Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-11-30 / 48. szám
Egy gyülekezet — sok kérdés Az első korintnsi levél A csúcsra érkeztünk. A levél 15, fejezete olyan magaslat, amelyhez hasonló kevés van a Bibliában. Hatalmas kitekintés nyílik róla. Innen valóban messzire lehet látni. Ebben a részben sem elvont fejtegetést találunk, hanem a gyülekezet valóságos problémájára adott feleletet. Akadtak Korintusban keresztyének, akik nem hittek a holtak feltámadásában. Ez a kétely azonban a keresztyén hitet alapjaiban támadja meg, s ezért az apostol lenyűgöző gondolatmenettel veszi fel vele a beszélgetést. Először is nyilvánvalóvá teszi, hogy Krisztus feltámadása sokak által tanúsított, megdönthetetlen tény. ö maga is beleáll — ha nagyon alázatosan is — a feltámadás tanúinak sorába. A damaszkuszi úton, egy különös vízióban, az élő Krisztussal találkozott. Krisztus feltámadásából pedig egyenesen következik a halottak feltámadása. Jézus első a sorban. A friss tavaszi hajtás, amely után majd jön a dús lombfakadás. Az Ö feltámadását és a holtak feltámadását csak együtt lehet hinni, egyik a másik nélkül csonka, értelmetlen. De mi is lenne, ha a feltámadás gondolatát kikapcsolnánk a keresztyén hitből? — kérdezi. Alapjaiban rendülne meg az egész. Mert a bűnbocsánatnak az adja meg a bizonyosságát, hogy Krisztus nemcsak meghalt értünk, hanem fel is támadott — máskülönben ő nem más, mint fel. Ennek a testnek — amelyben itt élünk a földön — a sorsa az enyészet. A feltámadáskor mennyei létformát nyerünk, amelynek bűníelenség, örökkévalóság és istenszerűség az ismertető jele. Éppen ellentétben a földi testtel, amely bűnös, múlandó és emberi. A nagy távlatok hegycsúcsán sem feledkezik meg az apostol a mindennapi életről. Megint csak a hétköznapokhoz tér vissza. Azt mutatja meg a záró mondattal: milyen végtelenül nagy jelentőséget kap a feltámadás felől nézve az egyszerű keresztyén szolgálat. Nem hiábavaló, mert az örökkévalóságot építi. A feltámadás kérdése a mai keresztyén ember számára még nehezebb probléma. A természettudományos gondolkozás — nagyon helyesen — lehetetlenné tesz minden naiv elképzelést a halálban szétbomló test bármikori regenerációjáról. Ez számunkra aláhúzza a bibliai igazságot, amit a középkori magyar prédikátor hirdetett temetési beszédében: Bizony, por és hamu vagyunk. De annál csodálatosabb lesz így, amit az Apostoli Hitvallásban vallunk: „hiszem a test feltámadását”. A temetőik hantjai között Istennek eljövendő, emberi felfogóképességünket messze meghaladó teremtő beavatkozására várunk,, amikor a holtak — akiknek nevét Isten emlékezete őrzi — új, mennyei testet kapnak. A levél záró fejezete következik. Krisztus ügye és a keresztyén személyi kapcsolatok szorosan összetartoznak. Kicsiben kibontakozik itt előttünk a „szentek közössége”, amely átfonja a világot. Piál Efezus- ból ír, ahol még maradni akar, mert a missziói munkának nagy lehetőségei nyíltak meg előtte. A távoli Jeruzsálem is felbukkan az olvasó szeme előtt: az ottani ősi keresztyén gyülekezet nagy szegénységben él, a korintusi hívek adományait kéri Pál a számukra. Azután újabb missziói útiterv kerül elő, amelynek során Ko- rintuson is átutazik és hosz- szabb időt, talán az egész telet ott tölti a gyülekezetben. De nemcsak ügyek, hanem nevek is felbukkannak. A ko- rintusiak szeretetét kéri Pál egyik odaérkező munkatársa számlára. Örül a korintusi küldötteknek, hogy elhozták a gyülekezet levegőjét. Megemlékezik egy családról, amely az