Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-03-30 / 13. szám
HOZSANNA! Ezt kiáltotta a virágvasárnapi bevonulásnál „az előtte és utána menő coiíaság” és a bevonulást. követő templomiisztításnál a gyermekek csapata. „Hozsánna a Dávid fiának!” Annak a Krisztusnak szólt ez a kiáltás, aki „alázatosan és szamáron ülve”, de mégis mint Istentől megígért és a próféták által meghirdetett Messiás-király vonult be a földre terített ruhákon és eléje dobott pálmaágakon Jeruzsálembe és aki királyi hatalommal tisztította meg az „imádság házát”. Ha a tanítványok — akik a „hozsannát” kiáltották — nem is értették még akkor (hanem csak a megdicsőülés után!), hogy mi történik ezen a virágvasárnapon, amikor az evangélisták leírták a jeruzsálemi bevonulást — a kereszthalál, a feltámadás és a mennybemenetel után — a ,,hozsanná”-t úgy értették, hogy az a Királynak szól, aki Isten nevében, Isten megbízásából és Isten hatalmával jön, hogy megszabadítsa népét a bűnnek és halálnak hatalmából. 1 „Hozsanná”-t kiáltani azt jelenti: Krisztusnak, mint Királynak • hódolni. A hozsanna a virágvasárnapi történetben elsősorban üdvözlőkiáltás, Így érthetjük: Üdv és áldás neked, aki az Isten nevében jössz. Mivel Krisztus királysága rejtett — akkor az egyszerűség ¥s a szegénység, azóta pedig a kereszt alá — azért most csak az övéi ismerik fel a Megfeszítettben a Királyt, megaláztatásában is az Ö diadalát és csak az övéi hódolnak Néki. Jön idő, amikor majd meghajol előtte, „minden térd a mennyeieké, a földieké cs földalatt valóké és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür”. Addig pedig minden virágvasárnap újra és újra hirdeti: Király Ö, drága véren megváltott népe: hódolj Előtte! Mit jelent hódolni Előtte? Elsősorban ezt jelenti: hallgatni-hallgatni evangéliumát. Hallgatni az evangéliumot a Királynak bűnbocsátó szere- tetéről, a halálon vett diadaláról, erejéről, hatalmáról és királyi dicsőségéről. A Király népe állandóan megkísértetik: a mi időnkben azzal, hogy látni, akarja az Ö diadalát és hatalmát a világban és nem elégszik meg az Ö diadaláról szóló hallással. A keresztyén nép nem egyszer vágyódik arra, hogy a Király ország-világ előtt már most megmutassa hatalmát és a Vele szembenállókon királyi pálcájának erejét. De a Király csak hir- detteti diadalát mindaddig, míg dicsőségben megjelenik. A „hozsanna” mindig ott tör föl a szívből és hangzik az ajkon, ahol egy ember valóban meg is hallja, a Király diadalát hirdető evangéliumot. Hódolni Előtte azt is jelenti, hogy hinni Benne. A meghallott evangéliumból támadt és újra meg újra az evangéliumra támaszkodó bizo- da’.-.as hit az igazi „hozsanna” kiáltás, az igazi hódolás Előtte. Éppen ez a hit ismeri fel a kereszt alá rejtett Krisztusban is a Királyt és kiált „hozsanná“-t. néki. Ez a hit úgy hódol Előtte, hogy elsősorban elfogad: búnbocsánatot, új életet és üdvösséget. Elfogad szeretetet, békességet, örömöt és reménységet. A Királlyal szemben ez az elfogadás a valódi hódolás. Nagy a kísértésünk arra, hogy hódolásunkat. elsősorban nem a Királytól való elfogadásban, hanem a Neki való adásban juttassuk kifejezésre. Hódolatunk jeléül mi akarunk Néki sokszor pénzt, időt, fáradságot, áldozatot hozni. Mindezt nem kicsinyelhetjük I9, de Ö azért jött, hogy Ö szolgáljon nékünk és az Ö szolgálatának igénylése és' elfogadása által hódoljunk Néki és csak ebből fakadóan szolgáljunk néki. A Király előtt hódolni azt is jelenti: engedni, hogy uralkodjék rajtunk, evangéliumával kormányozzon bennünket. Tagjainkat eszközül adni Néki, „az igazság fegyvereiül”. Élni az evangéliumot. Gyakorolni a fele- baráti szeretetet, segíteni a ránkszorulókat, felemelni az elesetteket és hirdetni az evangéliumot. 2 „Hozsanná”-t kiáltani azt is jelenti: Krisztust, mint Királyt se- • gitségül hívni. A héber „hosiáná“ szó eredeti jelentése ugyanis ez: s,segíts“, „segíts hát“. így szerepel az 2 Sám 14, 4-ben is, ahol a tékoai asszony így szólt Dávidhoz: „segíts (hosiáná) meg, óh Király1“. És a 118 Zsolt 25. versében is ezt olvassuk: „Öh Uram segíts (hosiáná) most!” Ezért a Jeruzsálembe bevonuló „Jézus előtt és után menő sokaság” kiáltását és a jeruzsálemi templomban kiáltozó gyei-mekek szavát így is érthetjük: Dávid fia, segíts! Segíts, mert Te vagy az, aki igazi segítséget tudsz adni és aki tudsz segíteni. „Hozsánna a Dávid fiának“ kiáltásban jelentős Dávid nevének megemlítése is. Dávid volt az, aki népének megmentője volt. Az ő személyén függött akikor minden. „Hozsánna a Dávid fiának“ kiáltásban azért az a felismerés is benne rejlik, hogy Jézus az egyedüli, aki népén segíteni tud, mert Benne Isten hatalma és ereje jelent meg ebben a világban. „Hozsanná“-t kiáltani gzért azt jelenti, hogy a Királyt segítségül hívni. Tehát imádkozni. Imádság által igénybevenni hatalmát és erejét. A keresztyén nép kell, hogy Ilyen értelemben is kiáltsa a Király felé a hozsannát. Jól mondja Luther: „tanulj meg kiáltani! Nem lócán heverni, fejedet lógatni, gondolataiddal magadat emészteni, marcangolni és gyötörni. Tanulj meg Benne bízni”. Gyülekezeteinkben a mi időnkben igen sok a töprengő — és sajnos nem a gondolkodó — keresztyén. Sok lelkésznek és gyülekezeti tagnak hova-tovább életstílusává lett a meddő töprengés. És ez a töprengés elrabolja az időt a munkától, a segítő kezet a rászorulóktól, egyszóval attól, hogy ki-ki a szolgálatát a maga helyén betöltse. A töprengésre pedig nem kaptunk parancsot a Királytól. Sokkal inkább erre: „Kérjetek és adatik néktek”. Ne restüljünk hát meg az imádságban, mert nem a töprengő, hanem az imádkozó és az abból fakadó erővel cselekvő egyház számára ad a Király kiutakat és megoldásokat. 3 A Király felé irányított „hozsanna” kiáltásban benne van annak a • megvalüdsa is, hogy csaik Ö tud egyedül segíteni. Miben? Elsősorban a bűnnel és a (halállal szemben. Ö az, aki bűneinket felvitte a keresztfára és aki életének odaáldoaásával nékünk búnbocsánatot, életet, és üdvösséget szerzett. Ö az, aki hatalmas volt arra, hogy legyőzzfe a halált és húsvét hajnalán mint Győző elhagyja a sírt. ö az, aki az Atya jobbján ülve közben jár érettünk és hathatósan imádkozik azért, hogy a kísértések között megálljunk. Hatalmas munkájában nem szorult az emberek segítségére. Áldozati halála teljes és tökéletes, nem szorul semmiféle kiegészítésre. Ilyen értelemben hozsannát kiáltani azt jelenti, hogy elfordulni magunktól és odafordulni Jézushoz. Az egyházban sokszor a gyülekezeti tagok túlzottan magukkörül forognak és azt gondol jiglk, hogy rajtuk fordul meg minden. Sokszor elhatalmasodik a gyülekezeten, hogy a gyülekezeti tagok kihangsúlyozzák az ő véleményüket, az ő álláspontjukat, az ö áldozatvállalásukat, az ő hűségüket, az ő munkájukat, az ő szolgálatukat. Ahol a gyülekezeti tagok szívből tudják kiáltani „a hozsainná”-t, ott súlyponteltolódás történik, mert Jézus hűsége, Jézus munkája, Jézus szolgálata, Jézus áldozata kerül előtérbe. Bármennyire drága kincs a hit, még kell tanulnunk, hogy nem az győzi le a világot, hogy mi hiszünk, hanem az győz, akiben mi hiszünk. Rá kell jönnünk, hogy nem mi vagyunk az Isten országának védelmezői, hanem az c-rszág • azé a Királyé, aki.nem szorul rá a mi védelmező karjainkra. És bármennyire értékes lehet a mi. áldozatunk, a gyülekezetek nem a mi, hanem a Krisztus áldozatából élnek. „Hozsanná”-t kiáltani azt jelenti, hogy Jézust hatalmasnak vallani, magunkat pedig kicsinynek tudni; A virágvasárnapi „hozsanna” kiáltásunkban fonódjon azért össze a a kettő: hódolás a Király előtt és könyörgés a Királyhoz. „Áldott, aki jön az Ürnak nevében” — „Segíts meg, ó Király!” Káldy Zoltán c/tk iben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata... Ef 1, 7 Hogyan folyik a konfirmáció gyülekezeteinkben? A konfirmációi oktatás mindig a legszebb és legizgalmasabb leliki- pásztori feladat. A jövendő egyház jelentkezik a kis seregben, a jövendő presbiterei, gyülekezeti munkásai és lelkészei. Egész életre szóló alapvetés ez, egyben elvezetés az első úrvacsora szent, gyakran megrázó élményéihez s abban Jézus Krisztushoz. Sorozatosain miutatunk be néhány gyülekezetét, hogy bepillantást adjunk a szolgálat nehézségeinek és örömének sokrétűségébe, hogy tanulságul szolgáljon és hogy az' ifjúságért való könyörgés fokozott felelősségre késztessen. Egyházasdengeleg Vígan ropog a tűz a lclkcszj hivatal kis kályhájában. Gyülekeznek a konfirmandusok. Előbb a három lányka érkezik, ők a frissebbek. Majd zajosan dobog az ajtó előtt máris a négy fiú. Kicsiny sereg, de alaposabb, elmélyültebb munka végezhető közöttük, mint olyan gyülekezetekben, ahol a nagy létszám miatt szétszóródik a figyelem. Ének és ima után Ferenczy Zoltán konfirmációs kátéjának házilag sokszorosított példányai alapján folyik az oktatás. Egyszerű, világos, falusi gyermekek számára könnyen elsajátítható. Tartalma is megragadja az ifjú szíveket. Gondot fordítunk az éneklésre is. Most vezetjük be a régi csabai énekeskönyv helyett az új kiadású Keresztyén Énekeskönyvet és az ifjúság boldogan énekel belőle. A Bibliában tájékozódás gyakorlására bibliakereső versenyeket is tartunk. Könyvünk, Bibliánk van. A konfirmandusok már kikerülnek a gyermekbibliakör keretéből és az ifjúsági bibliaórák látogatására jogosultak. Hűséges templomlátogatók és örülnek annak, hogy az ifjúsági bibüaórákon is részt vehetnek. evangélikus istentiszteletre járjanak. Ezért nagy erőfeszítéssel elértük, hogy a konfirmündusok vonattal, autóbusszal, kerékpárral minden vasárnap reggel bejöjjenek az anyagyülekezetbe. Itt tartottuk már 8 óra előtti kezdettel számukra a konfirmációi órát, azután együtt vonultunk a gyülekezeti istentiszteletre. Voltak közöttük, akik először idegenkedtek templomunktól, mert református hatásra „katolikusos”-nak találták. Az istentiszteleti rend énekeit külön kellett velük gyakorolni, hiszen a legelterjedtebb koráljaink iS'ismeretlenek voltak előttük. Akik- riák vasárnap reggel n'env volt utazási lehetőségük, már szombat este jöttek és gyülekezeti tagoknál várta őket barátságos fogadtatás, szállás és terített asztal. Nem volt kis dolog mindazt elérni, de lelkipásztori látogatásokkal és felvilágosítással mindenki megértette, s vállalták a fontos cél érdekében az anyagi áldozatot, időt és fáradságot. A legrászo- rulóbbak költségét pedig gyülekezetünk fedezte. Azóta ez így így van évről évre. Szórványterületünk felderítése egy cscrmó meg nem konfirmált fiatal felfedezéséhez is vezetett, akik már egy-két évvel túllépték a konfirmációi korhatárt. így történhetett, hogy annakidején a magelőző évi 6-os konfirmációi létszámhoz képest 33-ra ugrott a legközelebbi konfirmációi létszámunk. Persze, ez a csúcsteljesítmény ilyen apró gyülekezetben nem tartható, de azóta is csak lassanként szállt le a konfirmációi létszámunk a tavalyi 19-re. Veöreös Imre „Jézus szenvedésedről mostan emlékezem.. .* „Jól jegyezd meg s ne kételkedjél benne, hogy te vagy az, aki bűneiddel Krisztust a keresztre juttatta. Péter apostol is ezzel a szóval rettentette meg hallgatóit pünkösdi beszédében (Csel 2,36): Ti feszítettétek meg Öt! S e szóra megrettenve s magukba szállva kérdezték Pétertől és a többi apostoloktól: Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?. — •.. Ezért a Krisztus szenvedésének szemlélete akkor használ nekünk, ha ennek tükrében megismerni tanuljuk magunkat. Megmozdul lelkiismeretűnk s égetni kezdenek bűneink. S ennek nem sok szóval kell történnie, hanem komoly elmélyedéssel“ ... Dr. Luther Márton A konfirmandusok kisebb szolgálatokat is kapnak a gyülekezetben. Ebben az évben is ők fogják összegyűjteni a Gyülekezeti Segélyre felajánlott adományokat. Sok szeretettel foglalkozom velük és azért imádkozom, hogy Isten új szívet adjon nékik e drága előkészületi idő alatt. Garami Lajos Kecskemét Öt évvel ezelőtt új módszert vezettük be a szórvány konfirmandusok előkészítésénél. A tananyag elsajátításával még nem érhetjük el a célt, hanem fontos a szétszórt konfirmandusok összegyűjtése és beépítése az istentiszteleti életbe. Hiszen ezek a — sok esetben 30—40 kilométerre lakó — konfirmandusok javarészt nem is ismerték a templomunkat és tálán életükben sem lesz lesz alkalmuk, hogy rendszeresen Ki szenved? 1944, március 9. „Másodszor töltöm itt a nagyhetet. Nem szeretem, ha a levelekben, amiket nekem írnak, az én „szenvedéseimről” esik szó. Ügy tűnik, mintha ezzel a beszéddel valami nagy dolgot szentségtelenítenének meg. Nem szabad ezeket a dolgokat túlságosan tragikusan venni. Nagyon kérdésesnek tartom, hogy én többet „szenvednék” itt a börtönben, mint te, vagy általában a legtöbb ember. Persze, hogy sokminden kellemetlen, de hát hol nincsenek ilyen dolgok? Talán túlságosan fontoskodók és nagyképűek vagyunk ezen a ponton... Szívesen hangsúlyozzuk a „lelki” szenvedéseket, pedig éppen ezektől kellett volna, hogy Krisztus megszabadítson bennünket. Az Üj testamentumban és az első keresztyén vértanúk történetében mindenesetre semmi efélét nem olvashatunk. Mert igen nagy különbség van abban, amikor az egyház szenved s amikor csupán egyik-másik szolgájával esik meg valami kellemetlenség. Azt hiszem, e téren ki kell igazítanunk a közfelfogást. Meg kell vallanom, sokszor szinte szégyenkezem, menynyit fecsegünk a „szenvedéseinkről”. Dietrich Bonhöffer egyik leveléből. Bonhöffer evangélikus lelkész és professzor volt Németországban. A Hitvalló Egyházban és az ellenállási mozgalomban való részvétele ’miatt 1943-ban a Gestapo letartóztatta és 1945. április 9-én a flössenburgi koncentrációs táborban kivégezték.
