Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-02 / 11. szám

AZ I F J

ÚSÁG OLDA LA

Egy fizikus írja:

Keresztyénség és természettudomány

„Azon nem csodálkozom, hogy öreg nénikék hisznek az Istenben, és egyszerűen a tudatlanságukkal magyarázom meg; de hogyan lehet, hogy valaki, aki ismerd a modern természettudomány felfogását, magát keresztyénnek vallja?“ — Nem fontos megírni, hogy ki tette fel ezt a kérdést és hogy kihez intézte, mert olyan gondolat van benne megfogalmazva, amely sok ember fejében ott éi és amit sokszor kifogásként emelnek a keresztyénséggel szemben. Az ugyanis, ha valaki megismeri a modern természettudományos eredményeket, fizikát, biológiát, akkor meg kell tagadnia az Istent.

Fizikát, matematikát tanulni, vagy művelni azt jelenti: az ember megszokja, hogy mindig tapasztalatokra épít, azokból indul ki következtetéseinél és azokkal igazolja feltevéseit. Sokszor úgy vélik, hogy ez gyökeres ellentéte a hitnek, a hitből való életnek, keresztyénségnek. De nem az,

A keresztyén ember sem a tapasztalatai ellenkezőjét hiszi. Hisz láthatatlan dolgokban, hisz Isten egyszerű szavának, melyet az igében hall vagy olvas.

És vannak tapasztalatai a hit dolgai felől. Nem fizikai eszközökkel mérhető, természettudományos tapasztalatok, de ugyanolyan valóságosak, mint a tudós pontos észlelései.

Aki hallotta bűneinek bocsánatát hirdetni, látta Isten szabadítását, segítségét nehéz helyzetben, aki érezte, mint tölti be Isten örömökkel, ajándékokkal életét, akinek imádságát követte meghallgatás, annak számára tapasztalás a keresztyén élet.

Nem tapasztalások útján juthat ügyem az ember keresztyén meggyőződésre — hiszen Isten ajándéka a hit —, de akinek van bátorsága rálépni a hit felkínált útjára, az nyer tapasztalatokat is. Ami a hit nélkül véletlen esemény, a hit számára Isten nyilvánvaló cselekvése s így újabb bizonyság Istenről.

Ugyanolyan reális tapasztalások ezek, mint a műszer-leolvasás. Olyan reális tapasztalás, amit semmiképpen nem tud az ember megtagadni.

Keresztyénség — természettudomány, alapjaiban különböznek egymástól. A keresztyénség nem nyújt

Ifjúsági élet külföldön

A svájci egyházi ifjúság mintegy 2 000 tagja március közepén tartotta egyik körzetének ülését Zürichben. A konferencia fő előadását dr. Eduard Schweizer teológiai profesz- szor tartotta „Az egyház helytáll a világért“ címen. Nem szabad kis, kegyes körökre visszahúzódnunk és így magunkat a világtól elkülöníteni — mondotta az előadó. Tanuljunk a világtól, de ne úgy, hogy elsodorjon minket, hanem úgy, hogy megpróbáljunk világi emberekkel együtt érezni és megérteni őket. Feléjük is kell hirdetnünk az evangéliumot, ami mindenkinek szól, aminek mindenhová el kell jutnia. Jézus nem kegyes elkülönülést akar, hanem követeket, akik a világban bár tökéletlenül, de örvendező szívvel tesznek róla bizonyságot — fejezte be Schweizer professzor.

fizikai vagy kémiai ismereteket, a természettudomány nem vezet hitre, sem Isten megismerésére. Isten létét nem tudja közvetlen módon sem bizonyítani, sem tagadni. Azonban a modem gondolkodásmód, mely a természettudományokból sarjad- zott, nem idegen a keresztyén embertől sem.

Külön kérdés az, hogy a különböző egyházi szokásokról és tanításokról, melyeket mélyen átsző az egyház évezredes hagyománya, mi a véleménye ä modem embernek, mennyire érzi otthon magát köztük, vagy mennyire idegen neki ezek légköre. Bizony az egyház nagyon elmaradt azokhoz a forradalmi változásokhoz képest, melyeket az általános gondolkodás, a kifejezésmód, az életmegnyilvánulásdk, a formaságok terén a modern tudomány és technika kiváltott. Nem a keresztyénség, hanem az egyház, mint emberi közösség az, ami így lemaradt a fejlődéstől.

Korunk új szellemét jól ismerő keresztyén embereknek, elsősorban a fiataloknak éppen az a — nem egyszerű, de hisszük, megoldható — feladata, hogy megkeressék az örökké igaz tartalom, Isten megváltó szereteté- nek korszerű kifejezésmódját, a keresztyén közösségi élet új formáit és így alakítsák a jövő egyházát.

Gadó Pál.

TUDOD-I

«— hogy a Húsvét utáni 6. vasárnap neve: Exaudi, és hogy nevét a 27. zsoStár 7. versének latin kezdőszavától kapta: „ Hallgass meg.

Uram...”

— hogy Krisztus mennybemenetelét régi keresztyén művészek úgy is ábrázolták, hogy Krisztust magát felhő takarja, de lent a földön látható a lábnyoma. Ezzel azt jelképezték, hogy a mennybemenetel után láthatatlan Krisztus munkájának a nyomai tapasztalhatók közöttünk?

— hogy Németországban nemrégiben megrendezték a 35. egyházi siiketnéma napot. Ezen az egész istentiszteleti szolgálatot, a gyónást, a feláldozást, a szereztetési igéket, az imádságokat és az áldást is a süketnémák jelbeszédével végezték?

— hogy Irán fővárosában, Teheránban 1000 evangélikus él, és közöttük eddig egy mérnök látta el az igehirdetés szolgálatát?

— hogy az egyik hannoveri gyülekezet egy hétköznap estére tette át az istentiszteletet azok számára, akik vasárnap dolgoznak?

EVANGÉLIKUS ÉLET

A. Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074.

Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel:

Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak:

Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII.

10 000 példányban nyomatott.

ZRÍNYI NYOMDA

KONFIRMANDUSOKHOZ A bezárt templomajtó kinyílik

Zsuzsi konfirmációja

Kovács Jánoséknál Pál, az egyetlen fiúgyermek az idén volt konfirmandus. Pál vegyesházasságból született. Apja evangélikus, anyja buzgó katolikus. Reverzális nélkül kötöttek házasságot. Templomi esküvő nélkül. Az asszony még fia keresztelésére sem ment el annak idején, mert mint hithű katolikus bűnnek tartotta belépni az evangélikus templomba. Most szemefénye konfirmációra készül, amelynek időpontja már erősen közelgett.

Nemcsak a család, de az egész rokonság és a népes gyülekezet is kíváncsian kérdezgette, találgatta, hogy vajon Zsuzsi elmegy-e fia konfirmációjára ?

Férje, fia, apósa, anyósa — akikkel egy fedél alatt lakott — nem igyekezett Zsuzsit rábeszélni, vagy kényszeríteni az eljövetelre. Szemrehányásokkal sem illették, de ők is kíváncsian várták hogy-mint fog Zsuzsi dönteni. Pali még az utolsó nap sem tudta megmondani nekem, hogy vajon anyja eljön-e holnap? Még vasárnap reggel, a konfirmáció reggelén sem tudta senki. Talán meg Zsuzsi maga sem. Tény azonban, hogy mikor 10 órakor a beharangozás megkezdődött, Kovács János nem egyedül lépett ki a kiskapun, hanem Zsuzsival együtt s indult el a templomunk felé vezető úton. Nem sokkal azután csendesen be is léptek oda.

Minden szem őt nézte, minden szív azt dobogta, minden száj azt suttogta a várakozásteljes, áhítatos csendben: „ . .-.itt a Zsuzsi!... eljött a Zsuzsi!..

Bizony eljött! S nem is bánta meg, hogy eljött! Nem bánta meg, hogy a merev egyházi tilalom fölött győzelmet aratott az édesanyai szív szeretete... Mint később elmondta — ö is megerősödött fia konfirmációján, noha nem is evangélikus. Ezeken az igéken: ..Mikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az O Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gál. 4, 4—5.)

Zoltán László

IT írül adjuk nektek, hogy msikép- pen folyik le Északtranszvál- ban, a fehérhegyi gyülekezetben a konfirmandusok és a pogányok közül megkeresztelkedők közös, nagy ünnepélye.

A megkereszteltetésüket kívánók és a konfirmandusok részletes vizsgája még az ünnepélyt megelőző napon kap helyet. Ezen a gyülekezet egyháztanácsa részletesen, gondosan megvizsgálja a jelentkezetteket: mennyire ismerik Jézus tudományát, a keresztyének tanítását.

Az ünnepélyre eljönnek a környező gyülekezetekből, sokan már kora reggel. A nagy templom jóval az ünnepség előtt megtelik. Mindazok, akik tagjai szeretnének lenni a gyülekezetnek és ezért megkereszteltetésüket kérik; és a konfirmandusok, akik most már személyes döntésükkel is a gyülekezethez. Jézushoz tar- tozóságukat kívánják kijelenteni, összegyülekeznek a lelkész lakásán. Közösen készülnek a nagy nap megválaszolandó kérdéseire, a döntés nagy órájára. így indulnak el közösen a templomba.

A temiplomkapu azonban zárva van. És ott a bezárt templomajtó előtt újra megkérdezik az újonnan indulókat Isten törvényeiről, azokról a feladatokról, melyek rájuk mint keresztyénekre várnak, az egyház rendjéről és legvégül: vajon mindezt meg akarják-e tartani, e szerint kívánnak-e élni? A kérdéseket nem a fehér misszionárius, vagy a bennszülött fekete lelkész teszi fel, hanem a fehérhegyii gyülekezetek kedves, kegyes, jókedvű zsinati elöljárója. A komoly kérdések megválaszolása után így beszél tovább: Ti újak, láthatjátok, hogy a templomajtó zárva van, és így még az Egyházon kívül vagytok. Ismeritek, tudjátok, hogy az egyháznak kemény, szigorú rendszabályai vannak. Mindenütt, a pogányságban sokkal könnyebben tudtok élni, mint éppen a gyülekezetben. Éppen ezért kérdezzük meg, hogy hűségesen

akarjátok-e Jézust követni. Űjra megmondjuk, hogy senkit sem kény* szentünk a megkeresztelkedésre, vagy árra, hogy konfirmációban döntsön Isten mellett. Külön-külön mondjátok ki döntéseiteket.

Ps valóban sorra megkérdeznek

J J mindenkit, külön-külön. A férfiakat és a fiúkat a zsinati vezető,- az asszonyokat és leányokat pedig a gyülekezetek asszonyainak elöljárója.

Igennel válaszoltak mindannyian, És most így szól a vezető: világosan és érthetően mondjátok meg, hogy az egyház tagjai közé való felvételeteket kívánjátok és ugyanakkor mi is nyíltan megmondottuk, hogy mit kíván tőletek az egyház. Megnyitom tehát előttetek az egyház kapuját. Most pedig jöjjetek. Az Űr Isten, aki Szendéikével a jó munkát elkezdte bennetek, hűséges Isten: maradjatok meg ti is a hozzá való hűségben, hogy mindaz a jó, amit Ö elkészített, megvalósulhasson a ti életetekben és rajtatok keresztül mások életében.

A bevonuló új, ifjú keresztyéneket körülfogja, körülöleli a gyülekezet hálaadó, dicsérő éneke. Ezen az alkalmon 44-en konfirmálkodtak, 26-an felnőttek — akik most léptek először kapcsolatba az egyházzal —< és 10 gyermeket kereszteltek meg.

TjMdig a híradás. Meggondolkoz•*_i tató, útmutató híradás. Nem semmitmondó az egyházhoz tartozni! Nem magától értetődő nekünk egyháztagoknak, de kell, hogy az egyház is így tartsa; és ennek megfelelően éljen a konfirmációval és a ke- resztséggel.

Megtanultam messzi élő testvéreimtől: komolyan vegyük, ha megnyílik előttünk az egyház ajtaja. Nem mi teszünk szívességet a papnak, ha belépünk az egyház kapuján, hanem az Isten tesz kegyelmes csodát, amikor kitárja a magához vezető kaput.

Sz. B.

CPj&L&L&SlSlÍq - kotelesjeg - leladat

Az ifjúsági szerkesztőbizottsághoz igen sok levél érkezik, amelyek vagy a megjelent cikkekkel foglalkoznak, vagy javaslatokat tartalmaznak, vagy pedig felvetnek komoly ifjúsági kérdéseket. Ezekre a levelekre szerkesztőségünk válaszol, vagy pedig — ahogyan most is tesszük, egy idősebb testvérünk levelével — közzétesszük az újságban. A hozzászólásoknak is szívesen helyet adunk;

Az aggódó és felelősségérző szeretet irányítja ezt a levelet. Ezért szólaltat meg entern a felelősségérző szeretet, meg még valami. Az emlékezés. A saját ifjú éveimnek az a sokszor visszacsengő emléke, hogy hányszor hallottam magam is a felnőttektől, az „öregektől” azt, hogy „nektek, a fiataloknak nagyon komolyan kell készülni az életre, mert tivagytok a Holnap ígérete, tiétek a jövő!5' Bevallom, hogy — amint bizonyára kö- zületek is sokan, — én sem tudtam egész súlyában, komolyságában felfogni ezt a mondatot, sőt többé-kevésbé üres, vállveregető frázisnak éreztem sokszor. Afféle olcsó vigasztalásnak, amit mindannak pótlására kap az ifjú ember, amit szabad a felnőtteknek, de még nem szabad az ifjúsáTnak. — Azóta rá kellett ébrednem, hogy a fiatalság, az ifjú évek valóban csak előkészületet jelentenek; akár az iskolában, akár valamely gyakorlati pályán telnek is a lassan cammogó

— és nem mindig kellemes — eszteedők. A dolog vége az, hogy az ifjú embernek — akár tetszik, akár nem, — be kell állnia az öregek helyére a munkába. A szántóföldön, az iparban, a hivatali, vagy más szellemi pályán, de valahol dolgozni kell. Egyszer teljesen magunknak, külső segítség nélkül kell megállnunk a helyünket! — És egyszer családot is alapítotok.

— Amikor elérkezik az ideje annak, hogy az ifjú ember családot alapítson, abban a leányban, fiúban, akit élettársul választ, ne csupán a kedvére való pajtást, szórakozó-partnert lássa, hanem embertársat is, akinek sorsáért, mindennapi nyugodt, síma életéért felelősséggel tartozik: nemcsak önmaga lelkiismerete, nemcsak élettársa, gyermekei vizsgálódó pillantásai, hanem itiindenekfelett a mindent számonkérő Isten s az Ür Jézus színe előtt is!..,

Mindezeken felül pedig a lassacskán elgyengülő, megöregedő szülők iránti gondoskodó szeretet terhei is reátok hárulnak egyszer...

Rengeteg a kötelesség, a reátok váró feladat, ugye? . . . Hogy tudjon az ember mindenért helytállni, hogy tudja minden dolgát jól elvégezni, hogy eleget tegyen annak — és helyesen tegyen eleget, — amit embertársai joggal elvárnak tőle és hogy Isten ítélőszéke és savi* loiknsme- rete előtt nyugodtan megaiinasson?:

A hívő keresztyéneknek a kötelességek; a feladatok, a problémák e tengerén biztos iránytűnk van, amely mindig minden korban és minden családi, társadalmi és nemzeti-politikai körülmények között feltétlenül helyes irányba mutat: a Mózesi tízparancsolat és annak summája, a Krisztusi kettős parancs. Ez a.* kettő, de főleg Jézus Krisztus két parancsolata örök időkre szóló iránytű.

Nekünk az Ür Jézus tanításában közel kétezer esztendő próbáját megásott iránytűnk van. És hogy ez a tanítás, valóban örökéletű, azt már két évezreddel ezelőtt tudta és látta az apostol, amikor leírta: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz!”

Gallay János

A SZŐLŐI SZERETET KÖTELEZ

Igaz történet Isten negyedik parancsolatáról, mely így hangzik: „Tiszteld atyádat és anyádat!“

M

iki kinőtt már a kisgyermekkorból. Az általános iskola nyolcadik osztályába jár. A hangja kezd mélyülni, mozdulatai szögletesek, kezét-lábát nem tudja hova tenni — mindig útban vannak. Büszke is arra, hogy jövőre gimnazista lesz. Megkapta már az első hosszúnadrágot is — éppen konfirmációra, abban meg különösen büszkélkedve feszít.

Okos. értelmes, gyorsfelfogású fiú JMiki. Különösen technikai dolgokhoz ért. Rajzolása, gépek szerkesztése és jó fantáziája — azt mutatják, hogy mérnök lesz belőle. Tanítói is látják, hogy van tehetsége. Az iskola tanulószobájában ő az egyik csoport vezetője. felügyelője.

zóval úgy látszik, minden rendben van Mikinél. De csak látszik. Mert bizony van baj bőven. Először is as, hogy Miki maga

is tudja azt, amit mások tudnak róla, tudniillik, hogy tehetséges. Elbizakodott gyerek lett belőle. Ebből következik az is, hogy mind kevesebbet tanult. Nekem van tehetségem, avval is megélek, minek még a tanulással is gyötörni magam — gondolta. Bizony így mind rosszabb lett a tanulmányi eredménye. Olyan gyönge közepes. Nem áll bukásra, de most a negyedévi konferencia idején hármasa és kettese van mindenből. Most már a tanulószobában sem felügyel a többiekre, hiszen magával sem tud törődni.

De ha még csak ez volna a baj! Sokat csavarog, el-elszökik otthonról, nagyokat füllent szüleinek, felesel, mindenben neki van igaza, sőt legutoljára már iskolakerülésre is vetemedett.

őzben eszébe sem jut, hogy mennyi szomorúságot okoz evvel szüleinek. Édesapja érte is sokat dolgozik, hogy mindene meglegyen. Édesanyja a legjobb falatokat neki adja, mindennel ellátja. Becézgeti, szeretgeti: Miklóskám így, Miklóskám úgy... Ő pedig a szülői szeretet minden megnyilvánulását azzal hálálja meg, hogy engedetlen, feleselő, durcáskodó és nem tanul. Ha meg egy kicsit szigorúbban bánnak vele és megbüntetik valami csínyéért, akkor haragszik szüleire. Félrevonul az udvar sarkába, ott dünnyög, morog és arra gondol, hogy nem is érdemei itthon maradni, mikor úgy bánnak az emberrel, mint egy rßbszol- gával. Ilyenkor mindig elhatározza, hogy vándorútra kel, itthagyja szüleit. De a jó meleg ágy, a jó falat mindig visszatartja.

*

Ji/likik, Jancsik, Jóskák! Gondoljátok meg csak, a lustaságnak, a nemtanulásnak nemcsak a rossz bizonyítvány a következménye. Nemcsak arról van szó, hogy emiatt esetleg nem vesznek fel a gimnáziumba, hanem arról is, hogy a szüléink Isten helyettesei. Isten azért adta őket. hogy nekik engedelmeskedjünk, tiszteljük, szeressük őket. De hogyan szereti az szüleit, aki nemtanulásával, engedetlenségével szomorúságot okoz nekik? És hogyan szereti Istent az, aki szüleit sem szereti.

Géza bácsi

Hálaadás a szent keresztségért

Előbb szerettél, mint én Téged, Kegyelmes Isten, jó Atyám.

Ezért adtad a keresztséget Gyermekkoromnak hajnalán.

Már akkor fiaddá fogadtál,

Mikor még nem ismertelek.

Tarts meg Igédnél és Magadná'.

3 add, hűséggel kövesselek.

ámen.

Kedves Lányok és Fiúk!

Nagy örömmel közlöm Veletek, hogy máris igen sokan kapcsolódtak be a Válaszolj címen megindított rejtvényrovatunkba. Nap mint nap sok levél érkezik és öröm olvasni, hogy milyen sokan jól válaszoltatok a kérdésekre. Reméljük, hogy hétről hétre nő közöttetek azoknak tábora, akik a megfejtéseket beküldik. A most közölt kérdésekre legkésőbb június 8-ig küldjétek be a választ a következő címre: Juhász Géza, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. Budapest, VIII., Puskin utca 12. A borítékra kívülre írjátok rá: Rejtvényrovat. A megfejteßt pontos névvel és címmel lássátok el és írjátok mindig rá azt is, hányadik osztályba jártok. Akik most kapcsolódnak be a rejtvénymegfejtésbe, helyes megfejtés esetén azok is kapnak jutalmat.

Válaszolj

III.

1. Mit parancsolt Jézus tanítványainak mennybemenetel előtt? (1 pont)

2. Ki ment Mózessel a fáráóhoz követségbe? (1 pont)

3. Melyik sziget volt János apostol száműzetésének helye? (4 pont)

4. Mit mond Pál apostol az egyházról? (3 pont)

5. Hol van megírva: „Uj eget és* új földet várunk . .(4 pont)

6. Miért menekült meg Noé az özönvíz idején? (3 pont)

7. Ki írta „Az apostolok cselekedetei”-ről írt könyvet? (3 pont)

8. Melyik prófétát ragadta el az Ür tüzes szekéren? (1 pont)

9. Hogyan győzte le Jézus a Sátán kísértéseit? (3 pont)

10. A Bibliának melyik fejezete a „szeretet himnusza’?? (2 pont)