Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-07-21 / 18. szám
Békés életet akarunk! !— Beszámoló a magyar protestáns egyházak lelkészeinek 1957. július 11-én tartott országos békekonferenciájáról Az Országos Béketanács Református Bizottságának és Evangélikus Egyházi Bizottságának rendezésében mintegy háromszáz protestáns lelkész részvételével országos konferencia volt a Református Teológiai Akadémia dísztermében. Az elnöki asztalnál a protestáns egyházak vezetői ültek. Az elnöki tisztet Benkó Ferenc református főgondnok-helyettes töltötte be. ÉLET VAGY HALÁL! Az elnök megnyitó és üdvözlő szavai után Muraközy Gyula református lelkipásztor, a Református Konvent irodájának vezetője tartott megnyitó áhítatot 5. Mózes 30, 11—15. alapján. Rámutatott arra, hogy az emberiség most olyan döntés előtt áll, amilyen még nem volt a világtörténelemben. Isten az atomerőben életet vagy halált adott elénk. Ha az élet érdekében használjuk fel, akkor más lehet a munka élete és az élet munkája. Megújulhat a föld termőereje, e uraivá válhatunk a betegségeinknek. Ha visszaélünk vele és a halált választjuk, akkor előttünk áll a bomló világ, elpusztult országok, megsemmisült emberiség szörnyű víziója, s a föld üres rémhajóként száguldihat a világűrben. Milliókkal együtt magyar evangéliumi egyházaink is az élet mellett döntöttek, mert mi nem a halál, hanem az élet népe vagyunk. Istent kérjük: megbékélt életet adj nekünk, Urunk! A világ felé kiáltjuk: békés életet akarunk. A KONFERENCIA KÖZÉPPONTJÁBAN Péter Jánosnak, a Kultúrkancsolatok Intézete elnökének, a Béke Viláfftanács tagjának nagy érdeklődéssel várt előadása állott, hiszen részt vett az Országos Béketanács képviseletében a Béke Világtanács colomból világgyülésén, ahol 70 nemzet 400 képviselője egy szívvel így döntött: békés életet akarunk! KÉT VILÁG KÖZÖTT Az előadó rámutatott arra, hogy Ceylon miniszterelnöke szerint az ázsiai és afrikai népek mai nemzedéke két világ között él. Az egyik elhalóban van. Ez az a világ, mely nem akarta megengedni, hogy az emberiség kétharmadát kitevő ázsiai és afrikai népek felemelkedhessenek a jólét és szabadság életszintjére. A másik világ születőben van. Érte harcolt a mai nemzedék. Ebben az új világban az eddig elnyomott népek öntudatra jutottak, helyet követelnek a tárgyalóasztal mellett és részt kérnek a világ sorsának intézésében. A VILÁG NÉPEINEK SZOLID ARIT ASA Előadásának további részében olyan kérdést fejtegetett az előadó, melyet a konferencia résztvevői őszinte érdeklődéssel és helyesléssel hallgattak: a szolidaritás kérdését. Elmondta, hogy tapasztalatai szerint az ázsiai és afrikai népekben kétféle szolidaritás él. Felelősséget éreznek egymás sorsa iránt s őszintén örülnek egymás fel- emelkedésének, de ugyanakkor felelősséget éreznek a fehér emberek közösségei iránt is. AZ ÉLET ÉRDEKÉBEN Az előadás csúcspontja az volt, amikor szemléletesen fejtegette, hogy a két milliárd színes ember colomból képviselői milyen sürgetően követelték a nukleáris fegyverekkel való kísérletezés megszüntetését, sőt a pusztításra is felhasználható készletek megsemmisítését. ök látták á hiroslmai pusztulást, közelükben robbantak a bombák a Bikini szigeteken, tiltakozó felvonulást rendeztek a Karácsony-szigeti robbantások ellen. AZ EGYHÁZ FELADATA A világ népeinek ebben a nagy szolidaritásában az egyháznak is ott van a helye. Ez volt az előadás gyakorlati summázása. Az egyházba^ minden Imádság úgy hangozzék el, minden szolgálat úgy történjék, hogy mindig erősebb legyen ez a szolidaritás és megmaradjon a béke! A magyar protestáns egyházak lelkészei világosan látják ezt a feladatukat, s ezt egyházuk népe és az egész világ közvéleménye számára nyilvánosságra is akarják hozni. Ezért Szamosközy István református esperes felolvasta azt. a javaslatot, melyet a konferenciát rendező két bizottság terjesztett a résztvevőik elé, s melyben kifejezésre jut a magyar protestáns egyházak szolgálatának felajánlása a béke ügyében. (Ezt az állásfoglalást lapunk első oldalán ismertetjük.) A HOZZÁSZÓLOK köszönetét mondtak az előadásért és hivatkozva az előadás egy-egy részletére, kivétel nélkül arról tettek bizonyságot, hogy a maguk helyén, az egyházi szolgálat eszközeivel támogatni akarják a népek béke- törekvéseit, melyek a colombói gyűlésen is messzehangzó módon nyilvánultak meg. A hozzászólók sorából megemlítjük a következőket: Huszty Kálmán a Református Bizottság nevében a következőket mondotta: „Amikor az áhítatot hallgattam, olyan textussal találkoztam és találkoztunk mindahányan, amely jól ismerős mindnyájunk számára: „Adtam elődbe az éietet és a halált." De az Ige többször hozzámondja: „Válaszd azért az életet!” Az Istennek nem közömbös az, hogy mi mit választunk. Rendkívül fontos számunkra, hogy mi továbbra is, nemcsak úgy mint eddig, hanem egyre fokozódó mértékben tegyük magunkévá a bekének az ügyét, az egymás közötti megbékélésnek a szolgálatát is, hogy úgy mondjam, mikrokozmikusan és makrokozmiku- san értsük meg a béke üzenetét és ne áltassuk valóban magunkat azzal, hogy semlegesek maradhatunk. Mert elvileg talán lehetséges a semlegesség, de gyakorlatilag sem az atom- és hidrogénfegyverek, de még csak a rádióaktív részecskék sem semlegesek. Ezért hitünkkel, imádságunkkal, belső érzületvilágunkkal, idegünkkel, erőnkkel és velőnkkel minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk — hadd ismételjem — kisebb körökben, családokban, gyülekezetekben, egész társadalmunkban és amerre járunk ebben a világban, azért, hogy a békének az ügyét előbbre vigyük. Én hiszek abban, hogy nemcsak atomsugárzás van, hanem ennek a lelkületnek, ennek a tömegeket mozgató békés indulatnak is hatalmas kisugárzása van, annál is inkább, mert Isten gondolatárói van szó.’* Szabó László, a Baptista Egyház elnöke arról beszélt, hogy ők imádkozó szívvel és alázatos keresztyén élettel akarják a béke ügyét szolgálni. Dr. Kékén András, az Evangélikus Egyházi Bizottság ügyvivőlelkésze azt juttatta kifejezésre, hogy a felolvasott javaslatot a két bizottság vezetői együtt készítették s így abban az evangélikus egyházi bizottságnak, de az egész evangélikus egyháznak az őszinte békeakarata is megnyilvánul. Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkész a következőket mondotta: „Amióta az egyházban a béke kérdésével foglalkozunk, mindig azt váltottuk, hogy mi mint egyház, csak teológiai alapon szolgálhatjuk a békét. Ez így volt a múltban, és így van a jelenben is. Az előző években a teológiai alap szabaddá tett bennünket arra, hogy a keresztyénség erőit bátran a béke szolgálatába állítsuk, most a teológiai alap mintha bátortalanabbá tenne bennünket a béke mindennapi kérdéseiben való állásfoglalásra. S ez baj. Mert szerintem a teológiai alap, ha valóban az, tehát teológiai, akkor nem hathat mérséklőén a Krisztus, a hit és szeretet erőinek a béke szolgálatába állítására, ellenkezőleg, ledönt minden gátat ezeknek az erőknek az útjából, hogy mindnyájan szabadon és teljes szívvel szolgálhassuk a békét.” a záró áhítatot Koren Emil esperes tartotta 1. Thessz. 5,8 alapján. A keresztyén élet jellemző vonásai közé tartozik az éberség. Leléphetünk az élet porondjáról, ha nem figyelünk éberen az életre és annak kérdéseire. Ez az éber értelem arra figyelmeztet, hogy harcban állunk. Bárány- fegyverekkel, tehát szeretettel, szelídséggel, béketűréssel küzdünk a gonoszság ellen. Ez a harcunk az emberért folyik Küldetésünk parancsa az, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Krisztus szeretett minket, az a Krisztus, aki meghalt a keresztfán az emberért. JÓ BIZONYSÁGA volt ez a gyűlés annak, hogy a magyar evangéliumi egyházak lelkészeit őszintén áthatja a béke utáni vágy és őszinte szolgálatra készteti a védelmező pásztori szeretet. Ismertetésünket hadd fejezzük be az egyik felszólaló szép gondolatával: „A lelkipásztor számára a békesség nemcsak az értelem kérdése, hanem a szív ügye!" (K. A.) Szikkadt tájon Lásd, vízszegény a táj amerre járok, De én tudom, hogy vannak óceánok, S fáradtforrások, keskeny kis patak, Lankadt erek — mind hozzá tartanak. Látod, szegény a föld a hitben itt lenn, De én tudom, hogy él a cél: az Isten. S szikkadt szív, lankadt lélek — cseppnyi ér — Megérzi majd s egyszer mind hazatér. Rumy Erzsébet. Előfizetőink figyelni í be! Előfizetőink közül többen még a múlt évről is nagyobb előfizetési hátralékban vannak. Akik hátralékaikat 1957. július 15-ig nem rendezték, azok részére — a Lap iránt megnyilvánuló fokozottabb érdeklődés miatt — a Lap további küldését beszüntettük. A gyülekezeti lapterjesztők hátralékainak elszámolásait is kérjük, mert a fenti ok miatt a jövőben az eddig küldött példányszámokat részükre nem tudjuk biztosítani. Az Evangélikus Élet csekkszámiaszáma: 30412—VIII. Lapunk e heti számához az előfizetések rendezésére postai befizetési lapot mellékeltünk. BÉKEJELENTÉS Egy közgyűlés sok üggyel foglalkozik. Vannak unalmas pontok és érdekes pontok a tárgysorozatban. Az Egyetemes Egyház Közgyűlésén az egyház békebizottságának jelentésénél érdeklődéssel hajolnak előre az emberek. Dr. Kékén András, a bizottság ügyvivő lelkésze számol be az eddig végzett munkáról. Eddig püspöki megbízásból, ideiglenes bizottságban végezték a békeszolgálatot. Most a Közgyűlés feladata, hogy a végleges bizottságot megválassza és szolgálatába kiküldje. Szembetűnő az a bizalom, ahogy a Közgyűlés a jelentést hallgatja. Nincs kényszeredettséig, nincs képmutatás, őszintén kívánja és akarja itt mindenki a békét. A szeretet krisztusi parancsa is erre kötelez. Hogy egyházhoz illő módon, szeretettel és pártatlanul szolgáljuk a békességet szűk és tág emberi közösségben. Az eddigi munkának ‘már vannak jó eredményei. Beérkezett levelek tanúsítják, Hogy lelkészek és presbiterek megoszlás nélkül, jó lélekkel fogadják egyházunk evangéliumhoz hű békenyilatkozatait. És a külföldi sajtónyilatkozatokból is tudjuk, hogy egyházunk békeálláspontjának külföldi egyházak és vezetőik előtt is súlya van.-------------Ki k képviselnek minket ebben 3 békeszolgál a ti >an ? Védnökök: a Déli- és Északi Égi*- házkerületek elnökségei. A bizottság elnöksége: Szabó József ny. püspök, D. dr. Vető Lajos ny« püspök, dr. Karner Károly teol. tanár, Dedinszky Gyula lelkész, dr, Mesterházy I.,ászló másodfelügyelő, dr. Sömjéni Miklós egyházi ügyész. A bizottság tagjai: Abaffy Gyula* Boros Károly, Selmeczí János. Halász Béia, Lehel Ferenc, Mekls Adám, Szabó Gyula, Zoltai Gyula, Koszorús Oszkár, Válint János, Káldy Zoltán, Hafenscher Károly, Kutas Elek, Weltler Rezső, Danhauser László és Koren Emil lelkészek, illetve esperesek, Balezár István. Mihály Sándor, dr. Boleratczky Lóránt, dr. Rékasy Pál, Szalatnai Rezső presbiterek, illetve egyház- felügyelők. A bizottság ügyvivő-lelkésze: dr. Kékén András, az Evangélikus Élet szerkesztője, ügyvivő helyettes: Veöreös Imre, a Lelkipásztor szerkesztője. A bizottság jegyzője: Dóka Zoltán ösztöndíjas lelkész. — Elfogadja a Közgyűlés? — Elfogadjuk. Bizalommal. — Isten áldja meg szolgálatukat!. H. Németh István Új muuhásoh as Egyetemes Egyház vezetőségében Egyetemes közgyűlésünk az egy- I házi élet újiárendezése során új | munkásokat állított az Evangélikus Egyetemes Egyház élére, hogy vezetői legyenek annak a nagy munkának és szolgálatnak, amelyik hivatva van előre vinni egyházunk életét. E fontos tisztségek között elsősorban kell megemlítenünk az Egyetemes Egyház új egyházi főjegyzőjét. Erre a nagyfontosságú szolgálatra magyar evangélikus egyházunk képviselőinek bizalma Dr. Kékén András Budapest—Deák téri igazgatólelkészt, az Evangélikus Élet felelős szerkesztőjét hívta meg. Régi egyházi munkás került az Egyetemes Egyház vitáéi főjegyzői tisztségébe is. Hosszú esztendők hűséges híve Dr. Vélsz Aladár ügyvéd, a győri egyházmegye felügyelője tölti be ezt a tisztséget. Egyetemes főtitkárrá Veöreös Imre, kecskeméti lelkészt, a Lelkipásztor szerkesztőjét választotta meg az Egyetemes Közgyűlés. Szolgálata elé nagy várakozással és reménységgel néz egyházunk közvéleménye. Az Egyetemes Közgyűlés megválasztotta az új Sajtótanácsot is. A Tanács tagjai lettekHivatalból ta gok: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Közgyűléséneik elnöksége (D. Ordass Lajos püspök, dr. Mády Zoltán felügyelőhelyettes), Turóczy Zoltán püspök, az Országos Lelkészi Munkaközösség vezetője (Sclholz László), a Teológiai Akadémia kiküldött tanára, a Sajtóosztály előadója, a Sajtóosztály főkönyvelője (I‘só Pál), a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője (Juhász Géza), az Evangélikus Élet felelős szerkesztője (dr. Kékén András), a Lelkipásztor felelős szerkesztője (Veöreös Imre), az egyetemes főtitkár, az Egyházegyetem ügyésze (dr. Göttcbe Ervin). Választott tagok: Csepregi Béla, Koren Emil, Zászkaliczky Pál, Dr. Kása Pál, Káldy Zoltán, Szabó József, Várady Lajos, Kendeh György, Balikó Zoltán, Görög Tibor. Póttagok lettek: Gyöngyösi Vilmos, Ha- fenscher Károly, Kiss György, Me* zősi György, Vető Béla. A választások mind egyhangúak voltak. Mellettünk volt az Úr (124. zsoltár) Ha nem lett volna mellettünk az Ur — így szóljon Izráel — ha nem lett volna mellettünk az Ur, amidőn reánktörtek, elevenen elnyeltek volna, amikor fellángolt ellenünk dühük; elborított volna az ár, lezúduló patak ragadta volna életünket* átcsaptak volna fejünk fölött a büszke hullámok. Áldott az Űr, aki nem vetett oda fogaik prédájául. Életünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből: a hurok elszakadt s mi megmenekültünk. Segítségünk az Űr neve, aki mennyet és földet teremtett! Fordította: Bodrog Miklós Egyházunk szeretetszolgálata és a külföldi segélyek szétosztása Az Egyházegyete'm Közgyűlése elé Kendeh György kelenföldi lelkész terjesztette be egyházunk. most folyó szeretetszolgálatáról jelen-* tését. Ennék a szeretetszolgálatnak nagy ré-> szét a külföldről beérkező segélyek szétosztása teszi ki. Kendeh György jelentésében többek között a következőket mondotta: 1 Az első külföldi segélyszállítmány már 1956. november 3-án megérkezett a magyarországi ökumenikus Bizottsághoz. Ennek a küldeménynek 25 százalékát kapta meg egyházunk. Ez az élelmiszerszállítmány legnagyobb részt a Nagybudapest területén lakó egyházi alkalmazottak között került kiosztásra. Egy kisebb részéből pedig az öt, vagy annál több gyermekes vidéki lelkészcsaládok is részesültek. Szeretetszolgálatunk munkája új lehetőségekhez jutott az Evangélikus Világszövetség hivatalos kiküldötteinek 1957. februárban hazánkba tett látogatása során. A velük folytatott tárgyalások közben lett nyilvánvalóvá az a komoly segítőkészség, amellyel egyházunkat támogatni kívánják. A Szeretetszolgálat vonalán ez két irányban valósulna meg: 1. általános segítség, 2. gyógyszersegítség formájában. Az Evangélikus Világszövetség kiküldötteinek ígérete alapján már február 'második felében egy vagon szállítmány érkezett különböző tartalommal. A Vámőrségek Országos Parancsnokságánál sikerült biztosítani azt a kedvezményes elbánást, hogy egyházunk a szétosztást utólagosan igazolhatja. A Közlekedésügyi Minisztérium pedig 1957. végéig fuvardíjmentes szállítást biztosított az egyházunk címére érkező szeretetadományokra vonatkozóan. Ezen az úton érkezett március 8-ig egyház zunk címére 14 vagem küldemény. Ezt a küldeményt különféle nehézségek miatt nem tudtuk azonnal átvenni mindaddig, amíg a Nemzetközi Vöröskereszttel a megegyezés meg ném történt. Ennek megtörténtéig szünetelt a külföldről bejövő segélyek átvétele. Időközben megalakult a magyarországi protestáns egyházakat magábafoglaló adminisztratív jellegű egyesülés, a Protestáns Kollégium, amelybe evangélikus egyházunk is bekapcsolódott s egyházi felsőbbségünk jóváhagyásával Egyezményt kötött a Nemzetközi Vöröskereszttel. Az Egyezmény értelmében a Nemzetközi Vöröskereszt folyó év június 30-ig vállalta az egyházunknak szánt szeretztkülde- mények fuvardíjmentes szállítását és vámmentes kezelését, ugyanakkor kötelezte egyházunkat arra, hogy munkájában a genfi konvenció szellemében jár el s a szétosztás lebonyolítására az általa kívánt módot követi. A megegyezés után 'május 3-ával indult meg az a jelentős szállítás, amely június 30-ával fejeződött be 34 vagon beküldésével. Így összesen egyházunk részére 50 vagon szeretet- adomány jött a legkülönbözőbb tartalommal: élelmiszer, bébi-holmi., játék, új és használt ruházat, csukamájolaj, vitamin-tabletták, szirup, stb. A küldemények leltárbavétele folyamatban van. Az adományozók különbözők. Azt mondhatni: benne van az egész lutheránus világnak a minket hordozó szere- tete. Itt említem meg, hogy a több mázsát kitevő csukamájolaj küldeményt egyházunk felajánlotta az Óbudai Hajógyár munkásainak, akiknek munkájúik végzésénél szükséges védő gyógyszer a csülkaímájolaj. A Hajógyár munkásai elfogadták az adományt és hálás szívvel mondták köszönetét egyházunknak. O A következőkben az elosztásról kívánok <L4' jelentést tenni. Az egyházkerületek elnökségeinek közös tanácskozása foglalkozott az elosztás irányelveivel, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt is elfogadott. Ennek alapján a szétosztást négy kategória felállításával megkezdtük. A négy kategória a következő: a) szeretetintézmények (összesen 27), b) valamennyi fizetéses egyházi alkalmazott (aktívak és nyugdíjasaik), c) valamennyi egyházi önkéntes 'munkás (tisztségviselők és presbiterek közül csak a rászorulók), d) rászoruló egyháztagek. Július 5-ig a következő csomagok kerültek kiosztásra: 537 aktív lelkészcsaládnak ... 542 csomag, 198 nyugdíjas lelkésznek, illetve özvegynek .......................... 419 csomag, 29 teológiai hallgatónak ........... 49 csomag, 90 fizetéses egyházi alkalmazottnak .................................. 96 csomag, 33 4 önkéntes munkásnak, illetve gyülekezeti tagnak ........... 341 csomag, 96 gyülekezetnek .................. .96 csomag, ös szesen; 1543 csomag. Ezen túlmenően a 27 szeretetintézmény 101 csomagot Ikapott. 3« Az Evangélikus Világszövetség jelentős segítsége az is, amit külföldi gyógyszerek díjmentes küldésével nyújt. Ez először lelkészcsaládok szükségleteinek kielégítésére vonatkozott. Kérésünkre tágabb kaput nyitották és a gyülekezeti laadk felé is vállalták ezt a segítőszolgálatot. Üjabban a gyógyszerküldés idejét lényegesen sikerült lecsökkenteni. Az igénylések száma igen nagy, ezeket gyógyszerész, illetve orvos felülvizsgálata után továbbítjuk. Az Evangélikus Világszövetség a Rád községben fellépett gyermékbénulásos megbetegedésekkel Icapcsolatban a pestmegyei közegészségügyi és járványügyi hatóságok rendelkezésére bocsátott 1200 cm3 Gámma Globulint. Szeretetszolgálatunk részére is küldött 2600 cm3 Gamma Globulint. A két rendkívüli gyóyszer-adomány értéke 134,000 schilling. Nem egyházi forrásból kapott Szeretetszolgálatunk 42 tonna búzalisztet, 25 tonna tejport, valamint 13 tonna ömlesztett sajtot. Ezek szétosztása ugyancsak folyamatban van. A Szeretetszolgálat egyik nehéz szakasza: a beáramlott küldemények átvétele és lera'k- tározása befejeződött. A szétosztás csak most indulhat meg igazán, hiszen csak most lett nyilvánvalóvá, hogy a 1minket hordozó testvérszívek szeretete mit kínált fel. A rendelke- zésürikre álló anyagnak mielőbb el kell jutnia azokhoz, akik rászorultak. Ennek a szét-1 osztásnak igazságosságra törekvéssel kell töri ténnie, de úgy, hogy sem magyarhoni evangélikus egyházunk, sem senki más becsületéi be ne kerüljön. Kendeh György