Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-01 / 24. szám
GYILKOS vagy ÁLDOZAT? AMERIKÁBAN (II-I1I.) A sprlngfieldi világkonferencián A napilap rendőrségi riportképet közöl: helyszíni szemle a gyilkosság helyén. A padlón véres hulla, mellette a hamar fülöncsípett és tetemrehívott gyilkos. Széles tag- lejtéssei magyarázza a rendőrség embereinek az orvtámadás részleteit. Sokáig készült rá, most megtörtént. A kép mindkét főszereplője beszélj az egyik hangosan, a másik némán, de mind a kettő nagyon érthetőn. A gyilkos a halottat okolja. A halott ugyan mitsem szól, de kihullott vére némán is vádol. Mindkettő pedig a nézőktől állásfoglalást követel maga mellett. Az első testvérpár is így állt egyszer egymás mellett. Először az oltárok előtt imádságra felemelt kézzel. Az egyik nem akart mást látni, csak Istent, a másik is felemelte kezét imádságra, de szeme irigyen és gyűlölettel testvérén pihent, mint a farizeusé, aki Isten előtt is azért adott hálát, hogy különb a vámszedőnél. Káint Isten közben hiába figyelmeztette a szívében növekedő bűnre. Ahogyan gyengült szívében az Isten figyelmeztető hangja (I. Móz. 4,7), úgy növekedett testvére ellen a gyűlölet. A mezőre csalta és agyonütötte. Isten vádbeszédével szemben széles taglejtésekkel magyarázkodik: nem vagyok őrzője a testvéremnek! Menekülni próbált bűnének terhe aiól, de Ábel kihullott vére hangosan vádolta. Két ember, két főszereplő yan ezen a képen •is: az egyik élő, a másik halott. Ez a kettő is állásfoglalást követel maga mellett: az egyik a bűnéneik következményeit lerázni akaró széles tag- lejtésekkel, a másik pedig megalvadt piros vérével. TJizonyos mértékben minden em- bér vagy gyilkos, vagy véres áldozat. Ahogyan lélekben állást foglalunk, azzá válunk. Sem a modern gyilkos, sem a bibliai Kain életének nem az első mozdulatával ölte meg a másikat. Kain is egyszer göndör- fürtű kisbaba volt anyja ölén. Anyja szinte dicsekedve mondogatta nevét: Kain, Kain, ami azt jelenti, hogy „nyereség“. Férfiút „nyertem” az Űrtól (I. Móz. 4,1). Ha tudta volna, mekkora „nyereség” lesz felnőtt korában a fial Egyetlen anya sem simogatja álomra így kicsiny fiát: tente, tente, aludj aikasztófáravaló gyilkos virágom! — Hol kezdődött, kezdődik hát? Ott, ahol és amiben mindnyájan benne vagyunk! Egy kis szere- tetlenség, pici kis gyűlölet. Eiőször csak rossz szó, káromló, szidalmazó beszéd. A lelkiismeret még megszólal, és a megszületett gyűlöletnek nincs még szomorúbb következménye. De meddig? A belső hang elnémul és a másik ember vérében tfetreng. Hát nem lehet ezen segíteni? Évszázadok nevelése, kultúreredmé- nyei sem tették jobbá az embert? A barbár kőbaltával agyonütötte társát, de a kifinomult kultúreszközök embere csak nem tesz ilyet? í^ain volt a világ első kultúr- embere! Ö alapította az első várost, Hanókot. Nemzetisége valódi kultúrcsalád. Jábel nevű unokája volt a szarvasmarhatenyésztés megalapítója. Tubái az első kovácsmester, akinek műhelyében nemcsak durvább kultúreszközök kovácsai dolgoztak, akik vasból gyártották szerszámaikat, de rézből való finomabb szerszámok készítéséhez is értettek Nemcsak ilyen „technikai“ kultúra szolgái voltak, hanem a szellemi kultúra javaihoz is értettek. A