Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-07-07 / 16. szám

Az iszákos-mentő konferencia alkalmából A szeszesitalok élettani hatására vonatkozó kutatások még ma sincse­nek lezárva. Az bizonyos, hogy ahol mértéktelenül használják a' szeszes­italokat, ott nő a szociális nyomor, csökken az emberek munkaképes­sége. szaporodnak az ideg- és elme- betegségek, a hibás testi fejlődéssel szülöttek száma, a közbiztonság bi­zonytalanabbá válik. Messzire ve­zetne, ha a szeszesitaloknak az egyénre káros hatását, szociális, gaz­dasági, etikai, közbiztonsági és egyéb jelentőségét vázolni akarnám. Most csupán a Bibliával kapcsolatban akarok szólni a szeszesitalokról, kü­lönösebben a borról. A borra vonatkozó bibliai megjegyzések nem ellentétesek az. orvosi tudo­mány, az élettan megállapításaival. Szociális, etikai szempontból bírálva azt kell mondanunk, hogy ezek szempontjából is igazak, megszív- lelésre méltóak mindazok amelye­ket á Biblia a borról, a szeszesita­lokról megállapít. Az Ószövetség 100-nál, az Üjszövetség 25-nél több­ször említi a részegítő italokat. A legtöbb bibliai feljegyzés a bort ártalmasnak mondja. A bor részeg­séget okoz. öntudatlanná teszi az embert, szívbénulás lehet a követ­kezménye, bujálkodásra, fajtalanko- dásira vezet, nyomorúságot, leron- gyolódást szül, a magzat fejlődését (károsítja, a bornemivóknak nagyobb a „tudománya és értelme“. A teljes abstinenciára is találunk példát. De van néhány kedvezőbb megítélés is. A sebbe bort öntenek; a bort, a szőlőlevet rulhamosásra használták. A betegségek miatt azt ajánlja, hogy „Élj kevés borral“. Tud arról is a Biblia, (hogy a szívet „vidá- mítja“, már akkor is volt nóta a borban. Mindezeket az alábbi bibliai helyek is tanúsítják Mózes 1. könyve, 9,21. És ivék a borból, s megrészegedék, és mezte­len vala sátra közepén (Noé). 14,18. Melkisédek pedig Sálem királya, ke­nyeret és bort hoza (Ábrahámnak). Zsoltár, 4,8, Nagyobb örömet adsz így szívemben, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. 78,65. Akkor felserkene az Ür, mintegy álomból; mint a hős, aki bortól vigadoz. 104,15. Istennek dicsérete ..: És bort, amely megvidámítja a halandónak szivét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál. Példabeszédek, 20,1. A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba be le téved, nem bölcs, 21,17. Szűkölködő ember lesz, aki szereti az örömöt... a bort:.. Ézsaiás, 5,11. Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkos­nak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket. 5,22. Jaj azoknak, akik hősök borivásbán és híresek részegítő ital vegyítésében. Jeremiás, 23,9. (A próféta ellen.) A próféták miatt megkeseredett az az én szívem.;. Olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól el­ázott ember, az Űrért és az ő szent igéjéért. Dániel próféta könyve, 1,8. És Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és borával . 1,12. Tégy pró­bát ... a te szolgáiddal 10 napig és adjanak nekünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és 'vizet, hogy azt igyunk. 1,15. És 10 nap múlva szebb­nek látszék az ő ábrázatuk és test­ben kövérebbek valának mindazok­nál az ifjaknál, akik a király ételé­vel élnek vala. 1,16. Elvévé azért a felügyelő az ő ételüket és az italukul rendelt bort, és ada nékik zöldség­féléket. 1,17. És ada az Isten ennek a 4 gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcses­séget ... Pál levele a Hómábeliékhez. 14,21. Jó nem enni húst és nem inni bort... a miben a te atyádfia... megerőtelenül. Pál levele a Korinthusbeliekhez, 5,11. Most azért azt írom néktek, hogy ne társal'kodjatok azzal, ha valaki parázna... részeges... Pál levele az Efézusbeliékhez, 5,18. És meg ne részegedjetek a bor­tól, miben kicsapongás van ... Pál Timóteushoz írt első levele, 3,3. (Az egyházi hivatalnokok milye­nek legyenek.) Nem borozó ... 5,23. .;. élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való te­kintettel. Ezek a bibliai idézetek — úgy gondolom — megvilágítják mindazt, amit a szeszesitalokról fentebb elmondtam. Az alkoholos italok élvezéséről éppoly eltérőek a vélemények, mint amennyire külön­böznek egymástól az emberi szerve­zetek. Az bizonyos, hogy az emberi test kifejlődéséhez, munkabírásá­nak megtartásához nincs szükség szeszesitalra. Dehát az emberiséig sok nélkülözhető, felesleges dolog­gal foglalkozik. A szeszkérdés ügye is ezek közé tartozik. A baj ott van, hogy a lejtőről leguruló követ nem tudjuk megállítani, és ahogy a Biblia mondja: „A szülők egrest ettek és a gyermekek foga vásott el tőle.“ (Ezékiel 18.2.) Komoly probléma ez. Beszélni kell róla, hogy közelebb kerüljünk a Biblia igazságához. K. MÁRK EVANGÉLIUMA (IV.) « ------------------------­Jézus igéjének titka \ Németországi Evangélikus Püspöki konferen­cia nyilatkozata az atomveszéllyelkapcsolatban Mély aggodalommal látjuk, hogy a félelem mint mérges 'köd üli meg az emberiséget. A göttingai profesz- szorok nyilatkozata sokak számára első ízben tárta fel annak a veszély­nek nagyságát, amely a világot az atomerő által fenyegeti. Egyúttal az is nyilvánvalóvá lett, hogy e hely­zetből 1mindeddig seriki sem találta meg a kiutat. Ilyen körülmények kö­zött bizodalmurikat Istenbe kell vet­nünk, mert az atomkorszakban is ér­vényes az első parancsolat. Hogy az ember hatalmat nyer az atom felett is, az teremtőjétől néki adott feladatából ered. Ezzel óriási felelősség hárul az emberre. A ke­resztyén egyházaik az utóbbi .években állandóan tüntették, hogy az attím- erőt ne tegyét a rombolás eszközé­vé. Az ember sorsa forog kockán. Nem arról van szó, hogy a teremtés erőit megvessük, hanem azoknak, kezét kell lefogni, akik ezekkel az erőkkel vissza akarnák élni. Félelmetes lehetőségeik állnak az emberiség előtt: vagy elveszíti sza­badságát és méltóságát, vagy meg­engedi, hogy az atomháború apokalip­tikus borzalmaiban emberek milliói veszítsék életüket. Ebben az emberi helyzetben Jézus szavára emlékezte­tünk: „... bízzattík, én meggyőztem a világot!’’ ’■ Az államférfiakon, akik ma a né­peik sorsát irányítják, példátlan fele­lősség van. Ezért a keresztyénséget felhívjuk, hogy könyörögjön a né­pek kormányaiért, főként azokért, akik a mi népünkben, a kormány­ban, a parlamentben és a pártokban felelősséget viselnek. Felelőtlenség, ha a választási küz­delembe az atomkérdést is bevetik. Az atomfenyegetés nem német vá­lasztási jelszó! Mindnyájan ugyan­abban a hajóban evezünk. A keresz­tyének kérjük együtt Istent, hogy élesítse meg a leik,ismereteket és mutasson utat nekünk. A halálos veszedelem láttára felhívjuk a ke­resztyéneket: segítsenek, hogy a né­pék Iközött a béke és a közös fele­lősség szelleme erősödjék! Kérjétek Istent kitartóan: Urunk Istenünk, adj nekünk !kegyelmesen békét a mi napjainkban! A Németországi Egyesült Evangé­likus Egyház Zsinata május 23-án csatlakozott a felhíváshoz és a gyü­lekezeteket is felszólította, hogy kö­nyörögjenek a világveszedelem elhá­rításáért. E Aki végigolvassa Márk evan­géliumát, annak bizonyára fel­tűnik, hogy Jézus sehol sem beszél nyíltan önmagáról. Egyáltalán Jézus nem önmagát hirdeti, hanem Isten országát (jobb fordítás szerint: Isten királyságát). „Betelt az idő, elkö­zelített az Isten királysága. Térjetek meg és higgyetek az evangélium­ban!” (1,15). Ez Jézus egész igehir­detésének a summája., B Isten királyságának közeledése azonban nemcsak ítéletet je­lent, hanem méginkább evangéliu­mot, örömhírt. Isten királysága kincs (10,21), amelyet Isten ajándékul ád (12,9). Eljöttével megtörik a Sátán és a démonok hatalma (3,26), az em­ber megszabadul a bűntől a bűnbo­csánat által (3,28) és a bűn okozta minden nyomorúságtól, a betegség­től és haláltól Isten hatalma által (12,24—27). Oj világ jön, amelyben örök életet nyernek azok, akik be­mennek abba (10,30). B Mivel az ítélő és az örök életet ajándékozó Isten közeledik, azért hív Jézus megtérésre, vagyis árrá, hogy bűnös emberi éle­tünktől elszakadjunk, annak hátat- fordítsunk és mindenestül vessük alá magunkat a közeledő Istennek. Jézus a megtérésnek ezt a radiká­lis követelését sokféleképpen fejezi ki: Isten a „szívünket“, vagyis egész emberi valónkat követeli magának (7,6). Meg kell tagadnunk magunkat, vagyis önmagunkra kell kimonda­nunk azt, amit Péter Jézusra mon­dott a főpap udvarán: „nem isme­rem ezt az embert” (14,71). Fel kell vennünk a keresztet, vagyis önma­gunkat a gonosztevők kereszthalálára méltónak ítélni (8,34). Csak aki el­veszíti életét, az nyeri el az örök élet ajándékát (8,35). Mindentől el kell szakadnunk, ami ebben akadá­lyoz (9,43—48; 10,21). Ez az önma­gunkkal szembefordulás, önmagunk elítélése nem más. mint a hit alá­zata, amely lemond Isten előtt min­den emberi érdemről, egészen ki­szolgáltatja magát Istennek és csak az ő jóságában, bűnbocsátó, meg­tartó irgalmában bízik (10,14—15; 11,22—24; 12,44). Ezért lesz Jézus igehirdetése képtelenség (10,22), bot- ránkoztató (2,18; 7,5) és gyűlöletes (3,6; 11,18; stb.) a gazdagságukban és kegyességükben bízók számára, de gyógyító orvosság, öröm, evangélium a szegények és bűnösök számára (2,17; 12,37). Mert ugyan ki is képes arra, amit Jézus követel: önmagunk­tól elszakadni, megtérni, hinni?! „Embereknél lehetetlen.” A nyilván­való bűnösökön» látszik ez leginkább, legvilágosabban. De éppen nekik, a bűn és hitetlenség rabságában ver- gődőknek (9,24), szól Jézus vigasz­talása: „...Istennél minden lehet­séges.” (10,26—27). íme, ez Jézus igehirdetésének summája. Jézus szerint így jön, így közeledik — ítéletet és kegyelmet hozva — Isten királysága. Jézus igehirdetése nem elröppe­nő, erőtlen emberi tanítás volt, hanem teljhatalmú beszéd. „Ügy ta­nította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók” (1,22). Jézus szól és az ő szava csele­kedet. Amit mond, az megtörténik.. Márk evangéliumában éppen erre esik különös hangsúly. Szavával dé­monokat űz ki (1,25—Ti), beteget gyógyít (1,41—42; 2,11—12). halottat támaszt (5,41—42), bűnbocsánatot ad (2,5. 10.), tanítványaiul választ, aki­ket akar (3,13) s őket is felruházza hatalommal (3,15; 6,7; 13,34). Igéjé­ben máris végbemegy az ítélet és befogadásán vagy elutasításán máris eldől kinék-kinek örökkévaló sorsa, üdvössége vagy kárhozata (3,29—30; 6,11; 8,38; 9,43—48; 10,23—25). Igéje túléli a világot és „soha el nem múlik“, vagyis örökké igaz és érvé­nyes marad (13,31). Isten királysága többé már nem­csak eljövendő, hanem jelenvaló is ott, ahol Jézus hatalmas igéje meg­szólal. Valóban „betelt az idő”. Ez a végső értelme és mondanivalója Jézus példázatainak is Márk evan­géliumában (4.1—32), és ez éppen Jézus igehirdetésében a hallatlanul új. Személyének titkát belerejti igé­jébe. Mert amit hirdet, annak végső értelme és titka valóban Őbenne van az ő személyében, abban, hogy Isten királysága övele eljött és itt van a földön. De ez titok marad mindenki számára és. csak azoknak nyílik meg zára, akik igéjének en­gednek. akik megtérnek és hisznek az evangéliumban, vagyis a „bete­geknek”, a „szegényeknek”, — a bű­nösöknek. Dóka Zoltán Kereső zsoltár Keresem a formát, Keresem a szépet, — Versben is egyre az Örök üdvösséget. Keresem az embert, Keresem a testvért, — Találom halottak Jéggéfagyott lelkét. Keresem a példát, S keresem a jót, — Jaj, de mást nem lelek, Csak süllyedő hajót. Keresem a szennyet, S keresem a bűnt, — Megtalálom néha, S követem a bűnt. Keresem az Istent, S keresem mi szent. ~ Távol vagyok tőle, A mélységben lent. Mélységből kiáltok Zsoltáros Dáviddal: — Uram fogadj el Mai zsoltárommal! F. T. 1"járom hónapja annak, hogy egy hó fúrá­sos, metsző hideg finn téli estén hosszú esztendők után újra találkoztam Viljanen Paavo finn lelkésszel Helsinkiben, a laestadia- •nus diákotthon kényelmesen és családiasán berendezett szobáiban. Ö magyarországi útja küszöbén volt s előre tékintett a „magyar csillagok” felé, — ilyen címen írt finn regényt egykori magyar diákévei emlékeiből — én húsz év után a finn életet tanulgattam újra, Csapongtak a szavaink a magyar rónák s észak fényes csillaga között. Ma nyugodtabban ülök le beszélgetni vele. Hám a pesti nyár forró fuvalma csap az abla­kon át. Pest iszonyú kőteste ezen a pirkadó hajnalon is úgy ontja a meleget, mint mikor a finn sauna izzó köveire vizet öntök, hogy forróbb legyen a gőz. Ö Tampere harjuit, ta­vak között kanyargó földnyelveit járja s ki­tágult 1mellel szívja mélyre az üde finn nyár leheletét. Mégis leülök most beszélgetni vele. 'Előttem van a Deák téren tartott előadásának gyorsírt szövege. A mai finn egyházi életet jellemezte alkkor. így látta 6. Míg olvasom, gondolataim ott járnak újra az ezer tó táján s elmondom néki —ám hallja más is — így láttam én. A z elvilágiasodás jeleiről szóltál, Paavo. Ez a világjelenség nálatok is hódít. Együtt vallottad a tieiddel: „mi mindannyian elvilágiasodottak vagyunk, én is és a másik ember is.” Különösen városokban nagy mér­tékben elidegenedtek a szent dolgoktól. Vidé­ken még él a régi hagyomány. Ott mélyeb­ben nyúlnak a gyökerek a régi talajba. De amint városra kerülnek, elragadja őket a másnak, az újnak a keresése s nincs rá ide­jük, se erejük, hogy törődjenek a hit dolgai­val. Eszreveszed ezt különösen az ifjúságoto­kon, s konfirmációi Oktatás közben irigy­kedve gondolsz középkori püspökötökre, Särkilahtira, aki legalább az apostoli hitval­lást, a Miatyánkot s az ároni áldást előfelté- telszerűen kötelezővé tette. Pedig nálatok ma kötelező hitoktatás van. Tfálóban. Elöntött titeket az elvilágiasodás . hulláma. A modernségnek olyan ára­data csap meg közétek lépve, hogy csak há­pog tőle az ember. Asszonyaitok nylon szi- vacsterítőn mosogatnak, szerényebb diákjaitok is villanyborotvával borotválkoznak, otthonai­tok oly mértékben modernizálódtak, hogy az ember azt gondolja már, ném is szeretitek a régit-, utcátokon hullámokban ömlenek az autók s a főváros utcáin a régi patinás épü­t FI10MÍMT letek fölé üvegpaloták, üzletházak és fényrek­lámok csodái nőttek. Ezzel a modernséggel él az egyház is. Templomaitokban a nagyot­hallók erősítő kagylón hallgatják az igehirde­tést, a lelkész a szószékről és oltártól halk szót válthat mikrofonon át a kántorral, a modern tművészet szemkápráztatón és csodá­latos ízlésesen tört utat magának az egyházi épületekben is a fényhatásokra alapozott apsismegoldásoktól a püspöki székház fres­kóiig. Parókiáitok sorban újulnak s papjaitok a hívéket messze meghaladóan jól élnek. (Hogy ez nem egészséges, ma még általában nem látjátok.) Az élet azonban elfutott a templóm mellett. Éppen a te gyülekezeted helyzete is ezt tükrözi: híveid a frissen felnőtt városrész 7—8 emeletes modern blokkházai­nak tömkelegében laknak s noha 20 000 körül jár gyülekezeted létszáma, templomotok még nincsen. Mai életetekben, hol a civilizáció előretört a kultúra mellett, az egyház csak lépést tartani igyekszik a korral. Az első és irányító hangot már csak látszólag adja az egyház, az elfutó élet csak „visszafelé“ figyel az egyház szavára s templomaitok koránt sincsenek tele. De hadd mondom el, hogy ez a „lépés­tartás“ is megindítón szép és nagy. Az egy­ház éber lelkiismeretéről tanúskodik. Nem csak a templomok és parókiák modernék, de a sok és nagy szeretetintézményben a szinte luxusig menő kényelém formáiba öltözilc a melengető szeretet. Van időtök és. felelősség­gel jártak a megbomlott házasságok gyógyíiá- sánaik szolgálatában s amit a gyermekbiblia- köri munka irányító központjában. Helsinki­ben láttam, az egyenesen ámulatba ejtett. A bő evangéliumi irodalomtól a diapozitívek tömkelegén át a színes, hangos szentföldi mozgófilmekig a modern egyházi munka szé­les skáláján játszotok. Tgen, érzem, itt szólsz közbe s veszed át a szót az ifjúság iránti felelősségetek­ről. A jampec-stílus elharapózását egyenesen nemzeti veszedelemnek látod erkölcsi és val­lási szemszögből egyaránt. De felvettétek a harcot. Külön állami gondozóhivatal állja a sarat, de egyházilag is nagy a gond. Ezek az ifjak vallásoktatásban is részesültek, konfir­máltak is, mégis elidegenedtek az egyháztól. Az egyház azonban ismeri a feladatát s igen hasznosnak bizonyul a velük való foglal­kozás. Csalk egy példát hoztál fel erre. Évente négy országos bűnbánati napot tartotok, ami­kor az egész ország elcsendesedik. Ezéken a napokon nincs nyitva mozi, színház és szóra­kozóhely. Az egyház a mozihelyiség ékben ilyenkor eleven, rövid beszédekből álló evan- gélizációs alkalmakat rendez s anélkül, hogy nagyobb szabású propaganda előzné meg, eze­ket az alkalmakat éppen ez az ifjúság láto­gatja előszeretettel. Ez ugyan csak rendelő­intézeti vitamin-injekcióhoz hasonló, de a fo­lyamatos lelkipásztori gondozás is munkálás- ba vett programotok. Ifjúságotoknak ez a negatív képe úgy érzem jól tükröz. Sokat sétálgattam Helsinki utcáin s ott láttam a kapuk alatt s a sarkokon ácso­rogni ezt a fiityürészve táncmozdulatban rán­gó szüknadrágos, emeletes hajú, piperkőc- ködő nemzedéket. De azt is örömmel láttam, hogy éppen Helsinki templomaiból — nem így öltözve ugyan — nem hiányzik az ifjúság s láttam az ifjúsági napok rendjéből, hogy életesen kitűzött kérdések mozdítják Isten népévé az ifjúkat. fj'lmondtad, hogy a férfiak helytállása a gyülekezeti 'munkában nagy kérdésetek. Az elmúlt háború összehozta a finn lelkészt a finn férfival. Annyira, hogy cikkor szinte férfi-ébredésről lehetett beszélni. Abban gyö­kerező férficsoportok élnék azóta is egyes gyülekezetekben. Ez azonban csak biztató jel. Az általános helyzet ma is az egyház elnőiese­dését mutatja. J? n is tudom, hogy az elnőiesedés általá­-L/ nos szimptóma. De hadd teszek bizony­ságaidhoz két példát. Örömmel láttam, hogy a templOmozó nép jelentős mértékben páro­sán ül a paddikban. Feleség a férjével s jó­részt a fiatal házasdk. Szép jel. Hallottam egy telefonbeszélgetést, amelyben egy orvos sie­tett közölni a lelkésszel, hogy egyik barátja négy évi vonakodás után az ő nem lankadó imádságai és bizonyságtételei nyomán Krisz­tus felé fordult. Ahol így állanak hívő szol­gáidban, ott nem indokolatlan a bizakodás. JLf ondod, hogy az ébredési mozgalmak folytatólagosan életerővel teljesék. Bár igaz Pietild professzor szava, hagy semmiféle ébredési mozgalom sem él elevenen és haté­konyan száz évnél tovább, Isten csodája, hogy Finnországban nem a megfáradás, de inkább az elmélyülés jelei mutatkoznak ezen a téren. Annál érdekesebb ez szerinted, mert a finnek köztudomásúan rossz szervezőké Egyik . zse­bükbe rakták az offertóriumot, a másikból fizették a prédikátort. Ez volt a könyvelés. Ma mégis, az ébredés történetének több, mint száz esztendős múltja után, némelyik ébredési mozgalom még előre is tör. Sőt, mintha újak volnának születőben. Így például a finn értel­miség körében talált Isten jó talajra, ami annál örvendetesebb, mert a finn értelmiség a múlt század második fele óta közismerten elhidegedett a keresztyén hittől. jyem csodálom én sem, hogy erről több ” kérdést is tettek fel neked nálunk. A finn ébredési mozgalmak olyan színe a világ lutheranizmusának, amely egyedülállóan sajá­tos és érdeklődést keltő s a mi magyar evan­géliumi keresztyénségünlk sok áldással lett gazdagabb általa. En magam, szavaid igazsá­ga 'mellett, láttam, vagy inkább éreztem bizo­nyos eltörténelmiesedést közöttük, A Délék lobogó, mindig új lángja már tartós színeket égetett a finn egyház történelmi freskójára Ennék ellenére örömmel láttam én is az értel­miség körében nyílott győzedelmes utat, de azt is láttám, hogy markánsabbá váltak a vo­nalak, mert az elvilágiasodás ugyancsak az értelmiség körében már nemcsk állapot, vagy jelenség, hanem utat törő aktivitás. Területi előretörést is láttam. A KalajOki völgyében, mely a körtti ébredés földje, a laestadiánus ébredés kezd dominánssá válni. A laestadiá­nus mozgalom örvendetesen hódit. Bár azt innen messziről nézve úgye megkérdezhetem, hogy miért egy másik ébredési mozgalom által átitatott terület a terjeszkedési iránya s miért néni az ébredésektől érintetlen területek? Az ébredési mozgalmaiknál én leginkább az el­mélyülésnek örülök s annak, hogy gazda­gabbak lettek a szeretetben. Tudom, beszélgetésünk alatt a te szavad is töredékes volt, Paavo. Az enyém is. Morzsá­kat, vagy mozaikdaraboltat kaptunk, fel az egészből. De talán jól ízleltünk s cseppben a tenger tükröződött. A forróságot ígérő pesti hajnal után íme forrón és győztesen kelt fel a nop. Te most indulhatsz napi munkádra, Arcodat a távúkról jövő frissítő szél simogatja. Más ott a nap és a szél, a táj és a név. De közösek a kérdéseink, s a megoldásokban bizonnyal tanultál te is nálunk, mert egy a Lélek és egy 0 Koren Emil

Next

/
Thumbnails
Contents