Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-23 / 12. szám

At Evangélikus 8ékebizottság ülése

Nagyjelentőségű ülést tartott az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottsága március 13-án az Országos Béketamács székházában. A megbeszélésen részt vett Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára is. ■

Dr. Kcken András, az Evangélikus Békebizottság ügyvivő lelkésze beszámolt a január 3-i ülés óta élteit Idő eseményeiről. Beszámolójában különösen kiemelte az Országos Béketanácsnak február 18-án az Országházban tartott ülését. Megemlékezett arról, hogy ezen az ülésen D. dr. Vető Lajos püspök nagyjelentőségű beszédet mondott. Ugyancsak kihangsúlyozta Hantos Jánosnak, az Országos Béketanács titkárának beszámolóját is. A beszámolónak különösen azokat a részeit értékelte és mondott értük köszönetét, amelyek a magyarországi egyházak — különösképpen is a magyar evangélikus egyház — békeszolgálatával foglalkoztak. Hantos János főtitkár beszámolójának az a része, amelyik elvileg értékeli az egyházak és a keresztyén ember békéhez való viszonyát, idekívánkozik lapunk jiasábjaira, mint olyan megnyilatkozás, amellyel egyházunk minden hívő keresztyén tagja feltétlen egyetérthet, vallhat és amelyet a maga álláspontjára, a világban való szolgálatára nézve elkötelező erejűnek tarthat. A beszámolónak ez a része így hangzik:

i.. lehetnek nálunk is emberek, akik azt hiszik, hogy a békemozgalom a kommunisták mozgalma és ezért távol tartják magukat mozgalmunktól. A nemzetközi békemozgalomban résztvevő különböző csoportok tevékenységének Ismertetésével tárjuk fel tévedéseiket. Lehet, hogy ez a probléma az egyházi békemunka során is felvetődik. Talán vannak olyan lelkészek és teológusok, akik a szocializmustól „félve”, ellenzik a békemunkát. Ügy tudjuk, hogy a keresztyén tanftás sem egyeseknek, hanem az emberek közösségének és minden népnek boldogulását tartalmazza. És ha az egyház képviselői őszintén akarják szolgálni a népek boldogulását, akkor békeszolgálatuknak az említett összefüggések között sem lehetnek akadályai. Szabadjon azt mondanom, hogy a józan ész, s meggyőződésünk szerint az egyház érdeke, is azt kívánja, hogy a magyar egyházak találják meg itt és most hazájuk, népük szolgálatának módozatait. Valljuk, hogy az egyházak vezetői és papjai azonosulhatnak a magyar néppel, annak érdekeivel, Kívánatos együttműködniük a nép társadalmi szervezeteivel és támogatniuk társadalmi törekvéseit. Ha ezt nem hiszik, a hívők bizalmát veszíthetik el. Nem kívánunk ma sem mást, mint hogy egyházaink sajátos eszközeikkel, hitelveik feladása nélkül támogassák mozgalmainkat. És ez lehetséges talán nemcsak a józan ész, a józan meggondolás alapján, hanem teológiai indokolás, a keresztyén tanítás lényege alapján is. Reméljük, hogy a különböző egyházak papjainak békemunkája mindannyiunk megelégedésére ilyen értelemben erősödni fog.

Azt hiszem, egyházunk egész népe nevében köszönetét mondhatunk ezért a hangért és látásért. Ebből a megnyilatkozásból megláthatjuk, hogy államunk felelősei hogyan tekintenek egyházunkra, annak Krisztustól kapott szolgálatára — mennyire tiszteletben tartják azt —, de megláthatjuk azt is, hogy az egyház békéért végzett szolgálatánál mennyire komolyan veszik az egyháznak azt az igényét, hogy ezt a szolgálatát is csak teológiai, hitbeli alapon végezheti. Az állam meg van arról győződve, amiről nekünk is meg kell győződnünk, hogy ezen az alapon nemcsak lehet, hanem kell is végeznie az egyháznak a békesség és békéltetés szolgálatát. A magunk sajátos egyházi módján végzett békeszolgálatunk belefér abba, amit ma már az egész világon a józanul gondolkodó emberek óhajtanak és munkálnak: a békét. Az ülésen résztvevők ezután az Evangélikus Békebizottság, a lelkészek, egész egyházunk előtt álló feladatokról tanácskoztak. Ezek szorosan kapcsolódnak az Országos Béketanács és egyéb társadalmi szervek előtt álló feladatokhoz, ugyanakkor a megadott keretben szorosan kapcsolódnak az egyház másirányú, állandó jellegű szolgálataihoz is. Ezek a feladatok három, a közeljövőben bekövetkező esemény körül kristályosodtak ki. Az egyik esemény az Országos Béketanács és az egyéb társadalmi szervek által május 9-től június 9-ig megrendezendő Népek Barátsági Hónapja. Ennek a hónapnak az a belső célja, hogy népünk és bénne egyházunk figyelmét fokozottabban ráirányítsa azokra a népekre, akik körülöttünk élnek. Lerombolni a válaszfalakat és hidat építeni nép és nép között, hogy meglássuk: van közös munkánk, közös célkitűzésünk azokkal, akik velünk egy táborban élnek, de azokkal is, akik a másik oldalon állnak. Megérteni egymást, és közelebb kerülni egymáshoz csak úgy lehet, ha megismerjük egymást, a másik nép örömét, nehézségeit, munkáját, kultúráját stb.

Egyházi békebizottságunk nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a Barátság Hónapja megrendezésének szép gondolatát. Élénk eszmecsere alakult ki a fölött, hogyan és miképpen vehetik ki az evangélikus lelkészi kar és gyülekezeteink részüket abból, hogy ez a terv minél jobban és gyümölcsözőbben megvalósulhasson, az egyházon belül is. Ezért a következőket határozta el a Bizottság.

1. Az áprilisban tartandó rendes havi lelkészt munkaközösségeken megbeszé- léses előadások hangzanak el „Lelkészi önvizsgálat arról, hogy komolyan akarom-e a békét és egyházunk békeszolgálatát” címen. Ezeken a lelkész-értekezleteken dr. Golltvitzer bonni (Nyugat-Németországi teológiai tanár már eddig is közkézen forgó, az atomfegyverekről szóló igen komoly teológiai tanulmányát is ismertetni fogják.

2. A Népek Barátsági Hónapja alkalmából az ország különböző részein (Budapest, Győr, Miskolc, Orosháza, Pécs) május 10. és 25. között körzeti lelkészkonferenciákat tartanak gyülekezeti presbiterek bevonásával. A konferenciák előadásainak témái: a) A népek békéje és barátsága; b) Mit tehet ezért egyházunk; c) Lelkészek beszámolója külföldi útjaikról, különböző országok népeinek és egyházainak életéről.

3. A Népek Barátsági Hónapja alkalmával nagyobb evangélikus gyülekezetekben körzeti gyülekezeti kulturális ünnepélyeket rendez az Evangélikus Békebizottság. Ezeknek az ünnepélyeknek témájául ajánlja a Bizottság: a) Az atomenergia békés felhasználása; b) Lagerlőf Zclma-megemlékczés (ez utóbbit abból az alka’omból, begy a Béke Világtanács ezévi kulturális programjában szerepel a keresztyén Nobel-díjas Írónőről való megemlékezés is, születésének 100 éves évfordulója alkalmából).

A Bizottság elhatározta azt is, hogy az ősz folyamán ugyancsak témául ajánlja a lelkészértekczleteknek a békeszolgálattal való foglalkozást és ugyancsak javasolni fogja az Ilyen irányú körzeti gyülekezeti konferenciákat.

Mindebből látható, hogy a Bizottság magáévá tette a Barátsági Hónap célkitűzéseit és abban az egyház nevében feladatokat vállalt. A fenti tervezet mutatja, hogy milyen formában és mértékben szeretné aktivizálni egész egyházunkat a béke szolgálatában.

A másik esemény: a Népek Barátsági Hónapját lezáró, június 7—8-án tartandó V. Magyar Békekongresszus. Ezen a kongresszuson is részt vesznek egyházunk küldöttei. Azt hiszem, úgy vehetnek részt a kongresszuson, mint akik maguk mögött érezhetik hátvédként az egész magyar evangélikus egyházat és mint akiknek tarsolyában ott lesz már ezeknek a széleskörű rendezvényeknek minden tapasztalata és eredménye. Legyen ott velük egyházunk népének békéért való imádsága is.

A harmadik esemény világméretű. A Béke Világtanács július hóban Stockholmban a leszerelést és az atomfegyverek beszüntetését követelő világkonferenciát hív egybe. Ezen a konferencián magyarok is részt vesznek, sőt reméljük, hogy a magyar egyházak is képviseltetik magukat, és . elmondhatják a magyar keresztyének szavát: mi is békét akarunk.

Sok mindenről szó volt a Bákebizottság ülésén, sok javaslat elhangzott és sok határozat született. Többek között a Békebizottság nyilatkozatot adott ki, melyet lapunk más helyén közlünk.. Mindennek azonban akkor lesz valóban jelentősége, ha életté válnak egyházunkban.

Juhász Géza

Épül a gyülekezel — kicsi pontokból

Szórványnap Kecskeméten

Hideg, de ragyogó március-eleji reggel. Kecskemét városa megszokott vasárnapi képét mutatja. Ilyenkor még kevesen járnak az utcákon, de az evangélikus gyülekezeti teremben már 7—8 óra között szokatlanul nagy a forgalom,. Egymás után érkeznek a tanyákból, falvakból, városokból az evangélikusok. Ma van a gyülekezet szórványnapja.

Mindjárt megkérdezzük a terembe lépő Veöreös Imre lelkészt, aki kezet fog az asztalhoz letelepedett, batyuból falatozó híveivel — mondja el, hogyan született meg ez az alkalom.

— A kecskeméti gyülekezet — válaszolja — óriási kiterjedésű területen feleszik, mintegy 60 kilométer átmérőjű kört képez. Az evangélikusok itt a városban is elenyésző kisebbségben vannak, de a kicsiny gyülekezet fele kint él a szórványokban, főképpen tanyavilágban, bár zártabb falusi települések, sőt városok is tartoznak a gyülekezetünk szórványterületéhez. Amint idekerülésem után látogatások révén át tudtam tekinteni a szórvány vidéket, szükségesnek láttam, hogy a megelőző 4 szórványistentiszteleti ponton kívül még lő más helyen is beállítsunk szórványistentiszteletet. Viszont jónak látszott, hogy évente egyszer az egész szórványterületről behívjuk a (híveket egy napra az anyagyülekezetbe. Hadd ismerjék és szeressék meg Ybl Miklós építette szép templomunkat, hadd forrjanak össze az anyagyülekezetbeliekkel. és

hadd kóstolják meg a 3—4 lelkes szórványisíentiszteletek után a tömött padsorok, a zúgó orgona izét.

így most. már ötödik esztendeje rendezzük meg szórványnapunkat, amelyen mindig evangélizáló adottságú vendéghirdető szolgál.

A napnak valóban konferenciai jellege van. Istentisztelet után a gyülekezeti termet zsúfolásig megtöltik a helybeli és a szórvány beli hívek. Ünnepélyes, de meleghangú köszöntés során veszi számba a lelkész a szórványokból megjelenteket. Egymás után állnak fel a szórvány- hívek, hangzik a nevük és a helyek, ahonnan jöttek. Idén is megint a kerekegyháziak és az orgoványiaik vezetnek létszámban, de jöttek Helvéciáról, Lajosmizséről, Nagykőrösről, Kiskunfélegyházáról, a Tisza-menti Szikrából, aztán Hetényegvházáról, Nyárlőrincről és máshonnét, összesen 15 szóryámyközpontból. Aztán felcsendül az ének — éppen az Üj Részből tanulnak meg a naphoz vágó szép éneket — és az előadó az asztalhoz lép ...

Azután folytatódtak az előadások, s mielőtt leszállt volna a télvégi alkony.

a templomban az úrvacsorái oltárnál vették az „útravalót“ — nemcsak hazáig ...

A fárasztó nap után is friss a vendégelőadó, Balikó Zoltán diösgyőr- vasgyári esperes.,— Mit szól a szórványnap gondolatához? — tesszük fel neki az első kérdést.

— Igen szerencsésnek tartom — feleli —, mert évente egy ilyen ai- 1 kálóm

egészséges módja adja meg a szőrványegyháztag számára a nélkülözhetetlen egyházi, gyülekezeti élményt.

E nélkül senki sem lehet keresztyén. ^

Aki az egyházzal nem találkozott, nem találkozott a keresztyénsé>ggeí sem. Ez is magyarázhatja a mai nap jelentős eredményét, hogy ennyi szórványegyiháztag a pihenőnapját rászánja, fáradságot, költséget nem kímélve 30 kilométerről is bejön. Nyilván belekóstolt már a szórványnapnak jóízébe és ezt meg akarta ismételni.

Visz-e magával valami tanulságot esperesi munkája számára? — kérdezzük tovább.

— Különösen is tanulságos volt számomra ez a nap, mert az ország legtipikusabb szórványegyház- megyéjében dolgozom. Az a módszer, ami itt elémrajzolódott, azt mutatja meg,

hogyan lehet szórványterületeu a gyülekezetépítést megoldani.

Mert a szórványainkban az az állandó probléma, hogyan lehet a széf” szórt evangélikusokból gyülekezetei építeni. Erre nézve modern és igen járható útnak tartom a kecskeméti példát,

Megkapó az is, amit szórványnapi mondiimvalójáróí közöl az előadó.

— Jézusról szerettem volna beszélni, az ő változó neyei égy-egy vonást ragadnak meg kimeríthetetlen gazdag személyiségéből. Ezeket vettem sorra. Ügy is mondhatnám: egyetlen téma — variációkban. Mert az egyházi élmény mindig Krisztusélmény.

— Az első szórványnapokon különösen is nagy hangsúly esett egyházunk kincseinek, a sajátos evangélikus értékeknek, vonásoknak megmutatására —fűzi hozzá a gyülekezet lelkésze. — Milyen drága nekünk az egyházunk!— ez volt a fő

1. A bizottság örömmel üdvözli azt a tényt, hogy az 1958. év májusa hazánkban a „barátság hónapja" lesz. A barátság áldozatkész szeretetet jelent, ellentétét minden elzárkózó önzésnek és gyűlöletnek. Éppen ezért a bizottság felhívja az egyház lelkészeit, presbitereit és híveit, hogy legyőzvén magukban minden önzést és gyűlöletet, Jézus parancsa alapján küzdjenek a különböző fajok és népek, a különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek és a különböző vallási és társadalmi csoportok tagjait egybefűző igaz és őszinte barátság kialakulásáért.

2. A bizottság a maga részéről mindent meg akar tenni azért, hogy az 1958 június havában rendezendő V. Magyar Békekongresszus eredményes lépés legyen a világnak mindnyájunk által óhajtott békéje felé. A lelkészek előtt és a lelkészek szolgálata által a hívek széles rétegei előtt ismertetni kívánja a békekongresszus célkitűzéseit. Ebből a célból áprilisban egyházmegyei lelkészi értekezleteken, májusban pedig 5 körzeti Ielkészkonferencián foglalkozni kíván az Országos Béketanács februári ülésének határozatával, hogy a lelkészek ezt magukévá téve, figyelmeztető és meggyőző pásztori szóval a mayar evangélikus egyház minden tagját békeszerető és békeszerző keresztyén életre buzdítsák, így jut majd kifejezésre az, hogy a magyar nép és benne a magyar evangélikus egyház népe is, akarja és munkálja a világ békéjét, s a megbékélt világban fokozott erővel építi ki a szocializmus keretei között a maga gazdagabb és boldogabb jövőjét.

3. A bizottság nagy reménységgel

mondanivaló. Az Idei szórványnapon erről így nem esett szó, sem a szórványevangélikusok életéről, feladatáról, mint az előző években.- Nem szeretnénk elkoptatni, unottá tenni számukra a szórványnap lemezét. De amikor most csak Jézus nevétől volt visszhangos a nap, ezzel is előreléptünk. Az egyházi élményt megadta az egész nap kerete és a hívek találkozása, az igehirdetések pedig azt a Krisztust hozták, akibe vetett hit tesz egyedül gyülekezetté és egyházzá.

Mi volt valami különösen időszerű az elhangzottakban, ami megragadta? — kérdezzük még a helyi lelkésztől.

— Az utolsó előadásban arról volt szó, hogy Jézus mindig az utolsó helyen szolgál. „Mi lenne egy családból, ha nem lenne benne senki az utolsó helyen, ha nem vállalná senki a korai felkelést és késői fekvést; a többiről való gondoskodást?! Ez legtöbbször az édesanya.

Az egyházat Isten az utolsó évtized körülményeivel kényszeríti, hogy megelégedjék az „utolsó hellyel", és éppen ott találja meg Urát, aki mindig ezt a helyet kereste,

mert. nem azért jött, hogy Néki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon. Az egyház csak úgy tud segíteni az egész népen és a rábízott emberiségen, ha az utolsó hely alázatos szolgálatát vállalja önként, szeretstből; Jézusért“, Ezeket mondotta ez előadó, s úgy érzem, hogy ezek a szavak a sajtó szószékére valók, mert egész egyházunk számára foglalnak magukban tanítást. Itt is megmutatkozik, hogy egy kicsiny gyülekezet kicsiny méretű szórványnapja — hiszen összesen nem voltunk többen kétszáznál — nemcsak egyházunk jövője szempontjából jelentős e vidéken, hanem egyházunk jelene számára is var\ üzenete országos vonatkozásban.

tekint az 1958 júliusában Stockholmban rendezendő Leszerelési és Együttműködési Világkonferencia elé. Bízik abban, hogy az emberiség legjobbjainak, a dolgozó embermilliók képviselőinek, a tudósoknak, nevelőknek, egyházi férfiaknak ez a gyűlése szerte a világon felébreszti a népek vezetőinek felelősségét, és legfelső szintű tárgyalások, általános és különleges leszerelési egyezmények, s a gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítése által megvalósul a békés együttélés elve. Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak a kezeket, hanem a szíveket is le kell szerelni. Nem elég a fegyvert letenni, a gyűlölettől is meg kell szabadulni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a külső kapcsolat, legyen akár diplomáciai, akár gazdasági, akár kulturális, esak akkor válha- tik a béke erős fundamentumává, ha őszinte bizalomban és szeretet- ben egymáshoz kapcsolódó szívek létesítik. Valósággá kell tehát tenni a népek kölcsönös megismerésc- sének, megértésének és bizalmának szép eszméit. Mi úgy látjuk, hogy ezekben a lelki feladatokban nagy szükség van az egyházak közreműködésére. Éppen ezért kérő szóval fordulunk a világ evangélikus egyházaihoz, hogy az egyházi szolgálat eszközeivel, imádsággal, igehirdetéssel, pásztori szóval, és a közös hiten alapuló testvéri kapcsolatok gyümölcsöző ápolásával velünk együtt tegyenek meg mindent a stockholmi világkonferencia sikeréért.

Isten áldása legyen azokon, akik őszinte szívvel akarják a békét és jószándékkal munkálják azt a célt, hogy a pusztulás nyomasztóan sötét árnyéka helyett az egész emberiség a beke és az alkotás sugárzásában éljen.

Az Evangélikus Egyházi Békebizottság nyilatkozata

Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottsága — megtárgyalván a békeszolgálat soronlévő feladatait — 1958. március 13-i ülésén a következő nyilatkozatot tette:

/