Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-07-28 / 19. szám

a Szentháromság kérdésében Közöttünk élnek olyan keresztyén testvéreink, akik tagadják Krisztus Istenségét és a Szentháromságot. Mit mond a Szentirág? Én és az Atya egy vagyunk. János 10,30. Aki engem látott, látta az Atyát. János 14,9. — Isten vala az Ige (vagyis »risztus). János 1,1. — Én Uram és én Istenem! János 20,28. — Krisz­tus ... mindeneknek felette örökké állandó Isten! Róma 9,5. — Elnien- vén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében. Máté 28a19. — Az Ür Jé­zus Krisztusnak kegyelme és az Is­tennek szeretető és a Szentlélek nek közössége mindnyájatokkal. 2. Kor 13,13. Fenti írás-bizonyságok alapján fo­galmazta Luther Márton az evangé­likus ember hitvallását így: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Atyától szü­letett valóságos Isten és Szűz Má­riától született valóságos ember. Vannak, akik az antitrinitáriusok régi tételét hangoztatják, hogy az s,egy” nem lehet „három” és a „három” nem lehet „egy”. Feleletünk: A Szentháromság-Isten titka túlmegy ugyan az emberi ész szűk korlátain, de a hármas egység és egy háromság fogalma értelmünk­kel nem ellenkezik. Lerajzolok egy egyszerű mértani idomot: a három­szöget, melynek 3 csúcsa van és mégis egy háromszög. Már az őske­resztyéneknél ez volt a Szenthárom­ság szimbóluma. Harmóniumon lenyomok 3 hangot a C—É—G hangokat. Remek össz- bangzatot kapok, amely 3 hangból áll és mégis egy hangzat. Tanuld meg hittel kimondani: „Atyám!” „Megváltóm!” „Szentlélek Istenem!”, akkor nem marad semmi kételyed a Szentháromság felől. a gyermekkeresztség kérdésében. Mit mond a Szentírás? Az aposto­lok egész háznépeket kereszteltek: Kornélius, Lidia, a börtönőr és'Ste- fana háznépét. Csel 10,47—43., 11,14., 16,15.33., 1. Kor 1,16. Megkeresztelkedék a börtónőr és „övéi” mindnyájan. „Övéin” az Írás nem háziállatokat, mégcsak nem is rabszolgákat, hanem feleségét , és gyermekeit érti. De miért áll az írásban: Aki hisz és megkleresztelkedik, üdvözül — mondja a gyermekkeresztség ellen­zője? (Márk 16,16.) Meggyőződésünk hogy aki metfke- resztelkedik és hisz. az r.em kevésbé üdvözül. Az írás szerint ugyanis aki nem hisz, az kárhoz,ik el. Tehát nem a sorrend felcserélése, hanem a hi­tetlenség visz kárhozatba. De miért beszél az Újszövetség fő­ként felnőttek kereszteléséről? Mert az Újszövetségben missziói területen vagyunk. Akik felnőtt korban talál­koznak először az evangéliummal, magától értetődőleg csak felnőtt kor­ban keresztelkedhetnek meg. Misz- sziói területen az evangélikus egy­ház is felnőtteket keresztel. Ahol azonban szervezett gyülekezet mű­ködik, ott a keresztyén szülők gyer­mekeit már csecsemőkorban Jézus ölébe tesszük és a szent keresztség által az anyaazentegybózba felves­szük. az örök kárhozat kérdésében. Vannak, akik szerint a gonoszok megsemmisülné!?, de nem szenved­nek örökké. Mire alapítják ezt a Szentírás-ellenes nézetet? Arra a sa­ját elgondolásukra, hogy Isten, aki szeretet, nem kínozhatja az embert az örökkévalóságig!!! Feleletünk: Isten valóban szeretet, aki kegyelmez a megtérő bűnösnek, de "igazságos bíró is, aki a megke­ményedett bűnös felett kárhoztató ítéletet mond és őt örökre eltaszít ja magától: Távozzatok tőlem, ti átko­zottak az örök tűzre. — Ezek el­mennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre. Máté 25,41.46. Meg fognak lakolná örök veszedelemmel. 2. Thessz 1.9. Kínoz- tatnak éjjel és nappal örökkön örök­ké. Jel 20,10. — Ezért végzetes do­log Jézus Krisztust megvetni és el­utasítani Azt, akit egyetlen Szabadi- tóul rendelt az Isten. a templomlátogatás kérdésében. Félreértett bibliai Igére utalnak sokan: Isten kézzel csinált templo­mokban nem lakik? Csel 7,48—50, 17,24. Az első idézett helyen István vér­tanú az ellen a szűkkeblű vélekedés ellen száll síkra, mely Istent a Je­ruzsálem! templom Szentek Szent­jébe akarta beszorítani. Pál apostol viszont athéni beszédében azt a né­zetet cáfolja, mintha a pogány temp­lomokba vitt bálványisten-szobrok volnának az Isten. Eltévesztett dolog fenti Igéket keresztyén templomok ellen ütőkártyául használni. Azt kérdezzük a templom magve­tőitől: Ök hol tartják összejövetelei­ket? A felelet minden bizonnyal ez: Imateremben vagy magánháznáí. Hát az nem „.kézzelcsinált?” — kérdez­zük. Másik kérdésünk: Hiszik-e, hogy Isten mindenütt jelenvaló? Minden bizonnyal hiszik. Azt kérdezzük: El­képzelhető, hogy Isten mindenütt je­len van, csak éppen a templomban nincs? Egyébként az Ür Jézus már mint 12 éves gyermek több, mint 100 km-t gyaiogolt, hogy templomba mehes­sen. Lukács 2,41—46. — A templo­mot később is buzgón látogatta és megtisztította. Máté 21,12—14. — Megbecsülték a templomot az apos­tolok is, sőt a gyülekezet növekedé­sével ott tartották imaórájukat. Csel 3,1. Harmati Béla MEGJELENT Káldy Zoltán: BEVEZETES AZ ÚJSZÖVETSÉGBE című könyve, lelkészek és gyülekezeti tagok használatára. A félvászon kötésű, szép kiállítású könyv ára 30.— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII. Puskin u. 12. Gyülekezeti iratterjesztéseknek 10% kedvezmény. KI KEZELI A VILLÁMOKAT?! Hatalmas zivatarok mentek át rajtunk. A felhőknek sokszor ostora is volt: villám. A villanyszerelő elgondolkodhatik azon, hány millió voltos áram nyar­gal egy-egy átcikázó villámban. A természetkedvelő elgyönyörködhetik az eresz alól. a félelmetes fényosto­rok csattogó csapkodásaiban. De mit szóljon a hívő? Ki kezeli ezeket a rettenetes erejű villámo­kat? Népünk még ina is „menny“- kőnek nevezi. Jól nevezi? Kisflúcska indián-sátort építget az udvaron. Megdördiil az ég, a kis „indián” kidugja fejét a sátorból és a villám agyonvág.ia. „Menny“-kő volt? Húsz éves íiatalásszony szé­nát gyűjt a réten. Szíve alatt új életet hordoz. Iszonyú csattanás és a fiatalasszony halott. Mi ez? Pásztort a nyáj mellett, gazdát az ekeszarva között, öregasszonyt az ágyban ért: megdöbbentő villámsúj- tások tucatjait okozták az idei nyá­ri zivatarok. Ki kezeli a villámokat? Mennyből jönnek, vagy a pokolból? Isten parancsol nékik, vagy az ördög el­cseni őket olykor saját gonosz céljai­ra? Egy-egy ilyen halálos villám- csapás sokszor mintha a hitünket is érné. Minden hatalom Istené, — égen és földön! ö parancsol a természet erőinek is. „Elsujtád villámidat dör­gő íellegedben“. Aki számontartja a kis verebeket és megszámolta fejünk hajszálait, nem adja ki kezéből a villámokat sem. Minden villámcsapás jel és figyel­meztetés. Jele Isten hatalmának és figyelmeztetés emberi kicsinységünk­re. A jelre is, meg a figyelmeztetésre is igen rászorulunk. De hát a sátoros kisfiút és a leendő édesanyát Isten sajátkezűleg ölte meg? Vajon, aki 80 évesen, végelgyengülésben hal meg, az ma­gától hal meg? Nem Isten szólít-e el valamennyiünket? Egyiket így. másikat úgy: egyiket előbb, másikat utóbb. Nekünk az életet nem az arasznyi földi lét, hanem az örök­kévalóság mértéke szerint kel! szem­lélnünk. Azt pedig ne felejtsük el, hogy az első hitágazat hatalmas Istene, a villámok félelmetes Ura a második hitágazat Báránya, Jézus Krisztus által válik kegyelmes Atyánkká, Csak Általa. De Általa igen! Minden helyzetben!! A golgothai kereszt a mi nagy villámhárítónk!!! Szabó József n«m«n «»«i «»»«»«kk „JÖ REGGELT!“ Reggeledett. Kitártam a zsalut, s az ablakom előtti fán megpillantottam egy kis verebet. Csipogva jó reggelt köszönt a csend­[ben, s köszöntésétől egy alvó ige ébredt fel bennem, hogy ne féljek, mert sok kis verébnél drágább [vagyok. Borús az ég, de ez a mondat melegít, ragyog, bevilágítja kezdődő napom. S a mit se sejtő, szürke kis veréb vígan szökdel tovább az ágakon. TURMEZEI ERZSÉBET ^DG^Ki@>6SD<^Ixi@r>qSDq®Dc®ixi®Dggp<i®iyigixi®i>gSDgSi>qSDqgpci®DaSDg®Dg®Dq®D<igDq^r:)g^^^^^xi®pg@Dg^g^g^^^ TUDNIVALÓK szertartásainkról I. Keresztelő Gyülekezeti életünknek egyik leg­kedvesebb s egyben egyik legkomo­lyabb alkalma a keresztelő. A gyakorlatban minden ilyen ke­resztelő két részből áll. Az egyik a gyermek megkeresztelése — rend­szerint a templomban — a másik pedig az ezt követő családi összejö­vetel, az úgynevezett keresztelői la­koma odahaza. Nem kétséges, hogy a kettő kö­zül az első, a keresztelés a fonto­sabb. A fontos] Hiszen ez egyike ama két szentségnek, amelyet az Űr Jézus rendelt nekünk a keresztség- ben és az úrvacsorában. El kell ismernünk, hogy a mi evangélikus népünk máig is ismeri és becsüli a keresztség értékét. Lát­ni abból is, hogy egyfelől a szekták gyermekkeresztséget támadó tanítá­sa, másfelől pedig a hitetlen világ­nak az egész keresztséget semmibe- vévő felfogása ellenére is alig-alig akad evangélikus szülő, aki gyer­mekét meg ne kereszteltetné. Ez örvendetes jelenség ellenére is azonban meg kell látnunk néhány helytelenséget evangélikus híveink­nek a keresztelőkkel kapcsolatos magatartásában. Az egyik legveszedelmesebb visz- szásság az, hogy a keresztelőik al­kalmával a fontosabbik rész, a ke­resztelés sokszor háttérbe szorul az utána következő családi összejöve­tellel, a keresztelői lakomával szem­ben. Vajon miből látni ezt? 1. A templomi ikeresztelésnél az egész családból igen gyakran csak a keresztanya van jelen, esetleg a bálbanénd kíséretében. Ezzel szem­ben a keresztelési lakomán ott van mindenki, akinek csak egy kis köze is van a gyermekhez. A szülőkön kívül a nagyszülők, a keresztszülők (a keresztapa is!) a jó barátok, eset­leg egy—két kedves szomszéd is. Miért helytelen ez a gyakorlat? A keresztség ben a szülők gyer­meküket egész életére az Istennek kí­nálják fel. Nem furcsa-e, hogy ép­pen ők, akik ezt teszik, nincsennek jelen ennél a sorsdöntő alkalomnál? — Gyermekeik keresztélése alkal­mával legyenek mindig jelen maguk az édesszülők is! 2. Azután: A keresztelési alkalmá­val a keresztszülök kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy gondos­kodni fognak a megkeresztelt gyer­mek keresztyén szellemiben való neveléséről. Természetesen nemcsak a keresztanya, hanem a keresztapa is vállalja ezt. De vájjon hogyan te­szi, ha az egész keresztelési szertar­tásnál nincs is jelen, hanem azalatt talán éppen az italokat rendezgeti- készítgeti a keresztelői hajlékban? Súlyos helytelenség ez. Keresztelé­seknél mindenkor legyenek jelen a keresztapák is, ne tartsák férfi em­ber méltóságán alulinak odaállni a kisbaba mögé az oltár előtt. 3. A keresztelő szentségi részének meg nem becsülését jelenti az a helytelen gyakorlat is, hogy a szü­lők evangélikus gyermek mellé más- vallású keresztszülőt választanak. Nyilvánvalóan csak a dolog társa­dalmi oldalát tartják szem előtt (jó barát legyen a koma-és a komaasz- szony) s nem gondolnak arra, hogy másvallású emberek nem vállalkoz­hatnak komolyan evangélikus szel­lemű nevelő munkára. Evangélikus gyermekeinknek adjunk evangélikus keresztszülőket! 4. És még egy visszásság. Korunk­ban elég gyakor,iákká lettek a ti­tokban, a gyülekezet nyilvánossága nélkül végzett zugkeresztelések. Rendszerint a világtól való fölösle­ges félelem miatt. Nem helyes ez. A keresztelés minden esetben bi- zonyságtevés is a szülők részéről: „Én azonban és az én házam az Úr­nak szolgálunk.” A keresztségből természetszerűleg folyik az, hogy a meigkeresztelt gyer­meket keresztyén szellemben nevel­ni kell! Édesszülő és keresztszülő együttesen kell gondoskodjék arról, hogy a gyermek megismerje Istent- Jézust, megtanuljon imádkozni, templom járó, bibliaolvasó emberré: hívő, keresztyén emberré legyen. Vagyis a kereszteléshez nem csupán és főképpen nem elsősorban a ked­ves családi összejövetel tartozik hoz­zá, hanem igenis elengedhetetlenül hozzátartozik a gyermek hitben, ke- resztyénségben való nevelése. Ezt ne feledjük el! id. Dedinszky Gyula QLa pi'él-napra Ne félj! HÉTFŐ, — Ezs. 57, 15. — Az mondja nékem ezt a bíztatást, Aki a „Magasságban” lakik, mégis lehajolt hozzám, a porhoz, hogy élővé tegye a megtörtek szívét... KEDD, — Jer. 31, 9. — Az mondja nékem azt a bíztatást, Aki vállalta, hogy vezet engem az egyenes úton... SZERDA, — Jer. 32, 17. — Az mondja nékem ezt a bíztatást, Akiről meg van írva a Szentírásban, hogy Övele semmi sincs lehetetlen... CSÜTÖRTÖK, — Jób 5, 11. — Az mondja nekem ezt a bíztatást, Aki szeret engem és életben és halálban vidámnak akar látni... PENTEK, — Jer, 5, 24. — Az mondja nékem ezt a bíztatást, Aki gon­doskodott kenyeremről, utamról; holnapomról; az életem boldog arató énekéről... SZOMBAT, — Zak. 12, 10. — Az mondja nékem ezt a bíztatást, Aki Krisztus keresztjében már mindent megadott, mindent biztosított, mindent elkészített... Tekints Reá te is, és — ne félj! A tamasz szemérmesen rtiagával vitte a ^ mező üdeségét, szelíd szépségét és he­lyébe somfordáit a nyár. Boda Gergő pályaőr szabványöltözetű, kér- íes kicsi házában, a sínek mentén, a vicinális állomás mellett, kapirgáló tyúkok, pityegö csirkék, kacsák, libák hangversenye fogadott minden jótétlelket. A nyitott istállóajtón ki­fehérlett a tehén hátulja. Az ólban egy-egy röfögő hang dörmögött. Idehallott a birkáik bégetése. Mellettük heverészett az elmarad­hatatlan puli: Morzsa is. Istent és e'mbert dicsérő nyugalom és rend volt !mindenütt. Házban, udvarban, kertben és a sínéken, ameddig a szem ellátott. Boda Gergő, meg a felesége, Eszter éppen megreggeliztek, diákurálgattak, amikor egy jónövésű, barnaképű fiatalember állott meg a küszöbön. Szavaiban az ismerős bizalma mo­solygott, amint rájuk köszöntött: — Páliníkás jó reggelt! — Jó reggelt! Erre jár? ... — kapta el a pályaőr a szót. Kezet szorították és már bal­lagtak is a síneken túlra, a rétre. Csendesen beszélgették. Szóval tapogatták egymást. — Mi újság Gergő bácsi! — Semmi hál’ Istennek! — Jó lesz a termés, ügye? — Jó! Az jó lesz. Ügy mutatkozik. Még széna is. De hiszen kell is. . — Hát akikor a maga szénája is rendbejön az idén!... — vetette oda a másik, minden ok nélkül, csak úgy tempósan. — IVo ettől ugyan nem! De nem á)m!... tét- te rá Boda Gergő. — Ejnye! Ejnye!... — csodálkozott a fiatal­ember s tovább fúrta társába a szót: — Csak nincs valami baj? — Nem bírák ezzel az asszonnyal! — Nem bír vele? Hát cserélje ki! ss Ezt? Az Esztit?. Kicserélni? Halálos vé­ÖRHÁZ tékr lenne. Ilyen dolgos asszonyt nem találok még egyet. Talpon van lábastól vakulásig s csalk úgy ég a kezében a munka.... meg temp­lomos is... — Milyen vallású? — Lutheránus! — De hiszen a faluban nincs is olyan templom?! — Az nincs! Azért jár be Egerszegre... Ha vonat nincs, gyalog vág neki... — Hát akkor mi a hiba benne?, — lendí­tette tovább a jövevény. — A természetét kellene kicserélni... A fogához ver minden garast... Nem hozna ha­za egy deci bort se ... soha ... Pipálni úgyse pipálok. Pálinlkázni se szoktam. Ha bemegyek a faluba, egy-egy pohár bort megiszom ... De itthon is jól esne olykor-olykor... De nem tűri. Ném tűri... Hát ez a hiba... Rettentő fvlkar... — Dehogy az, Gergő bácsi, csak vigyáz magára! — Nem vagyok én birka, hogy vigyázni kelljen rám... Tudok én vigyázni magam­ra... — Okos asszony a maga felesége! Ezzel kezet szorítottak és mindegyik ment a maga dolgára. * * * Csak jó három hónap múlva találkoztak !megint. A nyár halddklott. Erő ugyan volt még az ölelésében, de a világosság már szű­kült s a sötétség alagútja éjről éjre hosszabb lett. Jó délutánra járt az idő. Nagy, selymes ökörszálak úszkáltak a légben. A réten bir­kák legelésztek. Boda Gergő meg szilvát esze­getve éppen feléjük tartott Morzsa, a puli, három lábon sántikált mellette. Utána pedig egy alig párhónapos kölyök-puli loholt. Mikor összeértek, Boda, meg a fiatalember, megálltak és örömmel köszöntötték egymást: — Adjon Isten! — Adjon Isten! — Hát ennek a kutyának mi baja? — Elütötte a vonat! — Elütötte??? — El... — A 'múltkor történt — kezdett bele a pálya­őr —, a vonat már egészen itt zlörgött, ami­kor látom ám, hogy a birkáim hazafelé bal­lagnak ... Hejnye! Itt mindjárt egy se lesz belőlük... Rájuk uszítom a Morzsát ... De már későn volt... Elkapta a mozdony .. ■ Megforgatta ... Kővé meredtem ... Ott ma­radt a másik oldalon, tiszta vérbe... Fel­emeltem ... A farkát, meg az első jobb lábát vitte le a kerék... Vittem be... ölbe... Megálltam a küszöbön... Az asszony meg­látott ... rámmordult: — Te!... Te!... Mit csináltál azzal a sze­gény párával? — Mondom neki: Elkapta a vonat! — Istenem! Jaj ... Jaj Istenem! .. — sá- pítozott az asszony — most mi lesz? — Mi lenne? Semmi se!... — mondtam. — Viszed azonnal Pestre! Addig ne lássa­lak, míg meg nem gyógyítják... Ott a szek­rényben a pénz... Vedd el... Ha kell még, küldök... — mondta. — Ügy lett — folytatta Boda — felmentem Pestre, Bevittem az állatklinikába. Tizenkét nap alatt 'megoperálták ... Lassan sötétedett. Mire visszaértek az állo­más viharverte épületéhez, arra fejük felett elszomorodott az ég s a nagyhasú felhők fél- árbócra ereszkedetten hirdették a közelgő esőt. Boda Gergő, az idegennel elindult az ott­hona felé. A maröknyi ház elcsendesedve kö­nyökölt a nagy útra. Ember, állat, mező pi­henni készülődött. Mikor a ház kis ajtaja elé érkeztek, búcsúzkodni kezdtek. De Bódénak még volt mondanivalója: — Szegény Morzsa! Már nem tudja meg­állni a posztját! — Ném is lehet három lábbal!... — ér­tette meg a másik. — Azért szereztem neki ezt a vakarcsot... Ezt még betanítja... Teszi is szépen... Olyan módjával vezetgeti, hogy ember se különbeni — Aztán mibe 'került a gyógyítása? — Mibe? összevissza hatszáz forintba... — Es Eszti néni nem morgóit? ... — Dehogy morgott! Hiszen ő is feljött hoz­zánk látogatóba! — No úgye Gergő bácsi, nem fukar asz-* szony, hane'm okos is, meg jószívű is!... — Az... a lelkem ... az.,. Kezet szorítottak s már lépegetett is a tá­vozó, amikor még visszafordult, hogy utolsót csiklandozzon társán: — Aztán Gergő bácsi, nehogy kicseréltesse a természetét?!... Boda maga elé nézve mosolygott és szinte kiáltva pontot tett a beszélgetésre: — Van eszembe! Nem minden őrháznak van ilyen baktere! Komjáthy Lajos LÁSSUNK TISZTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents