Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

Egy távoli élet Jákob történefe Mózes első könyvéből Egy nép ősi legendáinak színes ködéből bukkan elénk Jákob alakja. Távoli tőlünk az élete, mert közben több mint bárom évezred pergett le az idő homokóráján és nagyot vál­tozott a világ. Idegen számunkra a táj, a szokások, amelyek körülveszik. Céljai és ügyei is javarészt kortörténeti magya­rázatra szorulnak. Mégis, miközben olvassuk a Biblia lapjain a történetét, mintha a róla szóló elbeszélés üveglappá válnék, amelyen keresztül örök emberi problémák néznek ránk. Ha egészen más mezben, de ugyanaz az ember éli ót az élet eseményeit mint amilyenek mi vagyunk, a mi korunk díszletei között. Sőt, Jákob története még egy másik változáson is keresztül­megy, ha a hit szemével olvassuk: hangszóróvá válik, ame­lyen keresztül Isten személyes üzenetét halljuk meg saját élet­helyzetünkben. Nem a mesék világába in­dulunk hát most... Anya és fia Édesapja halkszavú, csen­des ember, név szerint Izsák. Anyja, Rebeka energikus, a gyeplőt női raffináltsággal kezében tartó asszony. Az el­lentétek vonzzák egymást. Mindenki többnek szeretné látni a gyermekét, mint ami­lyen ő. Innen érthető, hogy az apának inkább a férfias ter­mészetű, bátor, edzett fiú — Ézsau — a kedvence, aki egész nap vadászva járja az erdőt, mezőt. Az édesanyának meg a szelíd, otthonülő, a sá­tor kényelmét szerető, kicsit puhány Jákob kedvesebb. Ez a párhuzamos rokon- szenv még nem zavarná meg a családi harmóniát, ha nem kapcsolódnék hozzá egy rej­tett, de céltudatos törekvés, amely az anyát és kedvenc fiát szövetségessé teszi a má­sik kettő ellen. A két fiú iker­gyermek, de Ézsau pillantotta meg előbb a napvilágot, ezért őt illeti az „elsőszülöttségi jog”, amely különböző elő­nyökkel járt. Az elsőszülött fiú lett az apa halála után a csalód feje, a vagyonból na­gyobb részt örökölt azoknak az időknek szokásai szerint. A szóbanforgó esetben mindeh­hez még egy sejtelmes re­ménység is járult; a nagy­apának, Ábrahámnak, a titok­zatos külön Istene olyan ígé­retet adott, amely ráhull utó­daira, sőt ezek életében lesz valósággá. Ezt az áldást pe­dig az elsőszülöttek láncsora örökli. Jákob és anyja e jognak és áldásnak megszerzéséért in­dultak harcba. Egyik este a vadászatból fáradtan, éhesen érkezik haza Ézsau. Jákob azonnal kihasználja gyenge pillanatát: csak úgy engedi enni vacsorájából bátyját, ha lemond javára az elsőszülött­ségi jogáróL Ez persze még csak egymás közötti megálla­podás volt, az apa nem tudott róla s nyilván nem is egyezett volna bele. Ezért volt döntő az a jóval későbbi pillanat, amikor az anya kihallgatta — ha az asszonyok kíváncsiságá­val számolunk, aligha véletle­nül — a megöregedett család­fő beszélgetését a nagyobbik fiúval, Ézsauval. És egyikét órával megelőzte! Amíg ugyanis Ézsau a mezőn járt, hogy apja kérésére vadat ejt­sen el, belőle elkészítse az apa kedves ételét és a vacsora ünnepi hangulatában kapja meg a végső áldást az élete végét közeledni érzőtől. Já­kob az anyja tanácsára, ki­játszva az öregember szemé­nek meggyengülését, bátyja szőrös kezeit állatbőrrel utá­nozva, felveszi apjától a nem neki szóló áldást. Leírhatatlan a nemsokára hazaérkező Ézsau kétségbe­esése, amikor megtudja a megváltozhatatlant. Mert a kimondott áldás az Ószövet­ség embereinek szemében szinte tárgyiasodik és vissza­vonhatatlanul azé, aki meg­kapta. A keserűség és gyűlö­let odáig fokozódik Ézsauban az elkövetkezendő időkben, hogy öccsének megölését ter­vezi, amint csak apja lehuny­ja szemét. De azért van ott a kiseb­bikért aggódó anya. hogy ré­sen legyen. Megtudja a gyil­kos szándékot, Jákobot mene­külésre biztatja. Megfelelő ürügyről is gondoskodik. Az öreg házaspárnak úgyis sok keserűsége volt Ézsau házas­sága miatt, aki azon a földön — Kánaán területén — lakó pogány nőket vett feleségül. Könnyen rá tudja hót venni Rebeka a férjét, küldje el Já­kobot származási helyükre, Mezopotámiába, ahol élnek még rokonok, hogy onnan, sa­ját vérei közül válasszon ma­gának feleséget. A nagy útra induló Jákob nem tudja, hogy nemcsak a halál küszöbén álló apjától búcsúzik örökre, ha­nem az őt rajongásig szerető anyjától is. Egyikük sem gon­dolhatta, hogy sok-sok év te­lik el, amíg visszaérhet.— Milyen sok emberi mozzanat van ebben az-életszakaszban. Egy család belső összetételét ma is a szeretet megoszlása jellemzi sokszor. Csomó káros nevelési hatás adódik ebből, mert a gyermekek jól kijátsz­hatják a maguk javára az el­fogult szülői szeretetek Vi­szont a természetes vonzódás a bizalom kapuját is nyito- gatja. Nincs abban még sem­mi rossz, ha az egyik gyer­mek az apját, a másik inkább az anyját érzi közelebb magá­hoz. Ha ebből nem alakulnak ki frontok a családban, ezek a közvetlen szálak sok segít­séget nyújthatnak, hogy szülő és gyermeke között őszinte, bizalmas kapcsolat fejlődjék. Ézsau könnyei férfikönnyek. Mindig van abban valami megrendítő, ha egv erős férfi életének valamilyen veszte­sége felett — sír. Nincs azon semmi szégyelnivaló, ha fáj valamiért belülről a szívünk. Mert csak annak fájhat, aki­nek vannak érzései. Érzések nélkül pedig nem ember az ember. Végigvonul azonban ezen a történeten egy isteni rejtéíy is. A Biblia tanúsága szerint Isten eleve Jákobot szemelte ki, hogy fáklyahordozó legyen a jövendő felé. Azt a Jákobot, aki egyébként puhányságánál, alattomosságánál, kapzsiságá­nál fogva egyáltalán nem ro­konszenves egyéniség. Ézsau a maga természetességével és becsületességével közelebb áll­hat az emberi életideálhoz. Isten azonban szereti a nyers márványt, hogy tetszése sze­rint faragjon belőle. Számára nem az az érdekes, hogy mik vagyunk, hanem hogy mivé lehetünk az Ö kezében. De még különösebb, hogy ravasz mesterkedéseken, visz- szatetsző álnokságon keresztül jut el Jákob az elsőszülött­ségi joghoz és áldáshoz. Lám, még az emberi bűn is Isten akaratát kénytelen szolgálni. Minden történés — jó és rossz beleáll egy legfelsőbb cél munkálásába. Ha ezt hisszük, életünknek még a nagy csaló­dásai is más színt kapnak. Isten elgondolásának irányába visznek előre. Ez pedig min­dig jó irány az életünkben. Az egyetlen jó irány. Veöreös Imre ÉVEZREDEK ÜZENETE Jézus imádkozni tanít­n. „MODERN” VÁROS ÉPÜLT Palesztinában a Kr. e.-i 5. év­ezred elején: kőből! A várfa­lon belül csupa csodás épít­mény: egyik-másik nagy kő­háznak a belső terét geren­dák, egyéb építőanyagok s pár tartópillér segítségével vízszin­tesen kettéosztották. Óriási vívmány ez: emelet! Templom a csillagistenségek tiszteleté­re, bizonyára papi renddel. S művészet! Az ásatások nyo­mán égetett agyag-szobrocskák kerültek elő, egyik-másikuk feltehetően isten-féléket akart ábrázolni. Hét emberi kopo­nya is a szorgos régészek zsákmánya lett: a hatezer év­vel ezelőtt élt művész kívül- ről-belülről eltávolította róluk a lágy részeket, belsejüket földdel tömte meg, külsejüket pedig gipszszerű anyagból for­málta olyanná, amilyen legin­kább idézte az élők vonásait. A szemüregget kagylóhéj töl­tötte ki. Micsoda hatalmas, halhatatlanságra sóvárgó re­ménység, vagy kétségbeesésbe görcsösödő vágy kiált ezekben a jerikói koponyákban megol­dásért, valaki után, aki élet és halál Ura! EGYRE TÖBB ESZKÖZ ké­szül már kő, vagy csont he­lyett ércfélékből. A különféle népek és törzsek súrlódásaik és üzleteléseik közepette szün­telen tanultak egymástól, az új meg új istenségek s démo­nok tiszteletétől a földműve­lés vagy építkezés módjaiig. A 4. évezred első felében is­mét idegen népek vándorol­nak be Palesztina—Szíriába: az ásatások az eddigitől el­ütő kultúra nyomait mutatják. (A leletek korát sok más egyéb mellett legbiztosabban a ra­diokarbon-kutatás segítségével lehet megállapítani: az anyag kisugárzásos széntartalom- veszteségének fokából követ­keztetnek korára.) Jerikó kö­zelében van Teleilath-Ghassul, az ősrégi, nemrég feltárt tele­pülés. Itt a legszenzációsabb lelet néhány falfestmény, a maga nemében páratlan fel­fedezés. Az egyik falon nagy, nyolcágú csillag, majd démon­fej, aztán egy meglepő stílusú, szinte impresszionista árny­foltokkal ábrázolt fekete ma­dár — talán az elröppenő lé­lek jelképe vagy vélt hordo­zója. A legérdekesebb azon­ban egy több méteres csoport­kép: két ülő alak lábzsámoly- lyal, mögöttük ót kisebb, áll­va, ezekkel szemben egy ta­nító-féle ember, háta mögött egy nagy csillag, alighanem pap-voltát jelzi. Az egész bi­zonyára kultikus jelenet: va­lamelyik csillag-istenség tisz­telése. A közelben feltárt te­mető is valamelyes másvilág­hitre utal: kőtömbökkel bélelt földalatti üreg, a halott mel­lett tűzhely. Az efféle külön­ben nem új jelenség ebben a korban: még ma is láthatók Palesztinában néhány óriási kőtömbből összeállított temet­kezési helyek. Nyilvánvalóan vallásos célt szolgáltak a kö­vekkel jelzett bűvös körök, meg a „szent” kőoszlopok. (Évezredes hagyomány lehe­tett már ez, amikor Jákob olajjal „templommá szentelte” azt a követ, amelyre fejét haj­totta.) HASONLÓKÉPPEN ÉRDÉ* KÉS LELETRE bukkantak a jaffai tengerparton Chederá* ban: házi urna elhunytak csontjainak. Házalakú — de nem palesztinai formájú! Ilyen házak akkor a mai Románia és Morvaország területén vol­tak, amiből az következik, hogy az urna készítői a jelzett területről a tengeren át ke­rültek Palesztinába, nyilván nagy számiban; ez az első euró­pai invázió Palesztina felé. E korból más települések, illet­ve városok is megállapíthatókj Jerikó, Megiddo, Bet-sean, Byblos és kb. 30 kisebb hely­ség. 3000 TÁJÁN fordulópont következik Palesztina—Szíria történetében: ej;ről az időről már egyiptomi és babilóniai írásos emlékek beszélnek, az ásatások pedig több kisebb- nagyobb városfejedelemség meglétét tanúsítják. 