Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-27 / 17. szám

Krisztus feltámadásának ereje Életerő Szenteld meg AZ ÜNNEPNAPOT Megbixonyított szeretet.... Húsvét után 3. vasárnap. — 1. János 4, 9—14; János 16, 16—23 I sten szerette az embert, hiszen az Ötestamentumban mennyi jelét látjuk annak, ahogyan Isten a tőle elszakadt, bűnös embert mégis szereti. Hívogatta, büntette, majd szent haragját megbánta s újra kegyel-* mébe fogadta. Mondogatta, hirdettette prófétáival szeretetét. Végül is olyat cselekedett, hogy többé senki sem vonhatta kétségbe: igazán szeret-e aa Isten. Elküldötte egyszülött Fiát. Ha csak annyit tett volna, hogy értünk engedi a Fiát éhezni, fázni, otthontalanul poros országutak vándorává lenni, sőt magára hagyatni, az is nagy cselekedet lett volna. De Ö szere-: tétének még döntőbb bizonyítékát adta, mert kínos kereszthalálra engedte jutni. Elég bizonyíték ez Isten szeretete felöl? Azért ha magad előtt látod valahol az Ö keresztjét, hangozzék a füledbe ez a pár szó: éretted:.« helyetted ... miattad ... Ezért olyan drága igénk szava: „ .;. Ebben van a szeretet, nem hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ö szeretett min# két és elküldötte az Ö Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.” (10. vers.) D e ha így szeret az Isten, elég ha csak szavakkal szeretjük ember. társainkat? Gondolod, hogy szeretetünket nem kell cselekedetekben is megbizonyítani? Nem elég valamilyen humánus érzés, hanem az Isten szeretetéből táplálkozó cselekvés kell, amely kész a bocsánatkérésre és a bocsánat adására, amely hajlandó szeretetben elhordozni másokat, akik# nek talán nehéz természete eddig felbőszített másokat és minden szavuk idegesített. Ez a szeretet békességet kereső és azon munkálkodó szeretet. Közösségi embertípust formal ó szeretet. S amíg a szeretet ilyen cseleke# deteiben járunk, egyre jobban meggazdagodunk általa mi magunk is. Egyre tudatosabbá válik, hogy így az Isten szeretetében, békességében) járunk, az Ö Lelkének vezetése alatt cselekszünk és ez csodálatos lelki öfömmel tölt meg. Elvehetetlen lelki békességet ad. j gy tanúsítsuk meg a szeretetet egy olyan világban, amely hihetetlen * szomjas erre. Hiszen hány ember veszi ajkára, vagy kimondatlanul él a szívében Ady egyik versének sora: ...szeretném, ha szeretnének.^ A mi nemzedékünk, amelyik két világháborúnak annyi nyomorát, bűnél« vérét, könnyét, gyűlöletét, megaláztatását tapasztalta, nagyon sóvárog sze­retet után Minden ember, aki kapcsolatba jutott így az Isten szeretetével, és aki ennek nyomán embertársai felé is tudja bizonyítani cselekvőén ezt a szeretetet, maga is élő példa. Ha azért ezt ma felismerjük, legyünld ilyen tanúja az Isten szeretetének. Az élet rohanó iramában, semmiig rá nem érő embereknek, akik olyan üresek és elesettek szeretet nélkfflj kiáltsuk oda: Testvérem, el ne fuss a téged igazán szerető Isten elől. Sólyom Károly ftx étd fcmto. ,,A szem a lélek tükre* — szok­ták mondani és ezek a tükrök, az emberi szemek, sokszor örömtelen, bánatos lelkeket mutatnak. Petőfi sorai jutnak eszembe: „Bánat egy nagy óceán s az öröm az óceán egy kis gyöngye, Talán mire fel­hozom, össze is töröm.“ Ritka ven­dég az öröm, egy kis üröm is min­dég belecseppen. Hamar tovaillan. Hangulattal, kedélyváltozással eltű­nik az emberi öröm. Kissé felcsil­lan, hogy utána még nagyobb legyen a sötétség a szívünkben. Pedig csak keresnünk kellene az öröm forrá­sát, mert az Megtalálható Amint a szomjúhozó vágyik a tisz­ta forrásvíz után, úgy vágyik az em­beri szív tiszta öröm után. Az ige arra biztat: örüljetek! Menjünk hát az öröm forrásához! Jézus húsvéti győzelme, az ö feltámadása az igazi öröm forrása. Bővizű, üdítő és kiapadhatatlan ez a forrás. Isten helyezte a világba, hogy fáradt, csüggedt szemekben új fény csillanjon, hogy visszatükrö- ződjiék a húsvéti diadal drága fé­nye. Isten ígéje hirdeti az élet dia­dalmas örömét. Jézus erősebb, mint a bűn, megtörte hatalmát a keresz­ten. Jézus erősebb, mint a halál, rajta diadalt vett. Győzelmének örö­mével kínál minket és ehhez az üd­vösség örömének jó tóét. ad ja: „Ne­veitek fel vannak írva a mennyben“. Megbékélt szív, félelem nélküli új élet örömét kínálja Jézus igéjében, és szent vacsorájában állandóan. Miénk lehet Ha igaz szívvel vágyakozunk az őröm után, akkor komolyan meg kell ragadnunk Isten ígéretét. „Kér­jetek és adatik nétktek“ (Máté 7,7.). Ebben az ígéretben bizakodva kér­jük Urunkat, tegye alkalmassá szí­vünket, hogy az öröm virága kivi- ruljon szívünkben. Hiszen ő adja mindenkinek ingyen. Megfizethetet­len. Nincs a világnak az a kincs- özöne, mellyel megvásárolhatnánk. Az öröm Isten lelkének ajándéka kegyelemből. Csak a bizodalmas hit üres keze foghatja meg. Teljes örö­me van annak, aki alázatos, töre­delmes szívvel a szabadulás örö­mét elfogadja. De ezt az örömet Megelőzi az Isten szerinti szomorú­Alig három héttel múlt el Húsvét ünnepe, s bizonyára még sokakban él a húsvéti tündérruhába öltöztetett oltár képe. Magunk előtt látjuk -a hó­fehérre mosott, simára vasalt oltár- terítöt a temérdek virággal. Tavaszi seregszemléje volt a húsvéti oltár a szebbnél szebb virágoknak. Felvo­nultak a parányi kis hóvirágcsokrok mellett az előkelő jácintok, a temp­lomot igazán meghitté varázsoló cik­lámenek mellett az egyszerűségük­ben is kedves primulák, s a meny­asszonyi csokrok ismerős virágai, a kálák. A sok-sok virág azonban csak vi­rághalmaz lett volna, s nem Isten­nek a tavaszban adott megújító sze- retetéről szóló bizonyság, ha ügyes kezek nem helyezték volna őket szép rendbe. Mert egy vasárnapi, vagy ünnepi oltár nemcsak a gyü­lekezet áldozatkészségéről tesz ta­núbizonyságot, hanem azoknak jó ízléséről, szeretetéről és szolgálatá­ról, akik vállalták az „oltár körül való forgolódás“ Istennek kedves szolgálatát. Most ezek felé a szolgák felé for­dulunk szívünk szeretetével, akik az istentisztelet előtti negyedórákban, vagy órákban külsőleg is otthonossá és barátságossá varázsolják a gyü­lekezet számára Isten templomát. Mert — bár nem a külsőség a lé­nyeg — mégis sok fordul meg a kül­sőségeken is. Egy oltárdíszítő testvérünk évek­kel ezelőtt azt mondotta: „Az oltár a gyülekezet külső ábrázata.“ S eb­ben talán igaza is volt. Mert abban a gyülekezetben, ahol igazán szere­tik Isten igéjét és szeretik a temp­lomot is, mindig akadnak olyanok, •akik örömmel vállalják ezt a szol­gálatot, Van olyan gyülekezetünk, amely­ben az asszonytestvérek nagyobb cso­portja vállalkozott arra, hogy fel­váltva gondoskodnak az oltár díszí­téséről, de magáról az oltárvirágról is. S minden vasárnap ott pompáz­nak az oltáron a hófehér virágok. Buzgón és példamutató módon vég­zik szolgálatunkat, amelyet a gyüle­kezet minden tagjának szeretete kí­sér. Ismerek egy gyülekezetei, ahol egy népes család leánytagjai végzik a szolgálatot, díszítik az oltárt azzal ság. Ezt is az ige munkálja ben­nünk. Megláttatja velünk örömeink nagy akadályát, bűneinket, elesettsé- günket, magunk erejének elégtelen voltát. Ahol békíétlen a szív, lelki­ismeret mardossa, ott nincs öröm. Ahol nem hangzik a bűnbocsánat evangéliuma, ott nincs öröm. Ahol nem vágyik a szívünk arra, hogy beírassunk az élet könyvébe, ott még nincs öröm. Isten mindezt most is felkínálja. Hitünk alázatos bűnbánatával és töredelmével ragadjuk meg hát a szabadulás örömét. A fuldokló bol­dogan sóhajt fel a parton kimentése után: „megmenekültem.