Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-18 / 20. szám

Az egyházi tudomány műhelyéből A budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia egyházunk egyetlen tudományos intézménye. Sokoldalú tevékenységébe bepillantást nyerhe­tünk, ha röviden számbavesszük azokat a feladatokat, amelyeket ez az intézményünk ellát. Mindenekelőtt a lelkészképzés je­lenti Teológiai Akadémiánk egyik legfontosabb feladatát. Evangélikus egyházunk az Ágostai Hitvallás nyo­mán mindig is egyházi közügynek tekintette az ige hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatásának ügyét, ennélfogva mindig is szívügye volt egyházunknak a lelkészi szolgálatra való hűséges felkészítés, és a szol­gálatra kiküldendők alapos megvizs­gálása. Ez nem is lehet másként ott, ahol a nyilvános tanítást, magának az egyháznak a bizonyságtételét ko­molyan veszik. A lelkészképzés tanulmányi anyaga A lelkészi szolgálatra alkalmasság természetszerű feltétele a teológia minden ágában való jártasság. Ezt szolgálja a lelkészképzés tanulmányi anyaga. Ez magába öleli a szentírási nyelvek ismeretét, a hébert és a gö­rögöt, az Ószövetség, ill, az Üjszö­vetség nyelvét. Reformációi öröksé­günk, hogy az eredeti nyelven el­hangzott bibliai szöveg alapján ma­gyarázzuk a Szentírást. Nemcsak nyelvi ismeretre, hanem kortörté­neti ismeretekre is szükség van a azentiratokba foglalt isteni üzenet megértéséihez, ezeknek a segédesz­közöknek a felhasználásával akarja az írás magyarázat az isteni kinyi­latkoztatást értelmezni, érthetővé tenni, kifejteni, tolmácsolni a mi ko­runk és a mi híveink számára. Lel- ikészképzéstünk tanulmányi anyagá­nak egyik legnagyobb területét fog­lalja el az írásmagyarázati teológia, a szentírás-tudomány. Egy másik jelentős területe a lei- készképzés anyagának az egyháztör­ténet. Mégpedig mind a világkeresz- tyénség történetét átfogó egyetemes egyháztörténet, mind a hazai egy­háztörténet. Ehhez tartozik még a szimbolika, vagyis a történeti egyhá­zak felekezetrajza, az ökumenikus mozgalmak történetének bemutatá­sa, valamint egyházjogumk történeti fejlődésének és mai formájának a Vázolása. Az írásmagyarázati és a történeti teológia munkájára épít a rendszer rés teológia. A dogmatikában vagy keresztyén hittanban tanulják jöt vendő lelkészeink a keresztyén taní­tás összefoglalását; az etikában vagy keresztyén erkölcstanban pedig az egyház tanítását úgy, ahogyan azt Isten követelő akarata állítja elénk. Ehhez járul még hitvallási irataink tanításának megismerése. A gyakorlati teológiában az ige­hirdetés, az istentisztelet, a vallás- tanítás, a lelkipásztorkodástan ágain keresztül készülnek fel a jövendő lelkészek a gyülekezeti szolgálat kü­lönféle ágainak végzésére. Az általános vallástudományi tan­tárgyak keretében a világ vallásai­nak történetével, a bölcselet törté- ' netével, a valláslélektan eredmé­nyeivel ismerkednek meg hallgató­ink. A korszerű egyházi élet egyik fon­tos munkaterületére, az egyházi bé­kemunkára készít fel a békeszemi­nárium. A német és angol nyelv, valamint az egyházi ének és zene egészítik ki jövendő lelkészeink ta­nulmányi rendjét. Az ötéves tanulmányi idő alatt minden tárgyból minden féléviben számot adnak hallgatóink az elért eredményről, a másodév végén pe­dig két részből álló alapvizsgát és az ötödik év végén három részből álló szigorlatot tesznek. A Lelkésznevelő Intézet A Teológiai Akadémiához szoro­san hozzátartozik a Lelkésznevelő Intézet, ahol kollégiumi ellátást kap­nak teológusaink. Míg a Teológiai Akadémia kizárólag államsegélyből tartja fenn magát, addig a Lelkész- nevelő Intézet részben közegyhá­zunk áldozatkészségére, részben a hallgatók tartásdijaira, részben ál­lamsegélyre támaszkodik. Teológiai Akadémiánk 35 000 kö­tetes könyvtára szakkönyvtáros szol­gálatával elsősorban a Teológia tu­dományos igényét elégíti ki, de köl­csönző szolgálata lelkészeink tudo­mányos munkáját országos viszony­latban is támogatja. Az Akadémia professzorai szak­tárgyaik anyagából sokszorosított jegyzeteket bocsátanak ki elsősor­ban a hallgatók számára, de teoló­giai ismereteiket felfrissíteni kívánó lelkészek számára is. A tanszékek A lelkószképzés munkáján túl az Akadémia az egyházi tudományos kutatómunka hivatott szerve is. A professzorok közül ki-ki a maga szakterületén műveli az egyházi tu­dományosság valamelyik ágát. A főbb teológiai szaktárgyaknak meg­felelően hét tanszék van rendszere­sítve az Akadémiáin, mégpedig két bibliai: egy ószövetségi és egy új- szövetségi, két egyháztörténieti: egy egyetemes és egy hazai egyháztörté­neti, valamint rendszeres teológiai, gyakorlati és általános vallástudo­mányi tanszékek keretében folyik a tudományos munka. Messzire vezet­ne professzoraink tudományos mun­kásságának bemutatásai most csak a legfontosabb területek munkájá­nak érintésével kell beérnünk. Az Ö- és Üjszövetség fordítása, az evan­gélikus egyház hitvallásainak fordí­tása, énekeskönyvünk ügyének elő­készítése. Ezenkívül dr. Kamer Ká- rolynak és dr. Pálfy Miklósnak könyvei jelentek meg, illetve jelen­nek meg a közeljövőben. Professzorok és hallgatók találkozása a gyülekezettel Az Akadémia munkája nemcsak közvetve hat ki a közegyházi életre, hanem közvetlenül is. A professzo­rok gyülekezeti, konferenciai,, lelké­szi munkaközösségi szolgálatain kí­vül olyan alkalmak is vannak, ami­kor professzorok és hallgatók együt­tesen látogatnak meg egy-egy gyüle­kezetét a „teológus napok” alkalmá­val s ott Isten igéjével és a teológiai tudomány eredményeivel szolgálnak. Teológus-testvéreink sem ismeretle­nek a gyülekezetek előtt, szuppliká- ciós szolgálatuk során és az V. éve­sek egyhónapos gyülekezeti szolgá­latra kiküldésük során számos gyü­lekezetünkben végeztek vendégszol­gálatot. Mind a lelkészképzés, mind az egyházi tudományos kutatómunka, mind az egyházi tevékenység volta­képpen az egyházi élet gyakorlati fellendítésének célját szolgálja. A teológia sohasem valami öncélú szo­batudomány. Igaza van az ősi latin mondásnak, amely szerint az igazi teológia mindig gyakorlati jellegű, azaz mindig az életre irányozott. Ép­pen ezért Akadémiánk mai legfőbb feladata az, hogy megtalálja azt az előbbrevivő és iránymutató hangot, amely a mai egyházi életet segíti, amely a mai világiban helytállni tudó lelkészmemzedék kiformálását eredményezi. Ehhez a sokféle munkához, amely azonban az Isten igéjének szolgá­latában mégis egységes, kérjük egy­házunk hívéinek imádságát és sze- retetét, dr. Ottlyk Ernő — Megjelent Prőhle Károly „Az | evangélium igazsága” című hittan- könyve, illusztrációkkal, az általá­nos iskola felső tagozata és gimná­ziumok számára. A könyv ára 12,— Ft. Gyülekezeti iratterjesztéseik 10% kedvezményt kapnak. Kérjük azokat a lelkésztestvéreiket, akik még múlt év őszén megrendelték a hittan- könyvet, egy héten belül értesítsék iratterjesztésünket, hogy igényt tar­tanak-e a megrendelésre. Amennyi­ben választ nem kapunk, a hittan­könyveket kiküldjük. — Közöljük Ielkésztestvéreinkkel, hogy az új konfirmációs emléklapok elkészültek. Megrendelhetők iratter­jesztésünkben 4,50 Ft-os árban. Az emléklapokat keménykarton papír­hengerben postázzuk. Mivel ezek a hengerek csak korlátolt számban állnak rendelkezésünkre, kérjük a lelkészi hivatalokat, hogy azokat postafordultával küldjék vissza irat­Amennyiben ez nem történik meg, a hengerek árá­val kénytelenek leszünk a lelkészi hivatalt megterhelni, — E héten nyomdába kerül a Fe­re nczy Zoltán által készített konfir­mációs káté (ugyancsak bő illusztrá­cióval) és 1 kisebb imádságos könyv is. Előkészületben van a Feltáma­dott című Húsvéti evangéliumhoz hasonló terjedelmű és nagyságú re- formációs kiadványunk is. — Előreláthatólag konfirmációra megjelenik egy ifjúság számára ké­szült imakönyv. Ajánljuk konfirmá­ciói ajándéknak. Ugyancsak ajánl­juk ajándékozásra az Újszövetséget, valamint a Raffay-féle imakönyvet és Jávor: Kezedre bízom. ^ című gyermek-imakönyvét. A Sajtóosztály HÍREI terjesztésünknek. '4*­ÍSEDEZIK ÉRETTÜNK! JÉZUS KRISZTUS FŐPAPI SZOLGÄUATA először azt jelenti, hogy mint Isten és ember között egyetlen közbenjáró az emberiség bűnéért engesztelő áldozatot mutatott be egyszersmindenkorra szóló ér­vénnyel; egy személyben lévén az Áldozó és az Áldozat. Ez megtör­tént: „elvégeztetett!” Kitörölhetetle­nül és megmásíthatatlanul. Áldott múlt idő, amely a világtörténelem és minden emberi sors fordulópontja. FŐPAPI SZOLGÁLATÁNAK má­sik funkciója az, hogy Isten előtt közbenjár, azaz „esedezik érettünk!” Az első az evangélium tartalma, a második az evangélium ereje. Az Apostoli Hitvallás szerint a szent tör­ténet tényei után „ ... szenvedett, meghalt, eltemettetett, alászállt, fel­támadt, felment...” Ezután belé­pünk a jelen időbe. s ... ott ül Is­tennek, a Mindenható Atyának jobb­ján ...” S ez a jelen az egyház ideje. Amíg „onnan eljön..addig köz­benjáró szolgálatának művét fejezi be: esedezik érettünk! Közbenjárása azonban akkor sem lesz múlttá, hi­szen örökkévalóan szolgál (Zsid. 7,25). Urunk közbenjáró szolgálatát nem mennybemenetelével kezdte. Amíg közöttünk volt és láttuk Öt, addig is esedezett érettünk. Gondoljunk első­sorban a főpapi imádságára János evangéliuma 17. fejezetében. De így könyörgött megfeszítőiért is (olv. Lk. 23,34 stb.). övéiért folyó esedezésé- ről gyakran szól az Írás: Rm. 8,34 Zsid. 7,25 Jn. 11,22.42. Jn. 14,16; MIT JELENT ESEDEZÉSE? Ál­talánosságban azt jelenti, hogy a ki­engesztelés kegyelmi javait kéri övéi részére. Azért esedezik, hogy az egyház népe sajátítsa el mindazt hit. ben a maga számára, amit Urunk érettük megszerzett. Éppen a főpapi imádsága tárja elénk esedezésének tartalmát: 1. övéi maradjanak meg az Atya nevében, azaz igazi isten- ismeretben. 2. övéit fűzze egységbe a közös hit és annak megvallása. 3. övéit Urunk győzelme bizonyosság­gal hassa át és így boldog örömben járjanak. 4. övéi őriztessenek meg a gonosztól. 5. övéit szentelje meg Is­ten igéje. 6. övéi jussanak el az Atyával és a Fiúval való teljes egy­ségre. 7. övéi odajussanak, ahol Uruk van és lássák az Ö dicsősé­gét! S mindezt a világteremtő Ür hatalmas szavával zárja: ^akarom!” (Jn. 17,24) KÖZBENJÁRÓ ESEDEZESE át­fogja tehát az egyház egész életét: elhívás, megvilágosodás, megtérés, megszenteltetés, a szentek nyugodal­ma és a teljes üdvösség tekintetében. Krisztus Jézusnak tehát ez a közben, járó esedezése az egyházi életünknek és szolgálatunknak titokzatos, de valóságos bázisa. Ez garantálja Urunk kegyelmes jelenlétét az egy­házban és így marad meg az egy­ház, mint egyház. EGYHAZUNK HIT VALLÁSI IRATAI erőteljesen hangsúlyozzák is mindezt. Reformatori eleink tuda­tosan tanítottak így, hamisnak ítélve mindenfajta tanítást a „szentek köz­benjárása” felől. Igen jellemző, hogy az egyháztörténetben Krisztus köz­benjáró szolgálata századokon át vi­gasztalás és erő forrása volt. Azon­ban az V. századtól kezdve előtérbe került a „szentek” segítségül hívása, együtemben az általános egyház^ romlással, amikor is az ember csele­kedete háttérbe szorította Isten ke­gyelmes cselekedetét a Krisztus Jé­zusban! Azonban helyes egyházi tanításun­kat nem követi helyes egyházi gya­korlat. Nagy fogyatékosságunk, hogy istentiszteleti életünk központjából kikerült Urunk közbenjáró imádsá­ga. Nemcsak beszélnünk kellene a Főpap-Közbenjárónkról, hanem szent áhítatban. szemlélnünk öt és áldott meditációban vigasztalódnunk Nála! Gyülekezeti és egyéni életünkre nézve feladatot jelent számunkra a főpapi közbenjárás ünneplése és az arról való megemlékezés! Balikó Zoltán Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára fel­vételüket óhajtják, felvételi kérvé­nyüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VI., Lendvay u. 28.). A felvételi kérvényhez a követke* ző okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legma­gasabb iskolai végzettség bizonyít* ványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvé* nyező lakását, szociális helyzetét» szüleinek foglalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), ej keresztelési bizonyítvány, f) konfir* mációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvé* nyező családi és társadalmi körül* ményeit, valamint a lelkészi szolgá* latra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyít* vány. A felvételhez szükséges to* vábbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkész* nek részletes bizonyítványa, minden* esetre annak a lelkésznek a jelent* kezőt részletesen jellemző bizonyít* ványa a lelkészi pályára alkalmas* ságáról, aki a folyamodónak a leg* utóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lel* készi hivatal a kérvénnyel egy* idejűleg levélben közvetlenül aZ Akadémia dékánja címére küldje meg. — Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokait esetben hiteles másolatokat is lehet mellé* kelni. A másolatokat „egyházi hasz* nálatra” megjelöléssel egyházközsé* gi lelkész is hitelesítheti. Az akadé* miai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézet* be is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kér* vény is a dékáni hivatalba külden* dő, részletes önéletrajz kíséretében. A férfihallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazga­tója (címe: Budapest, VIII. Üllői út 24.) ad felvilágosítást levélbem megkeresésre. — Kérjük a lelkésze* két, szíveskedjenek az érdeklődők figyelmét erre a hirdetményre fel* hívni. „PASZTORTŰZ" 'MELLETT... Jól esik járni a papok parókiáján... Ott ülni csendesen a lelkészkuk kedves karosszé­kében a templom tövében... És hallgatni a pásztor otthonában a testvéri szív csendes vallomásait.... Ilyenkor mindig megszépül körülöttem az élet és megszépül bennem a szolgálat. Ilyen­kor papi otthonok esti csöndjében, amikor együtt maradunk ketten pásztorok, mintha kigyúlna közöttünk valami szent és szép, örök „pásztortűz” és a pásztortűz mellett jól esik hallgatni emlékeket és álmokat, élmé­nyeket és örökszép történeteket.,, Most is így történik... A pesti peremváros vasárnapi örömeit, sok szépségét és sok vidámságát már kezdi be­takarni a lassan ereszkedő alkonyat. Kertes kicsi házak lakói már lámpát gyújtanánk, hogy még egy ideig együtt legyen a család, mielőtt örömeikkel és vasárnapi vidámságuk­kal elringatná őket az éjszaka. Mi is ott ülünk a parókia esti lámpafényé­ben. Néhány perce, hogy kijöttünk az esti istentiszteletről, a templomból. Még ott csil­log a szememben az a ragyogás, amit onnan a templomból hívő szemek fényéből magam­mal hoztam. A szívemen még hallgat a csend, amellyel ott a templomban együtt hallgattuk a bennünket megszólító Isten mondanivalóit. És még itt is magam körül érzem azt a forró levegőt, ami a gyülekezetből, testvéri szívek­ből az Ige hallgatásakor mindig kiárad. És a parókia kicsi szobájában elnézem a peremváros papját. A haja hófehér, mint egy bölcs öregemberé. A szeme azonban csupa tűz, olyan friss, mint egy kedves fiatal káp­láné. A szíve is ilyen. A szive, amit évtize­dek óta éget el Isten oltára előtt, hogy az Ige örök pásztortüzénél világítson és szol­gáljon sokaknak. Mennyi mindent láthatott már ez a csodálatosan csillogó szem... Ta­lán megérezte ki nem mondott kérésemet, mert magától mondta él ezt a történetet. Fiatalon került hosszú évekkel ezelőtt ebbe a gyülekezetbe. Buzgó, idős ember volt ekkor már a felügyelő, akivel munkáját elkezdte. Akkor még nem volt templomuk és nem volt parókiájuk. Száz lélekről tudtak mind­össze. Ez a száz is szerte-szóródva élt közel­ben és távolban. Lelkész és felügyelő, fiatal­ság és bölcsesség így indult el megkeresni és összeszedni a nyájat. Alig múlik el egy év, már ötszázan vannak. És akkor — ahogy ez lenni szokott —, megindul a tervezgetés a templom után. Múlnak az esztendők, de a szí­vekben, imádságokban és adományokban már épül a templom. Most már új felügyelő segiti és kiséri a lelkészt otthont építő munkájában. A régi felügyelő már súlyos beteg. Csak a betegágyáról szállnak oda az imádságai a templomért imádkozó gyülekezet felé. Egy szomorú napon azután kikísérik az öreg fel­ügyelőt a temetőbe. Egy hálás gyülekezet könnyei hullanak a friss koszorúkra. A fel­ügyelő özvegyét a testvéri szeretet vigaszta­lása kíséri megárvult otthona felé. A temetés után különös dolog történt. A felügyelő másvallású özvegye mintha átvette volm párja halott szívéről a gondoskodást és a szeretetet, a hitet és az imádságot. Ha­láláig hűséges híve maradt hazatért párja gyülekezetének, ö maga kérte, hogy hadd hallgassa azt az evangéliumot, amit annyi esztendőn át a férjével hallgatott. Hadd hall­gassa azt az evangéliumot, amelyik férjének forró betegágyán olyan csodálatos erőt adott, csendet és békességet nyújtott. Hadd marad­jon Krisztus mellett, Akiből annyi szeretet áradt beteg és bucsúzkodó urának utolsó út­jára, hogy még ezt a nehéz utat is be tudta melegíteni. Ö maga kérte, hadd maradjon abban a családban, abban a gyülekezetben, ahol a templomért való imádságban olyan gyönyörűen tudtak testvérekké lenni az em­berek. Az idő nagy óráján tovább forogtak az esz­tendők... És eljött egy nap, amikor az asz- szony is elindult párja után megbékélve, ha­zafelé ... A temetés után, amikor a kedves asszony alakját könnyek és koszorúk mind elsiratták, egy napon üzenet érkezett az evangélikus lelkészhez. Felbontották az asszony végrendeletét és ebben az ügyben hivatták a lelkészt. Amikor ugyanis elolvasták az asszony utolsó akara­tát és rendelkezését, abban az állt, hogy a párjával egy életen át közösen gyűjtött szer­zeményüket, azt a két házat ott a főtéren a gyülekezetnek adományozza. Hadd épüljön belőle templom azoknak, akik annyit imád* koztak érte. Hadd épüljön belőle templom Annak a dicsőségére, Aki két embersorsot a földi úton át mindig hűséggel, szeretettel és áldással elkísért. Hadd épüljön templom, azoknak, akik a nagy embererdőben testvén rei tudtak lenni neki és az ő párjának. A végrendelet végén még két kérés volt olvasható. Mind a kettő az evangélikus lel­késznek szólt. Arra kéri őt az ajándékozó, hogy ha majd e két házból a gyülekezet fel­építi a templomát, akkor ezt úgy építsék meg, hogy az oltár oda kerüljön arra a hely­re, ahol az ő párja utolsót lehelt, ahol az ő párja Isten örök otthonának küszöbére lépett. A másik mondatában még az a kérése, hogy férje halálának emléknapján a lelkész jöjjön ki minden évben a temetőbe és ott helyezzen el néhány szál rózsát a sírjára. Minden úgy lett, ahogy kívánta. Két egy­mást szerető földi élet boldog otthona helyén ma az élő Isten szent hajléka, szép temploma áll. Ahol a halál karjai kísértek haza egy el­fáradt öreg vándort, ott ma Krisztus szere- tetének karjai ölelnek át minden hozzája ér­kezőt ... Azóta már sok ősz temetett tavaszt abban a kis temetőben, de. amikor eljön az október, friss fehér rózsákkal a kezében egy fehér- hajú lelkész megáll egy sír előtt és csendben imádkozik... Hogy néha egy könnye is kihullik és rá­hull a rózsákra, nem tehet róla, a könnyek nem öregszenek ... Egy pesti peremváros papi pásztortüzénél gy mondta el mindezt egy fehérhajói pásztor. És én köszönöm neki, hogy annak a kis templomnak a titkára ilyen szépen megtaní­tott. És köszönöm Istennek, hogy ilyen em­bereket teremtett, Friedrich Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents