Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-21 / 51-52. szám
I KP. BERM. BP. 72. c 0 R S ZÁ G O S EVA N G É Iától ÚD * 1 S H. E T a XXIII. ÉVFOLYAM, 51—32; SZÁM 1958. DECEMBER 21. ARA: 2,- FORINT Mi D. Dr. Vető Lajos püspök: ÜNNEPELJÜNK BÉKÉBEN! Van e.gy régi evangélikus szokás — az öregebbek bizonyára ismerik —, hogy nagy ünneo előtt az emberek meg- békülnek egymással. Ürvacsoravétel előtt felkeresik egymást, s azt mondják: „Ha valamivel megbántottalak volna, bocsáss meg nekem”. Igen megható szokott lenni az ilyen bocsánatkérés. nem egyszer könnyes szemmel bocsátanak meg régi haragosok egymásnak. A karácsonyi evangéliumban Isten angyalai azt kívánják, hogy „ezen a földön” békesség legyen az embereknek. Isten a maga részéről meg is tett mindent, hogy ez így legyen. Hogy valóban így van-e, az már csak tőlünk, emberektől függ. Isten elküldte az Ö egyszülött Fiát erre a világra, hogy az embert minden ellenségétől, bűntől, haláltól, ördögtől, pokoltól megszabadítsa. Az embernek szabad akaratánál fogva magának kell most már életét úgy berendeznie, hogy a bűn hatalma ne uralkodjék benne. Azt szokták manapság mondani, hogy a békét csinálni kell. Jézus Krisztus ugyanezt mondotta a Hegyi Beszédben: „Boldogok azok, akik a békét csinálják”, így hangzik szószerint az. amit régi és pontatlan bibliafordításunk így fejez ki: „Boldogok a békességre igye- kezők” (Máté 5, 9.). A békesség-csinálést önmagunkon kell kezdenünk. Békül- jünk meg mindenkivel, akivel nem vagyunk békességben. Tehát béküljünk meg Istennel, legközelebbi hozzátartozóinkkal. Különösen gondoljunk arra, hogy kikkel nem vagyunk jóban. Ez utóbbiakkal elsősorban igyekezzünk megbékülni. ha azt akarjuk, hogy békességünk legyen. Gondoljunk Krisztus Urunknak megint a Hegyi Beszédben található szavaira: Aki haragszik az ő felebarátjára, méltó az ítéletre (Máté 5, 22.). A megbékülésre emlékezethet bennünket az is, hogy karácsony estéjén meg szoktuk- egymást ajándékozni. Ugyancsak a Hegyi Beszédben mondja Krisztus Urunk:- „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el elébb, békélj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat” (Máté 5, 23—24.). Mindent tegyünk meg azért, hogy hívünkben és közvetlen környezetünkben béke legyen. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk egy pillanatra sem. hogy ez még nem elég békénk teljes biztosítására. A nagy világtól, a benne zajló eseményektől nagy mértékben függ egyéni békességünk. Az igaz keresz- tyénség mindig is törődött azzal, hogy ne legyenek háborúk. Isten országával és annak igazságával nem fér össze a háború. Erről megfeledkezni annyit jelent, mint magáról Krisztusról megfeledkezni, aki békességet hagyott tanítványaira (Jn. 16, 33.). Soha az emberiség olyan tudatosan nem küzdött a háború ellen és a békéért, mint a mi napjainkban. Ebből a küzdelemből mi, evangélikus keresztyének ezután se maradjunk ki. Mi. magyarországi evangélikusok kezdettől fogva részt veszünk a Békevilágtanácstól vezetett békemozgalomban. 10 éve lesz az újesztendőben, hogy a Békevilágtanács megalakult. Tény, hogy ez alatt a 10 év alatt nem volt világháború. Ebben emberilpg nagy része van a békemozgalomnak. Isten megáldotta a békeszerető emberiség erőfeszítéseit. De vegyük ezt jélnek is: ebben az irányban kell tovább fáradoznunk a háború megakadályozásán, a hidegháború megszüntetésén, az általános lefegyverzés megvalósításán, s a népek igaz barátságának és előmenetelének érdekében. Isten nemcsak egyes emberekért küldte el Szent Fiát erre a világra, hanem az egész földön az egész emberiségnek a békességéért. Békében ünnepelni tehát annyit jelent, mint egyetemleges békében élni. Kezdve életünk legkisebb körein, egészen az emberiség általános békéjéig. A karácsonyi evangélium isteni lehetőséget tár fel erre hívő szívünk előtt. Vajha a békében ünnepelni akaró ember teljes szívével hinne a