Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
A BIBLIA EQYhAZA Amikor így ezt a háromszavas mondatot leírjuk, első hallásra nincsen benne semmi új vagy különös, sőt nagyon is megszokottnak tűnik. Hiszen unos-untalan emlegettük-már ezt a szinte közhellyé vált szólamot így bibliavasárnap vagy reformáció ünnepe táján — amely alkalmak egyházunk bölcs rendtartása folytán egymás mellé esnek, mivelhogy ösz- sze is tartoznak —, hogy az ige egyháza, a Biblia egyháza vagyunk. Hadd világítsuk meg azonban most egy kissé ezt a mondatot egy olyan oldalról, amely felől talán megtelik tartalommal és nagyon időszerűvé válik. S hadd tegyük ezt úgy, hogy az ellenkezőjének tagadásából indulunk ki. A Biblia egyháza vagyunk s ez azt is jelenti — sok egyéb mellett —, tfogy ebben az egyházban nem lehet, vagy legalábbis félreértés veszedelme nélkül nem tanácsos az egyház Bibliájáról beszélni. S ez azt jelenti: nem a Biblia van az egyházért, hanem az egyház a Bibliáért. Az egyház nem ura, használója és kezelője a Bibliának, hanem annak, vagyis Isten örökkévaló igéjének, alá van rendelve. Nem bizományosa tehát az igének, hanem sáfára és szolgája. „Nem az egyház volt elébb, s azután belőle származott az evangélium, hanem élőbb adatott az evangélium s belőle született az egyház (1. Kor. 4. 15.; Jakab 1, 18.)” — mondja egy helyütt Luther s hozzáteszi; „Isten gyűjti azokat egyházzá, akik az evangéliumnak hisznek". Az első keresztyén gyülekezetek az i.írások” alapján épültek fel (1. Kor. 15, 3) s az apostolok igehirdetése gyakran hivatkozott az ótestamentomi szent iratokra. S itt nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Szentírás: próféták és apostolok igehirdetésének írásba rögzítése, mely ismét az élőszóbeli prédikációban kap szárnyra. Tehát nem lehet elválasztani az írást és a prédikációt, a Bibliát és az ige szóbeli hirdetését. A kettő szorosan egybetartozik s voltaképpen ugyanannak a valóságnak két megjelenési formája. Ebből az igehirdetésből, amely az Írásra támaszkodik s ebből a SzentírásbóL mely a prédikációban kap hangot, született az egyház. S mindig is ebből születik újra s egyedül ebből születhetik mindig újjá. Az egyházat Isten igéje teremti. S hozzátehetjük: Isten igéje tartja fenn és tartja meg egyháznak. A folyó élő vize medret teremt magának. Szüksége van erre a mederre, hogy buzogva áradhasson, tova, ám a folyó nélkül a meder kiszáradt és üres. Eéből egy fontos további tanulság - következik. Az egyház tanításának egyetlen forrása és mértéke a Szentírás. , Ezzel ismét nem mondottunk újat/ de ezt az elkopottnak tetsző igazságot is érdemes újra átgondolni. Mert ez többek között azt is jelenti, hogy nem a Biblia van a „táinító egyház”, vagy valamiféle egyházi „tanító hivatal“’ kezében, hanem az egyház mindenestül a Biblia alázatos és figyelmes, hűséges és engedelmes tanítványa. Éppen akkor és ebben: az alázatos odafigyelésben és hűséges engedelmeskedésben lesz mindig újra egyházzá. Olyan tanuló, amelyik sohasem vélheti, hogy már kitanulta ezt a könyvet s megtanulta ezt a leckét — hogyan is vélhetné ezt balga módon —. hanem mindegyre és mindinkább tanulóvá válik az ige iskolájában. S ez azt is jelenti, hogy mindig késznek kell lennie arra, hogy a maga tanítását odamérje az igéhez és megvizsgálja az ige mértéke alatt s ha szükséges, akkor revízió alá veszi, hozzáigazítja a jobban felismert és megértett igéhez, W Vagyis a Biblia egyházának teológiája mindig ige-teológia. Olyan embereknek a teológiája, akik az igéből tájékozódnak minden dolgukban, csak az igéhez vannak kötve s éppen ezért egészen szabadok. Sőt csak így szabadulnak meg mindenféle megkötöttségüktől és gátlásuktól. Mert az' ige lényében esetleg felismerik, hogy az, amit az egyház tanításának véltek, a maguk emberi gondolata csupán; hagyomány és megszokás, történelmi örökség és társadalmi beágyazottságból származó vélekedés. Az ige teológusai rájönnek arra, hogy Isten leckéjét minden nemzedéknek újra magának kell megtanulnia az igéből s nem élhet meg abból, hogy átveszi és lusta diák módjára „puskázza” előző nemzedékek megoldásait és feleleteit; Luther azért tudott olyan felséges szabadsággal megállani a worrnsi birodalmi gyűlés színe előtt, mert — amint vallotta — lelkiismerete csak Isten igéjében volt megkötve. Erre a szabadságra kell a Biblia egyházának eljutni s ezt minden nemzedéknek újra ki kell tusakodnia magának. De hiszen — mondhatná valaki — maga Isten igéje is, amint az számunkra a Szentírásban adva van, egy bizonyos kornak, sőt korszakok sor-ónak a viszonyait tükrözi s így szükségképpen hozzáfűződik annak a kornak történelmi, társadalmi viszonyaihoz, berendezkedéseihez. Ez így van s ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az „ige testté lett”. Azonban éppen nem ez a beágyazottság az ige mondanivalója, hanem Istennek örök evangéliuma, amely mindezeken keresztül megszólal. Erre kell figyelnünk s ennek kell közöttünk is megszólalni, mostani időnkben, a mi viszonyaink között. Az előbbi hasonlattal élve: medre legyen az egyház Isten igéje folyamának s ne gátja. S ne akarjon zsilipje se lenni, mely önkényesen szabályozza és adagolja az élet vizét s — ne váljék parttalan lapállyá sem, ahol mocsárba fullad az éltető áradat. Mindez azt is jelenti, hogy nem azért van hitele Isten igéjének, mert az egyházban hangzik, hanem az ad hitelt az egyháznak, hogy, és ha Isten igéje hangzik benne. Nem intézmények, magas testületek, hivatal vagy személy, üt pecsétet a prédikációra: ez Isten igéje, hanem Isten igéje üti rá a hitelesség pecsétjét testületre, hivatalra és személyre: ez Isten titkainak sáfára, gyertyatartó és hegyen épített város, só és világosság mindazoknak, „akik a házban vannak". S ezt a hitelt az egyháznak mindig újra kérni és kapni kelj s mindig újra Isten kegyelmes csodája, ha ez bekövetkezik. Nagyon nagy dolog, ha el lehet mondani az egyházról, hogy a Biblia egyháza, az ige egyháza, vagyis birtokba vett tulajdona, szar-zárna, instrumentuma Isten élő igéjének, amivel Isten ma is itt is el tudja végezni azt, amit éppen itt és ma mindnyájunk javára és üdvösségére elvégezni akar. Ezért kell sokat könyörögnünk és fáradhatatlanul dolgoznunk. Groé Gyula Káldy Zoltán a Déli Egyházkerület püspöke Pénteken, október 10-én bontotta fel a Déli Egyházkerület tanácsa által kijelöft szavaza/tbontó bizottság az egyházközségek tanácsainak szavazatát tartalmazó borítékokat A bizottság tagjai: Rajnay Károly rangidős egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett Sikter András esperes, Jakus Imre lelkész, Göttche Ervin, az Egyetemes Egyház ügyésze, egyházimegyei felügyelő és Szalatnay Rezső egyházikerületi tanácstag voltak. A szavazatokat egyházi törvényeink szerint az egyházkerület egyházközségeinek tanácsai hozták meg, s a megszabott határidőre, október 1-re küldöttek fel zárt borítékban a püspöki hivatalba. Egy gyülekezet kivételével minden egyházközség be- k üld ölte szavazólapját. Minden egyházközség szavazata annyiszor két szavazatnak számít, lalhiány rendes lelkészi állást tart fenn. A bizottság a szavazócédulákat felbontotta, rendkívül pontosan megvizsgálta az alaki feltételeket s megállapította, hogy a beérkezett 349 szavazat közül 318 esett Káldy Zoldán pécsi le.készre, a Tolna—Baranyai egyházmegye esperesére. kettő nem őrá esett, 10 szavazat tartózkodó, 10 pedig alaki hibák miatt érvénytelen (Az alaki hibák miatt érvénytelenné vált szavazatok is mind Káldy Zoltánra estek.) A szavazatbontás eredményéről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet az egyházkerület tanácsa elé terjesztenék, az eredményt pedig közölték a megfelelő intézkedések megtétele végett az egyházkerület elnökségével, Korén Emil püspökhelyettessel és Darvas József egyházkerület! felügyelővel. Ä bizottság munkája végeztével Korén Emil püspökbe! y'ettes lakásán felkereste Káldy Zoltán pécsi esperest, ahol Rajnay Károly köszöntés keretében közölte vele az eredményt. Szavaiban kiemelte azt a kedves körülményt, hogy az új püspök első köszöntése, a szavazatok beküldésével egyidőben, szülőfalujának gyülekezete, az iharosberényi egyházközség részéről jött. Káldy Zoltán a következő szavakkal köszönte meg az üdvözlést: „Kedves Barátaim! Hálásan köszönöm, hogy eljöttetek és közöltétek a választás eredményét, A presbitériumok szinte egyhangú szavazatában nemcsak a gyülekezetek jóleső bizalmát, hanem Isten elhívását és megbízását is látom. Erre az elhívásra alkarom minden munkámat építeni és a gyülekezetek most megnyilatkozott bizalmát szeretném további munkámhoz is kérni. Nem könnyű számomra ennek a felelősségteljes szolgálatnak az elvállalása. De meg kell mondanom, hogy a szolgálat elvállalásával nem vezet semmi más, mint evangélikus egyházunk és magyar népünk iránti szeretet. Hiszem, hogy Isten erejére támaszkodva egyházunk el tudja végezni Istentől kapott sajátos szolgálatát Magyar Népköztársaságunkban népünk s benne híveink boldogulására. Mindent el fogok követni a magam helyén, hogy evangélikus egyházunk és államunk jó viszonya tovább épüljön. Istenre nézve félelem nélkül vállalom el a szolgálatot, mert tudom, hogy Isten milyen hatalmas ét milyen jó megoldásokat tud adni, ha kérjük tőle. Kérlek benneteket, álljatok szeretettel továbbra is mellettem és segítsetek Istentől kapott szolgálatom jó belöVésében. Egyházunk népét pedig arra kérem, hogy emlékezzék meg rólam imádságaiban és bizalommal támogasson törekvéseimben.” len elhunyt. Az özvegy édesanya akkor költözött két fiával Sopronba. Az érettségi letétele után Káldy Zoltán a pécsi egyetem soproni evangélikus hittudományi karára iratkozott be. 1941-ben szentelte lelkésszé a soproni templomban Kapi Béla püspök. Közvetlenül utána a pécsi gyülekezetbe került segédlelkészi szolgálatra, ahol a nagyigényű városi gyülekezetben s a hatalmas kiterjedésű bányavidéken és falusi szórványokban hamar megedződött az érett és korszerű lelkészi munkára. 1944 őszén helyettes lelkész lett- Pécsett, majd 1945 decemberében rendkívüli módon megnyilvánuló egyhangú bizalommal választotta meg a gyülekezet rendes lelkészéül. 1954-ben választották egyhangúlag a Tolna—Baranyai Egyházmegye es E>eresévé. Igehirdeto szolgálataival az egész országot bejárta. Gyülekezeti munkája mellett bőven dolgozott az egyházi irodalom terén is. Cikkeiben különösen is sokat foglalkozott az igehirdetés problematikájával s a keresztyén embernek a mai világban való szolgálatával. Lelkészi munka- közösségi gyűléseknek és szakkonferenciáknak közkedvelt előadója. 1957-ben jelent meg népszerű teológiai mnkája: „Bevezetés az Újszövetségbe.” Egyházi szolgálatai során tanulmányutat tett a Szovjetunióban ,s a Német Demokratikus Köztársaságban. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozzájárult Káldy Zoltán püspökségéhez Mint ismeretes, a Déli Egyházkerület Tanácsa ugyanakkor, amikor Káldy Zoltán Tolna-baranyai esperes püspökké választását ajánlotta az egyházközségek tanácsainak, egyidőben felterjesztést tett a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsához, amelyben kérte Káldy Zoltán püspökkéKáldy Zoltán Iharosberényben, Somogy megyében született 1919-ben. Papi házból indult. Édesapja is lelkész volt. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus gimnáziumban végezte. A papi szolgálat stafétabotját nem tudta közvetlenül átvenni édesapjától, mert amikor ő egy évvel az érettségi előtt állott, édesapja rövid betegség uíó*i hi rte választásához az előzetes hozzájárulást. Az Elnöki Tanács határozatáról Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az alábbi szövegű levélben értesítette az Egyházkerület Elnökségét. „Értesítem, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 2957. évi 22. sz. törvényerejű rendelet értelmében 98. sz. határozatával előzetesen hozzájárult Káldy Zoltán pécsi lelkész, a Tolna-baranyai egyházmegye esperesének a Déli Evangéliléus Egyházkerület püspökévé való jelöléséhez és megválasztásához." Felmérés és döntés Tizennegyedik éve élünk ebben az új társadalmi rendben. Sok minden történt velünk azóta, hiszen gyökeresen megváltozott helyzetbe kerültünk. 1945-ben egy olyan új fordulat állt be a magyar nép — és mondjuk ki őszintén: az egyház életében is, amit sokan még ma sem mértek fel teljesen. Valaki egyszer szellemesen azt mondotta, hogy ami addig a feje tetején volt, azt 1945- ben a talpára állították. Világos, hogy talpon állva egészen más és új minden. Más van felül és más van alul, más a világszemlélet, más a gondolkodásmód. Valami új született 1945-ben hazánkban: a szocializmus világa. És ez az egészen más és egészen új az egyházat is gondolkodásra kellett és kell, hogy késztesse. Addig végzett szolgálatát felmérni, sok mindent, ami rossz volt életében, a Biblia alapján újra fogalmazni és általában arról gondolkozni, beszélni és cselekedni, hogy ebben az új társadalomban hogyan találja meg helyét és feladatát. Ez nem azt jelenti, hogy az egyháznak hozzá kell formálódnia a mindig újuló világhoz, de igenis azt jelenti, hogy minden ilyen újulás alkalom az egyháznak a felmérésre: mit tett rosszul és mit kell jól tennie. Egyházunk tagjainak soha nem szabad arról elfeledkezniük, hogy a magyar evangélikus egyház benne él ebben a magyar társadalomban, és ők maguk is nemcsak hívő keresztyének, hanem egyúttal magyar honpolgárok is. És ez a kettő nem zárja ki egymást, nincs ellentétben, még akkor sem, ha tudjuk, hogy más a keresztyénség és más a szocializmus. De még a kiegyenlíthetet- len ideológiai ellentétet sem lehet ez ellen kijátszani. Hitünk éppen azt mondja, hogy ezt az új társadalmi rendet Isién adta nekünk, és abban ami jó, mint keresztyénnek és mint magyar állampolgárnak is kötelességünk előbbre vinni. Az elmúlt tizenhárom esztendő alatt volt sok hiba a születő új világban, éppen azért, mert egészen új volt és mert születőben volt. Ezt senki nem. tagadja. A fejlődés útja soha sem sima. De az nem mtás, hogy az új társadalmi rend szocialista alapelvei helyesek és jók. Az sem vitás, hogy 1956 óta államunk és kormányzatunk határozott irányt vett és mindent megtesz a hibák eltüntetésére és a jó továbbfejlesztésére. Egy konszolidált, kiegyensúlyozott helyzetbe jutottunk, amelyben egész népünk világosan láthatja jövőjét — még az is, aiki nem akarja. És ahhoz, hogy ezt a mai helyzetet igazán értékelni tudjuk, figyelembe kell venni azt is, honnan indultunk. Nemcsak 1945-öt, hanem az 1956-os ellenforradalom mélypontját is. (A múltkoriban jelent meg az egyik újságban egy cikk arról, hogy egy amerikai pénzügyi szakember kiértékelte: az elmúlt évben a különféle országok pénzeinek értéke hogyan emelkedett, vagy devalválódott. Maga is meglepődött azon, hogy világviszonylatban legjobban a magyar forint vásárlóértéke emelkedett.) Ez a kis példa is világosan beszél. Az elkövetkezendő hetekben magyar népünk és benne egyházunk népe is komoly döntés előtt áll: kijelöli és megválasztja legfelsőbb törvényhozó testületét, az ország- gyűlést. Nem akarunk nagy szavakat használni, de mégis valahogy úgy van, hogy ez a választás egyházunk népe számára hitből döntés. Nem egyszerűen csak abban, hogy igent mond arra a társadalmi rendre, amelyben él, hanem döntés abban, hogy világosan felismeri a maga helyét, feladatát ebben az országban. Döntés abban, hogy a maga módján részt akar venni ennek a hazának jövője építésében. Döntés abban, hogy háborút akar, vagy békét, vagyis: a békesség szolgálatát akarja-e, vagy sem. Döntés abban, hogy az egyház jövőjét el tudja-e képzelni itt és most. Döntés abban, hogy Isten igéjét jól érti-e az engedelmesség és alázatosság dolgában. Hisszük, hogy egyházunk népe Krisztustól kapott hite szerint fog dönteni ebben a kérdésben.