“ Isten örö­met szerző keze lenyúl hozzánk és kiemel az öröm partjaira. Megtelik szívünk örömmel. Isten szeret minket. Fiát adta értünk, a feltámadás erejével megajándékoz. Ez a miénk. Ha kísértés csábít, győz­hetek, mert Jézus győzött. Ha szen­vedés látogat, betegség gyötör, Jé­zussal szívemben szenvedhetek. Ha a halál árnyéka borul fölöm, a halál arcára a feltámadás áldott fénye hull. Ezt érezte Pál apostol is, ezt a boldog örömet, (2 Kor. 7.4.) Megtartható Amikor már megleltük ezt a drá­ga kincset, az a kínzó gondolat éb­red szivünkben: „jaj, hátha elveszí­tem.“ Hogyan tarthatjuk meg? Cso­dálatos törvénye van áz örömnek. Ha elzárom szívem mélyére, meg­szürkül, elfogyatkozik. Ha pedig megosztom másokkal, tündököl, so­kasodik. A mi örömünk tehát napi feladattá lesz. Azt az örömet, ame­lyet Isten gyújtott szívünkben, to­vább kell sugároznunk embertár­saink felé. Az öröm nem rejtőzkö­dő. Kiül az arcra, ragyog a sze­mekben. Másokat is el kell vezetni az öröm forrásához, mert megosz­tott öröm kettős öröm. Megtartható az örömünk, ha mi is mindenna­pon alázatos hűséggel, imádsággal elmerülünk örömünk kiapadhatatlan forrásban felfrissülni. Imádság, igeolvasás, az ige engedelmes hall­gatása, Krisztussal való élő közös­ség naponkénti élése, szívünk örö­mének másokkal közlése: örömünk megtartásának feltétele. Isten igéje hízhat: „Örüljetek!“ Boldog ember az, aki szívből vallja: „Teljes örömöm van tenálad." Garami Lajos a virággal, amelyet a gyülekezet tag­jai vasárnapról vasárnapra adomá­nyoznak. Az oltár képe a szívük ké­pét mutatja, a kezük munkája a szívükben élő hitről és a gyülekezet iránti szeretetről beszél. Egy másik gyülekezetben viszont a gyülekezetnek szinte legöregebb, s talán legszegényebb anyókái azok, akik legkorábban lépik át a temp­lom küszöbét, hogy mire a gyüle­kezet tagjai megérkeznek, Isten igé­jéhez méltó módon felékesítsék az Ür oltárát. Vajon hasonlítanak-e ők ahhoz az asszonyhoz, aki a kétfillér- jével együtt mindenét odaadta Isten­nek? Leányok és asszonyok állnak előt­tünk gazdagon, vagy szegényen, akik Istennek szolgálnak úgy, hogy szol­gálnak a gyülekezetben. Vajon őszin­tén megbecsüljük-e szolgálatukat? Harkányi László A Teológiai Akadémia tanári karának fontos ülése Horváth János, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalá­nak elnöke és Gmák Károly, az evangélikus egyházi ügyek főelőadó­ja, április 10-én meglátogatták Teo­lógiai Akadémiánkat és megbeszélést folytattak a tanári kar tagjaival a lelkésznevelés időszerű kérdéseiről. Jelen volt az értekezleten D. dr. Ve­tő Lajos püspök is, aki az Akadé­mián a vallástudományi tanszék ta­nára. Az értekezlet főleg aizzai a kérdés­sel foglalkozott, hogyan érvényesül­jenek a tanári kar februári' nyilat­kozatában kimondott elvek a lelkész- képzés gyakorlati munkájában. A többórás megbeszélés során Horváth János elnök is felszólalt. Ugyancsak felszólalt Grnők Károly főelőadó is. A megbeszélés során kifejezésre ju­tott a tanári kar tagjainak az a közös meggyőződése, hogy az Akadémiáról kikerülő fiatal lelkészek olyan neve­lést kapjanak, hegy szívesen és jól végezzék egyházi szolgálatukat a szo­cialista társadalomban. A tanári kar elhatározta, hogy tovább foglalkozik az értekezleten felvetett fontos kér­désekkel (lyülefeezeii hírei* — Húsvét utáni vasárnapokon az oltárterítő színe: fehér, — Az Iszákoismentő Misszió má­jus 11-töl 18-ig minden este 6 óra­kor igehirdetés-sorozatot tart a Deák téri templomban. — Felhívjuk hittestvéreink figyel­mét arra, hogy Hajdúszoboszlón, a gyógyfürdő közvetlen közelében né­hány szobás üdülővel rendelkezünk. Az üdülőben június 1-től augusztus 31-ig napi 12 forintos; a többi hó­napokban pedig napi 10 forintos áron tudunk, szállást biztosítani azok-. nak a hittestvéreknek, akik Hajdú­szoboszlón kívánják magukat gyógy­kezeltetni. Az üdülő vezetője segít­séget tud nyújtani az ellátás bizto­sítására is. Jelentkezéseket közvet­lenül az üdülő vezetője fogad el. Cím: Rónai Lenke, Hajdúszoboszló, Evangélikus üdülő. — Az április 20-i sajtón^p alkal­mával Groó Gyula ügyvivő lelkész Kaposvárott, Juhász Géza kiadó-szer­kesztő Űjpesten, Friedrich Lajos sajtólelkész Pesterzsébeten szolgált. — CSALÁDI HÍR: özv. Kemény Károlyné, szül. Vértesi Lenke áp­rilis 16-án 75 éves korában meghalt. Temetése Szombathelyen volt. — Eladó egy teljes RGG (Die Religion Geschichte und Gegenwart). Cím a kiadóban. — Határmenti községben megürült két szoba konyhás lakásomba díjtalanul be­fogadnék megbízható családot, hogy há­zamat és baromfitenyészetemet gondozza. Lelkészi ajánlással jelentkezés: Evangé­likus Lelkészi Hivatal. Mohács címen. — Kétmanuálos pedálos orgonaharmó- nium, eladó. Cím a kiadóhivatalban. — Rossz, romos orgonát vennék. Cím a kiadóhivatalban. — Angster tizenkét változatos mecha­nikus orgona eladó. Cím a kiadóhivatal­ban. — Iratterjesztésünkben kapható keresztelési és esketési emléklap, 50 filléres árban. — Üj konfirmációs emléklapok május elején kaphatók lesznek irat­terjesztésünkben. Jelenleg csak a ta­valyi emléklap kapható korlátozott számban. Egyházzenei hangverseny leisz 1958 május 4-én, délután 6 órakor a Deáik téri evangélikus templomban. MŰSOR: 1. Buxtehude Dietrich: Prelú­dium, Fúga I., Intermezzo,! Fuga II. (Orgonám Előadja: Zalánfy Aladár) 2. Tetemann Georg Philipp: Szólókantáta: „Fel harcra ...“ (Ének: Sándor Judit. Hegedű: Fodor Zsuzsa; Orgona: Welt- ler Jenő) 3. Bach Johann Sebastian: Kan­táta: „Maradj velünk...” (Lutheránia ének- és zenekar, Weltler Jenő, Tiszay Magda, dr. Sikolya István, Zalánfy Aladár) Igét hirdet: dr. Keiken _ András ISTENTISZTELETI REIB BUDAPESTEN, APRILIS HO 27-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 Hafenscher Károly, f — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 dr. H., Gaudy László, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du 6 Bács­kai Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Takács József. — Utász u. 7. de. 9 Takács József. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Sülé Károly. — Zugló de. 11 (úrv.) Dre- nyovszky János, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. — Váci út 129. de. 8 Dulcz Pál. — Üjpest de. 10 Blázy Lajos. —, Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre, dü. 7 Bencze Imre. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos. du. fél 7 Madocsai Miklós. — Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Öbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17. de. fél £ Csonka Albert. — Pest- hidegkút (Szent István u.) de fél 11 Rult- kay Elemér. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. — Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy de fél 10 Kaposvári Vilmos, — Csepel de. 11, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VIII; 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. ROVATUNKAT NÉHÁNY HE­LYEN többéin olvassák együtt, meg­beszélik. Most egy ilyen kis körből érkezett levelet idézek. Asszony írta. „Az élet kérdez című írások na­gyon életközelek és segítségünkre vannak. Most azonban egy hozzászó­lás is kikívánkozik belőlünk. Szeret­nék a cikkíró áLtal használt szép képhez kapcsolódni: az életben ma­gánosán hazafelé tartó nőt néhány lépésre elkísérők között vannak kol­légák, barátnő, hittestvér férje stb. A magányos nőt hiányérzetén át meg-megkísérti a sátán. Csak egészen „leheletnyi“ bűnökkel (egy kis tet- szenivágyással) indul el sokszor a belső hullámzás/ kipattanó szikra, és micsoda örvény, tűz is lehet belőle. Hol a határ? — kérdezte egy finomlelkű, hívő, magányos nőtestvérünk. Tovább­adom a kérdést. Kérem, vesse fel írásában. Elkülönülés vagy gátlásos visszahúzódás már azért is lehetet­len, mert a dolgozó nő élete kizárja azt, hogy zárdanövendék módjára éljen.