Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-18 / 22. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA Külföldi vendégeink a döntés elé állító evangéliumot kosták közénk APR0SÄQOK egy ifyíuyacj uclut&ó&tat Éneklő ifjúság. — Ez volt az első benyomásom egy pesti gyülekezet­ben az ifjúság között, mialatt vár­tuk Simo Talvitie, a fiatal finn lel­kész látogatását. — ö is ezt állapí­totta meg először és tréfás kétke­dését, hogy csak egy éneket tudnak ilyen jól a fiatalok és Iha vendég jön, ezt fújják, hamar megcáfolták. Viszonzásul mi is értékes ajándékot kaptunk: Talvitie felesége énekelt. Egyszerű, alázatos, mégis művészi előadásmódjában evangélium-hirde­téssé vált az ének. Magyarul ismer­tük; utána együtt énekeltük. „Jézus­ról, csak Róla mondok éneket, ő, csak ő hordozta minden vétkemet.. Simo Tamperében, Finnország egyik nagyobb munkásvárosában lelkész. Munkájának zöme: utána menni azoknak, akiket az élet elso­dort a templom mellett. Milyen kö­zel hozta hozzánk ez a néhány be­mutató szó, amit a tolmács, szerepét betöltő Koren Emil bácsi mondott el róla. De egyébként is rögtön éreztük a fiatalságra jellemző „szi­mattal”: ez a modern divat szerint öltözött, jóvágású fiatalember hoz­zánk tartozik, mai keresztyén és mai ember, hihetünk neki, érdemes meg­hallgatni. Aki szereti és követni akarja Jé­zust, annak világos és határozott tu­datra, meggyőződésre van szüksége, — mondotta Simo. — Tudnia kell kit akar szolgálni. Csak akkor tud helytállni, ha világos az alap Krisz­tusiján. Pál példáját állította elénk, aki ezt írta a Filippibelieknek: „Egy az, amit cselekszem.” Tudta kiben hisz. Üdvbizonyossága négy pilléren nyugodott: Az első: a damaszkuszi út. Itt ta­lálkozott tarsusi Saul az élő Krisz­tussal, tudta meg, hogy ő is Isten gyermeke. A második: a Krisztus áltál el­végzett munka. A saját tapasztalás, az élmények hatása önmagában nem tartós. Látnunk kell, hogy az alap az ajándékba kapott kegyelem az ö általa elvégzett munka révén. Pállal is Jézus cselekedett. Ő csak hittel elfogadta. A harmadik: Isten ígéretei. Jézus nem veti ki, aiki hozzá jön. (Jn. 6:37.) A bűnbocsánat határtalan. A negyedik: a tiszta lelkiismeret. 5,Fiuk, lányok, van-e nektek tiszta lelkiismeretetek?” — habzott a kérdés. A hit titka nem marad meg a laza lelkiismeretben. (Tim. 3,9). Buzgólkodhat bármennyit Istenért valaki, ha laza a lelkűsmerete, meg­maradnak a bűnök és nem marad meg a hite. Végül egész személyessé vált a kérdés: milyen a kapcsolatod ma este Krisztussal? A megváltás is naponkénti ajándék, mint a manna volt a pusztában vándorló népnek. Akarod^ most. ma este imádkozni: Uram, Neked akarok élni és egyszer Hozzád eljutni. A hangulatos kertben spontán ki­alakult kis utóösszejövetel alatt is azt éreztem, olyan ember szolgált közöttünk, akinek különös adott­sága élő Jézus Krisztus személyhez szóló hirdetése. Sokszor hallott, jó) ismert mondatok élettel teltek meg, döntés elé állítottak szavai nyomán, Az ifjúság oldala számára kérnék interjút! — Kész örömmel. Csak kérdezz. — Dániában hogyan igyekeztek el­juttatni az evangéliumot az ifjúság­hoz? — Elsősorban a hitoktatás révén. Ezt tanítók, illetve tanárok végzik. Gyermekek számára istentiszteletet és bibliaórát a helyi szükségletnek megfelelően tartunk. Sajnos, általá­ban kevés ige-alkalommal beérik hí­veink s azokat is kevesebben láto­gatják, mint Magyarországon. — A megkonfirmált fiatalokat ho­gyan tudjátok elérni? — A középiskolai hitoktatástól el­tekintve, bizony elég nehezen. A konfirmáció után nem túl sokan jár­nak közülük, templomba. Gyülekeze­teink többségében rendszeresen van­nak azonban ifjúsági bibliaórák. Eze­ket nem egyszer laikusok vezetik. A részvevők száma igen változó, s a keret is, amelyben működnek. Szer­vezetileg általában függetlenek az egyházi vezetőségtől; ilyen például a keresztyén gondolkodású egyetemis­ták két egyesülete is. — Mi érdekli nálatok az érettebb ifjúságot? —• Tapasztalatom szerint három dolog: világpolitika, szerelem és val­lás. — Utóbbira gondolva azt lehetne tehát mondani, hogy a dán ifjúság keresztyén szellemű? — Sajnos, inkább csak felületes ér­telemben. Érdekli őket a „vallás” — általában. Többnyire szívesen beszél­getnek róla, érdekes témának talál­ják, de ez még akkor is csak ritkán jelent egészen személyes, bensőséges lelki vágyakozást, ha bibliai kifejezé­seket használnak. Krisztus-eszménye sokuknak van, de élő Krisztusa, Meg­váltója bizony sokkal kevesebbnek. Bűnbocsánat, Krisztus vére, újonnan- születés — általában nem tudnak mit kezdeni ezekkel a szavakkal. — Hát nincsenek például ifjúsági konferenciák, ahol ébresztenék őket? — Konferenciák vannak, de ezeket nem a határozott, személyes megté­résre hívó ige tölti be. Egyházi, gaz­dasági, kulturális, irodalmi, voliiikai kérdésekről hangzanak el előadások, hozzászólások. Az ébredést nálunk évtizedek óta jobbára csak hírből ismerik. Az emberek többnyire meg vannak elégedve mamikkal, belső- külső körülményeikkel, s úgy vélik: Isten sem igen talál sok kivetnivalót bennük. Méq egv Billy Graham is minden különösebb észrevehető ha­jó volt találkozni, hallgatni az erőteljes evangéliumhírdetést, meg­vizsgálni lelkiismeretűnket, együtt, könyörögni, hogy Isten üdvösségre- vívő kegyelmét fogadják el minél többen fiatalok és öregek, Finnor­szágban és Magyarországon egyaránt. F. K. tás nélkül evangelizált. Külföldön tíz- és százezrek hallgatták, nálunk jóval kevesebben. Ez az állapot va­lamelyest a fiatalságot is jellemzi. — Még csak egyet. Mi az, amit, mint legfontosabbat, a magyar evan­gélikus ifjúság szívére szeretnél he­lyezni? — Legyenek igazán emberek és igazán keresztyének. E kettőt egy­szerre s valóságosan éljék. — Köszönjük, kedves testvér! Sok áldást kívánok! Bodrog Miklós — hogy János evangéliumának be­fejezése (21, 24—25.) minden valószí­nűség szerint nem Jánostól, hanem tanítványi körétől származik? — hogy a Lutheránus Világszövet­ség, melynek minneapolisi ülésére magyar evangélikus egyházunk dele­gációja már elutazott, 10 évvel ez­előtt alakult? — hogy Szenicei Bárány György — halálának 200 éves fordulóját ün­nepeljük — 1754-ben adta 'ki mun­katársakkal együtt készített Űjtesta- mentum fordítását? S. T. a „Te is boldogságra születtél1' cl- mii cikkhez szól hozzá. ,,ÍJ*ry tapasztalom, hogy sokan azt gondolják, hopry a boldog­ságnak nincsen titka . . . Egyszer valaki el­mondta nekem, honfy ifjú korában milyen jól ment dolga. Jó állása volt, sok pénzt keresett, társaságba járt. szórakozott stb. Jó érzés volt, hogy a körülötte lévök nem érték el az ö anyagi tehetségét, mégis mi­kor hazament, kifosztottnak érezte magát. — Az egyetemen mondta el egy kollégám, hogy egy barátjának, akivel együtt járt iskolá­ba — nem emlékszem pontosan, hogy miért — mindkét lábát le kellett vágni. Mégis boldogan tesz bizonyságot Jézusról, nem zú­golódik helyzete miatt. — íme mégis van titka a boldogságnak. —- Azt hiszem, há az életviszonyoktól függne a boldogság, akkor Svédországban nem lenne annyi 19—20 éves ifjú öngyilkos, ha attól, hogy ki milyen la­pasztalt és eszes, akkor az ilyen emberek mind boldogok lennének ... a hívő ifjúnak is lehetnek — vannak is — olyan örömei, melyet a kirándulás, a sport, a művészet­ben való gyönyörködés nyújt, de a boldog­ságnak mélyebb gyökerei vannak. Sebeket kap az is, aki megtalálta a boldogság kút­fejét, de az nem dédelgeti a fájó emléke­1. AKIKET NEHÉZ KIELÉGÍTENI. Közöttünk is voltak olyanok, akik­nek egyik életeleme a morgás. Ha nincs fegyelmezés, utólag ők szidják a vezetőket: ha számonkérés, vagy fegyelmező utasítás szólal meg, ők zúgolódnak hangosan ellene. Voltak, akik keveselték a kötött programot. Mások így szóltak: Miért nem csinálhatjuk azt, amihez éppen kedvünk van. 2. VISSZHANG. Apró fénypontók — elemlámpa- fények — kúsztak a tábortűz köze­lében lévő kerítés mellé. Falusi fia­talok voltak. Behívtuk őket és együtt nevettünk. Az utolsó szám is befejeződött és akkor... kint az or­szágúton megszólalt egy kürt (nem valami szépen) s a fiák 'kórusa: kö­szönjük szépen, örültem, mert úgy éreztem, hogy a fiúk nekünk adtaik a szívükből egy darabot. 3. KEMÉNY MONDATOK? Isten beszédének, üzenetének ko- molyanvéteiérő; szólt a szó. Kemé­nyen. Határozottan. Az igét mosoly­gók is szóbakarültek. „Miért gondol­nak rólunk ilyent?“ — mondta az egyik kislány. 4. APRÓ GONDOK. Hosszú délutánokat töltöttek leá­nyaink sátorvarrással. Persze az kü­lön kérdés, hogy mennyit varrtak. Szükség volt tehát az elindulás előtt a pásztori biztatásra: sebaj, csak el ne felejtsétek matracaitokat a sátorrúdhoz kötözni. Majd csak elhajóztok egy-egy éjszakát. A próbalehetőség nem váratott magára. Reggeltől estig esett az eső. két, nem csügged, ba nem úgy megy min­den, ahogy emberi ésszel elgondolta, hálát ad Istennek minden örömért, arra az igére gondolva: „akik Istent szeretik, minden javukra van.“ O. Edith Mohácsról egy naplórészletet kö­zöl hozzászólásként az ,,Ifjúság és boldog­ság“ sorozathoz: „13 éves vagyok. Kezem­ben az érettségi bizonyítvány, előttem az élet. ez a színes, csodavilág, melynek min­den ajándékát számomra is elkészítette Is­ten. Nem nehéz most írnom a boldogságról. De tudom, ez nem minden, nem életre szóló öröm. A boldogság alapja az isteufiúság tu­data, az, hogy megváltott ember vagyok. A boldogtalanság — céltalanság. Mindig na­gyon üres az életem, ha a hit fénye ki­alszik bennem és akkor vagyok a legboldo­gabb, ha Krisztus újra felemel ... ha min­dent veszve látunk, ez az egy megmarad, s sohasem tagadjuk meg az életet ... A boldogságnak természetesen sok összetevője van. Életem célját abban látom, hogy fele­ség és édesanya legyek . . . Orvosnak ké­szülök teljes hivatástudattal, boldog leszek, ha a nyomorúsággal, szenvedéssel felvehe- tem a harcot, de női hivatásomról sem tud­nék lemondani.“ A nyugtató hangokra siránkozó vá­lasz jött: Laci bácsi, süllyed a hajó. (Mert a felfújható gumimatracait egymás után leeresztettek.) 5. MIT ÜZEN A MÁTRA? A Mátra képei sók mindent eszünkbe juttattak. Völgyei érnie* keztették arra, hogy a keresztyén ember völgyben, életltözelségben él; Isten felé felelős viszonyban élet* igenlő ember, ösvényei az ősi, Jé* zus által megnyitott, emberek által megjárt és ma is járható keresztyén életútra mutattak. Szakadékul bele­kiáltották életünkbe; — ha kényel­metlen, hangulatrontó is beszélni róla — van szakadék is. S a hegy* csúcs mire emlékeztetett? A völgy­ben élő embernek nagy, örökkévaló célja van. Hegycsúcsra menni sok­szor nehéz, de Isten vezet, s a hegy­csúcsról látható nagy életkörképért érdemes. A legdrágább hegycsúcs a Golgota: ott a bűnös bűnbocsánatot, a szennyes ruhájú hófehér ruhát 'kap, mert ott Krisztus értünk vére* zett. Testvér, jártál-e ott? — hang­zott a 'kérdés. Mert új élet csőik a hegycsúcson kezdődik. 6. VISSZAEMLÉKEZÉS. Fiútestvérünk emlékezésének befe­jező sorai: Krisztus a lángol, mit bennünk gyújtottál, őrizd meg. A lángot, mit Krisztus meggyújtótt bennünk, vigyük szerteszét. 7. ÖSSZEGEZÉS. Fiatalokkal voltunk együtt, nem akartunk belőlük harminc évesekből álló komoly csoportot formálni, de keresztyéneket igen. Élő Jézus Krisztus, te légy segítse-* günkre, Te áldj meg minket. ADA Nincs helyünk egész levelek közlésére, de a közeljövőben a többi beérkezett levélből is közlünk részleteket. Személyes levélben, válaszolunk a teljes névvel és címmel ellá­tott választ igénylő levelekre, ehhez kérjük türelmeteket. Várjuk <a további leveleket. (Szerk.) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12, Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. ______10 000 példányban nyomatott. ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Szabad egy percre, kedves Tage Morsing? Sz. B. O S TA L Útban a menyország felé Talvitie Simo János finn lelkész két hétig hazánkban járt. Meglátogatta többek között a balassagyarmati gyü­lekezetei is, ahol gyermekistentiszte­leten hirdette az igét. Itt közöljük prédikációját, hogy ne csak a balas­sagyarmati gyermekek, hanem ti is mindnyájan tanulhassatok belőle. Márk 10,13—16. T átom, mindenféle korú van itt a gyiile- ^ kezeiből a legkisebbéktől a legidőseb­bekig, de úgy hallottam, hogy ez az istentisz­telet elsősorban gyermekeknek szól. Nekem is van otthon két kisfiam, akkorák, mint ti itt az első padban. 6 és 4 évesek, de mivel fiúik, kicsit nagyobbaknak látszanak. Északon az emberék különben is kicsit ma­gasabbak. A kisfiam is gyakran hall külföldi igehirdetöt, mert ott ahol lakunk, Tamperé­ben sok külföldi igehirdető megfordul. Olyan­kor Jussi mindig megbdk és megkérdezi: Ugye svédül beszél? Mert ha nem finnül hall beszélni, mindig azt gondolja, hogy svédül beszélnek. Ezektől, az én kisfiámtól és a többi finn gyermektől hozok nektek üdvözletét. Finnországban nagyon sOk gyermek van, alkík szeretik Jézust. Kisfiáim nagyon örültek vol­na, ha velünk jöhettek volna Magyarországra. Sok olyat láttak volna, amit Finnországban tuem lehet látni. Ilyenek a libák. 2000 kilomé­tert tettünk meg autón, ele senkivel és sem­mivel nem találkoztunk olyan sókkal, mint libával. Gábor bácsinak solcat kellett tülköl­nie, hogy térjenek ki az útból. Ott nyújtogat­ták a nyakukat az útfélen. Repülni egyik se tudott. Pedig régen hosszú utat tudtak meg­tenni a levegőben. Finnországba is megérkez­nék nyáron a vadludak. Délről jönnek, ősz­szel ismét búcsút vesznek. Vándormadarak. Finnországban szinte minden madár ilyen vándormadár. Tavasszal várják a gyerekek az érkezésüket. Érkeznek a fecskék, aztán a többi kismadár. Egy nyári napon aztán látják, a gyerekek, amint jönnek ék alakban a vad­ludak. Amikor ősszel megint elindulnák délre, nehéz otthagyni a régi hazát. Mert közben meghízták és meglustúliak. A szelíd ludák mind ilyenek. Rossz környezetbe kerüllek, az emberek környezetébe. Meglustultak, meghíz­tak, azért nem tudnak repülni. z emberekkel is megtörténik ez. Mi is olyanok vagyunk, mint a vándormada­rak.. Igazi hazánk nem itt van. A menny az otthonunk. Isten minket az örökkévalóság számára teremtett. Ezért hívja Jézus a gyer­mekeket magához. Meg akar tanítani a mennybe vezető útra. Mert a biblia döntő fontosságú dolgot mond: nem mindenki jut be a mennybe. Nem mindenki! Mert az em­berekkel is megtörténik, hogy meglústulnak. Nekünk jó környezetbe kell kerülnünk, ha a mennybe akarunk jutni. Ez a jó környezet a gyülekezet. Mindnyájunknak szükségünk van a gyülekezetre. A gyülekezet a második otthonunk a földön. Itt tanulunk azon az úton járni, amelyik a mennybe vezet. Y)e van más is, ami elválaszt Istentől: a bűn. Ha valaki közülünk bűnt követ el, rabbá lesz. Láttam egy fogolyt sast. Tudjátok, hogy a sas a levegő királya. Egy sasfiókot el­fogtak. Nem vágták le a szárnyát, kalitkába se tették, csak az udvarra. Levertek az udvar közepén egy cöveket, ahhoz hosszú láncot erő­sítettek és a lánc karikáját odaerősítették a sasfiók lábára. Sétálhatott az udvaron, kicsit repülhetett is. A cövek közelében szabadnak érezhette magát. De egyszer sasok repültek a magasban, hallatszott a kiáltásuk. S akkor a fiatal sas megérezte: oda tartozom én is. El­felejtette, hogy rab, kiterjesztette hatalmas szárnyát és repülni kezdett. De nem jutott messzire. A lánc visszatartotta. A bűn éppen ilyen. A kicsi is. Ha olyan kicsi is, mint az a karika a sas lábán: visszaránt, nem enged a menny felé repülni. Ezért hív Jézus, hogy küzdjetek a bűn ellen. Különös hangot adott a belsőnlkbe. Valahol itt belül lakik és ha bűnt akarunk élkövetni, megszólal. Az a neve: lelkiismeret. Vezet, hogy Isten útjain járjunk. Belőlünk Isten olyan fiatalokat akar nevelni, akik mindig a lelkiismeretűkre hallgatnak. C vájcban autónkkal nagy hóviharba ke- rültüvlk. 2 méter magas hótorlaszokon kellett nyár kellős közepén szandálbaji átver­gődnünk. A magas AlpOk között gyakoriak az ilyen nagy viharok. Egy repülőgép le is zu­hant. A svájciak a magas hegyek között vi- harharangókat szerelnek fel. Szélcsendben hallgatnak eze'k a harangók. Amikor vihar tá­mad, akikor megszólalnak erősen, zengőn. Fi­gyelmeztetnek: Itt halál jár, vihar közeledik, siessetek menedéket keresni! A mi életünkbe is adott Isten ilyen viharharangot és az a leükiismeret. Figyelmeztet: Ne járj a bűn útján, mert ott örök halál vár! Emlékezzetek erre a 'két fontos dologra: gyülekezet és lelkiismeret. Szükségünk van arra, hogy Isten gyermekei között legyünk, hogy el ne restüljünk és arra, hogy figyel­jünk a leUkiismeret szavára. Így hív minket Jézus: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyek országa. Jézus a ti barátotok. Gyermekék se élhet­nék soha boldogan, ha 'kezük nincs Jézus kézében. Sok olyan veszély van, amelyiknek az el­hárítására édesanyátok, édesapátok se elég erős. Sok olyan bűn. amitől édesapátok, édes­anyátok se tud megmenteni, de Jézus meg tud menteni. Sohse juthatsz a mennybe, ha kezed nincs Jézus kezében. TVihetek-e Finnországba a gyerekeknek ' olyan üdvözletét, hogy ti is szeretitek Jézust és a mennyország útján akartok járni, mint Jézus tulajdonai? Emelje fel a kezét, aki ilyen üdvözletét akar küldeni. Elviszem az üdvözletei. De ne felejtsd: Isten is látta, hogy most felemelted a kezedet, gondot a'kar vi­selni rólad és azt alkarja, hogy a többi gyer­meknek is mondd el, hogy te szereted Jézust és az ő útján akarsz járni. Amen. Kedves Gyermekek! Lapunk múlt heti számában közöltük a rejtvények megfejtőinek névsorát. A jutalom­könyveket Juhász Géza bácsi németországi útja után, szeptemberben tudjuk csak szét­küldené válaszolj: (Kérdések az egyház tanításából) VI 1. Mi a törvény? (3 pont) 2. Mi a törvény betöltése? (I pont) 3. Ki a felebarátom? (2 pont) 4. Szükség van-e jócselekedetekre?(2 pont) 5- Kik szentek? (3 pont) 6. Mi a hit? (3 pont) 7. Mi a megtérés? (4 pont) 8. Miért van szükség megtérésre? (2 pont) 9. Hogyan juthat el az ember megtérésre? (3 pont) 10. Elég-e egyszer megtérni? (2 pont) Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents