Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-12-21 / 51-52. szám

áhitat rendje Ezt az istentiszteleti rendet az egyik németországi egyház- kerület liturgiái bizottsága állította össze. Fordításban közöl­jük azzal a szándékkal, hogy karácsonyesti istentisztelet tar­tásában segítséget nyújtsunk gyülekezeteinknek s főként szórványhíveinknek. Alkalmas ez a rend arra is, hogy szór­ványban, lelkész szolgálata nélkül családi közösség használja. Ebben az esetben a lelkészi szolgálat részeit a családfő ol­vassa fel. Karácsonyesti Lelkész: Csendesedjetek el és vetkőz­zétek le gondjaitokat és örö­meiteket. Csendesedjetek el és figyel­jetek az igére a szent éjszaka csendjében. Ö érkezik hozzánk, akit an­gyalok seregei imádnak, akit magasztal minden teremtmény mennyen és földön, akit jöven­dölve az Atyák is vártak. Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki csak hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen. Gyülekezet éneke: Kér. Éne­keskönyv, 134. ének. Zsoltárimádság: Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Uralkodik az Úr méltóságot öl­tözött fel; felöltözött az Úr, hatalmat övezett magára, meg­erősítette a földet is, hogy meg ne induljon. Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te. A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvi­zek, hullámokat hánynák. A nagy vizek zúgásainál a ten­gernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasság­ban. A te bizonyságaid igen bi­zonyosak, a te házadat illeti Uram szentség napok hosszáig. (Titus, 2,11; 93. Zsolt.) (Vagy: János, 1,14; 96. Zsolt. 1—3. 9—13.) Igeolvasás: Első ige: Hallgassátok az ígéret igé­jét, amely e szent éjszakán tel­jesült: De te Efratának Bethlehe- me, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között: Belőled származik nekem aki uralkodó az Izrae­len; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. És Ö a mi békességünk. Mert gy'ermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz és hívják nevét: Csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmé­nek! Uralma növekedésének, és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett. És származik egy vesz- szőszál Isai törzsökéből s gyö­kereiből egy virágszál neveke- dík, akin az Úrnak lelke meg- nyugoszik, bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Űr is­meretének és félelmének lel­ke. (Mikeás, 5, 2. 5/a: Ézsaiás , 9, 6—7/a; 11, 1—2.) Gyülekezet éneke: Kér. Énekeskönyv, 130. ének 1—2. vers. Második ige: Hallgassátok meg most a beteljesedés történetét: És tör­tént azokban a napokban, hogy Augustus császár rende­letet adott ki, hogy az egész lakott földet össze kell írni. Ez az első összeírás akkor tör­tént, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. És minden­ki elment az összeírásra ki-ki a maga városába. így ment fel József és Galiléából, Názáret városából Judeábá, Dávid vá­rosába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házá­ból és nemzetségéből való volt. Hogy beírják Máriával, aki neki volt jegyezve felesé­gül és várandós volt. És tör­tént, hogy mikor ott voltak, el­érkezett az ő szülésének ideje és megszülte az ő elsőszülött fiát és bepólyázta őt és a já­szolba fektette, mivel nem volt számukra hely a vendégfogadó házban. Lukács, 2, 1—7. Gyülekezet éneke: Kér. Éne- kesköny, 133. ének. Harmadik ige: Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a me­zőn tanyáztak és őrködve vi­gyáztak éjszaka nyájuk mellett. És az Űr angyala odaállott elé­jük és az Űr fényessége körül­ragyogta őket, úgy, hogy nagy félelemmel megfélemledteik. De az angyal azt mondta ne­kik: ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Űr Krisztus a Dávid városában. Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki bepólyázva fek­szik a jászolban. És az angyal­lal hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg, akik di­csérték az Istent és ezt mond­ták: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön,békesség és az emberek között jóakarat. Lukács, 2, 8—14. Gyülekezet éneke: Kér. Éne­keskönyv, 131. ének. Negyedik ige: És történt, hogy mikor az angyalok felmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: mepjünk el egészen Betlehemig és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek azért sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a já­szolban fekvő kis gyermeket. Amikor pedig meglátták, el­beszélték mindazt, amit e gyermek felöl mondtak nekik. És mindenki, aki hallotta, el­csodálkozott a pásztorok elbe­szélésén. Mária pedig mindeze­ket megjegyezte és a szívé­ben forgatta. A pásztorok az­után visszatértek dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak amint megmondatott nekik. Lukács, 2, 15—20. Karácsonyra készülődünk. Ahol gyermekek vannak, ott különösen nagy a gond és az izgalom. Boldog karácsonyt akarunk készíteni gyerme­keinknek. Lopva vagy nyíl­tan kikérdezzük gyermekeink kívánságát. Az esti csendben álmodó gyermekeink mellett számolgatjuk pénztárcánk tar­talmát, mire is futja belőle. Szerény gyermekek mellett is sokszor nagyok a kíván­ságok és ezekhez képest kicsi a pénztárcánk. Megható a kis Lóci, Szabó Lőrinc kisfia, amint alkudozik apjával a „Bicikli” c. versben: „Fiamat néztem, már majd­nem aludt. — Mi lesz belőle? — töpreng­tem szorongva. Egyszercsak felült: — Nekem ne követ, hanem biciklit tétess a síromra! — Majd, hogy ellopják! ütöttem el a rémképet! — Vagy, hogy megegye a rozsda! — Lóci ásított: — Igaz... — s visszadőlt a paplant némán a fülére húzta, s csak nagysoká szólt (s úgy, mint akinek a szája már végső alkura nyúlik): — Legalább írasd rá a kőre, hogy nagyon szeretett volna egy biciklit!" Gyülekezet éneke: Kér. Éne­keskönyv, 136. ének. Igehirdetés Gyülekezet éneke: Kér. Éne­keskönyv, 139. ének. Hálaadás és dicsőségmondás Mostan bocsánatod el uram a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert lát­ták az én szemeim a te üdvös­ségedet, amelyet készítettél minden nép szeme láttára vilá­gosságul a pogányok megvilá- gosítására és népednek, Izrael­nek dicsőségére. Lukács, 2, 29—32. Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek miképpen kezdetben volt, most és örökkön örökké. Ámen. Közös imádság: Vrunk kérünk Téged: add, hogy e szent éjszakának vilá­gossága fényeskedjék szí­vünkben és megtöltsön a Te örömöddel. Vésd szívünkbe és értelmünkbe szent Fiad ké­Nem mindig tudjuk az ál­mokat, gyermekeinkét és a mieinket valóra váltani. Nem mindig tudunk nekik olyan boldog karácsonyt szerezni, mint szeretnénk. Baj ez. De tudom, hogy a bajnak nem ez az igaii gyökere. Az a baj, hogy csak mi akarunk a gyermekeinknek boldog kará­csonyt szerezni. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy Valaki már megszerezte nekünk is és a gyermekeinknek is a boldog karácsonyt. Ahol Isten ajándékát nem akarják elfogadni, ott Isten néha na­gyon boldogtalanná teszi a megálmodott szép napokat! Egy Svájcban megjelent kis ifjúsági regény első lapjait olvastam a napokban. Brun- nerék karácsonyra készülőd­nek. Lázas, izgalmas napok. Titokban, rejtve megbújnak az ajándékok. Isten is készü­lődik. Megbetegszik az édes­anya. A ház orvosa egyre szomorúbb híreket mond. Ka­rácsony küszöbén készülődik messzi útra az anya. Magá­hoz hívja kislányát, Anettet. Rámutat a kis kocsira és szomorúan mondja: „Kislá­nyom, élő babát kapsz kará­csonyra. Nagvon vigyázz a kis Danira! Ö a tiéd lesz!” Nehéz és szomorú karácsonyi ajándék! Nem akarom lebecsülni a karácsonyfát és az alatta levő ajándékokat. Nem kívá­nom kiűzni a keresztvén ott­honokból a gyermekek és szülők boldogságát. Egytől félek csak s ezért kopogta­tok most szíved aitaján. Lá­zas készülődésed közepette el ne feledd, hogy más is készül pit. Térj be hozzánk és lakoz­zál nálunk a te hatalmaddal. Újíts meg minket szereteted erejével és újítsd meg ezt az egész világot, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Gyülekezet: Ámen. Csendes imádság: Könyörögjünk minden em­berért, népért és nemzetsé­gért, hogy hozzájuk is érkez­zen s nékik békességet hoz­zon a békesség Fejedelme. Lelkész: Urunk könyörülj. Gyülekezet: Krisztusunk irgalmazz. Urunk könyörülj. Az Űr imádsága. Áldás. Lelkész; Áldjon meg és őrizzen meg minket a mindenható és ir­galmas Isten, Atya, Fiú és Szentlélek. Gyülekezet: Ámen. Gyülekezet éneke: Kér. Énekeskönyv 725. ének. hozzád és ajándékot akar letenni otthonodba. Ö nem feledkezik meg rólad! Föl­diekben szerény karácsonyest is lehet nagyon boldog, ha a legnagyobb Ajándék, Jézus Krisztus ott van. Ha a legnagyobb ajándé­kot tudod hittel és örömmel várni magadnak és gyerme­keidnek, ne félj, hogy a ki­csi ajándékok elmaradnak. Gazdag karácsonyunk egyet­len magyarázata: nec-sak mi készüljünk, hanem engedjük, hogy Isten is készítsen nekünk ajándékot. Az előbb említett kis re­gény második fejezetében a kis árva Dani szorongva ké­szül a Mikulásra. Kis nővér­kéjét kioktatja, hogy a pa­pucsot ki kell tenni az ajtóba, mert abba teszi majd bele a Mikulás a kedves ajándéko­kat. Reggel szorongva ébred a két kis gyermek. Szorong az apa, aki elfeledkezett a Mikulásról s így kötve hiszi, hogy gyermekeit öröm várná az ajtóban. Előre fáj néki a gyermekek nagy bánata. Ki­nyitják lassan az ajtót... lélegzetvisszafojtva állnak ... majd boldogan felnevetnek. A kis árva papucsában ott szunnyad egy hófehér kis cica. Ilyen nagy ajándékot nem is hozhatott volna az apa Mikulása! Ajándékok vásárlása, készí­tése és várása közben ne feledkezzünk meg róla: a mi mennyei Atyánk a legnagyob- bal készül hozzánk, Fiával, az Űr Jézus Krisztussal! Hernád Tibor ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN December hó 24-én* Karácsonyestjén Deák tér du. 6, éjjel 12. Fasor du. 4, éjjel fél 12. Üllői u. 24. du. 5. Rákóczi u. 57 b. du. 6. Kará­csony S. u. 31. du. 6. Thaly K. u. 28. du. 5. Kőbánya du. 6. Utász u. du. 5. Vajda P. u. 33. du. 6. Zugló du. 6. Fóti u. 22. du. 6. Pesterzsé­bet du. 7. Bécsikapu tér d i. 5. Óbuda du. 5. XII., Tarcsay V. u. 11. du. 5. Pest- hidegkút du. 5. Kelenföld du. 5, éjjel fél 12. Kelenvölgy du. 4. Budafok du. fél 5. December hó 25-én, Karácsony I. ünnepén Deáktér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén And­rás dr.. du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Koren Emil, du. 6 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. Üllői u. 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi u. 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Karácsony 5. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du 6 Bács­kai Gusztávné. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Karner Ágoston. Rákosfalva du. 5. (úrv.) Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. Újpest de. 10 B’lázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. du. 6 Bencze Imre. Soroksár-Üjteleo de. fél 9 (úrv.) Szabó István. Rákos­palota MÁV-telep de. fél 9. Rákos­palota de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. 5Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 11 Vető Lajos dr.. du. 7. Benes Miklós dr. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Madoosai Miklós. Öbuda de. 10 (úrv.) Kom­játhy Lajos, du. 5 Komjáthy La­jos. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhau­ser László, du. fél 7 Csonka Albert. Diana u. 17. de. fél 9. Sztehló Gábor. Budakeszi de. 9 Csonka Albert. Pesthidegkút ri°. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. fi (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Német­völgyi u. 138. de. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Vison- tai Róbert. Budafok de. 11 Vison- tai Róbert. Nagytétény de. 8. Schreiner Vilmos. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Csillaghe^ de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel du. 11. du. 6. December hó 26-án, Karácsony II. ünnepén Deáktér de. 9 (német úrv.). de. 11 (úrv.) Lelkésziktatás. Káldy Zoltán, du. 6. Fasor de. 11, du. 6. Üllői út 24. de. V210, de. 11. Rákóczi út 57 b. de. 1Ö (szlovák), de. 3A12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11; du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. V2I2. Zugló de. 11 (úrv.). Gyarmat u. 14. de. V?in. Fóti u. 22. d<*. 11 (úrv.). Váci út 129. de. 8 (úrv.). Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. du. 6. Rákospalota MÁV-telep de. V«9. Rákospalota de. 10. Fp. Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. Voll. Bécsikaputér de. 9, de. 10 (né­met úrv.), de. 11. du. 7. To- roczkó-tér de. V>9, du. 1V7. Óbuda de. 9 (gyerm.), de. 10. du. 5. XII.. Tarcsay v. 11. 11. de. 9. de. 11. du. 1 7. Pesthidegkút de. Voll. Kelenföld de. 8 (ú™.>. de. 11 (úrv.). du. fi. Németvölgyi út 138. de. 9. Ke!envö*erv do. 9. Buda­fok de. 11. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. y210. Csepel de. y. du. 6. Karácsonyi sorrdok — karácsonyi örömök TLEHEMES JÁTÉK Lagariöf Zelma : A széni éjszaka c. Krisztus-legendája! átírta : Koren Emil Prológus. (Függöny mögül mély férfihang) Messze északon, ahol a tenger tarajos hul­lámai zúgva mossák a parti sziklákat, —ahol havas, hideg és végtelen fenyőerdök között süvít a szél, — ahol mohos sziklák teszik sej­telmessé az erdők mélyét, amiket mintha óriás kéz szórt volna szét bizarr ötlettel, — ahol kezedhez fut d mókus és nem riad el az őz, — ott különös zämata van a szónak. Le­gendává nő a mese és mesévé ízesül a le­genda s ha nagyanyó mesélni kezd, sejtelmek tömörülnek tényékké s tények oldódnak szét a sejtelmes színek között. Ha nagyanyó me­sélni kezd, szavai suhogva szállnak el s a történetek alakjai lassan ködbe vesznek s ha az elvarázsolt világ kapuja csendesen bezárul s te önfeledten utána nézel a szálló szavak­nak s ködbeveszö alakoknak, azon kapod magad rajta, hogy egy láthatatlan kéz a szí­vedbe nyúlt és valamit megformált benned, széppé simogatott egy érzést, egy szándékot eltatározásá érlelt, amit az élet zakatoló üteme, fáradtsága régen eltompított. Ila nagyanyó mesélni kezd ... I. felvonás . (Szín: Szobarészlet a színpad oldalsarkában, füg­göny felhúzása nélkül, csák mögé emelve. Nagy­agy ó karosszékben ül és kötöget. Közben mesél. Unokája — kislány — figyelő szemmel ül előtte a zsámolyon.) Nagyanyó: ... mert tudod, kislányom, az Űr Jézus mellett minden megszépül. Moso­lyognak a virágok, lábanyomán zöld fű sar­jad, megtompul a harag s az emberi szívekben rügyet bont a jóság. Unoka: Ezt olyan szépen mondtad, Nagy­anyó, de ez nem történet. Mondj nekem tör­ténetet, mesét, amiben cicák vannak, meg csúnya varjak, — manók, törpék, meg tün­dérék,akik a rroftos szikii': mör-l e ó'r’jnak s elhessegetik a játszó cicák fölül a csúnya varjakat. Nagyanyó: Ezekről most nem tudok mesét. De jól van, kislányom, mondok neked törté­netet arról, hogy az Űr Jézus mellett az em­beri szívekben rügyet bont a jóság. Unoka: Az biztosan szép lesz, mert te min­dig olyan szépeket mondasz az Űr Jézusról. Nagyanyó: No, hallgasd csak! Volt egyszer egy ember, aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kérjen kölcsön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogott. „Jó emberek, se­gítsetek rajtam.” — mondta. „A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet”. De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt. Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világot. Abban az irányban vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül s két pásztorfiú hevert a tűz mellett. Mikor az ember, aki tü­zet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a két pasz- torfiú lábainál. Mind a három fölébredt, mi­kor arra felé tartott, kitátották széles száju­kat, mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a sző­rük felborzolódik a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villog a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a lába felé kap, a másik meg a keze felé, a harma­dik pedig a torka felé. De mintha a foguk amikkel harapni szerettek volna, nem enge­delmeskedett volna és igy az embert semmi baj nem érte. Most az ember tovább alkart menni, hogy megkapja, amire szüksége van. Unoka: A tűzre, ugye, hiszen fázott otthon a .'kicsi gyermek! Nagyanyó: Igen, a tűzre. De a juhdk olyan sűrűn feküdtek egymás hegyin-hátán, hogy nem tudott előre jutni. — Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára s úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult. Unoka: Miért nem haraptak a kutyák és miért nem mozdultaik a juhok, nagyanyó? Nagyanyó: Majd nemsokára megtudod. Fi­gyelj csak tovább. Amikor a férfi a tűz mel­lé ért, felriadt a két pásztorfiú, egyik a másik után. így szólt az egyik: hogy jutottál te ide? ... (Hirtelen sötét, s ugyanakkor függöny le. A lehető legrövidebb sötét szünet után kez­dődik a második felvonás.) II. felvonás. 1. jelenet. (Szín: pásztortűznél. Falak éjszakai mezőt mutat­nak bárányokkal, melyek háttal homályba vesz­nek. Az ég csillagos. A tűz elöl piroslik. Mellette hever két pásztoriul. József lassan bejön, megáll a tűznél. Egymásután riad fel a két pásztorfiú.) I. pásztorfiú: Hogy jutottál te ide? Hol vannak a kutyáim? Még csak nem is vaikkan- tottak! Pedig emberfiát közel nem engednek, csak ha én szólok hozzájuk. Csontig harapják a húst azon, aki közelükbe jön! .(József felé gyanakvó-vádlón) Te biztosan 'megmérgezted őket! Gonosz ember lehetsz! * II. pászlorfiú: Gonosz és kíméletlen! Bá­rányaink —• nézz körül — oly sűrűn feküsz- .nek, hogy egy lábnyom nem fér közéjük! Hányat tapostál agyon? Képes voltál rájuk lépve jönni! Nem fájt a szíved agyonnyomni a szegény párákat?! József: (szomorúan) Az embereknek nem fájt a szívük, amikor látták, hogy otthonta­lan vagyok kicsiny családommal. Jó nektek, mert ti tűz mellett vagytok. Mi didergünk az éjszakában. Egymás teste s állatok lehelete melenget csupán. (Derűs örömmel) Hej a bel­ső boldogság! (Az egyiknek megragadja a vál­lát.) Van egy kisfiam! Most születeje II. pásztorfiú: Ilyen kivetetten? Az bizony nyomorult helyzet lehet! József: (folytatva) Tűz kellene, hogy fel- melegedjürí'i. Azért jöttén.Ugye, adtok! (Mintha most jutna az eszébe) Igen, láttam a kutyáitökat. Három hatalmas komondor. Félelmes állatok. Kitátották széles szájukat, mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Szőrük felborzolódott a hátukon, éles foguk fehéren villogott. Az egyik a lá­bam felé kapott, a másik a kezem felé, a harmadik a torkomnak ugrott. De (csodál- dálkozva) mintha fal lett volna körülöttem, nem ért el egyik sem. Én csak a tüzet lát­tam, (lelkesen, mint aki újra a lényegre fa- Iái) — emberek, tűz kell, meleg az enyéim­nek! (Újra mesélve.) Csak jöttem, felétek, a tüzet néztem s az enyéimre gondoltam. Való­ban a bárányokon át jöttem. De meg sem moccant egyik sem, . Nem, nem tapostam agyon egyet sem. Mintha puha. selymes sző­nyeg terüli volna el a lábam alatt. Oly könnyű volt lépni! Szinte súlyomat vesztet­tem. I. pásztorfiú: (a meglepetéstől akadozva) Ez . .. ez megdöbbentő! Mi történt ma. itt?.,. Nézd, én adok tüzet... (gondolkodva) ad­nék ... mert félek tőled, de jobban félek a gazdámtól. Az övé itt minden, még a ham­vadó parázsra is féltékeny. Gonosz és irigy! Mindent csak magának akar. József: Azért minden emberben van vala­mi jó. És én oly keveset kérek. Ezt nem ta­gadhatja meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents