Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-09 / 12. szám

egy hit- ro <4 re Légy ve lünk fa te né ped del. Hogy tol junk meg di-caé-rc • ted-deL Di - cső-ség te gyen U- ten nek? SZENTLÉLEK MA Szentlélek mindig van Ünnepeink sokszor csupán úgy állanak a szemünk előtt, mint törté­nelmi emlékünnepek. Események, melyek elmúltak s amelyekre ma már csak emlékezni lehet. Bizonyos, hogy az üdvtörténet nagy eseményei, egyszer voltak s többé nem ismétlődnek. Karácsony, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök egyszer s mindenkorra történtek akkor, amikor meg­történtek. Pünkösdnek is van ilyen üdvtörténeti jellege, de azért pünkösd nem megismételhetetlen esemény. Szentlélek volt pünkösd előtt is s van pünkösd után is. Már a teremtéskor ott lebegett a vizek felett (1 Móz. 1, 2), mikor a nagy összevisszaságból rendezett világ született. Benne volt Mózesben, rajta keresztül Ö vezette Isten népét az ígéret földjére a szolgaság házából. Szentlélek szállt rá a pusztában a szövetség sátora előtt a 70 vénre (4 Móz. 11, 24—29). Az Apostolok cselekedeteiről írt könyv világosan megmutatja, hogy pünkösd után is hányszor töltetett ki Szentlélek. Szentlelket kaptak a samáriabeliek (Csel. 8, 17), Kornélius százados és a házanépe (Csel. 11, 44). az efézusiak (Csel. 19, 6). Szent­lélek tehát mindig van s épp ezért pünkösd mindig lehet. Itt és most is. Lehetséges, hogy ma és itt tessék Istennek, hogy küldjön reánk Szent­jeiket s megismételje azt, ami a jeruzsálemi templom környékén azon az emlékezetes pünkösdkor történt. Szabad ilyen nagy dolgot kérnünk és várnunk. A Szentlélek mindig felelősséget ébreszt Ez a felelősségérzet mozdítja ki Pétert és apostoltársait a jeru- asálemi csukott ajtók mögül. Máskor is ott éltek a jeruzsálemi nép között, de üdvösségük nem nagyon izgatta őket. Mikor Szentleiket kap­tak, egyszerre elhordozhatatlan teher lett számukra a tétlenség és hall­gatás. Nem bírták ki, hogy ne szóljanak arról, amivel tele volt a szívük. Nem tudták elnézni, hogy emberek hulljanak mellettük az örök kárho­zatba, mikor ők tudják az üdvösség útját. Ez a felelősségérzés hajtotta ki őket a jeruzsálemi nép közé. Vajon van-e valaki, aki megsajnálja ezen a pünkösdön a Krisztus nélkül élő világot? A Szentlélek munkásokat keres. A Szentlélek mindig emberről emberre száll 4 Mózes 11, 24—29-ben Mózes a felelősségvállalásra vállalkozó 70 férfiút összegyűjti a szövetség sátora elé. Ott adja nekik Isten a Szent- leiket. Mégpedig milyen csodálatosan! „Akkor leszálla az Ür felhőben és elszakaszta abból a lélekből, amely vala Mózesben és adá a hetven vén férfiúba.” (25. v.) Hát spórol Isten a Szentlélekkel, hogy így elaprózza? Nem. A Szentlélek nem az anyag, hanem a tűz törvényének útján jön. Az anyag törvénye az, hogy fogy, ha elosztják. E szerint a törvény sze­rint Mózesben a régi Lélek 71-ed része maradt volna. A tűz törvénye pedig az, hogy nem fogy, ha gyújt, sőt még növekszik. Eszerint a tör­vény szerint a Lélek a nép vezetésében meghetvenegyszeresedett. A jeruzsálemi pünkösdön is így támadt a nagy Lélek-tűz. Az apos­toloktól lobbant lángra 3000 ember. Az Apostolok cselekedeteiről írt könyv többi eseteiben is ezért olvasunk sokszor arról, hogy a Szent­lélek kézrátétel útján adatott, azaz úgy, hogy Szentlelket még nem nyert emberek érintkezésbe jutottak olyan emberekkel, akik már kap­tak Szentlelket. A Szentlelket nyert ember tűzveszélyes ember. Nélküle minden keresztyén csak olyan, mint a fejétvesztett gyufaszál. Játszani