Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-02 / 5. szám

Hittel — engedelmességgel — reménységgel Véget ért az egyetemes imahét. Isten nagyon megáldotta azt az elha­tározást, hogy az imahét témája az Űrtől tanult imádság legyen, erről szóljon az igehirdetés és ez irányítsa közös bűnvallásunkat, könyörgésün­ket és hálaadásunkat. Egy héten ét minden este a Miatyánk egy-egy mon­datára figyeltünk, s közben Jézustól magától tanultunk imádkozni. Az imahét, melyet az ökumenikus tanács rendezett, az evangéliumi keresztyénség találkozásának is alkalma volt. Krisztusban való egysé­günket élhettük át újra. Azt az egységet, amely az egyház szétszaka- dozottsága ellenére is mindig újra realizálódik ott, ahol a bűntoocsánat evangéliuma felhangzik és általa Isten a saját népeként szólít meg és hív magához minket. Az utolsó alkalom témája a Miatyánk utolsó mondata volt, az ún. doxológia: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké...“ No­ha ez a mondat eredetileg nem tartozott hozzá az imádság szövegéhez, mégis már az első időiktől kezdve felhangzott Krisztus gyülekezete aj­kán, mintegy válaszul az Űrtói tanult imádságra. Benne alázatos imádat­tal borul le Isten népe Ura előtt, akinek kegyelmes királysága, bűnbo­csátó hatalma és dicsősége Jézus Krisztusban megjelent a földön. A budapesti evangéliumi keresztyénség utolsó közös egyiittléte a Deák-téren volt. Az istentisztelet lefolyásáról lapunk más helyén számo­lunk be. Itt most az elhangzott három igehirdetésből hadd szólaltassunk meg néhány részletet. Hecker Ádám methodista szuperintendensi Márk' 2,10—12 alapján Jézus Krisztus bűnbocsátó hatalmáról beszélt: ,.A történet ismerős. Sietve viszik a beteget Jézushoz, hogy meggyógyítsa s Jé­zus mégis először a bűnbocsánat ajándékában részesíti. Jézus szerint ez a legsür­gősebb. Bűnbocsátó szaván ütköznek meg ellenségei: hogyan bocsáthatja ez meg a bűnöket?! S ez nem csoda. Jézus hatalmának legnagyobb ereje az, hogy bűnö­ket bocsát meg. Aki ismeri a bűn hatalmát, életrontó erejét, aki már próbált vele szembeszállni, aki már tapasztalta, hogy hogyan foszlik szét minden Ígérgetésünk és fogadkozásunk, s hogyan lesz a legjobb szándékunk ellenére is úrrá felettünk, az tudja, hogy micsoda nagy hatalomnak a proklamálása az, amikor Jézus azt mondja magáról: neki van hatalma a bűnöket megbocsátani. Jézusnak ez a szava személyesen szólít mindnyájunkat. Halld meg! Jézusnak van hatalma a bűn felett. Talán vannak közöttünk, akik már a kétségbeesésig jutottak a bűn hatalmá­nak láttán: hogyan rombolja az életet, hogyan teszi tönkre családok békességét, hogyan töli meg hitvestársak hűségét, szülők és gyermekek kapcsolatát, emberek egymással való közösségét. Ez az ige most vigasztalásunkra siet: nem kell kétség­beesnünk! Jézusnak van hatalma a bűn felett! Akik rábízzák magukat az ö erős kezére, akik lemondanak arról, hogy a maguk feje szerint rendezzék be és irá­nyítsák az életüket, akik rájöttek arra, hogy mi csak elrontani tudjuk az életün­ket s remegve megfogják az ö kezét, azok megtapasztalhatják,- hogy igaz ez az ige: Jézusnak van hatalma a bűn felett. De Jézus gyógyulást is ad a betegnek. S ezzel megmutatja; hogy nem csak a bűn felett van hatalma, nem csak a léleknek gyógyítója Ö, hanem testünk is ha­tálmában van. Évszázadokon át alig mertünk mi, keresztyének bízni a testünkre nézve is Jézus Krisztus hatalmában. De ebben a mai-utolsó időben.. Isten nagyon a szívünkre helyezi ezt a drága lehetőséget is. Szabad betegségeinkben, testi ba­jainkban is Hozzá fordulnunk. Sokak életének példája tanúskodik erről ma. Is­merek valakit, aki három évig imádkozott csendben, hogy Isten gyógyítsa meg vakságából. Es Isten visszaadta néki szemeviíágát. így bízhatjuk Reá bizonytalan holnapunkat is, Neki van hatalma. Nem bennünk van ennek a garanciája, hanem Őbenne, az ö megtartó hatalmában. Bizakodva nézhetünk előre, mert ö Ígérte, hogy az övéit senki ki nem ragadhatja az ő kezéből. Eegyen áldott ezért az ő drága szent neve.” •Kovács Géza baptista lelkipásztor 2. Kor. 3,18 alapjain beszélt. v,Keresztyén életünk szent titkokkal van tele, amelyeket a szemlélő nem tud felfogni, a hitetlen ember nem tud megérteni. Mikor imádkozunk, mikor olvassuk a Bibliát, mikor együtt vagyunk a gyülekezetben és hallgatjuk az igehirdetést, mikor az oltárnál vesszük a szent jegyeket, mi történik akkor? Kívülről nézve, semmi különös, de belülről annál több: az Ürnak dicsőségét szemléljük. És mit jelent ez? Jézus Krisztussal való személyes életközösséget, Istennel való benső kapcsolatot. Ez a keresztyén élet legbeusőbb tartalma, amely nélkül a vallásos élet formái értéktelenek. A magam életében is megtapasztaltam ezt. Vallásos neveltetésem semmit sem jelentett a számomra addig, míg el nem jutottam egy­szer Isten dicsőségének erre a belső látására. De micsoda Isten dicsősége, amit szemlélhetünk? Mózestől tanultam ezt meg. Mózes azt kérte Istentől, hogy hadd lássa meg az ő dicsőségét. És megmutatta néki. Hogy mit látott Mózes, azt nem tudjuk, de amit hallott, azt elmondotta: „Az Ür. .. megbocsát hamisságot, vét­ket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül.” (2 Móz. 34., 7.) Ez az Isten dicsősége. De hol látszik, hol mutatkozik meg ez? Csak egy helyen: a Golgotán. A megfeszített Jézus Krisztuson. Őrajta vitte végbe a mi bűneinknek büntetését és Őbenne adta meg ítéltünk bííneinknek bocsánatát, őbenne lett a miénk Isten dicsősége: az ő szeretete, szentsége,, tisztasága, békessége, öröme, örök emberi értékek ezek, amelyek után minden ember vágyódik. A mai rohanó világ is ezek után siet. Ügy van, ahogy Pál mondja, hogy szűkölködünk az Isten dicsősége, nélkül. De olyan jó, hogy Jézus Krisztusban megtalálhatjuk, a miénk lehet. S mi­közben Öt szemléljük, átalakító erő árad Belőle reánk. Ezért mondja Pál a fel­olvasott versben: „elváltozunk”. Nem a magunk erejéből, elhatározásából, hanem az ő kegyelméből más emberek leszünk. Isten adja meg néküník hogy valóban^ ezzel a belső látással láthassuk az ő dicsőségét Jézus Krisztusban és Pál apos­tollal együtt ujjonghassunk ezen.” Dr. Kékén András Máté 28,16—20 alapján hirdette az igét; Vájjon mire tanít bennünket ez az ige a tekintetben, hogy hogyan kell imádkoznunk a Miatyánk záró mondatát? Először is arra tanít, hogy hittel kell imádkoznunk ezt a mondatot. A felolvasott ige szerint voltak a tanítványok között, akik kételkedtek Jézusban, mert nem látták földi hatalmát és dicsőségét. Ezeknek mondja Jézus: nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ma is ezt mondja. Éppen akkor amikor legjobban fogja el szivünket a kétség és a kételkedés. Amikor földi szemünk azt látja, hogy a hatalom trónján embe­rek ülnek a dicsőség koronája emberek fején van. Amikor azt tapasztaljuk, hogy itt á földön démoni hatalmak uralkodnak, indítanak el olyan utakra ben­nünket, amelyeknek végén szakadék van, s teszik erőssé szívünkben a gyűlö­letnek a lángját és a rombolás szándékát. Ezért fontos, hogy hittel imádkozzuk ezt a mondatot. Mert ha nem is látszik, vagy ha az ellenkezője látszik is. mégis Neki van igaza, övé az ország, a hatalom és a dicsőség, mert néki adatott. — Másodszor arra tanít ez az ige hogy efigedelm ességgel imádkozzuk a Miatyánk záró szavait. Jézusnak igénye van az egész világra, minden népre és minden emberre. Mindenkivel el akarja ismertetni hatalmát, hogy minden térd meghajoljon előtte. Azt akarja, hogy mindenki megismerje a bűnbocsánat evan­géliumát és mindenkinek szívén és életén rajta legyen a Szentiéleknek tüzes pecsétje a szent keresztség által. Ez az ő akarata mozgósítási paranccsá teszi szá­munkra a Miatyánk befejező szavait. Nem elég, hogy csendes órák áhitatos ma­gányában megfürödjünk Isten dicsőségében, hanem ugyanolyan döntő, hogy elinduljunk elismertetni szóval és bizonyságtévő élettel az ő irgalmas hatalmát. — S végül arra tanít bennünket ez az ige, hogy reménységgel imádkozzuk a Miatyánk záró szavait. Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig — ezt ígéri Jézus. Az akié minden hatalom mennyen és földön, nem ellenünk van, hanem velünk. Ha úgy is látszik sokszor, hogy van valami pusztító erősebb akarat felettünk, amely a legtisztább szándékunkat is tönkreteszi, a legjobb akaratú terveinket is összezavarja, szétrombolja azt. amit mi emberek boldogu­lásáért. békességéért és üdvösségéért teszünk és építünk. Ha érthetetlen keresz­teket kell is hordoznunk, amelyek földre roskasztanak bennünket, ö mégis velünk van. Ha nem értjük is útjait, gondolatait, mégsem ellenségünk, hanem hűséges Pásztorunk Reménységgel nézhetünk előre, mert jön egy nap az idők Végén, amikor mindenki meglátja Öt szcmtől-szembe. Akkor majd megértjük útjait, felismerjük az érthetetlen keresztek értelmét. Akkor majd mindenki meg­látja ' hogy az ország, a hatalom és a dicsőség nem is volt és nem is lesz soha senki másé, egyedül Jézus Krisztusé. — Addig pedig míg ez a nap eljön, imád­kozzuk a Miatyánknak ezt a záró mondatát hittel, engedelmességgel, reménység­gel: Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen.” DR, KÉKÉN ANDRÁS KÖZEGYHÁZI HÍREK (T; Nagyjelentőségű értekezlet volt az Üllői úti székházban január 24-én, délben. Horváth János, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke tá­jékoztató értekezletre hívta össze a Déli Egyházkerület lelkészeit. Az el­nöki asztalnál helyet foglaltak: Mi- hályfi Ernő egyetemes felügyelő, D. dr. Vető Lajos püspök és D. Or- dass Lajos püspök, Darvas József kerületi felügyelő, Dr. Fekete Zoltán kerületi felügyelőhelyettes, továbbá Grnák Károly főelőadó és Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár. Horváth János elnök kétórás be­szédben ismertette az Állami Egy­házügyi Hivatal álláspontját az utóbbi két év politikai és egyházi eseményeiről és azok összefüggései­ről. A beszámoló után az elnökség tagjai eltávoztak s a Déli Egyház- kerület lelkészei megbeszélést tar­tottak. Többek hozzászólása után nyolctagú lelkészküldöttség tolmá­csolta a lelkészek kérését a kibon­takozás érdekében D. Ordass Lajos püspöknek és az Állami Egyházügyi Hivatalnak, 2. Január 23-án az Üllői úti szék­ház tanácstermében országos espe- resi értekezletet tartottak Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő és D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével. Részt vett az értekezleten Horváth János, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke és Grnák Károly főelő­adó, továbbá Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár és Groó Gyula a Sajtóosztály ügyvivő-lelkésze. Az értekezleten Vető Lajos püspök adott tájékoztatást az egyház jelen­legi helyzetéről, amelyet sokak hoz­zászólása követett. Horváth János elnök válaszolt a hozzászólásokra; 3. Január 24-én délután ülést tar­tott a Sajtótanács D. dr. Vető Lajos püspök elnöklésével. A Sajtótanács a Sajtóosztály ügyrendjének egysze­rűsítésével foglalkozott. 4. Az Északi Evangélikus Egyház- kerület Tanácsa D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Fekete Zoltán egyház- megyei felügyelő, egyházkerületi fel­ügyelőhelyettes elnökletével január 24-én ülést tartott és 19 tárgysoro­zati pontban — többek között — le­tárgyalta az 1956. évről szóló nép­mozgalmi és gyülekezeti munkaje­lentést, az 1956/57. tanévről készí­tett hitoktatási és az 1957. évi kon­firmációi jelentést, Foglalkozott anyagi kérdésekkel, megállapította, hogy az egyházkerületben takarékos gazdálkodás folyik és az egyházke­rület anyagi helyzete megnyugtató) Letárgyalta és megállapította aa 1958. évi költségvetést. — Az 1958Í évi templomépítési offertóriumot á börcsi templomépítés támogatására juttatja. — Elrendelte továbbá a szavazást a dr. Mády Zoltán lemon­dásával megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztség betöltésére. A sza­vazatokat legkésőbb f. é. márc. ;3-án kell postára adni a püspöki hivatal címére. — Tanácsülés után az Egy? házkerületi Tanács tagjai értekezle­tet tartottak és egyöntetűleg meg? állapodtak abban, hogy dr. Fekete Zoltán veszprémi egyházmegyei fel­ügyelőt ajánlják az egyházközségek figyelmébe a kerületi felügyelői tisztség betöltésére történő szavazás? nái. Foglalkozott a kerületi - tanács a Vasi Egyházmegye felterjesztésével a reverzális-kérdésben,' melyet egy? részt a lelkészi' munkaközösségnek, — másrészt az egyetemes közgyűlés­nek küldött meg. A tanács egyihan? gúlag állást fogalt a tekintetben* hogy a reverzális-kérdésben egyhá? zunknak, saját maga védelmére ko? moly lépéseket kell tennie, legalább annyit, amennyit a református és a római katolikus egyház tesz. Együtt imádkoztunk Az Egyházak Világtanácsához tartozó tagegyházak január 18. és 25.- között tartották világszerte az egyetemes imahetet. Ebben az esztendőben a MIATYÁNK szavai alatt hajtották meg tejüket csöndes imádságra mind­azok, akik estéről estére részt vettek különböző templomokban a közös összejöveteleken. Hazánkban a református, evangélikus, baptista és meto­dista egyházak számára nyújtott ez a hét alkalmat arra, hogy Jézus Krisz­tusban, a MIATYÁNK Mesterében egymásra találjanak azok> akik Isten országáért élnek és eljöveteléért imádkoznak. Budapesten három ünnepi gyülekezeti alkalmon találkoztak egyházi vezetők és gyü­lekezeti tagok. A Kálvin téri templomban, január 19-én, vasárnap, este teljesen megtelt minden hely. Muraközy Gyula református lel­kész, a konventi iroda ideiglenes ve­zetője, Szabó László, a baptista egy­ház^ országos elnöke és Hecker Ádám metodista szuperintendens; bi­zonyságtételei mellett egyházunk ne­vében Scholz László zuglói lelkész szólott a MIATYÁNK bevezető, megszólító mondatáról. Hangsúlyoz­ta, hogy az ige szerint „Egy az Isten, mindnyájunknak Atyja” és ez az igazi alapja az egyházak egységének, nem pedig az a tény, hogy mi ke­ressük az egységet. Ha nincsen egy­ségünk, akkor ezt az isteni tényt tesszük kétségessé. Az ünnepi esten Muraközy Gyula vezette a közös imádkozást. A szol­gálatok között Ákom Lajos művészi orgona játéka volt a zenei bizonyság­tevés. Január 23-án, csütörtökön, este a baptisták Nap utcai imaháza nyílt meg a protestáns gyülekezeti tagok előtt s közel ezerötszázan kapcsolód­tak be a könyörgésbe. Szamosközy István református esperes átadta a leningrádi és moszkvai baptista gyü­lekezetek üdvözletét s a budapesti gyülekezet hangos szóval kiáltott fel: „Köszönjük!” Wladár Antónia, a metodisták nevében hirdetett igét és személyes bizonyságot tett arról a lelki kenyérről, amely számára a bűnbocsánatot jelentette Jézus Krisztusban. Korén Emil esperes egyházunk képviseletében Ef. 4, 32 alapján röviden megemlékezett finn­országi útja lelki élményeiről, majd utalt arra a feszültségre, amely a bűnbocsátó Isten és a felebarátjának megbocsátó ember között fennáll. A bűhbonsánat alapja az a tény, hogy Istep nékünk megbocsát Krisztus ál­tal s ebből élünk. Ehhez az élethez természetesen hozzátartozik az em­ber bocsánatadása. Ahol a gyüleke­zetek élnek a bűnbocsánatiból, ott szervesen kialakul a felekezetek kö­zött való megértés. Szabó László, a baptista egyház országos elnöke fog­lalta össze az elhangzottakat és ve­zette a közös imádkozást. A gyülekezet énekkara több alka­lommal énekelt ezen az estén. Itt különben sokak számára ' kedves meglepetés volt a háborús károkból újjáépített, kifestett és ízlésesen át­alakított imaház, amely a gyüleke­zet áldozatkészségének is ékes bi­zonyságtevése volt. Az utolsó ünnepi alkalmat a Deák téri templomban tartották. Az evan­géliumi keresztyénségnek áldott ta­lálkozása volt ez is. Mintegy 500-an voltunk együtt; Akik ott voltak, azok átélhették — először vagy újra — Isten igéjének testvéri közösséggé formáló munkáját. A kezdő oltári szolgálatot dr. Ké­kén András végezte, imádsága után felolvasta Jel. 11,15—17-t. Három igehirdetést hallgattunk meg ezután. Hecker Ádám methodista szuperin­tendens Márk 2,10—12, Kovács Géza baptista lelkipásztor 2. Kor. 3,18, dr. Kékén András Máté 28,16—20 alapján prédikált. Ezek az igehirde­tések abban akartak segíteni ben­nünket, hogy jobban értsük, őszin­tébb alázattal és erősebb hittel imád­kozzuk a Miatyánfc utolsó mondatát: „Tied az ország, a hatalom és a di­csőség mindörökké.. Az istentiszteleten a Lutheránia énekkar kamarakórusa is szolgált. Két budapesti evangélikus gyülekezet már hosszú évek óta tartják benső­séges körülmények között az egyete­mes imahetet. A Bécsikapu téri ká­polnában estéről estére igen sokan hallgatták az igehirdetéseiket, ante­lyek .szolgálatát dr. Joó Sándor és Csia Lajos _ református lelkészek. Szabó László baptista lelkész és Hecker Ádám metodista szuperinten­dens mellett Sztehló Gábor és Vá? rady Lajos végezték s az összejőve-: telek úrvacsorával fejeződtek be. Pesterzsébeten évenként más gyü­lekezet templomálban jönnek össze a református, evangélikus és baptista hívek. Ez - évben a baptista templom­ban volt a találkozó. Egyházunk ne­vében Bencze Imre és Szabó István lelkészek hirdettek igét. A záróest után szeretetvendégséget tartottak papok, papnék és egyházi vezetők számára s ez is alkalom volt annak felmérésére, hogy a lelki vezetők mit tanulhatnak egymástól és mi a lelki haszna a felekezetek közötti együttlétnefk. Az összejöveteleken felváltva énekeltek a különböző gyü­lekezeti énekkarok. Országszerte nemcsak nagyobb városokban, ha­nem vidéki gyülekezetekben is imádkoztak esténként ezrek és ez­rek és részesedtek a lelki egység ál­dásaiban. Éppen ezért szabad azt a megállapítást is tennünk, hogy még sokan nem ismerték fel azt a lehe­tőséget, amelyet Isten kínált fel a Vele való közösségre. Az egymásért való felelősségünk késztessen ben­nünket arra, hogy a jövőben, az egyetemes imahét alkalmain kívül is, keressük a testvérek kezét és szí­vét. Isten Szentlelke tegye hathatós­sá az elmúlt összejöveteleket, hogy legyenek újabb kezdeményezések áldott forrásaivá. Horváth András 1*168

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents