Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-04 / 18. szám

Q/Lf hit

Istennek nincs szüksége a mi éhekünkre. Néki az angyalok énekelnek ,,dicsőült nyelveken“. S ha ez nem volna elég s melléje még földi éneket is kívánna, a fülemilék, meg a pacsirták nálunknál sokkal tisztább szívből és szebb hangon dicsérik Öt énekszóval.

„Megújult tavasszal Hangos éneklő naaflarak,

Szép új énekekkel Áldjátok nevét az Ürnaki Kis fülemile, mely torkának A reltedések nem árthatnak,

Nyújt dicséretet a nagy Crnak",

— mondja egy ősi énekünk.

Azért parancsolja mégis, hogy énekeljünk, mert nekünk van rá szükségünk. Isten népe mindig szót fogadott: énekelt. Mert eltitkolihatajlanul sok volt mindig az öröme és kifejezhetetlenül nagy a hálója. Az ének pedig éppen ez: kísérlet a kifejezhetetlen kifejezésére.

De Isten mindig új éneket akar. „Énekeljetek- az Ürnak új éneket. ..!“ S ennek a parancsnak többféleképpen kell engedelmeskednünk.

Ahogy a váltófutó átveszi a botot lefutott társától, és új lendülettel viszi tovább a következőnek, úgy veszik át az éneket szülőktől a .gyermekek, s adják át az unokáknak. És száll az ének nemzedékről-nemze- dékre mindig új ajkakon.

Közben meg-megújulnak a szívek is. Sajátságos kölcsönhatás van itt. A jó ének ige is, meg imádság is, eszköz tehát a Szentlélek kezében az emberi szív megújítására. Mindnyájunk tapasztalatát fejezi ki Luther Márton, mikor írja: „Az ének' a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbéküi, feléled és megújul.“ Viszont a megelevenedett szív a jólismert, régi éneket is új énekként tudja énekelni. „Énekeljetek ... lelkesen, harsogón, mert csodadolgokat cselekedett..

A megújult szív azután, miközben szent teihetetlenséggel minél változatosabban igyekezik megénekeini Isten megunhatatlan csodadolgait, felfedezi az előző korok csak elfeledett, de mindig új énekeit, örülhetünk annak, hogy éppen a mi nemzedékünk nyúlt vissza az ősök elfelejtett énekkincsének bőségszarujába, s hozott elő a régiből újat. Ezeket az „öreg“ énekeket éppen ifjúságunk szereti legjobban. S miközben a fiatalság frisseségével éneklik, hogy „Ártatlanság szent Báránya. E világnak’ ki vagy ára ...“, újjá válik a százados ének.

Keresztyén Énekeskönyvünk Üj Része bő ízelítőt ád az atyáknak ezekből a most megújuló régi énekeiből. Nagy nemtörődömség lehet csak az oka, hogy bgyik-másik helyen még most sem éneklik az Üj Rész énekeit. A legtöbb gyülekezetben bevették már a maradiság várát múltunk e drága énekei.

Természetesen arra is szükség van, hogy ma szülessenek új énékek. A Szentlélek, aki meg tudta ihletni Dávid hárfáját, s olyan gazdag énektermést tudott fakasztani egyházunk múltjában, — ma is ért az ének- , hangoláshoz. Egyházi zenészeinknek és költőinknek komoly felelőssége van itt. De ezt az ügyet érdemes mindnyájunknak imádság tárgyává tenni. Hogy minél több újnyelvű énekkel dicsérhessük az örök Istent! Az Üj Rész egészen új énekeit — hál1 Istennek jónéhány van — különös szeretettel kell énekelnünk.

Mindig jellemző, hogy egy-egy korszak milyen énekeket kedvel s tart nékivaló új éneknek. Az anyaszentegyház különböző útszakaszainak a keg'yességi iránya mérhető le kedvenc énekein. Ezért mutat énekeskönyvünk bizonyos rétegeződ« keveréket. Lehet, hogy nem minden esetben volt helyes a válogatás, de ezért kellett a Keresztyén Énekeskönyv új kiadásánál bizonyos énekeket kihagyni. A felvilágosodás korának némely éneke a mi fülünknek már elavult, a szakértők kihagyták, nem kell sajnálni.

Mivel a mi mai egyházi korszakunk teológiai felfogásban, egyházi látásban a reformáció korához nyúlt vissza, — vagy inkább előre, — mi azokat az énekeket érezzük nekünkvaló, új énekeknek, akár régi eredetűek, akár mai keletűek, amelyekben megvan a 16. és 17. század értékes énekeinek három fontos vonása: a tanító jellegű igeszerűség, a Krisztus-központúság és gyülekezetszerűség.

Mi ma egyházi énekeinkben is elsősorban nem elringató vallásos hangulatot keresünk, hanem igét, tanítást s a minél egyszerűbb imádság alkalmát.

Mi ma az egyházban nem az emberről akarunk' énekelni, mint sok kihagyott énekünk tette, hanem Isten nagyságos dolgairól, Jézus Krisztus váltságművéről.

S a mi igazi belső szükségünket ma nem azok az énekek fejezik ki, amelyekben egy-egy magános lélek szólózik, hanem amelyek a teljes anyaszentegyház tér- és időfeletti közösségébe kapcsolnak' bele.

S ezzel máris ott vagyunk Luther énekeinél, mert a reformátor énekeit éppen ez a három jellemzi: tömör igei énekek, Krisztus-énekek, hogy szinte csak evangélikus keresztyén ember énekelheti azokat, s annyira gyülekezetszerű énekek, hogy még ha egyéni csendesóránkban énekeljük is azokat, megérezzük, hogy velünk énekelnek a századok, előrement nemzedékek, — az egész anyaszentegyház.

A Keresztyén Éinekeskönyv új kiadása azért is új, mert a régi tízhez képest huszonnégy Luther-ének van benne.

Liszt Ferenc azt mondotta egyszer, hogy a világ legszebb zenéje a falusi estharangszó. Azt gondolom, hogy ezen a ponton sértés nélkül kijavíthatjuk a nagy zenész véleményét: az ércnyelvű harangszónál is szebb a gyülekezet éneke, ha szívből fakad, méghozzá abban a tudatban, hogy minden énekünk csak próba: az örök énekkar himnuszaira készülünk vele!

Szabó József.

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

Dél-Afrika anglikán érseke újból erélyesen tiltakozott a faji megkülönböztetések ellen. Kijelentette, nem hajlandó olyan templomban prédikálni, ahol feketék és fehérek nem

látogathatják közösen az istentiszteletet.

A New York-i protestáns egyházak tanácsa most első ízben választott elnökévé négert, dr. B. C. Taylor személyében. n

Szeretsz-e engem?

(János 21, 15—17.)

Im.utHÜ»!innU -sui íu-zti.

Él tÜeaáíMcknh-ud: Ó.niíidd.ueitsMwp-aáL

Szent szemed mélyen néz bélém,

És tudom, nem lát semmi mást, Csak hűtlenséget, tagadást.

Mégis, mégis — szeretlek én!

Te újat akarsz most velem:

Üj utat, új szolgálatot,

Mert újjá tesz bocsánatod,

Üj élet vár, új kegyelem.

Turmezei Erzsébet

A dallam Énekes könyvünk Üj Részének 775. éneke: ó. Jézus, amikor sokan . . . dallamával azonos.

A háború kiküszöbölése — keresztyén feladat

D. dr. Beckmann a rajnai (Nyugatnémetország) egyházkerület nemrégiben megválasztott elnöke a düsseldorfi Máté templomban tartott beszédében kijelentette, hogy korunk keresztyén egyházának az a nagy feladata, hogy a háborút a politikai élet eszközei közül kiküszöbölje. Az elnök elutasította azt a felfogást, amely szerint „mindig lesznek háborúk” s hangsúlyozta, hogy a keresztyéneknek bátorságot kell meríteniük az evangéliumból és csiigge- detlenül kell küzdeniük e feladat megvalósításában:

A munkásság több mint hatvan éve május 1-én ünnepli a munkát. Ezzel az ünnepléssel fejezi ki, hogy mennyire nagy dolognak, élete fontos részének tekinti a munkát; hogy miiyen nagyra értékeli, hogy a saját kezével építi, formálja, viszi előbbre maga körül a világot. Ugyanakkor e nap ünneplésében kifejezésre jut a munkásságnak az a vágya, hogy békében, zavartalan körülmények között, munkájának bérét becsülettel megszolgálva dolgozhasson. Becsületes és igaz delog ez az ünneplés. Olyan valamiről van itt szó, amire mi, keresztyének, munkások, vagy nem munkások csak igent mondhatunk.

Azt hiszem, nem hiábavaló a munka ünnepével kapcsolatban az ige szavát megszólaltatnunk. Jó nekünk, keresztyéneknek is a munka ünnepén úgy tekinteni a munkára, ahogyan azt Isten rendelte az ember életébe.

1 Mózes 2,15 verse szerint az Úristen vévé az általa teremtett emert, „és helyeztető őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt”. E szerint Isten már eleve azzal a célzattal teremtette az embert, hogy az általa teremtett ember életének egyik fontos része legyen a két keze által végzett munka. Tehát nem henyélésre teremtettünk. Nem azért, hogy dologtalanul éljünk. A sokszor emlegetett „paradicsomi állapot” nem azért paradicsomi, mert ott a munka ismeretlen valami volt. Szentírásunk bizonysága, és főleg az idézett vers szerint Isten teremtési rendjének egyik fontos tényezője

volt a munka. A házasságot nagy és szent dolognak tartjuk, az emberi élet egyik legdöntőbb meghatározójaként beszélünk róla. így is van rendjén, mert nem emberi találmány, vagy szükség, hanem ugyancsak Isten teremtési rendjébe tartozó, mert Ö maga rendelte így a Szentírás első lapjai szerint a férfi és a nő együttéléseként. Természetes, hogy mint Isten rendelése, a munka is arra való, hogy éljünk vele, hogy csak így éljünk, hogy életünket meghatározza és célt adjon neki. Munka nélkül nem élet az élet. mert amelyik életből hiányzik a munka, az nem tölti be Isten szerinti hivatását.

Nekünk keresztyeneknek éppen hitünkből fakadóan és Isten rendelése folytán kell így néznünk a munkára. Tudjuk ugyan jól, hogy a bűneset nemcsak Istenhez való viszonyunkat, hanem minden emberi viszonyulásunkat is megrontotta. így megrontetta a munkához való viszonyunkat is és azt visszájára fordította. Ügy lesz a munka robot, nehéz nyűg, ha a bűn uralkodik rajtunk. A Jézus Krisztus által megszerzett bűnbocsánat állíthatja visz- sza a megújított emberben az eredeti állapotot, a munkához való viszonyában is.

Adjunk hát hálát mi, keresztyének is, a munka ünnepén, magáért a munkáért. Kérjük Istent, hogy abban az új társadalomban, ahol igazzá változott a munka és a munkás viszonya, mi is megújult emberként végezhessük becsülettel, igazán munkánkat, Istenről kapott hivatásunkat.

J. G.

öléi! tartott

a Magyarországi Egyházak Skamenikos Tanácsa

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1958. április 21-én ülést tartott Budapesten a Református Egyetemes Konvent székháziában. Az ülésen D. dr. Vető Lajos püspök elnökölt.

Az értekezleten előterjesztették és elfogadták a főtitkári jelentést. Az értekezlet köszönetét mondott Mura köz y Gyula főtitkárnak munkájáért. '

Huszti Kálmán jegyző előterjesztette a magyar egyházi delegáció kínai és a kínai: egyházi delegáció magyarországi látogatásáról készített jelentést. Az értekezlet a jelentéssel kapcsolatban dr. Bartha Tibor püspök 'javaslatára háláját fejezte kd a kínai egyházi küldöttség magyarországi látogatásáért és azokért a tőlük nyert tanításokért, amelyekkel egyházaink életét ímeiglterméikenyí- tették. Kifejezésre juttatta a kínai egyházakkal való testvéri összetartozásának érzését és azt az óhajt, hogy a kínai és magyarországi egyházak kapcsolatait még fejleszteni kell.

A főtitkár ezután bejelentette, hogy az ökumenikus Tanács „Teológiai Szemle” címmel folyóiratot indít. Főszerkesztője dr. Pákozdy László Márton professzor, felelős szerkesztője dr. Kádár Imre, társ- szerkesztője dr. Pálfy Miklós.

Az ökumenikus Tanács ezután nyilatkozatot fogadott el, amelyet megküldött az Egyházak Világtaná- csának s áz abban résztvevő tagegyházaknak, valamint az egyéb egyházi testületeknek.

A Nyilatkozat foglalkozik az ökumenikus mozgalom utóbbi években felvetődött kérdéseivel. Rámutat arra, hogy- az ökumeoé, az Egyháziak Világtanácsa nem egyenlő az egyetemes keresztyénséggel, az egy keresztyén anyaszentegyházzal, hiszen nem minden egyház vesz benne részt. Az Egyházak Világtanácsának vigyáznia kell arra, hogy a tagegy- házakkal való viszonyában ne lépje túl hatáskörét. Vagyis, azt, hogy a tanácskozó,, -beszélgető testvéri közössége a benne részvevő' egyházaknák. A Világtanács egyes vezetői a legutóbbi esztendőkben nem jártak el kellő körültekintéssel, amikor beleavatkoztak az ellenforradalom során a magyarországi egyházak bélső ügyeibe. Pedig nyilvánvaló, hogy az Egyházaik Világtamácsa csak úgy végezheti jól a maga feladatát, ha valóban Krisztus egyházainak politikai előjel nélküli találkozóhelye és közös munkájuk segítő eszköze lesz. Azt is sajnálattal kell megállapítani, hogy a népeket szétválasztó és- egymással szembeállító hidegháború ellep az Egyházaik Világbanácsa nem tette meg mindazt, amit megtehetett volna.

Az Egyházak Viláigtanácsán keresztül adott anyagi segítséget mint háláira késztető testvéri szolgálatot tartja számon s azt óhajtja, hogy az esetleges további adományozás az adományozottak iránti tslíes bizalom jegyében történjék.

A Magyarországi Egyházaik ökumenikus Tanácsa bizonyságot tesz arról, hogy földrajzi helyzetét nem véletlen adottságnak tekinti, hanem Istentől kapott sajátos lehetőségnek és feladatnak, amellyel az. egész világ kierésatyéosége iránt érzett felelősséggel kíván érni. E felelősségből fakadóan legelsőramgú feladatának tekinti a— béke szolgálatát és minden erővel hozzájárulni igyekezik ahhoz, hogy világszerte olyan közvélemény alakuljon ki, amely lehetetlenné teszi a tömegpusztító fegyverek előállítását és alkalmazását. Ezért a Tanács a következő határozatokat hozza;

1. Az evangéliumi valóságlátás világosságában számonveszi, hogy századunk mérhetetlen társadalmi. gazdasági és technikai változások ideje. Az emberiség igen nasry részére nézve a szocializmus megvalósításának a korszaka. Mivel az egyházak semmiféle gazdasági rendhez hozzákötve nincsenek, szükségesnek tartja, hogy a Krisztusban való egység a legkülönbözőbb társadalmi rendben és gazdasági formában élő egyházak között is erőteljesen kifejezésre jusson.

2. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Isten iránti hálaadással állapítja meg, hogy államának szocialista rendjében munkáját Isten Igéje szerint végezheti. Hitéből fakadó gyümölcsökkel.

hitből fakadó jócselekedetekkel, erkölcsi erőivel kész szolgálni azt a nagy fejlődést és építést, amelyikben népe benne él.

3. őszinte bűnbánattal vallja meg minden tagegyháza nevében is, hogy gyakran nem volt elég felelősség egyházainkban a dolgozó, anyagi nyomorúságokkal küzdő tömegek kérdéseivel szemben.

4. Bizakodva vallja meg, hogy az a nagy átalakulás, amelyiken a világ átmegy, nyilvánvalóán háború nélkül megvalósítható.

5. Minden erejével harcol a világ békéjéért, tudván, hogy egy esetleg kitörő világháború az emberiség pusztulását jelentené. Egy olyan nép nevében emeli fel szavát, amely két világháborún átment, egy kis nép nevében, amelyik ezekben a háborúkban sokat szenvedett és veszített,

6. örömmel értesült arról a határozatról, amelyet a csehszlovákiai egyházak ökumenikus tanácsának a konferenciája hozott, amely egy keresztyén világzsinat előkészítésének és összehívásának a gondolatát vetette fel, amelyik minden nagy világkérdéssel szemben, mindenekfelett pedig az atomháború, a fegyverkezés, a tömegpusztító fegyverek kérdésében határozott és az egyházak által képviselt milliók lelkére a béke irányába befolyást gyakorol.

7. Felkéri az Egyházak Világtanácsának vezetőségét, hogy egy ilyen irányú nagy találkozó munkáját megértő szeretettel kísérje és támogassa.

8. Egyik fontos feladatának látja a misszió ügyével való komoly foglalkozást, különös tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Missziói Tanács is készségét nyilvánította az Egyházak Világtanácsával való szervezeti egyesülésre.

9. Felhívja a tagegyházakat: gondoskodjanak arról, hogy szakadatlanul „tartassanak könyörgések, imádságok, ese- dezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenféléíemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt“.

10. Elhatározza, hogy még a tavasz folyamán egy országos konferenciát rendez, amelyen a tagegyházak képviselőivel együtt mindezeket a kérdéseket megtárgyalja.

11. Felhívja a teológiai akadémiákat, hogy elmélyedő teológiai munkával tárják az Ige fényében a jövendő konferencia elé a béke. a háború és a tömeg- pusztító fegyverek kérdéseit.

12. Kéri az Egyházak világtanácsát: az 1957 nyarán New Havenben megtartott központi bizottsági ülés határozata értelmében a tagegyházaknál sürgesse, hogy tegyenek hathatós lépéseket kormányuk felé abban az irányban, hogy szüntessék be a nukleáris kísérletezéseket, gátolják meg újabb államok atomkísérleteit és ezzel is járuljanak hozzá a világbéke! ügyéhez.