Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-07-14 / 17. szám

Katóiból életre fTfiásíhf í* bőldőíjjátf (ni) Te is boldogságra szülefféll Ötödik gimnáziumban görög órán egy mesét fordítottunk. A mese' a következő: Az emberek két tarisz­nyát viselnek, — az egyiket elől, a másikat hátul. Tele van pedig ba­jokkal, bűnökkel mind a kettő. De amíg az elől lévő tarisznyában má­sok bűnei vannak, addig a sajátunk a hátsó tarisznyában foglal helyet. Ezért van az, hogy az emberek a mások hibáit oly hamar észreveszik, a magukéit pedig elnézik. Eddig a mese. Azt gondolom, hogy a fenti ige azért nem jut el sokszor szivünkhöz, mert hátul van a tarisznyánk. Oly­kor-olykor érezzük csak a súlyát, vagy egyik-miásik ’oldalon nyomását, i— de akkor is megpróbáljuk ügye­den könnyíteni. Ügy, hogy egyik vagy másik oldalon jobban meghúz­zuk a szíjat és így egy időre köny- tiyebbnek érezvén a súlyt, elhitet­jük magukkal, hogy el van intézve minden teher. Isten szava pedig határozottan |5zól: A bűn zsoldja halál. Bűneid, melyek ott vannak az éle­tedben, — nemcsak szépséghibák lelkeden, sőt nemcsak a társadalmi együttélés szabályait rúgják fel al­kalomadtán, hanem a kárhozatba juttatnak. Ifjak úgy élnek az élet­ben, mint a zsilip alatt játszó gyer­mekek, — játszanak iszapvárakat építve, vagy bókaporontyokat fog- dosva, s nem gondolnak arra, hogy a másik oldalon gyűlik a víz s mi lenne, ha a zsilipőr felhúzná a zsi­lipeket. Ez az ige most is, mint minden más alkalommal, személyesen szól. Isten azt akarja, hogy lekerüljön há­tadról a tarisznya és tartalma kiönt- Ve idekerüljön eléd, hogy meglásd bűneidet. Jól tudom, lesz olyan bűn, amelyre elmosolyodsz és finoman legyintesz, hogy micsoda idejét múlt (dolog, — lesz olyan, amelyre azt mondod, hogy én ilyet nem követek el. Testvér, figyelj, és ha valame­lyiknél rezdül a szíved és úgy érzed, hogy rólad van szó, akkor tudd meg, hogy neked szól és menekülj Sfézushoz. „ És szól az Igei Gondolj gyilkosságaidra! ’ "Legyintesz? Azt hiszed, hogy csak h késelésről van szó? Nem, — gon­dolj sértegetéseidre, a sokakat meg­botránkoztató kétértelmű szavaidra, másokat céltáblának használó „jó­pofa” bemondásaidra, gúnyolódá­saidra. Fiatal fiú története jut eszembe. Alacsony termetű, félszeg fiú volt. Nem- is hívták másképp osz­tálytársai, mint hogy: Te töpörtyű. A kis Töpörtyű nem vett részt a vidám beszélgetésekben, s ha egyszer-egy- szer beállt a játszó barátok közé, a játszótársak öröme akkor volt iga­zi, ha a játék végén a kis Töpörtyűn nevethették ki magukat. Egyik este eztán az édesanyja felakasztva talál­ta kisfiát. A zsebében lévő búcsú- cédulán csupán ez állt: Minek is él­ne egy ilyen töpörtyű? Az ifjak gúnyolódása gyilkossággá lett. —- A gyilkosság Isten ítélete alá 'kerül. Gondolj lopásaidra! Az osztályban véletlenül talált ra­dírtól vagy ceruzától a magamnál felejtett kölcsönkért könyvön ke­resztül. a Krisztus mérlegén meg nem álló durva kívánságokig, — a lopásaidra. — A lopás Isten ítélete alá kerül. Gondolj hazugságaidra! Arra az általánosan használt mon­datra: „hazugság nélkül nem is lehet megélni”. Az iskolai „készültem” vá­laszokra, a munkahelyen a főnök távollétében pompás eszmecserékre, — megjelenésekor a gyorsan átvál­tott szorgalmas munkára. A mellé­beszélésekre, vagy az igazság elhall­gatására. Egy-egy hazugságodon való tettenéréskor „csak vicceltem” kife­jezéseidre. — A hazugság Isten íté­lete alá kerül. Gondolj tisztátalanságaidra! Paráznaság .;. nevetséges!? Nem­csak a szó régies volta miatt, hanem a tiszta életre való törekvés is gúny tárgya. Tesitvér, te, aki kezedbe veszed ezt a lapot, remélem, hogy tiszta életet akarsz élni, — de vedd észre, hogy ez a bűn mennyire kö­rülfonja életedet. Még a legtisztább szerelmet is be akarja mocskolni, gondolataidat és beszédedet akarja megfertőzni. — A tisztátalanság Is­ten ítélete alá kerül. Sorolhatnánk a bűnöket tovább, de az ige megállít és azt mondja, hogy­ha valaki minden parancsolatot meg­tart is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. S azt gondo­lom, hogy mégis lenne valaki, aki úgy tudna megállni Jézus előtt gaz­dag ifjú módján, hogy mindezeket én megtartottam és Jézus szól: Egy fogyatkozásod van — csak fogyat­kozás, nem is bűn, — de ha arról nem tudsz lemondani, r.em vagy az én tanítványom. Annak az ifjúnak a gazdagságról kellett volna lemon­dania, — elszakadt Jézustól. Téged mi tart vissza? Kedves Testvérem, mindenképpen látnod kall, hogy az igének igaza van. Bűnökkel teljes az életed és ez elszakít Istentől, magad erejéből nem tudsz kimászni a zsilip alól, kegyelemre szorult vagy. De Jézus Krisztus éppen azért halt meg a ke­reszten, hogy megmentsen a bűnből, kárhozattól. Azért vállalta a Gol­gotha keresztjét, hogy az Isten té­ged, tőle elszakadt gyermekét vissza­fogadjon, hogy bűnbocsánatod le­gyen. Ebből a bűnbocsánatból táp­lálkozó, békességes élet, és a belső békén nyugvó teljes boldogság, amely már itt a földön Isten népé­nek nagy ajándéka Urától. A bűn következménye halál ugyan, de Jézus Krisztus halálában való hit teljes békesség és örökség-szerinti örök-élet, — kegyelemből. Kerekes Titusz A boldog életnek nincsen titka és nin­csen receptje. A boldogság nagy emberi kér­dése a hétköznapok csatamezején dől el. Külön tanítani nem lehet. Mindenkinek élnie kell a maga életét. Legtöbb, amit tehetünk, hogy néhány alapelvet szem előtt tartunk, amelyhez igazodva el tudjuk kerülni, hogy saját boldogságunk ellenségei legyünk. Mei’t ez a legnehezebb. Fiatalságunk idején rendszerint két hibát követünk el. Túl mohók vagyunk és köny- nyen csüggedünk. Úgyis mondhatnám, hogy hajszoljuk a boldogságot vagy csalódásaink következtében félünk tőle, azaz nem hiszünk benne, az újabb csalódást akarjuk elkerülni. Mindkettő nagyon érthető, hiszen emberi természetünk lényegéből fakad. Ne hajszoljuk a boldogságot! Ezt nem lehet kicsikarni a sorstól, ez megérik az emberben. Meg, ha valaki a fő­nyereményt nyeri meg a sorsjáték alkalmá­val, az is tartós örömforrássá csak akkor tudja tenni e nagy ajándékot, ha megfelelő életbölcsességgel rendelkezik. Ehhez pedig érni kell. 0 Az igazi boldogság feltétele, hogy ren­dezett külső és belső viszonyok között él­jünk. Lehet, hogy váratlanul, nagy erővel szakad reánk, lehet, hogy csendesen, hosz- szú, egyhangú esztendők elteltével virágzik ki szívünkben, de mindenféleképpen csak rendezett életű ember sajátja lehet. Az ilyen élet megteremtésének megvannak a gyakor­lati eszközei, s ezek minden embernek egy­formán a rendelkezésére állnak. Néhány legfontosabbat említsünk meg ezek közül. Járjunk nyitott szemmel a világban s le­gyen bátorságunk az életet olyannak meg­ismerni, amilyen. Az emberi boldogulás leg­többször azért jut zátonyra, mert új helyze­tekhez — legyen az új iskolai környezet, munkahely, kezdődő házasélet — nem tu­dunk alkalmazkodni. Az összehangolás mű­vészete ez: alkalmazkodni úgy, hogy ezáltal legtöbbet valósítsunk meg egyéniségünkből. Ez akkor lehetséges, ha vannak szilárd er­kölcsi elveink, s bizonyos élettervünk. Min­den fiatalnak 16 és 20 éves kora között meg kell találnia azt a területet a társa­dalom életében, amelyen hivatásszerűen dol­gozni fog. Egységes életcél nélkül szétfor- gácsolódik az ember élete és könnyen meg- hasonlik önmagával és a társadalommal is, amelyben él. Egy értékes cél kitűzésével, amelynek eléréséhez kitartó tanulással, munkával ragaszkodik, ellen tud állni a belső egyensúlyát megbontani törekvő erők­nek. Ehhez természetesen szükséges az, hogy megtanuljuk tartalommal, mégpedig hasz­nos és értékes tartalommal megtölteni min­den napunkat. A természet, a tudomány, a művészet, a sport kimeríthetetlenül gazdag világa kínálja nekünk kincseit. Legyen ízlé­sünk válogatni belőle! A rendezett élet alappillérei közé tartozik az is, hogy sajátítsuk el vágyaink kezelésé­nek ljöics módszerét. Minden ember élettörténete, a fiataloké pe­dig különösen: a vágyainak a története. Az ifjúság korszaka a vágyak tavaszának a korszaka. Jogunk van az élet örömeihez. Az ifjúság hatalmas erejű életigenlésében min­dig az érett, a felnőtt élet komoly ígérete bontakozik ki. Ugyanakkor azonban a cso­dálatos örömforrás válik legtöbb ifjúkori csalódásaink, szenvedéseink kútfőjévé is. A mindent tudni vágyás, az érvényesülés vágya, a másik nem után való vágyódás irá- nyítja életünket. Meg kell tanulni mérsé­kelni, irányítani, összehangolni ezeket a vá­gyakat. Nem elfojtani, hanem elhalasztani kielégülésük rendelt idejére. Az értelemnek EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. - 10 000 példányban nyomatott. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VUI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Otven esztendő nagy idő, ennyi éve, hogy városlakó lettem s falum a tűnő évtizedekkel egyre inkább emlék már. Eleinte minden, minden felérzett a szívemben és ünnepék jöttével, szüret vagy más nevezetes falusi tennivalók idején nőttön nőtt benne'm valami belső nyugtalanság, aztán lassan „higgadni” kezdtem és egyre kevesebbszer jutott eszembe apám, anyám, gyermekkorom világa. Na, hiába, az ember az emlékezésbe is belefárad. Egyetlenegybe azonban sohasem, és ez az aratás, a kenyér begyűjtésének gyönyörű, ősi miszté­riuma, nehéz, mégis jóleső fárad­sága. Aíki városban született, él és fog meghalni, annak számára is ünne­pélyes, csodálatos az „élet”, a kenyér elvetése, növekedése, érése és aratása. Mennyivel inkább az azok számára, ákiik vadgalambbúgás, kaikukszó és rigófütty