karácsonyi evangéliumban: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jő akarat! (Lukács 2, 14.). Az Evangélikus Élei szerkesztői munkaközössége Istentől megáldott, bé- kességes Karácsonyt kíván lapunk minden olvasójának! Isten szeretete, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban megjelent, töltse be szíveinket ezen az ünnepen. Ez a szeretet árassza el családi otthonainkat, forrassza egyetlen nagy családdá gyülekezeteinket. Isten szeretetének üzenetével köszöntjük magyar népünket s ebben a szere- tetben bizakodva könyörl^wcmyi üJwzIéfcl giink békességet a világ népeinek. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek ... !“ Isten szeretete abban van, hogy szent Fia emberré született a Názáreti Jézusban. „Isten testvé-1 rünkké lett, húsunkból, vérünkből való. Nem angyaloké lett tehát e nagy tisztesség, hanem a miénk, embereké. Isten nagyobb dicsőséget adott nekünk, mint az angyaloknak, hiszen emberré lett s nem angyallá.“ (Luther Márton) — Indítson fel minket Isten em- berszeretete minden ember szeretetére, abban, aki által Ö szeretett minket: a Jézus Krisztusban. Dr. Vető Lajos 10 éves püspöki működése Az Északi Egyházkerület presbitériumának ülése köszöntötte püspökét D. dr. Vető Lajost, az Északi Egyházkerület püspökét tíz esztendővel ezelőtt, 19-43. december 22-én iktatták be püspöki hivatalába Nyíregyházán. Az elmúlt tíz esztendő egyházunk .életében döntő jelentősélű volt. Egyházunk új útra lépett s ezen az úton.úgy jár, hogy közben vallja: az egyháznak van helye, szolgálata és mondanivalója a szocializmusban. Az új úton való elindulásban és ebben ?i döntő felismerésben nagy szerepe van D. dr. Vető Lajos püspöknek. E cikk kerete szűk ahhoz, hogy D. dr. Vető Lajos püspök tíz esztendős munkásságát méltassa. Itt csak hírt szeretnénk adni arról, hogy az Északi Egyházkerület presbitériuma december 9-én tartott ülésén fel- köszöntötte a püspököt a jelentős jubileum alkalmával. A presbitérium is leszögezte, hogy e jubileum kellő méltatása az egyházkerületi közgyűlés, feladata lesz. De ugyanakkor kifejezte, hogy a tanácsülés sem mehet el észrevétlenül a jubileum mellett. Az egyházkerületi presbitérium nevében Halász Béla esperes köszöntötte a jubiláló püspököt. Beszédében többek között a következőket mondotta: Nem embereket kívánunk dicsőíteni, hanem Istennek emberek életén és szolgálatán keresztül megmutatkozó nagy kegyelmét akarjuk megköszönni. Püspök úr szolgálatában több ajándékot kapott Istentől egyházunk és hazánk. Először is azt a teológiai szemléletetr amely Püspök Űr minden igehirdetését, tudományos munkásságát és’ egyházkormányzati cselekvését áthatja. Ez pedig az, hogy a keresztyén embernek Jézus Krisztus példája és tanítása nyomán benne kell élnie a valóságban. Ezt a tanítást, amelyik kijelöli a keresztyén ember útját és feladatát abban az új világban. a szocializmus világában, amelyben a mi magyar népünk is dolgozik és él — könnyen vállalhatjuk, mert Jézus Krisztus tanításán, Isten igéjének igazságán alapszik. Ez a teológiai szemlélet tük- I röződik új egyházi törvényeinkben, amelyek megalkotásában Püspök úr jelentős szerepet vitt. Egyházi és nemzeti szempontból egyaránt történelmi szerepet és feladatot vállalt Püspök Űr, amikor kapcsolatot keresett és épített fci püspöktársával együtt a szlovákiai evangélikus egyházban. Évszázados gyülőlségnek és gyanakvásnak. vetett ezzel véget. . Püspök Űr az elmúlt tíz év alatt állandóan ébren tartot- ta bennünk nemzetünk iránti hazafias kötelességtudatunkat, valamint az egész emberiség iránti felelősségünket. Hogy ma a békemozgalom egyházunkban valóban minden lelkész lelkiismereti ’ kérdése lett, az jórészt Püspök úr következetes és meg nem alkuvó bizonyságtételének is köszönhető. Köszönjük Püspök Űr em- berszeretetét is. Tanúságot tehetek, hogy soha senkivel szemben nem táplált haragot, gyűlöletet, vagy rossz akaratot. Amikor egy esztendőre kivált egyházunk vezetéséből, soha sem hallottunk akkor sem mást ajkáról, mint: gondoljunk mindig drága egyházunkra és hazánkra. Hadd biztosítsam Püspök Urat, - hogy számíthat továbbra is szeretetünkre és szolgálatunkra — fejezte be köszöntését az egyetemes presbitérium nevében Halász Béla esperes. * Az egyházkerületi tanács jegyzőkönyvbeni köszönte meg püspökének sok fáradsággal járó áldozatos munkáját és kérte, hogy ezután is főpásztori hűséggel és nagy szeretettel töltse be hivatását. A tanács a püspök életére, további működésére Isten gazdag áldását kérte. Hirdetek NEKTEK... „Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, ime hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Ür Krisztus Dávid városában”. Lukács 2, 10—11. Ezen a kis „nektek” szócskán ujjongnunk kellene. Mert nem holmi fa- tuskónak, vagy köveknek mondja ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy-kettőnek, hanem az egész népnek. Mit kezdjünk hát vele? Kételkedjünk továbbra is az Isten kegyelmében? Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nekem szegény bűnösnek e drága kincshez nincs jogom? De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ö azonban ember fia lett. Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem a miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lei; emberré, Úgy ülik hát» hogy. Inkarnáciú Testté lett... Karácsonykor az lett nyilvánvalóvá, hogy Isten jól ismeri az embert. Tudja az emberi szív titkát: nem elégíti meg az embert sohasem igazán v a 1 a- m i, mindig csak valaki. Tudjuk mi ezt valamennyien. Tudja ezt a kisgyermek. Ha az édesanyja után sir, nem lehet megvigasztalni azzal, hogy az édesanyjáról beszélünk neki, sem az anyaság szép eszméjével, vagy híres neves édesanyák történetének elmondásával. Neki az édesanyja kell! Valaki. S ha édesanyja kézbeveszi — elhallgat. Tudják ezt a szülők is, akiket Isten gyermekkel ajándékozott meg. Már azelőtt is bizonyára kaptak ajándékokat, de mik voltak ezek ahhoz képest, aki fölé most odahajolhatnak, s aki visszamosolyog, aki még hasonlít is rájuk: a gyermekük. Valaki. Tudják ezt a szerelmesek is. Lehet, hogy sokféle értékük van, de szívüket nem elégíti meg most semmi, csak a másik,, a partner, a jövendőbelijük, akit szeretnek. Valaki. Tudja ezt a messzi idegenbe szakadt ember is, aki szerettei fényképet nézegeti. Nézi sokáig, de hiába nem akarnak megelevenedni, nem szólalnak meg, pedig minden vágya az, hogy bárcsak kilépnének a képből, hogy magához ölelhetné, hogy megszólíthatná őket. Mert nem elég a kép. Az a valaki kellene akit ábrázol. Valaki. Tudja ezt az Úristen is. Éppen ezért történt karácsony. Isten kilépett a képből. Beszélő emberré lett. Az Ige testté lett. Karácsonykor nem nagy gondolatokat, nem új eszméket hirdet az Isten, karácsonykor testté lett az Isten. Ismeri a mi titkunkat. Ezért nem valamit adott, hanem Valakit, akivel megelégedhet az emberi szív. Torkunkban dobog a szívünk, hitre gyúllad a lelkünk, ha egyszer ezt meghalljuk és megértjük. Ez az inkarnáció csodája. Lakozott mi közöttünk... Isten nem várta meg, míg az emberek szentek lesznek, míg mindenki megjavul, míg minden szenny eltűnik a földről, míg csupa jó emberből áll az emberiség, — erre hiába is várt volna —, hanem közénk jött, emberek közé, bűnös, elesett és mindig újra esendő, hazugság(Folytatás a 2. oldalon) örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: „Született néktek a Megtartó”. Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz embernek angyal az égből? S ujjongó angyalezrek biztatnak, hogy mi is örvendezzünk s hálával vegyük e nagy kegyelmet. írjuk hát a „néktek” szócskát lángbetűkkel a szívünkbe s Megtartónk születését fogadjuk örömmel. Mennyből jővén az angyalok rőlük haliák a pásztorok, logy egy kis gyermek született, Amint nektek igértetett. I jf T .ni Ili»»* t