Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-28 / 39. szám

Gondolatok a vasárnapi evangéliumról

Lik. 14,1—11.

Meggyőződésem, hogy mindkét eset azért történhetett úgy, ahogy történt, mert mások szemeláttára és fülehallatára történt. Valljuk be

— legalább önmagunk előtt — mi is másképp beszélünk és viselkedünk a nyilvánosság előtt, mint otthon vagy ha önmagunkban vagyunk. A közösségi életnek nagy áldása, hogy állandó igényt támaszt az emberben önmaga felé, hogy több és igazabb legyek, mint aki vagyok. Van azonban ebből kifolyólag súlyos kísértése is: a csak látszatra élet.

Mindkét esetnél Jézus az ellen az emberi lelkűiét ellen fordult, mely csak látszatra igyekszik emberséges és közösségbe illő lenni, bensejében tovább hagyja élni az óembert. Ez jelenti aztán azt a benső visszahúzó erőt, amely mindenáron vissza akarja szerezni uralmát az ember egésze fölött,. közben nem figyel arra, hogy bensőleg lealjaso- dik.

E lelki kép megjelenítői a főfarizeusok, írástudók és azok társasága. Szem előtt élő emberek. Fő helyeken ülnek. Rájuk sokan tájékozódnak. Ilyen helyzetben nem volna szabad botladozva élni. Ott más a szavaknak és a tetteknek az értéke.

— Csúnya, ha egy kisfiú nem mond igazat, vagy kapzsi. Méginkább, ha ez a pap fia. De egészen másképp minősül, ha egy apa vagy egy lelkész nem mond igazat, vagy képesség nélkül pozícióvágyó és így tovább lehetne még fokozni. Pedig tulajdonképpen mindenki valahol elöljáró, szem előtt élő, családban, munkahelyen, akinek szavát, viselkedését, sőt indulatát is megfigyelik. Milyen felelősség hát az élet, amiről azt szoktuk mondani, hogy ahhoz senkinek semmi köze. A sikeresen rossz példa elnerelő hatása mérhetetlen kár.

El kell azonban ismernünk, hogy van ilyen. E történet szerint sem kivételszámba menő eset ez, hanem e közösség lelkisége. Jézus így jellemzi őket: megszűrik a szúnyogot és lenyelik a tevét. Vagyis: aggályosán kicsinyesek egyes vallási és erkölcsi követelmények tekintetében, de nagyvonalúan elnézőek az embertelenséget illetően. Aggódnak a törvény betartásáért, de elmulasztják annak betöltését (a törvény betöltése: a szeretet). Nem vallástalanok, hiszen szombatot ülnek, de istentelenek, mert nem gondolnak az adott esetben Isten akaratával. Látszólag az igaz istennek szentelnek ünnepet, ugyanakkor a saját bálvá- jiyuknak készítenek emberáldozatot. Külsőleg önzetlenül a felebaráti szeretet megvalósításán buzgólkodnak

s közben a gyógyulást váró ember csalatkozásának örülnének. Ügy látszik, hogy segítségre készek, ugyanakkor a Szentírás szavaival a mások jóindulatát is megkötöznék. Jézust nyíltszívűén vendégségbe hívják s ott a csapdául készített dilemma elé állítják. Kifelé meleg szívet mutató emberek, belülről hidegvérű cselszövők.

Milyen, megkönnyebbülés, hogy Jézust nem tudták tőrbeejteni ezek az alattomos emberek. De nem ejt-e tőrbe bennünket ez az alattomos in: dulat? Ellene való küzdelmet azonban nekünk kell megvívnunk magunkban és ?. mindennapi életben. Ez az a lelkiség, amely „magánügynek“ vagy „belügynek“ tekinti az emberek vagy az emberiség számára készített pusztulást.

Mit fedezhet el a látszat ezeknél az embereknél, ha célszerűnek tartják a mindent nyíltan cselekvő Jézus után leselkedni? A többieknek mindig arra kell ügyelniük, hogy ezek az emberek ne szórjanak vasdarabokat az élet fogaskerekei közé. Ki győz rájuk vigyázni és ki győzi türelemmel! Pedig mindenütt ott akarnak lenni, ahol történik valami:

1. Mennyi önzetlenség lehet az ilyen emberben, ami pedig a közszolgálatnak alapfeltétele, ha még a megszá- gyenülést is kockáztatva, az érdemesebbek elé furakodnak és azok székébe ülnek. 2. Hát mi közösségük lehetett Jézussal, aki épp ellenükben hozta az evangéliumot. Ezek az emberek sem elveikhez, sem önmagukhoz nem hűek, csak óemberükhöz, bűneikhez. Inkább jellemzi a gyöngéjük, mint az eszméik és vágyuk. Vajon segíthet-e rajtuk Jézus szava, amikor azt is úgy hallgatja!;., mintha nem hozzájuk, hanem a szomszédhoz szólna.

Akihez pedig szólt Jézus szava és a rávonatkozó meghallgatta: a víz- kórds. Közben meggyógyult. Minden sötétség és ármány fölött ott dereng húsvét hajnalának a fénye. A jót akaró ember kátyúkon keresztül és folyton előbbre jut! A vízkóros megkapta, amire vágyott, az egészségét. De tudom (nem az igéből, hanem magamból, belülről tudom), hogy mégis megkárosodott. Leverten kellett észlelnie, hogy nem minden történt úgy, amint történhetett volna, ahogy kellett volna történnie. Az ilyen lelkiség sokszor cseppent ürmöt a mások örömpoharába! Ilyen esetben még mindig úgy éreztem: de jó lenne az egészet mégegyszer csinálni, újra, most már jobban és igazabban! Jézus azt mondja: légy magadban alázatos — és kezdj hozzá!

Virágh Gyula

NAPRÓL—NAPRA

HÉTFŐ: — Ézs 66,2. — „Hiszek egy Istenben... mennynek és földnek teremtőjében.“

KEDD: — 5 Móz 15,7. — A keresztyén ember szolgálata: irgalmas sa- maritánussá lenni.

SZERDA: — Jer 39,18. — Van miben reménykednünk, mert Isten ígéretei igazak.

CSÜTÖRTÖK: — Zsolt 30,6. — Az Ür szeretete bizonyosság a keresztyén ember előtt.

PÉNTEK: — 1 Sám 1,17. — Kérjünk, és az Ür megadja nekünk.

SZOMBAT: — Jer 13,16. — Az eljövendő Ür készen találjon bennünket!

Kis gyülekezet

Aki nem ismeri a magyarbolyi egyházköaség_ léidkszámát, a tágas templomudvaron várakozó népes csoportok láttán nem gondolhatja, hogy alig 70 lelkes az anyaigyüteke- zet, mely ezen az augusztusvégi vasárnapon új lelkészt iktat: Magyar László, volt kissomlyói segédlelkészt. Persze, itt vannak szép számmal az anyagyülekezetnél népesebb borjádi fillából, az ivándárdai leánygyülekezet is képviselteti magát s eljöttek az ünneplő Virágosról, Villányból s máshonnan is sokan.

Meg Is telik hamarosan a 100 éves fennállását ünneplő templom. Káldy Zoltán pécsi esperes lép az oltár elé s Csel. 20, 28. alapján azzal kezdi igehirdetését, hogy kiemeli: „Nagyfontosságú esemény a lelkésziktatás". Az Anyaiszentegyház még oly kicsiny gyülekezete is nagy jelentőségű hely — mondotta azután —, mert Isten tulajdon Fiának vérével szerezte. A gyülekezetnek s lelkészének is sohasem szabad felednie, hogy Egyházába maga a Szentlélek Isten rendeli a pásztort nyája legeltetésére. A gyülekezetnek tehát minden körülmények között — púpja erőfeszítéseit, vagy akár emberi gyengéit látva is — úgy kell tekintenie pásztorára, mint akit Isten rendelt néki. Ezt tartsa szem előtt a lelkész is a szórványutak erőt — s hitet próbáló, nehéz szolgálatai közepette: sárosán, porosán, motoron, vagy gyalog, ha éppen kintreked az országúton, mert elromlott a járműve. — A pásztori munka — a nyáj legeltetése: egyszerűen — az

nagy eseménye

igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása. Ezeket pedig úgy kell végezni, hegy a gyülekezet tagjai életük valóságos helyzetében nyerjenek életrevaló, hasznavehető igét, hogy így bennük s általuk is épüljön s előrehaladjon az élet. Ilyen szolgálat közben legyen mindig forró szívében a szeretet népe s hazája iránt.

Megható jelenet volt, amikor az esperes s a jelenvolt lelkészek áldásai után az édesapa, Magyar Géza ny. száki lelkész mondotta fiának az áldás igéit.

A beiktatott lelkész igehirdetésében számot vetett a szolgálatával. „Az teszi nehézzé — szólt —, hogy szolgálat. Tehát nem a magunk akarata szerint végezzük, hanem amint Isten meghatározta: az ö dicsőségére és embertársaink javára.”

A közös ebéd után a helybeliek kérésére Káldy Zoltán esperes beszámolót tartott a Szovjetunió egyházi életéről, majd a borjádi filiába ment, hol a nagyszámú gyülekezet istentiszteleten igehirdetéssel szolgált.

Kis gyülekezet — nagy eseménye ...

A bolyiak, borjádiak, ivámdárdai- ak s mind a többiek lelkesedése, bizakodása, egész magatartásukból áradó elégedettség derűje arra mutat, hogy nemcsak a lelkésziktatás esemény a számukra, de — egyáltalán — az élet hétköznapi menete; hogy gyülekezetbén élhetnék, templomuk van, hoí az Élet igéjét kapják.

Ez bizony —• esemény!

Fogarasi Árpád

Gyülekezeti hírek

AZ IQAZI NYUQODALOM

— Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap az oitarterítő színe; zöld. A vasárnap oltár! igéje;

14,1—11; szószéki igéje: Zsid 4,9—13.

— Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban szeptember 28-án, fél 9 órakor. Igét hirdet; Böjtös Sándor győri lelkész.

— A rákosszentmihályi református templomban szeptember 14-én 6 protestáns gyülekezet énekkara együttes hangversenyt tartott, melyen résztvett a cinkotai evangélikus énekkar is Trajtler Gábor vezetésével. Műsoron Bach, Händel, Haydn, Mozart, Kapi és Gárdonyi kórusmű vele szerepeltek.

—- Az egyházi építkezéseket jóváhagyó egyetemes bizottság szeptember 17-én ülést tartott, amelyen 11 egyházközség építési, illetve épület- renoválási kévéimét tárgyalta. A bizottság 7 egyházközségnek az engedélyt megadta, a töbl kérvényt szakvéleményezésre \kiadta.

— A Fejér-komáromi egyházmegye szeptember 18-án tartotta Budapesten évi rendes közgyűlését, amelyen megválasztotta tisztikarát és bizottságait Az új bizottságok között szerepel az egyházmegyei béke- bizottság is.

— Az Egyetemes Diakóniai Osztály Tanácsa és az Egyházegyetem Meliorációs bizottsága szeptember 18-án ülést tartott.

— A Szarvas-újtemplomi gyülekezet szeptember 14-én, termény betakarítási hálaünnepe alkalmával iktatta be új felügyelőjét: Tomka Fáit.

— A rákospalotai gyülekezet szeptember 21-én tartotta munkaév- kezdő szeretetveüdégségét, amelyen igehirdetéssel szolgált Friedrich Lajos lelkész. ,

— Az amóti gyülekezet 38 000,— Ft-os költséggel, saját erejéből, újra- festtette muemléktemplomát. Az ez alkalomból tartott bálaadó istentiszteleten, szeptember 14-én D. dr. Vető Lajos püspök, Balikó Zoltán esperes és Csengődy László kerületi lelkész szolgált a gyülekezetben.

— A Budapest—Rákóczi úti szlovák egyházközség szeptember 28-án délután 5 órakor szeretetvendégságet rendez a gyülekezeti tanácsteremben.

— A Icassai szlovák—magyar ajkú gyülekezet új lelkipásztora Koiyinsz- ky Károly, aki 1930-ban végzett a soproni teológián.

Családi hír: Győri János nagytar- osai lelkészt és feleségét Isten hetedik gyermekkel áldotta meg, aki a szent keresztségban Tamás Pál nevet nyert. .......

— Simonfay Ferenc rudabányai missziói lelkésznek és feleségéinek első leánygyermekük született, neve Erzsébet Sarolta.

— Eladó két db nagyméretű, templomi fűtésre használt, jó állapotban levő fafűtéses kályha, jutányos áron gyülekezetnek. Megtekinthető és bővebb felvilágosítás szerezhető Pápán a lellkészi hivatalban.

— 12 változatos Angster-orgona eladó. Cím a kiadóban.

— Villamos orgonafúj tatók szerelését rövid határidőre vállalja garanciával Szunyi István orgonaépítő, Budapest, XX., Soroksár-külső, Vörösmarty u. 222.

— 15 regiszteres amerikai rendszerű, német gyártmányú harmonium prima állapotban eladó. Békéscsaba, Kolozsvári u. 105. Hegedűs.

— Budapesten gimnazista lánynak lakást és ellátást adna általános iskolás lányra való felügyeletért. Cím a kiadó- ban. ________

Szentháromság utáni 17. vasárnap. Zsid. 4,0—13.

Csendes vasárnapokon, a heti munka fáradalmai után de jól esik egy kicsit csendben megpihenni! Hogy a vasárnapok békességet árasztó csendes nyugalma milyen valóság, az elmúlt nyáron falusi nyaralásom idején tapasztaltam. Vasárnapra szinte téljesen megváltozott a falu kepe. A tisztára söpört utcákon a vasárnap reggel békés nyugalma honol. A házak előtti kis padokon ünneplőbe öltözött, békésen pipázgató férfiak beszélgetnek, s mikor megcsendül a falu felett a vasárnapi harangszo, a kiskapukon kiforduló feketeruhás asszonyokkal, mosolygó fiatalokkal együtt az egész ház népe elindult Isten háza felé. Az egész vasárnapra ez a békés hangulat nyomja rá bélyegét. Ha városokban nem is ilyen csendesek a vasárnapok, de azért a városi és falusi ember egyaránt hálás szívvel tud örülni Isten drága ajándékának, a vasárnapi nyugodalomnak. ..

1 Isten azonban ennél a külső nyugodalomnál nagyobb ajándékot is -*-• készít az emberek számára: a szív és lélek békességét. A testi pihenés napján azért hívogat szelíd szavával templomba, hogy testünk

I pihenésével együtt miénk legyen ez az igazi nyugodalom is, hogy betöltse egész életünket a szív és lélek békessége. S Isten ezt a békességet igéje útján közvetíti. Igaz, hogy Isten igéje először nagyon is nyugtalanná teszi az embert. Leleplezi legeirejtettebb gondolatainkat, feltárja legtitkosabb' érzelmeinket is. S ez bizony nem megnyugtató, kellemes dolog. De Isten igéje mindezt azért teszi, hogy nyugtalanságunkban megmutathassa békességünk legbiztosabb alapját: Isten kegyelmét. Mert a leleplezett bűnös embert Isten igéje mindig odavezeti a kegyelem királyi székéhez, ahol a megérdemelt ítélet helyett ingyen kegyelemben részesül. S ez a titka az ember igazi békességének és nyugalmának. jáki hisz abban, hogy Jézus Krisztus kiontott véréért meg vannak bocsátva bűnei, aki komolyan veszi, hogy az úrvacsorában Isten ingyen kegyelmében részesül, az nemcsak saját békességét nyeri el, hanem a bűnbocsátó szeretet által maga is a békéltetés eszköze lesz, embertársai felé sugározza Isten igazi nyugodalmát, a békességet.

O Istennek ez az ajándéka azonban nem hull az ölünkbe. Minden cr,.nket latba kell vetni, hogy a miénk legyen ez a drága »ián* dék. Ezért szólít fel Igénk olyan határozottan: teljes erőnkkel igyekezI

zünk ennek az igazi nyugodalomnak az elérésére. Földi nyugalmunkért, testi pihenésünkért de sok mindenre képesek vagyunk! Mennyit áldozunk lakásunk kényelméért, mennyit fáradunk néhány nyugalmas nap

[

megteremtéséért. S a kényelmes lakásban, a kellemes nyári üdülés alatt sem tudjuk mindig megtalálni szívünk békességét. Vajon nem azért van mindez, mert a földi nyugalom keresése közben megfeledkezünk Istenről, aki az igazi békességet adja? Fáradalmunk kipihenését gyakran zajos szórakozásokban keressük, s közben megfeledkezünk arról, hogy Isten az imádságos percek és az istentiszteletek-csendjében tartósabb nyugodalmat és igazibb békességet kínál.

•-J Az igazi nyugodalom, a szív és lélek békessége, mely az újjászüle- tett emberek életében már itt valóság, zavartalanul és teljesen csak Isten eljövendő országában, az üdvösségben lesz a miénk. Isten ígérete szerint ott majd megszűnik minden bűn, amely itt olyan sokszor megzavarja nyugalmunkat és ünneplésünket. Ott nem lesz bűn, nyugtalanság és fáradtság, mert Isten öröme és békessége tölti meg a szíveket.' Ott értjük majd meg igazán Isten igéjének örömüzenetét s tapasztalhatjuk meg az örök békességet, amikor a megdicsőült lelkekkel felcsendül az ajkunkon az ének, amint Gerhardt Pál, egyházunk nagy énekISTENTISZTELETI KEND

BUDAPESTEN, SZEPTEMBER HO 28-AN

Deáktér de. 9 (úrv.)Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén András dr., du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Sülé Károly, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károly. Rákóczi u. 57/fo. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed * 12 Bodrog Miklós. Karácsony S. u. 31. de. 10 Bodrog Miklós. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Takács József, du. 5 (szeretetv.) Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11. (úrv.i Scholz László, du. fél 7 Egyházzenei hangv. Gyarmat u. iá. de. fél 10 Drenyovszky János. Rákosfalva de. fél 12 Drenyovszky János. Fóti u. 22. de. 11 fúrv.) Duicz Pál. Váci u. 129. de. 8 Duicz Pál. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 9 (gyerm.' Szabó István, de. 10 Bencze Imre, du. 7 Bencze Imre. Soroksár-újteleo de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály.

Bécsikaputér de. 9. Madocsai Miklós, de. 10 (német) Benes Miklós dr., de. 11 Várady Lajos, du. 7 Benes Miklós dr. Toroczkótér de. fél 9 Várady Lajos. Öbuda d'3. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. Tarcsay V. u. de. 9 Danhauser László, de. Hl (szupolY ifi. Zászkaliczky Pál, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana u. 17. de. fél 9 Csonka Albert. Pest- hidegkűt de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. M. (úrv.) Bottá István, du. 6 (úrv.) Rendeli György. Németvölgyi u. 136. de. 9 (úrv.) Kend°h György. Kelenvölery de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. I1. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél J0 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7.

költője egyik énekében írja:

„Van Isten népének szombatja, Ott véget ér hétköznapunk.

Az Űr terhűnket ott lerakja,

S nála vég nélkül vigadunk.

Ott az ég és föld Istenének Dicsőült ajkról zeng az ének: Légy csendes szívvel.”

Seimeczi János

Tusakodó egyház

Szeptember 29-e az egyházi esztendő óegyházi rendje szerint Mihály főangyal emlékünnepe. A Szentírás Mihály angyalban Izrael népének védelmezőjét, Isten angyalainak fejedelmét látta (Dán 10,13.21; 12,1), a Sárkányt, vagyis a bűnt / legyőzni segítő, „sárkányölő” mennyei hatalmasságot (Jel 12,7; Judás 9; Zak 3,2). Így lett az egyházi hagyományban Mihály angyal névünnepe a tusakodó egyházról való megemlékezésnek alkalma s ez a gondolatkör az egyházi esztendő e nappal kezdődő utolsó szakaszának jellegét is megadta. A „harcoló”, „küzdő” egyház képzetével kapcsolatban sok félreértés, téves elképzelés támadt. Ahogy, már a korai középkorban erőre kapott az egyházban a világi hatalomra törő szándék s később erőteljesen kibontakozott a keresztes hadjáratok idején s testet öltött a pápák hatalmi törekvéseiben és az egyházi államban egyre inkább köztudatba ment az a nézet, hogy az egyház valamiféle harci szervezet, amely szembenáll a „világgal” s szellemi vagy akár fizikai erő alkalmazásával is igyekezik megvalósítani sajátos céljait. E gondolkodás beszüremkedett még a protestantizmusba is. Az elmúlt évtizedek során nemegyszer hallhattuk a „keresztyén front”, a „Krisztus frontja”^ „Űj keresztes hadjárat” emlegetését.

Pedig a Szentírás gondolatvilágától mi sem áll távolabb, mint ez az elképzelés. A reformátorok tanítása is világos és egyértelmű ebben a tekintetben. Az egyháznak valóban van tusakodása, ez azonban a bűnnel való harc. S ez azt jelenti, hogy a keresztyén embernek, a gyülekezetnek szüntelen, naponként harcba kell szállania az önmagában levő bűnnel, Erre gondolt Pál apostol, amikor tanítványát, Timotheust a Jézus Krisztus jó vitézének nevezte (2. Tim 2,2) és a hitnek szép harcára buzdította (1. Tim 6,12). Vagyis arra, hogy maradjon meg a hitben, tehát az Istennek való engedelmességben. S erre gondolt a reformátor Luther is, mikor a Kis kátéban, a keresztségről szóló részben arra emlékeztet, hogy a bennünk levő óembert naponként meg kell öldökölni, hogy Istennek kedves, új ember kelhessen életre bennünk. A keresztyén ember és gyülekezet erkölcsi harcáról van tehát szó, az erkölcsi tisztaságért, tökéletesedésért, Isten képének, Krisztus arcmásának bennünk kiábrázolódásáért való állandó fáradozásról.

Már ebből is kitűnik, hogy elsőrenden és kiváltképpen nem valaminek a tagadásáról, hanem valaminek az igenléséről, nem pusztán valami ellen, hanem sokkal inkább valamiért való küzdelemről van itt szó. Az még csak első fele a keresztyén ember és a gyülekezet tusakodásának, hogy le akarja győzni önmagában a vétkek sorát, a szeret ellenséget, a gyűlölködést, irigységet, a fukarságot s mind a többi bűnöket. A fontosabbik másik fele abban van, hogy szüntelen küzd, fáradozik az új ember és az új élet kialakításáért önmagában, amelyik Istennek kedves szentségben, tisztaságban, igazságban.

S a bibliaolvasó ember előtt az is világos kell legyen, hogy e küzdelem a bűnnel, s e fáradozás a szent életért, a másik emberrel, a felebaráttal való együttélésünkben válik valósággá. El lehet mondani, hogy alig akad olyan egyéni vétek, amely valamiképpen ki ne hatna környezetünkre, családunkra, hozzátartozóinkra, a velünk együttélő emberek kisebb vagy nagyobb körére. Légköre, kisugárzása van a bűnnek, ami" megrontja az emberi kapcsolatokat, árt és rombol nemcsak abban, aki elköveti, hanem azokban is, akik valamiképpen az elkövetett bűn hatósugarába kerültek. S így van ez viszont fordítva is: a tisztaság és jóság, az igazság és hűség magatartása derűt, fényt, békességet, gyógyító erőt sugároz maga körül s fénykörébe vonja az egész környezetet.

A tusakodó egyház: a bűnnel viaskodó s az ember Istennek szentelt életéért fáradozó egyház. Az a feladata, hogy tagjait, a híveket ebben a törekvésükben segítse és irányítsa. A keresztyén embernek ebben a tusakodásában ígéri Isten az ő angyalainak segítségét. Erre gondolt Luther, amikor csodálatosan szép és egyszerű reggeli és esti imádságát így fejezi be: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam”. A gonosz ellenség, vagyis az Istennek való engedelmességtől, s a felebarát szeretetben való szolgálatától eltántorítani akaró bűn.

Mivel az egyház tusakodása a bűn ellen való, azért harcol az egyház a háború ellen és a békéért. Mert az emberért harcol, az ember földi javáért és örök üdvösségéért is. A hitnek ezép harcához ma bizonnyal ez is hozzátartozik: korunk nagy és az emberiség sorsára nézve döntő kérdéseiben a felelősségvállalás. Így nyer értelmet a harcoló egyházról szóló hagyományom egyházi tanítás a Biblia és a reformátor! hit világosságában, ebben a mi mostani időnkben. Groó Gyula