lehet vele, de gyújtani nem. Azért hát ti, Szentlélek tüzétöi meggyűlt emberek, ne rejtsétek véka alá tüzeteket, hanem gyújtsatok! Ti pedig, szegény, tűznélküli, elszáradt, kiégett szívű, közönyös tapló-lelkek, gyúljatok! Keressétek azt a helyet, ahol a Szentlélek jár s azokat az embereket, akiknek van tüzük! Ettől a tűztől ne féljetek! Áldott tűz ez, mely nem kárt okoz, hanem új életet teremt. A Szentlélek nem mindig szól nyelveken Nagyon sokszor így jelentkezik, de másképp, kevésbé feltűnő formá­ban is működik. Ne szűkítsd meg tehát te sem a Szentlélek működését! Ne írd elő Neki, hogy miképp jelentkezzék! 1 Kor. 12. szerint a Lélek­nek sokféle ajándéka van. Becsüld meg a kevésbé mutatós ajándékokat is s ne tagadd meg tőlük Szentlélektől való születésüket! A Szentlélek mindig felkavarja a tespedt békességet A rendszerető hívek ezért akarják sokszor elhallgattatni a Szent­lélek megszállottjait. Az első pünkösdkor is. Ne engedd megrendszabá- iyozni a Szentlelket s ne tekintsd magad a Lélek kizárólagos birtoko­sának. Ez szűkkeblűség és önimádat. Fújjon a Lélek, ahova akar, csak fújjon! Bár minél többen kaphatnák a Lelkei! Ezen a ponton sokat vétkezünk. Sok Lélek-tüzet taposunk el, ha nem a mi hámunkban húzza a gyönyörűséges igát. Pedig csak az akarja megakadályozni a Lélek szabad munkáját, aki önmagában nem engedett még szabad kezet a Szentiéleknek. Jövel hát Szentlélek Űristen ma! Túróczy Zoltán AZ ISTEN CSALADJA... Pünkösd Bicskén Megkérdeztem egyszer a világhírű teológust a Szentlélek felől. Ezt válaszolta: „Az Atya Isten az érettünk való, a Fiú Isten a velünk való, a Szent Lélek Isten a bennünk való Isten. Isten az Atya szeretetével beleszól, a Fiú testtélételével belép, a Lélek kitöltésével benne marad az életünkben." — Valóban, elmondhatatlan nagy dolog, hogy Isten atyai szívvel, sze­retettel törődik velünk, hogy az élő Krisztus kíséri áldott Társként az életünket, mégis az a legcsodálatosabb, hogy maga az örök Isten örökké ott élhet n szívünkben. Hogy maga a Szentlélek XJristen munkálkodna- tik bennünk. Gondolatainkban és érzéseinkben. Szavainkban és mozdu­latainkban. Munkánkban és imádságainkban, örömeinkben és köny- nyelükben. Terveinkben és reménységeinkben. — Ez a pünkösd szent titka, gyönyörű ajándéka. Ezért imádkozunk pünkösd ünnepén szerte a világon békés és boldog templomokban: „Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven,. Most, a közeledő Pünkösd előtt egy hívő evangélikus testvéremet kérdeztem meg a Szentlélek felől. Nem lakik a fővárosban, ahol sok­ezer ember ül a vasárnapi templo­mokban. Nem tartozik vidéki vá­rosok nagy gyülekezetéhez, ahol evangélikus tömegek tárják ki szí­vüket Isten beszéde előtt. Bicskén lakik, ahol tízezer ember között 120 evangélikusból áll — ahogy ő mond­ja — „az Isten családja” .:; Válasza a legszebb pünkösdi prédikáció.. 3 A Szentlélek ajándéka: — az Isten beszéde ! — Hosszú éveken ál úgy éltünk — kezdi el vallomását —, mint a többi szórvány népe. Ketten, hár­man jöttünk össze Jézus nevében a bicskei iskolában. De már ekkor is szerettük Isten beszédét és szeret­tük egymást. Hiszen, ahol az Ige egyszer megszólal, ott rögtön család születik és gyülekezet támad. Ekkor még nem volt se pásztorunk, se ott­honunk ..: Csak néha verődtünk össze, csak néha melegedtünk ösz- sze, mint a pásztortűz körül der­mesztő hideg hegyoldalon a nyáj... , 1936-ban „templomot építettünk. Miből? Adományokból és — evan­gélikus bálokból!..; Műkedvelő elő­adásokat tartottunk, mert nagyon akartuk a templomot. De 1945-ben kemény leckét adott nekünk Isten. Egy életre szólót. A háború körül­vette a mi kis kiharcolt templo­munkat is. Egy borzalmas napon, a szemünk láttára pusztult el kicsi, szép otthonunk, megszerzett templo­munk. Egy gyújtóbomba lobogó lángjában elhamvadt, elolvadt min­den ... Még a kő is égett... Ami­kor vége lett a szörnyű tűzvésznek, sírva jöttünk temetni a templo­mot ... Csak néhány fal maradt meg kormosán, feketén ..; Nem volt többé torony, sem szószék, sem padok..; És ekkor.:. a halál fekete néma­ságában megszólalt Isten . .. Valaki sírva mutatott az oltár felé ... Igen, az oltár megmaradt... És az oltáron megmaradt... a Biblia.. Isten Szentlelke maga vigyázott reá, hogy ennek a szegény 120 embernek ma­radjon egy oltára és maradjon egy kinyitott Bibliája... Ezt olvastuk mi négy éven át és ezt olvasták szerte az országban. Bál nélkül és emberi nagyotakarás nélkül Isten Szentlelke templomot építtetett a megmaradt oltár és a megmaradt Biblia fölé..; Az ország jött segí­teni építeni. Ebben a templomban benne van az egész ország forintja, imádsága, testvéri keze és szere- tete..; Isten Szentlelke így csinálta Bics­kén a csodát..; Így szerette, így szereti és vezeti ma is az Isten családját ,., A halál helyén győzött az élet, 8 hábbrú helyén a béke, a temető helyén az — Isten! A Szentlélek ajándékai — a szolgálat! —- Ma társegyháza vagyunk Csab­áinak, a szomszédos falunak, Á {la­punk is közös. Németh Géza lelkész két templomban, de egy szívvel- lólckkel szeret és szolgál minket, A Szentlélek? — Él és munkál­kodik a pásztorunkban és él a gyüle­kezetünkben. Minden vasárnap van nekünk is istentiszteletünk. Vasár­nap délután bibliaórénk, csütörtök este újra istentiszteletünk. A vasár­napi istentiszteletek előtt a gyer­mekeink együtt vannak Jézussal, a mi Urunkkal. Van imaközösségünk és vannak hívő testvéreink..; A Szentlélek szolgálni is megta­nít ;.. Ha a papunk Csabdin van, itt mindenki papi szolgálatot vé­gez ..: Az egyik közöttünk az Igét hirdeti. A másik — áldott asszony­testvérünk — gyermekeket' vezet Krisztushoz;.. Kántor és harangozó mindenki. A templomot az söpri ki, aki elsőnek érkezik. A templom ol­tárára névtelen és ismeretlen szom­szédok teszik oda a virágot. Senki sem tudja, senki sem kérdi, ki hozta és milyen a vallása. A gyertyát is az gyújtja meg, aki éppen ott van, mint ahogy az elsőnek hazaérkező családtag gyújtja meg otthon is a lámpát..; így él Bicskén az Isten családja :: -. Ez az ő boldog vallomásuk, örök Pünkösdjük. Van egy bánatuk.,. Persze, hogy van. Az öröm mel­lett árnyék is ván. De ez a bánat szent bánat. Olyan . szomorúság, amire van válasza a reménység­nek. Szép életük csak Karácsonyig tart. Télen a hidegben fáznak a gyermekek, öregek és betegek. Hiába van nyolcvan jelenetben megrajzolva nékik Jézus élete, nincs egy kis szobájuk, ahol ezt végignéz­hetnék, ahol keresztyén életük ott­honra találna. Egy tervrajzot simo­gat az álmuk és az imádságuk: egy kis szobát építeni a templom mellé, hogy télen is legyen istentisztelet, hogy télen is énekeljenek, imádkoz­zanak gyermekek, betegek, öregek Isten bicskei kis családjában... Pünkösd ünnepén imádkozzunk velük és értük, hadd legyen béke, csend és sok öröm, hogy nekik is jusson ebből az építő örömből, az élet békés öröméből, hogy örök és szép Pünkösd legyen Bicskén és minde­nütt szerte a világon az Isten minden embert magába ölelő nagy csőn Idájában... Friedrich Lajos Az egyház Keleten és Nyugaton Meg kell kísérelnünk néhány olyan félreértés eloszlatását, amelyek Keleten és Nyugaton helytelenül formálják a keresztyének gondolkodását és magatartását s egyúttal a történelmi különbségek helytelen értékelésé­vel veszélyeztetik az egyház egységét a szolgálat területén.­Keleten sokan azt hiszik, hogy a nyugati egyházaik boldogok, szaba­dok, gazdagok s tökéletesen problé­mamentes életet élnek, — Nyugaton viszont elég általános az a hiedelem, hogy a keleti egyházak vagy komp­romisszumokkal biztosítják szolgá­latuk lehetőségét, vagy szenvednek és hallgatnak. Az bizonyos, hogy nagy és sokszor éles különbség van Kelet és Nyugat között politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekben, de teológiai szempontból Kelet is, Nyugat is „e világ“, olyan adott­ság tehát, amelynek egyformán kényelmetlen, s ahogyan Pál apostol mondja, egyformán „bot­rány és bolondság“ a keresztről szóló beszéd. A „kompromisszum vagy szenvedés” válaszútja tehát nem a keleti egy­házak kényszerű történelmi döntése, ahogyan Nyugaton gondolják sokan, hanem örök kérdés minden kor és minden hely egyháza számára. S ha ezt a kérdést nemcsak az állam és egyház viszonyainak keretei között vizsgáljuk, hanem kiszélesítjük az élet egész területére, akkor Nyuga­ton is éles és aktuális lehet. Walter Lüthi berni lelkészt idézzük, aki a svájci református lelkészegyesület tavaszi ülésén a következőket mond­ta: „Megeshetik. hogy Isten nem• ve­lünk van. hanem ellenünk. Ne feled­jük el, hogy sehol a földön nem hir­dették olyan következetes módon az istentelenséget. mint a keresztyén Nyugaton.’’ A másik — ugyancsak tisztázásra szoruló — kérdés az, hogy a törté­nelmi körülmények nem egyházias megítélése alapján, nemcsak egymás helyzetét, hanem egymás feladatát is rosszul látjuk. Mi. Keleten élő egyházak, ki vagyunk téve annak a kísértésnek, hogy a kapitalizmusnak Keleten múlttá vált vagy Nyugaton élő rendszerét bíráljuk, — Nyugaton pedig a teológusok időnként hivatva érzik magukat a szocialista rendszer megítélésére. Gollwitzer bonni teo­lógiai tanár néhány héttel ezelőtt „A keresztyénség kérdései a marxiz­mushoz” címen tartott előadást. Min­den tartalmi ismertetés és mérlege­rámutatni, hogy a téma felvetése ott, ahol beszéltek róla, alapjában véve helytelen. Nekünk tudnunk kell azt, hogy a bűn minden emberi rend­szert megronthat, keresztyén hitünk reális látásával tehát számolnunk kell a legszebb emberi törekvéseket is csődbe juttató démoni hatalmak­kal. Éppen ezért szolgálatunk nem az, hogy egy­más rendszerét bíráljuk, hanem hogy saját területünkön harcol­junk a közösségi élet jó rend­jét megbontó bűn ellen az ige­hirdetés, a bűnbocsánat és a pásztori szeretet fegyvereivel. Közösen kell imádkoznunk s közös erőfeszítésekkel kel! szert tennünk teológiai tisztánlátásra, hogy se Keleten, se Nyugaton ne mondjunk „nem”-et a kereszt árnyé­kában akkor, amikor ennek a ..nem”- nek a hátterében politikai vagy vi­lágnézeti megfontolás bújik meg, s amikor ezzel a „nem”-mel fölöslege­sen s talán bűnösen veszélyeztetnék szolgálatunk szabad és nyilvános le­hetőségét. Viszont se Keleten, se Nyugaton ne mondjunk „igent”-t akkor, mikor az „igen” mögött a ke­reszttől való iszonyodás és az igazi Bárhol is éljen és szolgáljon az egyház, mindig „e világban" él és szol­gál. Ebben a világban pedig csak egyféle sors és egyféle feladat adatott számára. Ezt kell vállalnunk Keleten is, Nyugaton is. Dr. Kékén András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents