Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-11-30 / 48. szám
ÍÖU URAM, VÁRLAK... Künn sűrű novemberi kőd ülte meg a háztetőket. Az utcai lámpák fénye csak alig- alig töri át a ködös esti homályt. Az erdő felől néhány fiú jön sietős léptekkel. De mi ez? Nini, fenyőágakat szorongatnak a hónuk alatt!? Vajon mi szükségük rá? Hol van még a karácsony? Az egyik házban már szorongva várják őket. Nagy meglepetésre készülnek a gyerekek. Vasárnap Kliárl néni felhívta figyelmüket a közelgő ádventre. Tavaly a gyermek-bibliakörben csináltak fenyőágakból egy ádventi koszorút, most már maguk is el tudják készíteni. Titokban több koszorút akarnak csinálni. Hadd legyen mind- annyiuk otthonában ádventi örömöt hirdető fenyőkoszorú. A gyerekek egyetlen bizalmasa, a nagymama már elkészítette a szükséges szerszámokat. Körülülik a nagy asztalt és megindul a munka. Egy nagyobb fiú fontoskodva kiabál: „Nagy ágat keressetek váznak!’’ Erre erősítik aztán az apró ágakat és a két végét összekötik. Péter hozott otthonról egy egyenlőszárú keresztet. E köré erősíti a nagy ágat. Nem egyforma ügyességgel, de egyforma lelkesedéssel dolgoznak a gyerekek. A leányok fehér szalagokat kötnek a kész koszorúikra, azok tartják majd, ha felakasztják a lámpára. Végül mindegyikre négy gyertya kerül. Amikor csendesebben folyik a munka, megkérik a nagymamát, meséljen valamit nekik. „Hát hallottatok-e már az ádventi szokásokról?" „Nem! Csajc a koszorúról! Tessék mesélni róluk!" „Némely házban ádventben az ádventi csillag emlékeztet Jézus születésére. Ezt is a lámpára erősítik, Különböző nagyságú papírtQlcsérből készül. Az ádventi csillag fénye mindennap figyelmzetet Ézsai- ás ■ próféciáira ... a nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földében lakoznak, fény ragyog fel fölöttük...” — olvassa a bibliájából a nagymama. tyák fénye arról beszél, hogy Isten Fia mint világosság jött a világra. Nélküle a sötétben tapogatóznánk. „Ö pedig kihívott minket a sötétségből az Ö csodálatos világosságába.” Kezükben szorongatják már óvatosan, féltve ki-ki a maga koszorúját, csillogó szemük arról árulkodik, hogy szívüknek is új titka van. Advent első vasárnapján ismét sűrű novemberi köd ülte meg a háztetőket. Az utcai lámpák fénye csak alig-alig töri áit a ködös esti homályt. Egyik-másik házból mégis valami különös, új fény szivárog. Az ádventi koszorú első lángja világít. Gyönge, pislákoló fénye most is Isten szereteté- nek új diadaléról beszél. A gyerekek arca örömtől sugárzik, szüléik arcáról eltűnik a gondredő. Az öregek és betegek most erősek és bizakodók. Hová lett a halálfélelem szívükből? Itt is ott is felhangzik az ádventi ének: „Ó jöjj, ó jöjj, Naptámadat, és hozd vigasztalásodat Űzd el a sötét éj ködét, és vesd el minden félelmét, Meglásd, meglásd ó Izrael, Megszületik Immánuel.“ Szita Istvánná Új perikoparend egyházunkban A Krisztusról szóló hír ősforrása az Üjtesíamentom, sőt tágabb értelemben az egész Szentírás. Minél többet akar valaki megtudni Jézus Krisztusról, annál több részletet kell olvasnia a teljes Bibliából. Voltak és vannak emberek, akik az első betűtől az utolsóig tudakozzák az Írásokat, méghozzá nem is egyszer, és nem futtában. Az ilyenek számára egyre erőteljesebb vonásokkal rajzolódik ki Jézus Krisztus alakja és szólal meg boldogító, üdvözítő Üzenete. A perikoparendek csak szükségmegoldások. Azokon akar segíteni, akik nem tudják vé- gig-olvasni a bibliát még egyszer sem. A „perikopa” szó is jelzi ezt. Hasonlóról van szó, mint amit manapság az „újság-tördelésen“ értenek: úgy osztják be a meglevő híranyagot, hogy legalább a legfontosabb mondanivaló megszólaljon. Az ősegyháztól kezdve, májainkig sok perikoparendet állítottak össze. Ez azért van, mert egyik sem tudja nyújtani a teljességet, viszont egyik igyekszik kiegészíteni a másikat. Magyarországi egyházunk ennek megfelelően, évenként váltogatja a különféle igehirdetési rendeket. A most kezdődő egyházi esztendőben a Németországi Szász Evangélikus Egyház perikoparendjét fogjuk olvasni és hallani templomainkban. Ezt 1810-ben állították össze. Kevésszer vették elő egyházunkban, de talán éppen ezért új színekkel, újabb vonásokkal és megraga- dóbb hangokkal teszi teljesebbé a Krisztusról és Magától a Krisztustól érkező hírt és boldogító üzenetet. Csonka Albert Aztán az ádventi házikóról húszéit, ami Betlehem jelképe ádventben. Annyi kis ablaka van, ahány nap van advent első vasárnapja és karácsony között. Az ablakok mögött bibliai versek vannaik átlátszó papírra írva. Mindennap egy- egy ablak nyílik meg, és a rajta levő ige, a házikóból kiáradó gyertyafény hirdeti: közel az Isten. Beteljesedik az ígéret: „Az ige testté lett.” Isten vigasztalja így a sötétben és bűnben tévelygő embert. Lassan elkészülnek a koszorúk, a gyerekek csendben figyelik nagymama szavait. Most végül őket vizsgáztatja, tudják-e a koszorú jelentését? Pali emlékszik, hogy mondta Kllári néni, Jézus győzelmét hirdeti, az a Jézus jön, aki meggyőzte a világot. „Mért van négy gyertyája?" Kórusban kiabálják: „A négy ádventi vasárnap miatt.” Azt megint a nagymamának kell megmondania, hogy a gyér- 1 ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN November hó 30-án Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén András dr., de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Friedrich Lajos. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Korén Emil, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Harmati Béla teol. Üllői u ?4. de. fél 10 Dedinszky Tamás, de. 11 Grünvalszky Károly Rákóczi u. 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky János. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Molitórisz János. Utász u. 7. de. 9 Takács József. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Takács József. Zugló. de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de. fél 12 Karner Ágoston. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 9 (gyerm.) Szabó István, de. 10 (úrv.) Pásztor Pál. Soroksár-újtelep de. fél 9 Pásztor Pál. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kis- tcmplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tótn-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 ifj Zászka- liczky Pál teol. de. 11, Várady Lajos, du. 5, Szeretetvendégség, du. 7 Benes Miklós dr. Toroczkó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 (gverm.) Komjáthy Lajos, de. 10 Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 zenés áhítat, Bencze Imre. Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 9 Csonka Albert. Pest- hidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Bottá István. Németvölgyi u* 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11 Schreiner Vilmos. Albertfalva de. 7 Schreiner Vilmos Nagytétény du. 3 Schreiner Vilmos. Csillaghegy de. fél x0 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 6. Gyülekezeti hírek — Advent első vasárnapján az oltáríerítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: I Tim 1,15.; szószéki igéje: Lk 1,67—69. — Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának felkérésére az Országos Lelkészi Munkaközösség november 25-én teológiai konferenciát rendezett a Deák téren, amelyen előadást tartottak: Prőhle Károly, dr. Nagy Gyula és dr. Ottlyk Ernő teológiai tanárok, valamint Hafenscher Károly lelkész. A konferencia ismertetésére visszatérünk. — A pestlőrinci gyülekezet november 23-án, halottak vasárnapján szeretetvendégséget rendezett, amelyen Kuthy Dezső ny. püspök tartott előadást a halálról és az utolsó ítéletről. A műsort a gyülekezet ifjúsága szolgáltatta. — A tatabányai gyülekezetben november 19—23-ig igehirdető sorozatot tartott Garami Lajos egyházasdengelegi lelkész. A gyülekezet november 23-án — temploma felszentelésének 20. évfordulóján — szeretetvendégséget rendezett. — A gyóni gyülekezet, egyházközsége megalapításának 175. évfordulója alkalmából hálaadó ünnepséget rendez. November 24—29-ig minden nap du. 6 órakor igehirdetéssorozatot tartanak „A szentek gyülekezete” címen, Szuchov- szky Gyula, Sáfár Lajos, Kimar Jenő, Friedrich Lajos és dr. Murányi György szolgálatával. November 30-án az ünnepi istentiszteleten Káldy Zoltán püspök hirdeti az igét. A délutáni templomi ünnepélyen Káldy Zoltán püspök, Detre László espereshelyettes és a Lutheránia kis énekkara szolgál. — A Budapest—Rákóczi úti szlovák egyházközség november 30-án. délután 5 órakor szeretetvendégséget rendez, amelyen dr. H. Gaudy László tart előadást. — A felsőpetényi gyülekezet temploma belsejét hívei áldozatkészségével és több nógrádi gyülekezet segítségével 23 000 forintos költséggel megújította. A megújított templomban november 12-én Gartai István esperes szolgált, november 17-től 19-ig pedig Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész tartóit igehírdetéssorozatot. — CSALÁDI HÍR: Balogh Károly, a büki gyülekezet hűséges presbitere, lapunk buzgó olvasója elhunyt. — Idősebb nyugdíjas nő szerető otthont keres díjazásért. Válaszokat 151—193 telefonszámra kér. — Eladó 50 kötetes Remekírók Képeskönyvtára. Cím a kiadóban. — Orgonaharmóninm, zongora javítás, hangolás garanciával. Pokorny Károly, Bp. Üjpest, Rózsa utca 59. Szénáid íz űTincpiupo mtó Dotn Advent első vasárnapja Áldott az Úr ! „Es Zakariás, az ő atyja megtelt Szfcntiétekkel és prófétáit: Áldott az Ür, Izrael Istene, mert rátekintett az ő népére és váltságot szerzett neki, és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, Dávidnak, az ő gyermekének házában, amint szólt ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által, hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket; hogy irgalmat cselekedjék a mi atyáinkkal és megemlékezzék szent szövetségéről, az esküvésről, amellyel megesküdött Aforahám- nak, a ml atyánknak, hogy megadja nekünk, hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki szentségben és igazságban ő előtte életünk minden napján. Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétájának neveztetel; mert az Ür előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, amire a bűneik bocsánata által jutnak el a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából, amellyel meglátogat minket a Naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa.” (Luk. 1, 67—79.) Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ennek az új egyházi esztendőnek nagyszerű nyitánya az ősi „Benedictus” (áldott). Zakariás pap kilép némaságából és Szentiélektől indítva, magasztos énekkel áldja az Urat. Ma sincs semmi másra nagyobb szüksége Isten népének és gyülekezetének, mint hogy megteljék Szentlélekkel, ne maradjon néma, hanem Zakariással együtt énekelje: Áldott az Űr, Izrael Istene, mert rátekintett az ő népére és váltságot szerzett neki! Áldott az Ür, mert úgy cselekedett, amint szólott ősidőktől fogva és nem feledkezett meg szent szövetségéről. Ígéretét megtartó, hűséges Istenünk van! Most is és ma is bízhatsz ígéreteiben. Az új egyházi esztendőben is legyein erőforrásod az Isten hűsége. Támaszkodj bátran, hittel igéjére és ígéreteire. Áldott az Űr, mert minden igéjével megváltásunkat készíti elő. A bűnbeesés óta Ö Maga gondoskodott arról, hogy mindig legyenek, akik a megváltás igéit hirdessék, akik utat készítsenek az ember szívéig a szabadító Krisztus számára. Ma is azért ad igehirdetőket, hogy igéje a Szentlélek erejével a te szívedet is felkészítse a Megváltó befogadására. Legyen drága alkalom számodra az ádventi időszak, hogy Isten Igéje a te életedben is utat készítsen a hozzád érkező Sza-badítónak. Áldott az Űr, mert nemcsak hűsége, hanem irgalmassága is állandó. Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös ember megtérjen és éljen. Irgalmas az ősellenség: a Sátán és bűn rabságában vergődő emberhez és szent esküvel ígért szabadítását „megadja nekünk ’. A bűn az, ami sötétségbe borítja az életünket, ami a halál árnyékának völgyévé teszi a főidet, amelyen élünk. Áldott az Ür, mert az ő könyörülő irgalmasságéból meglátogat minket a Naptámadat a magasságból. Ö a mi üdvösségünk, Ö a mi világosságunk. Ű az, akit Isten az ő nagy szeretetébol, amellyel a bűnbe és sötétségbe merült világot szereti, elküld a világ megváltására és szahadítására. Hitének látásával és erejével Öt látja és Öt ragadja meg Zakariás. Öt és azt az új világot, mely Benne és Vele érkezik. Ebbe az új világba, az üdvösség ismeretére a bűnbocsánat útján lehet megérkezni. És csak ezen az úton. Áldott az Ür, mert Akinek jövetelét Zakariás csak várta, az hozzánk már megérkezett. Akitől a szabadítást és bűnbocsánatot mint Isten könyörülő irgalmának eljövendő ajándékait reménységben sóvárogta, az az értünk meghalt és feltámadott Krisztusban már a miénk. Az új világ sem pusztán jövendők ígérete, hanem ott, ahova Krisztus nem érkezett hiába, máris valóság. Áldott az Ür, mert új életet és új világot ad nekünk. Ez az új élet félelemnélküli élet. Igéjével az ádventi vasárnapokon is erre hív az Isten. Az ellenség: a bűn és halál nem rémít többé. Ez az élet szolgáló élet. Aki eljutott a bűnbocsánat útján az üdvösség megismerésére, az félelem nélkül, szentségben és igazságban szolgál Istennek. Ez a szolgálat nem esetleges és nem időszakos, hanem folynia kell „a mi életünk minden napjaiban“. Ez a szolgálat tehát Krisztust megmutató élet. Őt kell életünkkel úgy megmutatni, mint a békesség Fejedelmét. Aki azért jött, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa. Az Istennel és az emberrel békességre jutott ember világa az új világ. Indítson mindnyájunkat erre a szentségben és igazságban való békességszolgálatra Krisztus, aki eljött, akinek fogadására előkészít ádvent, aki eljövendő hatalomban és dicsőségben. Ámen. Gádor András Az öreg ilyenkor nem merte faggatni tovább. Honnét tudja ez a gyermek, hogy ő fél? Hiszen soha nem beszélt e félelméről Anna előtt. Néha fájt valamije, — igen, a feje fájt legtöbbször s a fájdalom szinte elvette az eszét. Ilyenkor hullottak a könnyei, anélkül, hogy tudta volna. LJa Anna észrevette, hogy beteg, * ‘ lágy, gyenge kezét Izsák bácsi fejére tette s otthagyta sokáig. Izsák érezte a lágy kéz érintését és szinte látta lelkiszemeivel tovafutni a fájdalmat, ami eddig gyötörte. Még képhez is kötötte a látást. Olyan volt a menekülő fájdalom, mint egy megvert, tovairamló, lo- boncos állat, ami eszeveszetten rohan el a messzeségbe. Fejfájása megszűrni s babonás tisztelettel nézett tanítványára. Ekkor már a község lakói is azt suttogták Annáról, hogy szent. — Prófétanő — mondogatták. — Isten kegyeltje. Nem is olyan szeme van. mint más földi embernek, akinek látását megöli a messziség, hanem más. Átnéz véle a tereken, át a szellem csodálatos világába, az örök titkok birodalmába. És a lelke is más valahogyan, mint a többi leánynak. Isten felé fordult lélek s dalból szövődött talán. Ezt azért mondhatták, mert Anna gyakran énekelt, icsiny kertjükből, az illatozó rózsafák alól lengett legtöbbször éneke az ég felé. Hangja fájdalmasan áradt szét, ha Dávid fogságról szóló zsoltárait énekelte. De csengett és csattogott, ha Dávid hálaénekeit zengte. S maga is mondott éneket. Honnét vette ezeket? Ki tudná megmondani? Lelke mély kút volt, ezt suttogta róla az öreg Izsák ... Bizonyára onnét me- ríttette ki vele valaki, aki nem lehetett más, mint maga az Űr, aki azt mondta magáról): „Vagyok, aki vagyok...” Várlak Uram, már várom jöttödet Kinyitod lezárt, csúf börtönömet, Sugárúton jössz, s én megyek eléd... Így kezdődött az a vágyó és mégis ujjongó hangú ének, amit legszívesebben énekelt. Ez az ének a Megváltóról szólt, az Ádvent Királyáról, az Úrnak Krisztusáról, aki jön... — Ö. közel van már — mondotta a titkokat kereső, sóvárgó telkeknek. És sokan hittek neki. Lassanként hivő tábor vette körül. Nem hagyták magára, pedig hol volt már az erős apa? És hová szállt el már az édesanya áldott sziromlelke? S hol volt már Izsák, akit apja az ölében hozott haza a rózscillatú házba? Régen porladt már mind-mind a temetőben s a sírhalmuk is beros- kadt régen. S hol volt Anna férje, a hivő, nagyszemű Éli, akivel hét esztendőt élt együtt az ő szüzességétől fogva? Csak Anna maradt a ház lakói, a család tagjai közül s ő is túljárt már a nyolcvanadik esztendőn, nyolcvannegyedik évébe lépett éppen, amikor egyszer összehívta a falu gyermekeit és elköszönt tőlük. — Nem maradhatok tovább — bizonygatta előttük ... Jeruzsálembe kell mennem... A templomban megtalálhattok. Ha valami nagyon fáj -ektek testvérkéim, gyertek el után' -t és meggyógyítlak titeket. Az emberek, akik nagyon szerették Annát, sírtak is, kérlelték is, hogy maradjon, de hiába. Anna gyalog vágott neki a nagy útnak. Sokan el is kísérték útján ... S amíg ment, mendegélt, ezt énekelte: Várlak Vram, már várom jöttödet, Kinyitod lezárt csúf börtönömet. Sugárúton jössz s én megyek eléd .. ■ Más volt a hang, ami ezt a drága éneket mondta, mint régen, de az örömöt, ami belőle áradt, az évtizedek sem tudták megfakítani. — Eljön? Valójában hiszed Anna testvér? — kérdezte tőle egy fáradt, öreg farizeus. Anna megállt... Szemét az égre vetette és mozdulatlan maradt sokáig. Aztán úgy nézett széjjel, mint aki nem is e világon jár... Mintha senkit sem ismert volna meg többé. — Eresszetek: menni, menni kell... Sietni kell. Ő jön... A Messiás. Örüljetek! És olyan gyorsan szedte öreg lábait, amennyire csak az esztendők engedték. S ettől az időtől fogva a templomban is lakott. TTárom holdtöltén járt a templom ■ÍJL pitvarában a holdfényben, s mire a hold negyedszer is fényre érett volna: igen, akkor esett meg a nagy csoda, amiről Isten Igéje is beszél. A Megváltó megszületett. Eljött valóban. Annát e napon kereste fel éppen a falu népe. — Mikor jön el? — kérdezték a szomjas szemek és szívek. Az ajak már nem mondhatta ki szavakkal a szívek remegő, titkos kérdésére a választ, mert a templomba belépett Isten anyja: Mária. Simeon, az imás szent, futott felé. Ö tartotta magasra az egyszülöttet és könny hullott szeméből. — Az Úrnak Krisztusa — suttogta Simeon ajka. S a templom mélyéből megindult ekkor Anna is. És ő is az Úrra mutatott. Es életében talán utoljára csodálatos dalba kezdett: Krisztusra vártam, s íme, megjelent, Énekeljétek, megérkezett a Szent.., ő az, látjátok. Öt tartja a vén. Hozsánnázzatok Urunk szent színén .. Továbbra is mondta a dalt, de már térdein. S az övéi, az egyszerű emberek mellé térdelve, véle együtt énekelték. A templom megtelt fénnyel és a templom melletti egyik magas őrtoronyban ebben a pillanatban fújni kezdte kürtjét a templom kürtöse. S mintha e messziszálló kürtszó is egyetlen, világraszóló nagy csodát hirdetett volna: Örüljetek, Krisztus megszületett! JAKUS IMRE
