Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-05-04 / 18. szám
Mégegyszer a barátság, szerelem, házasság kérdéséről KEDVES ÖCSÉM, jóelőre mentegetőztél, hogy nem a legszebb hangulat adta a kezedbe a tollat, s ezt ne is vegyem rossznéven, de Te úgy érzed, hogy amit a szerelemről és házasságról nyol- can-tízen összeírtunk korábban a lapban, az szép, de számodra egyelőre rózsavíz: valami igen fontosra csak bátortalanul célozgattunk itt-ott, kiböktük, hogy föl kell menni a hegyre, de azt nem, hogy milyen úton. Nem kenyered a kertelés, írod, ki is mondod hát kereken, mit akarsz. Tizenhét éves vagy, a házasságig még van vagy tíz éved, de addig ...?! Osztálytársaid közül néhányan — Ti egymás között jól tudjátok az ilyesmit — akkor kezdtek el görbe utakra járni, amikor Te naponkénti bibliaolvasó lettél, azaz két éve, Te pedig lassacskán visszaminősültél alkalmi bibliaolvasónak, ha ez nem is jelentette amazok útjának követését. Ezek kiröhögnek Benneteket s látnivaló, hogy igen jól érzik magukat zabolátlan felfogásukban és ' gyakorlatukban. Mint írod, vannak, akik csak félelemből nem tartanak velük, de Te a gyávákat megveted, ugyanakkor azonban egyelőre visz- szatart az, amit annakidején a Bibliából olvastál. Viszont a laza társaságnak egy érve kikezdett alaposan. Megkérdezték: „Mit gondolsz, meddig bírod ezt a szent magányt? „Elgondolkoztál azon is, hogy nem egy nagy művész már elég fiatalon szabados életet folytatott, s Te, a szürke diák, miért is lennél különb? Megkérdeztétek egyik tanárotokat, de az kitérő mosollyal csak ennyit mondott: „Uraim, melegen ajánlom a hideg vizet.” Most az ismeretlen diák kérdezte a sose látott papot — hadd próbáljak hát meg válaszolni az ismerős Krisztus nevében. Ügy látszik, hajiasz annak elhivé- sére, hogy egészséges fiatal (legalábbis fiú) nem folytathat tartósan önmegtartóztató életet. Nos, ha ez a gondolat meggyökerezik Benned, okvetlen el fogsz bukni. Az alkalom a helyedbe jön s Te elveszíted testi tisztaságodat — mért lélekben már jóval előbb engedtél a szennynek. Ezt a csatát mindig bensőnkben nyerjük meg, vagy veszítjük el, jóelőre! A szívünk bevehetetlen erőd addig, amíg bástyái között Jézus Krisztus az Ür. A bűnt sem csak akkor követed el. amikor „elveszíted a fejed”, (pedig mennyire nem arra való a fejünk, hogy éppen akkor veszítsük el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá!) hanem már akkor, amikor szívedben ezt mondod a kísértő hangra: talán. „Bohém” osztálytársaid persze, hogy igyekeznek dicsőséggé költeni át gyalázatukat. Nagy szamár vagy — ne haragudj — ha beugrasz ennek az útszéli trükknek. Félő azonban: azért hajiasz gondolkozásuk elfogadására, hogy előre igazold várt elbukásodat. Ami pedig a „haverokat” illeti: ha Isten éltet, 10—15 év múlva nézd meg életüket, családjukat, (ha lesz), próbálj bensejükbe tekinteni. Elborzadsz majd az ürességtől, cinizmustól. De már most rájöhetsz: nevetésükkel tulajdon nyomorúságukat próbálják leplezni, kegyetlen rabságukat tetszetős dekorációval igyekeznek enyhíteni. Ezért vihognak. De az sem fogja sokáig vigasztalni őket. Abbahagytad a rendszeres igeolvasást: elvágtad utánpótlási vonaladat. Hogy akarsz így csatát nyerni? Vagy már csak annyi a célod, hogy megússzad „tisztes”, indokolt vereséggel, s némi harc után, rendezetlen add meg magad a bűnnek? A bűn vonzásának csak akkor állhatsz ellene, ha Jézus Krisztus erőterében élsz: az ő világának isteni erői hatnak Rád. Ezt a hívők közösségében, az igében, az imádságban, a szentségekben találod meg. Mondd csak, mikor úrvacsoráztál utoljára? Kiknek a társaságát keresed és szereted? Kikönyörgöd-e, hogy áldássá legyen számodra a naponkénti igeolvasás? Ha ez Neked nem fontos, maradék győzniakarásoddal annyit érsz majd, mint a katona a töltetlen puskával. Egy szúnyogot sem lőhetsz le vele. Édes öcsém, (már engedj meg a megszólításért), erre a táplálékra van Neked szükséged. Emellett persze csak sportolj s foglalkoztasd eszedet is, fogadd meg azokat az orvosi tanácsokat, amiket olvastál: feküdj le és kelj föl idejében, mindig legyen hasznos elfoglaltságod, kerüld a rossz hatású olvasmányokat, társaságokat stb. De mindennél jobban Jézus Krisztusra van szükséged: az 6 ereje nem csupán a nemi kérdést oldja meg életedben, (a házasság sem jelent minden további nélkül „megoldást”!) hanem minden bűnödet meg akarja bocsátani, egészen új emberré akar tenni. S Vele tudsz majd győzni, mint azok a hivő fiatalok, akik esetleg jóval túl vannak már a húszon, de a házasságon még innen, s tettleg még kivételképpen sem buktak el. Hidd el: egészségesebbek, mint gondolnád. És szeretik Jézus Krisztust. . Bodrog Miklós Konfirmandusoknak A gyülekezet felnőtt tagja leszek: keresztszülő lehetek Két kis keresztfiam van. Péterke négy éves lesz júliusban, Bandika három lesz novemberben. Mindkettő aranyos gyerek. Szeretem őket. Jó érzés látni növekedésüket az első gőgicséléstől, az első érthető szótól, az első bátortalan lépéstől. Ma ott tartanak, hogy mindkettő most fedezi fel a körülötte lévő világot, sőt Péterke már értékeli is a dolgokat. Oly jól esik látni, hogyan teszi össze Band: ka kezét, mikor édesanyja elmondja reki az esti imádságot és oly megható hallgatni Péterkét, amint Jézus Krisztusról beszél. Ilyenkor érzem igazán, mit is jelent az, hogy én keresztapja vagyok ennek a két gyereknek. A konfirmációm után büszke voltam arra, hogy most már én is lehetek keresztszülő. Mikor, mint lelkész az első kisgyermeket megkereszteltem és a síró oeecsemőt tartó keresztmamának Isten nagy szeretetéről és a keresztszülök nagy felelősségéről beszéltem, akkor kezdtem először értegetni a keresztszülői tiszt komolyságát. Azóta a legkedvesebb és ugyanakkor legnehezebb szolgálatom a keresztség szentségének kiszolgáltatása. De igazán azóta érzem a tisztet és a felelősséget, amióta ez a két fiú a keresztgyerekem. Előző mondatommal részben feleltem is erre a kérdésre: mit is jelent keresztszülőnek lenni? Tisztet és felelősséget jelent. Hogyan értsük ezt? Keresztszülői tiszt A gyermek Isten ajándéka. Minden megszületett élet az övé. Amikor a keresztség szentségében részelteti a kicsinyeket, akkor ezt hozza tudomására a szülőknek, kereszt- szülőknek, az egész gyülekezetnek. E tudomásra hozás által — így merem mondani — valamit átad a gyülekezet tagjainak a maga tulajdoníogá- ból. Rájuk ruházza a kisgyermek földi életére a róla való gondoskodást, az őrködést, a nevelés, hogy a saját hitükből neveljék hitre a gyermeket. Így válunk Istennek nemcsak tulajdonostársává, hanem munkatársává is. E tisztben osztozik az egész gyülekezet, de elsősorban mégis csak azé a négy emberé ez a tiszt, akik ott állnak az oltárnál a kisgyermekkel: a szülők, akiknek húsukból való hús. vérükből való vér az újszülött, és a keresztszülők, akiket Isten kegyelme kiemelt erre a tisztségre: Isten elsőszámú munkatársa lenni a hitre nevelésben és hitre juttatásban. Keresztszülői feladat Ebben van a nagy feladat is. Keresztszülőnek lenni nem egyszerűen szép szokás. Nem is csak annyi, hogy névnapon,, születésnapon, nagyünnepen megajándékozom a keresztgyermekemet. Minden vonatkozásban felelős vagyok érte, életéért, jövőjéért. A konfirmáció ilyen szempontból is állomás. Eddig engem neveltek a hitre, Isten ismeretére, a konfirmáció után Isten engem is megbíz a hallatlanul nagy feladattal: másokat rámbíz, hogy azok hite az én hitem által erősödjék, azok szeretete az én szeretetemből táplálkozzék. Hívő emberré, igaz, becsületes emberré kell nevelni azt a kis emberpalántát. Ebben a nagy feladatban megint csak osztozik az egész gyülekezet is, amelynek a keresztség szentsége álEZ IS JÓ SZOLGÁLAT majd a konfirmáció után felnőtt tagja legyen), de a nagyobb felelősség hordozására a szülőket és keresztszülőket választotta ki Isten. Isten segítségével Bizony nem könnyű keresztszülőnek lenni. A megtisztelő tisztség és a nagy felelősség nem engedi meg, hogy a keresztmama, vagy keresztpapa egyszerűen csak az a jó tündér legyen, aki nagyobb ünnepeken megjelenik a csomagokkal. Viszont ahhoz, hogy ezt a tisztet és feladatot jól betöltsük — kevés a mi erőnk, a mi hitünk. Az a jó, hogy Isten—- aki a konfirmációban is megerősítette hitemet — mint keresztszülőt is állandóan erősíteni akar feladatom elvégzésére. Igéjével táplál, hogy én is tápláljam avval keresztfiamat, vagy keresztlányomat. Mint a gyülekezet felnőtt tagja, keresztszülő lehetsz. Nagyon nagy dolog éz. Isten adjon hozzá erőt. Juhász Géza tál a kisgyermek is tagja lett (hogy j,u ül i ilii ini, i ii in un i! hiti Iliin i:ii:i:iiiii i:i iiü.iii miriiiiüim 11 i ül i! i rii i:i i ii!i:i:m:!ü:::;::: ::! iiimiüiiiin i u „ANYUKA.. “ nak. Első találkozásuk a gyülekezettel a konfirmáció napján lesz, s míg felkészülésük gyümölcsét átnyújtják a gyülekezetnek elsősorban azok felé szól szolgálatuk, akik ezen a napon lépnek a gyülekezet felnőtt tagjai sorába. Bizonyságtétel, testvéri ölelés, hivogatás és példamutatás lesz ez a korban hozzájuk legközelebb álló testvérek felé. Azok közül, akik hallani fogják őket biztos lesznek szép számmal, akik a további tervek megvalósításában örömmel vesznek részt. Így biztosan sikerül majd a nagyobbszabású darabok előadása és hitbeli élménnyé lehet egy-egy „zenés összejövetel”. A karmester felemeli kezét. Még egy mély lélegzetvétel és felcsendül az ének. Az ima száll, fel mindig magasabbra ahhoz, aki Szentlelké- vel újra és újra hálaadásra indítja övéit, aki nem felejt el felelni a könyörgésre és megáldja azokat, akik Néki szolgálnák. A tudósító sajnálja, hogy az olvasó nem hallhatta vele együtt a csengő leányhangok énekét. Reméljük az angyalföldi gyülekezet örülni fog a ; szolgálatnak, gyönyörűsége lesz ben- j ne és épülni fog általa. K. J. í\t éves volt és Mártának hív- ták. Nagy piros másni volt a hajában és angyalok ártatlan mosolya kacagott mindig az arcában... Pedig árva volt. „Menhelyi” kis gyerek, parttalan élet, alkinek nem volt scha bölcsődala és nem volt soha anyacsókja, De ő mégis mindig nevetett, mert akitől az Isten elveszi az édesanyját, annak mindig cserébe adja angyalok mosolyát __ Ki ss néni otthonába véletlenül került, mint ahogy a nyitvafelejtett ablakon az őszi szél besodor egy leszakadt falevelet... De a falevél jó helyre került. A Kiss néni szívére... Megengedte, hogy Márta „Anyukának” szólítsa és ez a megszólítás, meg az „anyuka" aranyos szíve lassan elfelejttette vele falevél-sorsát. Megkapott tőle mindent, amit egy igazi gyerek egy igazi Anyukától megkaphat: kenyeret, jószót, játékot és esti imádságot. „Anyuka” igazán szerette őt és ennek a szeretetnek a napfényében sokszor megmelegedett a szíve annál a gondolatnál, hogy milyen jó „otthon” lenni ezen a világon... Jegyszer azután feltámadt a szél a kis falevél körül... Márta még kicsi volt és nem tudta, hogy bűn is van a világon és az olyan rettenetes valami, hogy fel tudja borítani még a legszebb és legboldogabb „földi mennyországot" is. Csak annyit tudott, hogy „Anyuka" sokszor megdorgálta őt valami hibája miatt. Egy reggel arra ébredt, hogy „Anyuka” odaszólt neki: — Vedd fel a tiszta ruhádat! — Hova megyünk? — kérdezte kipirult arccal a kisleány. — A boltba. Márta nem értette, tmiért, Ikell tiszta ruhába öltözni a boltba, de azért engedelmesen felöltözött. Aztán elindultak a szőlő keskeny útján a bolt felé. Elöl a kisleány, mögötte „Anyuka” kis kosárral. Amikor a keresztúthoz értek, ahol el kellett fordulni a bolt felé, „Anyuka" odaszólt Mártának: — Tovább megyünk. — Hát nem a boltba?__Hát akko r hová?!... Márta megállt és visszanézett kérdően az „Anyukára”. — Nézd, kisleányom — mondotta „Anyuka” — te már olyan sokaf vagy rossz, hogy én már nem küszködöm tovább veled. Megbeszéltem a szomszéddal, hogy odaadlak neki, neveljen ő tovább. No, menjünk!... Márta megfordult és elindult a kis úton. Ügy érezte, hogy egyszerre felfordult körülötte a világ ... Mindennek vége van ... Most nincs sem otthona, sem „Anyukája”... A kis szíve felszaladt a torkába és a szemei keserű esővel kezdték öntözni a forró homokot... A piros másni alatt elkezdett fájni a feje, amikor végigvillámlott rajta a gondolat: eljátszottam mindént és most nincs többé „Anyukám"! Hirtelen megfordult és szepegve sírta oda a kérését. — Csak azt akarom még kérni, hogy ezután is hadd szólítsam meg így, hogy „Anyukám!” ... —• Hát persze — mondta „Anyuka” és most már az ő szemeiben is megeredt az eső... Ezen az estén egy idegen párnára hullottak az árvakönnyek és áloniba fáradva siratták a falevél-sorsot, az elvesztett otthont: —• „Anyukám!” ... Friedrich Lajos IMRE MEQQYÓQYUL Kántorék kis házában a bánat ütötte fel tanyáját. Egyetlen gyermekük, Imre, súlyos betegen fekszik már hatodik hete. Hiába a sok orvosság, hiába az édesanya önfeláldozó ápolása, Imre csak nem akar javulni. Hatodik hete, hogy édesanyja alig hunyta le szemét, minden gondolata, minden mozdulata beteg gyermekének ágya körül forgott. Meg is látszott rajta, hiszen az átvirrasztott, könnyes éjszakák nem szépítenek. Ezen az éjszakán is Imre ágya mellett ülve aggódva figyelte beteg gyermekének nehéz légzését. Az orvos szerint ez az éjszaka a döntő. Szótlanul mozgott az édesanya ajka. Szívből fakadóan imádkozott: Istenem, add vissza egyetlen gyermekemet! Ne vedd el tőlem, hiszen annyira szeretem! Az Vr meghallgatta az imádságot. Lassan megszűnt a nehéz légzés, elsimultak Imre álcán a meggyötört vonások. Eltelt az éjszaka. Csodálatosan szép reggel lett. Kántorék kertjében az életetadó májusi napfény elöntötte az ezer színben virágzó bokraikat. A pajkos napsugár addig-addig kerülgette a kis szoba minden zugát, míg végre megállapodott Imre sápadt arcocskáján. Imre mosolygó szemmel ébredt. Első pillantása édesanyja arcára esett. — Édesanyám, mi van veled, hiszen olyan rosszul nézel ki? Sókat szenvedtél ugye, betegségem alatt? De most már nem fáj sehol. Meggyógyított az Isten és a te áldott két kezed. Hadd csókoljam meg. Milyen nap van ma, hányadika? A sokat szenvedett édesanya összecsókolva fiát, megmondta. — De boldog vagyok — felelte Imre. — Végy fel édesanyám az öledbe és vigyél ki egy kicsit a kertbe, hadd lássam a virágokat. Boldogan teljesítette az édesanya Imre kérését. Odakint megszólalt a kisfiú: — Szedjél nekem édesanyám egy nagy csokor virágot. — Hogyne szednék kisfiam — és néhány perc múlva egy nagy csokor illatos virág volt Imre kezében. — Vigyél be most édesanyám és féktess le újra, mert még olyan gyöngének érzem ma- gém. A boldog édesanya kisfia minden kívánságát teljesítette. Imre rejtelmesen mosolygott ágyában. — Hogy vártam ezt a napot édesanyám! De boldog vagyok, hogy erre a napra felkelhettem. Tudod, milyen nap van ma? Ma van Anyák Napja. Fogadd szeretettel ezt a csokor virágot és áldjon meg a jó Isten a sok-sok jóért, amit tettél velem. Édesanyám, add ide két kezed, hadd csókoljam meg! A tavaszi napsugár békacagott az ablakon. Édesanya és kisfia boldogan ölelkeztek össze. Kedves Gyerekek! Az itt következő kis írásba néhány „sajtód hiba“ csúszott. A baj csak az, hogy ezek a „sajtóhibák“ a neveknél csúsztak be. Mivel ezen már nem tudunk segíteni, nektek kell segítségünkre sietnetek. Majd elmondom, hogyan. MI VAN A KEZEDBEN? „Mi van a kezedben,-------el? „Eg y kis bárányka csupán, Uram. A nyájból hoztam Szent áldozatnak szántam a te oltárodra.” Odaáldozta Istennek és az áldozat illata minden időre betölti a levegőt. Azóta számtalan áldozat füstje száll föl a szeretetajándé- kozó Istenéhez. „Mi van a kezedben.-------zes?” „E gy pásztorbot, amellyel a nyájat őrizem.” „Fogd szorosan a kezedben és járj vele az én szolgálatom útján” szólt az Ür. Ügy is tett és botjával több csodát művelt, mint amennyit Egyiptom királya valaha is álmodott. „Mi van a kezedben, — ár------?” „E gy kis alabástromszelence, nárdus kenettel, Uram. Ezzel akarom megkenni az én Uramat, a Krisztust.” Ügy is tett és drága kenet illata betöltötte az egész házat. Ennek a szeretetszolgálatnak az emléke szétáradt a világra. Ahol Isten igéjét olvassák, minden időben megemlékeznek az asszony tékozló szeretetéről. „Te szegény —zv----------, mit tartasz a keze dben?” „Csak két fillért, Uram. Tudom, semmi, de nekem mindenem és ezt vetem bele a perselybe.” Megtette. Áldozatának tanítása azóta sokakat biztatott adakozásra. „Mi van a kezedben----------ás?” „V arrótű, Uram.” „Használd az én szolgálatomra” — szólt az Ür. Megtette. Nemcsak Joppé szegényei kaptak így ruhát, hanem a szeretetnek ez a példája sokakat lelkesített jócselekedetre. Ügy segíthettek, ha kitaláljátok, hogy ki volt az, 1. akinek a kezében bárányba volt? 2. akinek a kezében pásztorbot volt? 3. akinek a kezében alabástromszc- lence volt? 4. akinek a kezében 2 fillér volt? 5. akinek a kezében varrótű volt? Keressétek ki ezt az öt történetet a bibliából is. A kérdésékre adott válaszokat és a megtalált bibliai helyeket írjátbk meg és küldjétek el a szokott címre (Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, VIII., Fuskin u. 12.). A borítékra írjátok rá címeteket és azt is. hogy hányadik osztályba jártok. Amennyiben segítségetek jó, úgy azt jutalmazni fogjuk. Szeretettel köszönt benneteket Juhász Géza bácsi A Bibliából megismerheted bűneidet Dél-Afrika egyik misszionáriusához szaladt az egyik" szerecsen, kezében tartva Üjtestá- mentumát és izgatott hangon kérdezte: „Mondd, akik ezt a szent könyvet írták, tudták, hogy becsuánák vannak a világon?” „Miért kérded ezt? — szólt a misszionáriusi „Bizonyára tudták — hangzott a válasz —, mert minden bűnünket feljegyezték, ami csak bennünk lakik. Ezért nem akarják hallani e könyv felolvasását a falubeliek, mert azt mondják, hogy ez a könyv láthatóvá teszi mindazt, ami belül van.“ Neked is megmutatja Bibliád, hogy mi lakik a szívedben! „Kiküldött tudósítónk jelenti...” | — A tudósító megpróbált először I csendesen meghúzódni a terem valamelyik sarkában, hogy az utasításnak megfelelően kilesse, egy kezdő énekkar első lépéseit. Az „inkognito“ azonban nem sikerült egészen, a végén mégis ki kellett vallani, hogy miért jött. Ez a tény azonban nem zavarta sem a fiatal karvezetőt és helyettesét, sem a lelkes leány- csapatot a készülésben. Így legalább azt is megtudta a tudósító, amit a készülés nem árul el. A legnehezebb feladat az összegyűjtés. Megkeresni és egybehívni azokat, akik szeretnek énekelni. Azaz az énekelni szeretés még nem elég alap. Azokat kell megtalálni, akik egyek a célban: énekkel szolgálni Istennek és a gyülekezetnek. A gyülekezeti énekkart csak ez tudja ösz- szetartani, lendíteni és produktívvá tenni. Éz a fiatalokból álló énekkar is így jött létre és ez lelkesíti őket , a szorgos munkára. Így bizonyos, hogy az előttük levő akadályokat le fogják győzni és vállalkozásuk nem lesz ideig-óráig tartó próbálkozás. A szolgálatot tervszerűen lehet csak végezni. És Ök tudják mit akar-