zene mindig a kifinomult kultúra legjobb jele és legbiztosabb bizonysága. Ennek pedig Jubál volt a megteremtője, a pengető és fúvó hangszerek első mestere. Jábál. Tubái és Jubál Lámek fiai voltak, Lámek pedig Káin unokája! És nem Lámek énekeite-e az első nótát a világon ilyen szöveggel: „Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, hogyha megüt.” (I. Móz. 4,23.) Nem ő hangoztatta-e, mint a világ első, „igazi kultúrembere" a hetvenhétszeres bosszút?! Mikor fog a világ végre kigyógyulni abból a kultúr-optimizmus- ból, amelyik nem akarja meglátni azt, hogy a kultúra az embert és az emberi életet megjavítani akaró minden törekvése az emberi bűnön sokszor megbukik. A kultúra növekedésével és elmélyítésével egyre kevesebb gyilkosnak kellene lennie a földön és kevesebb áldozatnak. A kultúra hatásaképpen az európai és amerikai embernek „jobbnak’* kellene lennie, mint az „elmaradott“ kultúrájú színes népek fiainak. Jól tudjuk, hogy nem így van. Az Igének van igaza, amikor azt mondja, hogy az ember „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz*’ (I Mózes 6,5). A gyilkosság akkor is bűn, ha szalonruhás gentleman követi el, és nemcsak akkor, ha alacsony kultúrájú ember husánggal üti le áldozatát. Azt látjuk tehát, hogy ha az Isten Igéje nem javítja meg az emberi szívet, akkor sem technikai, sem zenei, sem pedig semmiféle kultúra csak önmagában, az emberen nem segít, mert a kultúra minden áldott és jó vívmánya az ember bűnén bukik meg. p1 lt-e bármelyik korszak embere nagyobb szorongások közt, mint a huszadik századé? Nem furcsa-e, hogy minden újabb találmányból eiőször gyilkoló fegyver készül? Az atomnak még semmiféle hasznát nem vettük, de a bombák szörnyűségét már megtapasztalhatta az ember. Nem kétségbeejtő állapot-e az, hogy a gyilkoló szerszámok hatása nyomán embermilliók pusztulnak el és az utolsó két évtizedben 40 millió ember lett otthontalanná — vagyis a gyilkos szerszámok hatalma áldozataivá !! Nézzünk Közel-Keletre. Izrael megteremtése 1948-ban Jordániában, Szíriában, a Gázai övezetben azt eredményezte, hogy kilencszázezer menekült arab került sátrak alá, és a kormányok azóta sem tudnak rajtuk segíteni. A táborokban sátor sátor mellett, munka és kenyér helyett nyomor és betegségek hosszú sora. Pakisztánban 1947 óta, tehát a kettéválás óta a politikai változás áldozatainak száma menekültekben 8 millió, köztük 2 millió gyermek! Ennyi ember menekült Indiából Pakisztánba, közülük 3 millió még most is táborlakó. Az indokínai események 800 000 embert tettek hajléktalanná, s közülük 600 000 még hajléktalan Hongkongban most is. Járványok pusztítanak, munkanélküliség, nyomor dühöng közöttük, gyermekeik ezerszámra semmiféle iskolába nem járnak! pf i nem akarja meglátni Kain bűnének szörnyű örökségét rajtunk? Láthatod, hogy vagy gyilkosok részestársaivá leszünk, vagy áldozattá válunk, ha ez a szörnyű, lámeki hetvenhétszeres bosszú és gyűlölet tovább uralkodik. Nem állhatunk részvétlen tekintettel félre, mert a lehullt vér és csörgedező veríték égbekiáltó nyomora igazságért, békéért, kenyérért, tehát szeretetért kiált az égre. Megértem, hogy gyilkos nem akarsz lenni. De ha le nem fogod a kaini kezet, akkor gyilkostárssá leszel, vagy szerencsétlen áldozattá! Mit tegyünk hát? Mindkettőnek a kezét meg kell fognunk: a gyilkosét, hogy ne tegye, s az áldozatét, hogy amíg élet Iran benne, életre segítsük. Két érzésnek kell megszületnie benned: az iszonyatnak és a részvétnek. Iszonyatnak a bűntől való félelemben — és részvétnek a bűn áldozatai iránt. Ez volt Krisztus lelkülete: iszonyodott a bűntől s részvéttel hajolt a bűnsújtotta emberhez. A Krisztus lelkének kell uralkodó székébe ülnie, hogy ne legyünk véreskezű gyilkosokká, vagy véres áldozatokká! Zászkaliczky Pál. ígéretem szerint beszámolok arról a világkonferenciáról, melyet az Evangélikus Világszövetség rendezett Springfieldben az egyház szociális felelősségének megbeszélése végett augusztus 7-től 10-ig, s amelynek első három napján Szabó József püspökkel együtt én is -részt vettem. A konferenciát dr. Lund-Quist főtitkár és Westergaard Madsen, a Világszövetség Belmissziói Bizottságának elnöke nyitotta meg. Szavaikból kitűnt, hogy a konferencia úgynevezett szabad gyűlés. Nem akar kötelező határozatot hozni. Célja az, hogy előkészítse a minneapolisi gyűlés negyedik altémáját. Krisztus megszabadít és egyesít a felelős szolgálatra. A konferencia helye Springfield, egy kb. 100 ezer lakosú, mezőgazdasági jellegű város Qhió- ban, New Yorktól 3 órányira repülőgépen. A városnak 130 protestáns gyülekezete van. A konferencia közelebbi helye a Wittenberg Kollégium, a United Lutheran Church egyik főiskolája. A kollégiumnak 23 épülete van egy hatalmas parkban. Középen áll a templom, a Weaver Chapel. A múlt évben szentelték fel. Másfélmillió dollárba került. Nevét egy Weaver nevű hívő egyháztagtól kapta, aki félmillió dollárt adományozott az építésre. Domboldalra épült, s így a lejtős oldalon 3 emeletes alagsora van. Itt helyezték el a kollégium 200 ezer kötetes könyvtárét. A torony egyik oldalán három dombormű van. Pál apostol, Augusztinusz, Luther; a másik oldalon is három: Leibniz, Bach, Milton. Stílusa gót,- mint . a Stefanskirche Becsben, vagy a párizsi Notre-Dame székesegyházé- De milyen más mégis ez a bárom templom. A bécsi misztikus, minden vonala ég felé szökik. A párizsi tisztább, világosabb, nem törekszik fölfelé, inkább a térben helyezkedik el, nagyszerű jelképe a logikus, harmonikus, de erősen e-világi francia magatartásnak. Az amerikai templom anyaga: üveg, beton, vörös-tégla, mozaik és fa. Minden anyag mezítelenül látszik, díszítés és festés nélkül, s az egész mégis szép és igazán templom-szerű, íme, az amerikaiak egyszerűsége és gyakorlatiassága. Ebben a templomban voltak az istentiszteletek és összefoglaló előadások. A konferencia résztvevői, összesen 350-en, 5 kontinens 50 országából jöttek össze, püspökök, papok, tanárok“, diakonisszák és karitatív munkások. Legtöbben persze amerikaiak voltak, az amerikai evangélikus egyházak közös „Jóléti Konferenciájának“ vezetői és munkásai. Hatalmas szervezet ez. Munkásainak száma 20 ezer. Évenként 40—50 millió dollárt gyűjt össze adományokból és fordít jóléti célokra. Nagyon közel kerültünk egymáshoz ezen a konferencián az egyházi szeretetszolgálat munkásaival, köztük az ázsiai és afrikai fiatal egyházaik képviselőivel is- Beszélgettünk Sianipár- ral, az indonéziai batak egyház lelkészével, Márta Ramiaramanana-Rali- vao madagaszkári lelkésznővel,, azután hindu, japán, rraaláji egyházi emberekkel, s kitűnt, hogy a kisebbségi egyházaknak egyforma nehézségeik és problémáik vannak az egész világon. A konferencia előadásaiból csak ízelítőt tudok adni. Részletesebb ismertetés messze meghaladná lapunk terjedelmét. A már említett Sianipár mondta: „Mi, fiatal egyházak nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Küzdenünk kell egyfelől a fanatizmus," másfelől népünk roppant elesettsége ellen. De előre akarunk haladni mindkét misz- sziónkban lépésről lépésre.“ Dr. Hentrich hamburgi püspök az ember természetéről beszélt, s az emberiség fogalmáról a keresztyén hit bizonyságtétele szerint. Megrázó mondatai voltak. Például: „Vannak emberek, akikből minden emberi hiányzik.“ Vagy: „Senki sem lehet ember, ha nincsenek embertársai, akikért felelős.“4 1 Második napon Szabó József püspök prédikált 1. Kor- 12,7 alapján arról, hogy a Lélek ajándékait hasznosítanunk kell embertársaink javára. Nagyon megragadott mindenkit az, amit az igazi „koinoniá“-ról, közösségről mondott. Az előadást dr. Nygren lundi püspök tartotta az egyház szolgálatának teológiai alapjáról. Tételei a következők voltak: 1. A díakónia nem másodrendű feladatként áll az evangélium mellett, hanem benne van az evangélium központjában. 2. A szolgálat a keresztyén élet lényege, mert Krisztusban élni azt jelenti: szeretetben élni. 3. Az egyházi szeretetszolgálat nem elégedhetik meg a testi szükségletek .kielégítésével. A harmadik napon Nagengast prédikált, az Evangélikus Világszövetség igazgatója. Textusa Ézs/3-5,3—10 volt. A világ más lett — mondotta —, de nyomorúságai ugyanazok, mint régen. Hála legyen Istennek, a keresztyén szeretet sem változott. Krisztus irgalma a gyülekezeten keresztül élő és ható erő ma is. Az előadást Grasmo norvég lelkész tartotta, a norvég egyház belmissziói munkájának vezetője. Az egyházi szeretet-szolgáiat módszereiről be-, szélt. Hosszú előadásából csak eny- nyi-t idézhetünk: „A világ vágyakozik a fény után, s ez a fény az Isten igéjében és a keresztyén szeretetben ragyog fel számára.“ A negyedik napon mi már nem vehettünk részt, de annyit summázás- ként megírhatok, hogy a világért, az emberekért való felelősség talán még sohasem szólalt meg olyan erővel és olyan méretek közt, mint ezen a konferencián. A konferencia munkája természetesen nem merült ki ezekkel az előadásokkal. 18 munkacsoport foglalkozott a részletkérdésekkel. Témák: szeretet-szolgáiat szülők és gyermekek, házastársak, ö-regek, betegek* ki- és bevándorlók, szellemileg terheltek, bűnözők között, aztán: a különféle közösségek teológiai értékelése, a keresztyén ember szolgálata családban, társadalomban, állaimban stb. Az egyik munkacsoport elnöke Szabó József püspök volt- A munkában — hogy magamról is írjak — én is részt vettem, néhány felszólalással. Jól esett, hogy munkánkat értékelték és felszólalásainkat érdeklődéssel hallgatták. Mi főképpen azt hangsúlyoztuk, hogy a keresztyén ember számára Nyugat éppúgy „e-világ“, mint Kelet, s hogy mindnyájunknak a magunk helyén kell szolgálnunk' Isten igéjéhez kötött lelkiismeretünk szerint. Személyes dolgainkról is hadd írjak pár sort. Oráass Lajos püspök, mint a Világszövetség végrehajtó bizottságának tagja, hivatalos tárgyalásokat folytat. Wiczián Dezső és Nagy Gyula professzorok augusztus 11-én magyar evangélikus gyülekezeteikben prédikáltak, s 12— 14-ig a teológiai tanárok konferenciájára utaztak. Szabó József püspökkel kelten 9-én Clevelamdba repültünk, 11-én prédikáltunk és előadást tartottunk. Ide várjuk Háfenscher Károlyt is, s vele együtt megyünk 13-án Minneapolisba. Talán még annyit, hogy Springfieldben mi magyarok eléggé az érdeklődés középpontjába kerültünk. Lefényképeztek, riportot kértek, sőt megszólaltunk Ohio állam rádiójában is. Szabó József püspök a magyar evangélikus egyház helyzetéről nyilatkozott, tőlem egyházunk szeretetimunkájának, sajtószolgálatának és iszákos-mentő missziójának ismertetését kérték. Mindketten elmondtuk, hogy magyar evangélikus egyházunk él és szolgád R|[|l!i!llllllllllllll)!i!!!lll!lilll!l!lll!illllll]lllllllll!i;ill!lllllllll!lllllll!lll!lll!lll!lllll!l!lllll!IIIIIIIIIIIIIIIII!lll!l!l!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lll!lil!IIIÍIII!lllil!l:!1 „Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív..." (zSid.i3,9> A clevelandi magyar evangélikusok között négy felejthetetelnül szép napot töltöttünk, augusztus 9-től 13-ig. Mikor megérkeztünk, lelkésiÉsestvéreink könnyes szemmel fogadtak, s az utolsó látvány, mielőtt elindult volna velüri^Minneapolis felé a Capital Airlines négymotoros nagy gépe, az ő búcsút intő kezük volt. Erőt véve meghatottságomon, itt írom ezt a tudósítást a repülőgép ülésének asztalán, 1500 méternyire az Erie tó fölött. Két kis játékhajó úszik a tavon. Felülről, messziről minden olyan kicsinek látszik. Csak egy valami van, amit nem kisebbít a messzeség, s ez a szeretet. Cleveland kb. 1 millió lakosú ipari város, Ohiö államban, az Erie tó partján. Azt mondják, 100 ezer magyar lakosa van. (S mennyi pihen a sírbant nélküli temetőkiben!) Óriási kiterjedésű város. Itt az emberek kertes faházakban élnek. Ez persze nélkülözhetetlenné teszi az autót. Az autóbusz ritkár jár és nagyon drága. A gyárak hatalmasak, szépek, tiszták, a legtöbb nagy park közepén áll. Két magyar gyülekezete van a. városnak. A kisebbik a West Syde- on, lelkésze Juhász Imre; a nagyobbik az East Syde-on, lelkésze Brach- na Gábor. Mindkettőnek szép temploma, gyülekezeti háza és paróchiá- je van. Mindkét gyülekezetben szolgáltunk. Augusztus 10-én este a West-Syde-i templomban volt vallásos est. Ezen Szabó József püspök tartott előadást magyarországi egyházunk helyzetéről, s átadta az „ó- hazai” evangélikusok üdvözletét. Vasárnap de. itt prédikáltunk ketten, Hafenscher Károly és én. Ö angolul, én magyarul. Ö Mártáról és Máriáról beszélt, én az eisenachi perikópa alapján arról, hogy minden közösséghez, kétféle módon lehet hozzátartozni, vér szerint vagy lélek szerint, forma szerint vagy belső oda- szánással. Ugyanakkor az East- Syde-i templomban Szabó József püspök hirdette az igét. Textusa ez volt. „Ti vagytok a föld sava.” Vasárnap este a East-Syde-i gyülekezetben volt vallásos est. Ezen én beszéltem magyarországi egyházunk történetéről és szolgálatáról. Szolffolytatás a 2. oldalon) A minneapolisi evangélikus templom
