Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-25 / 23. szám

^A) an q éli kas aagq&k ]VÍ°?t ,v^2ződlk a világ evangélikusainak minneapolisi nagy találkozója. Meg nem ismerős előttünk a világgyűlés lefolyása, sejtésünk sem arró1’ mi!yen lelki hatások áramlanak majd belőle egyházunk jöven­dőjébe. De talán mégsem vakmerőség azt állítani, hogy most megdobban nyolcvan millió ember szíve: evangélikus vagyok ... Emlékeztet a világtalálkozó minden evangélikust a föld kerekén az egyetlen, páratlan s el-nem-fogyó kincsre — az evangéliumra. Evangé­likus vagyok, mert ismerem az evangéliumot. Eljutott fülembe az üdvözítő hír: Jézus Krisztus az én Uram; engesztelő áldozati halálával megváltott, tehamadasa s megdicsőülése óta Szentlelke által kormányozza földi testét az anyaszentegyházat. evangélikus vagyok, mert hiszek az evangéliumban. Bizodalommal el­fogadom ajándékát, a bűnbocsánatot. Ráhagyom magamat és fel­teszem rá az életemet! Tudom, hogy mindenre elégséges ez a hit, mert hi­szen magába Jézus Krisztusba, az élő Űrba kapaszkodik. Felszabadultam a vallásos erőlködések béklyóiból, meggyőzettem afelől, hogy nem az én cselekedeteim vagy érdemem visznek be Istennek országába. Beláttam, hogy a törvény-kegyesség útja farizeizmusba torkollik, hátterében pedig a vallásos egoizmus húzódik meg: én, én, én nyerem meg az Istent. A hitem ezzel szemben azt ujjongja: Ö, ö, Ö az én Uram! Evangélikus vagyok és boldogan vallom, hogy jó az evangélikus egy­házhoz tartozni. Nem hiú büszkeség tölt el, nem másokat lebecsülő feleke­zeti öntudat ágaskodik bennem, hanem végtelen hála ömlik el szívemen. Igen, a hála tengere. Egy percre sem nézhetem csupán azt, ami hiány, fer- deség, újra meg újra reformálásra szoruló egyházamban. Ha kinyitom sze­mem, kénytelen vagyok Isten nagy tetteit látni és magasztalni. Ő adta a reformációt. Luther maga írta: nem ő akarta, Isten vitte őt bele az eseményekbe, akárcsak egy vak igáslovat. Luther nagysága [ é’-'-'en az, hogy alázatosan Isten eszközévé tudott lenni. Nem hibátlan ero­de szinte tökéletes szerszám. Akárhol lapozzuk óriási irodalmi hagya- íéivát, bárhol pillantunk be küzdelmes életébe — mindenünnen Isten keze tűnik elő! Luther tiltakozott az ellen, hegy az ő nevéről lutheránusoknak nevezzék magukat követői. Hogy mégis sok országban ez az elnevezés ma­radt fenn, azzal menthető: neve egyet jelent az evangélium felfedezésével. Evangélikus vagyok s ezért enyém az egyház egész története, az őske- resztyénségtől fogva. Hiszen Luther a forráshoz vitt vissza, a szentiratok­hoz. Nem négyésfélszázados a keresztyénségem, hanem kétezeréves, sőt messzebbre nyúló, mert már a pátriárkák is Krisztusban reménykedtek. A szentíráson mérhetem le az egyház egész történetét és mérem le a jelen­korát is. Van bátorságom és mértékem hozzá, mert evangélikus vagyok. C zeretem a templomot, az igét, a prédikációt, a liturgiát, az ősi és friss Krisztus-énekeket; ragaszkodom a keresztség és az úrvacsora szent­ségeihez. Mindenütt jelenvaló ugyan az Isten, de nékem — a gyülekezet­ben adja magát. A levegőben is mindenütt van pára, de a szomjas ember a kútra megy inni. A kegyelmi eszközök az Élő Víz kútjai. Nem futkosom más kutakra, megtalálom egyházamban az igaz Istent, a tiszta hitet, a tel­jes életet­Szeretem gyalázatában is. Megtanultam az írásokból, hogy kereszt leple alá van rejtve Krisztus és egyháza dicsősége az utolsó napig. Azon majd végleg kiviláglik, hogy mit ért az evangélium kincse az embervilág­nak. Nagy a reménységem is, mert evangélikus vagyok. A ddig pedig hálából munkálkodom az Űrért és az ő földi testéért, az anyaszentegyházért. Sőt — nem szabad most álszerénynek lennem — az egész világért, a családi élet szentségéért; a hivatásbeli munka hűsé­géért, az emberiség békességéért. Hálából, a felettébb megajándékozott szív szakadatlan hálájából! Nem tehetek másként. Evangélikus vagyok. Scholz László Vifáli és Sialározafcslc Azok a határozatok, amelyeket a Ielkészi munkaközösségek hoztak az atomfegyverekkel folytatott kísérle­tezésekkel kapcsolatban, irányukban és tartalmukban nagy egyezést mu­tatnak. A határozathozatalt megelő- íő viták színesen, sokoldalúan tárják Eel a kérdéseket. Valamennyi hatá­rozat örömmel veszi tudomásul az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának megalakulá­sát. A Hajdú-Szabolcsi egyházmegye Ielkészi munkaközösségi ülésén Luther és a béke kérdése felől folyt a vita. Az egyik felszólaló szembe­helyezkedett az előadás olyan kité­telével, amely Luthert elmarasztalja ezen a téren. „Luther pozitíve volt a béke mellett. Ö harcolt a bűn ellen, tehát küzdött annak következ­ménye, a háború ellen. A táma­dó háborút élesen elítéli. Mi Lutherrel együtt vagyunk a bé­ke ügye mellett, a bűn ellen harcos lelkészek“, *- mondotta. A Toína-Baranyai egyházmegye Ielkészi munkaközössége Szekszárdcn tartott ülést. A bibliatanulmányok címe: „Az Istennel való békesség és az emberekkel való békesség a Bib­liában”. A másik előadás „Az egy­ház és az atom“ címen hangzott el. Az eszmecsere (13-an szólaltak fel) két ellentétes irányból indult el. Voltak, akik attól óvtak, hogy el­bagatellizáljuk a helyzetet. Sokkal veszedelmesebb a kérdés, mint ahogy azt sokan látják. Következ­mény: nem szabad tétlenkednünk. Egyik felszólaló ezt mondta: „Oben- dicknek egy könyvét olvastam, mely­ben azt mondja, hogy az atomkérdésben igen kokettá- íiink a bajjal és a veszedelem­mel anélkül, hogy valóban va­lami pozitív munkát fejtenénk ki a pusztulás elkerülésére. Sok­kal aktívabbaknak kell len­nünk”. — Akik a, másik oldalról indultak el, a pánikkeltéssel szálltaik szembe. Azt hangoztatták, hogy szolgálatunk kiindulópontja és forrása nem lehet a félelem. „A félelem is egymás mellé állíthat embereket. Jaj! — ve­szélyben van az életünk. Az egyház szolgálata azonban ne ebből a féle­lemből szülessék. / Az Isten parancsából kell síkra szállnunk az életért. Isten mond­ja azt, hogy — ne ölj! és ugyan­csak az ő parancsa, hogy — amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek”. Egy másik felszólalás szerint Isten­től kapott szeretetünk diktálja, hogy segítsünk az emberen, mikor annak békéje veszélyben forog. Elhatározták: „Figyelmeztetni kell az emberiséget arra, hogy Isten az atomerőt nem átoknak, hanem áldásnak adta és figyel­meztetni kell a világot Isten — ne ölj! — parancsára. Megalku­vás nélkül kell hirdetni Isten törvényét és evangéliumát, hogy ezzel vezetőket és vezetetteket Isten színe elé állítsunk és így kifejezésre juttassuk, hogy min­den tettünkért Istennek vagyunk felelősek. Nem szabad elfeled­kezni arról sem, hogy az egyház­nak nagy kiváltságát, a közben­járó imádkozást is szünet nélkül gyakorolnunk kell az egész em­beriségért”. A viták, eszmecserék széles terü­leteken folynak, a határozatok egy ii'ányba mutatnak. B. L. AMERIKÁBAN (L) TESTVÉREK KÖZÖTT Tudósításaim első sorozatát „Út­ban Amerika felé” címen írtam, így nem folytathatom, mert augusz­tus 5-én partra szálltunk New Yorkban. Arról, hogy hogyan fo­gadtak, mennyi szeretettel készítet­ték elő utunkat, milyen őszinte ba­rátság sugárzik felénk német, hin- dú, norvég, svéd, finn, amerikai, japán, francia vagy batak lelkészeik szeméből, azt hiszem, mindent el­mond az alcím: testvérek között. Ez a szeretet már a hajóra elénk jött. Augusztus 4-én, vasárnap, a kapitány arról értesített, hogy a partraszállási formaságokat soron kívül fogják elintézni Augusztus 5- én reggel, ahogy a' hidat felszerel­ték, már megjelent a hajón dr. Em- pie, a National Lutheran Council főtitkára, és dr. Vajta Vilmos, az Evangélikus Világszövetség Teoló­giai Osztályának vezetője. Nekik köszönhettük meg a kivételes elbá­nást, mert az ő közben járásuk ered­ménye volt. Kaptunk egy levelet is a hajóra. Egy Kétbcdonyból évtize­dekkel ezelőtt Amerikába költözött magyar evangélikus testvérünk írta: Isten hozott! Mondanom sem kell, mennyire örültünk annak, hogy a keresztyén testvéri szeretet ilyen — realitás ebben a világiban. Tovább is ez a szeretet hordozott, New Yorkban, ahol egy napot töltöttünk, — s itt Springfieldben, ahol Szabó püspökkel ketten résztvevői va­gyunk a szociális felelősséget tár­gyaló evangélikus világkonferen­ciának. Erről legközelebbi levelem­ben fogok részleteseböen írni. Az érdeklődés homlokterébe kerültünk megérkezésünk pillanatá­ban. Augusztus 5-ón a kora délutáni órákban vagy 20 riporter részvételé­vel sajtófogadás volt dr. Empie hi­vatalában. Ordass püspök nyilatko­zatából idézek néhány mondatot: „Aligha tévedés azt gondolnom, hogy Amerika népét, főleg pedig az amerikai evangélikus egyház népét érdekli a mi magyar evangélikus egyházunk helyzete „Mi hatan nem a magunk nevé­ben jöttünk, hanem félmilliós egy­házunk tagjainak képviseletében, egész otthoni egyházunktól van megbízatásunk, és tőlük hozunk üd­vözletei, testvérszeretetet, imádsá­got, nemcsak Amerikába szakadt honfitársainknak, hanem minden testvérünknek a Jézus Krisztusban.” „Igeszolgálatunkról el szeretném mondani, hogy templomainkban, gyülekezeti alkalmakon, konferen­ciákon, rádióban, írásban és szóban hűséggel igyekszünk Isten igéjét megszólaltatni, úgy, amint azt lelki­ismeretünk kötelességünkké teszi, minden kívülről támasztható igény­től függetlenül”. „Egyházunk ifjúságának nevelése tekintetében mi is ugyanolyan prob­lémákkal viaskodunk, mint az egész világon. De bizonyos örömöt ád, hogy fiatalságunkkal valamivel fo­kozottabb mértékben tudunk foglal­kozni konfirmációi előkészítés és konferenciák terén, és reméljük, hogy az ősszel kezdődő iskolaévben hitoktatás terén is”. „Befejezésül szeretném kifejezés­re juttatni egész népünk és egyhá­zunk nevében a köszönetét azért a segítségért, melyet nehéz megpró­báltatásainkban Amerika népe és egyházai adták nekünk. Főként azt, hogy ezt nem koldusoknak szánt kö- nyöradományként, hanem testvéri segítségként adták”. A nyilatkozat elhangzása utálj következtek a riporterek kérdései, millió kérdés. Néhányat ideírok íze­lítőnek. — Kérdés: Javultak-e az ifjúsági munka lehetőségei? — Válasz: A XX. kongresszus után igen. — Kérdés, Kapcsolatban volt-e Ordass püspök rehabilitálása az ok­tóberi eseményekkel? — Válasz: Nem. A rehabilitáció előbb történt. — Kérdés: Mi van a hitoktatás-* sál? — Válasz: Reméljük, jó feltétem lekkel tudjuk megkezdeni ősszel. — Kérdés: Hol folyik a hitokta­tás? — Válasz: Az iskolákban, de szűk- ség esetén lelhet egyházi épületben is. így következtek a kérdések és válaszok egy teljes órán át. Még az­nap este két újságban is láthattuk Ordass püspök képét és a riportot. New-Yorkról is hadd írják' pár sort. Láttuk a világ legmagasabb épületét, a 400 méteres Empire State Building-ot, s megcsodáltuk este a Broodway ki­rakatainak, villanyreklámainak káp­rázatos tűzijtókát. Ha egy európai csak ezt látja, talán meg is sokallja. Mi ismerjük az amerikai egyházak életét és szolgálatát is, ezért biza­lommal reméljük, hogy a technika ragyogása nem fogja elhomályosí­tani sem Amerikában, sem máshol az emberi lélek fényét. Azt a fényt, melynek egyetlen forrása a mi' Urunk Jézus Krisztusunk. Dr. Kékén András A Lutheránus Világszövetség munkáiéról és szervezetéről Mint tudjuk, evangélikus egyházunk hattagú küldöttsége nemrégiben az Északamerikai Egyesült Államokba utazott, hogy résztvegyen a luthe­ránus Világszövetség augusztus 15—25-ig Minneapolisban tartandó harma­dik. nagygyűlésén. Ez a körülmény különösképpen is időszerűvé teszi, hogy híveinket a Világszövetségről legalább röviden tájékoztassuk. A világ evangélikusainak szövet­ségbe tömörítése az első világháború utáni időbe nyúlik vissza. A Luthe­ránus Világkonvent, mint a világ evangélikusait összefogó szerv, már 1923 óta működött. A Világkonvent 1923-ban Eisenachban, 1929-ben Koppenhágában és 1935-ben Párizs­ban ülésezett. Magyar evangélikus egyházunk már ezeken a gyűléseken is képviseltette magát. A Lutheránus Világkonventből csak a második világháború után alakult meg a Lutheránus Világszö­vetség éspedig az 1947. évi lundi nagygyűlésen. Megalakulását nem­csak a világ számtalan evangélikus gyülekezetének a második világhá­ború következtében beállott Ínsége, nélkülözései, a menekültek sanyarú helyzete stb. sürgette, de nem utolsó sorban az a vágy is, hogy lehessen nemzetközi síkon is együttes teoló­giai munkát végezni és tanácskozá­sokat folytatni. A Világszövetség nem képezi a tagegyházak valamily m legfelsőbb jogi, törvényhozó szervét és semmi­képpen sem érinti azok autonómiá­ját, hanem mint a tagegyházak szer­ve működik és intézkedik mindazok­ban az illetékességébe tartozó ügyek­ben, melyeket azok reá átruháznak. A Világszövetség célja: a) a Jézus Krisztus evangéliumának, mint Isten üdvözítő hatalmának egységes hirdetése, b) a hit és bi­zonyságtétel egyöntetűségének elő­mozdítása a virág evangélikus egy­házaiban, c) az evangélikusok test­véri közösségének ápolása és a közös tanulmányi munka továbbfejlesztése, d) az evangélikusok közreműködésé­nek az ökumenikus mozgalomban való elősegítése, e) a missziói és katechetikai feladatok teljesítésében a jellegzetesen lutheri kezdeménye­zések kifejlesztése, f) az evangélikus egyházak támogatása éspedig lelki és anyagi szükségleteikben egyaránt. A Világszövetség szervezetének legfelsőbb szerve a nagygyűlés, mely a tagegyházak választott képviselői­ből áll. A képviselőket a tagegyhá­zak saját hatáskörükben választják és küldik ki a nagygyűlésre. Ez szabja meg a Világszövetség egész munkájának irányát és állapítja meg annak alapelveit. Az elnököt és a Világszövetség végrehajtóbizott­ságának tagjait is a nagygyűlés vá­lasztja. Az elnök a legközelebbi nagygyűlés végéig marad hivatalban és saját utódjaként nem választható meg. A nagygyűlést az elnök ötéven­ként hívja egybe. A nagygyűlés után a Világszövet­ség legfontosabb szerve a végrehajtó­bizottság, melynek az elnökkel együtt húsz tagja van. Közülük leg­alább négynek nem teológusnak kell lennie. A tagokat a világ evangé- likusságának négy nagy tömbjéből, éspedig a németországi, skandináviai, északamerikai és kisebbségi egyhá- j zakból arányos számban választják. A végrehajtóbizottság évenként leg­alább egyszer ülésezik, a nagygyű­lések közötti időszakban képviseli a Világszövetséget és intézi annak ügyeit. További szervei a Világszövetség­nek a nemzeti- valamint különbi- zottságdk. Amazokat a,z egyes orszá­gok tagegyházai választják, s fel­adatuk minden évben jelentést tenni „Mert ahol ketten vagy hárman egy begy ülnek as én nevemben9 ott vagyok közöttük“ (Máté 111.20) a végrehajtóbizottságnak arról a munkáról, melyet a Lutheránus Vi­lágszövetség céljainak szolgálatában az illető országban végeztek. Eme­zek pedig meghatározott különleges funkciók végzésébe hivatottak és ugyancsak a végrehajtó bizottságnak tesznek évenként jelentést. A Világszövetség székhelye Gént, Itt működik a titkárság is. A titkár­ságot a végrehajtóbizottság titkári hivatala, a pénzügyi- és intéző hiva­tal, valamint a Világszövetség négy osztálya (a teológiai, világszolgálatig viliágmissziói és tájékoztatási osz­tály) alkotja. Az osztályok nagysza­bású munkáját még 9 bizottság tá­mogatja. Magyar vonatkozások Az 1947. évi lundi nagygyűlésen érte magyar evangélikus egyházun­kat az a kitüntetés, hogy püspökün­ket, D. Ordass Lajost a Világszövet­ség egyik aielnökévé választották meg. A teológiai osztály vezetője Drj Vajta Vilmos Svédországba szárma­zott magyar lelkész lett. Pósfay Györgyöt a délamerikai Venezuela- áilamba, Caracasba küldte ki szol­gálatra a Világszövetség, Leskó Bélát pedig egy ugyancsak a délamerikai Buenos Aires-ben létesítendő tecló- i giai főiskola szervezésével bízta meg* A Világszövetségnek eddig 57 tag­egyháza van, ami azt jelenti, hogy a világ kb. 71 millió lelket számláló evangélikusságából 49 millió tarto­zik hozzá. Ez a szám azonban nem végleges, mert a Világszövetség tár­gyalások útján és új kapcsolatok felvételével a tagegyházak számának növelésére törekszik. Dr. Szilády Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents