Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-11 / 21. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA Lehet-e boldog a keresztyén fiatal? , Ilyen élesen vetem fel a kérdést. Annyi fiatalt hallottam már rajong­va, örömtől csillogó szemmel be­szélni megismert Uráról, elvehetet- len boldogságáról és sokszor alig va­lamivel később keserű csalódásról panaszkodtak. Miért? Mi az össze­függés keresztyénség és boldogság között? Lehet-e boldog a keresztyén fiatal? Mint minden igazán nagy kérdést, ezt is csak kettős válasz vi­lágíthatja meg. Lehet boldog a keresztyén fiatal, “ ez az egyik válasz. „A boldog ember mindig rendezett életű em­ber” — olvashattuk az „Ifjúság és Boldogság” sorozat második cikké­ben. Minden rendezetlenség végső oka a bűn. A bűn okoz családi tra­gédiákat, választ el embereket, nyo­morúság, szenvedés és halál jár a nyomában. Mindenkinek vannak el­rendezésre váró mindennapi dolgai. De ezek megoldása csak úgy lehet­séges, ha alapjukat az alapvető megoldás, a bűn feletti győzelem je­lenti. Ez pedig csak Krisztus által valósulhat meg. Ö legyőzte a bűnt és a halált. Azért az alap­lépés dolgaink elrendezése felé: hittel részesedni a bűnbocsánat kegyelmében. így rendezi el Jé­zus Krisztus legnagyobb rende­zetlenségünket, Istenhez való vi­szonyunkat és ezáltal nyerünk erőt arra, hogy rendezzük min­dennapi életünket, dolgainkat emberek felé. Azt mondja az írás: „Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő ha­misságaik és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az aki­nek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Rm. 4,7—8). Krisztus keresztje meg­békéltette Istennel a világot. Ez a békesség a keresztyén ember bol­dogságának kezdete. Ezért lehet a keresztyén ember boldogsága igazán mély és tartós, mert nem a saját, hanem Krisztus cselekedetén alapul. Miért vannak akkor mégis csaló­dott, keserűszívű keresztyének? Igen, a másik válasz a címben sze­replő kérdésre — bármilyen meg­döbbentő, vagy talán megbotránkoz­tató is a? első Pillanatra — kétség­kívül nemleges. A kegyelmet nyert ember az első szeretet tüzében, a boldog szerelmes tekintetével ragyo­gónak lát mindent. És akkor az idő múlásával észreveszi, hogy mégsem lett büntelenné, vannak kísértései. Megrendül a békessége, kétségbeej- tik a jelentkező bűnök. Pál így ír R. 7,22—23-ban: „Mert gyönyörkö­döm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely el­lenkezik az elmém törvényével és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” — Az Isten által megújított értelem Öt akarja követni, de a tagjainkban lévő másik törvény ellenkezik vele. Ez a keresztyén ember harcának lé­nyege. Lehet békesség és boldogság ott, ahol harc van? Ha a tétlen kér- I désnélküliséget tartjuk boldogság­nak, akkor nem. Az igazi békesség és boldogság azonban nem az. Isten kegyelmére nézve békes­ség és boldogság, bűneinkre néz­ve békétlenség és nyomorúság. Ennek a kettősségnek feszültsé­gében él a keresztyén ember. De Isten kegyelme nagyobb a bűne­inknél, ezért lehet az első szeretet ideje után is mély és tartós boldog­ságunk és békességünk. Sok keresztyén csak a tegnapra néz, tegnapi élményeiből akar élni, elzárkózik a mától. Mások csak a mában és a mának élnek, túlontúl bíznak saját tapasztalataikban, ügyességükben. Ismét mások számá­ra a föld mindenképp csak „siralom- völgye”, ezen az alapon fordulnak el a mától, nem vállalják a harcot, tétlen rajongással várják Krisztus megjelenését, önmagában egyik ma­gatartás nem vezet célhoz. A keresztyén ember békességé­nek és boldogságának alapja a golgothai kereszt. Reménysége és erőforrása pedig Krisztus di­csőséges visszajövetele. Ezen az alapon és ebben a remény­ségben lehet bűnök, nehézségek és szenvedések között is a mában bé­kessége és boldogsága a keresztyén embernek. Ezen az alapon és ebben a reménységben valósítható meg a hétköznapok gyakorlatában a he­lyes életfelépítés és életvezetés. Eb­ben jelenthet, úgy érzem, hasznos iránymutatást az, amit az „Ifjúság és Boldogság” című cikksorozatban olvashattunk. Frenkl Róbert * Az :,Ifjúság és Boldogság” sorozathoz érkezett levelek közlését következő szá­mokban folytatjuk. Félreértések, zavaró kérdések miatt is, — melyek eddig fel­merültek — szükségesnek tartotta az ifj. szerkesztőség a fenti cikk közlését, ^löalaíoni randeuu A rpi ott ült a siófoki hajókikötő mólójának legvégén. Háttal a partnak. Valakit várt a fiú, és az il­lető egyre késett. Pedig el kell erre jönnie, hiszen tegnap mondta, hogy ma délelőtt a mólón fog sétálni — dünnyögte magában. Erzsin érzett, nem véletlenül említette meg, hogy ma délelőtt a mólón fog sétálni. Ez neki szólt. Erzsi vele akar találkozni. — Szervusz Árpi! Hát te mit szo- morkodsz itt egyedül? Árpi felvillanó mosolygással for­dult meg, és most a sétány felé ló­gatta lábait. — Szervusz, kijöttem egy kicsit gyönyörködni a vizen. Milyen csi­nos vagy ma! — mondta, hogy meg­magyarázza a leány termetén végig- sikló, vágyón gyönyörködő pillantá­sát. A fiú 'minden erejével azon volt, hogy hangja derűs és könnyed legyen, de a szívét ugyancsak meg­dobogtatta az elfogadott öröm. — Ülj le ide, nem hideg a beton — kí­nálta hellyel a leányt maga mellett. — Nem ülök le, bepiszkolódik a ruhám — csicseregte a kislány, és csak térdével támaszkodott a beton­padozathoz. Tj'gy kis csend esett közéjük. A •*-v leány pár pillanatig elgondol­kozva végigtekintett a kék eget tük- rözőy üdítő vízszagot lehelő tavon, a fiú pedig Erzsit nézte. Mintha a Nap vidám sugárözönéből toppant volna ide a mólóra, diadalmasan szép. ifjú élettel. — Ja, jó hogy itt talállak, — szólt Erzsi, mintha épp most jutott volna eszébe a dolog — délután nem mehe­tek el a strandra. — Miért nem? Szüleimnek ma nincs kedvük le­menni, egy ismerőst várnak hozzánk- Engem egyedül nem engednek el. A fiú nem felelt semmit, de egy kis megkönnyebbült sóhajt szusszan­tott el az orra alatt. — Így még csak hagyján — gondolta magában. — Hanem este elmegyünk a Fo­gasba. Gyere el te is. Még úgysem táncoltam veled — szólalt meg ismét Erzsi, és Árpira áradt tekintetén egy kis kacér hivogatás mosolygott át. A /tilt szinte megremegtette ez a mo­solygás. Arca elkomorodott, és csak rövid hallgatás után válaszolt: — Nem megyek el a Fogasba. — Nem? A kislány hangjában meglepetés és csalódás rezgeti. Hát Árpi nem akar vele lenni? Hát Árpi még­sem ...? — Nem ■— felelt a fiú is­mét határozottan. — Akkor... Ivánnak szólok ... Apával nem mehetek táncolni — mondta Erzsi. Hangja bizonytalan volt, és egy kis reménység bujkált benne — Hívd csak el nyugodtan — fe­zeit a fiú. — Nem haragszol azért? — Dehogy haragszom. Hogyan ha­ragudhatnék? — felelt Árpi és még mosolyogni is tudott. — Megyek is vissza, anyukám ta­lán már vár a kikötőben. Szervusz. Majd holnap a strandon találko­zunk! Törzsi egy kecses mozdulattal bú­^ csüt intett a fiúnak, aztán meg­fordult és gyors léptekkel ment visz- sza a mólón, a kikötő felé. Árpi te­kintetével követte őt, míg virágos ruhája el nem tűnt a távolban az emberek között. Erzsi eltűnt, gyorsan és látomásszerűen, ahogy jött. Árpi ismét a tó felé fordult. ■— Holnap a strandon találkozunk? — motyogta félhangosan gondolatait. — Vagy inkább Ivánnal találkozol ...már fogják egymás kezét Július 28-án Győrben is homálybabur- kolózó esős vasárnap reggel volt. Mintha a nap teljesen lemondott volna ragyogni tudásáról. A két templom és a központi gyülekezeti terem falai között azonban erősen harcolt a fény, a világosság a vaksi sötétséggel. Az ige fénye a halálos sötétséggel. Ifjak gyűltek köré csendes­napra még a Győr környéki gyülekezet­ből is, az ifjúsági sajtócsoport is meg­ragadta ezt az alkalmat kapcsolatterem­tésre. Az egész napon ifjak szolgáltak. Az indulásnál az „öreg-temp lomb an” a zavartalan magány, a „belső szoba” titka hökkentette meg a hallgatókat. Az általában is lélekformáló egyedüllét különös, nagy alkalom a hívők számára. A titkon jelenlévő Isten növeli azzá. A Vele való bensőséges együttlét nagyító­lencsét formál a „belső szobából”, mely összegyűjti életünk szétszóródott suga­rait. Ugyanannyira, hogy még gyújtani is tudnak. Miért ne remélhetnénk, hogy Győrben is — de máshol is — sok lan- gyoshitű, sok hidegen hitetlen életben jobban gyűjtögetnek már a „nagyítók”. Az öreg-templomi istentisztelettel pár­huzamosan Győr-Nádorvárosban is ifjú­sági ajakról szólt az ige. A két szőlőbe induló fiú története intett: nem köny- nyelmű ifjúi fogadkozásokra s nem „sa­ját” bűnös útjaink előzetes kipróbálá­sára van szükség, hanem engedelmes, csendes szolgálatra. A két városrész ifjúságának további programja ezután közös mederbe futott össze. Együtt hallgatták az előadást: „Az ifjúságnak szüksége van Krisztusra”. Ma is, mikor már nem „vándorolunk” az életúton, hanem sofőrként gépen vág­tatunk. Megállásainkat, sebességünket, másodperceinket mérik a kontroliórák, £s előttünk... „Hosszú szürke sáv az út, Mely a messzeségbe néz, Egyre fut, csak egyre fut És a végtelenbe vész., . Egyre száguld, suhan a gép Nincs szünetje, meg nem áll, Kinn zúg és süvölt a lég. i Modern életünkben is szükségünk van Krisztusra, mert bűnünk nevelőinkből Stanci néniket, szüléinktől meg nem ér­tő múltszázadbelieket, szerelmünkből pa- ráznaságot, munkánkból, tanulásunkból szolgálat helyet melót, vagy lógást csi­nál ... s életünk marad halál. A bűnt legyőző keresztre ma is szükségünk van. Ezután a gyülekezeti ifjúsági élet sok örömteli vonásáról és sok mély sebéről, bűnéről beszélgettek az ifjak. Beszá­molók, kérések, tervek, tapasztalatok, tanácsok hangzottak egymás után. A beszélgetés még az ebédszünetre is át­terjedt 6—8 szem közötti formában. Délután az ifjúsági sajtó került porond­ra. Jöttek kérdezéseik, hogy mindannyi­unk szívügye legyen evangélikus lapunk, hogy „megízleljük a nyomdaszagot”: „Kik írhatják? Mi a célja az egész lap­nak, s mi ezen belül az Ifjúság Oldalá­nak? stb.’? A válaszok hidat mutattak, mindnyájunk által építhető hidat Krisz­tus felé és hidat az ország különböző helyein élő ifjak között. A kialakult közvetlen beszélgetés is bányászott ki értékes szempontokat. Többek között pl.: „Az aktuális cikkek a jók, melyeknek hídfőit az ifjakban saját életük rakja le, pl. az évzárás, konfirmálás, stb. cikkek.” A megbeszélésbe fokozatosan belere­csegett a Sajtóosztály magnetofonja. Hozta a távoli testvérek szavát és helyi magnós riportra kínálta fel magát, hogy a győri ifjúság köszöntéseit, terveit is hallgassák a távolélők. Közben odakint megállt az eső. Mintha világosabbá vált volna a nappal. Az if­jak is búcsúztak. A búcsúban azonban ott vibrált az öröm. Krisztus közel lé­pett hozzánk, s benne minden távolság ellenére ismét sokan megtalálták egymás kezét, szívét, KOCZOR MIKLÓS ezután. Hiába ... mindegy. Nem tu­dok elmenni a Fogasba! Oda pénz kell... és nekem nincsen pénzem. Árpi harmadéves gyógyszerészhall­gató volt, szülei szerény keresetű pol­gárok. Rokona jóvoltából nyaral itt két hetet Siófokon, nem kérhet tőle pénzt azért, mert ő mulatóba akar menni! Erzsi elment. Talán örökre. És ez rettenetes. Istenem, ha már kész ember lenne, végzett, jól kere­ső gyógyszerész! Soha nem engedné el magától Erzsit. Erzsi elment és, ő nagyon szegényen, meggörbülten ül itt rövidnadrágosan a mólón. A pénz! Mind gyakrabban toppan elé élete nagy kérdéseiben ez a láthatatlan arcú idegen. Hát min­dent ezért kell csinálni, azért kell élni, ennek kell hódolni ebben az életben?! Pedig az ő megismert és mindennél jobban szeretett Ura nem azt akarja. Ö nem is engedte ed­dig ... és — és a pénz bosszút áll. Sokszor. Most is. Gúnyosan a szemé­be röhög. Hát nem fog röhögni! Ö utána kap, megmarkolja, hatalma alá gyűri, aztán ellöki magától! Árpi agyában már kékesen deren­gő gondolatok kezdtek suhanni; látta magát, mint hatalmas, gazdag urat, látta Erzsikét szerelmes mosollyal karjába simulni... aztán valami fájdalmasan szorító belső hang las­san szétrebbentett benne minden csábos álmot. — A pénzt te sohsem fogod meg­ragadni, és így sohasem győzheted le. Aki a pénzzel birkózni kezd, az rabszolgája lesz annak. Árpi ismerte, és megértette ezt a hangot. Most is fájdalmas alázattal meghajolt előtte. Érezte, hogy nehéz belátni a Krisztustól parancsolt élet- utat, és neki mégis ezen kell halad­nia. Hiába röhög ma a pénz, Erzsi is vissza fog térni, és ha nem, száz­szor különb fog jönni helyette. TTram, én Téged szeretlek. Adj erőt, mikor nagyon gyenge va­gyok, —r suttogta Árpi a lelke mé­lyén, és szomorkás tekintete megnyu­godva követte a kikötőből hangos do­bogással kisikló .hajót, amint kiért a széles víztükörre, és ahogy a távolba haladt tőle, két szélesedő, naptól aranyozott hullámcsíkot küldött fe­léje, amely olyan volt, mint egy tisz­ta, hatalmasan széttárt ölelés. Jesze Zoltán EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme» Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12, Telefon: 142—074; Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre IS;— Ft. félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft, Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNTI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. A II. bibliai rejt vény sorozat megfejtése KEDVES GYEREKEK! A rejtvénypályázatunk második négy soro­zatának (A—D) megfejtéseit most közöljük. Hasonlítsátok össze a magatok megfejtései­vel. A. 1. „A bűn zsoldja” (fizetsége Rm 6,23). 2. Ist­ván (Csel 7,59). 3. A judeai Betlehemben (Mt 2,5). 4. Péter, András, Jakab, (a Zebedeus fia), János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (az Alfeus fia). Taddeus, Simon és Judés (az Iskariotes Mt 10,2—4). 5. János 14,6. 6. A szenvedésben Is kitartó hitről. 7. Epafras (Kol 1,7). 8. A betlehemi gyerme­kek megpletése idején (Mt 2,13—-23). 0. Herodes le­fejeztette (Mt 14,10). 10. Jákob (Izrael) (1 Móz. 32, 21—31). B. l. „Nem átkozom meg többé a földet az em­berért . . .” (1 Móz 8,21). 2. Mózes. 3. Neapolis kikö­tővárosnál. 4. Ismeretlen szerző. 5. 1 Tim. 6,12. 6. A mindenkin könyörülő irgalmas szeretetre, 7. Testvére, Kain megölte (1 Móz. 4,1—12). 8. A sze­retet. 9. Az evangélium hirdetését. 10. Abrahám. C. 1. „Ne féljetek, mert ime hirdetek nektek nagy örömöt. .(Lk 2,10—12). 2. Filipplben. 3. Sámuel. 4. Testvérei eladták Egyiptomba menő ke­reskedőknek. 5. Lk 15,10. 6. A bűntől szabadító Messiás érkezését. 7. A szeretetről (Jn 13,34—35). 8. Gecsemáné kertjében (Mt 26,36). 9. Titus (Tit 1,5). 10. Jézus Krisztus váltságszerző szenvedését és ha­lálát. D. 1. Görög szó, jelentése: könyvek. 2. Isten szava emberi szavakban, 3. Kb. 1,500. 4. Héber. 5. Görög. 6. (Jézus Krisztusról szóló) örömhír. 7. Az egészet: többmint 7C0: egyes részeit: tübbmintt 1,100 8. Ká­rolyi Gáspár. 9. 1590-ben Vizsolyban. 10. Pólyához, amelyben Krisztus fekszik. A beküldött megfejtéseket kiértékeltük és az alábbiakban közöljük, hogy ki hány pon­tot ért el. Azoknak a névsora, akik mind a négy rejt­vényt megfejtették. (Legmagasabb elérhető pontszám 100.) 97 pontot értek el: Homola Anna Tatabánya, Ku­tas Adám Szombathely. 94 pontot ért el: Foltin Márta Sopronbánfalva. 92 pontot értek el; Ferenczi Mária Miskolc, Hilgert Edit Borjád, Kuthy Éva Dombóvár. 91 pontot értek el; Bakonyi Mária Köt­ésé, Szerdahelyi Éva és Julianna Somogydöröc&ke, 90 pontot értek el: Fejér Gertrud Székesfehérvár, Szalay Tamás Nagyszokoly. 88 pontot értek el: Nagydorogi Gyermekbibliakör, Thiering Etelka és Márta Rszentmihály. 83 pontot értek el: Bukov- szky Ákos Szolnok. Elekes Lászlóné Bpest, Mancs Zsuzsa Andocs, Németh Emília Farad. 81 pontot értek el: Kcndeh Mária Bpest, Kiss Jenő Mihályi. 80 pontot ért el: Mesterházy Zsuzsanna Kemenesmjhályfa. 79 pontot értek el: Gyalog György Pestújhely, Hor­váth Gyula Nádasd, Berzsenyi Janovits Éva Cell- dömöLk. 78 pontot ért el: Kreidlmayer János Iklad. 75 pontot ért el: Ludmányi Éva Debrecen. 74 pon­tot ért el: Molnár Zoltán Pápa. 73 pontot értek el: Kozma Miklós Beled, Szatke Júlia Nyíregyháza. 72 pontot ért el: Prépost Tibor Köcsk. 71 pontot értek el: Kozma László Bakonybánik, Kovács Éva Bedegkér. 70 pontot értek el: Kárpáti Imre Be- lecska, Mód János Budapest. 69 pontot ért el: Bárdy Éva Esztergom. 65 pontot ért el: Orsy Zol­tán Újszeged. 62 pontot ért el: Kondacs Anna Szarvas. 60 pontot értek el: Bóna Etelka Budapest; Mayer Magdolna Budapest. 57 pontot ért el: Hra- bovszky Endre és László Békéscsaba 55 pontot ért el: Bede Gábor Tiszaföldvár. 52 pontot ért el: Kiss László Szarvas. 50 pontot ért el: Szalay Ildikó Nagyszokoly. 35 pontot ért el: ifj. Badics Pál Mis­kolc. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 70 pontot értek el. Azoknak névsora, akik három rejtvényt fejtettek meg. (Legmagasabb elérhető pont­szám: 75.) 70 pontot ért el: Bolla Endre Tatabánya. 67 pon­tot ért el: Kovács Agnes Kaposvár. 66 pontot ért el: Kovács Péter Kaposvár. 57 pontot ért el: Rajki József Veszprém. 55 pontot ért el: Lukonits Gábor Aszód. 54 pontot ért el: Bárdy László Esztergom. 51 pontot ért el: Palaneczky Károly Ujdiósgyőr; 49 pontot ért el Bálint József Nyíregyháza. 47 pon­tot ért el: Podani Mária Szarvas, Kovács Anna Tab. 40 pontot ért el: Vrabecz Éva Albertírsa. 32 pontot ért el: Wehovszky Tamás Budapest. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 50 pontot értek el. Azoknak névsora, akik két rejtvényt fejtet­tek mag. (Legmagasabb elérhető pontszám: 50.) 49 pontot ért el: Vasgyári Leánybibliakör Mis­kolc. 48 pontot ért el: Nagy Lóránt Kaposszekcső. 46 pontot értek el: Csáky Ildikó Budapest, Pusztai Miklós Tata. 42 pontot értek el: Schaád András Siófok, Zombory László Budapest. 41 pontot értek el: Bajnóczy Mihály Csesztve, u. p. Szügy. Herényi István Budapest, Martól Péter Sárvár. 38 pontot ért el: Sólyom Gyula Balatonszepezd. 35 pontot ért el: Téringer István Pápa. 34 pontot értek el: Jancsek Mária Öskü, Ormos Anikó Mohács. 33 pontot ért el: Böröcz Enikő és Gyöngyvér Szarvas; 32 pontot értek el: Prépost Károly Köcsk, Venczel Ibolya Polány. 30 pontot ért el: Tar Piroska Mén- főcsanak. 27 pontot ért el: Dénes Éva Tompalá- dony. 25 pontot ért el: Ferstl János Tatabánya- Felső. 23 pontot ért el: Jancsó Erzsébet Szarvas; Molnár Emma Tompalédony. 20 pontot ért el: Péter László öiámagyarósd. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 35 pontot értek el. Azoknak névsora, akik egy rejtvényt fej­tettek meg. (Legmagasabb elérhető pontszóm: 25.) 25 pontot értek el: András Mátyás Szarvas. Ba­lassagyarmati serdülő bibliakör, Gondos Etelka Szarvas, Harmati Livia ösagárd, u. p. Keszeg, Komjáthy Anikó Budapest, Molnár Katica Buda­pest, Szurovcsák András Nyíregyháza, Szabó Péter és Katalin Kaposvár, Weltler Sándor Ágfalva 24 pontot ért el: Cseresznyés Éva Székesfehérvár. 23 pontot értek el: Lehoczky Zsuzsanna Monori-erdő, Pintér Mária Monori-erdő. 22 pontot értek el: He­rényi Katinka Budapest, Herényi Bulcsú Buda­pest. 21 pontot ért el: Hornyák János öskü. 20 pontot értek el: Borgulya István Szarvas, Horváth Ildikó Nádasd, Károlyi Elza Nádasd, Nagy Ilona Nagymaros. 18 pontot ért el: Tóth Ida Kemenes- mihályfa. 17 pontot ért el: Makacs János Nagy- cserkesz. 14 pontot értek el: Hervay István Buda- pest-Pestlőrinc, Mórotz Miklós Beled. 12 pontot ért el: Gaál Zsuzsa Budapest. 11 pontot értek el; Má- csay Zoltán Aszód, Szabó Ildikó Pusztavám. 7 pon­tot ért el Madarász János Fót. 6 pontot ért el: Sedró János Pilis. 4 pontot értek el: Fehér Erzsé­bet Tápiószentmárton, Lakatos Éva Tápiószent- márton. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 15 pontot értek el. Az első rejtvénysorozat kiértékelését már nyomdába adtuk amikor még 2 megfejtés ér­kezett be. Ezeknek figyelembe vételével most helyesbítjük az eredményt. Józsa Klára, Cell- dömölk nem 66, hanem 84 pontot ért el, Nagy Lóránt, Kaposszékcső nem 72, hanem 97 pontot ért el. A nagy dorogi gyermékbiblia- körösöiket kérjük, hogy megfejtéseiket min­dig égy név alatt küldjék be, mert a külön­féle néven történő beküldés megnehezíti a nyilvántartást és a kiértékelést és könnyen tévedésre ad okot. — Kozma Lászlónak (Ba- konybánk) üzenem: Szívből vele együtt örü- lürik, hogy elvégezte a VIII. általános osz­tályt, ez nemákadálya annak, hogy továbbra is részt vegyen a rejtvények megfejtésében, hiszen 'még felnőttek is iküldenék be megfej­téseket. — A többi, megfejtésekkel együtt be­érkezett kérésekre, vagy kérdésékre legköze­lebb fogók válaszolni. A jutalomikönyvekheZ a jutalmazottakn.dk sok örömei kívánok. Szabadságomról visszatérve, ismét szeretet­tel köszöntelek Benneteket. Sajnos, a második rejtvénysorozat kiértékelésének eredményét és a jutalmazottak névsorát éppen szabadsá­gom miatt csak a mostani számban tudjuk kö­zölni. A harmadik sorozat — mely az előző számban fejeződött be —, kiértékelésének és a jutalmazottak névsorának közlését ígérem, hogy rövidesen közölni fogjuk. Ezért arra kér­lek Benneteket, hogy a „Kérdések az egyház tanításából” I-IV-ig terjedő sorozat megfej­téseit legkésőbb augusztus 10-ig küldjétek be rS~” on,rP Szeretettel köszönt Benneteket Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ (Kérdések az egyház tanításából) V; 1. Az Ágostai Hitvallásnak hányadik cikke szól az űrvacsoráról? (1 pont). 2. Hol van megírva az űrvacsora szerezte- tési igéje? (2 pont) 3. Mi az úrvacsora? (4 pont) 4. Mit kapunk az úrvacsorában? (3 pont) 5. Ki él „méltóan” az űrvacsora szentsé­gével? (3 pont) 6. Ki veti meg az úrvacsorát? (3 pont) 7. Hogyan készüljünk az úrvacsora vételé­re? (2 pont) 8. Mi előzi meg az úrvacsorát? (2 pont) 9. Egyházunkban mikor vehetünk először úrvacsorát? (1 pont) 10. Milyen tévtanítások vannak az úrvacso­rával kapcsolatban? (4 pont)

Next

/
Thumbnails
Contents