Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

HÍVŐ EMBEREK A NEPEK BÉKEKONGRESSZUSÁN J^éltán nevezték el a Népek Békekongresszusának a stockholmi bé­kegyűlést. mely július második felében zajlott le a másfélszázéve békében élő Svédország fővárosában. Hetvennél több országból, a földke­rekség minden tájáról több mint ezer békeszerető férfi és nő jött össze, hogy a világnak háborúval fenyegetett békéjéről tárgyaljon, s megbe­szélje, mi a teendő. Mint a kongresszus egyik magyar részt vevője, Hittestvéreim számára a legfőbb tanulságokat az alábbiakban foglalom össze. Szép számmal jöttek' el a Népek Békekongresszusára hívő, jobban mondva vallásos emberek is. Azért írom, hogy vallásos emberek, mert nemcsak keresztyének, hanem más világvallások hívei is nagyon mély felelősséggel vettek részt a kongresszus munkájában. Ott láttuk téglavörös csuhában a buddhista szerzeteseket, de voltak turbános mohamedán papok is. Különösen nagy erővel léptek fel az indiai (gandhista) vallás hívei. Űjzélandtól Kanadáig képviselve voltak a keresztyén egyházak is. Protestánsok, katolikusok, orthodoxok, fehérek és színesbőrűek, négerek, japánok, kínaiak stb. Kétszer tartottunk külön összejövetelt, mint hívő embereik, összejö­veteleinknek nem akart végeszakadni. Próbáltuk keresni és megtalálni a közös alapot, amely mindegyikünknek a saját hitbeli meggyőződésében van adva. De az amerikai zsidó rabbi és a mohamedán arab fanatizmusa, a burmai buddhista világfölényes nyugalma vallásilag semmiképpen sem volt összeegyeztethető, nem is szólva rólunk, keresztyénekről, akik a Jézus Krisztusban hiszünk. Abban azonban mindnyájan megegyez­tünk, hogy sokféle vallásos hitünk a békéssé,g keresésére kötelez ben­nünket. Ezért valamennyien helyesléssel fogadtuk el a kongresszus ha­tározatait, amelyek a lefegyverzést és a hidegháború megszüntetését sürgetik, az atom- és hidrogén fegyverek betiltását (meg a velük való kísérletezést) követelik, s annak a kívánságnak adnak kifejezést, hogy a népek fejlesszék és erősítsék gazdasági és kulturális kapcsolataikat, s éljenek olyan békességben, ahogyan az a család -ban szükséges és kívánatos. Külön bizottságban foglalkoztunk azzal a fontos kérdéssel, hogy a különböző béke-erőket hogyan lehetne együttműködtetni. Bíráló hangok és vádak is hangzottak el a Népek stockholmi Béke­kongresszusán felénk, keresztyének felé. Szégyenkezve kellett hallanunk, hogy a mögöttünk levő két világháborút ún. keresztyén népek indították el. Azután hogy most is magukat keresztyén népeknek nevező nagyha­talmak fegyverkeznek a legerősebben és a Szovjetunióval ellentétben nem akarják abbahagyni kísérletezéseiket az atom- és hidrogén fegyve­rekkel. Egy japán protestáns lelkész négy szem közt szomorúan panasz- , koüott arról,. hogy hazájában és a szomszédos pogány népek közt meny­nyire fogy a keresztyén ’lelkészek és hittérítők bizonyságtételének a hi­tele amiatt, hogy a magukat keresztyéneknek mondó amerikaiak és ango­lok tőlük nem messzire robbantják fel szörnyű bombáikat, s fertőzik meg ilyenformán a tenger vízét, a halakat, a levegőt s veszélyeztetik milliók életét és egészségét, s még az utódaikét is. Fájlalták azt is sokan, hogy a kapitalista világban élő keresztyénekben milyen lagymatag a békéért érzett felelősség és kiállás. A békegyűlés keresztyén részt vevői nagyon szükségesnek tartják egy világzsinat megtartását, mely tisztázná a keresztyénség és a keresztyének feladatait az atomkorszakban. Az egész kongresszus pedig helyesléssel tette magáévá azt az indítványomat, hogy a világbékemozgalom keresse a kapcsolatot az Egyházaik Világtanácsával éppen a béke védelme érde­kében. Szívleljük meg a stockholmi békekongresszus tanulságait s a min­ket is érintő testvéri panaszokat. Buzgón imádkozzunk azért, hogy miattunk ne káromolják a pogányok Istenünk nevét (Rm 2, 24.), ha­nem inkább áldják azért, hogy mi valóban Jézus békességének a bizony­ságai vagyunk, s mindent megteszünk azért, hogy az emberiség megta­nuljon békében élni. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk élőtt (1. Tim 2, 2—3). _______________________________Dr- Vető Lajos. HI ROSHIMA Augusztus negyediké szomorú és emlékezetes évforduló: ezelőtt tizen­három esztendővel ezen a napon robbant az első atombomba Hiroshima japán város felett. Negyvenezer ember halt meg azonnal, tizezrek sze­reztek gyógyíthatatlan betegséget s haltak el lassú sinylődéssel az évek során s még ma is pusztulnak el japán emberek sugárbetegségben, aminek okozója testükben az az első hiroshimai atombomba volt. Ez az évforduló int és kötelez. Minket, ma itt élő embereket. Hadd idézzük a nagy keresztyén és emberbarát. Albert Schweitzer legutóbbi intő szózatának szavait: „Ha a mi nemzedékünk kiküszöböli az atom- fegyvereket, akkor megteszi az első lépést a távolabbi cél felé: minden háború kiküszöbölése felé. Ha nem teszi meg ezt a lépést, akkor tovább sodródunk azon az úton, amely atomháborúba és pusztuláshoz vezet’. Qénm Ajtót csukott, mikor a Hang szólt: „Jónás eredj el Ninivébe.“ Inkább Tarzisba, ült a vágy igézőén Jónás szívére s a vágy után ment... hajóra szállt, — de vihar lett a tengeren s mivel miatta támadott a vízbe dobták: csend legyen/ S három napi irtózaton szelídült meg: Uram... megyek... s szólt a városnak, térjetek meg ti üúnös niniveiek, mert negyven nap és itt a vég ... s bár látott gyászt és bánatot, a meghirdetett szó után pusztulást várt, irtózatot... A városon túl, csendben ülve várt a percre: földindulás, pestis, villám, vagy bár akármi, csak jöjjön már a pusztulás és látta is: megállj, te, város! — két lábon futó gye'nena — majd megtudod, hogy ki az Űr S ki a próféta, rr- a fia! így izzott Jónás s tikkadt hőben ült e megszállott s ily csodát, egy tököt rendelt fölé Isten s árnyékba fedte homlokát mi jólesett e megkínzottnak — s ekkor letelt a szólt idő, a negyven nap és élt a város, csak a tök hervadt s mint a kő kemény, s hideg lett szíve ekkor, pusztulást várt, és ím, hiába, s most jajongott a becsapódott s törten vergődött hite szárnya, de szólt az Űr ... a tököt szántad? én Nini vét... sirattam én . tizenkétszer tízezer ember s ha vétkezett is, mind enyém. Jónás hallgatott, nem értette! s csak felnyögött: mi van velem? és megszédült a gondolatra hogy ekkora a — Kegyelem. 1958. > Jakus Imre r r BALATOSSZiRSZOROl JELESTJÜK A nagy hőségben a Balaton vize i kellemesen meleg, mozdulatlan és átlátszó. Nincs jobb dolog ilyenkor, mint a szárszói evangélikus üdülő gumimatracain feküdni a sima ví­zen, nézni az eget, a víz tükrén a szikrázó napsugarat és a parton a fák között üdülőnk szép épületét és I közben hallgatni az üdülő parkjából | a gyermekek zsivaját. Telt ház van az üdülőben Évek óta ezen a szép helyen pihe- i nik ki nagyvárosi, falusi és szór-1 ványlelkészeink családjukkal együtt i az évi munka fáradságait, ide tér­nek vissza „törzsvendégként“ évről- évre sokan egyházunk tagjai közül, I itt töltik pihenésüket egyházunk I központi beosztásban szolgáló dolgo­zói is. — Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem is tudnám máshol szabadságomat tölteni, csak itt Bala­tonszárszón, az Evangélikus Üdülő­ben. Itt olyan a nyaralás, mintha egy nagy család kibérelt volna nyárra egy épületet. Rég nem látott lelkésztestvérekkel találkozom és a pihenés közben még arra is jut idő, hogy egymás munkájának kérdései­ről, egyházunk problémáiról elbe­szélgessünk i— akár a vízparton, für­dőnadrágban, akár az ebédlőben, fehér asztal mellett. Nyíregyházá­tól a dunántúli Nádasáig. Budapest­től Kiskunhalasig — egyházunk min­den rétege képviselve van e pihe- j nésben is. így fűződik szorosabbra a testvéri kötelék, így épül a közös­ség — itt a Balaton partján, pihenés közben is. Komoly esperesek együtt labdáznak a gyerekekkel, idősebb lelkészek ujjongva lubickolnak a bársonyos meleg vízben. No és a kö­zös játékok: az asztali-tenisz és a röplabda! Késő délután vacsoráig „szurkolók“ biztatásától hangos az üdülő és környéke. Felnőtt férfiak két csapatban „halálos komolyan“ játszák a népszerű röplabdát, a fe­leségek és gyermekek biztatják őket. Persze a közösség nemcsak így épül, hanem úgy is, hogy vasárnap­ról vasárnapra más-más üdülő lel­kész hirdeti az igét az üdülő ebéd­lőjében tartott istentiszteleten. Kell a játékos jókedv, a pihenés, a kikapcsolódás ilyenkor nyáron ■ egy-két hétre. Egy évi munka után 1 mindenki megérdemli a pihenést. | Mert ez egyúttal erőgyűjtés is az | ősszel újból nagyobb erővel elkezdő­dő egyházi munkához. Egyházunk lehetőséget ad mindehhez, amikor három egyházi üdülőben (egyik ez a balatonszárszói, a másik kettő a Mátrában van) kedvezményes nya­ralást nyújt lelkészeinknek, egyházi munkásoknak és egyházunk minden tagjának. De nemcsak lehetőséget ad erre, hanem igyekszik évről év­re kényelmesebbé, szebbé tenni az üdülőket is. Ez év tavaszán új köntösbe öltözött a szárszói üdülő is. Az elmúlt évek bevételi nyereségéből kívül lefestették két­színűre a falat, a szobákat mind ki­meszelték, az ajtók, ablakok tükör­simák a fehér olajfestéktől, a zsalu- gáterek és a csatorna zöld. Üj pala­tetőt kapott az ebédlő, és a férfi-, valamint a női közös háló is. Füg­göny került minden szobára és az ebédlő szép nagy ablakaira is. — Mibe került az épületnek ez az újjávarázslása? — kérdezem Ba- chát Pista bácsi nyugdíjas lelkészt, az üdülő gondnokát, aki családjával együtt állandóan itt lakik. 50 000 forintot költöttünk az idén az üdülő belső és külső újjá­alakítására — válaszolja Pista bácsi. Grünvalszky Károly egyetemes fő­titkár kezdeményezésére és rendel­kezésére fogtunk munkához és sok fáradság után eljutottunk odáig, üdülőt, az az idén rá sem ismer, úgy megszépült. — Milyen belső berendezési tár­gyakkal bővült az üdülő? — Több szobának a berendezését kiegészítettük, főleg azét a négy szo­báét, ahol ezen a nyáron több német lelkészcsalád is lakik a német-ma­gyar lelkészek csereüdültetése kere­tében. Az eddig ittlevő német lelké­szek nagyon jól érezték magukat. Augusztusban és szeptemberben vá­runk újabb csoportot. — Az Egyete­mes Egyháztól kaptunk egy rádiót és egy villany-gramofont. — Gyere, mutatok még valamit — hív be nagy büszkeséggel Pista bácsi a konyhába és a kamrába. Vadonatúj villanyhűtőszekrényt, gáztűzhelyet és mosógépet mutat. — Ezeket is az idén szereztük be. Sajnos a tűzhely­hez még nem kaptunk palackot, a mosógéphez pedig egy transzformá­tor kell, mert elég kicsi az áramfe­szültség. De ha ezek is meglesznek, jóval könnyebb lesz a konyhasze­mélyzet dolga. Nyolcvan embert ki­szolgálni nem könnyű feladat. (Eny- nyi ugyanis a befogadóképessége az üdülőnek). A jövő év tervei között — mondja tovább Pista bácsi — elsősorban egy villanymotor sze­repel. így be tudnánk vezetni a konyhába a vízvezetéket és esetleg később a szobákba is. Tovább bő­vítjük a szobák berendezését is, el­sősorban olvasólámpákkal, kisaszta­lokkal. És, hogy el ne felejtsem: jö­vőre is — mint eddig minden év­ben — a disznóólban röfögni fognak a hízók. — Milyen az ellátás? — teszem fel a következő, talán „legkénye­sebb“ kérdést. » Az ellátás kielégítő Igyekszünk az adott lehetőségeket kihasználni. Reggelire mindig kakaó, vaj, jam van, húst mindennap adunk, az ebéd háromfogásos, gyü­mölcs és sütemény is van majd mindennap. Magam is így tapasztalom. Talán még a szervezésben lehetne javí­tani. Előre elkészített étrenddel dol­gozni, az Üdülőellátó Vállalattal jobb szerződéseket kötni, több' be­szerzési forrást (főleg gyümölcs és zöldségfélékre) felkutatni. De biz­tosak vagyunk, (hogy ez is meglesz. Hát ilyen ez a közvetlen Balaton partján fekvő üdülő (a szobák ab­lakából egyenesen a vízbe lehetne lépni) és így folyik benne az élet, illetve a pihenés. Jó lenne, ha mi­nél gyakrabban használnák lelké­szeink és híveink jól megérdemelt pihenésükre. Következő jelentésemet innen a Balaton partjáról, a balatanszár- szói missziói gyülekezetből küldöm, amely az Evangélikus Élet olvasó­tábora érdeklődése homlokterébe ke­rült újságunkban három héttel ez­előtt közölt felhívás nyomán. Addig is jó pihenést kívánok mindenkinek. Juhász Géza KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ EGYHÁZ A BRÜSSZELI VILÁGKIÁLLÍTÁSON A Brüsszeli Világkiállításon a pro­testáns egyházak is részt vesznek egy pavilonnal. A köralakú templom- épület 17 méter átmérőjű és 10 m magas. 200 ülőhely van, szükség esetén azonban hozzá lehet nyitni az egyházi kiállítási csarnokot és akkor még 200 további ülőhely ke­letkezik. Az épület hordozható, acélból, üvegből és alumíniumból készült, acélvázú tornyán három ke­reszt van. Építéséhez szinte Európa minden egyháza hozzájárult: az üve­get Svájc, az alumíniumot Anglia adta, ablakokat és padokat a hol­landi egyház, padlózatát a kicsiny olaszországi protestáns egyház adta. Hollandiában nyomták a négynyelvű énekeskönyveket s Németországból származik a jalak díszítése. Az orgo­nát egy francia gyülekezet adta. A templomban naponta tartanak isten­tiszteleteket négy nyelven (angolul, franciául, hollandul és németül). A protestáns kiállítási csarnokban az anyagot e címen rendezték be: „Krisztus a világ világossága” és „Ti vagytok a világ világossága". A kiállítási anyag főként fényképek­ből, filmekből és nyomdatermékek­ből: egyházi kiadványokból, köny­vekből, újságokból áll. Ezen kívül az egyes nemzeti pavi­lonokban is vannak egyházi részlet­kiállítások a francia, a német, a svájci, a finn, osztrák stb. pavilo­nokban. Péntek esténként ökume­nikus esteket rendeznek. Ezek közül az egyiken D. Niemöller Márton, a másikon az ismert németországi költő-lelkész Albrecht Goes tart elő­adást. A kiállítás bezárása után a templom továbbra is helyén marad, az egyik brüsszeli gyülekezet hasz­nálatába kerül.­FELSZENTELTÉK A SZENT- HÄROMSÄG TEMPLOMOT VARSÓBAN Lengyelország legnagyobb protes­táns templomát, a varsói Szenthá­romság templomot, amely 19 évvel ezelőtt a háborúban elpusztult ez év június 22-én felszentelték. Az ünne­pen megjelentek az Egyházak Vi­lágtanácsának és ^ Lutheránus Vi­lágszövetségnek kiküldöttei, dr. Hellstem, a svájci Egyházi Segély­szerv igazgatója és számos Kelet - és Nyugat-európai egyházi testület képviselője. A felszentelést dr. H. Lilje püs­pök végezte. Beszédet mondott dr. Hellstem, aki rámutatott arra, hogy a templomnak ez a második felszen­telése — a templomot 181 évvel ez­előtt, 1777-ben építették — arról ta­núskodik, hogy a protestantizmus él Kelet-Európábán is. A nagy számban egybegyűlt egy­házi vendégeket a lengyelországi Egyházügyi Hivatal elnöke, Sta- chelski miniszter is fogadta. A kül­döttség hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartja a Keleten és a Nyu­gaton levő egyházak közötti kapcso­latok elmélyítését. Éppen a feszült politikai helyzetben, a ketté osztott világban tehetnek az egyházak kép­viselői jó szolgálatokat. Válaszában a miniszter hangsúlyozta, hogy Lengyelországban vallásszabadság van és ezt az állam jó szívvel biz­tosítja minden polgár számára, mert abból mindenkinek haszna van. A vallásszabadság határát ott kell látni, ahol az egyház önmagában hűtlenné válva politikai törekvések szolgálatába szegődik. Ilyenkor ter­mészetesen ellentétek keletkeznek. Ez azonban a lengyelországi protes­tantizmus esetében szerencsére nem éli fenn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents