Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-27 / 17. szám
Ömtn.dezz Jitennek ! i Pesszimista-e, vagy optimista-e a keresztyénség? Ennek a kérdésnek S megválaszolása körül folyik a vita talán a keresztyénség kezdete óta. Ha nem is mindig ilyen megfogalmazásban került elő, de mégis állandóan foglalkozott, sőt kellett foglalkoznia az egyháznak evvel a kérdésfeltevéssel. Volt, hogy védekező vitákban igyekezett az egyház önmagáról bebizonyítani, hogy nem a céltalanság, a mindent‘kárnak és szemétnek ítélés, a világnak teljes hátatfordítás az egyház lényege. Máskor az egyház önmagának hirdette a lemondást mindenről, az e világi élet céltalanságát és értelmetlenségét. Az egyház felé ma is hangzik ez: pesszimizmust hirdet. És az egyház belemegy a vitába és mindenféleképpen igyekszik bebizonyítani, hogy optimista, életigenlő az egész magatartása, tanítása. Azt hiszem pedig, hogy az egyházzal, a keresztyénséggel kapcsolatban helytelen akár az optimista, akár a pesszimista jelzőt használni. Mert mit is jelent akár az egyik, akár a másik? Mindkettő emberi magatartás, ameiy magából az emberből fakad. Az embernek az az életszemlélete, amellyel a maga helyét a világban és a körülötte folyó életet szemléli és értékeli. És erre a magatartásra igen kevéssé van hatással a külső világ Aki pesszimista, az a legörvendetesebb dolgokat is keserűen, csalódottan, céltalanul, pesszimistán nézi és értékeli, és viszont: aki optimista, az a legnehezebb megpróbáltatásokon is derűsen tud túlmenni. Nem az a célunk, hogy akár egyik, akár másik emberi szemlélet mellett lándzsát törjünk. Hanem éppen azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kerssztyénséget nem lehet lényegét illetően sem egyik, sem másik jelzővel illetni. És ezt éppen most, Jubilate vasárnapján kell hangsúlyoznunk, amikor templomaink szószékén az örvendezésről szól az ige. Jubilate Deo, azaz. örvendezz Istennek — hangzik ezen a vasárnapon minden templomban az ősi zsoltárige. Az egyháznak, a keresztyénségnek ez az igazi jelzője, és ez az igazi magatartása: örvendező. Miért nem egyenlő, az optimizmussal az az örvendező magatartás, amely a keresztyén ember jellemzője kell legyen. Először is azért, mert ez olyan magatartás, amelynek nem az emberben, nem is világszemléletében, vagy értékítéletében van a gyökere. Ez az örvendezés Istentől indul ki, és elsősorban Isten felé irányul. Tőle indul .ki, ő munkálja az emberben azt, hogy örvendező legyen, mert ő táplálja egyházát az evangéliummal, az örömhírrel. Az a tény, hogy Isten hírül adja az Ö kegyelmességét az embernek, a Jézus Krisztus által elvégzett váltságmunkát, a bűnbc-csánat éltető valóságát és az a valóság, ahogyan Ö naponként megbizonyítja az embernek gondviselő szeretetét bajban és áldásban egyaránt — ez maga a keresztyén ember örvendezésének alapja. És éppen ezért irányul a mi örvendezésünk elsősorban Isten felé. Örvendezz Istennek, te égés? föld — mondja a zsoltárige — örvendezz, mert Isten kegyelmes Ura a világnak. « Az az örvendezés, amelynek Isten kegyelmessége az alapja, az áthatja a keresztyén ember egész életét és az egyház magatartásának minden rrtegnyilvánulását. Éppen az a tény, hogy az Istennel való helyes viszonyunk alapja az örvendezés, biztosítja azt, hogy a keresztyén ember minden vonatkozásban örvendező ember. Hitünk szerint ez nem jelenti egyet avval, amit fentebb az optimizmusról mondottunk, hogy ti. a derű- | látó embert igen kevéssé befolyásolja optimizmusában a körülötte folyó I élet milyensége. Mi hitünkből -fakadóan azért, tudunk minden iránt örven- J dezők lenni, mert mindent Istentől fkapott ajándéknak tudunk elfogadni. 