Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-07-07 / 16. szám
AZ ÜR INTELMEI Zsid. 13, 16-21 Nemrégen tanúja voltam egy jelenetnek, ahol aZ apa intette valamire a fiát. Az ragadott meg, hogy a gyermek az intő szavak idején mennyire igyekezett kimutatni, hogy már alig várja a végét. Látszott az arcán: intelem... Mi sem szeretjük az intelmeket. Nem szeretjük, amikor kioktatnak minket. Ha ezt az igét valami ilyesféle intelemnek gondolod, máris bezáródnak figyelmed ablakocskái. Ennek az igének szavai mégis másként hangzanak, mint annak az apának egy kicsit fölényes intelme. Mert ennek az igének — ami a mai vasárnapra rendelt levélbeli igénk — a mai vasárnapi evangélium, a párja adja meg azt a más hátteret, amelyből ez az intelem hangzik. Ez a tékozló fiú története. (Lukács 15,11— 32.) Keresd elő a bibliádból és olvasd el. Ez a háttér mindenesetre mássá teszi igénk szavait: „fljótékonyságról és adakozásról el ne feledkezzetek...“ Hiszen azért beszélhetünk jótékonyságról és adakozásról, mert Isten minden gondolatunkat meghaladó jótékonyságot cselekedett értünk Krisztusban és ezt ajándékképpen nékünk is kész adni.' A mi keresztyén mértékünk az adakozásban Jézus Krisztus, aki olyan barátjának tartott, hogy az életét is odaadta éretted. Igénk szava nem intelem, hanem inkább emlékeztetés Krisztus jótéteményére és adományára. Mert ha ezt igazán tudod, csak akkor nyílik meg szemed a szükség meglátására. Akkor nyílik meg pénztárcád is, nem odavetett néhány fillérre, hanem folyamatos, áldozatot is hordozni kész szeretetszolgálatra. Olykor egy-egy magadtól elvont feketekávé, mozijegy, vagy akár egy későbbre maradó ruhavósárlés formájában. Igénk másik intelme: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak...“ Ennek a háttere is a tékozló fiú története és ez teszi mássá, mint puszta intéssé. Akkor annak az atyai házból elkészülő fiúnak is csak szíve belső ellenállását keltette fel az ilyen intelem. Amíg otthon volt, az ilyen szó csak a dacot növelte benne. De amikor elment és elfogyott mindene, éhség gyötörte, megalázottD‘ sóg kínozta, rájött: veszedelmes ön- * csalás volt az engedelmesség meg-' tagadása, hiszen az engedelmesség * elöljáróink iránt a mi javunkra van. * Tudod-e, hogy milyen sokat be- * szélgetnek, tusakodnak egymással{ lelkészek azért, hogy jól, tisztábban,1 közvetlenebben, világosabban tolmá- 1 csalhassák az igét. Hiszen tudják, 1 hogy az ige hirdetése és hallgatása 1 nyomán történik meg az a nagy do- 1 log, hogy emberek szívében élő hit' ébred. Gondolsz-e arra, hogy meny- 1 nyit fáradnak emberek az egyház-1 ban, hogy egyházunk útja egybeessen Jézus Krisztus keskeny ösvényével? 1 Éppen ezért fontos intelem igénk 1 harmadik része is: „Imádkozzatok értünk“ Igénkben ezt az imádságot kéri a' levél írója. Talán Pál, talán más \ volt a szerző, de egy a fontos: imád- ( ságot hordozó, imádságot kérő ember. Szeretném, ha meghallanád igénk mai intelmében, hogy e világból milyen sokan kérik ezt az imádságot. Kérik a világ sorsát intéző államférfiak és a föld kerekségén milliárdnyi békére vágyódó névtelen emberek. Kéri egyházunk, hogy híven követhesse Urát. Kérik nyomorék gyermekek, akik szeretetotthonainkban élnek. És gondozóik, hogy el ne fogyatkozzék a szeretet bennük, mert ezek a gyermekek csak ezt a nyelvet ismerik. Tehetetlen beteges öregek. Kérik hidegben és hőségben az országutakat rovó szórványlelkészek, kérik a válóperek árnyékában élő elrontott életek. Kéri a tanácstalan és útjavesztett ifjúság. Mennyi szív, mennyi élet, akik a te hűséges, hordozó imádságodat kérik. S ha jól körülnézel, láthatod, mennyi van még. Ez az ige egy 2000 éves levél intelme. Akkor szomjas szívvel olvasta egy kis embercsapat talán Rómában, talán másutt. Azután keresztyén generációk hosszú sora olvasta megdöbbent szívvel: el ne feledjétek az adakozást, engedelmeskedjetek az elöljáróknak, imádkozzatok értünk. Nem kioktatni akart ez az intelem. Ügy szállt ez az ige nemzedékről d nemzedékre, mint a magunk életében megtapasztalt tanúságtétel arról, hogy a Jézus Krisztusban bűnbocsánatot nyert élet tud örömmel adni, tud hálásan engedelmeskedni és tud hittel imádkozni kegyelemért — másaik számára is. Sólyom Károly Gyülekezeti hírek : ■— A Kerepes—Kistarcsai Evangélikus Papnék Otthona ez évben tölti ( be áldott szolgálatának 25. észtén- , elejét. Az évforduló alkalmából jú- , nius 22-én hálaadó istentiszteletet , tartottak, amelynek szolgálatát D. Ordass Lajos püspök végezte. — A Bécsikapu téri templomban június 23-án dr. Csengődy Lajos ny. esperes-lelkész prédikált abból az alkalomból, hogy 40 évvel ezelőtt ebben a templomban szentelte lelkésszé D. R,affay Sándor püspök. — Egyházaskozáron és Bikaion június 22-én és 23-án gyülekezeti nap volt. Várady Bajos budavári lelkész magyar és német nyelven hirdetett igét. A gyülekezet felügyelője, id. Széchey Béla felnőtteknek, ifj. Szé- chey Béla mérnök az ifjúságnák tartott előadást. A gyülekezeti napon szolgált Szécsey János methodista szuperintendens. — A budahegyvidéki gyülekezet felnőtt énekkara június 30-án évadzáró zenés áhítatot tartott. ;— Az iszákosmentő missziót munkásai iminden hétfőn du. 6 órakor összejövetelt tartanaik a Deák téri evangélikus egyház épületének. I. emeleti kis gyülekezeti termében. Iszákosok és hozzátartozóik részére minden pénteken du. 6 óraikor bibliaóra van a Klauzál téri református egyházközség Gyulai Pál u. 9. szám alatti imatermében (I. emelet). — Az iszákosmentő misszió legközelebbi konferenciája augusztus 9—13-ig lesz Gyenesdiáson. — LELKÉSZSZENTELÉS. D. Ordass Lajos püspök július 7-én az újpesti templomban a de. 10 órai istentisztelet keretében .szentelő lelkésszé ifj. Blázy Lajos lelkészjelöltet. CSALÁDI HÍR. Molnár Gyula esztergomi lelkészéknek május 13-án harmadik gyermekük született. Neve: Ildikó Mária. — Újhelyi Aladár egri lelkészéknek május 2-án hete) SZÖRVANYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK I A bűnösök és „igazakí6 evangéliuma J Szentháromság után 3. vasárnap. — Lukács 15, 11—32. » A/Tondták már ezt a példázatot a világirodalom legszebb történetének* i J-Yl De több annál: a legcsodásabb és mégis igaz történet a kimondhatatlanul jóságos Atyáról. Mert nem a tékozló fiú, hanem az atya a fó- személy ebben a példázatban. Vele azt akarja mondani az Ür Jézus: ime, ilyen az Isten, a ti Atyátok! Azután azt is meg akarja mondani, hogy kicsodák is vagyunk mi, emberek. Isten akarata és elhatározása szerint az Ö gyermekei. Életünk és mindenünk Isten szeretetének, jóságának és gondoskodásának ajándéka. Minden körülmények között mienk az Ö szeretete. e mit ér el velünk Isten mindezzel? Azt, amit a példázatbeli atya a kisebbik fiával. Önálló akart lenni, elszakadni az atyától. Magával viszi ugyan az örökséget, de lemondott az atyáról, szeretetéről, otthonáról. „Messze vidékre költözék”, ahol az atya nem láthatta, rá semmi sem emlékeztette. Ilyenek vagyunk mi. Egyszer eszünkbe jut, hogy elfordulhatunk Istentől, a magunk vágyai és óhajtásai szerint élhetünk. És elindulunk a tékozlás útján. Ezt a magatartást nevezi a Biblia bűnnek. Azután azt éri el velünk Isten, amit a példázatbeli atya az idősebb fiával. Feledjük, hogy mi, mint Isten gyermekei, mindent csak az Ö szeretetének köszönhetünk. Istennel és a világgal elégedetlerikeiünk, csak önmagunkkal vagyunk megelégedettek. A Biblia farizeusnak nevezi az ilyen embert. ézus azonban azt is megmondja, hogy mi vár az Istentől elszakadt emberre. Rettenetes elhagyatottság, egyedüllét, a „messze vidéken”. Nem csodálatos, hogy éppen ez lett végül áldássá a tékozló fiú számára? Eddig csak külső, testi életet élt, most eljött számára a magábaszállás órája. Az elhagyott otthon képe előtört lelkében minden drága emlékével együtt. Itt a „messze vidéken”, ahol nincs az atya, s amikor már minden hidat felégetett maga mögött, keservesen felsóhajt: csak még egyszer mehetnék haza! Megfogant benne a döntő gondolat: saját vétkem a legnagyobb nyomorúságom! „Vétkeztem!” Megkezdődött belső küzdelme a honvágy és megtépett büszkesége között. Büszkén hagyta el az atyai házat,- s most ilyen nyomorultan menjen haza?! Merjen elindulni?! „És felkelt...” Hajtja a vétke és a szükség, húzza az atyai szeretet. Lesz még nehéz vívódása, de amit majd mondani akar, amit mondania kell, már régen, könyv nélkül tudja. Nincs még egy ilyen történet, amely ehhez hasonló jelentőséggel tudná megmutatni, hogy mi is a bűnbánat. Teljes becsületességgel és alázattal visszatérni az Istenhez! Annak is, aki nyugodt, fölényes büszkeséggel hangoztatja, hogy ő otthon maradt, tisztességes, szorgalmas gyermeke atyjának. Senki semmit nem vethet a szemére. De közben nem tudja, hogy mindenért Istent illeti a hálaadás. Ezért örömtelen életű, elégedetlen, követelőző, sajnálatra méltó ember, térj vissza Istenedhez! ■\/Tégis a legszebb és legcsodálatosabb ebben a példázatban, ahogyan az atya bánik fiaival. Senkire sem kényszeríti rá szeretetét.. Kisebbik fiát sem tartotta vissza erőszakkal, hanem útjára engedte testi-lelki ajándékaival, hogy saját akarata szerint tékozoljon, s "talán soha többet vissza ne térjen. De szeme mindig a távolt fürkészi, s évek múltán a toprongyos koldusban azonnal felismeri hazaérkezett fiát. Nem tesz neki szemrehányást, nem ítéli el, mert a fiú- már elítélte önmagát. „Megesék rajta a szíve”. Megbocsátó szeretettel öleli atyai keblére. Egyetlen igazi fájdalma fiának elvesztése volt, egyetlen igazi öröme fiának megtalálása lett. Ennyi jóságot még a fiú sem mert remélni. Ez az evangélium a bűnösök számára. Az idősebb fiú igazságtalansággal vádolja atyját. Ügy beszél, mintha mindig csak ő adott volna. Az atya meg szelíden kérleli, szeretettel emlékezteti, biztatja, „mindenem a tied”, otthonom, védelmem; szeretetem; amely eddig is sok bajtól, veszedelemtől megmentett. A bemenni nem akarónak utána megy az atya hívogató, meggyőző szeretettel. Ez az evangélium az „igazak” számára. I sten minden gyermekét szereti és magánál akarja tartani, de eléje és utána megy megtartó, hívogató szeretetével az elveszett vagy elveszendő gyermekének, és az a legnagyobb öröme, amikor hazatér az *,elveszett”. Tóth Károly< T IszáUtwUi az étet Uapufá&cu*.., Cokan hihetetlennek tartják, ^ hogy iszákos emberek egy konferencián részt vegyenek és ott beismerjék gyengeségüket. Mégis akadt 16 férfi és 3 nő, aki részt vett a fóti iszákosmentő konferencián. Közöttük többen csak először, másők már tettek tapasztalatot egy-egy konferencia evangéliumi erejéről. De jötték viszont másók is, akikhez eljutott a meghívó, ki tudja hogyan. Voltak olyanok, alkik megbotrán- koztak a 1meghívó szövegén. — Ki- nék mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Én nem vágyók iszákos! Feljelentjük, a/ki küldte! (Azt hiszem meg is tették.) De éppen az egyik ilyen részeges ez alatt az idő alatt hasbaszúrt egy embert. Jobb lett volna a meghívónak engedelmeskedni. ji/Tindegyik részvevőnek megvan a maga életregénye, csőik egykét példát vegyülik ezekből. Az egyik asszonytól a gyámhatóság elvette a gyermekét, mert kocsmákba cipelte, napókra bezárta a lakásba, enni nem adott néki. A konferencia első napján már szökni akart, azt mondta, hogy a sok, előadástól „bedilizik”, azaz hülyébb lesz mint volt. A konferencia végén már mindenre tudott figijelni, siratta elrontott életét, s örvendezett a Krisztusban megtáláltnak. Egy másik munka és laikás nélkül ténfereg, ruházata rongyos, de a harmadik napon így tesz vallomást: ha Krisztus akarja, itt nagy tehertől szabadulok meg. Keserves zdkogás rázza, amikor Isten szeretetéről hall. De ez még csalk emberi akarás. Egy másik ember elmondja, hogy amikor munkába küldték, kocsmába ment, eladta a munkához szükséges anyagúkat, a vállalat szerszámait, tehát dolgozni már nem tudott. A börtön réme fenyegette. Erre megjátszotta a bolondot az orvos előtt, hogy kórházba jusson s ott ugyanezt folytatta. Ennél az esetnél vigyázni kell. mert a bűnös még 'mindig az érdekességre törekszik., arra. hogy még a bűnben is naggyá legyen, de nem jut el a tö- redelemhez. Egy 75 éves atyánkfia a pesti ninceodu nyomorúságos lakója. Eleinte nem sókat értett a hallottakból, de később tisztább lett a tekintete, s kitört a fájdalmas vallomásban: bár korábban hallottam volna ezt a tanítást. De Isten igy is nagy terheket vett le rólam. Volt olyan is, aki tynár = megtérése után — sokaik életében szolgálhatott is, de visszaesett. Nem akart eljönni, de el !kellett jönnie. „Olyan örömöm van, amit senki és semmi sem tud elvenni tőlem“ — ezzel a reménységgel indult új útnak. /Vagy öröm volt számunkra, hogy 1 ' a konferencia utáni első bib- liaórávikon csak a budapestiek 'közül kilencen már részt vettek, ákiken részben ott ragyogott már a megváltották öröme, mások viszont tele voltak aggodalommal a lakástalanság. az elhelyezkedés gondja miatt. 'testvéreim! Ki segít ezeket a gonddkat levenni? Olyan kevesen volták a konferencián a szolgálat iránt komolyan érdeklődők, öröm lett volna számunkra, ha lelkésztestvéreink közül is néhányan eljöttek volna egy-két napra. Vagy talán az ő gyülekezetükben, falujuík- ban, városukban nincsenek ilyen nagy kérdések? Isten adományokat is juttatott a missziónak s így vált lehetővé, hogy nincstelenek is bekapcsolódhatnak ebbe a szolgálatba. Bármilyen nehéz is ez a szolgálat, de nem hiábavaló. Isten a teljes megalázkodás útjára akarja elvinni a murikástíkat, hogy szolgálatukon keresztül Krisztus dicsősége annál jobban felragyoghasson az egészen nydmorult, mélij- resüllyedt emberek életében. dr. Szalay Károly Sajtóosztály Hl HEH A gyors ügyintézés és a zavarok elkerülése érdekében kérjük testvéreinket, hogy a Sajtóosztálynak küldött leveleikben az iratterjesztési, Evangélikus Élet előfizetési, Evangélikus Élet szerkesztőségi. Lelkipásztor előfizetési, Lelkipásztor szerkesztőségi és az á!ta aaos jtóoosaiMvl Igéket egymástól elkülönítve, címmel, vagy bélyegzővel ellátott külön lapokon közöljék. Ezáltal a különféle ügyek közvetlenül cs késeielem nélkül kerülhetnek az ügyintézőhöz. Az új előfizetőket arra kérjük, hogy megrendeléseiken az új előfizetést, nevüket és címüket olvashatóan tüntessék fel. A lap mielőbbi küldése céljából kívánatos, hogy a megrendeléseket levélhon, vagy lapon tegyék meg, mert a post! csekkszelvények néha 10 napot is késnek. MEGJELENT Káldy Zoltán: BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBE című könyve, lelkészek és gyülekezeti tagok használatára. A félvászon kötésű, szép kiállítású könyv ára 30.— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII. Puskin u. 12. Gyülekezeti iratterjesztéseknek 10% kedvezményi •Ifjúsági konferencia Foton I A fóti Mandák Belmissziói Otthon Ivezetősége közli, hogy a július 9— )12-ig tervezett ifjúsági konferenciát ,megtartja. A konferencia 1kedden Ireggel kezdődik; a vidékiek hétfőn teste érkezhetnek, a budapestiek tkedden reggel indulnak a Nyugaü- Ipályaudvarról a 7.25-kor induló vo- )nattal. A konferencia napidíja 15.—- i forint. I Szerkesztőségi hír. „Egy Krisztust szerető Member“ aláírással küldött levél íróját -arra [kérjük, közölje címét dr. Kékén András [szerkesztővel (Budapest. V.. Deák tér 4.), 'hogy levélben válaszolhasson. llSíENTISZfÉLETl HEHH BUDAPESTEN, JÚLIUS IIÓ 7-ÉN ' Deák tér: de. 9 (úrv.) dr. Kéken. András, Ide. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. tí \ Hafenscher Károly. — Fasor: de. fél 10 kMezösl György, de. ll (úrv.) Mezősi György, ,du. 7 Mezősi György. — Üllői út 24.: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b: de. 10 I (szlovák) dr. Szllády Jenő. de. háromnegyed f 12 — Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai I Sándor, du. 5 Bonnyal Sándor. — Kőbánya; .de. 10 dr. H Gaudy László. — Utász u. 7.: de. 9 Sülé Károly. — Vajda Péter u. 33.: |de. fél 12 Sülő Károly. — Zugló: de. 11 I (úrv.) Schote László. — Gyarmat u. 14.: [de. fél 10 Vámos József. — Rákosfalva: du. *5 Vámos József. — Fóti út 22.: de. 11 |(úrv.) Rimár Jenő. — Váci út 129.: de. 8 |(úrv.) Rimár Jenő. — Újpest: de, 10 D Ordast »Lajos. — Dunakeszi; de. 9. Matuz László. — Pesterzsébet: de. 10. Bencze Imre, du. '-7 Bencze Imre. — Soroksár-újtelep de. I fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota, MAV- | telep: de. fél 9. — Rákospalota: de. 10. .— Rp. Kistemplom: du. 3. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszent- ’ mihály: de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. I Bcoalkapu tér: de. 9 (úrv ) Turóczy (Zoltán, de. 11 (úrv.' Várady Lajos du. 7 I (evangélizáció) Scholz László. — Toroczkó [tér: de. 8. (úrv.), de fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9. (gyerm.) Sárkány Tibor, Ide. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány ) Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11 : de, 9 t Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17.: de fél 9. __ Budakeszi: de. fél 10 Móhr I Henrik. — Pcsthidegkút (Szent István u.): Ide. fél 11 Muncz Frigyes. — Kelenföld: »de. 8. Kendeh György, de. 11 Kcndeh György, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138.: ’de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy: de. 9. I Benes Miklós. — Budafok: de. 11 Ebnes (Miklós. — Nagytétény: du. 3 Benes Miklós. I— Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. ,du. 7 Kaposvári Vilmos. — Csepel; de. II Gálát György, du. 7 Szita István. QflafLmL-twfiitcL ’Fenti képünk egy kerámia álló oltárt áh- * (rázol, gyönyörű színes kivitelben. Nagysá- * |ga kb. 1,20 m x 1,50 m. A középső oltárrész i ,a napkeleti bölcseket ábrázolja a gyermek , Jézusnál, az oltár szárnyrészcin Jézus éledtének egyes jelenetei vannak ábrázolva, a 1 Ifclsö részen az apostolok vannak megmin- < (tázva. Az értékes iparművészeti munka el- | I adó. Érdeklődni lehet a Kiadóhivatalban. { I Életem az erős Isten kezében van! • HÉTFŐ, — Ezs. 54, 14. — Isten az erő Istene! (KEDD, — Zsolt, 18, 40. — Nékem is Isten adja életem erejét! (SZERDA, — Ezek. 36, 11. — Napról napra erősebb rajtam Isten ölelése! ICSUTÖRTOK, — Zak. 10, 12. — Az élő Krisztusban mindenre van erőm! IPÉNTEK, — Ézs. 53, 5. — Krisztus az én erős, gyógyító Orvosom! SZOMBAT, — 1. Móz. 26, 2—4. .— Krisztus az én hatalmas Űtitársam és •boldog hazaérkezésem! F. A LELKIPÁSZTOR SZOL EGY SZOLGÁLATI UTAMRÓL I leste 10 óra körül menteni hazafelé. ÍAz egyik utcai pádon szomorúan Igyakori kép: egy 30—35 év körüli 'részeg ember alszik előrebukott felijei. Hosszú haja is előre esik és Ifélig eltakarja az arcát. Megállók és Í keltegetem, rázogatom. Hiába, csak nem ébred fel. Szánakozó szeretettel kissé megsimítom a haját és gondolkozom, mit is tehetnék érte. Az S a gondolatom támad, hogy egy bibliai igét teszek a zsebébe, majd ha magához tér, megtalálja. Előveszem 4a pénztárcámat és keresgélek a benőne levő igék között, hogy melyik Is (Menne alkalmas. Ez nem lesz jó, f mert nem érti meg. Ez sem jó, mert ((más helyzetre, pl. haragosok meg- ébékélésére vonatkozik, stb. Hosz- ^szabb ideig keresgélek igét a tárlómban és közben észre sem ve- 'szem, hogy egy közeli ház kapuja 'mellől két fiatalember figyel engem. 'Végül találok egy megfelelő igét: '„Hű az Isten!“ Ez jó lesz. Hadd tud- 'ja meg, hogy Isten hűséges, hogy 'vereti őt úgy, amint van, ebben az •állapotban is. És hűségesen várja Őt. • BELECSUSZTATOM AZ IGÉT 'ismeretlen testvérünk kabátjának 'felső zsebébe és útnak indulok. 'Ekkor váratlanul hozzám lép a két 'fiatalember. Egy magas szőke és egy 'kis tömzsi barna. Ismeri ön ezt az 'embert?“ — kérdezik. „Nem ísme- 'rem.” „Hogy kerül az Ön kezébe az 'ő pénztárcája?” Igyekszem magyalrázni nekik, hogy a tárca az enyém, hogy lelkész vagyok és bibliai igét 'vettem elő belőle, amit aztán a zsebében helyeztem el. De valahogyan nem értik. Előveszem a lelkészi igazolványomat is, hogy a kissé fonák helyzetből tisztázzam magamat. „Az igazolványt is kivette ennek az embernek a zsebéből?" Magyarázom nekik, hogy ez az én lelkészi igazolványom. „ön pap?“ — kérdezi a kisebbik. „Igen” — felelem — „és egy bibliai igét tettem a zsebébe.“ — „Mit tett a zsebébe? Bibliát?“ „Egy kis cédulát, amelyen az áll, hogy „Hű az Isten!” Anjint ezt a rövid kis igét kimondom egyszerre megváltozik minden. A két fiatalember elhallgat. Szemmel láthatóan meg vannak hatva. Pár pillanatig mindhárman némán állunk. A szőke, nyurga fiú vonásai ellágyulnak, szeme kissé fátyolossá válik. „Hű az Isten.” Az ő igéje szólalt meg és mintha hirtelen templomi levegő venne körül bennünket. Azután csendes hangon bocsánatot kérnek és miközben melegen kezet szorítunk egymással, megdicsérem őket, hogy érdeklődnek embertársuk sorsa iránt és vigyáznafc EDDIG A TÖRTÉNETNEK általam ismert része. A második fejezetet valószínűleg sohasem fog luk megtudni. Ez akkor kezdődött, mikor alvó testvérünk felébredve megtalálta zsebében azt a kis, kemény kartoncédulát és elolvasta ő is, hogy: „Hű az Isten“. Nem tudhatjuk, mit szólt hozzá, de hisszük, hogy a hűséges Isten felette tartja kezét és az Ö igéje nem tér vissza üresen. Egy lelkipásztor j
