Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-25 / 23. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA IDEGEN — Egy új könyv margójára — A lbert Camus magyarul is meg­jelent KÖZÖNY c. kisregényé­vel a francia irodalom egyik legjobb elbeszélőjével ismerkedhetünk meg. A francia kiadás címe: AZ IDEGEN. „Az Idegen, vagyis Meursault, ez a kis algeri hivatalnok (oly szürke és jelentéktelen, legalább is eleinte, hogy még csak keresztneve sincs sze­génynek) háromszorosan is idegen: a világ, az emberek, valamint ön­maga számára“ — írja Gyergyai Al­bert fordító az Utószóban. A köny­vet keresztyén szemmel olvasva, hozzá kell tennem negyediknek: Meursault idegen Isten számára is. Közönyös viselkedését minden és mindenki iránt így is kifejezhetjük: nihilista. Neki minden mindegy. Mindegy, hogy él-e anyja, vagy nem, Hogy ki a pajtása, ki a szeretője, nem érdeklik az események, munká­ját gép módjára végzi. Égy kirándu­láson lelő egy útjába kerülő arabot, hisz úgyis minden mindegy. A bör­tönben kerül szembe az istenkérdés­sel. Meursault többször is kijelenti: nem hisz Istenben. Ezeken a ponto­kon figyelhetjük meg, mennyire kap­csolatban van a nihilizmus a hitet­lenséggel. A nihilizmus termőtalaja a hitetlenség. Tanulságos, hogy a börtönben, magukat a keresztyénség képviselőinek valló emberek, hogyan próbálják felvenni a harcot a nihi­lista emberrel, A vallatás közben a vizsgálóbíró „teljes nagyságában kiemel­kedve,, azt kérdezi: hisz-e az Úris­tenben? Az ezt követő beszélgetést így írja le Camus: „Azt feleltem neki, hogy nem. Erre úgy felháboro­dott, hogy leült. Azt mondta, ez le­hetetlen, mert minden ember hisz Istenben ... még azok ds, akik ne­tán elfordultak az Ö arcától. Ez az ő mély meggyőződése s ha valaki ké­telkednék benne, az ő egész élete elvesztené az egész értelmét. Azt akarja-e — kiáltott fel —, hogy ér­telmetlen legyen az életem? .;. Az asztalon keresztül Krisztust tartotta a szemem elé s esztelen módon így kiáltott fel: Keresztyén vagyok: Tőle kérek a te vétkeidért bocsánatot. Mi­képp vagy képes el nem hinni, hogy ö érted is szenvedett? — Észrevet­tem, hogy tegez, de... most már az­tán torkig voltam;.: úgy tettem, mintha minden szavát helyeselném. Legnagyobb meglepetésemre diadal­lal kiáltott fel: Ugye, hogy te is lá­tod és rábízod magad? — Persze megint csak nemet mondtam. — Visszahullott a karösszé-kbe ... Azt suttogta: Még sose láttam ilyen meg­átalkodott lelket. Aki bűnös elém já­rult, az még mind könnyekre fakadt a fájdalom képe előtt“. — Csak úgy áradnak a kegyes szóáradatok Isten­ről és Krisztusról, a „hívő ember bírói székéből“. De Meursaultra azonban nemcsak, hogy semmi be­nyomást nem tesznek, de méginkább falat építenek közte és Krisztus közé. A vizsgálóbíró nem tudja elképzelni, hogy élhet és él is az ember Isten nélkül. Pedig ő is, ahogyan későbbi magatartása is mutatja, csak vallá­sos mázzal kendőzi igazi arcát. Ö se más, mint bírótársai: ítélkezésé­ben szánalmas, korlátolt és kegyet­len. — „Hazug embert, sánta kutyát hamar utolérik“ — mondja a köz­mondás. A bizonyságtételünk vagy szerves része életünknek s akkor van súlya és éle; vagy csak meg­szokott fogalmi készletünk van, szé­pen zsonglőrködünk a szavakkal. Az utóbbi esetben „hamar utolérnek“. Isten nem tűri, hogy nevével vissza­éljünk. Az a bajunk, hogy belül sok­szor azok se mások, akik viszik a szolgálatot a nihilista embereknek. A keresztyénség másik képvise- lője a könyvben egy pap. Nem mondom, hogy példája annak, ho­gyan kell végezni a szolgálatot. De van egy nagy előnye: nem akar többnek látszani, mint aki. Nem ül be a bírói székbe, hanem leül a ha­lálraítélt rab mellé, sorsközösséget vállal vele, mert „mindnyájan halál­raítélt rabok vagyunk“. Neki nem mindegy, mi lesz Meursault-lal. Nem hagyja magát lerázni akkor sem, ha a halálraítélt indulatosan közli vele: „Azt a keveset, ami hátra van még, nem akarom elvesztegetni Istennel“. Imádkozik érte. „Akkor nem tudom miért, de valami meghasadt ben­nem ... Megragadtam a tálára gallé­rénál. Szívem egész tartalmát az ő fejére zúdítottam“. De már jönnek az őrök, hogy megfékezzék s ha kell megbüntessék. De a pap lecsillapítja őket. „Egy pillanatig csendesen né­zett rám. A szeme tele volt könnyel. Elfordult és mindjárt el is tűnt.“ Nem végződik heppienddel a könyv. Meursault-t ki fogják végez­ni. Nem is tér meg a mi elképzelé­sünk szerint. De „emlékezni kezd, szeretni, ragaszkodni másokhoz, előt­tünk teljesül és nemesedik ember­ré“ — írja a Fordító. Testvéreim! Kisebb magabiztos­sággal, több szeretettel; kevesebb üres beszéddel, több imádsággal áll­junk Krisztus megkötözöttségeket széttépő igéjével minden „Idegen“ (közönyös) embertestvérünk mellé. Bolla Árpád A fóti Belmissziói Otthonban augusztus 28-—31-ig ifjúsági konfe­rencia, szeptember 1-én pedig ifjú­sági csendesnap lesz. A konfirmációi tankönyv-pályázat­ra az augusztus 15-i határidőig a Sajtóosztály címére a következő tíz jeligés pályzat érkezett be: 1. Tartsd meg, ami nálad van. 2. Ruben. 3. Kis Káté. 4. Ügy szerette Isten a világot... 5. Quasimodo geniti. 6. Soia fide Budapest. 7. Sola fide Győr. 8. Magvető. 9. Hajnali csillag. 10. Kis verebecske. 11. Boldogok, akik Benne bíznak. A pályázat elbírálása folyamatban van. Súlyos szavak a hegyen Jézus Krisztus a boldogságról Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet- Boldogok, akik éhezik és szomju- hozzák az igazságot: mert ők meg- elégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek szivök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok, a békességre igyckezők: mert ők az Isten fiatnak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szen­vednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. (Mt 5,3—10.) * Kicsoda boldog? — kérdezték egy Ízben Tasso tói, a híres olasz írótól — Isten, vá­laszolta ő. No jó, kérdezték tovább, de ki­csoda boldog az emberek közül? — Aki legjobban hasonlít Istenhez — hangzott a válasz. Valaki téved, érzi sokszor az ember, ha a boldogságmondásokat olvassa. Vagy Jézus, vagy mi nem tudjuk igazán, hogy mi a boldogság. Rögtön az első mondás: lelki szegényeket mond boldognak, holott az em­beri képzelet mindig a gazdagsághoz, a birtokláshoz köti a boldogságot. Isten azt tudja gazdaggá tenni, boldogsággal meg­ajándékozni, aki eljut saját szegénységének, ürességének meglátásához. * Független lenne a boldogság mindennapi életünktől? Semmiképpen, de különbséget kell tenni boldogság és boldogulás közt. Jól tanul valaki, vagy jól dolgozik, ahogy mondják sikere van a szerelemben, szeretik az emberek, egyszóval jól boldogul, boldog­nak érzi magát. Igaza van. Isten akarja is, hogy az ember a földi élet minden vonat­kozásában megtalálja helyét, elfogadja a tőle rendelt életfeladatot, jól boldoguljon. De ahhoz, hogy boldog legyen, az kell, hogy az Istenre hasonlítson. Közeledjen az Istenhez, ismerje meg őt. Lehet. Krisztus­ban. Végeredményben minden kellemes élmény, sikeres vállalkozás, elért eredmény a bol­dogság ideig-óráig tartó érzetét ajándékozza az embernek. Szeretnél jól boldogulni, hasz­nos munkát végezni, vonz a siker, a pénz, a hírnév. Jól van. De jegyezd meg. a bol­dogság végső soron nem külső helyzet-, kel­lemes hangulat, jó érzés, boldogulás stb. kérdése. Eoldogok akkor leszünk, ha meg­ismerjük Isten szeret.etét és tudjuk, hogy ő akkor is szeret, ha életünk fordulatai nem kellemesek. * Az első olvasás érthetetlensége után va­lami megkapja az embert. Sokszor hosszú évek tapasztalatai viszik vissza a hegy alá, ahol Jézus beszél. A szelídség, irgalmasság, békességre ígyekvés azokhoz, akik igyekez­nek őt követni, hamar közelkerül. És akkor jön a legérthetetlenebb mondás- , Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igaz­ságért . . .“ Boldogság és szenvedés, nyo­morúság. Hát nem-e legellentétesebb fogal­mak? , Né letek adatott az a kegyelem a Krisztusért“ — írja Pál (Fii. 1,29.) — ..nemcsak, hogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette“. A kereszt alatt teljessé válik a közösség Krisztussal. Vele. aki lejött a hegyről, ahol tanított, ahol királlyá akarták választani, ahol el­érhetett volna a boldogulás útjára . . . Le­jött és felment egy másik hegyre . . . Év­ezredek során sok hegyen sokan tanították az embereket. A boldogságra is. Azután le­jöttek a hegyről és megalkudtak, hogy bol­doguljanak — Jézus vérével pecsételte meg szavait, hogy boldogok lehessünk itt a föl­dön és elnyerjük az örök életet. * Nemo beatus ante mortem Senkit sem lehet boldognak mondani halála előtt, tartja egy latin közmondás. Nem, mert amíg él. mindig érheti valami csapás: mehet ma akármilyen jól dolga, holnapra a legrosz szabbra fordulhat. De ft halál után már nem jöhet ,.baleset“ — vallja ez a felfogás. — Mennyire más a keresztyén hit tartalma. Nemo beatus ante mortem. De csak azért, mert itt homályosan látunk, rész szerint ismerjük az Istent — ahogy Pál írja. akkor jön el a teljesség, a teljes megisinAré« az üdvözültség boldogsága. F. R. Valamelyest sikerült a becsület látszatát keltenie önmagában, s közönségében soHkal inlkább, almikor — pályája delén — irgalmatlanul lesújt rá a büntetés. Azt kell elveszítenie, akit legjobban szeret, s ezért lényegében csak ön­magát okolhatja. Ki ez a szerencsét­len? A kuruzsló. A meggondolkozta- tó s megható francia film nyomán talán elhisszük, hogy van olyan szá- nalomraméltó, mint amilyen számító volt. Mert a becsület illúzióját a ma­ga számára is szerette volna meg­őrizni, de retteneteset bukott. S mégis megpróbál felállni, folytatni ott, ahol abbahagyta. MERT OKLEVELES ORVOS VOLT, de a kezdés nehézségei arra vitték, hogy pácienseinek hiszékeny­ségére inlkább építsen, mint szerzett diplomájára. Inga, hókuszpókusz, a háttérben' orvosi szaktudás, s mind­ehhez szuggesztív egyéniség: siker. Ha valaki lényegében csak képzeli, hogy beteg, (s ez korunkban szinte járvány), s ettől a balhitétől vala­hogyan megszabadítják, akkor az természetesen „meggyógyul”. Lénye­gében ezt csinálta Monsieur Laurent, a „delejező”. Persze, búsás haszon­nal. Szerencsétlenségére szerelme is oda hajtotta, hogy egy kicsit már- mó,r maga is higgyen magneti'kus erejében. S a szörnyű halálesetben egycsapásra rázúdul a lavina, ame­lyet ő maga indított el azzal, hogy annakidején „magnetizálta” a leányt s az hitt néki. CSODÁKAT EMLEGETETT A NÉP, pedig inlkább arról lehetett volna beszélni, hogy az ügyesen fel­keltett önszuggesztió — oly‘kor némi burkolt orvosi beavatkozással — meglepő eredményeket hozott. Ál­talában pszihikai ráhatás volt az egész, sokszor messzemenő következ­ményekkel, de nem komoly bajok­nál. Ezeknél a „kezelés” enyhítette ugyan a tüneteket, de ezzel éppen a halálos kór alattomos terjedését segítette elő. Szóval lelki-szellemi (pszihikai) ráhatásról van szó. CSAK NEM KELL IDESOROL­NUNK a Biblia gyógyítási csodáit?! Nem bizony. Jézus Isten erejével gyógyított. Nem ámított. S ezen mit sem gyengít az, hogy az Istentől hit­tel fogadott gyógyulást, 'mint meg­figyelhető folyamatot, többéJkevésbé esetleg nyomon lehet követni s ta­lán úgy-ahogy meg is lehet „ma­gyarázni” — ha többnyire csak rész­ben s bizonytalanul is. A „csoda” EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Elő fizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. A kéz „Látá pedig az ő ura, hogy az tír van ő vele, és hogy valamit cselek­szik, az Ür mindent szerencséssé tesz az ő kezében.“ (1. Mózes 39, 3.) lyjint ahogyan nincs teljesen egyforma fű- szál, vagy levél, éppúgy két teljesen egyforma kéz sem a világon. Még ugyanegy családban is változik a kezek alakja és nagy­sága. Sokan azt hiszik, hogy az ujjak alak­jából, a tenyéren végighúzódó vonalakból, sőt még a körmökből is ki lehet olvasni az embernek a jövendőjét. Ha nem is hiszünk a tenyérből jósolgató cigányasszonyok tudományában, azt azonban elfogadjuk, hogy a kéznek alakjából, fogá­sából, fintítnságából, vagy durvaságából ügye­sen kiolvasható az embernek foglalkozása és életmódja. A földműves embernek a keze > nem hasonlít az óráséhoz, a vésnökéhez, vagy azéhoz, akinek egész életében toll van a ke­zében. Es közületek a nagyon kicsiny gyer­mekek, akiket még más mosdat meg regge- lenkint, megmondhatják, hogy vannak ke­ményebb és vannak lágyabb kezek is. Jó ápolónőnek a keze bár erős, hogy a betegét fel tudja emelni, egyszersmind finom is, hogy gyengéd legyen a sebek kötözésében. Ilyen acélos, biztos, de amellett kellemes érintésű az orvosok keze is. Láttatok már bizonyára olyan embereket is, akiknek rettenetes arő van a kezükben. A Bibliában is szó van válákiröl, aki még egészen gyermek volt, mikor megölt egy oroszlánt és egy medvét. Milyen erős kellett, hogy legyen a keze! De finomság is volt a kezében, mert a hárfát is nagyszerűen pen­gette az a gyermek. Gyakran próbálták őt a szobrászok márványba vésni, mint ifjút, néha mint felnőttet. Hideg kövükben azonban egyszer sem voltak képesek megmutatni Dá­vidnak élő kezét. Sok kézzel van mindenkinek dolga az élet­ben, azonban a sok közül csak háromnak van kiváló jelentősége. 7 Édesanyátok keze az első kéz, melynek 1 * erejét megismertétek. Ismeritek tenye­rének minden ráncát, a balkezének első uj­jún, a varrótűnek a nyomát, a dudorodáso- kat, forradásokat, melyeket a nehéz munka szerzett. Soha sem fogták látni még egy ehhez hasonló kezet. Ez a kéz mindent tud. Meg­fésül titeket, kivemalja ruháitökat, talán még a padlót is szokta súrolni. Szeretettel gon­dolunk erre a kézre még akkor is, ha messze vagyunk tőle. Annyi kedves vigasztalás rej­lik az édesanyánk kezére való emlékezésben. Vannak azonban olyanok is, akik nem bír­nak rágondolni, akik valami rosszat tettek és most úgy érzik, hogy nem volna erejük el­viselni édesanyjuknak a szelíd tekintetét. O Az én kezem. Itt van mindnyájunknak a tulajdon keze. Mindig rajta van egy darab történelem. Az a vágás, mely két év­vel ezelőtt esett rajta, most is látható és ott van sokatoknak az ujján az a kinövés, mely nem egyéb, mint egy fagyásnak az emléke. Ezek az apróságok, amelyek cselekedetek­nek vagy mulasztásoknak a bélyegei, mind arról beszélnek, hogy a kéznek a feladata a tett, a szolgálat. Ki a gazdája a kéznek? Te vagy magad! Nem csuda, hogy a kezet gyak­rabban emlegeti a Biblia, mint akárki mást, mert a Biblia emberekről írott könyv, nők­ről, férfiakról, gyermekekről szól, arról, hogy kezükkel mit tettek és hogyan jutalmaztat­nak, vagy bűntetteknek meg kezüknek mun­káiért. A Biblia a kezeknek a könyve. Gon­dolkozzatok csctk! Mindenikünknek van két keze. mely parancsunkra cselekszi a jót vagy rosszat. A ti kezetek ti magatok vagytok. Ha figyelmetlen az elmétek, akkor a Biblia sze­rint, ugyanilyen a kezetek is. A Biblia beszél a szorgalmasnak, a tisztának, a tunyának, a kegyetlennek és segítséget nyújtani akaró­nak a kezéről. A lányok figyelmébe is szeretnék ajánlani egy kezet. Régi divatú, de nagyon szép kéz: az erényes asszony keze. „Markát megnyitja a szegények és kezeit nyújtja a szükölködő- nek”. Sok lánynak az a fővágya, hogy a keze szép legyen. Tudjátok, hogy lehet ezt elérni? Igyekezzetek hasonlók lenni ahhoz a nőhöz, akiről a Példabeszédek könyve szól. Azé a legszebb kéz, aki mindig örömmel vá­gyik arra, hogy tehessen valamit másokért.. o Munkát, szolgálatot tanuljon az én ke- zem a Krisztus kezétől, melynek tör­ténete egy a szeretetnek és szolgálatnak tör­ténetével. „Jézus kinyújtotta a kezét”. „Ö rá­helyezte a kezét”. „Megfogta őt kezénél”. Krisztus keze volt, mely megtörte a kenyeret az éhező sökaság táplálására. Keze volt, mely megtörte a kenyeret tanítványai szá­mára az utolsó vacsorán. Az ő kezeit szegez­ték át mindnyájunkért a keresztfára. Es Krisztus kezei még ma is munkálkodnak. Ma is gondolnak az ö gyermekeire. Ma is készek segíteni és vezetni azokat, alkik Hozzá jönnek. Gyermekek, bátran bízhatjuk magunkat Krisztusra. Ö sohasem veszített el és nem is fog elveszíteni senkit, aki hozzá jött és kéri erős kezének segítségét. (HASTINGS) lényege nem ez, hanem az, hogy Isten belenyúl az ember életébe, hogy magához vonja. Így a Golgota, a legnagyobb csoda. Jézus csodái; a „jelek" is csak erre hívták fel a figyelmet: az Atyához csupán az ő révén lehet eljutni. S aki ezt nem veszi komolyan, az a leggyitkosabb kuruzslás áldozata. Bodrog Miklós aoooocooooooooooooooooooooooooooooooooooooococaa* TALÁLKOZÁS NEM A MECSEK LANKÁIN sé­táló fiatalokra gondolok, sem a filmvászon kedves történeteire, amikor találkozásról írok. Két világ csodálatos ölelkezése, amely csak Krisztusban lehetséges — ez az, ami arra kényszerít, hogy miás óiknak is odakiáltsam: ez valóság. A PÉCSI BALDAUF-SZERETET- OTTHON öreg vadgesztenyefája alatt alig észrevehetően találkozik a múlt és a jövő. Péntek este fél 8. Esti áhitat időpontja. Ez éveken ke­resztül ugyanígy van, megszokták, s ma mégis valami nagy ünnepélyes­séggel gyülekeznek a nénik, bácsik. A poros harmonium is előkerül és felcsendül az ének: „Nagy vagy te Isten, nagy a te hatalmad.. Aztán fiatal teológus hirdeti az igét, majd felhangzik egy lányajak­ról a legszebb szó a világon: „Test­vér, testvérem.. A könnyesszemű, nehéz, küzdel­mes, de szép élet megfáradt képvi­selői, ezek az öregek előttünk bólo­gatva bizonyítják, hogy ez így van. 15 fiatal leány és fiú ajkáról s még- inkáibb szívéből buggyan ki válasz­képpen a Naphimnusz kedves dal­lama: „Öt dicsérjétek mindenek, halle* luja!‘‘ Igen. Öt illeti mindenért a dicsé­ret, hála: azokért a szemekért, amei lyek ráncos, sok munkától megfá­radt arcokból (hirdetik nekünk, hogy bíznak bennünk. Ránk tekintenek: a jövő és jelen egyházra, nem vád- lóan, — pedig megérdemelnénk —« hanem szeretettel, imádságos szere­tettel. Valóságos a találkozás Vele és egymással. Találkozás, amelyből élet fakad — hisszük — Neki oda- adóbb, sokkal termékenyebb, sokkal megszenteltebb, mint eddig. A MEGHATÖDASON, nem várt halkan elrebegett köszönőszavakon túl, hatalmasra nőtt — én hiszem — a mindnyájunkat átformáló, test­vérekké tevő Jézus Krisztus alakja. Szelényi E. A legdrágább könyv Van nekem egy drága könyvem: — Az anyámtól kaptam! — És azóta bárhol jártam, Soha el nem hagytam! Nem nagy könyv ez, de mindig új. Mert akárhol nézem: — Minden sorát nekem írták, A lelkemmel érzem! Olvasom, ha reggel köszönt. Ha éjszaka támad; Olvasom, ha öröm részem S akkor is, ha bánat! Az én könyvem aranynál több: — Mutatja sok hibám! Élő bíró, tanácsadó: Az én kis bibliám. El nem hagyom soha, soha! Ez az élet könyve! — S rajta ragyog édesanyám Értem hullott könnye! Bertalan Sándor VÁLASZOLJ! (Kérdések az egyház tanításából) VII. 1. Mi az imádság? (2 pont) 2. Hányféle imádság van? (3 pont) 3. Hogyan imádkozzunk? (2 pont) 4. Mit kérhetünk imádságainkban? (2 por 5. Miért keli hálát adnunk? (3 pont) 6. Kikért kell imádkoznunk? (2 pont) 7. Ki könyörög érettünk? (3 pont) 8. Miért szükéges az imádkozás? (3 pont) 9. Meghallgat-e Isten minden imádsága (4 pont) 10. Melyik a keresztyének mindennapi ima sága? (1 pont)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents