Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-16 / 11. szám

r A KENYÉR Isten egyik legszebb ajándéka az timber számára a kenyér. A mindennapi kenyér Gondölj jnost arra a darab ke­nyérre, amit egyszer az édesanyád szelt le számodra és amihez ő hoz­záadta szívének szeretetét, a sirno- galását, a megáldó mosolyát. Gondolj most arra a darab ke­nyérre, amelyik mindén nap ott van az asztalodon és munkáiból haza­térő, éhező életed számára csitító csepd, boldog otthon és ünnepi pi­henés. Gondolj most arra a darab ke­nyérre, amit te magad keresel, de amivel Isten áldotta meg munká­dat, hogy vele tápláljon, vidámítson és szeressen. Gondolj most árra a darab ke­nyérre, amit Isten csodálatosan úgy formál át benned, hogy belőle szü­lessék meg életed ereje, öröme és reménysége. Hiszen minden szép utad útravalója a kenyér! Aztán gondolj most arra a ke­nyérre, amit te viszel, vagy te szelsz le másoknak. Amit Isten bízott reád, amit úgy adott a kezedbe, hogy te légv az O kinyújtott tenyere valaiki más felé, akit rajtad keresztül sze­retni akar. Lehet-e többet, találóbbat monda­ni Jézusról, mint amit a mai Ige mond, hogy Ö a kenyér..." Q a mindenünk! Az élő kenyér János evangéliuma hatodik feje­zetének negyvennyolcadib versében azt olvassuk Jézusról, hogy Ö a mi élő kenyerünk! Ö olyan, mint a mindennapi ke­nyér. Vele minden nap élni kell. Nem ünnepi kalács, amelyik csak néha-néha, kiváltságos napokon ke­rül az asztalunkra, hanem az a mindennapi kenyér, amiből szünte­lenül élünk. — Milyen szomorú do­log, amikor idedg-óráig elfogy há­zunkban a kenyér. Napi gondjaink, munkánk, vagy örömünk között el­felejtünk kenyeret venni és egyszer­re olyan üres tud lenni a ház, az asztal, mert közénk ül az éhség. Gondold el a legszebben terített asztalt, a legfényesebb lakomát — kenyér nélkül. Az életünk mindig ilyen árnyé­kos, üres és éhes lesz, valahányszor kimarad belőle Krisztus. Lehet sok mindennel dúsan terített az életed mindennapi asztala, Krisztus nélkül mégis kerget és gyötör valami meg­nevezhetetlen vágy, láz és éhség. Sokszor talán épocn a templomban jössz rá, hogy Ö hiányzik az éle­tedből. Őutána éhes. Az életed azért nem teljes, nyugodt és igazi élet, mert nem ettél az élő kenyérből. Mert Krisztust nem engedted asz­talodhoz ülni. Jézus nemcsak mindennapi ke­nyér, de mindenkinek a kenyere is. — Gyermekek és öregek, fiatalok és felnőttek mind a kenyérből élnek. Az az életerő, amit Krisztustól kapunk, mindenki , számára szükséges. Ö nemcsak a gyermekek barátja és az öregek támasza, de hatalmas hőse, titáni társa a fiatalnak és a fel­nőttnek. Terített asztala, teremtő szava, életet formáló hatalma min­denki elé kitett kenyér. Milyen jó, hogv nem kell érte küzdeni, könyö­rögni, kérni! Mindenki számára ké­szen van a kenyér: a Krisztusban való élet megszépítő ereje, gazdag­sága és öröme. Asztalánál egyetlen jogcím az éhség. Milyen boldogító ez az örömhír, hogy neked is van helved, jussod, jogcímed a Benne való új, szép életre, hiszen neked is terítve van az asztal. Jézus élő kenyér, ez azt is jelenti, hogy Ö mindent adó kenyér! — Mindenki azt kapja Jézustól, ami ő. élteti, amire éppen neki van szük- sé<j« — Szülői szivek esténként sok­szor megállnak alvó gyermekük áova mellett és sírva álmodnak ne­kik sok szép örömöt, boldogságot. De a legnagyobb szülői fájda.lom, látni, hogy milyen gyenge a kezünk: nem tudjuk vele megőrizni azt a drága kis gyermeket a szép álmaink útján. Szerelmes szívek, hűséges hitves- társaik milyen sokszor szeretnék gaz­dagon megteríteni párjuknak az élet asztalát, de szomorú szemükben ott sír a fájdalom: milyen szegény az ő gazdagságuk. Lám, Krisztus mindent adó ke­nyér. Ö ismer engem és tudja, mire van szükségem. Benne minden meg­van, amivel dúsan és gazdagon meg lehet teríteni az élet és az örök­élet asztalát. ' Az öröm kenyere De Jézus nemcsak élő kenyér, ha­nem örömmé váló kenyér is. A kenyérből nemcsak élünk, de belőle van az örömünk is. A kenyér átalakul bennünk és alakít minket. Magad is tudod, hogy aki felkel a terített asztal mellől, másképpen látja a világot. Örül, vidám és tele van dallal, reménységgel a szíve. Nézd meg azokat, akik az Ige te­rített asztala mellől mennék haza. Mennyire másképp mennek egyik vasárnaptól a másikig. Nézd meg azokat, akik felkelnek az úrvacsora terített asztalától, mennyire más­képp mennek az oltártól az otthonig, a keresztfától a temetői fejfáig. A bűnösökből boldog gyermekek, remegő gyávákból boldog bátraik lesznek. Tele vannak krisztusi erők­ké!, hittel és reménységgel. Mi tör­tént velük? — Ettek az élő kenyér­ből. És a kenyér átalakít. Krisztusból annyi öröm árad a szívembe, hogy ebből kicsorduló békesség és bol­dogság ömlik át másokra is. Tudok emberek közé úgy menni, mint Ö: megértéssel, megbocsátással, bizta­tással és testvéri öleléssel... Való­ban másképp látom a világot: ettem az élet kenyeréből. Friedrich Lajos NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: Ézs. 49, 6. — Jézus Krisztus a világ üdvössége. O szerezte meg a benne hívőknek az Isten országában a helyet. KEDD: 2. Móz. 20, 2—3. — Mindenféle babonás hitet kizár az Isten parancsa. SZERDA: Ézs. 48, 13. — Istennek a Jézus Krisztusban felénk elhang­zott hívása kötelező erő. CSÜTÖRTÖK: Zsolt. 58, 12. — Nem tagadhatjuk le Istennek ítéletre szóló hatalmát! PÉNTEK: 1. Móz. 18, 30. — Nagy ajándékunk, hogy meg lehet szólí­tanunk Istent, mert Ö is megszólított bennünket. SZOMBAT: 1. Móz. 28, 17. —- Az élő Istennel való találkozás ítélet és kegyelem egyszerre. J. G. K8a CJ)O STA L AD A Névtelen olvasóknak írjuk Eljutott a Szerkesztőbizottsághoz kedves levelük. Hogy válaszunk má­sok előtt is érthető legyen, összefog­laljuk tartalmát: Panaszolják, hogy kevés prédiká­ciót hoz a lap; kisebb a „napról nap­ra” igeolvasó rovatnak terjedelme; hiányzik a közös imádság. Mint szór­vány-hívek, ezeket vették legszíve­sebben, mert „ez volt mindenünk, ebből táplálkoztunk, ebből éltünk” — írják! Panaszolják, hogy hiányoznak a gyülekezeti hírek! Ezeken a híreken keresztül tartottak kapcsolatot az egész, evangélikus egyházzal. Együtt örültek az ismeretlen örülőkkel és egvüttéreztek azokkal, akiket bánat ért! Könyörgést ígérnek a lap munká­jáéit. mert fontosnak és nagy jelen­tőségűnek tartják szolgálatát. Először is azt válaszoljuk az isme­retlennek maradt „bű olvasóknak”, hogy örülünk levelüknek. A lapot nem önmagunknak szerkesztjük, ha­nem az olvasóknak. S ha az olvasók szava a helyes szolgálatra segít, az mindenképpen örvendetes. Igen örültünk a levél szivbőljövö hangjának. Magunk is érezzük, hogy az olvasók lelki életének táplálása, irányítása terén kissé elmaradtunk. Azon leszünk, hogy több legyen la­punkban az evangélium, a biblia­olvasásra adott segítség; a hitben való erősítés, különös tekintettel a szórvány-hívekre. Gyülekezeti hírszolgálatunk kevés. Azonban ebben nem a Szerkesztő- bizottság a vétkes. Ha nem kapunk híranyagot, nem is közölhetjük. örülünk a felkínált imádságnak. Egyetlen lapunk van. Sok mindenről kell hírt adnia és sokrétegű az olvasótábora. Ki ezt keresi a latoban, ki amazt! S nehéz minden igénvt ki- elég'teni. Kérjük az ismeretlen levél­írókat — de az olvasó-tábor tagijait egyáltalán —. hogy a szívből jövő kritika mellett — melyet hozzanak tudomásunkra — imádkozzanak a lap jó munkájáért. Szerkesztőbizottság Gyülekezeti hírek — A böjti vasárnapokon az oltár- térítő színe: lila. — Evangélikus vallásos félóra lesz március lti-án a Petőfi Rádióban de. fél 9 órakor. Igét hirdet Juhász Géza lelkész, a Sajtóosztály kiadó-szer­kesztője. — A soproni gyülekezetben már­cius 2-án Rimár Jenő gyomrod lelkész szolgált. Az offertóriumot az épülő gyömrői templom és papiak céljaira adományozták. —- A rábcakapi gyülekezetben március 2-án Weltler Rezső esperes i hirdette az igét. A gyülekezet ifjú- j sága karénekkel szerepelt. — A nógrádi egyházmegye lelké- szi munkaközössége március 3-án tartotta ülését Balassagyarmaton. ÜrvacSorát osztott Rónay Zoltán, írásmagyarázatot tartott Breyer Osz­kár, előadással szolgált Gartai Ist­ván esperes, Sztehló Mátyás lelkész és Szabó József ny. püspök. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYE­ZÉSEK. Az illetékes püspökök Ki- szely Sándor rákoskeresztúri sfegéd- lelkészt a szárszói, missziói gyüleke­zetbe, Bodrog Miklós miskolci segéd­lelkészt a budapest-józsefvárosi gy ü- lekezetbe, Dulcz Pál józsefvárosi segédlelkészt a budapest-angyalföldi gyülekezetbe helyezték szolgálat­tételre. — A kispesti gyülekezet március 16-án délután 5 órakor szeretetven- dégséget rendez a református gyü­lekezeti teremben. Igét hirdet Fried­rich Lajos, a pesterzsébeti gyüleke­zet tagjai előadással szolgálnak. — A gyömrői gyülekezet megvá­lasztott felügyelőjét, Stefani Györ­gyöt március 23-án iktatja hivata­lába Válint János esperes. Ugyanaz­nap délután vallásos ünnepély lesz a templomban, amelyen az „Igazi böjt” címen előadást tart Válint Já­nos esperes, közreműködik Lukátsy Vilma, Rimár Jenőné, Szabó Anna, Giday Gizella és Kancsuka Éva. — A pesti evangélikus egyház­megye lelkészi munkaközössége már­cius 7-én értekezletet tartott a Deák téri gyülekezeti teremben. Az érte­kezleten két előadás hangzott el, az egyiket Koren Emil esperes, a mási­kat Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár tartotta. Mind a két előadás egyházunk helyzetével foglalkozott és a kibontakozás útját kereste. Az előadásokhoz több hozzászólás hang­zott el. Megjelent az értekezleten D. Ordass Lajos püspök is, aki szin­tén hozzászólt az előadásokhoz. —• CSALÁDI HÍR: Benkó Vilmos és neje március 9-én ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját a Deák téri templomban. — Harangállványok, koronák, készi- “téséH:. régi koronák átalakítását új- rendszerűre vállalom. Ducsák István harangszerelő, Budapest, XIII., Diós u. 2. — Idősebb asszonynak békés otthont, teljes ellátást, 200 Ft havi készpénzt és betegbiztosítást nyújtunk, könnyebb házi munka (állatok, kerti ellátása fejében. Családtagnak tekintjük. Bővebbet levél­ben. Ev. Lelkészlak, Ösagárd Nógrád megye. IST ENT IS z’T E LÍf^ RE ND Budapesten, március hó 16-án Deák tér de. 9 (úrv.) Haie ruscher Ká­roly, de 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. íél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Stile Ká­roly, du. 6 zenés áhítat. — Dózsa Gy. út 7. de. fel 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b, de. 10 (szlovák) dr. Szi’ády Jenő, de. háromnegyed 12. 1— Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász ú. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Korén Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz Lász'ó, du. 6 Schelz László. — Gyarmat u. H. de. fél 10 IlrenyovsTiky János. — Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Dremyovszky János. — Fóti út 22. de. Hl (úrv.) Dulcz Pál. — Váci út 129. de. 8 Dulcz Pál. — Cjpest de. 10 (úrv.) B’ázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 Tóth Sándor, du. 6. Görög Tibor. — Soróksár-Üjtelep de. fél 9 Tóth Sándor. — Rákospalotai MAV- telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestúj­hely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákos­szentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mi- há’y, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 10 (német, úrv.) Várady Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, du. 6 (úrv.) Várady Lajos. — Toroczkó tér de. fél 9 Mado­csai Miklós. — Óbuda de. 9 (gyeim.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 8 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Rutücay Elemér. — Budakeszi du. 4 szeretetven- dégség: Danhauser László. Pesthidegkút (Szent István u.j de. fél 11 DanhaUser László. — Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. B.e- zersy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rczessy Zoltán, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138. de. 9 Kendet) György. — Albertfalva reggel 7 Schrei­ner Vilmos. — Kelenvölgy de. 9 Schrei­ner Vilmps. — Budafok de. 11 Schreiner Vi'mos. — Nagytétény du. 3 Schreiner Vilmos. — Csillaghegy de fél 10 Kapos­vári Vilmos. — Csepel de. 11, du. 7. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház saltóosztálvanak lapja. Szerkeszti a szerkesztőtíizottság. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős . kiadó: Juhász Géza .Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VTI1. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VTTL 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre, Egy lelkipásztor öröme Böjt 4. vasárnapja. — 2. Kor. 7, 4—10; Jn. 6. 1—15. J .Minek örül Pál apostol? • A híveit Isten megvigasztalta (4. v.). Ezt a mondatot csak a helyzet ismeretében érthetjük meg. A korinthusi gyülekezetben sokféle bún ütötte fel a fejét, sokféle vitatárgy akadt. Ilyen bűnökről tudunk: szét­húzás, paráznaság, pogány bíróságok előtt való pereskedés, vádaskodás. És ilyen vitakérdésekről: a házasság, özvegység, nőtlenség kérdések bálványáldozati húsevés, istentiszteleti szokások, úrvacsora, adományok, nyelveken szólás. Sőt a feltámadás kérdésében i-s nagy bizonytalanság lehetett Korinthusban. Ezekre a bűnökre'figyelmeztet és ezekhez,a kér­désekhez szól hozzá Pál a ránkmaradt ún. 1. Kor. levelében, úgylátszik nem nagy sikerrel, a rend ugyanis nem állott helyre a gyülekezetben. Az odaküldött Timótheus sem tudott semmit sem tenni. Erre valószínűleg maga Pál ment Korinthusba, de ö sem tudott rendet teremteni, sőt ott még bántalmazták is. Elmérgesedett a helyzet a gyülekezet és a lelkipásztor között. Eíezusba visszatérve, egy igen kemény hangú levelet írt Korin­thusba az apostol, e levél nem maradt ránk, csak a reá való utalásokból tudunk róla. A postás, aki a levelet vitte, Titus volt. Ez a levél úgylátszik már használt. A korinthusiak őszinte bűnbánattal fogadták a kemény apostoli intést és így Titusnak jó hírei vannak Pál számára. Megtörtént tehát a kibékülés, de több is történt ennél. Pál azt hiszi, hogy itt is a megoldást Isten adta, a vigasztalást adó Isten rendezte a gyülekezet ügyeit. Nem Pál győzött, az Isten győzött. A hosszú vita, torzsalkodás lezárult. Ennek örül Pál. O Megérkezett Titus, (6. v.) Pál egyik tanítványa, munkatársa, szolga- társa. Timótheushoz hasonlóan „szeretett fiának” nevezi őt is az apos­tol. A keresztyén testvér érkezése, látogatása mindig öröm. Benne Krisz­tussal találkozunk. Isten a vigasztalás igéjét mindig a testvér szájába adja* emiatt van szükségünk testvérre. „A saját szívünkben levő Krisztus erő- telenebb, mint a testvér szájában levő Krisztus, amaz bizonytalan, emez bizonyos“ írta korunk egy nagy teológusa. Mennyire értik ezt testvéri látogatásra vágyó betegek és szórványhívek! Isten a „letörtek vigasztalója“ (így is lehet fordítani) egy testvér látogatásával is tud erősíteni, o Jó hírt hall a híveiről (7—10. v.). Jól esik az apostolnak, hogy hívei szeretik őt, ragaszkodnak hozzá, vágyódnak utána. Annyi torzsalko­dás, megnemértés, szócsata után boldog az apostol, hogy ilyen híreket hallhat. De még a ragaszkodásnak e kifejezésénél is jobban örül annak, hogy hívei megtérésre szomorodtak meg (9. v.). A szomorúság természete­sen önmagában az öröm ellentéte. Megbéníthatja az emberi életet, kedvet­lenné, erőtlenné, keserűvé tehet, inkább a halál, mint az élet jele. Az „Isten szerint való szomorúság“, másképpen a bűnbánat azonban ellentétben a természetes szomorúsággal, életet, üdvösséget munkái Üj élet ott indul, ahol emberek meg tudnak keseredni bűneiken, Isten előtt megbánják, vagyis Isten szerint szomorodnak meg. Pál maga is átélte ezt, ez jelentette életében a „pálfordulást“. Sok bibliai példa juthat eszünkbe, csak hármat említek: Dávid Nátán próféta igehirdetésére így szomorodik meg, Péter a hajnali kakasszóra emlékszik Jézus szavára és keservesen sír bűnein, püskösdkor Péter Krisztust-hirdető prédikációjára a gyülekezetét mintha szíven találták volna, „megkeseredének“ az em­berek. A keresztyén öröm mindig ebből a keresztyén szomorúságból szü­letik ma is. Aki istenesen akar örülni, az nem spórolhatja meg ezt az istenes szomorúságot! Ezen a vasárnapon tanuljuk meg: szomorúság és öröm, bűnbánat és Isten vigasztalása így tartoznak e^be. Hafenscher Károly iiiiiiiiiiimiiiiHiiiiiiiimiwiBiiMBiiiiifliiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiuiiiiiiiiiwiiiiiiniiiiniiiiiinmimiiniiMiiaiiiniiiTiiiiiiaintB öx élei feétdo. SOKAN EGÉSZÍTIK KI fizetésü­ket — törvénytelen úton. Most nem azokra gondolunk, akik nagyban űzik ezt: tízezreket sikkasztanak vagy teherautószám lopnak árut. Ezek közönséges bűnözők, akik min­dig is voltak, s nem tartoznak a be­csületes emberek sorába. De gon­doljunk azokra az egyszerű dolgozók­ra, akik szorgalmas munkával kere­sik kenyerüket, családjukra gondot fordítanak, nincsenek költséges szen­vedélyeik, röviden: a tisztességes emberek közé tartoznak, — csak ... lelkiismeretűkkel összeegyeztethető- nek tartják, hogy munkahelyükről ritkábban vagy sűrűbben kisebb „be­szerzéseket” vigyenek haza. Talán csak 10 dkg vajat, vagy egy pár cipő­talpat. A problémát éppen az adja fel, hogy nem látnak ebben semmi rosz- szat. Nem „vagányok” ők, az „alvilág­hoz” semmi közük, örülnek, hogy egyszerű háztartásuk gondjait ezek­kel az önkéntes „fizetés-pótlékok­kal” csökkenthetik. NEM KÖNNYŰ erre a kérdésre felelni, ha nemcsak az állami töívc- nyek, vagy a rideg erkölcstan felől nézzük, hanem próbáljuk megérteni az így cselekvő embert. Három kö­rülménybe is ütközünk, amely le­szállít bennünket a túlgyors ítélke­zés magas lováról. Az egyik az a régi igazság, hogy az „alkalom szüli a tolvajt”. Némely helyen az ellenőrzés hiánya vagy lehetetlensége miatt hihetetlen kísér­tésnek van kitéve az alkalmazott. Ott van előtte az apróság, szinte még a kezét sem kell kinyújtania érte. Nem olyan ez — véli —, mint a ta­lált pénz, amelyet az utca porából felvéve olyan könnyen vágunk zseb­re?! Napr,ól napra rendíthetetlenül megállni ezzel a kísértő helyzettel szemben — nem könnyű erkölcsi fel­adat. A másik körülmény a közfelfogás. Oj társadalmi helyzetünkben pár év alatt nem alakulhatott t ki olyan er­kölcsi közvélemény, amely elítéli eze­ket az apró elvételeket. A köztulaj­donnak kicsit az a megítélése, hogy az mindnyájunké — szabad tetszé­sünk szerint» Az egyén Ielkiismerete nem tud támaszkodni beidegződöttségre, mint korlátra, az út szélén. — Sőt az is igaz, hogy az ilyen ki­sebb „beszerzési” lehetőségekkel nem élő embert sokszor élhetetlennek* ügyeíogyottnak, ostobának mondja a közvélémény. Egyik kafoarétréía figurázta ki ezt a visszásságot, ami­kor a konferanszié űrről beszélt* hogy a köz tudatban bizonyos szavak jelentés-változáson mentek át. Ha a vállalathoz érkező dolgozóról az a hír száll, hogy „jó ember”, ezt; így fogadják a kollégák: „Jó ember? Szóval mulya!” A harmadik pedig: a Jásfizetesek dolga. Ahol 800—900 Ft-ot keres a családfenntartó havonta, ott a lelki­ismeret könnyen megnyugszik, hogy nem luxusra, hanem a mindennapi szükségesre fordítják a „rövid úton” szerzett dolgot. Ismétlem, most nem arról beszélünk, amikor valaki 2—3000 Ft-os fizetését „egészíti ki” törvénytelen úton, bár. érdekes, ilye­neknél fordul elő nagyobb számban a dézsmálás. • EZEK A MENTŐ körülmények mind olyasmik, amelyeken segíteni kell, de amelyen nem lehet máról holnapra segíteni, csak hosszú távon. S ez olyan állami, társadalmi fel­adat, amelyet egyházunk csak sze­rényen megemlíthet, de megvalósí­tása messze túlmegy hatáskörén. VISZONT NEM KÉRDÉSES, hogy a keresztyén ember Iclkiismere- tének csak egy mértéke lehet — az Isten akarata. Tágulhat mások lelkiismerete az adott körülmények szerint, — a ke­resztyén ember lelkiismerete oda­tapad Ura parancsához: „Ne lopj!*5 Ezzel a paranccsal azonban együttjár egy csodálatos ígéret, a sareptai özvegyasszony kifogy­hatatlan korsójának csodája, amelyet annyiszor éltek át hívő emberek. Megtapasztalták, hogy Isten a keve­set is megsokszorozza és eléggé teszi! És Isten parancsának, meg ígé­retének vállalásából önkéntelen is néma bizonyságtétel lesz: a keresz­tyén c’jlgozó becsületessége. Vcöreös Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents