Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-07-28 / 19. szám
MUNKA ÉS PIHENÉS JJMsősorban falusi lelkészek elszomorító tapasztalata, hogy a nyári kánikula idején, csak úgy megcsappan a templomlátogatók száma, mint a téli zord hidegben, amikor kézenfekvő a magyarázat, — különösen, ha dombra épült a templom. Félnek a csúszós utaktól, no meg a templomi hidegtől. Érthető, ha az öregek, a kényesebbek, a könnyen gyengélkedőn, nem jönnek el. De nyáron? ... Eltekintve a hívő ember számára mindenkor fontos lelki felüdüléstől, a lelki táplálkozástól, az Élet. kenyerétől, a vaskos és hűs templomfalak, kellemes testi pihenést is ígérnek a templom- látogatónak. Mégis sokan elmaradnak. Miért?... Talán a falusi embert is elkapja ilyenkor a vakációs hangulat, a nyári ólmos álomkór? — Ellenkezőleg. Házban, ház körül, kertben, szőlőben és határban egyaránt, lázasan folyik a munka: a kapálás, szántás, vetés, boronálás, ekézés, majd az aratás, betakarítás, — egyszóval a kenyérgyűjtés áldott és létfenntartó munkája. Ha ilyenkor látja viszont, munka közben, földműves hívét a ielkész, alig ismeri meg. Szikár, a naptól feketés-barnára égett lénnyé aszalódott, elgyötört arcvonásainak mély árkaiban csillog az odaszáradó verejték. Sietés, lótás-futás, nyargalás az élete, pirkadattól az éjszakáig. Szinte ebbe a két-három hónapba összpontosul minden figyelme és életenergiája; valósággal ostromállapotban él minden nyáron, mintha egész létezésének értelme ez volna. Shakespearei bölcsességet őröl zakatolva a szíve: „lenni, vagy nem lenni,... azaz: enni vagy nem enni! — ez itt a kérdés!” — Igen, ez érthető: a kenyérről van szó. A kenyér pedig a munkának az eredménye. Azaz hogy: a munkának is ! Pál tétele fordítva is igaz: Isten adja a növekedést, de a „plántálás, az öntözés”, — az ugarolás, szántás, vetés, boronálás meg a többi, mégiscsak az ember dolga marad. — Szószerint értelmes itt a mondás: „ki mint vet, úgy arat!” — s a létezés elsőszámú alaptörvénye tegnap, ma és mindenkor: „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet!...” Pál is megtetézi: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék!...” A munka tehát kötelesség és létfeltétel. Isten örökérvényű törvénye. De! — a pihenés is az. És pedig nem csak a testnek, az izmoknak, az idegeknek pihentetése. Nemcsak test és „nem csak kenyérrel” él az ember! Nemcsak a munkátlansággal, de a hajszolt munkával is Isten törvényét sérti és saját létét, sőt! — öröklétét veszélyezteti. Nem lehet mindig csak k i - lélegezni, be-lélegezni is szükséges; sőt! — előbb kell lélegzetet venni. „Óra et labora!” — A sorrendet nem lehet megváltoztatni. A z persze, nemcsak a földmíves „szezonrobotjára”, hanem általában érvényes. Pedig az emberszíveket ma világszerte, a békesség és szabadság eszméje hevíti. Éppen azért, mert ez az elfojtott hiányérzete tört elő századunk elején. Az Isten által megalkotott szervezet csodálatos törvényszerűséggel, mindig a hiányzó tápértékekre éhes. A lelki szervezet is. A huszadik század, a felszabadítások és felszabadulások évszázada. Minden világrészben, többmilliós népek rázzák és tördelik láncaikat és szabadulnak kizsókmányolóik halálos öleléséből. A munkaadó ölte a testet; a munka, — ha hajszává, zsarnokká, rabtartónkká növekedik, i— a lelket öli meg. Inogjuk csak le egy kis „orvosi vizsgálatra" a ma emberét. Minden A figyelme kifelé irányul, minden energiáját leköti a külvilág s elvesz az „alkotó szünet”. Kifelé, az emberi aktivitásnak, terjeszkedésnek, hallatlan fokozását látjuk; lefelé, az atomok és a mélytengerek rejtett világába, felfelé, a sztratoszférába tör. Űrhajókat és mesterséges bolygókat tervez, sőt valósít meg: tá.volbabeszél és távolbalát, nem győzi fokozni a tempót, s nem bírja utolérni, túlszárnyalja önmagát, — mint ahogyan a repülőgép elhagyja saját hangját. C eközben mégsem az „egész ember” műveli ezt, csak az izmok, az idegek, az értelem embere; röviden: a test. Belső aktivitása bénul, belső embere sorvad. Nézd a reklámjait: harisnya, cipő, ruha, kávé, tea, sör, bor, likőr, cigaretta, szappan, púder, kölni, bútor, autó, ház, mozi, színház, revü ... — ezek az igényei. Minden alkotása: kezek, lábak, testek, fejek munkája és nem ’„a szívnek rejtett emberéé”. Célja: mennyiség és nem minőség! Célja: a bábeli torony. Ezért nem produkál halhatatlant. i gen, a munka alkotásai kétségtelenül hatalmasak és dicsők és évez■* redekre szólnak! Faraók bámulatos piramisai. Fárosz. Eiffel tornya. Amerika felhőkarcolói,... ki tudná, melyik híresebb? Mégis, mindezzel szemben, örök-alkotás marad a kétezeréves kőművesé és ácsé: a betlehemi istálló — s a golgotái kereszt. Benne, általa, az örökkévalóság született meg. Bogya Géza KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A Lutheránus Világszövetség min- neapolisi világgyűlésén a hírek szerint a szövetség két egyház-tagja kivételével, valamennyi egyház képviselteti magát. Nagyszámban jönnek megbízottak Afrika, Ázsia, Dél- Amerika és Kelet-Európa országaiból is. Kétszázhetvenöt delegátus és 150 hivatalos látogató érkezését várják. A főtémáról a Világszövetség elnöke, Lilje püspök tart megnyitó előadást. Az altémákról pedig dr. Chitose Kishi (japán), dr. Gensichen misszionárius (német), Giertz püspök jsvéd), dr. Carlson professzor (amerikai) és dr. Krummacher püspök (kelet-német) bevezetőt tartanak. A vitát délutánonként 20 csoportra osztva folytatják. Esténként nyilvános összejövetelek lesznek, amelyeken. többek között, szolgálnak dr. Dibelius püspök (Berlin), Manikam püspök (India), dr. von Tadden- Triglaff, a német Egyházi Napok elnöke. A megnyitó istentisztelet tartására D. Ordass Lajos püspököt kérték fel. A sondershauseni Luther (Akadémián augusztus 20—28-ig tartják a szokásos, immár 31-ik teológiai konferenciát. Ezúttal a konferencián előadást tart a budapesti Teológiai Akadémiánk professzora dr. Karner Károly is, „Istenisztelet az Újszövetségben” címen. S}Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom66 (Jn 5, 17.) ■' " ................. " ' "" $ ■; Ké lszázéves az egybázaskozári gyülekezel Amikor jcnéhány évvel ezelőtt váratlanul megüresedett az egyhá- zaskozári leikészi állás, akkor azt latolgatták a hívek: érdemes-e azt betölteni? Még a bátrabbak is csak annyit mondtak, hogy olyan lelkészt kell választani, aki kisebb anyagi igényű és lehetőleg családtalan. így a költöztetése és eltartása sem jelent nagy terhet. A lelkészválasztás mégis eldőlt. A gyülekezet élén Tihanyi János áll és mögötte felsorakozik — öt orgonasíp, öt gyermek. Megél családja is, mert él a gyülekezet is. Nincsen semmiféle adósságuk, tudnak még tataroztatni is, sőt kinyújtják kezüket azok felé, akik támogatásra szorulnak. A Gyülekezeti Segély javára fordított gyűjtésben majdnem 3 forintos átlagot értek el 1956-ban telkenként, ami messze fölötte áll az országos átlagnak. A jó példa is hatásos, ime a kis filia, a 100 lelket számláló Bikái, amikor a 100 éves harang elrepedt. 5000 forinton íeiül áldozott s a templom tetejére és tornyára ugyanannyit. Amikor az árvíz annyi értéket elsodort, az egyhá- zaskozári gyülekezet 2.300 forinttal sietett a szenvedők segítségre. A hit legyőzte az értelmet a számítgatásokat megcsúfolta, a kétségeskedőket erősítette, az egyház életéért és szolgálatáért való áldozatkészséget növelte és a gyülekezet népét egybetartotta. Pedig nagy válságon kellett keresztülmenni az egyházaskozáriak- nak és a filiáknak, Bikáinak, Tófűnek, Szászvárnak és Hegyhátmaróc- nak. A II. világháború előtt ezen a területen 2.300 evangélikus élt és három templom körül csoportosult. A háború után pedig mindössze 530 lélek maradt! Kilencven gyermeket kereszteltek 1920-ban, de az egyke következtében 1930-ban már csak harminchármat! A kitelepítés után, 1950-ben kilencet, míg 1956-ban az utóbbi években eddigi legmagasabb számot érték el: tizennégy gyermeket vittek a templom oltára elé. A néhány adat azt mutatja, hogy a gyülekezet jövője, növekedése azon is múlik, hogy milyen lesz az arányszám az élet és a halál versenyfutásában. Van út tovább ...! Ezért olyan fontos, hogy a gyülekezet ifjúsága hűségesen lépegessen az elődök nyomában, keresse és‘hallgassa az Igét és becsülje meg ősi templomait ... A kis gyülekezet, mint egy család egymáshoz tartozik tagjaiban és a lelkipásztor minden bonyolultabb statisztika nélkül jelenti ki, hogy nincsen a gyülekezetben olyan család, amelyből egész éven át egy családtag sem látogatná az Igehirdetés alkalmait. Persze a pásztori szolgálat nehezebb lett, mint régen volt, hiszen az istentiszteletek mellett bibliaórák sorozatát is kell tartani még .akkor is. hacsak pár lélek jön egybe. A háziáhitatokon annál többen. De az is szép szokás,, hogy amikor beteg vesz otthonában úrvacsorát, a környező házak evangélikusai mint gyülekezet részt vesznek az ének és imádság ^Lltal való vigasztalásban. Ne hallgassuk el a gyengeségeket sem. Hiányzanak a gyülekezeti munkások, a lelkész segítőtársai. A felnőtt ifjúság tagjai között kell megtalálni azokat, aki a filiákban is vezethetnék a gyermekbibliaórákat. Másrészt: több lehetne az úrvacso- rázók száma. Van tehát miért tusa- kodni még, mert ha anyagilag rendezett is a gyülekezet élete, alapot kell vetni a lelki egyháznak is, gondolni kell a jövőre és élni kell a mostani lehetőségekkel is. Kétszáz esztendő áll már a gyülekezet mögött, mert megszervezésének időpontját 1756. évre teszik. Az elnyomatás súlyos évei után 1781-ben kezdett nagy lélegzetet venni Isten népe. A hatalmas templom is megépült, de 1800-ban, sok más épülettel együtt, leégett. Élőiről kellett mindent kezdeni. A terhek alatt gyűjtögette a gyülekezet az erőt s tudott újból építkezni, így a mai idillikus, nagy parochiát, az iskolákat, a bikali és tófűi templomot. Ez az erő élteti ma is a maroknyi népet. Mert azt el lehet mondani, hogy jó lelki levegője van a gyülekezetnek és még mindig itt hatnak a múlt század végéről az ébredés tüzei. Egyházias kegyességgel találkozunk, mentesen minden szektás rajongástól. S ahogyan az egyházat szeretik, úgy becsülik meg a szolgálatokat is. A modern élet itt robog keresztül a falun, amelyet elzártságából (a vasútállomások messze vannak!) a naponta közlekedő autóbuszok mentették meg. Mivel az evangélikus lakosságnak földje nincsen, a Kossuth tsz-ben tömörültek mintegy 25-en és megtalálják benne számításukat. Aki azért megy az egyházaskozári gyülekezetbe, hogy a keveseket és kicsinyeket erősítse (mert erre szükség van), az maga is megerősödve jön el közülük . .. Isten mindig,- mindenütt munkálkodik’. , Várady Lajos Dunántúli lelbészsk a békéért „Az egész világra kiterjedő veszély gyermekeinket és unokáinkat is fenyegeti.. I Háróm dunántúli egyházmegye • lelkészei tartottak ülést külön- külön még június hónap végén. A Győr-Soproni Győrött, a Veszprémi Gyenesdiáson és a Vasi egyházmegye Celldömölkön. Közel száz lelkész tusakodott abban a világkérdésben, amely milliókat szorongat és fenyeget. Az elmúlt hónapokban alakult • egyházi Békebizottság életre- hívását egyhangúlag helyeselték. A bizottság munkáját az egész Egyház ügyének tekintik, munkatervét elfogadták, a kiküldöttek személyét általában helyeselték, de olyan vélemény is hallatszott, hogy a bizottsági tagokat ne fölülről jelöljék, hanem az egyházmegyék adjanak számukra megbízást. Ezzel azt hangsúlyozzák. hogy a kiküldetés tisztes egyházi méltóság és így el lehet érni azt, hogy a megbízatás széles, demokratikus alapra támaszkodjék, őszintén szembenéztek azzal a • kérdéssel, hogy az egyház tagjai miként munkálkodhatnak együtt a mozgalom olyan tagjaival, akik nem istenhívők. „Egy hegyre más úton is fel lehet jutni” — mondotta az egyik lelkész. A másik pedig így nyilatkozott: ,,Teológiai vonatkozásban a békekérdésben közöttünk nincsenek ellentétek. A politikai vonalon azonban kettős magatartással találkozunk. Ha hallgatunk s ha — beszélünk! Ha hallgatunk róla, akkor az a sanda gyanú érhet, hogy háborút akarunk és atommal kívánjuk magunkat „felszabadíttatni”. Ha pedig beszélünk róla, akkor annak a kockázatát vállaljuk, hogy a külföld úgy nézi a békemozgalmát, mint a Szovjetunió szellemi fellegvárát. Ha mi a keresztyén béke vonalán állunk, meg kell mondanunk, hogy a békének feltételei vannak. Az egyház csak akkor teljesíti kötelességét, ha megmondja, hogy mi odaadjuk szavazatunkat a békére, de kötelessége azt is megmondani, hogy mit várunk attól a békemozgalomtól, amelyben mi is részt veszünk. Ilyen tartalmú felszólalások után szövegezték meg a határozatot, amelynek néhány mondata így hangzik: — „Összefogunk mindazokkal, akik becsületesen és személyi súlyuk lat- bavetésével azon vannak, hogy megakadályozzák az atomháborút, sőt általában és kiváltképpen a modern háborút és az a kívánságunk, hogy partnereink e közös harcban világosan lássák, hogy a mi hozzájárulásunk különös jellegű ugyan, de felettébb hatásos, mivel mi ismerünk egy emberen kívüli fórumot. Akinek minden ember felelősséggel tartozik!” 4 A lelki látókör kiszélesedését • igazolják azok a mondatok is, amelyek a magyar életre vonatkoznak. „A békére való őszinte törekvéstől vezéreltetve azon munkálkodunk, hogy határainkon belül is csökkenjen a blékét veszélyeztető feszültség. Ezért kérjük mindazokat a keresztyéneket, akik hazánkban a szocialista társadalmi rend kiépítése során személyileg hátrányos helyzetbe jutottak, ne sóhajtozzanak háború után, hanem vállalják inkább alázatosan sorsukat, a keresztet is. Hangsúlyozzuk, hogy a keresztyén erkölccsel összeegyeztethetetlennek tartjuk azt a sóvárgást, amely tömegek háborús veszedelme és pusztulása árán óhajt saját egyéni sorsán javulást látni. De ugyané céltól vezéreltetve kérjük kormányunkat is, hogy az Isten áltál kezébe adott fegyvert igazság és szeretet alapján használja a belső békesség biztosítására." A nukleáris fegyverekkel való • kísérletezés kérdésében is egységes volt az álláspont. Idézzünk az egyik határozatból: — A nukleáris fegyverek használata és az azokkal való kísérletezés ellen világméretű tiltakozás bontakozik ki. A Lelkész! Munkaközösség tudatában van annak, hogy hangja ebben a világméretű tiltakozásban szerény és halk hang. Az ügy iránt mégis felelősséget érezve felhívja tagjait, hogy ki-ki a maga gyülekezetében, az egyházi közvéleményben, társadalmi környezetében és külföldi egyházi kapcsolatai felhasználásával tegyen meg1 mindent azért, hogy a „fegyverkezési verseny helyébe leszerelés”, a „katonai tömbök felszámolása”, ..vitás kérdések tárgyalás útján történő megoldása”, „az atomfegyverekkel való kísérletezés megszüntetése”, az „atomenergia békés célokra való felhasználása”, és „a békés építőmunka támogatása” ne csak jelszavak maradjanak, hanem valósággá is váljanak. Jellemző a Leikészi Munkaközösségek komoly odaadására az a tény, hogy a három egyházmegyében közel harminc lelkész szólalt fel az egyes kérdések tárgyalásánál. Az előadásokat Weltler Rezső, Halász Béla és Tekus Ottó esperesek, Lehel Ferenc, Mesterházy Ferenc, Dombi László és ifj. Magas sy Sándor lelkészek tartották. A Győr- Soproni Egyházmegye lelkészeinek ülésén megjelent Nádassy László, a megyei tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője és Dömötör Jói zsef főelőadó is.