Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-03-16 / 11. szám
Kész az én szívem, óh Isten ÍT5 fiatat költő 105 verse Isten nem a külsőt nézi, .hanem azt, ami a szívben van. De tudjuk-e, hogy mi van a mi szívünkben, mire kész az ember szíve? Az ember kész minden rosszra. Mindenre, ami árt magának és embertársainak és utálatos Isten színe előtt. Kész volt Kain megölni testvérét, Ábelt. Jiákób fiai készek voltak ugyancsak irigységből, hogy testvérüket, Józsefet eltegyék az útból. Kész volt Jób felesége arra. hogy bajukban megátkozza és urával is megátkoztassa Istent. Készek voltak a tanítványok arra, hogy amikor nem fogadják őket a samáriai faluban: tüzet bocsáttassanak arra. Készek voltak a farizeusok, hogy Jézust megkövezzék, végül keresztre feszítsék. Mi is készek vagyunk minden rosszra. Ahogyan Pál apostol mondja a római levélben, (hogy kész a nyelvünk álnokság szólására, átko- zódásra és kesergésre, lábaink gyorsak a vérontásra. Vagy ahogyan Jakab apostol mondja, hogy a háborúk és harcok is azokból a gerjedel- mekből vannak, melyek. a mi tagjainkban vitézkednek. Jónás nem volt kész, hogy elmenJ jen a nagy bűnös városba, Ninivébe. Péter apostol annyira nem ismerte magát, hogy nem volt elkészülve arra, hogy éppen ő fogja megtagadni Mesterét. Mint ahogy arra sem volt elkészülve, hogy megértse, befogadja azt, amikor az ő Mestere szenvedéséről és megfeszítéséről beszélt. Mi sem vagyunk készek, amikor nemet kell mondani a Sátánnak, még ilyenkor, böjti időben sem. Nem vagyunk készek, mikor imádkoznunk kellene aggodalmaskodás helyett, miikor felebarátunkat 'védeni, róla jót mondani, segíteni és tá- [ mogatni kellene és lehetne. Sokszor nem vagyunk készek a békességre és nem vagyunk hajlandók a béke előmozdítására. Ilyen a természetes, bűnös ember. Ilyen is marad, míg nem könyörül az az Isten rajta, aki elkül- dötte Fiát, aki kész volt minden jóra. ami az emberek javára és üdvösségére szolgált, még a kínos ke- i reszthalálra is. Bárcsak akkor lennénk készek;, j j mikor jót kell cselekednünk. „Kész az én szívem, óh Isten.“ Fábry István Arcképek a magyar reformáció korából Szkárosi Horvát András A jelenkori magyar irodalomtörténet-tudomány a reformáció századának irodalmából két írót értékel különösképpen: két evangélikus prédikátort. Az egyik Bornemisza Péter, a másik Szkárosi Morvát András. Míg Bornemisza életét elég jól ismerjük (a nyár folyamán egy újabb, igen figyelemre méltó könyv fog róla megjelenni), addig Szkárosiról, sajnos, alig tudunk valamit. Bizonyára a Gömör megyei Szká- roson született és kezdetben alighanem szerzetes lehetett Váradon, vagy annak vidékén. Bizonyos csak az, hogy 1542 és 49 között a hegyaljai Tállyán működött, ahol hét énekét szerezte. Itt volt a reformációnak harcos úttörője és küzdött a pápás vallás védelmezőivel. Két-há- rom énekét Váradon írta. Ha mindezeket Bornemisza Péter fel nem vette volna 1582. évi énekeskönyvébe, semmit sem tudnánk e harcos, nem kis költői tehetségű reformátorunkról. Egyik énekét (Semmit ne bárikód- jál) teljes terjedelmében és eredeti formájában közli énekeskönyvünk Űj Része 748. szám alatt. Ennek második versszaka a magyar egyházi ének költészet legerőteljesebb, tartalmában legszebb darabja: Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy. Az Atya Istennél bizony te kedves vagy. Ö szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. Ki bánja itt, ki veszi csak észre is a sok nagy-rímet? — írja Horváth János e sorokról a reformáció kora irodalmáról szóló kiváló könyvében. Ennél az éneknél még a dallamról is meg kell emlékezni. Azok, akik néhány versét a konferenciai énekfüzetből ismerték és énekelték, talán bosszankodtak azon, hogy az Üj I Rész nem az általuk megszokott dal- 1 lamot, hanem annak egy némileg eltérő változatát közli. Ehhez jó tudni ! a következőket: amikor a harmincas évek elején a feledésbe ment és mégis oly becses régi magyar istenes j énekeket és azok dallamait kezdtük kutatni, e nagy ének dallamaként csak a kolozsvári 1751. évi énekeskönyv7 közlését ismertük. Ezt tettük közzé először a Pro Christo Diákszövetség kis konferenciai énekfüzetében 1936-ban. Onnan vette át a több j százezres példányszámú Énekem az } Űr és annak utóda. Azóta több régibb változatát találtuk a dallamnak (többek közt egy igen érdekes kurucos jellegűt a győri kéziratos kántorkönyvben), mégsem lehetett kétséges, hogy azt kellett elfogadnunk, amely dallam eredeti alakja i volt és az ének szerzésével közel egy időben került nyomtatásra (más J szöveggel) Kolozsvárt. Ezt közöltük : a reformátusokkal történt megállapodás után az Űj Részben. Tanuljuk j azért szeretettel és megértéssel ezt! az eddig használtnál pontosan 2001 évvel régibb dallamformát, amely méltó párja a súlyos tartalmú szövegnek. Szkárosi többi éneke sokkal harcosabb jellegű: int, oktat és rendkívül hevesen támad, sokszor metsző gúnnyal tesz nevetségessé mindent, amit kifogásol a körülötte levő világban. Két irányban hadakozik: korának aláhanyatlott és megromlott katolicizmusa és a nagyurak („fejedelmek”) jobbógynyúzó kapzsisága és kegyetlensége ellen. Ez a bátor kiállás az elnyomottakért, szociális felelősségtudatának harcos elszántsága (amely egyébként számos más reformátorunkra is jellemző) teszi Szkárosit ma az irodalomtörténészek számára különösen kedveltté, de erőteljes nyelvezete és költőisége is első helyet biztosít neki a század első felének versírói között. Dr. Schulek Tibor „Tizenöt fiatal költő verseivel indul útjára ez az antológia, hogy hírt adjon az olvasóknak egy költői nemzedék születéséről. Ha ezrek ismerik és szeretik meg e fiatalokat és ezáltal erőt és buzdítást kapnak — antológiánk elérte célját.” így ír Simon István, az antológia összeállítója az idősebb, a tapasztaltabb, az érettebb költőtárs az antológia ajánló bevezetőjében. Lapozgatok tovább az ízléses kiállítású könyvben. 12 fiatalember és 3 fiatal nő értelmes, gondolatokkal hintett arca néz rám a fényes lapokról. A fényképek mellett rövid életrajzok. A közbeeső lapökon versek. Olvasom őket. Egyszerűek, őszinték, emberiek és keresetlenül szépek. CSOÖRI SÁNDOR, aki egyszerű földműves: szülők gyermeke, így ír az édesanyjáról, Anyám fekete rózsa című versében: Anyámnak fáj- a leje — anyámnak fáj a Semmi. Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni. Egy éjjel földreroskad, megtört lesz, majd kicsi — Bejön egy madár érte s csőrében elviszi. DEMÉNY OTTO nagymosást végző édesanyját így örökíti meg: Gőzbe hanyatlik törékeny válla, s mint aki dal ütemére mozog, felsőtestével járja a táncot. Nem fütik muzsikás indulatok, vágya a sublód patyolat rendje, sarkosan rakott, szép pámacihák. keményített ing ünnepeinkre, s míg elsimítja csapzott ősz haját, sóhajba fullad szelíd reménye, körmei mentén ismét kihasadt gyöngécske bőre, s most halványpiros, eleven húsát mardossa a hab, TAKÁCS IMRE, aki 26 éves koráig néhány holdnyi földjüket művelte, majd elvégezte az egyetemet, halott apjának állít emléket, Novemberi vers című költeményében: Apám nem lett győzelmek katonája, hazajött, és huszonöt évig dolgozott még, . urak terhét cipelte gyenge válla, s nem maradt más belőle, csak az cmlck. Jézus születésének, a békesség világünnepének mal^ áhítatát fejezik ki CSANÁDY JÁNOS alábbi sorai' Fürkészi az ember a csendet, — áll a karácsonyi éjben a falu. Hajnalodáskor az ünnep tovalép, dér hull lába nyomán, felsóhajtanak ébredő házak s vetések kinn a szabadban, új évre meleg takarót várnak, tiszta havat remélnek! SZÉCSI MARGIT így ír a szegények karácsonyáról: A forgács angyalhajként zizegett, a fürészfogak fényt haraptak, — fényét a mécses szép szelíden csobhantotta a gyalupadnak, Tiszta, emberséges, bensőséges szinte evangéliumi hangot üt meg LÁSZLÓ IBOLYA, a Vándorlás dicsérete című költeményében: Ha pedig vinne utam. Hol kenyeret sütnek: szívem tüzét adnám én kenyérsütö tűznek. Ha anyókát találnék, gallyat szedegetve, hátamon a gallyacskával szólnék: „vigyem? Merre?” Szerény töredékek a fenti részletek csupán, a gazdag egészből. De azt hiszem, hogy ízelítőnek elég. Ennek a rövid vallomásnak, bemutatásnak éppen ez a célja: ízelítőt adni fiatal lelkek tiszta forrásvizéből, a szomjazó telkeknek. H. L, Tulajdon kezeitekkel munkálkodván... .-..végre megszólalt a csengő. Befejeződött egy nehéz latin óra. Nyolcán elvéreztek közülünk. Mi, akik átvészeltük a nagy küzdelmet, fellélegeztünk, megúszták. Az öreg latin tanár, aki rozzant autója után a Takeó nevet kapta tőlünk, úgy szedte össze a katedráról szétszórt papírjait, mént hadvezér egy győztes csata után a zsákmányt. Még egyszer lesújtóan végignézett rajtunk, aztán elviharzott. Kinyitottuk az ablakokat... a beáramló tavaszi virágillat kilebben- tette az elhasznált levegővel együtt nyomottságurúkat is. Felszabadultan, zsibongva tódultunk ki az ajtón s siettünk le az udvarra játszani. A fogócs'kázók közé álltam be, hogy felfrissítsem magam az elmúlt óra izgalma alól... de már szaladnom is kellett, mert a nyurga Péter engem akart hátbavágni, hogy fogóvá avasson. Ahogy a sétálók között kacsázva menekültem, egy lánycsoportból hang foszlány ok ütötték meg a fülem. „10-kor angol dolgozat írás.“ Hű a mindenit, röppent el számról a meglepetés s egy kosz- szú csúszó fékezéssel befejeztem a futást... háirapillantottam, Péter éppen akkor csapta oldalba a kövér Stromot, így nyugodtan odaléptem a lányokhoz. Tőlük tudtam imeg, hogy az angol tanár az előbb jelentette be a dolgozatírást. Míg az osztállyal a tanterem felé haladtam, haditervet forgattam a fejemben, ma nincs kedvem dolgozatot írni, lsem is nagyon készültem, viszont nem szeretnék egy tök dolit írni... ezért.,. megvan, előre csinálok, azaz csináltatok egy dolgozatot és csak bemásolom a füzetbe. Igen ám, de miről? Elkezdődött az óra, művészettörténelem. A szerencse Macskásira mosolygott, vagyis ő felelhetett elsőnek, hogy mit mondott, arra nem figyeltem, inkább a haditervet bogoztami tovább .., Nézzük csak, az utolsó órákon igen sokat foglalkozott a ,,Ticsör“ Hamlet dolgaival, szinte túlsókat, lehet, sőt valószínű, hogy róla fogunk írni. Papírt, ceruzát vettem elő és írtam magyarul egy tömör összefoglalást Hamletról. így ez rendben van, dicsértem meg önmagam, a cetli aljára odaírtam R. Éva nevét s kértem öt, hogy fordítsa le nékem ezt a csengetésig, ne kérdezze, hogy miért, szüűcségem van rá. Fizetségül beígértem neki egy szelet csokit a szomszédos cukrászdából. A pad alatti Izézipostán ment a magyar, majd jött az angol munka készen. Alig ért véget a harmadik óra kezdetét jelző csengetés, már be is lépett a vézna kis angol tanár, hóna alatt a dolgozatfÖzetekkel. Feszülten figyeltem, hogyan rendezi el a dolgait a katedrán, de még inkább, hogy mit fog mondani. Beválik-e a haditervem, vagy... ? No, arra 'még gondolni is kellemetlen, hogy valami másról legyen szó. ,,Hamletról írunk a mai órán, magyarról angolra, szabad fogalmazás, senki ne puskázzon, vagy írja le a másikét, ,mert az megjárja.“ Pattogtak katonásan a tanár szavai és már adta is a padelsőknek az irkákat, hogy kiosszák a többieknek. Jóleső érzéssel dőltem hátra a helyemen. Stratégiám bevált, a többieknek még csaik most kezdődik a harc, de én már nyeregben vagyok, győztem. Egy pillanatra agyamba villant, hogy ez nem becsületes dolog, nem ’magad dolgozol meg a jegyért, másak munkája által akarsz megélni, az, amit csinálsz, ta>kár- mint vesszük, csalás. Ugyan mit..-, hessentettem el magamtól a zavargó gondolatot, a koncepció, az ötlet az enyém s az maga 'megérdemel egy jó osztályzatot. S ebben megnyugodtam. Szinte sajnáltam a többieket, amint fojtott mozgolódással nekihasaltak a munkának. Ajkbigy- gyesztve néztem, mént birkóznak a többiek Hamletiéi és szellem-atyjával, hogy a füzet fehér lapjaira gyűrjék le őket. Pár percnyi boldog szémlélődés után elővettem zsebemből a fecnire írt dolgozatot, hogy kényelmesen bemásoljam a füzetbe. Szomszédom irigy pillantást vetett rá és már húzta is magához, hogy ő is épüljön belőle. Nem adom, vettem vissza tőle. Ne'm? Nemi Ám legyen, de ezután hiába jössz hozzánk, nem játszhatsz a villanyvonattal, Nem? Nem.! És ha megengedem, hogy te is leírd?.. s akkor én is megengedem, hogy játszhass ... Mikor csengetés után a tanár bekérte a füzeteket, mi két teljesen egyforma dolgozatot tettünk le a katedrára. * Jó pár nap múlva az óra kezdetét jelző csengetés után ismét füzetekkel a hóna alatt lépett be az angol tanár. Haragosnak látszott. Vöröslő homloka és elfehéredett szája tanúskodott erről. „Az osztályban van két számár“, így kezdte a javításkor nyert benyomását. Tekintetem végigjártat- tam az osztályon, vajon kiket becéz a Ticsör ilyen közvetlenül. Nem sokáig kellett bizonytalanságban lennem afelől, hogy kiket illet a prológ. Amikor szomszédommal kinyitottuk a közben asztalunkra helyezett füzeteket, a legutolsó dolgozatunkon óriási piros nulla díszelgett, s alatta pedig hasonló szöveg ahhoz, amit éppen az imént hallottunk. Szomszédaim felállt, s mielőtt valamit is mondhattam volna, kimosta magát a pácból. Győztesből vesztes lettem, még csak nem is védekezhettem. Mivel? A csalással, vagy?... Valamit megérteném, csak az igaz munkán van áldás. Szabó István COLUMBIÁBAN tovább folyik a protestánsok zaklatása. Október 29-én farmján agyonlőtték Juan Coy-t, akinek nem volt más bűne, mint az, hogy protestáns. A gyilkosságot megelőzően Coy-t több ízben pénzbüntetésre és szabadság- vesztésre ítélték, azért, mert lakásában áhítatokat tartottak. Ezzel a halálesettel a Columbiában megölt protestánsok száma 80-ra emelkedett. E mellett gyakran előfordul, hogy az istentiszteleteket megzavarják, a lelkészeket tettleg bántalmazzák és a gyülekezeteket szétzavarjákKrisztus Urunk tanítványai ANDRÁS Halász volt ő is, Simon Péter testvére.. Mikor a Keresztelő elkezdett prédikálni a pusztában, András is hozzáment és nagyon komolyan vette megtérésre hívó szavait. Hozzászegődött és várta a Szabadító érkezését, akiről a Keresztelő prédikált. A Szabadítót: Jézust, először ő látta meg Jánossal, amikor Keresztelő János rámutatott és így szólt: „íme, Ö az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" Az elsők között követte Jézust. Hűségesen kísérte Mesterét és csendben figyelt tanítására. Erezte, hogy Jézus elhívása szolgálatra indítja őt. Első perctől kezdve szolgált csendesen és egyszerűen. Szeretett másokat is hívni és odasegíteni Jézushoz. Elsőnek testvérének mondta: „Megtaláltuk a Szabadítót!” Többet nem tudunk róla. Jézus feltámadása után is bizonyára folytatta csendes hívogató szolgálatát. Ha őróla nem is tudunk, munkája nyomán mégis tovább épült Isten anyaszent- egyháza. - Kinczler Irénke néni A LUTHER-RÓZSA Kereszt, szív, rózsa, arany gyűrű. Mit jelent mindez? Krisztus keresztje a szívben — a Benne való hit a lelkünket üde, fehér rózsába helyezi. A gyűrűnek pedig nincs határa, vége: Isten szeretete által nekünk adott örök életet jelenti. Drága, mint az arany. Egész keresztyén hitünket fejezi ki a Luther-rózsa. Eredetileg egy gyűrűben volt mindez, később Luther pecsétnyomónak használta, majd az evangélikus keresztyének jelvénye lett; Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Kinek szívében a Krisztus keresztje, tövisek között is rózsás lesz az élte. Felhők mögül is reá kéklőn mosolyog az ég, nem érzi halála közelgő félelmét. Fenn a mennyországban végtelen lesz élte, melynek, mint gyűrünék nincs határa, vége. Ha viseled a Luther-rózsát, ahhoz méltóan viselkedj és élj. Hegyháti János bácsi Kedves Gyerekek! Kovács Gyula hittestvérünk, aki annak idején olyan szépen írt egy hűvösvölgyi szeretetotthonban élő nyomorék gyermekről, és aki maga is évek óta betegen fekszik odahaza, levelet írt nekem. Arra kér, hogy a levélben közölt szomorú hírt közöljem veletek. Fájdalmas szívvel teszek eleget kérésének. Levele így hangzik: „Kedves rejtvénymegfejtők! Bizonyosan ismertétek nevét, hiszen egy közösségbe, a rejtvénymegfejtők közösségébe tartozott veletek, együtt. En is ott láttam először, a múlt évi szeptember 15-i számban: Péntek Ida, Tokorcs, 95. Azóta is mindig a legelsők között volt. (Szokásom szerint mindig átnéztem a nyertesek névsorát, van-e köztük ismerős. Ida szomszéd községünkben laikott... És nagyon fájlalom, hogy mégsem ismerhettem meg személyesen.) Utoljára a február 9-i számban találkoztunk a nevével, itt már csak két- rejtvény megfejtésével vehetett részt, mert kihullott kezéből a biblia, amiben oly járatos volt. A jutalomnak sem örülhet már. Mindennél drágább jutalomban részesült... Többet nem találkozhatunk itt vele. Január 22-én halt meg, 22 éves korában, 8 évi súlyos szenvedés után. Nem ismertem Idát, de azt tudom bizonyosan, hogy Jézusé volt. Hivő testvér volt. — Gondoljatok rá ti is szeretettel.” Azt hiszem, mindannyi unkát szomorúan érint ez a fájdalmas hír. Hiszen ha nem is ismerjük egymást személyesen, mégis a rejtvények által, melyek a biblia szeretetére és Krisztus jobb megismerésére tanítanak bennünket, egy család voltunk és vagyunk. Abban a reménységben gondoljunk Péntek Idára, hogy az örökélet ígérete számára valóság lett. Juhász Géza bácsi „A koldusok lisztje" Figyeljetek csak ide! Tibor bácsi elmond nektek egy pécsi népmesét: „Volt egy asszony, aki a koldusnak sose adott lisztet. Amit oda kellett volna adni, azt egy ládába tette. Egy esztendő múlva odahívja az urát a ládához és mutatja, hogy mennyit gyűjtött egy év alatt. Ahogy ott tanakodtak, odament hozzájuk egy öreg ember s kérdezte: — Min tanakodtok ti?. Elmondták neki. — Nyissátok csak ki, hadd lássam én is! Ahogy kinyitották a ládát, tele volt kígyókkal. A sok kígyó az embert is, meg az asszonyt is megölte, mert nem adták oda a szegénynek. Az öreg ember Krisztus Urunk volt.“ Gyermekeim! Kapzsik, irigyek vagyunk mindnyájan. Nem leszel gazdagabb, ha adni nem tudsz! Csak szegényebb és boldogtalanabb. Amikor a zsidók 40 évig vándoroltak a pusztában, Isten mannát (kenyeret) adott nekik az égből. Marakodni kezdtek rajta. Sokan Isten parancsa ellenére több napra is szedtek belőle. De az megromlott másnapra s a tábort mérges kígyók lepték el. Mindenkit megmartak. Csak az gyógyult meg, aki felnézett a rézkígyóra. Ti is meggyógyulhattok kapzsiságtokból. Nem lesztek irigyek, ha Jézust szeretitek. Ö majd megtanít benneteket is arra, hogy milyen jó adni. Az irigység és a kapzsiság szüli a veszekedéseket, a háborúkat. Szeressétek egymást és adjatok jó szívvel abból, amit naponként kegyelemből kapunk Istentől. Ilernád Tibor bácsi Találd ki! v. 1. Melyik bibliai igehelyet ábrázolja ez a kép? 2. A bibliában hol olvashatunk róla? Az előző két rejtvénymegfejtés jutalma még mindig azért késik, mert a jutalmak előkészítése folyamatban van. Elnézésteket és türelmeteket kérjük a késésért. A fenti két kérdésre adott választókat legkésőbb március 25-ig a szokott címre, (Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosztály, Bp. VIII., Puskin u. 12.) küldjétek. Többen kértek tőlem németországi gyermekek címét. Sajnos mindezideig ígéretemnek nem tudtam eleget tenni, mert az illető német lelkésztől ősz óta nem kaptam meg a címeket. Szeretettel köszönt benneteket Juhász Géza bácsi