2700—2100 körüli feljegyzések mutatják, hogy egyiptomi királyok Pa­lesztina—Szíria területéről mindig szívesen „importáltak” építőanyagot, élelmet, vagy akár rabszolgákat. Byblosban egy egyiptomi hajótípus mo­delljét is megtalálták. S ami­kor pl. a 7. század végén Nékó fáraó áthajózott Palesztinába (2. Krón. 35,20), hogy Izraelen keresztül vonuljon Asszíria el­len, ez korántsem első eset volt ezen az úton. EZT A NEHÉZ TEREPET, a hadak országúti át szemelte ki Isten, hogy Izrael népének sok évszázados alkalmat ad­jon a hitben való helytállásra. Bodrog Miklós Kedves vevőiek Iratterjesztésünk a kará­csonyi ünnepek alkalmából következő kiadványainkat ajánlja ajándékozásra: Újszövetség .—< — Groó Gy.: Imakönyv —i — Jávor P.: Imakönyv —• 1—1 Raffay S.: Imakönyv —* — Keresztyén Énekeskönyv — Kersztyén Énekes­könyv Üj része Káldy Z.: Bevezetés az Újszövetségbe Kis Káté — — Igés falitábla (színes) — — Igés falitábla (fekete, arany nyomással Bibliai tárgyú képek (gyermekeknek) Bibiliai tárgyú képek (gyermekeknek) Zománcozott Luther- rózsa jelvény — Igés-jelzők papírból, selyemből; levelező­lapok, stb. 20,— Pt 12,— Ft 20 — Ft 25,— Ft 40,— Ft 13,— Ft 30.— Ft 3 — Ft 8 — Ft 4 — Ft 1.60 Ft 2.40 Ft 5,— Ft LATTUK-HALLOTTUK Eduardo de Filippo: Az én családom megmozdulás A modern családi élet ingo- ványában tölgyként áll és él az apa. Könnyelmű a jeleség, haszontalan a fiú és baráti társasága, a leány züllöttnek Amikor az első osztályos gyerekek elő­ször jönnek hittanórára, meg szoktam kér­dezni őket, hogy tudnak-e imádkozni. A leg­több már tud valamilyen imádságot, amit otthon tanult. Amikor azonban megkérdezem őket, hogy mi az imádság, zavartan néznek rám, és legfeljebb a bátrabbak kísérletez­nek valamilyen felelettel, de ezekből csak az tűnik ki, hogy nem tudják megmondani, mi az imádság. Feleljetek meg most ti, akik olvassátok ezeket a sorokat, erre a kérdésre: mi az imádság? Ha nem tudnátok rá feleletet *dni, akkor olvassátok tovább ezt az írást, hogy megtudjátok, mi az imádság. Ha felel­jek a kérdésemre, akkor pedig azért olvas­sátok tovább, hogy ellenőrizhessétek, jól feleltetek-e. A legáltalánosabb felelet, amit a konfirmá­ciói kátéban is megtaláltok, ez: az im á d- íág Istennel való beszélgetés. Akkor nem is olyan nehéz imádkozni, gon­dolja az,aki még nem imádkozott. Hiszen beszélgetni mindenki tud! Ha két gyerek összetalálkozik, máris megindul a beszélge­tés. Ha pedig többen jönnek össze, egymás szavába vágva, egymást túlkiabálva mond­ják el, hogy mi történt velük az iskolában, vagy milyen játékot szeretnének játszani. Az imádság azonban nem olyan, mint a pajtásokkal való beszélgetés. Amikor felnőt­tekkel beszélsz, már akkor is jobban kell vigyázni a szavaidra, mint a pajtásaid előtt. Meg kell válogatni a szavaidat, helyes szó­rendben kell felsorakoztatni a mondatokat. Nem lehet felelet helyett a fejeddel biccen­teni csupán, vagy egy szót foghegyről oda­bökni, hanem értelmes mondatokat kell mon­dani. Oda kell fordulni ahhoz, akivel beszé­lünk, a szemébe kell nézni és nem lehet a mondat felét elharapni, vagy elvihogni. Az Istennel való beszélgetést pedig még komolyabban kell venni. Hiszen amikor 4 Sajtóosztály HÍ SSI — Újólag és nyomatékosan | 'hívjuk a lelkészek és a ~J dilekezeti iratterje.sztések gyeimét, hogy a most meg- lent Keresztyén Énekes- önyv megrendeléseit csak észpénzfizetés ellenében idjuk teljesíteni. Ezért kér­ik azokat, akik megren- elésüket már elküldték, ogy a megrendelt mennyi­ig után járó összeget a Saj- »osztály 220.278 számú csekk- sámláján a 10% iratterjesz- ■si kedvezmény levonásával > a december 7-i számunk- an közö't portóköltség hoz- íadásával sürgősen feladni j zíveskedjenek. Azokat a lel- I észeket, akik megrendelésü- et ezután küldik el, kérjük, ogy a megrendeléssel együtt z Énekeskönyvek árát is fi­imadkozunk, azzal az Istennel állunk szem-A ben, aki nemcsak a szavunkat hallja, ha-A nem a gondolatainkat is tudja, mindenestülí ismer minket. j Jézus Urunk akkor, amikor tanítványai-á val Palesztina földjén járt, sokszor imádko-} zott. Látták ezt a tanítványai és egyszerit meg is kérték, hogy tanítsa meg őket isi imádkozni. Akkor mondta el a Miatyánkot,(í amit ezért így is nevezünk: az Űrtől) tanult imádság. Ebben az imádságbanz van megszólítás, hét kérés és van befeje-\ zése is. Mintaimádság ez, amit naponkéntvj elmondhatunk szószerint, de amelyből meg-\ tanulhatjuk azt is, hogyan kell imádkoznunk amikor mást is szeretnénk Istennek elmon-\ dani. c Amikor Luther Márton megfordult több" gyülekezetben és azt tapasztalta, hogy sokanf, nem tudják a Miatyánkot, vagy ha el is\ tudják mondani, nem értik, mit mondanak,p akkor megmagyarázta ezt az imádságot. Ezt(; a magyarázatát megtaláljuk a Kis Kátéban.f Érdemes figyelmesen elolvasni, sőt meg is( tanulni. f Amikor imádkozunk, kulcsoljuk össze a( kezünket. Erre azért van szükség, hogyf imádság közben semmi mással ne foglalkoz-/ zunk. Jó a fejet is lehajtani, sőt a szemün­ket is behunyni, hogy az se zavarja azf imádságunkat, amit közben meglátnánk' Majd máskor írok még többet a Miatyánk-' ról, aki azonban nem tudná még elmon dani, mielőbb tanulja meg. IMÁDSÁG: Istenünk, hálát* adunk néked, hogy imádság­ban hozzád fordulhatunk.j Kérünk, nevelj minket imád­kozó gyermekeiddé, hogy! imádságaink veled való be­szélgetéssé legyenek. Ámen.' Jávor Pál i STENTiSZTELETI REND Budapesten, december' 14-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén And- 'ás dr., de. 11 (úrv.) Haiei.scher Károly, du. fél 6 Hafenscher Ká- 'oly, du. 6 szeretetvendégség, Kékén András dr. Fasor de. fel 10 ;gyeim.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Koron Emil, du. 5 Adventi-est, du. i Veöreös Imre. Dózsa Gy. u. 7 de. [él 10 Mezősi György. Üllői u. 24. ie. iél 10 Drenyovszky János, de. L1 Drenyovszky János. Rákóczi n. 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Tenö dr., de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony S. a. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Xhaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10. Takács József. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Kamer Ágos­ton, du. 6 Kamer Ágoston. Gyar­mat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Scholz Láss ló. Rákosf alva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de 11 (úrv.) Dulcz Pál, du. 5 szeretetvendég­ség. Váci u. 120. de. 8 Dulcz Pál. Üjpest de. IC Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 Bancze Imre, du. 3 Bencze Imre. Soroksár-újtclep de. fél 9 Bencze Imre. Rákos­palota MAV-telep de. fél 9. Rákos­palota de. 10. Rp. Kistemplom du. з. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-SzÖllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós dr., de. 11 Várady Lajos, du. 7 Benes Miklós dr. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Szűcs Kálmán teol., de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. XII. Tarcsay V. и. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. Diana u. 17. de. fél 9 Csonka Albert. Pesthide-kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de. 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., du. 6 Bottá István. Németvölgyi u. 138. de. 9 Bottá István. Ke len­völgy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. 11 Schreiner Vilmos. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. N APRÓL-N APR A HÉTFŐ: — Zsolt. 99, 1—2. — Az örökkévaló Isten kezdet fogva mindörökké uralkodik. KEDD; — 5. Móz. 5, 32. — A keskeny úton jár az Istei ie, amelyen Isten parancsolatait igazítják el. SZERDA: — Ézs. 6, 3. — Az Űr szentsége és dicsőség« lvánvaló az egész teremtett világban. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 111, 3. — Dicsőségét éppen csele etei mutatják meg. PÉNTEK: — Ézs. 25, 9. — Az Isten megjelent az emberei ött, hogy megtartson bennünket. SZOMBAT: — Zsolt. 147, 11. — Istent félni és az Ö ke lmében reménykedni: ebben gyönyörködik az Űr, Az apa többször „prédikál" családjának: a meg javulás szükségességét hangsúlyozza, s amikor családi életük sok­szoros tragédiák súlya alatt összeomlóban van, a második felvonásban, az önmagát né­maságra kárhoztató apa meg* szólal s akkor a színpadon a beszédek olyan sorozata zápo* roz végig, amit hallgatni kell szülőknek és gyermekeknek egyaránt. A feleség elkártyázza a férj vagyonát és ékszereit, a mozi- sztár-szerepre készülő ifjú gyilkosság gyanújába kevere­dik s a züllöttnek tetsző leány előtt is összeomlik a világ. A nihilbe sodródott családnak prédikál az apa s ilyen mon­datok száguldanak a hallgató­ság felé is: mindnyájan bűnö­sök vagyunk, fiam, ha hét év­re el is ítélnek, megtérhetsz és ismét becsületes életet él­hetsz. Az apa kérdés nél­küli, természetes bűnvallásai egyenesen leterítik a fiút s mire az apa teljesen átélve szavait, mind hevesebben os­torozza családját súlyos bűnei miatt, megindulnak a fiú könnyei. Esengő arccal, meg­rázó, mély fájdalommal, hall­gatásba butkolt bűnbánó szo­morúsággal követi előtte moz­gó édesapját s némajátékában olyan mély emberi érzéshul­lámzásokat tud leikéből kive­títeni, hogy a hallgatóság megindul a bánkódó ifjú és a prédikáló apa szavainak hal­latára és láttára. Szipognak a férfiak és nők s bensőséges alázat melegedik fel a hallga­tóságban. A színmű írója színész volt. Ismeri a színpadot s tudja, hogy mit és hogvan kell meg­írni. A színészek engedelme­sen szolgálták a szerző nevelő céljait. A közönség megértet- te, hogy e szírmű számukra eleven prédikáció, itt és most időszerű Túlzás volna őzt állítani, hogy az olasz, bizonyára ka­tolikus szerző egyházi tenden­ciákat is látott maga előtt. De darabja a templomos ember­ben vet talán leginkább vissz­hangot, s ahogy a színészek tudatosan, vagy talán termé­szetes átéléssel viszik és ad­ják szerepeiket, hosszú perce­ken át dédelgették munkájuk­kal azdkat a hallgatókat, akik mindig örülnek annak, ha a színpad utal a hit világára s némileg támogatja is azt.

Next

/
Thumbnails
Contents