Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-07-14 / 17. szám

Ne félj, le Icicslny nyáj ! Bensőséges ünnepe volt a magyarfalvi maroknyi evangélikus gyülekezetnek június 23-án, vasár­nap délután. Meglátogatta a gyüle­kezetét Turóczy Zoltán, az északi evangélikus egyházkerület püspöke és istentisztelet keretében beiktatta az egyházközség felügyelőjét, gond­nokát és 7 újonnan választott pres­biterét. A PÜSPÖK KÍSÉRETÉBEN meg­jelent Weltler Rezső esperes, a sop­roni egyházközség lelkészei és né­hány gyülekezeti tagja. Az érkező püspököt a papiak előtt a presbite­rek élén a lelkész köszöntötte. „Nagy megtiszteltetés számunkra — mon­dotta —, hogy Püspök Űr, aki 165 egyházközség gondját hordozza, az elsők között látogatja meg az ország­nak ezt a legkisebb egyházközségét." A püspök válaszában kiemelte, hogy amiint a családban is mindig a leg­kisebb a legkedvesebb, mert az a leggyámoltalanabb, úgy tekint ő is az egyházkerület nagy családjában «re a legkisebb gyermekre, és sie­tett meglátogatására segítő szeretet­tel. ÜDVÖZLÉS UTÁN a püspök azon­nal az egyházközség épületeinek megszemlélésére indult. Éppen ez Idén van 170 éve, hogy a türelmi rendelet alapján épített templomot felszentelték. A felszentelés 100 éves évfordulójára 42 m magas tornyot feltettek a templomhoz, és az egy­kori „magtár“, gót stílusú, karcsú templommá szépült. 150 évig hang­zott az Ür Jézusnak ez az igéje a harkai templomban. És 160 év múl­tán 10-en maradtak meg az 1100 lelkes gyülekezetből. Több történt itt, mint kitelepítés. Isten ítélete eúgott végig a gyülekezet felett. DE ISTEN CSODALATOS KE­GYELMÉNEK is nyilvánvaló jele ez a templom. Űj gyülekezet született a régi helyén. Az ország legkisebb és legfiatalabb gyülekezete ez. „Meg­maradtak“ és .^újonnan jöttek” ta­lálkoztak a templomban. Itt tud­tak találkozni. Itt gyülekezetté tud­tak forrni. És míg a Szentlélek ösz- szetartja őket, egyet is értenek, együtt is vannak. Ma 100 lélek Se­gítsetek imádkozni, hogy ez a szám nem kevesbüljön, hanem növeked­jék! A beiül gondozott ős szép templom azonban kívül sérült és tatarozásra szorul. A kis gyülekezet szereti templomát, szeretné rendbehozni, A PÜSPÖK FARADHATATLAN VOLT. Mindent látni, tudni akart. Hozta is az első számú segítséget: Isten igéjét. MEGSZÓLALTAK A HARAN­GOK, A püspök, az esperes és a helyi lelkész vezetésével bevonul! a templomba a gyülekezet beiktatandó 9 új elöljárója. Zengett az ének, szállt a fohász: „Jövel, Szentlélek Űr Isten!...” Majd felhangzott a vigasztaló, bátorító szó, az egyház örök Urának, egyetlen Főpásztorának drága biztatása: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!“ (Lk. 12, 32.) A sok mindig vonz, s a kevés ön­magát morzsolja, — mondotta ige­hirdetésében a püspök —, ezért szól Jézus elsősorban a kicsinyekhez: Ne félj. Az egész Szentírás egybehangzó bizonyságtétele szól arról, hogy Isten mindig a kicsinyekhez, lenézettek­hez, elnyomottakhoz, gyengékhez, erőtlenekhez hajol le. Éppen Fiában, Jézus Krisztusban cselekedte ezt a leghatalmasabban. Jézus méltán pa­rancsolhatná, hogy ,,Ne félj1!”, mert aki vele van, annak nem szabad fél­nie. Szava azonban nem parancs, ha­nem vigasztaló, simogató biztatás. Bűnbocsánat. „Ne félj, te kicsiny nyáj!“ — mondja az Űr Jézus. Biz­tatása a nyájnak szól, a gyülekezet­nek. Azt akarja, hogy együttmarad­jon, hallgasson szavára, és engedel­meskedjék neki úgy, hogy enge­delmeskedik földi pásztora szavanak, amikor az az ö szavát tolmácsolja, az ő követségében jár. Jézus Krisz­tus, a Jó Pásztor mondja ezt, aki életét adta a juhokért. Akkor is sze- retete sugárzik felénk, amikor ves«> szeje és botja suhog rajtunk. .— A gyülekezet elöljáróinak pedig nem­csak engedelmes bárányoknak kell ienniök, hanem ugyanakkor „kisboj- tárnaik”, a lelkész munkatársainak, a nyáj példaképeinek. Így nyerik el együtt az ígéretet: az ,.országot”4 BÜNVALLÄS ÉS FELOLDOZÄS UTÄN az új elöljárók ez Ür szent vacsorájával erősíttettek meg, majd letették a hivatali esküt, és hivata­lukba iktatta őket a püspök. Névsze­rinti id. Payer Tófor felügyelőt, id. Molnár Gyula gondnokot, Lang Henrik, Molnár Ferenc, Dóka Sán­dor. ifj. Payer Tófor, Németh Sán­dor, ifj. Molnár Gyula és Csöngei Ernő presbitereket. Az ünnepi isten- tisztelet az „Erős vár.,.” eléneklésé- vel ért véget. ÉPPEN CSAK FÉL ÖRA jutott még arra, hogy a püspök a gyüleke­zet új vezetőségével elbeszélgessen az egyházközség problémáiról s a látottakról, mert már várta az autó, hogy tovább vigye, új szolgálatokra.’ A magyarfalvi kis gyülekezet azon- ban (hálásan emlékezik' püspökére, és szívében cseng az Ige üzenete: „Ne félj, te kicsiny nyáj!” Goszlola László----------------**<^*%*--------------------„ , Ho gy mindnyájan egyek legyenek! Genf tői 18 km-re, a Genfi tó part­fán égbe nyúló havasok lábánál, fes­tői tájon fekszik Bossey, az Egyhá­zak Világtanácsának ökumenikus intézete. A második világháború után azért létesítették ezt az inté­zetet, hogy konferenciákon, tanfolya­mokon itt találkozhassanak, a külön­böző egyházak képviselői, megismer­jék egi/mást, közelebb kerüljenek, Krisztushoz és egymáshoz. 1957. május 27-től június 12-ig Euró­pa 9 országából 8 különböző hitval­láshoz tartozó egyház küldöttei gyü­lekeztek össze Bosseyban testvéri találkozóra. A konferencia valóban ökumenikus volt. Jóformán minden keresztyén egyház küldöttei jelen voltak. Különösen is na’gy öröm volt a számunkra, hogy a konferencián találkozhattunk a keleti orthodox egyház és az ókatolikus egyház kép­viselőivel. A konferencia célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék az Egyhá­zak Világtanácsának munkáját és az egyház egységével kapcsolatos kér­déseket s a testvéri beszélgetések, ál­tal meglássák és átéljék az egyház igazi egységét. Az előadásokból, megbeszélésekből és beszámolókból határozottan csen­dült ki az a felismerés, hogy az egy­ház legégetőbb feladata ma a misszió. Az egyház missziója pedig bátor bi­zonyságtevés arról, hogy Jézus Krisztus a világ Ura. Az Ű szava és akarata döntő a mindennapi élet kérdéseiben, a háború és bék,?, a nemzetközi viták és az otöívcner- gia felhasználásának kérdésében is. Megláttuk azt is, hogy ennek a feladatnak csak úgy tudunk megfe­lelni, ha az egyházban komoly meg­újulás megy végbe. Ehhez pedig el­engedhetetlen az, hogy az egyház dolgaival ne csalk a lelkészek törőd­jenek, hanem az egyház minden tagja tevékenyen vegye ki részét az egyházi szolgálatból. Az egyház szolgálata azonban nem­csak beszédben áll, hanem a segítő szolgálatban is megnyilvánul. Ezért fordít oly nagy gondot és áldoz oly sokat az Egyházak Világtanácsa a se­gélyező szolgálatra, a szenvedők és nyomorultak, felkarolása és imegse­gítése a legékesebb bizonyságtevés Jézus Krisztus szeretetéről. A sok tanításbeli és politikai el­lentét ellenére a hivatalos megbeszé­léseken és egyéni beszélgetésekben egyaránt megtapasztaltak azt, hogy a Szentlélek Űristen le tudja dön­teni a válaszfalakat és meg tudja teremteni az egyház igazi egységét. A konferencia végén azzal a re­ménységgel búcsúztunk el egymás­tól, hogy Krisztus Urunk jelenlété­nek és az anyaszentegyház egységé­nek ez a boldog megtapasztalása itthoni szolgálatunkban is megtermi áldott gyümölcseit. Selmeczi János Qlaprói-napra Kegyelmes az Isten! HÉTFŐ, — Jer 5, 3. — Isten iránt legyünk hűségesek. KEDD, — Zsolt 117, 2. .— Isten kegyelme Jézus Krisztusban örökre E miénk! SZERDA, — Jób 39,3. — A gondviselő Isten mindennapi kenyerünkről is gondoskodik. CSÜTÖRTÖK, — Zsolt 119, 58. — Isten a Jézus Krisztus által betelje­sítette ígéretét. PÉNTEK, — Ezs 64, 4. — Isten kegyelmének egyetlen akadálya a mi bűnünk. SZOMBAT, — Ézs 89,15.ü A hatalmas Isten előtt tárjuk ki szíveinket! Gyülekezeti hírek *— A Lutheránia Ének- és Zene­kara július 2-án tartotta évzáró sze- retetvendégségét, melyen áhítatot tartott D. Ordass Lajos püspök, az énekkar munkáját ismertette Gryl- lus Vilmos. Az énekkar szolgálatáért az egyházközség nevében dr. Lőrin- czy Ervin felügyelő, dr. Kékén And­rás lelkész és Hafenscher Károly másodlelkész mondott köszönetét. Az énekkar szereplése után Tiszay Mag­da Bach két vallásos számát énekel­te. •— Az jpolyvecei gyülekezetét meg­látogatta Gartai István esperes, aki a presbiterekkel megbeszélést foly­tatott, a gyülekezetnek igehirdetés­sel szolgált. — A kondorosi gyülekezetben jú­nius 16-án az aznap konfirmált gyer­mekek templomi vallásos estet ren­deztek, melyen Zátonyi Pál csaba- csüdi lelkész tartott előadást ,,Mi lesz az első úrvacsoravétel után” cí­men. Az est offertoriuma a Gyüleke­zeti Segély céljait szolgálta. — Alsóausztriában, a Lajta mel­letti Bruckban alakult evangélikus gyülekezet tavasszal ünnepelte a templom építésének 10. évfordulóját. A baraktemplomot annakidején az ökumené segítségével állították fel. A kezdetben kis lélekszámú gyüle­kezet ma 1500 hívőt számlál, köztük 495 áttérőt a katolikus egyházból. — A felsőpetényi gyülekezetei jú­nius 29-én és 30-án meglátogatta Tu­róczy Zoltán püspök és igehirdetés­sel szolgált. 1— A komáromi gyülekezetben •— amelynek mindössze 240 tagja van — a Lelkésznevelő Intézet javára végzett szupplikáció eredménye 660,— Ft volt. — A debreceni gyülekezetben jú­nius 23—-26-ig igehirdetés sorozatot tartott Balikó Zoltán Diósgyör-vas- gyári esperes lelkész. CSALÁDI HÍREK. Dr. Hőfer Vil­mos, aki a győri egyházközségnek 50 évig képviselőtestületi tagja, 25 évig felügyelője volt. június 20-án, 81. éves koréban meghalt. Temeté­sén a gyülekezet nagy részvéte mel­lett Turóczy Zoltán püspök hirdette az igét. SZERKESZTŐSÉGI HÍR. „Az tfjűsiz és boldogság“ című cikkünkre beérkezett —a. —a. Tab“ aláírású levél íróját kérjük, hogy írj«, meg pontos címét Juhász Géza. Evan­gélikus Sajtóosztály, Budapest, VIII.. Pus- kln-u. 12. címre. — Előző számunk ,,Bor a Bibliában" cí­mű cikkünk írója dr. Kovácsics Sándor egyetemi m. tanár; — A szarvasi evangélikus Luther-leány- árvaház az 1957—58-as tanévre 4—12 éves életkorig felvesz leánygyermekeket árvaházi gondozásra. Felvételre elsősorban teljes vagy félárvák kerülnek. Felvilágosítást az Árva­ház Igazgatósága ad. Útra készen-•—— ISTENTISZTELETI REND * 9 * 11 Budapesten, július bó 14-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly. —- Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 Mezősi György, du 7 Mezősi György — üllői út 24. de. fél 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskay Gusztávné. — kő­bánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de 11 (úrv.) Rimár Jenő. — Váci út 129. de 8 (urv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blá- zy (Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. _ Soroksár-újtelep de. fél 9 Szabó István. — Rákospaiota-MÁV-fcelep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kis templom du. 3. — Pestújhey de. 10 Kür­tösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 7 (evan- gélizáció) Jávor Pál. — Toroczkó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Mohr Henrik — Pesthideg- kút (Szent István u.) de, fél 11 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István, — Kelenvölgy de. 9 Karner Ágoston. — Budafok de. 11 Karner Ágoston. — Nagytétény du. 3 Karner Ágoston. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel de. 11, du. 7. Felhívjuk kedves híveink figyelmét, hogy a nyári hónapokban Siófokon minden va­sárnap de. fél 11 órakor Istentisztelet van a Fő utca ill sz. helyiségben. Ű3 SZÖRVÄNYHTVEKNEK — BETEGEKNEK Küldetésünk Szentháromság után 4. vasárnap. — Máté 5,13—16. Szolgálatunk területe tehát az egész föld, az egész világ. A föld sója, a világ világossága vagyunk. Jézus a só és világosság példáién szemlélteti tanítványai hivatását, mi­vel a só tulajdonságát nem tartja meg önmaga^ számára, nem lapul meg hatástalanul az ételben, hanem mindent átjár ízével; a világosság pedig önzetlen tékozlással szétárasztja fényét, melegét. Isten királyi kegyelme átöleli az egész világot s ebben a kegyelmes átölelő mozdulatban eszközei a tanítványok. ... Leginkább akkor vagyunk a föld sója és világ világossága, ha tovább* adjuk, mit legfőbb kincsként és legszentebb feladatként kaptunk: az evan* géliumot. Ha valóban egyház vagyunk! De ez a jézusi ige tágítja a tanítványi hivatás kereteit és a templomon túl bekeríti az egész földet, a gyülekezeten túl az egész világot. Nemcsak a templom sója vagyunk, hanem az egész földé, nemcsak az egyház világos­sága, hanem .az egész világé. Ez a jézusi perspektíva mintegy bibliai igazolása mindannak, amit egyházi vezetőségünk és hetilapunk a közel­múltban világi dolgokban való állásfoglalásunkról irt és mondott. A mai atomkorszakban is só vagyunk magyar életünk kenyerében, nem dinamit; világosság, nem tűzfészek. Nem kétszínű, jól helyezkedő opportunizmus, hanem só és világosság —, mert egyház vagyunk. Jézus tanítványai! • 0 Jézustól kapott küldetésünket nem tölthetjük be pusztán szavakkal. Sőt, éppen akkor borítjuk a vékát lámpásunk fölé, ha szent szólamok hagyják ugyan el ajkunkat, de rút cselekedetek csúfítják életünket. Ezzel erőtlen lesz szavunk és Krisztusnak nem hoz dicsőséget, embereknek pedig nem jelent ajándékot. Jézus világosságát csak őszinte keresztyén élettel vihetjük bele a világba, mely életben együtt van az üdvösséges szó és a becsületes, példás cselekedet. Így lesz kézzel fogható a világ számára az az áldás, melyet Isten az evangéliumban adott nekünk, Így nemcsak hall erről az áldásról, hanem meg is tapasztalhatja. Nem csupán prédikáló száj és imádkozó ajak vagyunk, hanem egyben só és világosság is. Valaki azt mondotta: A misszió a hit bizonyságtétele a hitetlenség felé. A diakónia pedig a hit magatartása a nyomorúság felé, Egyik nem lehet a másik nélkül. Nem teljesíti jézusi küldetését az az egyház, melynek csak szája van, de nincs szíve és lelkiismerete. Az egyház beszéde ízes,_ sóval fűszerezett beszéd, de az egyház magatartása szeretettől és világosságtól áthevített és átvilágított szolgálat. £"1 Hűségünk jézusi küldetésünkhöz megtart és felerősít, a tőle húzó. ** j dozás pedig ízünket és erőnket veszi. Aki nem akar a kegyelem eszköze lenni, nem lehet annak elfogadója és birtokosa sem. ízetlen, értéktelen sóvá lesz. . . . Ez a szent és nagy elkötelezés ne rémítsen meg senkit. A hegyen épült város már messziről is magára vonja mindenki tekintetét és a vándor ma* gátol megtalálja a hozzá vezető utat., Isten igazsága megcselekszi maga, mire Isten rendelte, mivel Isten igéjének és akaratának olyan a világos, sága, hogy lehetetlen észre nem venni vagy félreérteni. Így Jézus Urunk egymás mellé állít 2 felettébb szükséges intelmet] Lomhaságunk és restségünk ellen szól az ízetlenné lett sóról szóló ige. A hitetlen sürgés-forgás és emberi fontoskodásnak szól a hegyen épült _ és magától világító város képe. „Jézus munkát és csendet együtt hoz éle. Nem kell hát többé kérdezni: miért is vagyunk a világon?! Azért, csak azért, hogy Istené legyen a dicsőség és a hála. Aki csak egyetlen ember} szívet is erre a hálára indított — nem élt hiába. Világítani, életet menteni! Ezt írták egykor egy világítótorony oldar Iára. — Ugyanez a mi küldetésünk is. Vajon mik is vagyunk? Füstös, kormos kanóc, olajnélküli mécses vagy világ világossága? Sóhoz hasonlító méreg, keserű orvosság vagy ételt ízeá sítő, romlást meggátló só?! Ámen, Weltler Rezső A LELKIPÁSZTOR SZÓL KEDVES TESTVÉREM! Nem örültem levelének. S ez ne okozzon fájdalmat. Éppen a régi szeretet és pásztori felelősség következtében írok így. Azon ritka emberek közé tartozik, akiknek módjukban áll négy hetet pihenőben tölteni. Kime­rítő munkája és zaklatott élete miatt rá is szorul. De pihenőre, testvér! Azt gondolja, hogy pihenés lesz egyik konferenciáról a másikra utaz­ni? Fél országon át éjszakai vonat­tal sietni az egyik csendes hét ziáró- estjéről az új konferencia reggeli nyitó-áhítatára?! MIÉRT MENEKÜL ÉS MI ELÖL? Vannak dolgok,, amelyeket nem az otthontól távol kell megoldani. Nem is oldhatók meg. Felfokozott, forró konferenciai estéken tán azt hiszi, hogy megszabadult rémeitől és kísér­téseitől. De emlékezzen csak, hány­szor írta már az előző években szór­ványfalujából a keserű leveleket... „ismét ott vagyok, ahol voltam”.,. „sírni szeretnék arra a gondolatra, hogy megint előttem egy hosszú, ri­deg tél, elviselhetetlen családi kö­römben, de jó lenne mindig a gye- nesi vagy fóti fák alatt testvéri kör­ben élni.. AZ EGYÉNI KERESZTYÉN ÉLET elhanyagolását nem pótolhatja a közösségi keresztyén élet semmiféle ajándéka sem. Mint írja, ismét hóna­pok teltek el csendes óra nélkül éle­tében. S most mindezt egyszerre akarja „bepótolni“ négyhetes konfe­renciai ámokfutással?! Testvér, sokszor írtam már, most sem tudok más üzenni: ne mene­küljön az Ürrai való egyéni elcsen- desedés elől. Istentiszteleti és kon­ferenciai alkalmak soha nem pótol­hatják az Ürrai való személyes kap­csolatát. Sőt éppen arra szolgálnak, hogy megerősítsenek bennünket egyenként Főpásztorunkkal való mindennapi közösségünkben. A menyasszony örül annak, ha talál- kozhatik vőlegényével. De legboldo­gabb, ha egyedül lehet vele... Sod­ró erejű bizonyságtételek hallgatása mellett milyen drága az, amit ott­honi csendes perceinkben nekünk személy szerint mutat meg a Lélek a kinyilatkoztatás dolgaiból. Közös bűnbánat és megrendülés mellett vannak könnyek, amelyeket egyedül j lehet csak elsírnunk Urunk előtt Közösségi gyónás vagy magángyónás mellett milyen felszabadító és áldott az a csend, amikor Jézus Krisztus­sal együtt állunk szemtől-szembe és minden, minden kiszakadhat belő­lünk feszélyezettség és fogalmazási gátlás nélkül... S amiket a családtagok felé el kell mondanunk és meg kell ten­nünk, mindazt nem tehetjük meg „lélekben” a konferenciák magas- feszültségében nagy oda oda szánésJ sál. Otthon, szemtől-szembe, valósá­gosan kell megvallanunk és elvé­geznünk. Különben csak a sírokat meszeljük, de belül rakva maradunk undoksággal. SOHASEM AZÉRT IMÁDKOZTAM testvéreimre gondolva, hogy „szent fazék” legyen, hanem, hogy megis­merje Isten boldog gyermekeinek szép életét. Kérem és tanácsolom» hogy ne menjen tovább ezen az úton. Vegyen részt valahol az egyik csen­des héten. Azután pihenjen meg egyedül az Űr előtt csendes órák tisztogató, vigasztaló és megszentelő idején. S lesz ereje, hogy élettársá­val rendezze régi ügyeit, hogy meg­keresse öreg szüleivel a megbékélés útját, hogy megtalálja gyermekeivel az elveszített bensőséges kapcsolatot s hogy mindennap kedvet és erőt kapjon nehéz szolgálati és otthoni munkájához. NE MENEKÜLJÖN konferenciáról konferenciára. Ez nem pihenés. Me­neküljön végre magához Jézushoz. Nála nyugodalmat talál fáradt lelke számára. Mert csak a gyökérig fel­tárt bűnre hull a valóságos feloldó- zás. Imádkozom, hogy betűimet áldja meg Isten és az újra megtalált csen­des órái örömében sokunkkal együtt mondhassa a zsoltáros vallomását: „a 7 e közelséged oly igen jó né­kem .,: l” Balikó Zoltán. — A Szarvas-ötemplomi egyházközség or­gonista-kántort keres. Lehetőleg egykor egyházi szolgálatban állt kántortanítót aki Jelenleg nyugdíjas, szlovák—magyar szol­galatra alkalmas és jó egészségben van. Szolgálati lakást biztosítunk ELADÓ bőrkötésű, aranyozott szélű képes oltári biblia. Megtekinthető a Sajtóosztá­lyon. ELADÓ Böhm Károly: Ember és világa cí­mű őt kötetes filozófiai munkája Cím a Kiadóban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents