Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-13 / 15. szám

JÉZUS ISKOLÁJÁBAN.

Az egyház a keresztség szentségét Jézus parancsára gyakorolja. A kisgyermekeket azért hozzák a szülők és keresztszülők a templomok keresztelőmedencéjéhez, mert az első húsvét után elhangzott Jézus parancsa: „EImenvén, azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...” (Mt 28, 19—20).

Ebből a jézusi parancsból — amely állandóan kötelező erejű az egyháznak és minden keresztyén embernek — az derül ki, ho§y az egyház elsődleges szolgálata és feladata a tanítvánnyátétel. Minden azért történik az egyházban az emberek felé — az igehirdetés, a Jézus Krisztusról szóló bizonyság- tétel, az Atya csodálatos hatalmáról való híradás, a lelkipásztorolás, a gyülekezeti élet, a keresztyén életre nevelés és a közösségi élet gyakorlása —. hogy az egyház tagjai Jézus tanítványai legyenek. Vagyis olyan'emberek, akik tőle tanulnak, őt követik és benne látják Urukat és Mesterüket. Hogy erre eljussanak az egyház tagjai — erre kap Jézustól küldő parancsot az egyház: „Elmenvén azért...”

Erinek a tanívánnyiátéteinek biztosítéka, első állomása a keresztség. E nélkül nincs tanítványság. Ahogyan egy szobába csak a küszöbön keresztül lehet belépni, ugyanúgy a tanítványt életbe csak a keresztségen keresztül lehet belépni. Ez a kezdet, az első lépés. De nagyon döntő lépés. A kereszt- . ségnek és általában a kereszt ség gyakorlásának ez a döntő fontossága sikkad el mindjobban az egyházban és az egyes keresztyén ember gondolkodásában is. Még azok r: szüiők és keresztszülők is, akik megkereszteltetiik gyermeküket, azok sincsenek tisztában azzal, hogy milyen döntő jelentőségű a keresztség az ember életében és inkább megszokásból, hagyományból ke- reszteltetik meg gyermeküket.

A küszöbön azonban nem lehet megállni. Soha nem kerülőik beljebb

a szobába, ha megállók az ajtóban és neki támaszkodom az ajtófélfának. Beljebb kell jutnom, épp ezért beljebb kell lépnem. — A keresztyén életben ez a „beljebblépés” az, amit Jézus parancsában így mond: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nék- tek...” A megkeresztelt ember tanuló Jézus iskolájában, ahol mindazt megtanulja, amit Jézus mondott a keresztyén életre .vonatkozólag. Ebben az iskolában a tanító maga az egyház, a tankönyv pedig a Szentírás. Az egyháznak azok a szolgái, akiknek éppen a tanítás a j feladatuk, a Szentírással kezükben í végzik is ezt a tanítást minden ke- j resztyén ember felé. Kora ifjúságá- ! tői késő öregségéig ,ott ül Jézus is- I kocájának padjában minden keresztyén ember és járja ennek az iskolának osztályait. Ebben az iskolában egy fontos állomás a konfirmáció. A konfirmációkor írják rá minden keresztyén bizonyítványára: magasabb osztályba léphet. Itt álljunk meg egy pillanatra. Keresztség és konfirrpáció: így tartozik ösz- sze. Mint két láncszem, egymásba vannak kapcsolva.

Ebben az iskolában a tantárgy: az, amit Jézus parancsolt nekünk. így ichetne összefoglalni: tanít bennünket az Istenhez és az emberekhez való helyes viszonyra. És mindezzel az a célja, hogy üdvösségre juttasson el bennünket.

A kis elsőosztályosokat a szülők, a maguk szeretetével körülölelve, viszik el S7. iskolába. Nekünk sem magunknak kell • megtennünk az első lépést, s a többit se. A keresztsednél nyilvánvalóan a mennyei Atya cselekszik velünk; és azután továbbra- is, Jézus iskolájában osztályról osztályra, tantárgyról tantárgyra Ö vezetget bennünket, Ö nyitogatja értelmünket, szívünket, növeli hitünket, szere tétünkét, tágítja Őbenne, való, ismeretünket.

Jézus iskolájába járó fiatalok, most 'konfirmáló fiúk és leányok! Meg vagytok keresztelve, Isten az üdvösség ígéretével ajándékozott meg benneteket! Tanuljátok a keresztyén életet Őhozzá méltóan!

Juhász Géza

f ” Karol Kotula püspök:

Az evangélikus egyház a Lengyel Népköztársaságban

K. Kotula, a lengyel evangélikus egyház püspöke, aki 1956 nyarán személyesen is járt hazánkban, szerkesztőségünk felkérésére az Evangélikus Elet olvasótábora részére cikket írt a lengyel evangélikus testvéregyház életéről. A rendkívül érdekes cikk bemutatja a nagy szórványegyház életét.

a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek —- mondja a Kolossé 3,1 s ezzel nem az utolsó ítélet utáni időre vonatkozóan akar bennünket eligazítani. Arról a feltámadásról beszél, amely mintegy előíze 'a végsőnek, az új világ kezdetének. Ez a feltámadás — amelyről a fenti igénk beszél — csak ebben a földi életben következhet be, a testi halál előtt. Utána már nincs lehetőség. Ennek a feltámadásnak az előfeltétele az, hogy a bűnbánatban meghalunk a bűn számára s Jézus számára elevenedünk meg, válunk tevékennyé. ..Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” — mondja Pál egyebütt (GaL 2.20). A Jézus Krisztus iránti hűség: a hit naponkénti harcát jelenti ez. Ö nyerhet csatát bennünk ellenünk (azaz bűneink ellen) és mégis értünk, megmentésünkre. Tulajdonává leszünk, új életre kelünk s ennek a középpontjában Ö van, a Feltámadott, akinek a bűn fölötti diadala teszi lehetqvé ezt a megelevenedést.

Ha azonban ez megtörtént s a naponkénti megtérésben folyamatosan történik életünkben, ennek a tartalma szükségképpen az, hogy az

„odafelvalókat” keressük. Nem valami világtól elzárkózó, annak problémái iránt érzéketlen, kegyes pipo- gyaságot jelent ez („mely kanosaiul, festett egekbe néz”), hanem a keresztyén magatartásnak azt a céltudatos biztonságát, amely az ösz- szes emberi utak végén látja a Jézus Krisztust. Rá azonban nem úgy gondol, hogy „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!”, hanem így: csak az a vég, csak azt scse feledjem! S éppen ez adja meg földi életünk súlyát: soha vissza nem térő alkalom. S a mi perspektívánk, horizontunk, végtelen távlatunk: Jézus Krisztus, a Feltámadott, a Diadalmas. Végső soron. Ő határozza meg minden dolgunkat, magatartásunkat, az a szabadság, amelyet Ö adott azzal, hogy bűneinket eltörölte. Urunk húsvéti győzelme a garancia arra nézve, hogy az odafelvalókat kereshetjük új életre kelt lényünk egészével. Megújult földi életünk melegét s határozottságát ez adjA Enél- kül legjobb esetben egyhelyben topogunk. Ha^ viszont ez a diadal hitben, tehát valóban a miénk lett, miénk minden. S a Cél fénye a keskeny és rögös utat is beragyogja.

• Bodrog Miklós

I gyei evangélikusok.

Sajnos a protestánsok több csoportra, .felekez^tre osztódtak, így az evangélikus, református, cseh testvérek felekezetére, sőt 1585-ben a kis-lengyelországi reformátusokból kiváltak az antitrinitáriusok. Hiába próbálkozott Jan Laski, aki sajnos csak 4 évig működött Lengyelországban és hiába kötötték meg 1570- ben a Sandcmiri egyezséget, nem sikerült a protestáns egységet megvalósítani. Ezért is a reformáció csak az arisztokráciát és egyes városokat hódította meg, a nép. szívét általában nem járta át. Amikor a katolicizmus a trienti zsinat után megerősödött és a Jagellók után a Wasa dinasztia került uralomra, a reformáció mindinkább 'hanyatlott.

Lengyelország felosztása után

a protestantizmus története szorosan összefüggött az idegen uralom alá került három terület sorsával. Az ún. kongresszusi Lengyelországban (a Bécsi kongresszusról van szó. Ford.), főleg a Sziléziából, Németországból és Csehországból áradó bevándorlók által, a protestantizmus megújult. Erős evangélikus és kevésbé jelentős református egyházak keletkeztek' Sziléziában, Pomerániá- ban és Kelet-Poroszországban, amelyek nem tartoztak a lengyel királysághoz és Nagy-Lengyelország- nak Poroszországhoz tartozó részeiben, ahol a reformáció a népet is áthatotta, virágzó evangélikus, majd 1817-től uniált gyülekezetek támadtak. A lengyel evangélikus lakosság azonban mindinkább germanizáló- dott. Az osztrák Sziléziában és Galíciában az egyház a közös ágcstai és a helvét hitvallás alapján kelt életre.

Az első világháború után

1918-ban keletkezett Lengyel Köztársaságban 7 evangéliumi egyház működött: egy az ágostai hitvallás alapján 5C0 OOO lélekkel (ez magában foglalta az egykori kongresszusi Lengyelországot és a tesseni Sziléziát), két uniált egyház, Poznan és Felső-Szilézia területén, egy a közös ágostai és helvét hitvallás szerinti egyház Galíciában ' Krakkó, nélkül, egy ólutheránus egyház és két református egyház. A lélekszám mint-4 egy 1 millió volt.

A második világháború után „

teljesen megváltozott a kép. Az uniált egyházak csaknem teljesen eltűntek részben a német kivándorlás. részben kitelepítés következtében. Az evangélikus egyház romokban hevert. Az összeomlás elölt a német gyülekezetek lelkészei többnyire elhagyták parókiájukat és a

német tömegekkel elvonultak. Az egyházi épületek a háború alatt nagyrészt rombadőltek vagy megsérültek, a legtöbbet teljesen kifosztották, igen sokat a római katolikus egyház foglalt el. A megmaradt evangélikusok' szétszóródtak. A lengyel lelkészek közül, még a háború alatt, negyvenötöt letartóztattak és internálótáborba küldtek. Közülük 20 meghalt, ö1pn pedig azután haltak meg, miután már a táborból visszatértek.

1945 elején mindössze néhány lelkész kezdte el szolgálatát. Lassan, lassan tértek vissza a németországi foglyok, így 1946 közepe táján már 63 aktív lelkészünk volt. Szinte^ emberfeletti erőfeszítésre volt szükségünk, hogy a szétszórt, elhagyott gyülekezeteket újra szervezhessük, a romos egyházi épületeket restaurálhassuk, az elveiteket visszakaphassuk és a szórványban élő evangélikusokat legalább megközelítőleg gondozhassuk. A nehézségek ellenére az egyház megújhodott, a consis- toriumot és a püspököt megválasztották, a zsinat is összeült. Csatlakoztak az uniált egyházak és az ágostai és helvét közös hitvallású egyházak is, de az egyház lélekszá- ma így is csak a 220 000-et érte el. Az egyház 6 kerületet alkot, ezek közül az egyik, a tesseni két körzetre oszlik, mert ott legsűrűbb az evangélikusság. A tesseni Sziléziát és Masuria környékét kivéve, az egyház a szó legválósabb értelmében szórványegyház. Óriási területeken ritkán vetett magok az evangélikusok. A kis gyülekezetek gyakran 100 km.-nél is messzebb élnek egymástól.

(Folytatjuk)

A léleknek nincsen húsa

A MINAP a Kerepesi-temetőben egy urna előtt álltam. Két héttel előbb a ravatalozóban elvégeztük a temetés egyik felét, most Debrecenből megjött elhamvasztás után az urna. Ahogy megálltam ezelőtt a fehér cserépedény előtt, átfutott agyamon a gondolat: mi lenne, ha most felnyitnák ezt az urnát és a tavaszi szél belekapna a maréknyi porba? Még nagyítóval sem lelnék rá a föld milliárd meg milliárd porszeme között az elszökött porszemekre. Ez az ember nincs többé. Hová lett? — A lélek él — csendül egy ismert mondat a fülembe. — Lélekké lett az ember? Kicsit megborzongok erre a gondolatra és érzem, hogy nincs semmi vigasztaló ebben a mondatban. Mi lenne jó abban, hogy az ember nem ember többé, hanem kísértet. Lebeg üresen megfoghatatlanul, s ha unatkozik az örökkévalóság egyhangúságában, vagy kiváncsi ittmaradtak kutatnak utána, jön riogatni az élőket.

OLYAN JÖ ELOLVASNI és elfogadni Lukács evangélista híradását (Lk. 24, 36—43.) a feltámadott Jézus megjelenéséről. Egészen emberi és megnyugtató. Az ijedező, rémüldöző, a halál után csak „léleknek” elképzelt Jézus megvilágosítja á tanítványokat. — Nem lettem lélekké, kísértetté, hanem feltámadtam. Testem van: húsom, csontom. —

Még eszik is, hogy hihessenek. —• Milyen tágranyílt szemekkel nézhették a tanítványok: ilyen valóság a feltámadás? Az egész ember feltámad? A rémületet öröm váltja fel; — Krisztus feltámadt: egészben es valóban. Még a kereszten ütött sebek is ott vannak rajta, csak most már nem fájnak és nem véreznek. Nem valami maradt meg Krisztusból, hanem az egész Krisztus feltámadt, ahogyan ők. ismerték. Csalt a fáradtság, betegség, szenvedés, a halál kínjainak vonásai tűntek el arcáról. Ez a „régi“ és mégis „új“ Krisztus, testestül lelkestül meg- dicsőül ten.

IGAZ, PÄL APOSTOL a Korint- husiakhoz írt első levelének 15. részében beszél lelki testről, de ez aligha a szellemidézők lidérce. Hogy ez a „lelki test” közelebbről milyen, azt nem tudom. Nyilván olyan, mint a feltámadott Úré. — Az bizonyos^ hogy ennél vigasztalóbb reménysége aligha van másnak, mint a keresztyén embernek. Ez a hit valóban békességet, megnyugvást adhat a szerettei és a maga sírjának mélyére tekintő embernek. — Örömmel mondhatjuk az apostoli hitvallás bizonyságával: „Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet”.

Mezősi György

KONFIRMANDUSOK ÍRTÁK

„MIÉRT AKAROK KONFIRMÁLNI?”

Az Űr Jézus testét akarom az Űrvacsorában venni, azért, hogy hitem és életem megerősödjön a keresztyénségben.

Drcbina Klára, Csengőd.

Azért akarok konfirmálni, hogy az Űr Szent Vacsorájában részesüljek, megismerjem Jézus tanítását. Szüleim is szeretnék, hogy hívő keresztyén lennék és örök életem lenne a mennyben.

Túrosán Lenke, Rákoskeresztúr.

Azért akarok konfirmálni, hogy hitemet el ne veszítsem és hogy keresztyén emberré váljak.

Szabó Lenke, Budapest.

Én azért akarok konfirmálni, 'hogy közelebb kerüljek Isten igéjéhez és magamhoz vehes- sem az Úrvacsorát. A konfirmációi oktatásban megismerem Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának cselekedeteit. És megtanulom mindazt, amit egy keresztyénnek tudni kell. Hiszem, hogy amit megtanulok nem lesz hiábavaló. Én megtartom Isten igéjét.

Pelech Sándor, Budapest.

Azért akarok konfirmálni, hogy rendszeresen járulhassak az Űr asztalához, a gyülekezet hű tagjává váljak és bűnbocsánatot nyerjek, közelebb kerüljek a mi Mennyei Atyánkhoz,Méder Zsuzsanna.

Konfirmálni azért szeretnék, hogy szívem megtisztuljon a bűntől és evangélikus hitemhez hű maradjak és örök- életem legyen.

Filipszky Katalin, Rákoskeresztúr.

Én azért szeretnék konfirmálni, mert Isten a konfirmációban megerősít az evangéliumban és így közelebb jutok Isten igéjéhez. A konfirmációban vehetem először az Űrvacsorát, Jézus Krisztus testét és vérét, elnyerhetem Isten megbocsátó kegyelmét és bele fogok tartozni a gyülekezet felnőttéi közé. A konfirmációban kegyelmet kapok és meg lesznek bocsátva á bűneim Jézus Krisztus által. A konfirmáció kptelez arra is, hogy ne csak valljam, hanem tettekkel igazoljam, hogy hiszem és vallom Isten igéjét.

Szőke István.

.A konfirmációban először kapjuk meg az Űrvacsorát. Ez az Űrnak teste és vére, arra emlékeztet, hogy az Űr Jézus a keresztfád meghalt s vérét ontotta. Az Űrvacsorában bocsáttatnak meg a bűneink.

Nagy Kornélia, Budapest.

Azért akarok konfirmálni, hogy az Űr asztalához járulhassak, közelebb kerülhessek az Űrhöz, az Űrvacsora által bűnbocsánatot nyerjek és a gyülekezet tagjaként szolgálhassam evangélikus egyházamat. Somló Klára.

A konfirmációra azért van szükségem, hogy Isten megbocsássa a bűneimet.

Wandrccsek Mária.

Azért akarok konfirmálni, hogy az Űr Szent Vacsorájában résztvehessek. Én keresztyén ember akarok lenni. Hitemet nem akarom elfeledni. Tizmár Ilona.

A konfirmációra azért készülök, hogy Jézus Krisztus megbocsássa a bűneimet és az Űr Szent Vacsorájához járulhassak.

Hajdú Márton.

Azért akarok konfirmálni, hogy az Úrvacsorában részesülhessek, bűnbocsánatot nyerjek Krisztus teste és vére által és örök életem legyen a mennyekben.

Gubek Ilona, Budapest,

KONFIRMANDUS IMÁDSÁGA

Mennyei Atyám!

Könyörgök hozzád, készítsd fel szívemet, hogy áldásomra legyen konfirmációm. Segíts, hogy igazán megvalljam hitemet a konfirmációm napján és egész életemben. Áldd meg az én első úrvacsoravételemet és add, hogy ne legyen az. utolsó. Jézus Krisztusért kérlek. Ámen

„BÁNJATOK MEG BŰNEITEKET”

Apostolok Cselekedetei 3,19.

Egy édesapának a fia sok bosszúságot szerzett szüleinek. Ezért az édesapa azzal büntette, hogy órákon át nem szólt hozzá, nem törődött vele. Eljött az idő, mikor a fiú iskolai feladatát szokta készíteni. Édesapja szobájába sietett Palkó, — így hívták ezt a fiút, — és szomorúan így szóltj

— Édesapám! Nem tudok addig tanulni, míg meg nem bocsátasz. Fáj, hogy megszo- mcrítottalak, bocsáss meg kérlek és mutasd meg, hogy szeretsz. Az édesapa megbocsátott Palkónalk és megcsókolta.

— Most már könnyebben megy majd a tanulás — mondotta ezután Palkó és örömmel indult az ajtó felé.

— Várj csaík! — szólította édesapja. Vajon gondoltál-e mennyei Atyádra? Tőle is bocsánatot kell kérned!

Könny szökött Palkó szemébe, amint válaszolta:

— Édesapám, legelőször Ö hozzá mentem, mert úgy éreztem, hogy addig semmire sem volnék képes, míg Ö meg nem bocsát.

F. Erzsiké néni.

Kedves Gyerekek!

Remélem, mindannyian jól töltöttétek t húsvéti ünnepeket. Jézus Krisztus Urunk fel támádása mindnyájunk számára örömhír é olyan örvendezéssel tölt el bennünket, amely nek még húsvét után is örülhetünk. Adjun' hálát mindannyian Istennek, hogy Fia fel támadása által felnőtteknek és gyerékeknel bűnbocsánatot, üdvösséget adott. — A húsvé előtti bibliai árnyképrejtvény-pályázatra na gyón sok megfejtés érkezett be. Most folyil ezeknek a megfejtéseknek a kiértékelése Jövő számunkban közölni fogjuk a nyertesei névsorát és az elkövetkező hetekben kiküldjük a jutalmakat az elmaradt jutalmakká, együtt.,Sok szeretettel köszönt benneteket.

Juhász Géza bácsi

A lengyel reformációt

a huszita mozgalom készítette elő, amelynek Lengyelországban is voltak követői. A 16. sz. második felében a humanizmus is hozzájárult ahhoz, hogy a reformációt örömmel köszöntssk és gyorsan terjedjen el. II. Zsigmond uralkodása alatt (150C— 1548) Németország, Keiet-Poroszor- ■szág, Hollandia és Svájc felől áradt a reformáció gondolatvilága Lengyelország felé. Kezdetben csendesen és titokban terjedt, de a 16. sz. közepétől nyílta vált és 1552—1572 között elérte csúcspontját. Azután válságba jutott és az ellenreformáció lassan visszaszorította.

Először az evangélikus vallás erősödött meg különösen Poznan, Gdansk és Torun városokban, továbbá Kelet-Poroszországban, amelyben államvallássá , lett. Kis-Lengyel- országban (az ország délnyugati ré-" szében) 1553—1557 között, majd Litvániában a református hit terjedt. Az akkori lengyel protestantizmus nagy alakjai Nikolaus Rey, „a lengyel irodalom atyja“ és Jan iMski (Johannes a Lasdo), a „lengyel reformátor“ (1548—1572).

II. Zsigmond Ágoston uralkodása alatt a reformáció olyan erős volt, hogy a Ikirály halála évében a szenátusban protestáns volt a többség. Ebből az időből származik az első lengyel bibliafordítás, az ún. Radzi- will-Biblia (1563), amelyet később átdolgozták. 1632-ben jelent meg az ún. Biblia Gdanska (Danzigi Biblia), amelyet mind máig olvasnak a len-