zenéjénél növekedtek és ismerkedtek a napokkal, esztendők­kel, évtizedekkel. A szülőföld szeretetének micsoda ünnepi buzgása az a vágy, ami el­fogja az embert így Péter-Pál tájt és vinné, röpítené haza! Haza. Nem különös, hogy ezt a szót a fiam, a'ki 'már város szülöttje, olyan magátólértetődően ejti ki, ak­kor, ha Somogyba készül, hát még- inkább én, aíki ott növekedtem, és iSMléfkedtem mindenféle fogalmak­kal. Törődöttségemben is vállaltaim az oda vissza négyszáz kilométerjét, hogy lássam szülőföldem mezőit kalászérlelö nyárban. Micsoda fensé­ges zene volt, amidőn a gyenge szellő megsuhogtatta az aratásra érett gabonaszálak tengerét és az aranyszöke végtelen zizegni, zúgni s szinte zengeni kezdett. Ettől a muzsi­kától kékebb lett a búzavirág, ragyo­góbb az ég és lángolóbb a pipacs, forróbb a szív. Ha egyszer valaki megírná, meg tudná írni ezt a cso­dálatos hangszerelést, a'mivel a mező szólal millióm búzaszál húrjával, halk pitypalattyával, ez a zeneköltő volna a legeslegnagyobb a világon. És a költők, ha le tudnák írni, dal­ba tudnáki szedni azt az érzést, ami elönti a szívet, amikor a kasza meg­suhan és a búzaszál engedelmesen odafékszik aratója lába elé, olyan hűséggel, amit kimondani sem lehet. Nincs is az életnek egyetlen tmeg­nyilvánulása sem, ami akkora áhítat­tal menne végbe, mint az aratás, és kevés embléma vetekszik a búzajel­vénnyel. Egyként kedves ez a föld minden táján, a kenyeret megunni nem lehet és a kenyér fogalma ott van dalban, szerelemben, szeretet- ben, közmondásban, hitben; a magát érettünk feláldozó Krisztus is a ke­nyér szimbólumával van velünk lát­hatóan. A kenyér emlékeztet leg­inkább édesanyánkra, később a hit­vesünkre, és ha már , fáradni kez­dünk, csak annyit mondanak ránk, hogy „kenyere javát már megette!”’ Körül, amerre a szem ellát, ren­den és keresztekben a kenyérnék- való. Áldott, ezerszer áldott a verej­ték, amely a 'mezőre hull, míg haj­ladozva, küzkädve aratunk. Somogyzsitfa, 1957. június hó. Borsi Darázs József Ifjúság HÍREI Szabad egy pillanatra ... Nem az utcán szólítottak meg így valakit, hanem június 30-án Foton az ifjúsá­gi csendesrapon. Mit kérdeztek?! Kinek hiszel? Minek készülsz? Hogyan élsz? Hány óra van? (1 Jn 2, 18) Az előadók szavaiban éreztük: Isten az, aki kérdez. — Te, hogy fe­lelsz kérdéseire? Az Evangélikus Elet ifjúsági szer­kesztőbizottságának néhány tagja június 30-án Balassagyarmaton ifjú­sági sajtónapot tartott. A bensőséges találkozón a gyülekezet ifjúságán kívül a környékről is sőkan össze­gyülekeztek. Délelőtt mintegy 70 gyermekbibliakörösneík volt vetített­képes bibliai tanítás, délután szintén mintegy 70 fiatallal folyt beszélge­tés az ifjúsági munka mai kérdé­seiről és az ifjúsági sajtómunka szol­gálatáról. Igehirdetéssel és előadás­sal szolgáltak; Hafenscher Károlyi Juhász Géza, Mezősi György lelké­szek és Rókusfalvy Pál pszichológus. Az ifjúsági, sajtónap több mint 700.— Ft-os offertóriuma az ifjúsági sajtó céljait szolgálja. Aéé <xi>iagAe>v6é<yc Igaz történet Isten hetedik paran­csolatáról, amely így hangzik: »Ne lopj!'5 Tfárosunk végén, tül a vasúti síneken, a “ temető mellett él két virágkertész. Egy- J/nás mellett van a földjük. Egész évben szor­galmasan dolgoztak. A piactér tele volt virá­gaikkal minden piaci napon. Főszezonjuk azonban az ősz volt. Az idén is lázasan ké­szültek halottak napjára. Ezen a napon, mint tudjátok, a temetők megtelnek emberekkel. Mindenki virágot vásárol szeretteinek sírjára. Ilyenkor kapja meg igazi jutalmát a két virágkertész is egész évi szorgalmas munká­jáért. Dolgoztak is serényen még az utolsó •napon is. Rengeteg cserepes és kiültetett szép fehér kirizantémuma volt mindkettőnek. Vigyáztak is, mint a szemük fényére. Október 30-án este párás, nehéz köd szállt te a városra. „Jól van, ez kell nekünk — mondogatták egymásnak —, ha ilyen nagy a köd, ne'm kell félni éjszakai fagytól. Nagy munkát taka­rítunk meg, nem kell behordani a cserepes virágőkat és nem kell jobban letakarni a Virágágyakat”. T e is feküdtek nyugodtan. Éjjel azonban az egyik valami neszre ébredt. Kijött Uf házból, mert azt kittet hogy valaki lapja a virágokat. Nem talált senkit, ellenben meglepetve látta, hogy a köd teljesen fel­szállt, gyönyörű csillagvilágos éjszaka van. Hűha — mondta magában —, ebből hajnal­ra nagy fagy lesz! Azonnal felkeltette csa­ládját. Az egyik sietve hordta be a cserepes virágokat, a többi gyékény szőnyegekkel és szalmával takarta be a virágágyásokat. Érezhetően lehűlt a levegő, de nem tör­tént semmi baj, mert egy óra alatt készen lettek, A család vissza is feküdt, a kertész mégegyszer körülnézett, rendben van-e min­den. Közben észrevette, hogy a szomszéd virágai még ugyanúgy vannak, mint este. Átmegyek, szólok neki — gondolta —, ne­hogy elfagyjon a virága. Neki is indult, de egyszeresük megtorpant. — Ejnye, tmi lenne, ha nem szólnék neki? Elvégre, miért nem vigyáz ő is? Tehetnék arról, ha elfagynának virágai? Nem vágyók köteles helyette is őrködni! Nem én lennék a hibás, hanem ő. És ha.. _ és ha elfagyna a virág, ezt azt jelentené, hogy holnap ke­vesebb krizantémum lenne a temető előtt. És ha kevesebb a virág, az emberek kap­kodnák az enyéimet és én többet kérhetnék értük. Úgy is van, nem szólok néki. ftfém is szólt. És úgy történt mindent ^ " ahogyan tervezte. Másnap reggelre a szomszéd virágai rozsdabarnán kókadozták a fagytól. Egész évi munkája kúrbaveszett. Ö pedig majdnem.% kétszerannyi pénzt kapott az eladott virágokért. * /gyerekek, mit gondoltok, lopott ez az ember? Ügye nem? Hiszen nem vett el a másiktól semmit. Igaz, nem volt szép tőle, hogy nyerészkedési vágyból nem segí­tett a másikon és megkárosította őt. Ebben hibát követett el. De lopni nem lopott. Azonban hallgassátok csak meg, mit mond Luther Márton a hetedik parancsolat ma­gyarázatában: „...felebarátunk javait el ne vegyük... hanem segítsük neki megtartani és keresetét javítani.” Látjátok, így is lehet vétkezni a hetedik parancsolat ellen. Ti vajon még soha nem károsítottatok meg így senkit? Írjátok meg! Juhász Géza bácsi KICSINYEK IMÁDSÁQA Jézus, Te a gyermekeket Mindig Magadhoz engeded. Én is Eléd kívánkozom, Társaimért imádkozom. Van köztük anyátlan árva, Uram, viselj gondot rája. Van, aki vak, béna, süket, Vedd fel szomorú ügyüket. Akad beteg, fakó rózsa — Az orcáját fesd pirosra. Haszontalan, elcsavargó — Nyíljék meg neki az ajtó Kényeztetett hencegőket, Tedd hamar próbára őket. Mindünk rosszaságát vedd el S áldj meg kitárt két kezeddel. László bácsi. Kedves Gyerekek í Mai rejtvényünkkel egy új sorozatot kez­dünk. Megmondom, őszintén, egy kicsit nehe­zebb, mint az eddigiek. A kérdéseket az egy­ház tanításából állítottuk, össze. Ném kell azonban megijedni, mert a Biblia, a Kis Káté és az Ágostai Hitvallás segítségével a maga­tok szavaival könnyen válaszolhattok ezekre a kérdésekre is. Az első sorozat nyerteseinek jutalmát már postára adtuk. A második soro­zat kiértékelését jövő héten 'kezdjük el, ezért kérünk Benneteket, hogy a július 7-i szám rejtvényének megfejtését legkésőbb július 20-ig küldjétek be a szokott címre. Nagyon kérlek. Benneteket, hogy késedelmetekkel ne késleltessétek a többiek jutalmazását. Mindannyiotoknak jó pihenést, örömteli vakációt kíván Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ (Kérdések az egyház tanításából) I. 1. Mi egyházunk tanításának a forrása? (3 pont) 2. Mikor és hol keletkezett az Ágostai Hit­vallás? (2 pont) 3. Sorold el egyházunk hitvallási iratait! (5 pont) 4. Mi teszi lehetővé Isten megismerését? (3 pont) 5. Hol találkozhatunk Istennel? (2 pont) 6. Ki győz meg bennünket arról, hogy a Bib­lia Isten kinyilatkoztatása? (2 pont) 7. Hogyan jött létre a világ? (1 pont) 8. Mi rontotta meg a teremtett világot? (1 pont) 9. Mi a bűn gyökere? (2 pont) M. Mi az eredendő bűn? (4 pont) Érik a..., érik a búzakalász... és az önuralomnak ereje szükséges ehhez. Sok ifjúkori kiégésnek, meghasonlásnak, konfliktusnak elejét vehetjük ezzel. Hadd szóljunk még néhány szót boldog­ságkeresésünk másik tévedéséről is: a csüg- gedésröl. A tennivalókat ennek feloldására így lehetne összefoglalni: Őrizd meg a szívedet fiatalnak! Ne a tapasztalatlan naivitásra gondoljunk most, hanem a fájdalmak, csalódások fel­dolgozásának művészetére. Nincs olyan em­ber — Te sem és én sem vagyunk ez alól kivételek —■, aki ne kapna sebet az élet­ben. A különbség csak ott van az emberek között, hogy az egyik belefásul az élet­harcba, a másik újra kezdi. Mi, akik Krisz­tusban a legszilárdabb életalapot mondhat­juk magunkénak, csakis a szüntelen újra­kezdés emberei lehetünk. Ahogy fény nincsen árnyék nélkül, úgy igazak Arany János verssorai is: „Fájda­lom a boldogságnak egyik alkatrésze, Az örömnek levegőjét megtisztítja a bánat, A kizajlott búfelhőkön szép szivárvány tá-t mád.’* Az életnek ez a tulajdonsága ad ér­téket a szép perceknek. Tanuljuk meg ápolni az örömöt Ne dédelgessük fájó emlékeinket s ve­gyük észre apró dolgokban a szépet, boldo­gítót. Ilyenkor bátran adjuk át magunkat az öröm érzésének, a jelen pillanatnak. Ve­gyük észre, hogy milyen szép egy balatoni naplemente, vagy milyen jó érzés reggel csókkal búcsúzni édesanyánktól. Gyakorol­juk ezt a képességünket, hogy figyelmünket egy kellemetlen dologról a kellemesebbre, a dolgok egyik szempontjáról egy másikra irányítsuk. Végül ne felejtsük el egy francia pszichológusnak bölcs és igaz mondását: „Az igazi boldogság forrásai közül egy sem apad ki az évek múlásával!“ R. P.

Next

/
Thumbnails
Contents