Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-01-26 / 4. szám
AZ ISTENTISZTELET HELYE A templom története Egy szülő hozzászólása: Hogyan házasodjunk ? Egy egész életre szóló kérdés dől el, amikor két ifjú lélek a házasságban összekapcsolja életét. Nagy kérdés ez a szülőnek, de még nagyobb az ifjaknak! A szülők méltán aggódnak ilyenkor, mert többet látnak, koruknál fogva így több a tapasztalatuk is ezen a téren. A kérdés így hangzik: megállapítható-e előre, hogy valaki alkalmas lesz-e a fiamnak feleségül, vagy a lányomnak férjül? A legtöbb ember erre a kérdésre határozott nemmel válaszol. És mivel ■mégis alapot akarnak adni gyermekük boldogságához, ezért azt a múltban és a jelenben is — az anyagiakban igyekeznek megtalálni. Első pillanatban ez helyesnek is látszik, hiszen a létfenntartás biztosítása erre épül. Ezért áll első helyen a világ' fiai számára a több fizetést biztosító állás megszerzése és a meglevő vagyon gyarapítása, illetve növelése. Ez utóbbit különösen a háború előtti időben láthattuk. Mivel pedig ez a mód nem nyújtott kellő biztosítékot a boldog és tartós házassághoz, ezért maradt meg a legtöbb embernél az előbb feltett kérdésre a „nem“ felelet. Mint többgyermekes apa, aki nem is vagyok papi ember — szeretnék mégis a kérdésre igennel válaszolni. Nem közömbös az, hogy valaki az életet csak a saját érzékszervein keresztül a maga értelmére és 'bölcsességére támaszkodva igyekszik felfogná, 'megítélni és elrendezni, vagy pedig mindezek elé odaállítja Annak igéjét, Aki mindeneket teremtett és Aki azt mondotta a leghatározottabban, hogy „nálam nélkül semmit sem. cselekedhettek!“ Tehát még a házasság boldogságát sem alapozhatjuk meg Ö nélküle. Viszont az is igaz, hogy Isten akaratát sem keresztezheti senki és semmi! Ha ezeiket nem hiszed. akkor a továbbiakat már ne is olvasd, mert nem neked szól. Különbséget kell ugyanis tennünk abban, hogy valaki hitben köt házasságot, vagy hitetlenül. A házasság megalapozását a szülőknek nem a gyermekük házassága előtti hetekben vagy hónapokban kell elkezdeni, hanem már akkor, amidőn gyermekük az első szavakat kezdi mondogatni. A hívő ember házasságát tehát Annak kezébe teszi le, aki már a teremtéskor látta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni ...“ i a továbbiakban pedig nem azt j mondja, hogy rád bízom és szerezzél magadnak segítőtársat, hanem azt mondja, hogy „szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt“. Tehát nem te apa, vagy anya és nem is te, ifjú barátom, hanem Ö, ha csakugyan gyermek vagy. Az Ür által szerzett segítőtárs pedig olyan, ahogy az ige mondja: „hozzá illő“, akivel „lesznek egy testté“. Arra a kérdésre tehát, hogy „megállapítható-e előre az, hogy valaki alkalmas lesz-e fiamnak feleségül, vagy a lányomnak férjül?“, a felelet: Ki a „segítőtárs“ szerzője? Ha az Űr, alkkor minden bizonnyal alkalmas lesz és „hozzá illő“! Sztupkay Sándor VASÁRNAPONKÉNT több mint ötszáz evangélikus templom harangja kondul meg Magyarországon. A harangok hívására pedig hajlott hátú öregek és egyenes járású fiatalok együtt sietnek e templomokba, hogy ott meghallják Isten igéjét, megváltják Néki bűneiket, vegyék bocsánatát, s kérjék Szentleikét, hogy mindezekért hálából egész életükkel Néki szolgálhassanak. Miközben ez történik, ma már alig gondolunk arra, hogy hogyan is alakult ki a történelem folyamán az, hogy az istentiszteletre gondolva mindenki előtt a templom és a gyülekezet képe rajzolódik ki. Bizony nem volt ez mindig így. Hiába ! lett a tizenegyből a Lélek munkájá- I val egyre nagyobb gyülekezet, egyház, közel 300 esztendőnek kellett eltelni, míg megépülhettek az első keresztyén templomok. Addig a zsidó zsinagógáikban vagy egymás házaiban jöttek össze. Az üldözések idején pedig nem egyszer találjuk őket az egyetlen „védett“ helyen, a katakombákban. Ez a helyzet nem valami teológiai megfontolásból, vagy „írásszerűségből“ állott elő, hanem leginkább a vallásszabadság hiányából következett. Ezt az bizonyítja, hogy a IV. sz. első felében megfelelő szabadsághoz jutott egyház sorra építi a hatalmas tömegeket is befogadó templomait. Igen taAz esztergomi templom nulságos — nem csak ez első, hanem a későbbi templomokat is — abból a szempontból vizsgálni, hogy a kor keresztyénéi mit tartottak az istentisztelet céljának. Bármennyire jelentősek is a külső tényezők (anyagi erő, építési technika stb.), a templom építésénél ez' a döntő. AMIKOR a nyugati keresztyénség kialakítja a bazilikális templomstílust, akkor nem annak külső stilusáMicsoda az igazság Minden ember természeténél fogva vágyakozik az igazságra. Ezért fáj a diáknak, ha rosszabb osztályzatot kap, mint amit megérdemel, j ezért esik rosszul minden ember- I nek, ha méltatlanul bánnak vele, , ezért képesek emberek, népek és ; társadalmi osztályok még fegyvert I is ragadni, hogy vélt, vagy valóban i igaz ügyüket, ha kell harc árán is megvédelmezzék. Amilyen igaz az, hogy minden ember természeténél fogva szomjazza az igazságot, ugyanolyan igaz az is, hogy minden ember elfogult saját igazságával szemben. Saját hibáinkat mindig kisebbeknek, saját érdemeinket pedig mindig nagyobbaknak látjuk másokénál. Ezért érzi a legtöbb ember, hogy vele sok méltatlanság és igazságtalanság történik, ezért van annyi elégedetlen, boldogtalan és Istennel meghasonlott ember a világon. A mi igazságunk Isten az elégedetlenkedő, öntelt emberen úgy akar segíteni, hogy igéjével leleplezi. Isten igéje, mint | egy pontos tükör megmutatja, hogy milyen is valójában az ember. Ebben a tükörben leplezetlenül megláthatjuk életünk sok-sok szennyét: a sok szeretetlenséget, irigységet, engedetlenséget, haragot és bűnös indulatot, mely ott lappang a szívünk mélyén s csak arra vár. hogy előtörhessen onnan. S hányszor lesz a vágy szóvá, cselekedetté, mellyel megkeserítjük mások életét, s gyalázatot, hozunk Isten nevére! S ha megpróbálunk saját erőnkből harRóma 1,16—17. colni e vágyak ellen, úgy járunk, mint a mesebeli királyfi a hétfejű sárkánnyal: ha egy fejet levágunk, újabb hét nő helyette. Nem csak Isten igéje, de életünk tapasztalata is arról beszél, hogy teljesen romlottak vagyunk, hogy nincsen mi- bennünk semmi jó sem. A mi igazságunk alapján csak ítéletet, kárhozatot, nyomorúságot érdemiünk. Ezért nem kénkedhetik Isten előtt a saját igazságával senki sem. Isten igazsága Isten ezt a kínos és fájdalmas leleplezést nem azért végzi el, hogy elkeseredésbe taszítson és elvegye kedvünket az élettől, hanem azért, hogy rámutasson az ő igazságára, a szabadulás egyetlen útjára. Mert Isten nemcsak igazságos Ür, hanem szerető édes atya is, aki nem akai-ja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ezért vette le rólunk, halálra ítélt bűnösökről életünk minden bűnét s helyezte oda egyszülött Fia vállára. S Jézus Krisztus vállalta bűneink terhét, hordozta azokat s a keresztfán kín- szenvedésével és halálával eleget tett értük. S ekkor, miután Isten ig'azság'ossaga elégtételt nyert, a halálra ítélt bűnösök számára megnyílt a szabadulás útja. Most már szabadon, az ítélettől való rettegés nélkül élhetünk, mert Isten Jézus Krisztus érdeméért minden bűnünket megbocsátja. Erről a nem remélt szabadulásról szóló örömüzenet az evangélium, amelyet Isten minden ember számára meghirdet. Akik meghallják az evangélium szavát, akik hittel fogadják Isten bűnbocsátó kegyelmét azoknak életében csodák történnek. Azok megtapasztalják, milyen életformáié hatalom az evangélium ereje. Elrontott életek újulnak meg nyomában, reménytelen. megkeseredett szívek tejnek meg életörömmel hatására, bátortalan, alig pislákoló hitek lobbannak hatalmas lángra szavára. Az elégedetlen, Istennel meghasonlott emberekből örvendező keresztyének lesznek, akik boldogan tudnak hálát adni Istennek naponként megújuló kegyelméért. Örvendező, új élet S ezek a megújult életű, örvendező emberek boldogan tesznek bizonyságot Istennek . erről a nagy csodájáról. S a bizonyságtételek nyomán újabb életek változnak meg, újabb szomorú lelkek találják meg az igazi öröm forrását. Így terjed tovább az Isten igazsága, az evangélium ereje szívből szívbe, hitből hitbe: Most már csak az a kérdés, hogy én kinek az igazságára építem életemet? A sajátoméra, amely bizony nagyon megtámadható igazság, vagy pedig engedem, hogy az én életemben is hasson az Isten igazsága? Ha saját, igazságomban bízom, akkor csupa csalódás, elégedetlenség lesz az életem. Ellenben, ha engedem, hogy Isten igazsága összetörje és újjáteremtse bűnös életemet, s megtanulok naponként ebből az öröm forrásból élni, akkor én leszek a világ legboldogabb és legmegelé- gedettebb embere. Selmeezi János val, tömegihatásával vallja meg hi- ét, hanem e templom belső térala- .utásával. A téglalap alakú gyüleke- -.eti térből a templom hossz tengelyében folytatódó félköríves apszisba, a mennyei Jeruzsálem jelképes helyére vitte a belépő hívő tekintetét. Ezzel az istentisztelet ma is érvényes célját fogalmazta meg: Istennek ezzel az a célja, hogy e világból kihívott népét az Ö országába vigye. A nyugati keresztyénség azután egész napjainkig többé-kevésbé ezt az alapgondolatot követte a templomépítésben. Vele párhuzamosan a keleti keresztyénség is kialakítja a maga templomképét a centrális vagy kupolás templomban. Mai napig is ebben a formában építik misztikus kegyességüknek megfelelő templomaikat. E két templomstílus legklasszikusabb példája a római Szent Pál bazilika és a konstantinápolyi tagia Sofia kupolás templom. A TEMPLÖM TÖRTÉNETE a nyugati keresztyénségnél az ezredfordulónál egy új állomáshoz érkezik. A nyugatrómai birodalom romjain épült új országok népei az egyre fejlődő építéstechnikával kialakítják előbb a „román”, majd lassú átmenettel néhány évszázad múlva a „gót“ templomstílust. Akár a külső tömegével erőt és biztonságot sugárzó „román“ templomot nézzük. amely külső és belső szerkezetével teljesen a földre áll, akár a külső tömegében törékenységet és gyenge nőies bájt sugárzó „gótikus” dómokat nézzük, amelyek a szinte falnélküli oszlopkötegeikkel égbetörő függőlegeseivel felemelkedik a földről, hogy a csúcsíves bordázatok kőrózsáiban összefutó vonalaival az „égbe jussanak“, mind a kettő mesz- sze eltávolodott az jstentisztelet helyes céljától és belső terével sokat árul el arról, hogy mennyire eltévedt Isten igéjétől a középkori egyház népe. A reformáció megtisztította ugyan az istentiszteletet, de nem hozhatott a templomépítésben olyan radikális változást, mint amire szükség lett volna, mert minden erejét az igehirdetés megtisztítására és a szentségek helyes kiszolgálására kellett összpontosítania. így történhetett meg a hazai evangélikus templomaink nagy részénél is, amelyek nagyrészt a reformáció után épültek, hogy nem jut bennük eléggé kifejezésre az istentiszteletnek a bazilikális templomban szimbolikusan is olyan helyesen megfogalmazott célja. Bár mentségül szolgál az a történeti tény, hogy amikor a legtöbb templomunkat építik, akkor maga a Habsburg udvar kényszeríti rá egyházunkat a „terem-pajta“ stílusú templomok építésére. Az ezernyolcszáznegyvennyolcas szabadságharc utáni időkben pedig a teológiai gyengeségünk vitte gyülekezeteinket kora „stílustalan“ építészeti zűrzavarába. EGYHAZUNK teológiai megújhodáséval egyidőben igen nagyot lépett előre hazai templom építésünk is. A két világháború között épült templomaink sorában találni néhányat. amely modem sima falaival, belső és külső képével megközelíti már az őskeresztyén bazilikában kialakult templom gondolatát (pl. Esztergom. Hács stb.). Szita István Az ígéret szép szó ... (Igaz történet) Megállj, azért még kapsz — gondolta Miki, amikor az iskolában szégyenkezve kullogott g helyére, és közben Jancsira esett a tekintete. Jancsi kárörömmel, csúfondárosan pigyorgott. Miki türtőztette magái, csak füzete borítólapját szaikította be tehetetlen dühében. Az osztályban ülő kövér doktor bácsi ekkor már Fekete Sanyit vizsgálta, de Miki zúgó agyában csak ez ismétlődött: „Ejnye, fiam, nézd meg édesanyádat, hogy milyen tiszta, rendes asszony, te pedig megint piszkos füllel jöttél iskolába.’“ Arról nem tudok, hogy Miki bosszút állt-e Jancsin, csak a későbbi eseményekről értesültem. Két hónap múlva, tanítás vége felé észrevették a gyerekek, hogy a II/c-be ment a doktor bácsi. „Holnap mihozzánk jön!““ — adták tovább a hírt egymásnak Miki osztálytársai. Ű nem szólt semmit, csak a szeme villant egyet. „Jöhet az orvos, de én nem leszek ott“ — gondolta s mire hazaért, kalandos terv született meg benne, Másnap reggel 2 óra körül édesanyja sürgetését hallotta: siess, mert elkésel az iskolából! Délután megyünk — hazudta Miki a dunna és párna közötti résen. Reggeli után lassan elkészítette leckéjét, azután délig „gurgulázott“’, vagyis egy nagy vaskarikába állva karikázott a malom mellett. Csak bátran! Nincs semmi veszedelem: bizakodott. l/,l-kor, mintha iskolába rrtenne, táskával a hátán kilépett a házuk kapuján. — Hova? Merre menjek — gondolta. Az iskola utcájába fordult, de tisztában volt azzal, hogy nem bölcs dolog ilyen helyzetben arrafelé mutatkozni. Pár pillanat múlva már az állomás felé szedte lábait. Egy osztálytársával sem találkozott egész úton. Miki édesapja vasutas, ezért az állomás nagyon ism.erős hely volt neki. A kirakodó vásári árusoktól rögtön munkát kapott. Kocsijukat húzta, tőfía, állványaik lerakásánál segédkezett. Amikor 5 óra tájban, mintha iskolából jönne — hazaérkezett, 10 forint bújt meg a zsebében. Össze* sen ennyit kapott a vásárosoktól. Egy győztes hadvezér öntudatával bújt ágyba. Azon- ban — mj tagadás — megszeppent kissé, amikor másnap délelőtt a tanító néni ezt kérdezte: „Tóth Miklós, miért nem voltál iskolában?“ Beteg voltam. — felelte olyan hangon, mintha leckét mondana. Szomorko- vics Dénes! Kérdezd meg az édesanyjától, hogy mi baja volt? — folytatta a tanító néni. Miki egyszerre a jövőbe látott, és hirtelen suhogó nádpálca, /apja haragos arca, saját, kukoricán térdelő alakja jelent meg lelki szemei előtt. Ezúttal Miki a jóslás tudományában is megállta a helyét, mert mindezek fájdalmas valósággá váltak még aznapi délután. „Nem hazudok máskor! Itt a 10 forint' Soha többet nem hazudok!“ — Beváltotta-e Tóth Miki ezt az ígéretét? Ha legközelebb mesélek róla, elmondom. Erzsébet néni A keresztelőkút Az oltár előtt, vagy mellette oldalt (helyes ha szemben nézve jobbról) van a keresztelő medence vagy másnéven keresztelőkút. Itt szolgáltatjuk ki a keresztség szentségét, amelyet Jézus mennybemenetele előtt rendelt: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyáinak, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében!“ (Máté 28,19) Ennek a parancsnak engedelmeskedtek szüléitek és keresztszüleitek, amikor titeket is megkereszteltettek. Ezért hangzik el ez az ige minden kisgyermek megkeresztelésekor. Bizonyára láttál már keresztelést. Jézus parancsa alapján, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében keresztelünk. Figyelj mag egy keresztelést! Adj hálát, hogy már akkor Istené, Jézusé és az anyaszentegyház tagjává lettél. Téged is Jézushoz vittek akkor, mikor kereszteltek. Jézusé lettél, Ö áldott meg téged! Azóta is minden gyermeket szeret. Hegyháti János bácsi Vágyakozás az Úr szent vacsorájára Ha megnövök, majd oltárodhoz lépek, Én Jézusom és veszem vacsorádat, Tudom már én, hogy mi a rossz, a vétek S hogy asztalodnál van reá bocsánat. Add, vágyakozzam ily szent eledelre. Mely tested, véred javait kínálja, S egykor gyakorta odatérdepelve Vehessem bűneim bocsánatára. Amen. VÁLASZOLJ! XIII 1. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 27—28. fejezeteit) 1. Ki vitte Pált Rómába? (1 pont) 2. Miért nem féli Pál a viharos tengeren? (2 pont) 3. Hányán menekültek meg a hajótöröttek közül? (2 pont) 4. A zátonyra futott hajó pusztulásáról hogyan szerzett tudomást tulajdonosa? (:i pont) 5. Mit szállított a zátonyra futott alexandriai hajó? (2 pont) 6. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv tudósítása szerint hány alkalommal és hol nézték Pált istennek? (3 pont) 7. Pál Rómába való szállításakor útközben hol találkozott keresztyénekkel? (3 pont) 8. Hányszor szállt át Pál és hol, míg Rómába jutott? (2 pont) 9. Pál apostol római fogságában tudta-e hirdetni Isten igéjét? (2 pont) 10. Az Apostolok Cselekedeteiről irt könyvnek melyik része ragadott meg a legjobban és miért? (5 pont)
