Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-02 / 11. szám

AZ I F J ÚSÁG OLDA LA Egy fizikus írja: Keresztyénség és természettudomány „Azon nem csodálkozom, hogy öreg nénikék hisznek az Istenben, és egyszerűen a tudatlanságukkal magyarázom meg; de hogyan lehet, hogy valaki, aki ismerd a modern természettudomány felfogását, ma­gát keresztyénnek vallja?“ — Nem fontos megírni, hogy ki tette fel ezt a kérdést és hogy kihez intézte, mert olyan gondolat van benne megfogal­mazva, amely sok ember fejében ott éi és amit sokszor kifogásként emel­nek a keresztyénséggel szemben. Az ugyanis, ha valaki megismeri a mo­dern természettudományos eredmé­nyeket, fizikát, biológiát, akkor meg kell tagadnia az Istent. Fizikát, matematikát tanulni, vagy művelni azt jelenti: az ember meg­szokja, hogy mindig tapasztalatokra épít, azokból indul ki következteté­seinél és azokkal igazolja feltevéseit. Sokszor úgy vélik, hogy ez gyökeres ellentéte a hitnek, a hitből való életnek, keresztyénségnek. De nem az, A keresztyén ember sem a ta­pasztalatai ellenkezőjét hiszi. Hisz láthatatlan dolgokban, hisz Isten egyszerű szavának, melyet az igében hall vagy olvas. És vannak tapasztalatai a hit dolgai felől. Nem fizikai eszközökkel mér­hető, természettudományos tapaszta­latok, de ugyanolyan valóságosak, mint a tudós pontos észlelései. Aki hallotta bűneinek bocsánatát hirdetni, látta Isten szabadítását, segítségét nehéz helyzetben, aki érezte, mint tölti be Isten örö­mökkel, ajándékokkal életét, akinek imádságát követte meg­hallgatás, annak számára ta­pasztalás a keresztyén élet. Nem tapasztalások útján juthat ügyem az ember keresztyén meggyő­ződésre — hiszen Isten ajándéka a hit —, de akinek van bátorsága rá­lépni a hit felkínált útjára, az nyer tapasztalatokat is. Ami a hit nélkül véletlen esemény, a hit számára Isten nyilvánvaló cselekvése s így újabb bizonyság Istenről. Ugyanolyan reális tapasztalások ezek, mint a műszer-leolvasás. Olyan reális tapasztalás, amit sem­miképpen nem tud az ember meg­tagadni. Keresztyénség — természettudo­mány, alapjaiban különböznek egy­mástól. A keresztyénség nem nyújt Ifjúsági élet külföldön A svájci egyházi ifjúság mintegy 2 000 tagja március közepén tartotta egyik körzetének ülését Zürichben. A konferencia fő előadását dr. Eduard Schweizer teológiai profesz- szor tartotta „Az egyház helytáll a világért“ címen. Nem szabad kis, kegyes körökre visszahúzódnunk és így magunkat a világtól elkülöníteni — mondotta az előadó. Tanuljunk a világtól, de ne úgy, hogy elsodor­jon minket, hanem úgy, hogy meg­próbáljunk világi emberekkel együtt érezni és megérteni őket. Feléjük is kell hirdetnünk az evangéliumot, ami mindenkinek szól, aminek min­denhová el kell jutnia. Jézus nem kegyes elkülönülést akar, hanem kö­veteket, akik a világban bár töké­letlenül, de örvendező szívvel tesz­nek róla bizonyságot — fejezte be Schweizer professzor. fizikai vagy kémiai ismereteket, a természettudomány nem vezet hitre, sem Isten megismerésére. Isten létét nem tudja közvetlen módon sem bizonyítani, sem tagadni. Azon­ban a modem gondolkodásmód, mely a természettudományokból sarjad- zott, nem idegen a keresztyén em­bertől sem. Külön kérdés az, hogy a különbö­ző egyházi szokásokról és tanítások­ról, melyeket mélyen átsző az egy­ház évezredes hagyománya, mi a véleménye ä modem embernek, mennyire érzi otthon magát köztük, vagy mennyire idegen neki ezek lég­köre. Bizony az egyház nagyon el­maradt azokhoz a forradalmi válto­zásokhoz képest, melyeket az általá­nos gondolkodás, a kifejezésmód, az életmegnyilvánulásdk, a formaságok terén a modern tudomány és tech­nika kiváltott. Nem a keresztyénség, hanem az egyház, mint emberi kö­zösség az, ami így lemaradt a fejlő­déstől. Korunk új szellemét jól ismerő keresztyén embereknek, elsősor­ban a fiataloknak éppen az a — nem egyszerű, de hisszük, meg­oldható — feladata, hogy meg­keressék az örökké igaz tarta­lom, Isten megváltó szereteté- nek korszerű kifejezésmódját, a keresztyén közösségi élet új for­máit és így alakítsák a jövő egyházát. Gadó Pál. TUDOD-I «— hogy a Húsvét utáni 6. vasár­nap neve: Exaudi, és hogy nevét a 27. zsoStár 7. versének latin kezdő­szavától kapta: „ Hallgass meg. Uram...” — hogy Krisztus mennybemenete­lét régi keresztyén művészek úgy is ábrázolták, hogy Krisztust magát felhő takarja, de lent a földön lát­ható a lábnyoma. Ezzel azt jelké­pezték, hogy a mennybemenetel után láthatatlan Krisztus munkájá­nak a nyomai tapasztalhatók kö­zöttünk? — hogy Németországban nemrégi­ben megrendezték a 35. egyházi siiketnéma napot. Ezen az egész istentiszteleti szolgálatot, a gyónást, a feláldozást, a szereztetési igéket, az imádságokat és az áldást is a süketnémák jelbeszédével végezték? — hogy Irán fővárosában, Tehe­ránban 1000 evangélikus él, és kö­zöttük eddig egy mérnök látta el az igehirdetés szolgálatát? — hogy az egyik hannoveri gyüle­kezet egy hétköznap estére tette át az istentiszteletet azok számára, akik vasárnap dolgoznak? EVANGÉLIKUS ÉLET A. Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA KONFIRMANDUSOKHOZ A bezárt templomajtó kinyílik Zsuzsi konfirmációja Kovács Jánoséknál Pál, az egyet­len fiúgyermek az idén volt konfir­mandus. Pál vegyesházasságból szü­letett. Apja evangélikus, anyja buzgó katolikus. Reverzális nélkül kötöttek házasságot. Templomi es­küvő nélkül. Az asszony még fia keresztelésére sem ment el annak idején, mert mint hithű katolikus bűnnek tartotta belépni az evangé­likus templomba. Most szemefénye konfirmációra készül, amelynek időpontja már erősen közelgett. Nemcsak a család, de az egész ro­konság és a népes gyülekezet is kí­váncsian kérdezgette, találgatta, hogy vajon Zsuzsi elmegy-e fia konfirmációjára ? Férje, fia, apósa, anyósa — akik­kel egy fedél alatt lakott — nem igyekezett Zsuzsit rábeszélni, vagy kényszeríteni az eljövetelre. Szemre­hányásokkal sem illették, de ők is kíváncsian várták hogy-mint fog Zsuzsi dönteni. Pali még az utolsó nap sem tudta megmondani nekem, hogy vajon anyja eljön-e holnap? Még vasárnap reggel, a konfirmáció reggelén sem tudta senki. Talán meg Zsuzsi maga sem. Tény azon­ban, hogy mikor 10 órakor a beha­rangozás megkezdődött, Kovács Já­nos nem egyedül lépett ki a kis­kapun, hanem Zsuzsival együtt s indult el a templomunk felé vezető úton. Nem sokkal azután csendesen be is léptek oda. Minden szem őt nézte, minden szív azt dobogta, minden száj azt suttogta a várakozásteljes, áhítatos csendben: „ . .-.itt a Zsuzsi!... el­jött a Zsuzsi!.. Bizony eljött! S nem is bánta meg, hogy eljött! Nem bánta meg, hogy a merev egyházi tilalom fölött győzelmet aratott az édesanyai szív szeretete... Mint később elmondta — ö is megerősödött fia konfir­mációján, noha nem is evangélikus. Ezeken az igéken: ..Mikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az O Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy el­nyerjük a fiúságot.” (Gál. 4, 4—5.) Zoltán László IT írül adjuk nektek, hogy msikép- pen folyik le Északtranszvál- ban, a fehérhegyi gyülekezetben a konfirmandusok és a pogányok kö­zül megkeresztelkedők közös, nagy ünnepélye. A megkereszteltetésüket kívánók és a konfirmandusok részletes vizs­gája még az ünnepélyt megelőző na­pon kap helyet. Ezen a gyülekezet egyháztanácsa részletesen, gondosan megvizsgálja a jelentkezetteket: mennyire ismerik Jézus tudomá­nyát, a keresztyének tanítását. Az ünnepélyre eljönnek a környe­ző gyülekezetekből, sokan már kora reggel. A nagy templom jóval az ün­nepség előtt megtelik. Mindazok, akik tagjai szeretnének lenni a gyü­lekezetnek és ezért megkeresztelte­tésüket kérik; és a konfirmandusok, akik most már személyes döntésük­kel is a gyülekezethez. Jézushoz tar- tozóságukat kívánják kijelenteni, összegyülekeznek a lelkész lakásán. Közösen készülnek a nagy nap meg­válaszolandó kérdéseire, a döntés nagy órájára. így indulnak el közö­sen a templomba. A temiplomkapu azonban zárva van. És ott a bezárt templom­ajtó előtt újra megkérdezik az újon­nan indulókat Isten törvényeiről, azokról a feladatokról, melyek rájuk mint keresztyénekre várnak, az egy­ház rendjéről és legvégül: vajon mindezt meg akarják-e tartani, e szerint kívánnak-e élni? A kérdése­ket nem a fehér misszionárius, vagy a bennszülött fekete lelkész teszi fel, hanem a fehérhegyii gyülekeze­tek kedves, kegyes, jókedvű zsinati elöljárója. A komoly kérdések meg­válaszolása után így beszél tovább: Ti újak, láthatjátok, hogy a temp­lomajtó zárva van, és így még az Egyházon kívül vagytok. Ismeritek, tudjátok, hogy az egyháznak ke­mény, szigorú rendszabályai van­nak. Mindenütt, a pogányságban sokkal könnyebben tudtok élni, mint éppen a gyülekezetben. Éppen ezért kérdezzük meg, hogy hűségesen akarjátok-e Jézust követni. Űjra megmondjuk, hogy senkit sem kény* szentünk a megkeresztelkedésre, vagy árra, hogy konfirmációban döntsön Isten mellett. Külön-külön mondjátok ki döntéseiteket. Ps valóban sorra megkérdeznek J J mindenkit, külön-külön. A férfiakat és a fiúkat a zsinati vezető,- az asszonyokat és leányokat pedig a gyülekezetek asszonyainak elöljá­rója. Igennel válaszoltak mindannyian, És most így szól a vezető: vi­lágosan és érthetően mondjátok meg, hogy az egyház tagjai közé való felvételeteket kívánjátok és ugyanakkor mi is nyíltan megmon­dottuk, hogy mit kíván tőletek az egyház. Megnyitom tehát előttetek az egyház kapuját. Most pedig jöj­jetek. Az Űr Isten, aki Szendéiké­vel a jó munkát elkezdte bennetek, hűséges Isten: maradjatok meg ti is a hozzá való hűségben, hogy mindaz a jó, amit Ö elkészített, megvaló­sulhasson a ti életetekben és rajta­tok keresztül mások életében. A bevonuló új, ifjú keresztyéne­ket körülfogja, körülöleli a gyüleke­zet hálaadó, dicsérő éneke. Ezen az alkalmon 44-en konfirmálkodtak, 26-an felnőttek — akik most léptek először kapcsolatba az egyházzal —< és 10 gyermeket kereszteltek meg. TjMdig a híradás. Meggondolkoz­•*_i tató, útmutató híradás. Nem semmitmondó az egyházhoz tartozni! Nem magától értetődő nekünk egy­háztagoknak, de kell, hogy az egy­ház is így tartsa; és ennek megfele­lően éljen a konfirmációval és a ke- resztséggel. Megtanultam messzi élő testvé­reimtől: komolyan vegyük, ha meg­nyílik előttünk az egyház ajtaja. Nem mi teszünk szívességet a pap­nak, ha belépünk az egyház kapu­ján, hanem az Isten tesz kegyelmes csodát, amikor kitárja a magához vezető kaput. Sz. B. CPj&L&L&SlSlÍq - kotelesjeg - leladat Az ifjúsági szerkesztőbizottsághoz igen sok levél érkezik, amelyek vagy a megjelent cikkekkel foglalkoznak, vagy javaslatokat tartalmaznak, vagy pedig felvetnek komoly ifjúsági kérdéseket. Ezekre a levelekre szer­kesztőségünk válaszol, vagy pedig — ahogyan most is tesszük, egy idő­sebb testvérünk levelével — közzétesszük az újságban. A hozzászólások­nak is szívesen helyet adunk; Az aggódó és felelősségérző szeretet irányítja ezt a levelet. Ezért szólaltat meg entern a felelősségérző szeretet, meg még valami. Az emlékezés. A saját ifjú éveimnek az a sokszor visszacsengő em­léke, hogy hányszor hallottam magam is a felnőttektől, az „öregektől” azt, hogy „nektek, a fiataloknak nagyon ko­molyan kell készülni az életre, mert ti­vagytok a Holnap ígérete, tiétek a jövő!5' Bevallom, hogy — amint bizonyára kö- zületek is sokan, — én sem tudtam egész súlyában, komolyságában felfogni ezt a mondatot, sőt többé-kevésbé üres, váll­veregető frázisnak éreztem sokszor. Afféle olcsó vigasztalásnak, amit mind­annak pótlására kap az ifjú ember, amit szabad a felnőtteknek, de még nem sza­bad az ifjúsáTnak. — Azóta rá kellett ébrednem, hogy a fiatalság, az ifjú évek valóban csak előkészületet jelentenek; akár az iskolában, akár valamely gyakor­lati pályán telnek is a lassan cammogó — és nem mindig kellemes — eszteedők. A dolog vége az, hogy az ifjú embernek — akár tetszik, akár nem, — be kell állnia az öregek helyére a munkába. A szántó­földön, az iparban, a hivatali, vagy más szellemi pályán, de valahol dolgozni kell. Egyszer teljesen magunknak, külső se­gítség nélkül kell megállnunk a helyün­ket! — És egyszer családot is alapítotok. — Amikor elérkezik az ideje annak, hogy az ifjú ember családot alapítson, abban a leányban, fiúban, akit élettársul vá­laszt, ne csupán a kedvére való pajtást, szórakozó-partnert lássa, hanem ember­társat is, akinek sorsáért, mindennapi nyugodt, síma életéért felelősséggel tar­tozik: nemcsak önmaga lelkiismerete, nemcsak élettársa, gyermekei vizsgálódó pillantásai, hanem itiindenekfelett a min­dent számonkérő Isten s az Ür Jézus színe előtt is!.., Mindezeken felül pedig a lassacskán el­gyengülő, megöregedő szülők iránti gon­doskodó szeretet terhei is reátok hárul­nak egyszer... Rengeteg a kötelesség, a reátok váró feladat, ugye? . . . Hogy tudjon az ember mindenért helytállni, hogy tudja minden dolgát jól elvégezni, hogy eleget tegyen annak — és helyesen tegyen eleget, — amit embertársai joggal elvárnak tőle és hogy Isten ítélőszéke és savi* loiknsme- rete előtt nyugodtan megaiinasson?: A hívő keresztyéneknek a kötelességek; a feladatok, a problémák e tengerén biztos iránytűnk van, amely mindig min­den korban és minden családi, társadal­mi és nemzeti-politikai körülmények kö­zött feltétlenül helyes irányba mutat: a Mózesi tízparancsolat és annak summája, a Krisztusi kettős parancs. Ez a.* kettő, de főleg Jézus Krisztus két parancsolata örök időkre szóló iránytű. Nekünk az Ür Jézus tanításában közel kétezer esztendő próbáját megásott iránytűnk van. És hogy ez a tanítás, valóban örökéletű, azt már két évezred­del ezelőtt tudta és látta az apostol, amikor leírta: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz!” Gallay János A SZŐLŐI SZERETET KÖTELEZ Igaz történet Isten negyedik pa­rancsolatáról, mely így hangzik: „Tiszteld atyádat és anyádat!“ M iki kinőtt már a kisgyermekkorból. Az általános iskola nyolcadik osztályába jár. A hangja kezd mélyülni, mozdulatai szögletesek, kezét-lábát nem tudja hova tenni — mindig útban vannak. Büszke is arra, hogy jövőre gimnazista lesz. Megkapta már az első hosszúnadrágot is — éppen kon­firmációra, abban meg különösen büszkél­kedve feszít. Okos. értelmes, gyorsfelfogású fiú JMiki. Különösen technikai dolgokhoz ért. Rajzo­lása, gépek szerkesztése és jó fantáziája — azt mutatják, hogy mérnök lesz belőle. Ta­nítói is látják, hogy van tehetsége. Az iskola tanulószobájában ő az egyik csoport veze­tője. felügyelője. zóval úgy látszik, minden rendben van Mikinél. De csak látszik. Mert bizony van baj bőven. Először is as, hogy Miki maga is tudja azt, amit mások tudnak róla, tudni­illik, hogy tehetséges. Elbizakodott gyerek lett belőle. Ebből következik az is, hogy mind kevesebbet tanult. Nekem van tehet­ségem, avval is megélek, minek még a ta­nulással is gyötörni magam — gondolta. Bizony így mind rosszabb lett a tanulmányi eredménye. Olyan gyönge közepes. Nem áll bukásra, de most a negyedévi konferencia ide­jén hármasa és kettese van mindenből. Most már a tanulószobában sem felügyel a töb­biekre, hiszen magával sem tud törődni. De ha még csak ez volna a baj! Sokat csavarog, el-elszökik otthonról, nagyokat füllent szüleinek, felesel, mindenben neki van igaza, sőt legutoljára már iskolakerülés­re is vetemedett. őzben eszébe sem jut, hogy mennyi szomorúságot okoz evvel szüleinek. Édesapja érte is sokat dolgozik, hogy min­dene meglegyen. Édesanyja a legjobb fala­tokat neki adja, mindennel ellátja. Becéz­geti, szeretgeti: Miklóskám így, Miklóskám úgy... Ő pedig a szülői szeretet minden megnyilvánulását azzal hálálja meg, hogy engedetlen, feleselő, durcáskodó és nem ta­nul. Ha meg egy kicsit szigorúbban bánnak vele és megbüntetik valami csínyéért, akkor haragszik szüleire. Félrevonul az udvar sar­kába, ott dünnyög, morog és arra gondol, hogy nem is érdemei itthon maradni, mikor úgy bánnak az emberrel, mint egy rßbszol- gával. Ilyenkor mindig elhatározza, hogy vándorútra kel, itthagyja szüleit. De a jó meleg ágy, a jó falat mindig visszatartja. * Ji/likik, Jancsik, Jóskák! Gondoljátok meg csak, a lustaságnak, a nemtanulásnak nemcsak a rossz bizonyítvány a következ­ménye. Nemcsak arról van szó, hogy emiatt esetleg nem vesznek fel a gimnáziumba, ha­nem arról is, hogy a szüléink Isten helyet­tesei. Isten azért adta őket. hogy nekik enge­delmeskedjünk, tiszteljük, szeressük őket. De hogyan szereti az szüleit, aki nemtanu­lásával, engedetlenségével szomorúságot okoz nekik? És hogyan szereti Istent az, aki szü­leit sem szereti. Géza bácsi Hálaadás a szent keresztségért Előbb szerettél, mint én Téged, Kegyelmes Isten, jó Atyám. Ezért adtad a keresztséget Gyermekkoromnak hajnalán. Már akkor fiaddá fogadtál, Mikor még nem ismertelek. Tarts meg Igédnél és Magadná'. 3 add, hűséggel kövesselek. ámen. Kedves Lányok és Fiúk! Nagy örömmel közlöm Veletek, hogy máris igen sokan kapcsolódtak be a Válaszolj címen megindított rejtvényrovatunkba. Nap mint nap sok levél érkezik és öröm olvasni, hogy milyen sokan jól válaszoltatok a kérdésekre. Reméljük, hogy hétről hétre nő közöttetek azoknak tábora, akik a megfejtéseket be­küldik. A most közölt kérdésekre legkésőbb június 8-ig küldjétek be a választ a követ­kező címre: Juhász Géza, Evangélikus Egye­temes Sajtóosztály. Budapest, VIII., Puskin utca 12. A borítékra kívülre írjátok rá: Rejtvényrovat. A megfejteßt pontos névvel és címmel lássátok el és írjátok mindig rá azt is, hányadik osztályba jártok. Akik most kapcsolódnak be a rejtvénymegfejtésbe, he­lyes megfejtés esetén azok is kapnak jutal­mat. Válaszolj III. 1. Mit parancsolt Jézus tanítványainak mennybe­menetel előtt? (1 pont) 2. Ki ment Mózessel a fáráóhoz követségbe? (1 pont) 3. Melyik sziget volt János apostol száműzetésé­nek helye? (4 pont) 4. Mit mond Pál apostol az egyházról? (3 pont) 5. Hol van megírva: „Uj eget és* új földet vá­runk . .(4 pont) 6. Miért menekült meg Noé az özönvíz idején? (3 pont) 7. Ki írta „Az apostolok cselekedetei”-ről írt könyvet? (3 pont) 8. Melyik prófétát ragadta el az Ür tüzes szeké­ren? (1 pont) 9. Hogyan győzte le Jézus a Sátán kísértéseit? (3 pont) 10. A Bibliának melyik fejezete a „szeretet him­nusza’?? (2 pont)

Next

/
Thumbnails
Contents