Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-06-23 / 14. szám
PÁLYAVÁLASZTÁS ! F elvetődött a kérdés a gyülekezeti ifjúsági bibliaórán, hogy lehet-e pályaválasztásról égyáltalán beszélni ma, vagy csak úgy sodorba'- nak a fiatalok egyik vagy másik pálya felé, hogy nincs is módjukban választani, dönteni, s nem tehetnek mást, mint hogy elfogadják a körül- ményekadta lehetőséget és így lépjenek erre vagy arra a pályára. Az volt az általános vélemény, hogy mégis beszélhetünk e kérdésről, mert a fiatalok egy nagy része ma is választja a pályáját. Kétségtelen az, hogy több szempontból miás a helyzet e téren, mint volt azoknál, akik 15—20 évvel ezelőtt álltak szemben e kérdéssel, nem is beszélve azokról, akik 30—40 esztendővel ezelőtt birkóztak vele. Néhány ilyen különbséget megemlítek: □ Ma korábban vetődik fel ez a kérdés a fiatalok életében, mint! QabiLmiiii kanlümiáeié- a 150 éaes tiszaf öLiLuű azelőtt. A diákok életét figyelve azt látjuk, hogy ma legalább négy évvel előbb kell dönteniök, mint régen, nem az érettségi előtt, hanem az úgynevezett kisérettségi előtt, mert a középiskola már szakiskola, ahol a jövő foglalkozás felé irányított az oktatás. Kivétel talán az általános gimnázium, de erről is azt lehet mondani, hogy egy határozott irányba mutat: az egyetem felé. Tulajdonképpen nem más, mint híd az általános iskolia és az egyetem között. Az általános gimnáziumi érettségivel nem sokra lehet menni ma már. — A kérdés itt az, hogy a pályaválasztási korhatár lejjebb szállításával egyforma arányban értek-e a fiataljaink, menynyire ismerheti az életet s az előtte álló pályát egy 13—14 éves fiú vagy leány? Fokozottabb hát a szülők és nevelők felelőssége ma. Komolyan kell venniük azt a fiatalságot, amely ilyen nehéz kérdés elé kerül, már ilyen fiatalon. Nekik, az életet már ismerő felnőtteknek, kell segíteniük. 0 Ma nemcsak a fiúk kérdése, hanem ugyanilyen mértékben a leányok kérdése is a pályaválasztás. Ma a legtöbb leány is továbbtanul, vagy szeretne tovább tanulni és nem elégszik meg azzal, hogy a családi körben betöltendő hivatására készüljön. Ma a leányok nemcsak az általános műveltség megszerzéséért, a jólneveltségért tanulnak, hianem azzal a tudattal, hogy nekik is kenyeret kell majd keresniük. Ma a szülő leánya kezébe is „kenyeret akar adni”, ahogyan mondani szokták. B Ma többféle munkalehetőség van, mint régebben, ez az élet differenciálódásával jár, a munkanélküliség veszélye nem fenyeget, de az nem biztos, hogy éppen abban a szakmában van hely, ahová a fiatalt a szíve vonná. Sok fiatal, aki kikerült az iskola padjaiból, máshol kell, hogy dolgozzék, mint tervezte. Át kell váltania. A tanulási korhatár emelkedett. Ma több éves tanulással lehet csak elhelyezkedni. Szakiskolát kell végezni. Hat elemi kevés. c I Elmosódóban van a szellemi és fizikai munka közötti különbségtevés a‘ I hátára. Akik azelőtt csak a szellemi munkát tartották rangosnak, azok észrevették, hogy milyen értéke van a fizikai munkának, sokszor maguk is fizikai munkába álltak. Akik azt hitték, hogy csak a szántófölden vagy a gyárban dolgozik az ember és a szellemi munkás csak ül, kezdik ■megbecsülni ezt a munkát is. többnek közülük bele is kellett kóstolnia. T udom, hogy ez a néhány pont csak általános megállapításokat tükröz s hogy mindegyik pontban mondottakra sok kivételt tudnak felhozni olvasóink. Ez természetes is egy olyan alakulóban lévő társadalmi életben, mint la miénk. Mégis e néhány pont talán rögzíti azt a helyzetet, amelyben mai fiatalságunknak döntenie kell s pólyát kell választania. Ahhoz, hogy tudjunk segítő szót mondani, még azt is keli látnunk, hogy mik azok a szempontok, amelyek szerint a pályaválasztások leggyakrabban történtnek. Kettőt említek csak: Hol lehet legtöbbet keresni? Hol a legkönnyebb a munka? E gyik szempont sem lebecsülendő: hiszen anyagiak nélkül nem lehet élni, különösen, ha már családról keli gondoskodni. Másrészt a ínunka mai tempója nagyon igénybe veszi az embert. Mégis úgy látom, hogy pl. szomorú jelenség az olyan orvos vagy mérnök, aki csak azért választotta ezt a pályát, mert itt jól lehet keresni, másvalaki pedig csak azért éri be szerényebben, mert félti magát. Előbb-utóbb rá kell jönni mind neki, mind a környezetének, hogy tévelygés, elhibázott minden élet, amelyet »em élünk valamilyen mélyebb, komolyabb célból, meggyőződésből. M, l it tudunk itt mi keresztyének mondani? 1. Minden pólya jó, ha benne Istennek és embereknek tudunk szolgálni. A munka elsősorban szolgálat kérdése és csak másodsorban kereseté. Istennek nemcsak a lelkész szolgál, hanem lehet neki szolgálni a gyárban a gép mellett, vagy a gyalupadnál, az íróasztalnál, vagy a mérnöki rajzolóasztalnál, a volán mellett, a laboratóriumban, a mezőgazdasági gépen stb. Nagyobbnak kell Istent látni, aki nem fér bele a templomba, hanem az egész életen Ür, és fontosabbnak kell látni a másik embert, akinek a szolgálatára rendeltettünk. 2. Meg kell kérdezni minden keresztyén fiatalnak: hová. mire szánt az Isten? Mi a terve velem? Milyen tehetséget adott, s mihez adott kedvet? Ezt éveken át kell figyelni. A Teremtő Istent komolyan kell venni, akinek mindenkivel van szándéka. 3. Meg kell tanulni dolgozni, ott, ahol a fiatal jelenleg van. Ha iskolában: ott, ha műhelyben: ott, ha íróasztalnál: ott. Olyan egyszerű igazságot kell újra átélni, mint hogy a munka nemesít és a tétlenség zülleszt, demoralizál. Az embernek hivatása a munka és ezt az emberi hivatást tudatosan kell vállalni. Fiatalok sokat panaszkodnak, hogy túl vannak terhelve, túlságosan sokat kívánnak tőlük stb. Meggyőződésem, hogy még sokkal több is telnék belőlük, ha megéreznek a munka jó ízét, ha szívesen dolgoznának. Amíg valaki szeret dolgozni, remélhetünk tőle valamit, csak a tétlenségben van kétségbeesés. S mi lesz azokkal, akik máshol kényszerülnek dolgozni, mint ahol szeretnének? Én azt hiszem, ha keresztyének, előbb-utóbb megtalálják a helyüket. Ismerek olyan fiatal keresztyén lányt, aki vegyészmérnöknek készült és ma kitűnő agronómus és olyan bibliás fiút, aki pedagógus akart lenni és ma jó mérnök. Mindkettő kedvvel dolgozik és eredménnyel. Nem azt mondom, hogy ez a természetes, hanem azt, hogy ez is lehetséges. Nem azt mondom, hogy az első akadály után torpanjon meg a fiatal és mondjon le szeretett hivatásáról, hanem azt, hogy ne essék kétségbe, h-n nem sikerül ott dolgoznia, ahol ő szerette volna. Fel kell ismernie, hogy ebben a kényszerhelyzetében is tud szolgálni Istennek és embereknek is és így van értelme munkájának, életpályájának. Hafenscher Károly Uram, szeretem a te házadban való lakozást és a te dicsőséged hajlékának helyét I“ (Zsolt 26.8) CANTATE VASÁRNAPJÁN bol- | dog emberek töltötték meg zsúfolásig a 150 éves tiszaíöldvári gyülekezet „ótemplomát“,. Azért mondjuk, hogy „ótemplomát“, mert ez a templom 1960-ban 100 éves lesz, és mert pontosan 20 évvel ezelőtt, 1937-ben indult meg az igehirdetői szolgálat a község más részén épült „újtemplomban“. Cantate vasárnapja jubileumi konfirmáció napja Tiszaföldváron. Már a kora reggeli órákban kerékpárok tömege jelzi a parókia udvarán, hogy a távoli 6—8 km-es külterület és a szórványok népe lesz eggyé gyülekezeti közösségben. Itt van mindenki, aki szükségét érzi annak, hogy ezen a napon hálával emlékezzék egykori saját konfirmációjára... A 25 TAGŰ EGYHAZTANÁCS ünnepi ruhában, meghatott tekintettel kíséri a konfirmandust a virágdíszes oltár elé, mögöttük szülők és keresztszülőik könnyes szemű táborával. „Először lépek oltárodhoz...“ konfirmandus ének után frissen peregnek a feleletek 17 fiú és 23 leánykonfirmandus ajkáról, AZ ÜNNEPI IGEHIRDETÉS érinti a 150 éves gyülekezet történelmének fontosabb határköveit: „Gyülekezet volt itt már a reformáció századában is, de a török időkben nyomtalanul eltűnt. 1750 körül azonban már vannak beszivárgó telepesek. Ezek háznál, szlovák nyelvű áhítatra gyűlnek össze. 1807 a megindulás éve. 1808-ban felépül egy imaház, ezt használják 1860-ig. Akkor átalakítják. iskolává. Tíz éven át SzarváshQZ •tartoznak, oda járnak istentiszteletre, onnan jönnek lelkészek helyi szolgálatokra. 1817-ben anyásűdik a gyülekezet, megkapja első lelkészét Valentinyi Illés személyében. Ekkor 82 házaspár alkotja a gyülekezetei. A szolgálat nyelve kezdettől fogva magyar. 1818-ban történik az első püspöklátogatás, 1821-ben beiktatják első tanítóját is. Az elkövetkező hónapokban ezekről még sokat fogunk hallani. A jubileumi ünnepségeket az őszre tervezzük. Ma, a konfirmáció napján, figyeljünk fel az Ige üzenetére! Válaszút elé érkezett nemcsak a konfirmandusok kis serege, hanem az egész gyülekezet is. Jézus felteszi a lélekvizsgáló kérdést: Vajon ti is el akartok-é menni?” A mai válaszúton, Indiai lau'mú imádsága Minden népek Istene! Könyörgünk a te szép világod minden nemzetért. Azokért, akiket kölcsönös gyűlölet keserűsége emészt. Azokért, akik véres háborút akarnak szomszédjaikra zúdítani. Azokért, akik zsarnoki elnyomást gyakorolnak. Azokért, akik kegyetlen elnyomás alatt nyögnek. Azokért, akik népük felelős vezetői. Könyörgünk az ifjú népfajokért. Könyörgünk a kivetettekért és Ie- tiprotlakért. Könyörgünk a tudatlanokért és rabszolgasorsban sínylődőkért. Könyörgünk, tanítsd meg a világot, hogy tudjon békében megférni. Hogy senki ne zsákmányolja ki a gyengéket, senki se gyűlölje az erőst, Hogy minden faj megfelelhessen rendeltetésének. Taníts, hogy méltók lehessünk a szabadságra. Add, hogy a világ népei megszabaduljanak társadalmi tévedésektől, elnyomástól, gyűlölettől. Adj tiszta szivet, hogy senkit meg nem vetve, meg nem csalva, mindenkinek meg tudjuk adni a te gyermekeidnek járó megbecsülést, nem tekintve szinre, elhagyva minden előítéletet. Amen. Közli: FERENCZY ZOLTÁN. konfirmandusok lelkes csapatával j együtt döntsön a gyülekezet is! Isten, j vagy bálvány? Egyenés út, vagy kerülő út; kedvesebb-é néki? i „Uram, kihez mehetnénk? Örök- j életnek beszéde van Tenálad!” Erről j tesz bizonyságot mindenekelőtt a szórvány népe, mely a nagy háború óta idén először küld számottevő követeket, összesen 11 konfirmandust a vallástétel oltára elé. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a gyülekezet is vállalta a döntés Igéjét. Adakozott, hogy megvehesse a motorkerékpárt. Enélkül az elárvult szórványbeliek ma nem lehetnének itt. Tíz-húsz km- ről hogyan jöhettek volna az előkészítés óráira? Megmozdult a gyülekezet úgy is, hogy vállalta a 40 főnyi konfirmandus étkeztetését is. Külföldi hittestvérek szeretetadománya pedig 8 konfirmandusnak juttatott új ruhát ez alkalomra... VALLASTÉTELÜK elhangzása után huszas csoportokban térdelnek az oltár elé, hogy az áldás-igét és az annak alapján kinek-kinek egyéniségéhez szabott pásztori mondanivalót meghallgassák. Egyik útravaló Pcspp Klára Sarolta konfirmandusnak szól. aki 13 éve elveszítette 11 éves testvérét a háború könyörtelen törvénye következtében. A konfirmációi útravalónak mélyre kell hatolnia, Gombás Julianna ezt az igét kapja: Boldog ember az, aki a kísértések között kitart, mert minekutána • megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját... A KÉZRATÉTELLEL megáldott kis csapatot, Benyus Ferenc gyülekezeti felügyelő jelképes kézfogása iktatja a felnőttek úrvacsorával élő gyülekezeti közösségbe. Elhangzik a fiatalabbak részénről Papp Klára Sarolta köszönő szava, az idősebbek nevében Molnár Mária 20 éves nagylány köszöni meg a gyülekezet szeretetét: „Éppen olyan örömmel • jöttünk a konfirmációi oltár elé, mint fiatalabb társaik. Ügy érezzük, most sincsen még későn! Nem szégyeljük, sőt boldogok vagyunk, hogy ezen a napon Jézusunk minket is kegyelmébe fogad, felénk is hirdetteti drága igéjét és minket is keblére ölel a felnőttek gyülekezete ...‘‘ — mondotta többek között. AZ ÜNNEPÉLY FELEJTHETETLEN EPIZÓDJA a „jubiláns“ konfirmandusok megszólaltatása. T re-* novsziky Istvánná, Medvegy Julianna kedves szavakkal emlékezik 10 év előtti konfirmációjára: „Gyönyörködtünk felvonuló soraitokban, meghallgattuk ajkatok vallástételét... és felmelegedett a szívünk, mert eszünkbe jutott, hogy 10 év előtt mi álltunk ott, ahol ti. A mi szívünk is telve volt az Ür Jézus iránti szeretettel és boldogok voltunk, hogy evangélikus egyházunk tagjai lehetünk- örömmel köszöntünk titeket és kívánjuk, hogy a ti 10 éves évfordulótok mérlege is azt mutassa majd* hogy nem lett hűtelen közületek egy sem! Jézus mondja: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Zoltai Gyula lelkipásztor a 25 éve konfirmáltak nevében köszöntötte a kis sereget. Visszaemlékezve arra, hogy a kis dunántúli nagykanizsai gyülekezetben annak idején hetedmagával állott a konfirmációi oltár előtt. Isten kegyelme az Alföldre hívta pásztori szolgálatra, és ezen a napon arról tesz vallást: Mindeddig segítségül volt nékünk az Ür! P. Varga László egyháztanácsos a 40 éve konfirmáltak nevében, Stráner Vilmos ny. lelkész az 50 éve konfirmáltak nevében és Si'ki Béla ny. igazgatótanító a 60 éve konfirmáltak részéről intette a kis csapatot egyházhűségre. Krisztusi szeretetre a 150 éves évforduló meghitt gyülekezeti közösségében ;.. Amikor pedig előbb a presbiterek, majd a konfirmáltak, majd