“ Hol, az a választóvonal egy férfi és egy nő társas , érintkezésében, amelyen túl már feltartóztathatatla­nul csúszik életük egymás felé, néha végzetes családi tragédiákat okozva? „Melyik az a lépés, gesztus, tekin­tet, szó, mely felhúzza a zsilipet, és utána sodor az áradat? És mégis meddig lehet élni azzal az ember­társi szimpátiával, figyelmességgel, mely a magányos nők életét is pár lépésnyire megszínesíti?“ KÉT ELLENTÉTES PÉLDÁT is kaptam az életből. Dolgozó nő, há­rom kisgyermek anyja egyedül ma­radt, férje hibájából. A kollégák ismerték komoly életfelfogását, nem is jutott eszükbe udvarolni neki. Mindenkit meglepett, amikor egyi­kük, fiatal férj és apa észrevehetően beleszeretett a kolléganőjébe. Leg# többen legyintettek rá: csak flört! A nő azonban nem hárította el az érdeklődést — itt volt a határpont —, s azután már nem tudott meg- állani. Szabadságukat egyszerre vették ki. Azután már a látszatra sem adtak. Csák egy rosszindulatú besúgás kell, és megint felborul egy család élete. Csillogó, felszínes házasság válság­ba jutott még a háború előtt. A fájó- szívű asszony közös megegyezéssel kénytelen volt otthagyni férjét, kül­földre indult. Az utolsó este még el­mentek együtt hangversenyre férjé­vel. A szünetben jó ismerősük kisér­te az asszonyt a büféhez, és ilyes­féléket mondott neki: „Ha ilyen messzire és sokáig elutazik, a Maga házassága nem boldog. Ne*nenjcn el! Én mindent megadok Magának, ami az életéből hiányzikf Az illető csfc nos, gazdag, fiatal férfi — pecsét-1 gyűrűjén 7 ágú koronával —, dá nős volt. Az asszony tűnődve né* zett a messzeségbe, azután befelé, a szíve mélyére. Nem., nem visszavá­gás, nem a vigasztalódás öröme, ha­nem a békesség utáni vágy sír a szíve mélyén. És másnap elindult messze, egyedül, új útra. Csak egy év múlva világosodott meg előtte, hogy döntése pillanatában már mun­kálkodott szívében az „ismeretlen Isten", és a Békesség Fejedelme ké­szítette számára a személyes talál­kozást önmagával. Az Ö segítségével állt meg a határvonalon, ott a büfé előtt. Ezekből kz esetekből is nyilván# való, hogy a „határ“ szinte minden esetben más és más. Nem lehet sza­bályba foglalni. Azonban meg lehet érezni: most értünk a veszélyes át# billenési pontra. A NEMEK KÖZÖTTI VONZÁS sokszor persze a lélek mélyén, nem tudatosan hat, s mire már a gon­dolatok, érzések világába felbuk­kan, annyira erős, hogy nehéz el# hárítani. Hol a segitség? A másik nemhez való viszonyunk­ban minden azon fordul meg, hogy milyen a „belső magatartásunk“. Viselkedhet valaki nagyon korrek­tül, ha belül nincs hitből fakadó) erkölcsi gátja, hamarosan a külső, talán beidegződött ellenállása meg­szűnik. Viszont lehet valaki elég közvetlen, fesztelen, baráti kapcsolat­ban másik nembelivel, ha lelkében világos és határozott Isten akarata, az erkölcsi határ — ez árad belőle, és félszeg húzózkodás nélkül is szin­te automatikusan fegyelmezi a másik felet is. A tisztaság mindig előbb belül dől el, a külső magatartás már csak fedezék vagy tükör. Igaz Ady megrázó verse: Tested fehér és makulátlan^ De szemedben álmatlan éjek. Vágyad több, mint az iftcalányéi Éji óráid vétkesebbek. EZÉRT ,DÖNTŐ, hogy mennyire itatja át a lelket Isten igéje és az imádság az áhítat idejének röpke perceiben. Hogy mennyire lesz Já# zus Krisztus ura a bensőnknek, és mi mennyire akarunk egészen az övé lenni! E tekintetben olyan gyen­gén állunk. Jó segítség a „határ* felé sodródva valaki mással a ta# nácskérő beszélgetés. És szabad szá­molni az Isten csodálatos közbelé­pésével. Ő ott is tarthat bennünket) ahol mi már elengedtük magunkat. És közbenyúlhat akkor is, amikor a vágyak már túlsodortak a „határon’!« ' Veöreös Imre AZ ILYENEKET MEGBECSÜLJÉTEK Az oltárdiszífő

Next

/
Thumbnails
Contents