9 Így tudjuk pozitiven értékelni a körülöttünk folyó életet és tudunk abban I cselekvőén részt venni. És ezért van célja is életünknek minden vonatko- I zásban. Isten eszközként használja fel a mi életünket ebben a világban. Egy- i részt avval, hogy rajtunk mutatja meg kegyelmét, másrészt avval, hogy 1 az ezért a kegyelemért örvendező élet mások felé is hat. Éppen azáltal lehetünk „a világ sója“, hogy az életünkben Isten által munkált örvendezés másokat is az örvendező élet útján indít el. Jubilate Deo! Örvendezz Istennek! És adjunk hálát, hogy ilyen örvendező életet adott övéinek! Juhász Géza F^kazédé tiltakozás az atomfegyverek ellen A nyugat-németországi evangélikus ifjúság vezetői röpiratot adtak ki, amelyben tiltakoznak a német szövetségi hadsereg atomfegyverekkel történő felszerelése ellen. Kijelentették, hogy megtagadják az ilyen fegyverekkel való fegyveres szolgálatot és ugyanerre buzdítják a reájuk bízott ifjúságot is. A röpirat kéri a politikusokat és az egyházi vezetőket, hogy mindent tegyenek meg az atomfegyverkezés ellen. A röpiratot a hamburgi, brémai, oldenburgi, rajnavidéki és bajorországi ifjúsági lelkészek és ifjúsági vezétők írták alá. * Lipcse város béketanácsa konferenciát rendezett, amelyen többek között megjelent és felszólalt az ottani teológiai fakultás professzora, D. dr. Dedo Müller is. A professzor hangsúlyozta, hogy az újtestamento- mi béke fogalma valóság, amelyet itt a földön kell kézzelfoghatóvá tenni. A keresztyén hit és a béke elválaszthatatlanok. Az atomveszedelem korszakában senki sem engedheti meg magának, hogy valamely kegyes belső körre húzódjék vissza. A biblia igazsága megköveteli, hogy a háborút meg kell fosztani minden romantikus, ál-vallásos és idealizáló jellegtől, amit <az idők folyamán reá aggattak. A háborút ki kell kapcsolni a történelem-formáló erők közül. Az egyház feladata az, hogy az emberek és a gyülekezet tudatába vésse az atomveszedelem komolyságát. Ezzel az egész világért érzett felelősségből diakóniai szolgálatot végez világméretekben. E feladatától az egyházat semmiféle aggályoskodás nem tarthatja vissza. Minden keresztyén embernek feltétlenül meg kell tagadnia közreműködését az atomháború előkészítésében. Az előadást követő eszmecserében arról volt szó, hogy azok az egyébként különböző gondolkodású emberek, akik az atomveszedelemmel szemben egységesek, miért tudnak egymással olyan nehezen találkozni és mi gátolja megértésüket. Az eszmecsere több részvevője hangsúlyozta, megvan a reménység arra, hogy egyéb területeken is létrejöhet a bi-S zalomteljes és kölcsönösen megértői együttélés keresztyének és nem hí-1 vők között. Magyar egyházi küldöttség utazott a Szovjetunióba Április 22-én a Ferihegyi repülőtérről TU 104-es repülőgépen magyar egyházi küldöttség utazott a Szovjetunióba, az ott élő egyházak meglátogatására. A kéthetes látogatáson résztvesz-nek a katolikus, református és evangélikus egyház képviselői. Az evangélikus egyház képviseletében Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár, Koren Emil püspökhelyettes, Káldy Zoltán és | Halász Béla espereseik a küldöttség tagjai. A küldöttség meglátogatja a moszkvai, leningrádi. kievi és szocsi-i egyházakat. A magyar egyházi küldöttség útjáról lapunk következő számaiban részletes beszámolókat közlünk. Űtjukra Isten áldását kérjük. Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy a küldöttség moszkvai idő szerint este 6 órakor szerencsésen megérkezett a moszkvai repülőtérre, ahol meleg fogadtatásban részesült. A Budapest—Moszkva közti utat 2 óra alatt tette meg a TU 104-es repülőgép. Mi magyarországi keresztyének, vállaljuk a békéért való fáradozás erőfeszítéseit — mondotta D. dr. Vető Lajos püspök az országgyűlésen A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa üzenetet küldött a világ országainak parlamentjeihez, és felhívta a parlamenteket, hogy foglaljanak állást az atomfegyverekkel való kísérletezés megszüntetése érdekében. A magyar országgyűlés mostani ülésszaka is foglalkozott evvel az üzenettel és hosszabb nyilatkozatban válaszolt a Legfelsőbb Tanácsnak erre a felhívására. A nyilatkozat megvitatásában D. dr. Vető Lajos püspök, egyházunk vezetője is felszólalt és ismertette a magyar egyházak béke- munkáját. Felszólalásában többek között a következőket mondotta: amerikai bostoni teológiai főisr A magyarországi egyházak hivatalosan is képviseltetik magukat a Magyar Országos Béketanácsban, s egyre tudatosabban végzik munkájukat a béke védelmében idehaza az országban is, de kifelé, a külföld felé is. A magyar egyházak békemunkája Ami az itthon, hazánkban, népünk körében végzett egyházi békemunkánkat illeti, arról ismételten beszámolók hangzanak és hangzottak el az Országos Béketanács ülésein és a sajtóban is. Megállapíthatjuk ezekből a beszámolókból, hogy az ellen- forradalom nem tudta tönkretenni azt a békemunkát, amelyet az egyházak közel egy évtizede végeznek nálunk. Inkább az a helyzet, hogy az ellenforradalom kudarca után az egyházak a korábban megtalált egyházi módon tovább folytatják békemunkájukat. Üj és örvendetes haladást jelent ezen a téren, hogy az Országos Béketanácsnak külön egyházi bizottságai vannak, melyeket egyházaink a maguk hivatalos szerveinek tekintenek. Ennek a tekintetben is nagy jelentősége van, hogy míg az ellenforradalom előtt azokat a lelkészeket, akik a világbékemoz- galmat támogatták, „béke-papok“ címen igyekezett a reakció megbélyegezni, s működéküket az egyházban lehetetlenné, tenni, most pedig, mivel az egyházak hivatalos szerveik útján végzik a békemunkát, ez a különbségtevés megszűnt. Minden magyarországi lelkésznek nemcsak hazafias, hanem egyházi, lelkészt szolgálati feladatává és kötelességévé vált a béke érdekében folytatott küzdelem. A lelkészek ezt a munkát természetesen az egyház hitelvei alapján, egyházi módon végzik, a lényeget illetően azonban a papi békemunka célkitűzései azonosak a világbékemozgalom célkitűzéseivel, tehát azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a Béke Világtanács a békeszerető emberiség elé állított, s amelyeket időről időre konkrét formában jelöl meg. bátorsággal!, hanem az alapelvek gondos tisztázásával, ugyanakkor éber lelkiismeretességgel küzdenek a béke megmentéséért és a háború megakadályozásáért. Ezt az éberséget úgy értem, hogy újra meg újra rámutatnak arra a mi barátaink, hogy először: az igazi keresztyén hitből nyílegyenesen következik a béke védelméért folytatott küzdelem, másodszor, hogy a modern háború mennyire élveszítette a tömegpusztító fegyverek feltalálása folytán azt az erkölcsi alapot, amelyre a régi háborúk idején még úgy-ahogy támaszkodni lehetett, és főleg, harmadszor, hogy a kapitalista világban élő egyházak milyen nehéz helyzetben vannak, amikor a világos keresztyén alapelvek ellenére az imperializmus igyekszik őket a saját cél. jainak szolgálatába állítani. Az Egyházak Világtanácsának szerepe A földkerekség protestáns és ortodox egyházainak többsége, körülbelül 180 egyház, 10 esztendővel ezelőtt létrehozta az Egyházak Világ- tanácsát. Az Egyházak Világtanácsa elsősorban olyan előzmények alapján jött létre, hogy egyes kiváló egyházi vezetők már az első világháborúval kapcsolatban szükségesnek tartották az egyházak határozott összefogását a háborúk megakadályozása céljából. így természetes, hogy az Egyházak Világtanácsa állandóan foglalkozik a világbéke kérdésével. A. Világtanács Központi Bizottsága legutóbbi ülését az Amerikai Egyesült Államokban, New Havenben tartotta tavaly, 1957 nyarán. Ez alkalommal külön nyilakozatot adott ki az Egyházak Világtánácsa az atomkísérletekről és a lefegyverzésről. Hangsúlyozom, hogy ezt a nyilatkozatot nemcsak hogy egyhangúan fogadták el a KB tagjai, hanem a megelőző vita sarán Alan Walker, kola küldötte követelte, hogy ezt a nyilatkozatot minimális nyilatkozatként fogadják el, mivel ő személy szerint sokkal egyenesebb és szigorúbb nyilatkozatot tartana szükségesnek az atcmibomlba kísérleteik ellen. Ugyancsak ő kívánta, hogy a nyilatkozat végén világosan jelöljék meg, miként kell hatásosan tudomásukra juttatni a politikai vezetőknek, a kormányoknak és másoknak ezt a nyilatkozatot. A hivatalos nyomtatott jegyzőkönyv szerint más felszólalók is támogatták ezt a kívánságot a szigorúbb nyilatkozat érdekében. Örömmel kell mondanom, hogy vannak szép számmal hívő keresztyének, a kapitalista országokban levő egyházakban, akik nagy bátorsággal emelik fel szavukat a béke ügyében. Hadd utaljak ezen a helyen is arra, hogy Nyitgat-Német- országnak atomfegyverekkel való felfegyverzése ellen milyen nagy megmozdulás van folyamatban, s hogy az ottani keresztyének Martin Nie- möller éS Gustav Heinemann bátor vezetésével egyre erőteljesebb és egyre szélesedő küzdelmet folytatnak a többi ottani békeszerető emberrel együtt. Angliában és Franciaországé ban is vannak hasonló megmozdulás sok, s a közvéleményt szerte az egész világon felrázta a Szovjetunió jó példája a határozott és gyors állás-* foglalásra. Az a meggyőződésem* hogy ezzel az erősödő közvélemény- nyel az Egyesült Államokban s Angliában is számolni kell, hogy egyre növekszik a békeszerető emberiség tudatos összefogása szerte az egész világon a háború ellen, s hogy így ez a nemzedék, amelynek mi tagjai vagyunk, ki fogja kerülni a harmadik, nukleáris világháború öngyilkos veszedelmét, s biztosítja a következő nemzedék számára a nyugodt, békés fejlődést. Ehhez sok munkára, nagy erőfeszítésekre van szükség minden békeszerető ember és békeszerető nép részéről. Nyugodtan elmondhatom, hogy mi magyar- országi keresztyének vállaljuk ezeket az erőfeszítéseket és ezt a munkát, vállaljuk, hogy más felfogáson levő, de békeszerető embertársainkkal együtt fáradozzunk a békéért. Teológiai békekonferencia A demokratikus országokban élő egyházak békemunkája A magyarországi egyházak ebben a munkában és ebben a küzdelemben nem állnak egyedül. A népi demokratikus országokban levő egyházak mindenütt vállalták és szívesen végzik a békemunkát. Ebben jól példát mutat kezdettől fogva a Szovjetunió pravoszláv egyháza, s különösen a nálunk is ismert és nagyra- becsült Nyikoláj metropolita, de a szovjetunióbeü protestáns egyházak is, a baiitii népköztársaságokban élő evangélikus egyházak is. A népi de- mioikratikus országokban élő protestáns egyházak közül különösen ki kell emelnünk a kínai és a csehszlovák egyházaikat, amelyek Ting püspök és Hromádba professzor vezetésével élen járnak az egyházi bé- kemuntoa végzésében s nemcsak nagy Az Országos Béketanács Református Egyházi Bizottságának rendezésében a református teológiai profesz- szorok április 17-én és 18-ári dr. Bartha Tibor református püspök és dr. Esze Tamás református egyházkerületi főgondnok elnökletével értekezletet tartottak Debrecenben, amelyen az egyháznak a béke ügyével kapcsolatos teológiai kérdéseit és magatartását vitatták meg. Megjelent az értekezleten Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára is. Dr. Pákozdy László és dr. Varga Zsigmond debreceni, valamint dr. Nagy Barna budapesti református teológiai tanárok előadásukban különféle oldalról mutattak rá a béke kérdésének teológiai alapjaira,1 és az egyházban kialakítandó magatartásra. Az előadók és a hozzászólások kifejezésre juttatták az összes résztvevőknek azt az egyhangú meggyőződését, hogy a háború bűn Isten ellen és hogy az atomkorszak háborúja, az atomfegyverek használata* sőt az atomkísérletek is veszélyeztetik az egész emberiség létét. Ezért az értekezlet részvevői egyhangúlag elítélték az atomfegyver-kísérleteket és az atomháborút, és felhívták az egyházat, hogy minden erejével küzdjön az atomfegyver-kísérletekben és az atomháborúban rejlő végzetes veszély ellen. Dr. Bartha Tibor püspök ugyanakkor széles távlatú előadásában tárta fel a békeszolgálat és a nemzeti egység kapcsolatait. Az értekezleten a Református Egyházi Bizottság meghívására vendégként részt vett Dr. Nagy Gyula, budapesti Teológiai Akadémiánk dékánja és Dr. Karner Károly teológiai tanár is, /