elsők között lett keresztyénné és most is szeretetszolgálatban fáradozik. De nem folytatom, mindenki fellapozhatja a 16. fejezetet és megláthatja, hogy a keresztyén testvéri közösség valóság lehet távolságon át is. Miközben leteszi kezéből a mai olvasó az első korintusi levelet — hiszen végére érkeztünk —, szeme előtt megjelennek közeli és távoli keresztyén arcok, azután a világ keresztyénségének kicsi és nagy ügyei, s úgy érzi: az egyház végtelen mezején olyan közel van hozzá minden és mindenki. Veöreös Imre nagy hitető, aki maga is belebukott tragikusan a vállalkozásába. Ha nincs feltámadás, csalóka illúzió az egész keresztyén élet. Olyan délibábnak — az örökéletnek — a kergetése, amely éppen akkor foszlik semmivé, amikor odaérünk. Ha a síron tűi nincs semmi, akkor kár minden áldozat és fáradtság Krisztus szolgálatában! Sőt, felesleges minden keresztyén lemondás és önfegyelmezés is — inkább élvezzük ki az életet. Pál szavaiból kiderül, hogy a feltámadás-hit a keresztyén gondolkozás döntő tengelye. Ha a tengely eltörik, megreked a kocsi. Ha a feltámadás fénye kialszik, egyszerre végtelen sötét, reménytelen lesz a keresztyén hit világa — akkor valóban nem érdemes keresztyénnek lenni! Pál azonban nemcsalk virtuóz gondolkodó, hanem megértő lelkipásztor is. Lehajol szeretettel a feltámadást értelmével elfogadni nem tudó, kételkedő emberhez, és segít neki hinni. Ezért folytatja gondolatait: Senki ne képzelje úgy a feltámadást, mintha földi testünkben támadnánk NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 2, 10. — Az Istenben bízó ember örömteli életet élhet, mert az Ür kegyelmes. KEDD: — Ézs. 25, 1. — Csak a magasztalás és a dicséret szavával fordulhatunk Urunkhoz. SZERDA: — Zsolt. 119, 66. — Az Isten tudománya a hit tudománya, az Ö kegyelméből ez a miénk lehet. CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 43, 11. — Az ádvent hirdeti nékünk a Szabadító érkezését, akit maga az Űr küldött. PÉNTEK: — Zsolt. 38, 6. — Aki ilyen Szabadítót küldött nékünk, annak kegyelme felmérhetetlen. SZOMBAT: — Péld. 11, 11. — Hit által igazíttatunk meg, igaz voltunk pedig kihatással van a mi életünkre és másokéra XSi Új irányzat a buddhizmusban A buddhizmus a legújabb időkben igen erősen alkalmazkodik a keresztyénséghez. Tekintve, hogy a buddhizmus nem ismeri a feltétlen igazság fogalmát, nem esik nehezére a keresztyén vallásnak, számára használhatónak vélt, elemeit önmagába felvenni. Némely buddhista pap prédikációja feltűnően hasonlít valamely keresztyén prédikációhoz. A buddhista vallás egyik vonását, a minden teremtménnyel .való együttérzést, elegyítik a keresztyén irgalmasság gondolatával. Átveszik az egyházi munkamódszereket is, szeretetotthonokat létesítenek, , vasárnapi iskolát indítanak, sőt egyes keresztyén énekeket is átvesznek, Jézus nevét Buddháéval cserélve ki. Sőt Jézus nevének használatától sem riadnak vissza s egyes papok Jézus-Buddháról beszélnek. ádventi áhítat rendje Ezt az istentiszteleti rendet az egyik németországi egyház- kerület liturgiái bizottsága állította össze. Fordításban közöljük, azzal a szándékkal, hogy ádventi istentiszteletek tartásában segítséget nyújtsunk gyülekezeteinknek s főként szórványhíveinknek. Alkalmas ez a rend arra is, hogy szórványban, lelkész szolgálata nélkül a családi közösség használja. Ebben az esetben a lelkészi szolgálat részeit a családfő olvassa fel. Kezdő imádság és ének: Lelkész: Készítsük az Úrnak útját, az Úrét, aki jő, hogy megítélje a földet jogossággal és a népeket igazságával. Készítsük alázatossággal az Úrnak útját. Imádkozzunk: Szálljon imádságunk Hozzád Urunk s szálljon reánk a Te irgalmasságod. Tiéd a nap és tiéd az éjszaka. Ha elmúlik a napnak világossága, fé- nyeskedjék nekünk a Te igazságod. Adjál nékünk éjszakai békességet s művedet vidd teljességre az örökkévalóságban mirajtunk. Készíts el minket, hogy készek legyünk elfogadásodra. Ámen. Gyülekezet: Zsoltárimádság: A Sionrló, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat. gassuk az evangélium izenetét a jövendölés beteljesedéséről. Ezután következhet egy énekvers és esetleg írásmagyarázat. Üjabb énekvers után következik az áhitat befejezése. Lukács evangéliuma 1. részének 46—55. verseit olvassuk, Mária magasztaló énekét. Ezután közös imádság következik. Úristen, mennyei Atyánk, magasztalunk Téged, hogy Fiadat a Jézus Krisztust a világba küldötted s Őbenne minden ember gondját felvetted. Hála neked, hogy nem tekinted szívünk keménységét és hűtlenségünket, s hozzánk jössz igédben és szentségeidben. Urunk, ne vond meg kegyelmedet tőlünk, hanem újítsd meg egyházadon és építsd közöttünk országodat. Töltsd meg az evangélium szolgáit az igazság, a szeretet és az erő leikével, hogy örömmel hirdessék üdvösségedet és tisztaságban éljenek. Plántáld igéddel a hitet szíveinkbe, hogy félelemben járjunk előtted. Ébreszd fel, akik elaludtak a bűnben, új életre. A magúikban megelégedetteknek mutasd meg szegénységüket. Térítsd vissza a hűteleneket. Erősítsd a gyengéket, vigasztald a szomorkodókat, segítsd győzelemre a bűnnel viasko- d.ókat, őrizd meg a híveket. Elkezdett munkádat vidd véghez mibennünk. Jöjj és ne hallgass. Tiéd a dicsőség örök* ké! Lelkész: Ó, Isten bölcsessége a ma* gasságosnak igéje, mely kezdet és a vég s mindent igazgat hatalommal és szelídséggel. Jöjj s vezess minket a jó útra. hogy bölcsek lehessünk. Gyülekezet: Igen, jövel Uram, Jézus! Lelkész: Ó Urunk, néped vezére, ki megjelentél az égő csipkebokorban és szólottái prófétád szájával, jöjj és vezess minket kinyújtott karral. Gyülekezet: Igen, jövel Uram, Jézus! Lelkész: Ó fényes hajnali csillag, jel minden népek előtt, néked hódolnak a királyok s téged keresnek a pogány ok. Jöjj és válts meg minket s ne késsél. Gyülekezet: Igen, jövel Uram, Jézus! Lelkész: Ö mennyország kulcsa, Isten házának királyi pálcája, te aki felnyitsz és bezársz, jöjj s vezess szabadságra minket. Gyülekezet: Igen, jövel Uram, Jézus! Csendes imádság, mely így fejeződik be: Urunk, könyörülj, Krisztusunk irgalmazz, Urunk könyörülj! Miatyánk. Áldás: Áldjon meg és őrizzen meg minket a mindenható és irgalmas Isten, Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen. Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók. Hadd menjen be a dicsőség Királya. Kicsoda ez a dicsőség Királya? Az erős és hatalmas Ür. Dicsőség legyen az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben volt, úgy most és mindenkor és öröktől fogva mindörökké. Ámen. Igeolvasás: Ádvent I.: Zof 3,14—20; Mt 11,25—30. Advent II.: Mai 3,19—24; Mt 24.1— 14. Advent III.: Ézs 40,1—S; Mt 3.1— 12. Advent IV.: Ézs 7,10—16; Mt 1,18—24. Az ószövetségi igéket így lehet bevehetni: hallgassuk a próféta jövendölését az eljövendő Úrról, az evangéliumi igék olvasását pedig így: Hall— Örömmel készekkel és iratterjesztések hogy a Keresztény Énekeskönyv új kiadása megjelent. Ára 40,— Ft. Megrendelhető iratterjesztésünkben, készpénz- fizetés ellenében. Kérjük azokat a lelkészeket, akik már megrendelték az Énekeskönyvet, hogy azoknak árát — levonva belőle a 10 százalékos iratterjesztési kedvezményt —, a Sajtóosztály 220 278—VIII. számú csekkszámláján fizessék be, feltüntetve a csekken az összeg rendeltetését. Kérjük, hogy az Énekeskönyv árának beküldésével együtt adiák fel a kiküldendő Énekeskcnyv- esorrtagok portóját is. A portó összege: 20 db. Énekeskönyvig: 5,— Ft: 30 db-ig 6,— Ft, 49 , db-ig: 7,—Fi, 50 db-ig: S,—Ft. | — Az 1959. évi Evangélikus Naptárra és Útmutatóra rendeléseket imtterjesztésünk felvesz. A Naptár ára 10,— Ft, az Útmutató ára: 8,— Ft. Irat- terjesztések 10 százalék ked* vezményt kapnak. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 20412—VITI. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. A Sajtóosztály Uízci közöljük a lel- a gyülekezeti vezetőivel, VP 02us példázatai 8. A szőlőmunkások Az évek gyorsan elfutottak. Mel- ki fiai felnövekedtek. Férfiak lettek. Amikor Simon, a legfiatalabb betöltötte a 16. évet, a három 'testvér egy időre elhagyta a meleg családi otthont. Elindultak munkát keresni. Egy szép napon, kora reggel, amikor még a felkelő nap első sugarai készültek elűzni az éjszaka homályát, mondott búcsút a három fiú édesanyjának. Melki egy darabig velük ment, azért, hogy búcsúzkodás közben még néhány jó tanácsot adjon nekik. Amikor a falu utolsó házát is lehagyták már, megállt és így szólt fiaihoz: — Örömnap legyen az a nap, amikor legközelebb látni fogjuk egymást! Búcsút mondva fiainak, egy kis ideig még kísérte őket tekintetével, azután elindult hazafelé. Amikor a nap már magasan járt az égen, s a nagy meleg miatt fárasztó volt a gyaloglás, egy árnyékos nagy fa alatt lepihentek a testvérek. Mindegyik elővette tarisznyáját, enni kezdtek. Este lett, amire egy nagy faluba érkeztek, mely a Kapernaumba vezető karavánút mellett feküdt. A faluba érve összetalálkoztak egy pásztorral, aki hazafelé terelte a nyáját. Beszélgetésbe elegyedlek vele. Afelől faggatták, hogy hol van szükség három erős munkásra. — A szőlőkben most szükség van sok munkás kézre — mondotta a pásztor. — Kora reggel menjetek ki a térre. Várakozzatok ott a kút mellett s bizonyosan kaptok munkát. A testvérek úgy tettek, amint a pásztor tanácsolta. Éjszaka meghúzták magukat a falu szélén, a kert alatti fák lombja alatt. S kora reggel, alighogy szürkült, már ott is voltak a téren. Alig várakoztak pár percig, a teret betöltötte az élet lármája. Egy pásztor nyáját terelte ki a mezőre. A bárányok bégettek, a falu kutyái csaholva követték őket a falu széléig. Asszonyok jöttek a kúthoz, fejükön hozva agyagkorsójukat. Hangos szóval köszöntötték egymást. A tér egyik sarkában férfiak gyülekeztek. Egy kékruhás ember járkált közöttük, s evvel is, avval amikor elhagyta a teret. A tér közepén pedig az árusok gyülekeztek. Kosaraikban kenyér, gyümölcs. Amint kipakoltak, hangos szóval kezdték hívogatni a vevőket, kínálhatva portékájukat. Jákob, L évi és Simon kíváncsi szemekkel figyelték mindezt. Mindig volt valami új látnivaló. Észre sem vették, hogy elszaladt az idő. Amikor már fél nap elmúlt, Jákob szólalt meg: — Ügy látszik, senkinek sincs szüksége ránk. — Mit fogunk mi csinálni akkor, ha senki nem fogad fel minket? — folytatta Lévi. — A pásztor azt mondotta, hogy ide jöjjünk — mondotta Simon. Késő délután lett, de a testvérek még mindig nem kaptak munkát. Bizony már csüggedni kezdtek. — Legjobb lesz, ha folytatjuk utunkat Kapernaum felé. Ott biztosan kapunk munkát — mondotta Jákob. — Nézzetek csak oda a tér szélére — mondotta Simon. — Azt a kékruhás férfit többször is láttam ■ma. Valahányszor megjelent itt a téren, szóba elegyedett a munkára váró emberekkel, majd néhányan követték öt. Talán szőlősgazda lesz. A kékruhás ember hamar végzett néhány emberrel, megint elment. Olyan gyorsan, hogy nem lehetett utána menni s kérdezősködni tőle. Miközben a távolba néztek a távozó emberek után, egy öreg férfi jött melléjük. Kutatva végigmérte őket, majd így szóDt: — Fiatalság és erő az Úristen ajándéka! Ti sohasem hallottátok az atyák példabeszédét: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő utait és légy bölcs”? — Félreismersz minket — mondotta Jákob. — Nem vagyunk mi henyélő emberek, ingyenélő novlo- pók. Mi dolgozni akarunk Azért jöttünk ide. De senki nem fogadott meg minket. rrr. Kedves gyermekeim! mondotta az öreg. — Józsua, Eli fia, akinek nagy szőlője van, itt járt a téren és a nap minden órájában munkásokat keresett. Mind az, aki csak dolgozni akar, elmehet az ő kertjébe. — Az a kékruhás férfi volt az? — kérdezte Lévi. — Mi láttuk őt, de nem ismertük. Az öreg reszketős kezével a tér szélire mutatott. — Ott, a mellett a fal mellett gyülekeznek azok, akik dolgozni akarnak. Menjetek oda! Talán a szőlősgazda még egyszer kijön még. Ha el akartok menni az ö szőlőjébe, akkor oda kell menni, ahol ő az embereket keresi. Itt a nagy lármától nem halljátok a hangját. A testvérek elindultak a piactérnek arra a részére, melyet az öreg mutatott. Nem sok idő volt hátra estéig. Egyszer csak megint megjelent a kékruhás ember. — Miért állítok itt ti dologtalanul egész nap? — kérdezte. — Azért, mert senki sem fogadott fel minket — felelték a test- viérek. — Nem tudtuk, hogy hova kell menni munka után. — Gyertek, dolgozzatok az én szőlőmben! Csak egy óra volt hátra a napból, a megszokott munkaidőből. Jákob, Lévi és Simon nagy örömmel láttak a munkához. Mikor este lett, a szőlősgazda magához hívatta vincellérét és ezt mondta neki: — Hívd elő a munkásokat és add meg a nekik járó bért. Adj mindegyiknek teljes napi napszámot. Kezdd azokkal, akik legutoljára jöttek. A vincellér belefújt kürtjébe. A munkások erre abbahagyták a munkát, s gyülekezni kezdtek a kert közepében. Elsőnek Melki fiait szólította a vincellér. Mindegyik megkapta az egész napi napszámot. Meglepetten néztek egymásra. Csodálkoztak a többiek is. Egy meg is szólalt a munkások közül: — Ezek egész napi napszámot kaptak? Milyen sokat fogunk akkor kapni mi, okik egész nap, kora reggeltől fogva itt dolgozunk. Folytatódott a pénzkifizetés. A szőlősgazda is ott állt a közelben és nézte, hogy az emberek miként veszik át a pénzt. Mindegyik megkapta a napi bérét. Legvégül vették fel a bérüket azok, akik legelőször jöttek. Közülük az egyik bosszúsan, haragvó tekintettel megszólalt: — Te igazságtalan vagy! — mondotta a szőlősgazda felé fordulva. — Azoknak, akik csak egy órát dolgoztak, ugyanannyit adtál, mint nekünk, akik egész napon át dolgoztunk. A szőlősgazda. Józsua odalépett ekkor a haragvó férfi elé és ezt mondta‘ — Barátom! Semmi igazságtalanságot nem csináltam. Te egy napi napszámban egyeztél meg velem. Ezt meg is kavtad. Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsóknak is any- nyit akarok adni, mint az elsőknek. Nem csinálhatom azt a pénzemmel, amit akarok? Gonosz szemmel nézel ream, mert én ió vagyok? Este Melki fiai n viactéren ösz- szetalálkoztak avval az öreggel, aki útbaigazította őket. Elmondták neki, hogy mi történt a szőlőben. (Svédből: F. Z.)
