Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Húsvéti rigmusok Idősebb hittcstvériiWk hallotta édesanyjától 70 évvel ezelőtt ezt a. verset az erdélyi Hétfaluban. Az erőteljes, szép verset most emlékezet­ből leírta ifjú olvasóink számára, Feltámadt a Krisztus Az áldott Ür Jézus. Meggyőzte a halált És életet talált Nekünk, híveinek. Azért hát vigadjunk. Nagy hálákat adjunk A mi Istenünknek. Mondja minden ember: Ámen! Fénylik a fényps nap Nagy, szép fényességgel. Zeng a csillagos ég Szép dicséretekkel. Minden állatok is Mostan vigadoznak. Fák, füvek, virágok Erősen újulnak. A vizek jegei is Már elolvadnak. Szép szavú madarak Örülnek tavasznak. Mi is azért mostan E Húsvét ünnepben Dicsérjük a Krisztust Feltámadott testben. Hogy megadta érnünk a húsvét • napokat Tölthessük békében, örömben azokat Mondja minden ember: Ámen! Sáron mezejének gyönyörű rózsája Tövis bokrok között kinyílt lilioma Istennek egyszülött anyaszent­egyháza Örülj te szívemnek Jézusnak mátkája. Mert kegyes Jézusunk, szerelmes Krisztusunk Felkölt koporsóból. Áldjad Istenedet Ö az Isten- Fia. Atyja kegyelmének tündöklő zászlója. A szép mennyországnak Fényes koronája, Ki a bűnösöket magához fogadja. Mondja minden ember: Ámen! ÍTÉLET MAXHIOT LELKÉSZ ÜGYÉBEN Mathiot francia lelkész ellen el­járást indítottak a francia hatósá­gok, mivel az algériai ellenállási mozgalom egyik tagjának menedé­ket adott és elősegítette annak Svájcba szökését. A tárgyaláson Mathiot lelkész kijelentette, hogy lelkészi és keresztyén lelkiismerete szerint cselekedett. A bíróság elnö­kének gúnyos mosolyára ezt a meg­jegyzést tette: „Nincs mit nevetni azon, ha a keresztyén felebaráti sze- retetről van szó. Az evangélium maga is forradalmi, amikor azt mondja: szeressétek ellenségeite­ket.” Mathiot lelkész mentőtanúi között heves személyiségek szerepeltek: Westphal lelkész, a francia protes­táns szövetség alelnöke, Fallas lel­kész, aki az ellenállási mozgalom nemzeti bizottsága nevében szólalt fel, továbbá több más lelkész és a Sorbonne-i és a strassburgi egyetem professzorai. Mathiot lelkészt 8 havi fogházra ítélték. Az ítélet nagy feltűnést keltett. QlLf a ^Vezetik mellé További jó eredményeket! Nemrégen kedves kis történetet olvastam. Egy édesapa írta kisfiával történt beszélgetéséről. Valahogy így hangzott. A temető közelében sétálgattam a fiammal. Egyszercsak megláttunk egy halottas-kocsit, amint éppen be­fordult a temető kapuján. Amikor a fiam észrevette, megszólalt: — Apu, ugye ez szállítókocsi? — Igen — feleltem — szállító- kocsi. — És mit szállít? — érdeklődött tovább. — Hát... megboldogultakat — mondtam zavartan. De a fiam nem elégedett meg ezzel, tovább folytatta a kérdezödködést. — Mi az, hogy megboldogult? Szárazon feleltem: — Halott. — Ha valaki meghal, az halott? Nem tudtam többet mondani, csak ennyit: — Igen fiam, aki meghal, az ha­lott. ennél. A kérdések feltevése után el kell jutnunk a felelethez, a megol­dáshoz is. Észre kell vennünk, hogy a keresztyén ember életében is ott oldódik meg a halál kérdése, ahol ebben a kis történetben: „Ha a ve­zető mellé ülhetünk!...“ Mi, Bibliát olvasó, imádkozó, hívő keresztyének. Isten kegyelméből az igaz „Vezető“ mellé ülhetünk! Jézus Krisztus mellé, Aki elvezet minket a földi életen át az örök életbe. Ha hiszünk Isten irgalmában, ha hisszük azt, hogy Isten Jézus Krisz­tust a mi Vezetőnkül is elküldte, akkor eloszlik a haláltól való félel­münk, akkor megoldódik életünknek ez a nagy ikérdése is. Ha hiszünk, akkor boldogságtól ragyoghat az or­cánk életünk minden napján: Jézus Krisztus mellé ülhetünk. Jézus Krisztussal bejutunk Isten országá­ba, hogy ott is dicsérjük Öt. Harkányi László Á szűnni nem akaró taps újra és újra a Zeneakadémia pódiumára hívta a fiatal művészt a március 25-i orgonahangversenyen. Valóban megérdemelte az elismerést Peskó György. Különösen első számával: Bach: C-dur toccatájának kiegyen­súlyozott, átlagon felüli zenei él­ményt nyújtó előadásával és a mün­cheni versenyen is nagy sikert ara­tott Hidas toccatájával. A hangverseny utáni telefonbe­szélgetésből megtudtuk, hogy a fa­sori templom gazdag orgonakultúrá­ján nevelkedett ifjú művészünk újra nagy föladat előtt áll. A Zenemű­vészeti Főiskola zsűrije elsőnek je­lölte a Prágai Tavasz keretében le­folyó. orgona verseny résztvevői so­rában. Ez a világszerte figyelmet keltő hatalmas zenei esemény 60 orgonistájával igen erős mezőnyt jelent a versenyen induló 6 magyar fiatal számára. Nagy reménységgel kísérjük el barátainkat április vé- [ gén erre a nagy erőpróbára. Mi evangélikus fiatalok különösen Peskó Györgynek izgulunk. Szeret­nénk újra megosztani vele a meg­érdemelt eredmény feletti örömöt Távolabbi feladatairól érdeklődve megtudjuk, hogy a nyár folyamán valószínűleg alkalma lesz művészeté­nek másik oldalát is megmutatni (mint kitűnő zongoristának) Német­országban. A szép eredmények nem szakítják el tőlünk Peskó Györgyöt. Útja min­dig visszavezet a fasori templom gó­tikus tornya alá, hogy az otthonos baráti és testvéri körben segítsen nékünk Isten titkainak megértésé­ben, Isten dicsőségének magasztala-» sában. Reméljük, sikerül valóravál- tani azt a tervét, hogy még eluta-*- zása előtt bemutatja nékünk prágai útjára készülésének eredményeit^r M. Gy, A hazai reformáció történetéből AZ ELSŐ NYOMOK — Apu... és hol fekszik? — Kicsoda? Alig hallhatóan suttogta: — Hát... o megboldogult. — Hátul — mondom. Kétségbeesett hangon mondja: — Leghátul? ... A halottas-kocsi fekete és komor. A kisfiam félni kezd a haláltól. Szinte remegve teszi fel a következő kérdést: — És mindenkinek meg kell halni? — Igen, fiacskám, mindenkinek. Ez az emberek sorsa, Reménykedve szólalt meg: — De ugye, te hamarabb halsz meg. mint én? Megvigasztaltam, hogy hamarabb. Azután próbáltam elterelni gondo­latait a haláltól: Gyere, menjünk ki a rétre virágot szedni! De ő nem tágított: — Mondd apu. a virágok is meg­halnak? * — Gyere, sétáljunk egyet, s ne nézd már azt az autót, azt a csúnya, komor autót! K De ő csak nézte, nézte, s végül megkérdezte: — Apu, mondd, muszáj a megbol­dogultnak. hátul feküdni? •— Muszáj — feleltem és tovább indultam. Ö csak állt, állt, maga elé nézett és sírásra görbülő szájjal mondta: — Apu... mondd ... ha meg­halok ... nem ülhetnék én inkább a vezető mellé? — De odaülhetsz — mondtam —, ennek nincs semmi akadálya. Egyszerre felvidult, szinte ragyo­gott kicsi arca, még ugrált is. Előre­szaladt és rámkiáltott: — Gyere apu, menjünk a rétre, szedjünk virágot, kössünk szép csok­rot ... Azóta nem fél a haláltól. Én se. Ha a vezető mellé ülhetünk. • A legtöbb ember fél a haláltól. Amikor halottas-kocsit látunk, ami­kor a halál elragad valakit mellő­lünk, könnyen megborzongunk: Mi­ért kell meghalnia az embernek? Mi lesz az emberrel a halál után? Mi lesz velünk? A Ikeresztyén ember azonban nem állhat meg ezeknél a kérdéseknél, a halálnak, az elmúlásnak rémületet kettő tényénél. Tovább kell jutni A SZOMORÚ, rengeteg vérontás­sal, rablással és pusztulással terhelt XVI. század egy vonatkozásban boldog és döntő fordulópont is a ma­gyarság életében: ezekben az évtize­dekben ismerkedik meg először az igaz keresztyénséggel. A XVI. század Magyarországon is a reformáció évszázada. Az 1517. október 31-i és az ezt közvetlenül követő hónapok esemé­nyei hamarosan eljutnak hazánkba is. A reformáció behatolásának kez­deti nyomai nagyon hiányosak és homályosak. A legelső nyom két korabeli feljegyzésen alapul, de hi­telesen nem igazolható. Eszerint Luther 95 tételét és egyéb akkori írását már 1518 tavaszán ismerték Budán. Nem lehetetlen, hogy így volt. A németséggel szoros kapcso­latot tartó királyi udvarban sok volt a német. Buda kereskedői között is sok német akadt, akik állandóan úton voltak Németország és Magyar- ország között. Luther iratai, me­lyekről biztosan tudjuk, hogy hazá­jában hihetetlen gyorsasággal ter­jedtek el és váltak ismertekké, így hamarosan eljuthattak hozzánk is. Minden esetre BUDA a magyar reformáció első kitapintható fész­ke és itt is elsősorban a királyi ud­var. Persze nem szabad ezt úgy ér­telmezni, mintha az első hírekre azonnal és teljességgel lutheránu- sakká váltak volna az érintettek. Minden esetre az ifjú Lajos király gyámja, Brandenburgi György nyíl­tan és határozottan Luther hive, bár ebben elsősorban nem hitbeli meg­győződése vezeti. Valószínű, hogy az ő kívánságára és támogatásával ke­rültek a budai iskolába ezidőben ta­nároknak Vinshemius Vid és Gry- näus Simon és az udvarba énekmes­ternek és tanítónak Láng János, mindhárman humanisták, akik Lu­ther fellépésével, tanításával szim­patizálnak ugyan, de ekkor még semmiképpen sem mondhatók tuda­tos lutheránusoknak. A humaniz­must — melynek hazánkban is sok neves képviselője van ebben az-idő­ben — nem szabad összekeverni a reformációval, bár a szabadabb, dog­máktól és szertartásoktól függetle­nebb gondolkodásra való törekvés ajtót nyitogatott a reformáció szel­lemének is. 1521-ben lett Mária ki­rályné II. Lajos király felesége, aki már magával hozta Luther iránti ér­deklődését. Neki sokat köszönhet az evangélium térhódítása. LUTHER HATÄSA azonban nem marad elszigetelten a királyi ud­varra, vagy az ott megforduló urak­ra korlátozva. A budai tanács már 1522-ben Speratus Pált, a reformá­ció későbbi hűséges munkását hívja meg papjául. Erre azonban Speratus kényszerű menekülése miatt nem kerülhetett sor. Ugyanebben az év­ben kerrnt Budára Mária gyóntató­jaként Cordatus Konrád, szintén a reformáció híve. Az 1522-es év más szempontból is nagy jelentőségű a hazai reformáció történetében. Ek­kor kezdődik meg a magyarországi ifjak felsereglése a reformáció szülő­városába, Wittenbergbe, Luther egyetemére. A sort Baumheckel György besztercebányai és Cirják Márton lőcsei születésű diákok nyi­tották meg. Utánuk minden évben egyre növekvő számban találunk magyarokat az egyetem anyaköny­viébe bejegyezve. AMENNYI SEGÍTSÉGET jelen­tett az, hogy a reformáció szelleme elsősorban a királyi udvarba fész­kelte be magát, ugyanannyira hátrá­nyára is volt. A magyar urak amúgyis rossz szemmel nézték az udvart ellepő idegeneket és így az általuk támogatott mozgalmat is. Ennek tulajdonítható talán, hogy a magyar főurak eleinte merev ellen­állást tanúsítanak a reformációval szemben, sőt állandóan szorgalmaz­zák az elfojtását is. Az élen Ver- bőezi jár, a hírhedt Hármas-könyv szerzője, aki az 1521-i wormsi biro­dalmi gyűlés idején személyesen is találkozott Lutherrel és őt tanai visszavonására szerette volna rá­venni. ÉPPEN A REFORMÁCIÓ gyors terjedésére mutat azonban az ellene hozott intézkedések és törvények so­rozata is. Lutfier 1520 végén nyilvá­nosan elégette a pápa figyelmeztető bulláját és ezzel véglegesen szakí­tott a római egyházzal, illetve a római egyház ővele. Ettől kezdve Magyarországon is nyílt küzdelem kezdődött a pápa és Luther követői között. Eleinte szószéki figyelmezte­tésekkel, majd szigorú rendelkezé­sekkel, végül országos törvényekkel igyekeztek elfojtani a „lutheriz- must”, ahogyan egykorú feljegyzé­sek nevezik. Erre annál is inkább lehetőség van, mert a magyar tör­vényhozás ezidőt megelőzően már többször alkotott elítélő törvényt az eretnekek ellen. Az első király; ren­delet. mely kifejezetten is lutherá­nusokat. illetve Luther hiveit emle­get, 1520-ban kelt. Utasítja Várdai Ferenc erdélyi püspököt a „refor­máció” felszámolására. 1521 első napjaiban jelent meg a második, Luther tanait kárhoztató bulla, a „Decet Romanum Pontificem”, melyben többek között ezek olvas­hatók: „Minthogy az említett tévédé- sek..; Luther Márton könyveiben vagy írásaiban foglaltatnák, a mon- dott könyveket és a nevezett Már- tonnák minden írását és prédikáció- ját, akár latinul, akár valamely más nyelven való, egyképpen kárhoztat­juk, helytelenítjük és mindenképpen visszavetjük, megparancsolva a Krisztusban híveknek... a mondott büntetések terhe alatt, hogy efajta írásokat, könyveket, prédikációkat... akár a maga, akár más, vagy mások útján, egyenesen vagy közvetve, hall­gatagon vagy kifejezetten, nyilváno­san vagy titokban, olvasni, erősít- getni, prédikálni, dicsérni, nyom­tatni, hirdetni vagy védelmezni, va­lamint otthon vagy más magán vagy nyilvános helyen tartogatni seniki se merjen..-, sőt aztíkat rögtön... nyilvánosan... a papság és a nép jelenlétében... égessék el.“ Szat- máry György esztergomi érsek ezt a bullát még 1521-ben az egész or­szágban kihirdetni rendeli el. Fekete István MI TÖRTÉNT HÚSVÉT ÜNNEPÉN? Erre a kérdésre az Evangéliumok írói adtak elő­ször feleletet. Keresd ki a Bibliából Márk Evan­géliuma 16. fejezetét és olvasd el az 1—8. verset. Ugye most már meg tudsz felelni erre a kér­désre, hogy mi történt husvét ünnepén. „Krisztus feltámadott!’1 — válaszolod. Ez helyes felelet, en­nél azonban többet Is kell tudni husvétról. Nézd meg jól ezt a rajzot, együtt olvassuk le majd erről azt, amit husvétról tudni kell.. Az első, amit észre kell ezen a képen venni, az, hogy egy üres sírt ábrázol. Az asszonyok is, akik húsvét reggelén a sírhoz érkeztek, ezen döbben­tek meg. Arra számítottak, hogy egy nagy kö zárja el előlült a sírt, abba bele nem tekinthetnek. De nem így történt. Belenézhettek az üres sírba, nem volt ott már Krisztus Urunk, akit oda temet­tek. Az üres sir annak a bizonyítéka volt, hogy Jézus Krisztus beváltotta szavát, feltámadott. Az egyik Kelet-Indiai faluban a piacon prédikált egy misszionárius. Azt hirdette, hogy Jézus Krisz­tus feltámadott a halálból, él most is. Amikor a prédikációt befejezte, hozzálépett egy mohame­dán vallasd hindu ember és ezt mondotta neki: __ Ha ml, mohamedánok elzarándokolunk Mekka városába, ott megtaláljuk azt a koporsót, amely­ben a mi vallásunknak alapítója, Mohamed pró­féta holtteste pihen. De ha ti, keresztyének Je­ruzsálembe menteik, ott csak egy üres sírt ta­láltok. A misszionárius mosolyogva válaszait: — Éppen ez a különbség a keresztyén és mo­hamedán vallás között. Mohamed próféta a te vallásod alapítója, koporsóban nyugszik, halott. Jézus Krisztus is meghalt, mint más emberek, de a sir nem tudta őt fogva tartani, husvét napján feltámadott. Ez keresztyén hitünk alapja, hogy Jé­zus Krisztus ma is él. Most vesd egy pillantást a sírba helyezett zász­lóra. A végén egy kereszt látható. Arra emlékez­tet ez bennünket, hogy Jézus Krisztus kereszt­fára feszítve halt meg. A keresztfa régen szégyen­fa volt, a gonoszokat feszítették rá. Jézus Krisz­tus azonban nem volt bűnös. Isten azért engedte meg hogy öt keresztfára feszítsék, hogy ml, em­berek, megmeneküljünk a bűnnek büntetésétől, a haláltól és kárhozattól. Ez husvétkor meg is tör­tént. Erre figyelmeztet bennünket a keresztfára függesztett zászló. Húsvét diadal ünnep! Ka -a régi időben egy hadvezér legyőzte ellenségeit, azo­kat, akiktől az egész város rettegett, hazatérése­kor diadalünnepet rendeztek. Diadalkaput építet­tek a városban, (Rómában ma is látható az, amit Titus császárnak építettek, amikor Jeruzsálemet elfoglalta.) A győző trombitaharsogás között, fé­nyes kísérettel vonult végig minden utcán és mö­götte vitték az ellenség elfogott fejedelmeit le­fegyverezve, előkelő királyi pompájukból levet­kőztetve, fegyvertelenül. Akik egykor olyan ve­szedelmesek voltak, most szolgái és alattvalói lettek annak, aki legyőzte őket. Mellettük bakta­tott a meghódított ország néhány vadállata: orosz­lánok, medvék, farkasok vagy büszke elefántok jól megláncolva, hogy senkinek se árthassanak. Aki csak tehette, az utcára, vagy az ablakokhoz rohant és nézte a diadalmenetét. Zúgott a hatal­mas örömrivalgás, mindenki dicsőítette azt, aki a veszedelmet elhárította és a győzelmet kivívta. Húávétkor a keresztyének a világ minden ré­szén azért ülnek diadalünnepet, mert Jézus Krisz­tus diadalmas hősként jött elő a sírból. Pál apos­tol így irt Krisztus Urunk húsvéti diadaláról: „A fejedelemségeket és hatalmasságokat lefegyverez­te, őket nyilvánosan megszégyenítette, mert diadal­maskodott rajtuk a keresztfa által." (Kolosse-levél 2,15.) A halál és sátán volt az, aki felett Krisz­tus diadalt aratott. Ezeknek hatalmát megfékezte. A rajzon az üres sír mellett egy búzaszálat látsz. Több búzaszem is van rajta. Jézus szavárc. Kel-1 emlékezni: „Ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad; de ha el­hal, sok gyümölcsöt terem.” Krisztus Urunk mint a búzaszem került a földbe. Meghalt, de feltá­madott azért is, hogy utána mi is feltámadjunk. A sír minket sem örökre zár magába. Reánk Is vár. Az. elvetett búzaözem. a földijén elrothad, de új növény tör utat magának a főid­ből. Jézus Krisztus feltámadása miatt remény­kedhetünk abban, hogy ml reánk is feltámadás vár. Ez a feltámadás, hit szólal meg kedves hús­véti énekünkben; Jézus él! En is vele, Hol van, ó, halál hatalmad?^ Jézus 01! Sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám. A Kis Márta igen szerette nagymamáját. Mivel édesapja és édesanyja dolgozott, naphosszat a nagymamával volt. Különösen annak örült, hogy amikor a nagy­mama Bibliáját lapozgatta, mindig oda vette maga mellé és nemcsak a Biblia képeit magya­rázta meg neki, hanem olvasott is neki a Bib­liából. Az egyik napon a nagymama váratlanul megbetegedett. A kis Márta szülei suttogó beszé­déből sejtette, hogy nagymama már nem fog fel­épülni betegségéből. Amikor nagyon rosszul volt már a nagymama, a mentők elvitték a kórház­ba. Bizony onnan többet nem jött haza. Édes­anyja az egyik nap kisírt szemekkel jött haza, ölébe vette a kis Mártát és megmondotta neki, hogy nagymamát ne várja vissza a kórházból, mert meghalt, három nap múlva lesz a temetése. A kis Márta szeme tele lett könnyel, nagyon fájt a szíve azért, hogy elveszítette a kedves nagymamát. De visszaemlékezett arra, amit neki a nagymama mondott, amikor a Bibliában a hús­véti üres sír képét mutatta: — A haláltól nem kell félni, mert . Jézus Krisz­tus legyőzte a halált. Amint ö feltámadt, ügy ml is feltámadunk! A kis Márta megsimogatta a sirdogéló édes­anyját és így szólt: — Ne sírj édesanyám! A nagymama meghalt, de ő azt mondotta nékem, hogy fel fog támadni, amint az Ür Jézus is feltámadt. Végül még egy pillantást vess a rajzra. A zászló mellett ott ragyog a nap. A nagypénteki történetben azt írták az Evangélisták, hogy ami­kor Krisztus Urunkat megfeszítették sötétség bo­rult az egész földre, a nap elveszítette fényét. A természet is gyászolt. Húsvétkor, Krisztus fel­támadásának örömére ragyog a nap. Vége van a gyásznak, szomorúságnak. Ezen a napon örülni kell mindenkinek:. Jézus Krisztus örök életet szerzett - a-.világnak. Ez történt húsvét ünnepén. Eeienczy Zoltán bácsi* IQ AZ TÖRTÉNETEK a húsvéti örömhírről MIT TETT ÉRTED JÉZUS? Afrikában történt. Ezt kérdezte valaki egy hívő keresztyéntől: ,,Mit tett érted Jézus?“ „Megváltott engem!“ — hangzott a felelet. „Mit jelent az, hogy Jézus megváltott téged?“ hangzott a másik kérdés. „Majd megmutatom“ szólt aki Jézust Megváltójá­nak vallotta. Lehajolt a földre és összeszedett egy csomó falevelet majd körbe rakta. Aztán felvett egy kis bogarat és a kör közepére tette. Majd meggyúj­totta a száraz falevelet. A tűz gyorsan terjedt. A kis bogár próbált menekülni, de hiábavaló volt min­den kísérlet. Reménytelenül vergődött a kis bogár. A keresztyén férfi erre hirtelen megragadta és ki­emelte a halálos veszedelemből a kis bogarat és oda helyezte a zöld fűre, ahol többé nem várt rá veszedelem. Majd ezt mondotta: „Ezt tette értem Jézus!“ A bűntől és haláltól Jézus Krisztus téged is megváltott! ALÁZATOS KÍVÁNSÁG. Kopernikusz, híres csillagász mondotta: „Uram, Jézusom, nem kérem, hogy azt a kegyelmet add nekem, mit Péternek adtál, sem azt nem kívánom, amit Pál apostolnak adtál, csak azt a kegyelmet, amit a latornak adtál a kereszten. ISTENÉ A DICSŐSÉG! Morse, a távíró feltalálója hívő keresztyén volt, alázatos szívű ember. Még világhírű találmánya sem tette elbizakodottá, gőgössé. Az első üzenet, amit távíróján továbbított, ez volt: „íme mily nagy dolgot cselekedett Isten!“ Amikor szobrát leleplez­ték, arra kérték, hogy ő mondja az ünnepi beszé­det. A 115. Zsoltár 1. versével kezdte szavait: „,Nem nekünk. Uram, nem nekünk, Uram, hanem a Te nevednek adj dicsőséget.“ FELTÁMADÁS. Newtontól, a nagy fizikustól egyszer megkérdezte valaki, hogy a szétszórt emberi csontok minnódon kelnek egyszer életre. A nagy tudós szétszórt egy csomó vasport és arra kérte azt, aki a feltámadás felől érdeklődött, hogy szedje össze ezt. Be bizony az nem tudta. .Erre Newton elővett egy mágnesru- dat és evvel szedte össze a szétszórt vasport. „íme — mondotta azután — így képes egy magasabb ha­talom életrekelteni a holtakat.“ Zoli bácsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents