Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-16 / 11. szám

TORZ BöJT . „Szenteljetek böjtöt.;.!” Jóéi 1,14. A böjt Isten parancsa. De az ember eltorzította. Többféleképpen is el le­het torzítani a böjtöt, ' Aki szökősből böjtöl, az eltorzí­totta a böjtöt. Ilyen böjtölés a ba­bonával határos, Ugyanígy, aki a böjtért böjtöl, — öncélúan. Milyen torz dolog! Ebből szokott származni a képmutató böfj't : hogy lássák az emberek. Erről mondja Jézus: „Mikor böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcu­kat, hogy lássák az emberek, hoigy ök böjtölnek. Bizony mondom nék- tek, elvették jutalmukat. Te pedig miikor böjtölsz, kend’ meg a fejedet és a te arcodat mosd meg; hogy na az emberek lássák a te böjtölésedet, hanem a te Atyád.;.” Máté 6,16—18. Eltorzítja a böjtöt, aki érdemeket akar vele szerezni Istennél. Ez a böjt legveszedelmesebb megrontása. Hitvallási irataink szerint ä böjt jó: pél­dául „a test fékentartására“, sőt Luther a Kiskátéban az úrvacsora-vétel­hez való előkészületnek is ajánlja, de hozzáteszi, hogy ez csak „külső'* dolog. A böjtölés „nem tesz minket kedvessé Isten előtt“. 1. Kor. 8, 8. Eltorzítja a böjtöt az i$, aki azt bizonyos napokra vagy időszakra akarná korlátozni. Az Ágostai Hitvallás Védőirata ezt mondja: „ ... a böjt­nek soha nem szabad megszűnnie, mert Isten parancsa szüntelenül meg­követeli. Bizonyos ételékre és időkre vonatkozó rendelkezések azonban ... semmit sem érnek. Az ilyesmi csak a fényűzést s költséget növeli a szo­kott étkezéshez képest..." A böjt leggyakoribb tartalmi eltorzítása az, amikor bizonyos ételektől való tartózkodást értenek csak rajta. Mintha bizony Isten országa „evés és iVás“ kérdése volna! Miféle böjt az, amely tiltja a disznóhúst, de meg­engedi a halhúst?! Szerzetes-ismerősöm mondta, régebben, hogy a kolostor­ban alig várták a pénteket, mert akkor „böjti koszt“ volt: rántotthal. Az ilyen böjthöz nekünk semmi közünk. A böjtnek ezekben az említett torzításaiban az a főhiba, hogy a tilalomra teszik a hangsúlyt. Csak a nemleges oldal, a negatívum jut ben­nük kifejezésre; ezt nem szabad, azt nem szabad.. Pedig a keresztyén élpt mérhetetlenül több és lényege szerint is egészen más, mintsem hogy tilalmakkal,lehetne kifejezni. . / Ugyanilyen s az előbbivel rokon hiba a böjt'torz formáiban az is, hogy mivel á tilalmat hangsúlyozza, valójában passzivitást jelent: ezt ne tedd, azt ne tedd. Pedig a keresztyén élet, éppen mert teljes szabadság — persze nem féktelen szabadosság —, állandó aktivitást, erőteljes cse­lekvést jelent. Mű, evangélikus keresztyének nem vetjük meg az atyák böjti hagyo­mányait s mert Krisztusban teljes szabadságot kaptunk, — a test meg- zabolázására, belső világunk erőteljesebb összpontosítására szabad böj­töl nünfc is, de nem üresítjük meg a böjtöt, hanem megkeressük és gya­koroljuk annali élet-igenlő,, cselekvésre indító tartalmát. Van tehát a böjtnek erőteljes igenlő, cselekvő, erkölcsi és társa­dalmi vonása is. És vajon nem ez-e a fontosabb? Minden bizonnyal!! Jézus is böjtölt és tanítványainak sem tiltotta meg, bár nem is paran­csolta a böjtöt. Amikor egyesek megrótták a tanítványokat, hogy nem böjtölnek, Jézus védelmükre kelt. Márk 2,18 sk. Jézus pusztai böjtjében azonban nem az evéstől való tartózkodás volt lényeges és a cél, hanem a Szentlélektől való vitetés. Krisztusban Isten nem azt mondta a világnak, hogy „NEM“, hanem egy mindenekfelettvaló, hatalmas végleges „IGEN“-t mondott az ember javára. 2 Kor 1,19—20. S mert Krisztus, Isten végső IGEN-je, Ö minket nem tilalmak szögesdrótjával akar körülkeríteni, hanem örvendező és tevékeny keresztyén életre akar felszabadítani. S ez böjtünkön is meg­látszik. A hat böjti hét, mint időszak, nem kizárólagos, de mindenesetre különleges alkalom a böjtre. De nem megüresítétt,torz böjtre, hanem az igazira. Oltáraink lilába öltöztek, aztán fekete lesz majd a liturgikus szín. Mindkettő a gyász emlékeztetője. De a puszta hangulati negatív bánatot a halálbamenő Jézus Krisztus elítélte: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok.“ Nem Jézus siratása és az Ö ügyéért való aggódás tehát az igazi böjt, hanem a saját bűneink meg­látása, elítélése és az azoktól való elszakadás. A böjt mint időszak nem egyetlen, de minden esetre különleges alka­lom, hogy a keresztre nézzünk. De Krisztus keresztje nem vereség fája, hanem győzelemé. Azon hirdette ki Jézus, hogy „elvégeztetett“, azaz hogy Ö minden szükségeset elvégzett a sátán végleges vereségére és az ember ideig és örökkévaló javára. Azon a fán, a keresztfán az édenkerti tilalom átojcká-vált fája áldás fája lett, amelynek tövéből megváltott, jó­szolgálatra aktivizált emberek életén át áldásoik végtelen folyama fakad. János apostol jól látta ezt, „az élet vízének tiszta folyóját, amely... a Bárány királyi székéből jön ki“ s partján, az életnek fája, amely gyü­mölcsöt terem és levelei a pcgányok gyógyítására valóik.“ Jelenések könyve 22,1—2. Szabó József .. • Ulest tartott az evangélikus békebizottság Az Országos Béketanács evangé­likus egyházi bizottsága március 13-án az Országos Béketanáes szék­hazában ülést tartott. Az ülésen meg­vitatták a népek barátsági hónapjá­val, valamint az V. magyar béke- kongresszussal kapcsolatos előké­szítő munkafeladatokat, és állást foglaltak a leszerelési világkongresz- szus ügyében. Tizenkét seyédkánBor í/izsyázoil Téten Kerekes Erzsébet négy hónappal ezelőtt még a hangjegyeket sem ismerte, most 40 koráit játszik. Ó ül a harmonium mellett a fóti Mandák Intézet nagytermében, ő végzi a kántori szolgálatot, mikor megkezdődik a vizsga. Előbb egy szép előjátékot játszik, azután a tanfolyam részvevői, a vizsgáztató bizottság tagjai és a vizsgára nagy számmal megjelent szülők, rokonok és ismerősök együtt éneklik az ő harmóniumkíséretével: Jer, dicsérjük Istent... A XIV. alapfokú kántori tanfo­lyam. részvevői vizsgáznak most. De az előző XIII. tanfolyam 3 részvevő­ié is most teszi le a múlt évben el­maradt vizsgát. Így összesen íizen- ketten vizsgáznak. A fóti Mandák Intézet már egy évtizede feladatának tudja a kántorképzés ügyét — hall­juk Zászkaliczky Pál fóti lelkész­nek, az Intézet igazgatójának üd­vözlő szavaiból. A mostani növen­dékeket is figyelembe véve, eddig 133 segédkántort bocsátott ki gyü­lekezeti szolgálatra a fóti Intézet. Ez nagy anyagi áldozatot is jelen­tett. Több mint 100 ezer forintot fordított az Intézet eddig erre a célra. A hi vek áldozatkészsége és a közegyházi segítség tette ezt lehető­vé már évek óta. Üdvözlő szavait a 100. zsoltár felolvasásával kezdte. Ügy látta, hogy mindazt, ami most a tanfolyam végén betölti a szíve-' két, a zsoltárnak ebben az üzeneté­ben foglalható össze: Jó az Ür! A tanfolyam részvevői két sor asz­tal mellett ülnek. Első sorban az if­jak, másodikban a leányok. Egy asszony van közöttük, papné. A. többi mind fiatal. Falusiak, akik a falusi munka szempontjából csen­desebb négy téli hónán idejére vál­lalták a nem kis erőfeszítést jelentő munkát, amit a tanfolyam elvég­zése , igényelt. . - Kissé elfogódottak. Áthatja őket a. vizsga ünnepélyes­sége és láza. Velük szemközt a vizsgáztató bi­zottság asztala. Fehér jácint hirdeti rajta a tavasz közelségét. A vizsgán D. Ordass Lajos püspök elnököl, mint az egyetemes kántorképesítő bizottság elnöke. Ezt a bizottságot még néhány évvel ezelőtt az egye­temes presbitérium létesítette. Tag­jai az egvház legfelső testületéinek vezetőin kívül kiváló egyházzené­szeink. Közülük a mostani vizsgára Sulyok Imre, Peskó Zoltán és dr. Gárdonyi Zoltán jött el. A vizsga, a két évvel ezelőttihez hasonlóan, a bizottság által összeállított új sza­bályzat szerint folyik. Külön kis kerek asztal mellett ül Kiss János, az Intézet gondnoka és a tanfolyam évek óta odaadó, lelkes vezetője. Előtte az asztalon a tan­folyam iratai: a pontosan vezetett szolgálati napló, a tananyag és óra­beosztás, különféle kimutatások a részvevőkről s végzett munkájukról, ,a soklapú emlékkönyv és — a ki­töltésre váró segédkántori bizonyít­ványok. A vizsgára megjelent vendégek az ablak előtt több sorban elhelye­zett székeken ülnek. Az ország leg­különbözőbb tájairól jöttek' össze. Pusztaföldvár, Hegyeshalom, Ba­lassagyarmat, Torvaj, Cinkota, Vác- egres, Galgagyörk, Veszprémvar- sány, Csővár, Vácbottyán, Bakony- csernye egyaránt képviselt. Azt hi­szem nem bánták meg Tóth József szülei, hogy Pusztaföldvárról utaz­tak fel a vizsgára és nem bánta meg Gyüre Valéria zongoratanár­nője (ő az egyetlen, aki előzőleg egy évig zongorázni tanult), hogy meghallgatta növendékének kán­tori vizsgáját. A fiatal Kókai Pál felesége szóval is elmondotta, hogy szívesen fogadta, mikor férje elha­tározta részvételét a tanfolyamon. Pedig közvetlen előtte szerelt le a katonai szolgálatból. Örül, hogy a tavaszi munkák megkezdésére jó­kor visszatér Galgagyörkre. Nem bánták meg biztosan a többiek sem, testvérek, nagyszülők, barátok, akik közül nem egy külön áldozatot hoz­va jött el március 5-én Fótra. Ordass püspök, rriint a vizsgáz­tató bizottság elnöke átérezve a vizsgázók belső szorongását, meg­nyitó szavaiban biztató szóval szólt hozzájuk. ..Mi most nem gyötrőitek akarunk lenni. Ha valakinek féle­lem lenne szívében, küldje el. Bi­zalommal feleljetek/’ Megnyitójá­ban arról szólt, hogy evangélikus egyházunk féltve őrzött drága kin­cse az Isten beszéde. Az éltet min­ket, hogy 0' beszél hozzánk. Ben­nünket megszólító Atyánknak azonban felelettel tartozunk. A vá­lasz egyik formája a keresztyén élet egyik legjellegzetesebb ismer­tető jele, a mindennapi imádság. A válasz másik formája az, amikor kiszakad bizakodó lelkűnkből a há­laadó ének. Ennek semmilyen körül­mény között sem szabad elnémulnia ajkunkon. A harmadik válasz egész életünk, a keresztyén életfolytatás. Arra kérte a vizsgázókat, hogy egyik válaszról se feledkezzenek -meg. Délelőtt a hittanvizsga folyt. Az egyes tantárgyak előadói kérdeztek. Sárkány Tibor liturgiából, Bolla Árpád bibliaismeretből, Dóka Zol­tán az egyház tanításából. Mindhá­rom segédlelkész hétről hétre járt ki órát adni a tanfolyamon. ,A vizs­ga délelőtti része közös úrvacsora- vétellel végződött. Délután került sor a zenei rész­re. Kiss János tanfolyamvezeto né­hány érdekes adatot közölt a tan­folyam munkájából. A tanfolyam 16 hétig tartott. A 96 munkanapra 278 zeneóra, 384 gyakorlóóra, 144 hittanóra esett. Reggel 3/46-tól este 10 óráig folyt a munka. A tanfo­lyam nevelői munkáját Pál Edit látta él. Az Intézet igazgatója több ' esetben tartott áhítatot. A kántor­képesítő bizottság részéről Sulyok Imre karnagy kedvező benyomáso­kat nyerve látogatta meg egy ízben a tanfolyamot. A fóti gyülekezet rendelkezésre bocsátotta orgonáját és a gyülekezeti terem harmóniu- mát. A zenei vizsga zeneelmélettel kezdődött. Majd összhangzattani feladatot kellett mindenkinek ki­dolgoznia, a felállított fekete táblá­nál. Amíg egyik növendék a táb­lánál dolgozott, a másik harmó- nium-játékát mutatta be. Vala­mennyien előjátékot játszottak, sorban szólaltak meg. ismert kedves koráljaink: Ne szállj perbe én velem. Készítsd magad kedves lélek, Mind jó, amit Isten tészen stb. Aki hal­lotta, csak ámult, hogy ilyen ered­ményre lehet jutni négyhónapos munkával, minden előképzettség nélkül. (Az egyik legfiatalabb, _ 14 éves, résztvevő azzal: jött el Fótra, hogy szeretne megtanulni „marmó- niumoani”.) Vizsga közben gyakran szólalt meg az énekeskönyv „Üj részének” egy-egy éneke. A humor sem hiány-* zott. Peskó Zoltán orgonaművé­szünk éles szemmel ügyelt a téve­désekre. Azonnal, sőt néha már előre jelezte a hibát. Ez történt pl; akkor, mikor a cinkotai Pitlik Ma­rika zeneelméletből felelt a táblá­nál. Rosszul mondta! — vágott köz­be. Nyugodtan szólt azonban a vi­szontválasz: Nem mondtam .rosszul, mert még nem fejeztem be. S nyomban odarajzolta a táblára a még hiányzó hangjegyet. A vizsga végeztével' segédkántori bizonyítványt nyert: Gyüre Valéria, Jung Sándor, Kerekes Erzsébet, Kákái Pál, László Jenő, Pitlik Má­ria, Siklósi Mária, Sikter Lászlőné, Sztropka János, Tóth József, Óvári János, Záborszky Jolán. Ordass püspök záró szavaiban ki­fejezte: '„Öröm volt megtapasztalni, miként használtátok fel az itt töl­tött időt.” Valóban,ahogyan lehetett ilyen eredményt elérni? — csak az egész ember, annak minden szüksége tekintetbevételével. Csak ha a megfeszített munkát, a figyelem és az akarat összpontosítását lelki erővel bírják a növendékek. Csak egy olyan erős, a belső embert megerősítő és egyben igényes szeretet hatása alatt, mint amilyen Isten szeretete. Kiss János zenepedagógiai munkásságában ez az igényes erő tudott érvényre jutni. Benczúr László 4% % o> Akarom-e a békét? A csinos lakás berendezése ar- • ról tanúsikodik, hogy lakói valami­kor jobb napokat láttak. Bár a csa­ládfő keresetéből ma is van mit ap- rítaníok a tejbe. Az előttem ülő deresedő férfi szívéből mégis csak úgy árad a sok panasz és keserűség. „Sokszor úgy érzem — mondja —! hogy rajtam már csak a háború se­gít! Vagy jobbra fordítja sorsomat, vagy egészen a pusztulásba dönt!“ Megdöbbenek e keserű szavakon. Arra gondolok, hogy vajon milyen szívvel hallgatja ez a megkeseredett szívű testvérem vasárnaponként az istentiszteleten a békéért való kö­nyörgést. Meg is kérdezem ezt tőle. Válasza még jobban megdöbbent. „Tudom — mondja —, hegy az egy­ház sem teszi ezt őszintén és ko­molyan. Hiszen a háború az egy­háznak is nagyobb lehetőséget, élet­teret és szabadságot hozna!“ Hosszú beszélgetésbe kezdünk. Minden szavammal arról igyekszem bizonyságot tenni, hogy az egyház igenis komolyan és őszintén imád­kozik a békéért. Az egyház komolyan akarja a bé­két, mert minden józan ember előtt világos, hogy egy kirobbanó háború világkatasztrófát eredményezne. Hi­szen az atomkísérletek következté­ben a légkör annyira beszennyező­dött káros sugarakkal, hogy talán máris ártalmas az emberiség egész­ségére. Mi lenne akkor, ha kirob­banna az atomháború? Ez nemcsak könnyet, fájdalmat és nyomorúságot jelentene, hanem teljes pusztulást. Valamikor még lehetett némi re­mény, hogy egy háború rendezi az igazságtalanságokat és utána fel­épülhet egy boldogabb világ, de ez ma hiú ábránd csupán. Ezért imád­kozik az egyház komolyan a bé­kéért; De még más valamiért is. Az egy­ház legfőbb célja, hogy minél több embert hitre juttasson s ez által minél több lelket mentsen meg a kárhozat veszedelmétől. Az atom­háború katasztrófája következtében pedig sok ember számára nem lenne idő, sem alkalom többé a megtérés­re. Mikor az egyház a békéért kö­nyörög, Isten kegyelmi idejének meghosszabbításáért esedezik. Az egyház hisz abban, hogy Is­tennek van hatalma minden rende­zetlen kérdést és igazságtalanságot békés úton rendezni. Sőt, ő met? tudja láttatni velünk azt is, hogy sokszor nem méltatlanság, hanem jogos ítélet, ami velünk történik. A valódi méltatlanságok békés szív­vel elhordozására és az őszinte meg­bocsátásra Isten kiapadhatatlan sze- retetéből mindig meríthetünk erőt; Sok mindenről esett még szó, töb­bek között Isten bűnbocsátó és gond­viselő szeretetéről is, amellyel ma is őrzi az emberiséget a háború pusz­tító veszedelmétől. A beszélgetés vé­gén a megkeseredett szívű ember homlokán mintha simulni kezdtek volpa a komor barázdák, s tekin­tetéből a ragyogó napsugár mintha elűzte volna a borongó fellegeket. „Nem gondoltam én azt komolyan — ismeri be alázatosan — csak az elkeseredés mondatta velem a sötét szavakat.“ Én tudom, hogy az el­keseredés mögött más valaki is állt: a Sátán, a gonoszság lelke, akinek mindig kedve telik a zűrzavarban, a háborúságban. De azt is tudom, hogy a kisimult homlok és a nap­sugaras tekintet arról beszél, hogy testvérem szivéből a gonoszság lel­két elűzte a békesség lelke. Sclmeczi János

Next

/
Thumbnails
Contents