a szülők és keresztszülők, valamint egyéb gyülekezeti tagok. szám szerint 112-en részesültek az Ür szent vacsorájában, a bűnbocsánatnak áldásában, sokak szívében mélyült el a hála Isten felé: Köszönjük, hogy gazdagítottál minket és kegyelmesen reánk tekintettél ezen a napon . , Zoltai Gyula ANGELUS PACIS — mondotta Esze Tamás teológiai tanár Comeniusról azon az emlékünnepélyen, melyet június 14-én az Országos Béketanács Református Bizottsága rendezett a Református Teológia dísztermében. Igen, Comenius a feldúlt és vérző 17. századi Európában a „béke angyala” volt. Cseh hazájából menekülnie kellett a Habsburg-ömkény elölj Európában a harmincéves háború viharaitól letarolt sivatagot talált. Romok, tetemek, könnyek és jajok késztették arra, hogy felemelje szavát és vállalja a békesség szolgálatát. Teológiai felfogása alapján vált a népek és egyházak közötti békesség munka lójává — folytatta Comeniusról dr. Szilády Jenő lelkész, aki az emlékünnepélyen evangélikus egyházunk részéről szólalt fel. Mindent eschatológikusan látott, ami azt jelenti, hogy az utolsó idők szemszögéből. Várta az ítéletre érkező Krisztust, s ennek az utolsó ítéletnek á borzalmától akarta megmenteni a háború bűnében élő emberi nemzetséget. Krisztus hűséges követője volt — fejezte be Comenius méltatását D. Oldass Lajos püspök, aki az ünnepély záróáhítatát tartotta. Ura nyomában járta végig a szenvedés, a szolgálat, a békesség-szerzés útját. Nem neki van szüksége arra. hogy dicsérjük — hiszen az ilyeneket Krisztus ígérete szerint megbecsüli az Atya — nekünk van szükségünk arra, hogy példája nyomán Krisztus követésére buzduljunk s járjuk a szeretet és békesség útját. (X. A.) ———^----------------Kri sztus a népek világéban D. Dr. Lilje hannoveri püspök a LVSZ elnöke a greifswaldi dómban „Krisztus a népek világában” címen előadást tartott. A keresztyén ember számára, mondotta a püspök, boldogító annak megtapasztalása, hogyan munkálkodik Krisztus a megváltozott világban. Nincsen többé különbség a régi keresztyén népek és a missziói területek között, hanem a misszióból született új egyházak is mint a missziói munka egyenlőjogú hordozói léptek a porondra. A fehér ember helyzete a színesek világában nem az többé, mint régente volt. Ezt megmutatta többek között az 1954. évi bandungi konferencia, ahol ázsiai és afrikai népek fehér emberek részvétele nél- j i ’kül önállóan tanácskoztak sorsúkról. Másfelől jellemző a helyzetre a régi i nagy világvallásoknak, a hinduiz- \ musnak, a buddhizmusnak és a iz- i Iámnak újraéledése. Ez utóbbi élénk missziói tevékenységet fejt ki AfrU kában. Arra a kérdésre, hogy a megvál- tozott világban van-e még hely Krisztus számára, határozott igen- nel kell felelni. Lilje püspök ebben a meggyőződésében akkor erősödött meg, amikor az elmúlt évben Hirosimában járt és ott találkozott az ottani keresztyénekkel. E maroknyi keresztyénség átélte a legszörnyűbb szerencsétlenséget, amit valaha emberi kéz okozott az első atombomba felrobbanásakor. Megtapasztalta, hogy milyen pusztulást okozhat az emberi tudomány s hogy ez a tudomány önmagában nem teremthet rendet a földön. Megtapasztalta azonban a hitnek az erejét is. A világ csak akkor találhatja meg a békességet, ha lesznek emberek, akik a békét akarják. Közli: G. G$j
