Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-07-21 / 18. szám
üi Evangélium ievegijéiten ISTEN HŰSÉGÉVEL-A HOLNAP FELÉ — Részletek D. Ordass Lajos püspöknek az egyetemes közgyűlésen elhangzott jelentéséből — Jézus Krisztus Urunk anyaszentegyházéban a hívek az egyház meg- alapíttatása óta vallották, hogy az egyház és az egész világ történelmének egyetlen és korlátlan hatalmú ura maga a mi Istenünk. A hívők közösségével együtt mi is ezt a vallomást tesszük, mert Isten kétségbevonhatat- tanul megbizonyítja hatalmát. Ez a vallomásunk a múltak tapasztalata alapján nyugszik. Ebből fakad reménységünk is. A mérhetetlen ellentétek miatt szétosztott világban sok emberi bizonytalankodásban Istennek ez a hűsége az egyetlen megingathatatlan sziklaszirt, melybe meg tudunk fogózni. Akkor is, ha egyházunkra gondolunk és akkor is, amikor el akar csüggeszteni sok emberi erőtlenségünk megtapasztalása. Bizalmunkkal azért egyedül Öreá hagyatkozunk. Nem a magunk képességeire, nem saját törekvéseinkre, hanem kizárólag az Ö atyai szeretedére és hatalmára. Jézus Krisztus Urunk imádságát szólaltatjuk meg szívünk mélyéből: ,.Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”. Ha a napi feladatokon túlnézünk, akkor először is felvetődik bennünk a kérdés, milyen feltételek mellett indul egyházunk a holnap felé. Természetesen vetődik fel tehát az a kérdés, hogy egyházunknak milyen helyzete van államunk keretei között. Itt is megállapíthatjuk, amint az utóbbi időben már olyan sokszor tettük, hogy egyházunk a Magyar Népköztársaság keretei között annak az egyezménynek az alapján folytatja életét, melyet egyházunk az államhatalommal az 1948. évben megkötött. Egyház és állam kölcsönösen kinyilatkoztatta, hogy ehhez az egyezményhez kívánja tartani magát. Reménykedéssel tekintünk az elé, hogy az állam részéről mindig is el fogják ismerni az egyháznak az egyezményben biztosított jogait. Nekünk pedig elhatározásunk, hogy egyházunk részéről mindig megtartjuk az egyezményben vállalt kötelezettségeket. Így ez megfelelő alap, melyen egyházunk szolgálatát elvégezheti. Ezt a szolgálatát egyházunk az igehirdetése és a keresztyén szeretet- kötelezettségeinek elvégzése útján kívánja betölteni. Az igehirdetésre mindenekelőtt is egyházunk lelkészei kötelezettek. Róluk külső adatképpen szeretném megemlíteni, hogy számuk aggasztóan kevés kezd lenni. Ha a lelkészek egymáshoz való viszonyára tekintek, megállapítható, hogy van egy bizonyosfokú egymástól való elzárkózás közöttük. Ez ugyan az utóbbi időben talán enyhült valamennyire, de szükségesnek érzem, hogy bizalommal forduljak evangélikus lelkészi karunk minden tagjához azzal a kéréssel, hogy mi mindannyian ugyanannak az Ürnak vagyunk meg- váltottjai, ugyanannak az Urnák a követségében járunk, ugyanannak az Isten országának vagyunk hírnökei gyülekezeteinkben, azért zárkózzunk összébb és tartozzunk azok közé, akiknek az egységéért Urunk oly igen buzgóságosan imádkozott főpapi imádságában. Az igeszolgálat mellett Jézus Krisztus Urunk fontos megbízást adott egyházának a keresztyén szeretetszolgálat elvégzésére is. Diakóniai Osztályunk jelentését módjában áll a közgyűlésnek figyelemmel meghallgatnia. Azok az intézményeink, melyekben a szeretetszolgálatot végezzük — bizony — igen nagy mértékű szegénységgel küzdöttek és küzdenek legnagyobbrészt máig is. . Külföldi hittestvéreink megható megértése nyomán ezeknek az intézményeinknek a közelmúlt hetekben máris jobb felszerelést tudunk biztosítani, legfőképpen pedig jobb ellátásban tudjuk részesíteni az intézményekben elhelyezett gondozottakat. Arra törekszünk, hogy minden otthonunkban evangéliumi légkörben élhessenek együtt a lakók és üdülőhelyeinken megfáradt egyházi munkásaink ne csak testi, hanem lelki megújulást is találhassanak. A hajó életében mindig döntő dolog a kikötőből való elindulás... Régi hajósok beszélik, hogy ilyenkor tele van a hajó népe izgalommal, örömmel és reménységgel. Nem csoda, hiszen ilyenkor mindig születik valami: egy új út, egy új harc, egy csendes megérkezés. Hajókürtök szava, utasok álma és egy távoli part ígérete így integet vissza minden elinduló hajóról.,, Az egyház hajója is így vándorol 1 Végtelen vizeken át ezen a világon, hogy mindennap közelebb vigye utasait a másik part, az Isten országa felé... Isten rendelése az, hogy az egyház hajója is megálljon néha csendes kikötőkben, ahol átvizsgálják a hajót. Ahol mindent újra végignéznek szakértő szemek a térképtől az iránytűig, a kapitánytól a fiatal matrózig. Jó-e a motor és megvan-e minden, ami a további úthoz szükséges. Aztán teljes gőzzel új útjára indul a hajó ... Evangélikus egyházunk életében mindig ilyen felkészítő kikötőnek láttuk azt a legfőbb kormányzó és tanácskozó testületet, amit úgy hívnak, hogy Egyetemes Közgyűlés. Hosszú szünet után, 1954 óta most először ült össze július 10-én Budapesten, az Egyetemes Egyház Üllőiúti székházának imatermében az Egye'temes Közgyűlés. Állami vendégek; püspökök, papok, presbiterek színes, tarka tömege vette körül és vizsgálta meg az egyház életét. Imádkozva, Isten Igéjének az oltára mellől^ százan és százan nézték felelősséggel és nagy szeretettel, hogy hogyan és merre menjen tovább —- a hajó... Isten erejével... Emberi ellentétek és emberi erőtlenségek között Isten hűséges hozzánk — mondotta D. Ordass Lajos, az Egyetemes Közgyűlés püspök elnöke. Elkomolyodó arcok hálája borult csöndesen az Isten hűséges kezére, Aki vészben és viharban vezet minket gyenge gyermekeit szerete- tének titokzatos tervein át. Jó volt érezni és tudni, hogy az egyház hajóját nem mi kormányozzuk, hanem a hatalmas Isten erős keze van mindig a kormányon. A püspök-elnök bevezető jelentésének szavai alatt ez az egy szó izzott a közgyűlés termében: Isten!... Isten!... Isten!... Ö állt előttünk, amikor a püspök szavai nyomán felállva emlékeztünk halottainkról, akiket Isten már a túlsó parton elpihentetett... Isten állt előttünk, amikor az egyházi élet újjárendezéséről, az egyház ige és szeretet-szolgálatáról, államhoz és világhoz való viszonyáról, a lelkészek testvériségéről, a világ evangélikusainak támogatásáról esett szó a püspöki jelentésben. Isten állt előttünk, amikor feladatok felhősödtek felénk a lelkésznevelés, a sajtószolgálat, a hitoktatás, az ifjúsággal való foglalkozás felmutatott gondjaiban. Milyen vigasztalás, megnyugvás, mennyi bátorítás és mennyi reménység mindnyájunk számára ez az örök tény: Isten szeretetével, erejével, hatalmas hűségével halad előre a hajó... A szolgálat szeretetével... Valamikor régen úgy zajlottak le az egyházi ülések, hogy ünnepélyes mozdulatlanságban, csendesen peregtek le a pontok és a jelenlévők hallgatagon hajoltak hozzá a határozatokhoz. Ez a (közgyűlés más volt. Friss, élénk, eleven ... Volt benne valami a szeretet szent felelősségéből, a szolgálat aggodalmából, az el- hivatás lüktető sürgetéséből... Abból az izgalomból, amelyik átfűti a lelkeket akkor, amikor mindnyájan érzik, hogy nagy és szent ügyről van szó: az egyház további útjáról. Szinte mindenki beszélt és megszólalt, mert mindenki érezte a nagy parancsot, hogy ma mindenkinek szolgálnia és mindenkinek szeretnie kell... És törődni kell Isten ügyeivel. Az egyház hajója nem kiránduló hajó, ahol előkelő idegenek elvonulnak kényelmes kabinokba, hanem őrhajók, amelyek védik és vigyázzák a szeretet izgalmas szolgálatával a hajó útját, az Isten békességét és annak a tengernek a csöndjét, amelynek viharaiban és hullámaiban .hazafelé halad a hajó ... Ezért volt hangos Isten szolgáinak a találkozása ezen a közgyűlésen. Útban a Holnap elébe ... Persze minden hajó életében a Holnap a döntő. A holnapi út, a holnapi megérkezés. Nem vaktában vitorláznak a hajók, hanem szakadatlanul haladnak egy végső part, egy végső kikötő felé ... Ahová meg kell érkezni... Ahol számot kell adni az útról, az utasokról és a hajóról ... Az egyház hajója is útban van hazafelé ... Tisztek, matrózok és utasok úgy éljenek mindennap a hajón, hogy egyszer mindnyájan megérkezünk, kiszállunk és Isten elé állunk az utolsó parton ... És akkor nyűgöd* tan nézhessünk Isten szemébe, ha megkérdez minket utunk felől. Ha számonkéri tőlünk a hajót, a kormánykereket, névtelen szürke utasok kicsiny kabinját, mindazt, amit reánk bízott, mindazt, amit vállaltunk egyszer, amikor hosszú útra kiindult a felkészítés kikötőjéből az Isten hajója. Köszöntjük az egyház hajójának új tisztjeit, kezükben új tervek térképeit és kérjük őket, hogy vigyázzanak a hajóra, hogy senki el ne vesszen, hogy minden utasával békességben érkezzék meg Istenhez a hajó... Hiszen a püspök is így imádkozott a közgyűlés végén: „Uram bocsáss el minket békességben a mi helyünkre ...” Óh, hadd kérjük mi is Istent: Uram, bocsáss el minket is, mindnyájunkat ... békességben... az útra... szép holnapok elébe .. . Friedrich Lajos Egyházunk a világ evangélikusságával már régóta ápolja a testvéri közösséget. Az előttünk volt ■ egyházi vezetők már évtizedekkel ezelőtt résztvettek azokban a tanácskozásokban, melyek az Evangélikus Világszövetség megalakulása előtt ennek a megalakulásnak érdekében folytak. A világszövetség tíz évvel ezelőtti megalakulásánál is jelen voltak magyar evangélikus egyházunk képviselői. Azóta sok áldását éreztük annak, hogy a világ evangélikusságának ebben a családjában egyházunk helyet foglal. Külföldi testvéreink törődnek velünk. Erre mutat mindenekelőtt az a tény, hogy a hazánkban lezajlott nehéz őszi események után hamarosan — már január utolsó napján — látogatásunkra jött az Evangélikus Világszövetség főtitkára Dr. Lund-Quist Carl és titkára Zeuthen Mogens. Itt tartózkodásuk ideje alatt velünk és az államhatalom illetékes tényezőivel sok beható tárgyalást folytattak éppen egyházunk megsegítése kérdésében. Meghívtak bennünket arra is, hogy a Világszövetség ezév nyarán Minneapolisban tartandó világgyűlésén egyházunk hattagú küldöttséggel képviseltesse magát. A küldöttséget a múlt év december 11-i egyetemes presbiteri gyűlés ki is jelölte. Ez munkájára igen lelkiismeretesen igyekezett felkészülni, amennyire az lehetséges volt a rendelkezésre álló rövid idő alatt. A minneapolisi küldöttség kiegészített formában részt vett azon az előkészítő konferencián is, melyet a Világszövetség a kelet-európai államokban élő evangélikus egyházak részére Ausztriában rendezett meg. E néhány nagy vonásban akartam a közgyűléshez szólni egyházunkról, annak belső helyzetéről és a világ keresztyénségében való elhelyezkedéséről. Arról a szolgálatról, mely az egész kcrcsztyénséggel együtt a mi evangélikus egyházunkra is vár annak érdekében, hogy közöttünk terjedjen, erősödjék Isten országa és hű egyházi szolgálatunk nyomán jobb napok derüljenek a sok bajjal és fenyegető gonddal küzdő világra. Imádkozzunk egész szívből „Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”. Áldott legyen as Vr ! Naprál-napra gondoskodik rólunk a mi ssabadításunk Istenel (Zsolt 68,20) A háború megakadályozása szent és halaszthatatlan feladat — A protestáns egyházak békekonferenciájának állásfoglalása — Ezekben a napokban hazánk minden táján nagy szorgalommal folyik a jövő évi kenyérgabona aratásának és betakarításának munkája. Hisszük és tudjuk, hogy mindennapi kenyerünk Isten ajándéka. De azt is hisszük és tudjuk, hogy éppen ezért nekünk, embereknek srántanunk, vetnünk, aratnunk kell, mert az emberi munka az a kéz, amely- lyel mennyei Atyánk testi ajándékait elfogadhatjuk. Hisszük és tudjuk, hogy a népek, a társadalmak, a családok és az egyes emberek földi békessége is a Mindenható ajándéka. De éppen ezért nekünk is minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy ebben az áldásban magunk is, embertársaink százmilliói is, egyre nagyobb mértékben és egyre táfíabb körben részesülhessenek. Ennek a lankadatlan erőfeszítésnek az útján fontos állomásnak ítéljük a Béke Világtanács coiombói ülésének eredményeit és határozatait. Jó eredménynek tekintjük azt, hogy az amerikai és európai kiküldöttek saját tapasztalatukból megismerhették az ázsiai és afrikai népek véleményét és nemes törekvéseit. Megláthatták, hogy az ázsiai és I afrikai emberek szemében az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezés eltiltása ma már a szó szoros értelmében élet-halál kérdés. Helyeseljük a colomból ülésen újból világosan megnyilvánult törekvést, hogy a Béke Világtanács minden békeszerető népet és jószándékú embert egyesíteni akar a békéért való küzdelemben és így az egész ma élő emberiség világmozgalmává kíván válni. Nyereségnek tekintjük tehát, hogy az ülésen megkezdődött a függetlenségükért küzdő gyarmati és félgyarmati népék hathatós bekapcsolódása a békemozgalomba. Annál is inkább, mert a háború kiküszöbölése és a világ békéjének megmentése érdekében a nem-keresztyén nagy ázsiai vallások papjai és híveinek számos milliói készek együtt küzdeni a nagy célért. Ugyanakkor örömmel állapítjuk meg, hogy a béke nagy kérdésében az emberiség jövőjéért nagy felelősséget érző népek és egyházak a föld minden részén egyre erőteljesebben hangoztatják azokat a kívánságokat, amelyeket a coiombói ülés szavakba foglalt. Ebben az emberiség egysége utáni ösztönös vágy és tudatos törekvés jelentkezését látjuk. Egyetértünk a coiombói ülésnek mindazokkal a határozataival, melyek a kormányok kölcsönös megegyezésére, a háborús feszültséget fokozó kérdések tárgyalások útján való megoldására vonatkoznak. Egyetértünk azzal a követeléssel, hogy a felelős kormányok minden késlekedés nélkül egyezzenek meg az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezések azonnali megszüntetésében. Tesszük ezt a keresztyéni szeretet közvetlen parancsára és annak tudatában is, hogy a további robbantások következményeként a rádióaktív részecskék a jelen és jövő nemzedéket testi, szellemi nyomorékká tehetik, sőt kiirthatják. Ügy látjuk, hogy a háború megakadályozása olyan szent és halaszthatatlan feladat, amelynek megvalósítása minden becsületes embernek vitathatatlan erkölcsi kötelessége, de saját jól felfogott egyéni érdeke is. Számunkra, protestáns keresztyének számára ezen felül, sőt ezt megelőzve: Isten parancsa. Ezért szeretettel kérjük, buzdítjuk és intjük egyházaink népét, akiknek üdvösségéért, de földi békességéért is nagy felelősséget helyezett ránk a mi Urunk, hogy buzgón könyörögjenek, fáradhatatlanul és őszinte szívvel munkálkodjanak a béke fennmaradásáért, a háborús indulatok, érdekek és törekvések megszüntetéséért, az emberiség szebb és boldogabb jelenéért és jövendőjéért és ezen belül hazánkért, egyházunkért, családunkért. Legyen imádságainkon és munkánkon a Szentháromság Isten gazdag áldása!
