Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-23 / 14. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA Imhol vagyok Uram, küldj el engemet LEVELET KAPTAM egy érettségiző barátomtól. Ballagásra hív. Le­velében arról is beszámol, hogy leltkészi pályára szeretne lépni az érett- ■ »égi után, de élete tele van aggodalommal, félelemmel. Alkalmas-e a Krisztus szolgálatára? örvendező, boldog ifjúi élet lesz-é Krisztus után járva az élete? Levele olvasása közben ballagó „öreg diákokra” gondoltam, akik most íépnek ki az élet iskolájába. Eszembe jutott, hogy négy évvel ezelőtt búcsúztam a középiskolától én is. SOKSZOR ADTAM HALÁT Istennek azért, hogy elhívott az Ö szol­gálatára itt ezen a magyar földön. Áldom az Ö nevét, hogy itt lehetek örömmondó békekövet. Járhatok az Ö követségében, szólhatok a meg- íáradottaknak, elesetteknek: Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mind­nyájan. MOST TEHOZZÄD AKAROK ezen a néhány soron keresztül szólni Barátom, s hozzátok, akik bár egész életeteket nem mertétek még Krisztus szolgálatába beállítani, de érzitek. hogy Krisztus szolgájává akar tenni Titeket is. Nektem üzenem: Ne féljetek Krisztus szolgálatába állni. Ne Smondjátok Jeremiáshoz hasonlóan: Nem tudok beszélni, ifjú vagyok én. Az Ür küld: „Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mind­ezt, amit parancsolok neked. Ne féljetek attól, hogy a kereszt botránkozás «sokak számára. Él az, Aki meghalt a kereszten. A kereszt győzelem jele. A keresztről való beszéd tud egyedül vigasztalni a sír partján állók reménytelen fájdalma közepette is. Ott is. ahol mit sem ér emberi szó. Ne féljetek, az Ür az, Aki erőt ad, s az erőtelen erejét megsokasítja <és alkalmassá tesz Titeket is a szolgálatra. NEKTEK ÜZENEM: Jézus követének lenni jó és örvendetes dolog. Istentől kapott életemet szeretném úgy leélni, ahogy Keresztelő János leélte. Útjelző kívánok lenni egy életen át, Jézusra mutatva, az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűnét. Szeretném, ha az életem gyertyá­hoz hasonló élet lenne. Elégni Krisztus szolgálatában egy kis falusi, vagy Városi gyülekezetben, miközben mások számára mutatom az utat a Gol­gotha felé. A földről búcsúzóknak az égi hon felé. Ilyen szolgálatra hív Titeket is az Ür. Olyan nagy öröm békességet nyert embert látni. Olyan boldog tudat az, hogy szolgálatom örömének hangjait igazán csengőén ott Krisztusnál is angyalok zengik. TITEKET HÍVLAK én is, jer, járjunk együtt Krisztus szolgáiként ezentúl. Titeket hívlak, akik nagyon szeretitek népünket, drága hazánkat. Jöjjetek Krisztusért járva követségbe, kopogtassunk Krisztus szavával munkások és földművesek, tudósok és bölcsek, kicsik és nagyok szívén. 'Jöjjetek, Krisztus tanítványaiként, a Mester szeretetével legyünk kendő, mely könnyet töröl, kéz, mely szeretet után sóvárgó arcokat mindig sze­retettel simogat. Mondd Ézsaiás szavaival Krisztusra támaszkodó bátor hittel: Imhol fagyok Uram, küldj el engem. Nagy István--------------------------------------­Fe lvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk leendő lelké­szeinek kiképzése a Teológiai Akadé­mián folyik. Akik a Teológiai Akadémiára felvéte­llüket óhajtják, ez iránti kérvényüket folyó évi július 15-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Budapest, VI., Lend- vay u. 28.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legma­gasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizo­nyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek a foglal­kozását és kereseti, ill. szociális viszo­nyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány {részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) az illetékes lelkész és esetleg vallás­tanító lelkész bizonyítványa, minden­esetre annak a lelkésznek a bizonyítvá­nya. aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt, q) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, va­lamint a lelkész! szolgálatra indulás okait. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles fnásolatokat is lehet mellékelni. A má­solatokat „egyházi használatra” meg­jelöléssel egyházközségi lelkész is hi­telesítheti« A tanulmányi idő öt esz­tendő. A fenti kérvénnyel eqyidőben a je­lentkezők kérjék^ felvételüket az Evan­gélikus Lelkésznevelő Intézetbe. Ez a Kérvény is a dékánhoz küldendő, rész­letes önéletrajzzal. A féjfi hallgatók bennlakás; kötelezettségéről, a nőhall- gatók elhelyezéséről, a tartásdíjról, stb. az intézet igazgatója (címe: Budapest, Vili., üllői út 24.) ad felvilágosítást Jevélbeli megkeresésre. Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek fez érdeklődők figyelmét erre a hirdet­ményre felhívni. Egyház a világban Az indiai evangélikus egyház egyik lelkészét még ez év folyamán Ke-let- Afrikába küldik az ott élő keresz­tyén hinduk gondozására. Egyúttal ez a lelkész missziói munkát is fog végezni. Ebben a rövid hírben az a figye­lemreméltó, hogy egy ifjú egyház, amely csak nemrég jutott önállóság­ra, máris felveszi a missziói munkát egy másik világrészben. Az új indonéziai minisztertanács­ban négy miniszter protestáns vallás sú: a miniszterelnök-helyettes, az igazságügyminiszter, iparügyi mi­niszter és területközi miniszter. A római pápa jelhívta az összes katolikus hívőket, hogy június hó­napban imádkozzanak azért, hogy Skandinávia ismét visszatérjen a ró­mai egyházba. A skandináv országok lakói köz­tudomásúlag szinte kivétel nélkül az evangélikus egyházhoz tartoznak, így pl. Dánia lakosságának 96%-a evangélikus. Finnországban a római katolikusok száma a lalkosságnak mindössze 0.5%-a. Ennek ellenére a római egyház nagy erőfeszítéseket tesz. hogy ezekben az országokban a lábát megvethesse. Mint egy család A „kék templom” (ahogy Fried- rich Lajos riportja óta emlege­tik a pestlőrinci jubiláló templomot) újra kedves esemény színhelye volt. J únius 2-án álltak oltár elé a gyü­lekezet konfirmandusai. Mint ilyenkor .mindenütt, a kis templom zsúfolásig megtelt. A lelkész az oltár elé lépett, hogy hangtalan fohásszal megkezdje a szolgálatot. Amikor a gyülekezet felé fordult, pásztori sze­me végigfutott a padsorokon, a pa­dok közt állókon és a karzaton szo­rongókon, és egyszerre melegség ön­tötte el szívét: „Eljöttek!” — Igen, el­jöttek, meghallották az öregedő pász­tor hazahívó hangját. Édesanyák gyermekeikkel, férjek feleségeikkel — a régi arcok. — Régi? — Mintha tegnap lett volna, mikor ezek az édesanyák fehér ruhában és ezek a férfiak az első hosszúnadrágban ide térdeltek ez oltár elé, hogy először vegyék magukhoz az Ür szent vacso­ráját. Ha most behunyja a szemét, akkor ott látja maga előtt a 25 év­vel ezelőtt konfirmáltakat, sőt gon­dolatai visszaszállnak a templom­építés előtti konfirmációk emlékei­hez, ott az iskolában. 29 évfolyam váltotta egymást. És most itt ülnek előtte az újak, egyik-másik ponto­san olyan, mint a szülője volt évek­kel ezelőtt. De nem szabad érzékeny­kedni, az emlékeken pihenni, hiszen ezeket most mind erősíteni kell újra: régiket és újakat egyaránt. Szól az ige, peregnek a kérdések és a feleletek. Majd az oltár elé lép­nek az ideiek. A könyv széle meg­billen, mint 25 évvel ezelőtt és a kis csapat egyszerre térdet hajt. S míg az újak kapják az új igét, a régiek hitét erősíti az újra hallott régi ige. A z úrvacsoraosztásnál fiatalabb lelkész térdel először az oltár elé, mint 20 évvel ezelőtt. Most már ketten forgolódnak az oltár körül és jönnek, egyre jönnek az ismert ked­ves arccik: gyermeknevelésben meg­őszült édesanyák, a mindennapi élet oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo TUDOD-i — hogy a két nagy parancsolat, amelyben Jézus összefoglalja a tíz parancsolatot Mt 22, 34—40; Mk 12, 28—31 és Lk 10, 23—28 verseiben található? — hogy magyarországi evangé­likus egyházunk minden gyülekezete Szentháromság ünnepe utáni máso­dik vasárnapon ofertóriumot tart a nyugdíjas egyházi alkalmazottak tá­mogatására? — hogy az Evangélikus Egyház­egyetem Nyugdíjosztálya jelenleg 335 személy nyugellátásáról gondos­kodik? Az 1948-ban megkötött egyezmény szerint az állam évi 1 300 596 forintot, a Nyugdíjosztály évi 324 000 forintot folyósít nyugdíj­képpen. — hogy Gyón! Géza az első világ­háború tragikus sorsú költője Achim Mihály gyóni evangélikus lelkész fia volt és maga is három évig tanult a pozsonyi teológián? küzdelmeiben megkeményedett arcú édesapák, érettségiző diákok, fiatal munkások, serdülő fiúk és leányok, térdelnek egymás mellett Istentisz­telet után hiába állnak szorosan egy­más mellé a templom feljáratánál, mégis két csoportban kell fényké­pezni a jubilálókat, olyan sökan van­nak. Június 9-én, pünkösd vasárnap- " ján a szomszéd református templom alagsora várja szeretetven- dégségre a jubilálókat. A műsort „öregek” és „fiatalok” együtt adják. Megszólal a gyülekezet egykori „csa­logánya”, aki éveken át dicsérte Istent szóló-énékeivel a „kék temp­lomban”. Felhangzik egy régi vers, de az elmúlt évek versmondója mindjárt csatol egyet hozzá az Evan­gélikus Elet ifjúsági oldaláról, amely anyai szívét megérintette. A fiata­labb generáció jelenettel gazdagítja a programot. Isten igéjét a gyüleke­zetben élő ősz püspök hirdeti Isten mozdíthatatlan országáról. (Három gyermeke és veje konfirmált ebben a gyülekezetben.) J?s most jön ami nem volt a híva* talos programban: két lelkész, a gyülekezet fiai> és két idei konfir- mandus köszöntik a lelkipásztort és az ünneplő sereget, „Imhol vagyok én és a gyermekek, akiket nékem adtál." — csendül vissza az ige á pásztori szívben. Eljöttek Győrből, Vas megyéből, a nagy város másik oldaláról élettársukkal, gyermekeik-, kel. Jó lenne így együtt állni az azóta elköltözőitekkel, a templom- építőkkel, fiaikkal, unokáikkal Jézus előtt a dicsőségben. Majd mosolyra derülnek az arcok, ahogy az emlé-. kezésben felidéződnek a régi kedves történetek, megszökött mondatok. Előkerül a régi quartett is: „Vajha volnék hív keresztyén..Vajha voL ná.nk régen és most megkonfirmál- tak hív keresztyének. De, ha mi hűt- lenkedünk is, ö hű marad. Most is megkereste és újra megerősítette azokat, akiket egyszer elhívott. Vajon találkozunk-e még egyszer? Egyszer bizonyosan, amikor csak a rendíthetetlenek maradnak meg. SZERELMI TÉMA s kissé egzo­tikus is — még hozzá északi egzoti­kumot ad, tehát különlegeset. Bájos, igen fiatal női főszereplő, rokonszen­ves, vagy legalábbis érdekes vetély- társsal és nem kevésbé figyelemre­méltó partnerral; fizikai és lelki ingovány; felgomolygó indulatok bi­zonytalan kimenetelű harca — kell-e más egy film sikeréhez? Mégis töb­bet nyújt. Művészi történetformálást giccses happy and nélkül, megható, de egyben nagyon is reális emberáb­rázolást, vagy úgy is mondhatnám: egy sajátos és sokrétű érzelemvilág finom körvonalait. DE ENNÉL IS TÖBBRŐL beszél ez a film. A pap kezdi a panaszko­dást: állítólag keresztyén gyülekeze­te szívszorítóan babonás. Tulajdon felesége sem kivétel. S reménytelen­nek látszik a küzdelem. A döntő pillanatban meg is hátrál a pap: nem mer egyértelműen, szinte élet- re-halálra kiállni a sötét babonaság, a gonosz indulatok ellen, mert ak­kor elvesztené amúgyis kétséges népszerűségét. Magyarán: nem mer teljesen Istenre támaszkodni, végső soron hitetlen! Pedig egy tíz éve templomban nem járt férfi kéri arra, hogy beszéljen Isten jóságáról — de „nem lehet“, mert a lányt boszor­kánynak tartja a nép s megveti. S — megvetné azt is, aki hozzá közeled­ne. A lelkész ettől fél — s végül is vesztét okozza a lánynak ingatag­ságával. EZ A LÄNY csak szeretett volna legalább egy nyáron át táncolni, mint svéd filmelődje. De ez sem adatott meg neki. Nem tudja elhinni, hogy kiszabadulhat abból az iszonyú bo- szorkányikörből. abból a hínáros erejű árnyékból, amelybe a néphit taszította. Mégis megpróbál kitörni: nem kap papi biztatást, de bemerész­NÉHÁNY QONDOLAT EQY TANULSÁQOS FILMRŐL ■■■■BIBI ■"B a Ú kedik az ellenséges érzelmű faluba a vasárnapi istentiszteletre. Svéd­országban államegyház van, esküdni csak templomban lehet, s bármi tör­ténjék is, vőlegénye kedvéért meg keli ismerkednie a templommal, AZ ORGONASZÓBAN feloldódik a lány. Mégis más ez a hely, mint amilyennek képzelte. S talán az az ismeretlen Isten is más, akinek a híveitől annyira fél. „Felséges Jézus, világ fejedelme“ — ki az? Jobb mint azok, akik őt itt dicsérik? KEGYES ASSZONYOK sziszegő, majd lecsapó kígyófejekké változnak istentisztelet után. Ügy szólván meg- lincselik a lányt. Iszonyatos jelenet; érezni kell, hogy a vallással palás­tolt, rettenetes önzést, vakságot, gyű­löletet ábrázolja. S a tragédia elke­rülhetetlen. A kegyesek miatt! Biz­tos, hogy Krisztusra ugyanúgy rá­rohantak volna, mint erre a szeren­csétlen leányra. Mert amit az ember­társunkkal megteszünk, azt Krisz­tussal is meg tudnánk tenni. S ez volt az egészben a legdöbbenetesebb. Ezért hagytam el a filmszínházat szinte összetörve és kértem Istent, hogy irgalmazzon nekünk. Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—'VIII; 10 000 példányban nyomatott. zrínyi nyomda ———* Felelős: Bolgár Imre. A tiszta beszéd Igaz történet Isten hatodik paran­csolatáról, mely így hangzik: „Ne paráználkodjál!“ Ez Istennek az a parancsolata, amelyik a legtöbb gondot okozza gyermekeiknek és szü­lőknek egyaránt. A szülőknek azért, mert nem tudják megközelíteni. Ennél a parancsolatnál mindig ott a kérdés: hogyan fogjak hozzá?, hogyan magyarázzam meg? A gyermekek 6em tudnak stíkszor mit kezdeni evvel a pa­rancsolattal. Vagy nem értik egyáltalán — már *maga a szó is olyan furcsa; paráználkod­ni: mit is jelent tulajdonképpen? — vagy pe­dig azt gondolják, hogy ez csak ókkor fog nekik is szólni, ha felnőttek lesznek és 'meg­házasodnak, vagy férjhezmennék. Jaj, pedig dehogynem vonatkozik rátok is ez a parancsolat, gyerekek! Sőt talán a ha­todik parancsolat az, amelyiken legtöbben elbukunk. Fiatalok és idősebbek egyaránt. Luther Márton azt mondja a parancsolat magyarázatában: .......tiszták és szemérmesek le gyünk szavainkban és cselekedeteinkben. Tiszta beszéd. Erről is szó van. Mert sajnos és ’megdöbbentő: mind több és több tisztáta­lan beszédet, káromkodást lehet hallani ut­cán, villamoson. Csak úgy ömlik némelyik ember szájából, minden második szava csú­nya, vaskos káromkodás. Vannak, akik szinte élvezettel beszélnek így. Es tudjátok mi a legszomorúbb? Hogy nem­csak az utcán, felnőttektől lehet hallani ilyen beszédet, hanem pl. iskolában, gyerekektől is! Mostanában sokat megfordulok iskolákban. Rossz hallgatni ahogyan tízpercékben egyesek szinte ordítva káromkodnak. Hogy mindenki hallja és lássa: milyen nagy legények ők. Ismerek egy kisfiút. Bandinak hívják. Édesapja meghalt, édesanyja dolgozni jár, keresztszülei nevelik. De hogyan? A kereszt­apja, de még a keresztanyja is abban leli leg­nagyobb örömét ha minél csúnyább szavákra megtaníthatják őt. (Szépen teljesítik kereszt- szülői tisztüket!) Mások előtt is produkáltat- ják, szegény kis Bandi meg örül, ha mond­hatja, mert nagyokat nevetnek rajta. Tudjátok mit jelent ez a parancsolat? Hogy aki nem tiszta beszédű és nem tiszta gondo­lául, az nem hisz Istenben. Aki pedig nem hisz benne, azt ő nem is üdvözíti. Ügye, 'milyen sdkszor kicsúszik a szátokon egy-egy csúnya szó, vagy 1megfordul fejetek­ben egy tisztátalan gondolat. Nem is gon­doltok arra, hogy ezzel Isten ellen vétkeztek. Azért nagyon jól tanuljátok meg: Ne pa­ráználkodjál — azt is jelenti: légy tiszta- beszédű, tiszta gondolaté, tiszta életű. Kedves Gyerekek! írjatok erről a parancs­ról isi Géza bácsi Becsüld meg a helyedet! N " égy gyertyaszál beszélgetett egyszer. Az én helyem az oltáron van, a kereszt­re világítok — szólt egy nehéz és hosszú ol­tárt. gyertya — nálam fontosabb helye senki­nek sincs. ‘— Dehogy nincs — feleselt vissza egy kicsi karácsonyi gyertya — karácsony este én va­rázsolom a csillogást a gyermekek szemébe! — Az én hivatásom sem utolsó ám — szólt bele egy egyszerű, de vastagabb gyertya —: én a kántor bácsinak világítok az orgonánál, ha én nem égnék, nem látná a kótát, nem szólna az orgona és nem zengene a gyüleke­zeti énék. — En csak pislogok egy beteg ember szo­bájában, hogy ne legyen sötétség — szerény­kedett egy kis mécses. Jegyszer azután valaki összecserélte a gyer­tyák helyét. A nehéz oltárt gyertyát a karácsonyfára helyezte. Súlyával lehúzta a gyenge fenyőágat, földre esett és elaludt. A kicsi mécsest az oltárra helyezte, de an­nak bizony olyan gyenge volt a lángja, hogy nem világított fel az oltárképen látható Krisz­tus-arcra. A karácsonyi gyertyát az orgonára helyezte, de a kántor bácsi nem látta mellette a 'kótát és össze-vissza szólt az orgona. Az orgona fényes gyertyáját a betegszobába vitte, ámde felriadt a szegény beteg a nagy fényre és így sóhajtott: „Vigyétek innen ezt az erős fényt, bántja a szememet, nem tudok pihenni.“ * Tgy tanulta meg minden gyertya, hogy csak azon a helyen töltheti be jól a hi­vatását, amelyik az ö helye. Danhauser Laci bácsi I BOLYÁCS KA Szólt a fenyő: „Ibolyácska, minek neked zöld levelek, lila szirmok szép ruhája? Hűs hajnalon Napra vágyva minek sírnod harmatcseppet? Mondd, ki látja büszke fenyő törzse mellett a te rejtett szép arcodat s dús virágú bokrok alatt harmat-könnyes fájdalmadat? Szólt a kicsi Ibolyácska: „Isten látja!“ Bandi bácsi KEDVES GYEREKEK! Közlom veletek, hogy az előző négy rejtvény nyerteseinek névsorát technikai okokból a követ­kező számban fogjuk csak közölni Szeretette! köszöntelek Benneteket Géza bácsi Válaszolj ! B. 1. Mit ígért Isten az özönvíz után? (2 pont) 2. Ki adta át Izrael népének Isten tíz párán* csolatát? (1 pont) 1. Pál apostol hol lépett először Európa föld­jére? (4 pont) 4. Ki írta a „Zsidókhoz írt levelet”? (4 pont) 5. Hol van megírva: „Harcold meq a hitnek szép harcát? (4 pont) 6. Mire tanít az irgalmas samaritánusról szóló példázat? (2 pont) 7. Hogyan halt meg Ábel? (1 pont) 8. János apostol első levelének mi a kulcs­szava? (3 pont) 9. Mit bízott Jézus tanítványaira? (2 pont) 10. Ki volt a hit vándora? (2 pont)

Next

/
Thumbnails
Contents