Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-09-07 / 36. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 36. szám 1958. SZEPTEMBER 7. 0 R 5ZÁG OS EV A N G É L I KUS RET I LÁP ARA: 1,40 FORINT; Új indulás küszöbén II Déli Egyházkerület Tanácsa elrendelte Egyházunkban az őszi idő mindig új munkakezdést jelent. A nyári lassúbb ütemű gyülekezeti élet után újra élednek a bibliaórák, emelkedik az istentisztelet-látogatottság, a lelkészi hivatalokban szorgos tervezgetés folyik, s a gyülekezeti munka minden ága erőteljesebb lendülettel indul a munkaévad felé. A tervezgetésekben nagyobb előretekintéssel gondolják végig az egyházi munkát s ez bizonyos mértékben mindig, minden ősszel új eszmélkedést jelent szolgálatunkról és feladatainkról. Ez történik most gyülekezeteinkben, s a nyugodt munka tervezésénél nem kis jelentőségű az a kérdés, hogy a felsőbb egyházi szerveknél milyen munka folyik, milyen irányítás, tanácsolás és segítés várható a gyülekezetek és a közegyház életében. Ez a tervezgetés fokozott mértékben folyik jelenleg különösképpen is a Déli Egyházkerületben. Az utóbbi hónapok bizonytalansága és részben ziláltsága felhőt hagyott felettünk — hisszük, csak átmenetileg —, aminek egyik csapadéka az a fontolgatás volt, amely felvetette a kérdést: nem volna-e jobb változtatni a két kerületben élő egyházszervezeten s csupán egy püspökkel az élen élni egyházi életünket. A fontolgatás igen komolyan folyt, különösen azután, hogy a Déli Egyházkerület püspöki széke Dezséry László püspök lemondásával üresedőben volt. A fontolgatást főképpen anyagi szempontok irányították, remélvén, hogy felsőbb egyházi szerveink anyagi szükséglete csökkenne ezáltal. Egy ilyen esetleges átszervezés azonban nem jelentene jelentős megtakarítást s csak duzzasztaná az adminisztrációs kiadásokat. Márpedig a megtakarítást éppen az adminisztráció vonalán kell elérni. Ügy látjuk, mai egyházi helyzetünkben fokozottan jelentős szerepe van a püspök pásztori szolgálatának a lelkészek és gyülekezetek felé egyaránt, hogy azok a szolgálat mai minden kérdését világosan és jól értve végezzék. Az egyház szolgálata, benne jelentősen a püspök szolgálata, elsősorban igehirdetői és pásztori szolgálat. Ezért döntő kérdés, hogy ezt a szolgálatot a mostani kétkerületes rendszerünkben, amelynél mai helyzetünkben sem kevesebb, sem több nem felelne meg, mielőbb mindkét püspök erőteljesen és eredményesen töltse be. Ezért volt, hogy a Déli Egyházkerület" Tanácsa, azután, hogy a püspöki hivatal jogérvényesen megürült, azonnal megindította a püspokváiasztási eljárást. Egyházunk népe éppen azért tekint várakozással és reménységgel a megválasztandó új püspök felé, mert döntő szükségű a mai, az elmúlt hónapok sok huza-vonája miatt elbizonytalanodott egyházi helyzetben a határozott püspöki szó, amely pásztoroló szeretettel tud tekinteni az egyházközségek és lelkészek sok ügyes-bajos dolga felé — amely a gyülekezetek és hívek széleskörű bizalmára támaszkodhat —, amely nem egy évre, de hosszú időre tud előre tekinteni egyházunk életére, fejlődésére, egyensúlyára —. amely helyes teológiai látással tud iránymutatást adni jövendő életünk számára —, amely megtalálja mai társadalmi helyzetünkben népünk között az egyház pozitív eredményes jó szolgálatát, hogy mindenek ékesen és jó renddel folyjanak az egyházban. A döntés a Déli Egyházkerület gyülekezeteinek tanácsa kezébe van letéve, de a döntés természetesen túl utal a gyülekezetek, sőt az egyházkerület határain is. Egész egyházunk szolgálatának egyensúlyáról, eredményességéről, előrehaladásáról van szó akkor, amikor a püspöki szék betöltésre kerül. A döntés nemcsak papok kezében van, hanem azoknak a presbitereknek a kezében, akik nem kivont elemei, hanem szervesen beépült tagjai mai magyar társadalmunknak, az üzemekben, gyárakban íróasztaloknál és munkapadoknál, ekeszaivánál es háztáji munkában egyaránt. Ök bizonnyal érzik és látják, milyen szolgálatot kell betöltenie az egyháznak. Bizalommal tekint egyházunk népe a döntés elé, tudva, hogy hosszú és jelentős utat jelöl ezzel. Köztudatban van az a tény is, hogy a szorosan mögöttünk lévő időszak nemcsak a püspöki hivatal betöltését illetően jelentett problémát, hanem ebből kisugárzóan az egyházban sok közéleti kérdés is felmerült. Hol nyugtalanul, hol várakozóan esik szó sok számos egyéb személyi kérdésről is, amelyek megoldásra várnak. Az a széleskörű bizalom, amely az új püspök munkája elé néz várakozóan, magában foglalja azt is, hogy ezek a személyi kérdések elsősorban nem hatalmi szóval hozott megoldásokban fognak megnyugodni és helyes »lederbe jutni, hanem maguknak az érdekelt személyeknek kérdésfölvetése és felelete útján. Az egyház szolgálatában és egységében sohasem merülhetünk el személyi kérdésekben, s ha mindig az egyház egészét, hivatását és küldetését nézzük, ezek a személyi kérdések mindig természetszerűen kell, hogy megoldódjanak. Ma már széles alapja van az egyházban ennek a reménységnek. Ez a tervezés és megindulás mindannyiunk közös ügye. Imádkozó szeretettel, a csendes, nyugalmas szolgálatnak reménységével tekintünk a döntés elé, tudva azt, hogy békés életünknek, jó szolgálatunknak lehetőségei nyíltak meg előttünk s hisszük azt, hogy mindazok a gyülekezetek, akik ezt fontosnak tartják s egyházunk útját hitben. Isten iránti engedelmességben hordozzák, döntésükkel efele a szolgáló élet fele fognak fordulni. Koren Emil 23. ZSOLTÁR Dallam: Uram, Jézus fordulj hozzánk .- • Ha halálhoz közel járok, Nem riasztanak meg az árnyak. Mert tudom, hogy Te ve'em vagy: Vessződ-botod vigasztalnak. Elleneim ellenére, Elém dús asztalt terítsz le. Gazdagon adsz mindent bőven: Hálával van tele szivem. Jóságod — kegyelmed követ, Minden utamra engemet. Éltem sok-sok napjaiban: Ott vagyok szent hajlékidban. HUBERT ISTVÁN Az Űr jóságos Pásztorom, Nincs is semmiben hiányom. Nyugtat dús pázsitu réten, Inni enged csendes vízen. Megvidámítja szívemet. Az igaz úton vezetget. Mindezt, szent nevéért teszi: (Szívem hálákat ad neki.) a püspökválasztást Szeptember 1-én ülést tartott a Déli Egyházkerület Tanácsa. Az ülésen ismertették a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 62/1958. sz. határozatát, amellyel hozzájárulását adta D. Dezséry László püspök állásából való felmentéséhez. A tanácsülés megállapította a Déli Egyházkerület püspöki állása megüresedésének tényét és elrendelte a püspökválasztást. Az 1953. évi V. te. rendelkezése értelmében az új püspököt az egyház- községek tanácsai választják általános szótöbbséggel. A szavazás eredményét tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot lezárt borítékban a püspöki hivatalba kell beküldeni. A szavazatok felbontására Dr. Raj- nay Károly egyházmegyei felügyelő elnökletével bizottságot küldött ki a tanácsülés, melynek tagjai: Sikter András esperes, Jakus Imre lelkész, Dr. Göttche Ervin és Dr. Szalatnai Rezső tanácstagok. A tanácsülést megelőzően régi hagyományoknak megfelelően az egyházmegyék elnökségei tanácskoztak a megüresedett püspöki állás betöltésének személyi kérdéseiről. Az értekezlet egyhangúan Káldy Zoltán pécsi lelkész, tolna-baranyai esperes személye mellett foglalt állást és elhatározta, hogy Káldy Zoltánt ajánlja az egyházközségeknek a megüresedett püspöki állás betöltésére. Az egyiházkerületi tanács a püspökválasztás elrendelésével kapcsolatban a következő felterjesztéssel fordul a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsálhoz: Az Egyházkerületi Tanács, miután a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 62/1058. számú határozatával hozzájárult D. Dezséry Lászlónak a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki állásából való fölmentéséhez és miután a tanács D. Dezséry László püspök lemondását az 1958. július 24-i ülésén tudomásul vette, mind egyházi, mind állami jogszabályainak értelmében megállapítja a püspöki állás megürese- dését és egyben elrendeli a püspöki állás választás útján történő betöltését. Az Egyhásíkerületi Tanács magáévá téve az egyházmegyék elnökségeinek értekezletén hozott javaslatot, maga. is azt javasolja a szavazásra jogosult egyházközségi tanácsoknak, hogy Káldy Zoltán pécsi lelkész, a tolna-baranyai egyházmegye esperese személyével töltsék be a megüresedett püspöki állást. Az Egyházkerületi Tanács kéri a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy amennyiben a lefolytatott választások eredményeképpen az egyházközségek Káldy Zoltánt választanaik meg a Déli Egyházkerület püspökévé, ehhez a választáshoz az 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendelet értelmében az előírt előzetes fmzzn.in.rn. TnJt f imjynn.fl/ni s s. k/* d \ Air. Őszi gondolatok a gyülekezeti munkáról A földműves elgondolja, hogy mit, mikor, hová vessen. A mérnök részletesen kidolgozza az új építmény külső és belső szerkezetét. A pedagógus a tananyagot készíti elő. A lelkésznek is szükséges a munkaterv. Szokás szerint az őszi időszak beköszöntésekor készül el a következő ilyen időszakig. Azért szükséges, hogy a lelkész is kerülje el a kapkodást, rögtönzést, céltalanságot. Ehelyett álljon előtte a rendszerezett, világos, átgondolt munkaterv, amelyhez idejében összegyűjtheti a szellemi anyagot s a munkatársakat. Egészséges lenne természetesen több évre, nagyvonalúan előre megalkotni a munka kereteit, de egyelőre még annál a lépésnél tartunk, hogy legalább egy évre rendelkezzék minden lelkész vele. A munkaterv legyen biblikus, tehát a Biblia álljon a középpontban, személy szerint Jézus Krisztus. Minden vezessen feléje, a vele való közösségbe, a Szentlélek által kapott új élet útjára, hitben való megerősödésre és a szeretet gyakorlására. Legyen gyülekezetét építő, munkálja a testvéri közösséget is. Adjon ismeretet a lelki élet minden területéről, beleértve a történeti múltat és a jelent, azok nagy kérdéseit. Legyen modern. A munkaterv nem olyan törvény, amelyen nem lehet változtatni, ha az időszerűség úgy kívánja. Természetes, hogy nem könnyű az összeállítása. Különösen a vidéki gyülekezetek lelkészei, esetleg a fiatalabbak, nem rendelkeznek megfelelő könyvtárral s a munka segédeszközeivel. Esetleg azzal a látókörrel sem, amely pedig nélkülözhetetlen a tervezésnél. (Annál inkább ismerik a helyi sajátosságokat, szempontokat, amelyeket kellően érvényesíthetnek.) A tervezéshez tehát segítség kell. Egyrészt központi segítésre gondolok, amely eddig is hol volt, hol nem volt, mindenesetre kellően kibontakozni nem tudott. Az idén, úgy látszik, ennek hiányéban kell lelkésztársainknak munkához fogniuk, ami bizony sajnálatos veszteség. Másrészt a Lelkészi Munka- közösség itt igazán elemében lehet, ha az élő munkaközösség és benne a szolgatársak az egymás terhének hordozásában készségesek. Erre már néhány egyházmegyében kitűnő példát találhattunk eddig is, amíg más egyházmegyékben gyenge osztályzatot adhatnánk. A munkaterv egyes pontjai gyakorlatilag: bibliaórák igehelyeinek vagy témájának meghatározása, szeretet vendégségek, egyházzenei áhítatok, vallásos ünnepélyek, igehirdetés-sorozatok, helyi gyülekezeti jubileumok stb. idői rögzítése és azok tartalmi meghatározása, illetve a megfelelő munkatársak, vendég-ige- hírdetők és előadók kiválasztása. Néhány kérdést a gyülekezeti mun- kaiervből <ki kell emelnünk. Ilyen a konfirmáció. Mindenki tudja, hogy milyen fontos szolgálat ez" s ezért nem szabad könnyelműen és sablonosán végezni. Remélhetőleg idejében kézhez kaphatjuk az új, kitűnő konfirmációi kátét, amely kiváló alap a munkához, de még azt is ki kell egészítenünk azzal, ami minimálisan legszükségesebb. Ehhez pedig idő kell s az adott időnek is minden percét jól kell felhasználnunk, hogy a konfirmáltak a gyülekezet szolgáló tagjai legyenek. Ilyen a presbiterekkel való foglalkozás. Itt három szempont is lényeges. Az egyik: hogyan élő a presbiter a gyülekezetben, mi vár ott reá, mit kell elvállalnia és ehhez mennyi hittel rendelkezik. A másik: mennyiben lehet reá számítani a közegyházban, a zsinat kérdéseinek, az egyetemes egyház, a kerület, az egyházmegye kérdéseinek megvitatásában és megoldásában. A harmadik: mennyi segítséget nyújt azokban a feladatokban, amelyeket egyházunk az állam életében és az emberiség kérdéseinek tisztázásában vállal. Száraz ágak semmit sem érnek. Régi tapasztalat, hogy aki a gyülekezetben Isten előtt való felelősséggel hordozza tisztségét, az alkalmas nagyobb felelősségre is. Ilyen az anyagi kérdés. Fokozott éldozathozatal előtt állunk a legkisebb gyülekezetben is. Mindig kutatni kell a hitnek azon forrásait, amelyekből anyagi erők is kiáradnak. Számtalan gyülekezet tehetetlenül áll épületeinek javitási kötelezettségei előtt, több egyszerűen a létfenntartás gondjával küszködik. Sok helyről várják a mások támogatását is, sőt előbb-utóbb szembe kell néznünk a nehezen megszülető Központi Alap dolgával is. A közönyösség most már súlyos vétek s ha idejében nem ébredünk és nem ébresztünk, utólag súlyos terhek alatt kell nyögnünk. Ilyen az ökumenikus szolgálat. Szomorú állapot, amikor egy városban, községben, vagy kerületben szolgáló protestáns lelkészek nem találnak alkalmat arra, hogy kifejezzék a Krisztus anyaszentegyhá- zához való tartozást. így tékozolják el azokat az áldásokat, amelyekben viszont mások gazdagon részesülnek. Sok gyülekezetben Isten iránt való hálával lehetett eddig is tapasztalnunk, hogy a más keresztyénekkel való kapcsolat mennyi lendületet, megelevenedést jelent. Végül ilyen az a lelki versengés, amelyben állunk az emberiség nyugalmas, békés életéért, a népek közötti bizalom megerősítéséért. Itt a hazánkban történő események éppen olyan fontosak, mint amennyire jelentősek külföldi egyházak, testvéregyházak nyilatkozatai és megmozdulásai. Ebben a csodálatos világkórusban minden gyülekezetnek meg kell szólalnia. A lelkészi és egyben gyülekezeti munkaterv összeállításánál és fokozatos megvalósulásánál végül két feltételről kell szólanunk. Az egyik az, hogy itt nem valami új divatról és utánzásról van szó, hanem arról a küldetésről, amelynek hordozói vagyunk. Akik Jézus Krisztus szolgálatában állanak, azok életüket helyezik erre az oltárra, a kereszthordozás nyomorúságában és dicsőségében egyaránt. Krisztusra nézve kell engedelmeskednünk és munkálkodnunk, Aki mindig munkálkodik bűnbocsátó kegyelme által. Éppen ezért életbevágóan szükséges, hogy egyházunk zárja le a belső válság személyi kérdéseit és hitének, szere- tetének, áldozatának, hűségének minden erejével forduljon a cél felé, hogy minden munkaterv megvalósulása keretében minél többen üdvösségre jussanak. Ehhez kérjük Isten irgalmát! Várady Lajos EGYHÁZ NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS JAPÁNBAN A BIBLIA IRÁNT A Japán Bibliatársulat főtitkára, Myakoda lelkész jelentésében, melyet a Bibliatar sutátok Világszövetségének negyedévi folyóirata közölt, hírt ad arról, hogy milyen helye van a Bibliának a japánok életében. Ebből kitűnik, hogy igen sok nemkeresztyén japán is olvassa a Bibliát. A Bibliát egyre kevésbé tekintik „külföldi könyvnek”. Sokan iroA VILÁGBAN dalmi, tudományos érdeklődéssel fordulnak a Biblia felé és a sokmilliós példányszámban megjelenő napilapok is gyakran foglalkoznak vele. így a Biblia egyik leginkább keresett, olvasott könyveknek Jctopánban.’ Az egyik lap körkérdéssel fordult 30 neves íróhoz és tudóshoz. Az egyik kérdés így hangzott: melyik könyvet vinné magával, ha egy magányos szigetre kerülne? A 30 megkérdezett közül 8 a Bibliára szavazott, közöttük egy buddhista pap isi
