Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
Egy gyülekezet — sok kérdés Az első korintusi levél Pál apostol személyi tekintélyét a korintusi gyülekezetben úgy látszik néhányan állandóan tépdesték. Ez különösen is megérezhető a 4. fejezetben. Ebben a részben Pál álszerénység nélkül, de minden büszkeség, öndicséret kerülésével állitja oda a korintusi keresztyének elé apostoli szolgála- .tát. Kirajzolódik ennek döntő vonása: a hűség. Azután az emberi véleményektől való függetlensége, sok terhe, fáradsága, lenézettsége is. Egészen meleggé válik az apostol hangja, amikor mint édesapa gyermekeihez szól hozzájuk, és emlékezteti őket arra a különös, páratlan kapcsolatra, amelyben egyedül vele vannak: ő volt a hitre juttatójuk. „Ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban, az evan- gélium által" (4,15). A keresztyén alázatot sokszor hamisan alkalmazták. Jó újra rájönnünk Pál soraiból, hogy az alázatnak mindig együtt kell járnia a keresztyén „ön becsérzettel“, ahogyan azt nekünk egyházi tanítóink nesztora, őszhajú professzorunk tanította. Különösen hívő körökben estek bele abba a tévedésbe, hogy szüntelenül csak bűneiket emlegették. Pedig a keresztyén embernek világosan látnia kell azt is, ami az életében, munkájában érték. S ezt nem hivalkodva, de tárgyilagosan meg kell vallania, amikor a perc úgy kívánja. Azért is tanulságos ez a fejezet, mert ízelítőt ad: nem ' olyan egyszerű dolog a lelkésznek híveivel való viszonya. Sokszor adódhatnak súrlódások, sértődések, s ilyenkor a lelkipásztor iránt való bizalom helyreállítása nélkülözhetetlen további munkájához, mert bezárulnak előtte egyes lelkek s így nem tud a pásztoruk lenni. Lelkészváltozásokkor figyelhető meg, hogy újra megjelennek a templomokban azok, akik valami személyi ok miatt haragudtak az előző lelkészre. Erkölcsi bajok Egy adott esetet említ mint legsúlyosabbat. Valaki a gyülekezet tagjai közül mostohaanyját vette el (nem tudjuk, hogy meghalt-e az apa, vagy csak elvált az asszonytól). Ilyen házasságot a zsidó és a római jog egyaránt tiltotta. Általában a nemi erkölccsel komoly bajok voltak a korintusi gyülekezetben, amint Pál kifejezi. Ezt a kornak és a környezetnek féktelen gátlástalansága is magával hozta. Pál két irányban mutat megoldást. Az egyik az egyházfegyelmi út: közösítsék ki a gyülekezetből a nyilvánvalóan bűnös életmódot folytató keresztyént. A másik a test szentségének komolyan vétele: a keresztyén ember Istené, teste a Szentlélek szállása, Krisztusnak vérével * megváltott tulajdona. A paráznaság ezért mindig a Szentháromság Istennel való kapcsolat megtörése, beszennyezése (5,1—9; 6,9—-20). Más területre tartozó esetet is említ: a gyülekezet tagjai egymás között adódott vitás ügyeiket (anyagi természetűeket vagy sértéseket) a pogány törvényszékek elé vitték, s ott keresték az igazukat. Pál szerint ezeknek testvéri módon kellene a gyülekezeten belül elintéződniük, annál is inkább, mert a keresztyén magatartás a kárnak, bántalomnak eltűrése (6,1—8). Mindezzel azonban nem akarja kiemelni a világból a keresztyéneket. Csak azzal kell megszakítanunk a kapcsolatot, aki „atyafi“, tehát keresztyén testvér létére él benne valamilyen súlyos bűnben, — hogy ne legyen a többire fertőző hatással. Ugyanígy nem veszi ki Pál a keresztyéneket az állami törvények és törvényszékek hatálya alól sem, csak a belső nézeteltéréseknek mutat keresztyén testvéries megoldási lehetőséget. Ezek a kérdések mindig időszerűek az egyházban. Azóta a név- leg-keresztyének tömegei révén egészen elmosódott a határ a gyülekezet és a világ között. A nemi erkölcs kérdését nyíltabban kellene tárgyalni igehirdetésekben, bibliaórákon ezt a helyzetet és azt a feladatot, amit ró az egyházra. Az utóbbi években megjelent világi népszerű szakkönyvek erről a területről sokkal bátrabban és a maguk módján útmutatóbban írnak. Nekünk is nagyon reálisan, nem képmutatóan és nem elérhetetlen magasságban kellene szólnunk a nemi élet problémáiról — felmutatva, hogy életünknek ezen a terén is a hitünk megerősödésétől függ minden. ___________ V. I. At osa és Rereszlyénség Dr. Wilhelm Kersten-Thiele düsseldorfi evangélikus lelkész négyhónapos japáni tartózkodásáról visz- szatérve arról számolt be, hogy a keresztyénség hitele nagymértékben megrendült Japánban. Különösen a japán ifjúsággal folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy áthidalhatatlan ellentétet látnak a misszionáriusok igehirdetése és Amerika valóságos magatartása között. Az evangélium hirdetését semmiképpen nem lehet összeegyeztetni az atomfegyverek továbbfejlesztésével és a Csendes-óceánon végzett atomrobbantási kísérletekkel. Tévedés az, mintha az atombombát és a vele összefüggő kérdéseket a politika területére lehetne elhatárolni. Ezek a kérdések az élet egész területét érintik. Keresztyénségünk hitele nemcsak Japánban, de mindenütt a földön sorsszerűén összefügg azzal, hogy a keresztyének milyen magatartást tanúsítanak ebben a kérdésben. TÓTÁGAS EGY HETEDIKOSZTALYOS évvégére mindenből kitűnő osztályzatot kapott, csak tomajegye lett jó. A tantestületben úgy látszik némi vita is folyt a kérdés felől. Ez tükröződött legalábbis az osztályfőnök szavaiban a bizonyítvány átadásakor. Hiába van jó fejed fiam — mondotta —, ha nem tudsz rajta megállni. Mert a fejünk arra való, hogy tótágast álljunk rajta. Különben azt hiszem, hogy mind a testnevelő tanár, mind az osztályfőnök egyet értenek a régiek jelmondatában: Ép testben ép lélek. Legfeljebb másképpen értelmezik és alkalmazzák az ősi eszményt. Az említett általános iskolás mindenesetre úgy segített magán nyolcadikos korában, hogy bekapcsolódott a sakk-kör munkájába, részt vett a kerületi csapatbajnokságon, ahol elég szép eredményt értek el. Hiszen a sakk is sportnak számít. Fejtorna. Emellett esténként persze a fej állást, a tótágast is gyakorolta és az eredményben valamivel előbbre jutott. Már ennyiből is látni lehet, hogy milyen sokféleképpen gondolkozunk a sportról. kíváncsian nyitja fel ezután az ember az idegen szavak szótárát. Vajon milyen magyar szavakkal fejezi ki a közkeletű „sport” szót? Az eredmény itt is színes. Ezt olvashatjuk: verseny, játék, testedzés. kedvtelés. Nem igazolja ezzel a szótár azt is, aki „sportot űz’1 a gombócevésből? Hiszen a kedvtelés címén ez is sport? — Azt hiszem nem. A szótár kifejezései segíthetnek a dolgok elrendezésében. A felsoroltak együtt jellemzik azt, amit sportnak mondunk. Ott válik a sport egyoldalúvá, túlzottá, kificamodottá. sőt embertelenné, ahol valamelyik tényező a többi rovására uralkodóéin emelkedik ki. Pl. A sportoláshoz hozzátartozik a mások teljesítményében való gyönyörködés, mint kedvtelés, de aki maga nem edzi a testét, nem méri össze a maga képességeit a másikéval, az nem sportol, áltatja magát. A SPORT SPORTSZERŰSÉGÉHEZ hozzátartozik a test edzése. Talán ez legkézenfekvőbb ismertető jegye. Sportról csak ott lehet szó, ahol tudatosan, rendszeresen és tervszerűen vetjük alá testünket próbának azzal a céllal, hogy minél kevésbé legyünk kiszolgáltatva testünk gyengeségeinek, petyhüdtségének, hogy életünkben, munkánkban alkalmas eszközzé váljék. Körösi Csorna Sándor kisdiák kora óta készült tibeti kutató útjára. Tanulással és sporttal is. Rászoktatta testét pl. arra, hogy csupasz földön, kemény padlón is tudjon aludni. Tessedik Sámuel ezt írja önéletrajzában: „A labdajátékot szenvedélyesen űztem és az erdőben olykor megejtett madarászaiban olyan testi ügyességet szereztem magamnak, mely sokféle nehéz foglalkozásomban, utazásaimban igen nagy hasznomra volt.” Pál apostol meg azért fegyelmezi meg testét, hogy míg másoknak prédikál, maga méltatlanná ne váljék. A LEGTÖBB VISSZÁSSÁG, sportszerűtlenség, sőt embertelenség a sport területén mégis abból származik, ha a sport játékos voltát hagyják figyelmen kívül. Amíg két legényke keményen szorítja egymást és birkózva a másikat két vállra igyekszik fektetni, addig nincs baj; de ha a düh, az indulat, a gyűlölet fűti őket, birkózásuk verekedés és nem sport. Az erőösszemérés, verseny és a játékosság helyes egyensúlyának megtalálása mindnyájunktól sok emberséget kíván. A sportoló kissé mindig emberségéből is vizsgázik. Kényelemszeretet, gyávaság éppoly hamar kitűnik, pl. a futballpá- lyán, mint az önösség, hiúság, a másik emberre nem tekintő durvaság. „ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK “ Ennek a régi közmondásnak igazát senJól ismerjük a bibliából Ábrahám rokonának, Lótnák, illetve feleségének történetét. Az Űr a bűnös So- domát és Gomorát el akarja pusztítani, de Lótot és családját a pusztulás előtt kimenekíti a városból, avval, hogy hátra ne nézzenek. Menekülés közben Lót felesége nem tudott ellentállni a kísértésnek, hátranézett — és sóbálvánnyá változott (1. Móz. 19, 26). Ez a bibliai történet adta az alapötletet, a mondanivalót az egyik új magyar filmhez, a „Sóbálványához. Nem szándékom ismertetni a filmet, sem azt eldönteni, hogy jó-e a film? vagy rossz. A témájáról, mondanivalójáról szeretnék írni, mert érdemes. Izgalmas téma. A magyar értelmiség helyzete a háború után. Pontosabban: megtalálja-e és hogyan találja meg az értelmiség, a régi világ középosztálya, a helyét abban a gyökeresen új világban, amelyben ma benne él, illetve amelyben benne kellene élnie, mert így adta a történelmi szükségszerűség. Erre a sokak számára egzisztenciális kérdésre nem lehet globális feleletet adni, mert azt mindenkinek magának kell megvívni. De rá lehet mutatni általánosságban is arra a két hibára, amelyen legtöbb ember elcsúszik, mikor ez a kérdés eléje kerül. Az egyik hiba az. ami Lót feleségének is a vesztét okozta: a múltba való visszatekintés, a 1meg- ítéltnek a visszasírása, az elpusztí- tottba való visszavágyás. A múltból, különösen egy Isten és ember által megítélt múltból nem lehet élni. Aki mindig visszanéz, nem látja maga előtt az utat, nem látja a mát, a holnapot, — megmerevedik, sóbálvánnyá változik. Eavedül marad, mindenki túlhalad rajta, mert az élet is túlhaladja. így lesz ittmaradt múzeumi fiaura, panoptikum-báb. Ilyen magatartás ellen a józan, reális ész is tiltakozik és mégis, de sokan vannak ilyenek. A másik hiba: a politikamentes mentalitás. Engem hagyjanak békén, ki sem vitatja. Igaza volt az osztály- főnökneek, mikor tiltakozott minden olyan túlzás ellen, amely az ember értékét sportteljesítményén akarja csupán lemérni. Igaza volt a testnevelő tanárnak is, mikor nem engedte, hogy a tornát „potya tárgynak” tekintsék. Nem látja kárát egy kitűnő tanuló, ha a fején megállni is tud. A kérdés ez: hogyan találjuk meg a helyes és bölcs egyensúlyt? Ezzel a kérdéssel a keresztyén embernek is kell foglalkoznia. Eligazodását nem a test és lélek ellentétére épített plátói filozófia, hanem a Biblia segíti elő, pl. Pál apostolnak egy ilyen mondata: Áron vétettetek meg; dicsőítsétek az Istent a ti testetekben és telketekben, amelyek az Istenéi. (1, Kor. 8,2.n.) Benczúr László nem érdekel semmi, csak a munkám, azt hagyják nyugodtan végezni. Én csaik a hivatásomnak élek, semmi más nem érdekel. De sok ilyen mondatot lehet hallani! Szép mondatok — kár, hogy nem igazak. (Még akkor sem, ha az élet megmentésével foglalkozó orvos gondolkodik így.) Ma olyan világban élünk, ahol úgy feszülnek egymásnak az erők, hogy nemcsak egy igennek, vagy nemnek a kimondása jelent állásfoglalást, vagy politikát, hanem a semleges magatartás is. Avval az állásfoglalással, hogy hagyjanak békén. nyugodtan, — még nem lesz békés és nyugodt az életeim. Körülöttem megy előre az élet, körülöttem épül egy ország, körülöttem arról beszélnek világviszonylatban, hogy háború lesz-e, vagy béke; ez mind kihatással van az én életemre is. Egy se nem hideg, se nem meleg magatartás: nemleges álláspont. Nem húzhatom ki magam az alól, ami körülöttem végbemegy, mert hatással vannak az én életemre is. Sokszor nem is politikus magatartást, vagy mondatokat várnak tőlem. Csak egyszerűen humánusnak kell lennem. Vagy talán hívő keresztyénnek! A mi mai keresztyénségünfcnek éppen ebben az filmben megmutatott két hiba a legnagyobb kísértése. A múltba való visszanézés és az azt vissza- sírás, és annak a hangoztatása, hogy a keresztyének nem politizálnak. Jól van, ne politizáljunk, csak legyünk olyan keresztyének, akik a macruk feladatát, szolgálatát komolyan veszik ezen a földön. Ha így vesszük, akkor szolgálatunk szempontjából is egzisztenciális, sőt nagyon is egyházi lesz az, hogy mi van körülöttünk, hogyan viszonyulunk ahhoz a társadalomhoz, amelyben élünk; sőt akkor égetni fog az embertársainkért érzett felelősség az atomveszély kérdésében is.. Nekünk keresztyéneknek is 'meg kel találnunk a helyünket a mában, hogy el tudjuk végezni a Krisztustól kapott szolgálatot. Juhász Géza LÁTTUK — HALLOTTUK *♦< Legyünk mindig készen! ■„Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.“ Máté 24,42 Manyika egy Szeged melletti faluban lakott. O volt az egyetlen evangél kus iskolás abban a községben. Havonta egyszer jártam ki oda istentiszteletet tartani és akkor tartottam meg a hittanórát is neki. Ügy láttam, nagyon szorgalmas kislány, mert mindig jól tudta a. hittant. Egyik alkalommal azonban nagy meglepetés ért. Az esperes bácsi, akinek a segédlelkésze voltam akkor, megbetegedett és azt kérte, ne menjek el vasárnap istentiszteletet tartani máshová, mert Szegeden kell őt helyettesítenem. Ezért aztán nem is küldtem értesítést, ahogyan máskor szoktam, hogy istentisztelet és hittanóra lesz, pedig azon a vasárnapon éppen Many.káék falujába kellett volna mennem. Szombatra azonban meggyógyult az esperes bácsi és így vasárnap mégis elmehettem abba a faluba. Azt gondoltam, megkérek majd valakit, hívja össze azt a néhány evangélikust, aki ott lakik s amíg összegyülekeznek, addig Manyikával megtartjuk a hittanórát. Egyenest Manyikáékhoz mentem. Mikor odaértem az ablakukhoz, hallottam, hogy odabenn vígan szól a rádió. Bezörgettem. Abban a pillanatban sikítást hallottam. Megismertem Manyika hangját. Ö is megismerhetett engem, hiszen könnyen ki lehetett látni a csipkefüggönyön. Édesanyja jött kaput nyitni. Mosolyogva fogadott. Azt mondta: Jöjjön csak tisztelendő bácsi, most majd láthat valami érdekeset. De nagyon jó, hogy így van. Most legalább tanul belőle a gyerek. Nagyon kíváncsi voltam, mi történhetett. Amint beléptem, ott láttam Manyikat az asztalnál ülve, előtte a nyitott hittankönyv, amelyre sűrűn hullott a könny a kislány szeméből. Édesanyja magyarázta el aztán, hogy mi történt. Manyika mindig csak akkor szokta elővenni a hittankönyvet, hogy megtanulja a leckét, mikor az én levelezőlapom megérkezett, amelyen értesítettem őket, hogy jövök vasárnap. Édesanyja sokszor figyelmeztette Manyi'kát, hogy mindig legyen készen a leckével, hátha egyszer váratlanul toppan be a tisztelendő bácsi, úgy, hogy nem ír előre. De Manyika nem fogadott szót és most megjárta. Nagyon megsajnáltam a síró Manyikát. Leültem mellé, megsimogattam a fejét, aztán elmondtam neki a következő leckét. Jézus vissza jöveteléről beszélgettünk. A bibliai történet a tíz szűzről szóló példázat volt Máté 25-ből. Aztán ezt mondtam: Az az öt lány, akinek nem volt elég olaja, nem volt készen arra, hogy a vőlegényt fogadja. így történt ez most veled is. De azért te most jobban jártál. Mert én ezt a mulasztást megbocsátom, legközelebb akkor is megtanulod majd a leckét, ha nem jön levelezőlap, hogy vasárnap hittanóra lesz. De aki akkor 1készületlen lesz, mikor Jézus visszajön, az már nem teheti jóvá a mulasztást. A vak Bartimeus Koldus ül az út porában. Vak szegény. Világtaan. Kiált, széjjeltárja karját; Jézus, könyörülj rajtam! Leintik: Ne bántsd a Mestert Nem látod, fáradt szegény, Annál jobban kiált a vak: Jézus, gyógyíts! Jöjj felém! Jézus megáll és parancsol: Szólítsátok ide őt! Téged hív! — repül a jó hír, S vezetik a szenvedőt. Mit tegyek veled? — felelj hát! Mester, add, hogy lássak én. Eredj. Megtartott a hited. Mondja Jézus, s megy a szegény. Megy, de nem szegényen immár: Látni kezd el hirtelen. Követi Jézust az úton, Megy utána szüntelen. Józsa Mártonr Istentisztelet előtti ima Harangszó dallamán, Szívem dobogásán Üzenet jött Tőled Kegyelmes, hű Atyám. Köszönöm hívásod. Szólj Uram, hallgat:- ígérem, hogy szavad Mindig megfogadom. Ámen,
