra hárítani a gyermeknevelés terhét. Egyik szülőpár azt kívánta, hogy amíg ők nyaralni mennek, a gyermek továbbra is járhasson az óvodába, mert csak így lesz. zavartalan a nyaralásuk. Milyen bölcsen, szinte azt lehetne mondani, pásztori határozottsággal figyelmeztette az óvó néni ezt a fiatal házaspárt: „örül- niök kell annak, hogy most végre huzamosan, egész nap együtt lehetnek gyermekükkel. Nem érezték-e hiányát annak, hogy viszonylag nagyon kevés időt töltenek a gyermekkel együtt? Az óvoda nagy segítséget nyújt a családi nevelésnek, de azt pótolni nem tudja.“

A másik szülői értekezlet színhelye a gimnázium díszterme volt. A kamaszkor kérdéseiről tartott nívós és érdekes előadást egy orvos és egy pedagógus. A sok minden közül, amiről szó esett, egy érdekes jelenségre figyeltem fel. Azt hiszem, tipikus jelenségre. Egyik édesapa elmondta, hogy fia ezzel a kérdéssel jött haza: Apa, miért nem szabad hazudni? Édesapa kissé zavarba jött a kérdéstől és azt az egyszerű, de a gyermek számára valószínűen nem egészen megnyugtató feleletet adta, hogy azért nem szabad hazudni, mert nem szabad hazudni. Az előadó kifogásolta is a kérdés ilyetén elintézését, Szerinte megfogható, világos feleletet vár a gyermek. Be kell neki mutatni példákon, hogy hová jut a társadalom, de annak éppen a gyermek szempontjából legjelentősebb sejtje, a család, ha nem mondunk egymásnak igazat, ha hazudunk. Ez a felelet kétségtelenül sokkal megfoghatóbb. Gyakorlatias válasz. De csak a feltett kérdésre válasz és nem arra, ami a kérdés mögött vén. Mert a gyermek kérdése, bármennyire logikus és egyszerű, mégsem egészen egészséges kérdés. Sokféle tapasztalat és élmény s ezekből leszűrt keserűség, vagy cinizmus lappang mögötte. De lehet egyszerű kétség is, kétség az emberek felől vagy akár önmaga felől. A kérdés mögött tudva vagy tudatlanul valami kiált az igazmondó, a más becsületét tiszteletben tartó, őszinte és egyenes ember után. Niemöller jutott eszembe, ö hangoztatta gyakran, hogy a XVI. század embere így fogalmazta meg kérdését: hogyan találok kegyelmes Istenre? A XX. század emberének kérdése pedig ilyen formát ölt: hogyan találok irgalmas embertársra? A felelet azonban mindkét esetben ugyanaz: A Jézus Krisztusban. Benne az irgalmas Istennel, és az igazi emberrel, az emberséges felebaráttal egyszerre találkozunk. Arra gondoltam, hogy a Jézus Krisztus nevében folytatott nevelés mind hasznosítani tudja azt, ami az előadásokban elhangzott, de annak olyan nevelésnek kell lennie, melyben meg tud gyógyulni az, ami a kérdések mögött beteg és gyógyulásért kiált;

B.L.

Albert Schweitzer, a nagy orvos- misszionárius a New YorK-i „Saturday Literary Review' munkatárséval folytatott beszélgetésben megismételte az atomkísértetekkel kapcsolatban már korábban elhangzott intelmét. Még sdha életében nem töltötték el oiyan aggodalmak, mint most — mondotta. Hiszi és reméli, hogy történnie kell valaminek, ami fóliázza a népeket Sajnos, azonban attól tart, hogy még mindig tűi kevés embert tölt el ebben a kérdésben az üdvös nyugtalanság. Az emberek jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak és nem tudnak maguknak képet alkotni a máris jelentkező veszély nagyságáról.