Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-02 / 11. szám

EXAUDI VASÁRNAPJÁNAK névadó zsoltárigéjében (27. Zsolt. 7. V.) könyörög így valaki. A legembe- i'ibb kérés és a legszerényebb igény. Erre mindenkinek van joga — vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Ar­ra, hogy meghallgassák. Hogy elő­adja ügyes bajos dolgát. Hogy kitár­hassa szívét s elmondja, ami olyan nagyon nyomja. Hallgass meg en­gem, legalább hadd mondjam el, amit egyedül nem lehet elviselni. Azzal, hogy elmondom, máris meg­könnyebbülök. A lélektan tudománya gyónási kényszernek nevezi az emberi lélek­nek ezt a sajátosságát, hogy vágyik a meghallgattatás után. S egyike a legnagyobb nyomorúságoknak, ha az ember nem élhet ezzel az elemi jo­gával s nem elégítheti ki ezt az ele­mi szükségletét. Ha nem talál sen­kit, aki hajlandó lenne meghallgatni' a szavát. Ha úgy érzi, s tapasztal­ja, hogy minden szava, sóhajtása, kiáltása pusztában elhangzó kiáltás, amire nem jön visszhang, ami válasz nélkül marad, visszahall, mint fel­feldobott kő. „HALLD MEG URAM HANGO­MAT, — hívlak!“ —■ mintha egy gyer­mek kiáltana, félősen és panaszosan, elhagyott, sötét szobában, az édes­anyja után. Ki ne ismerné közülünk ezt az érzést? Hisz mindnyájan vol­tunk gyermekek s bizonnyal elő­fordult, hogy így magunkra ma­radtunk. S mindnyájan időnkint új­ra gyermekekké leszünk, ha az Élet és Halál félelmes hatalmasságai, bűn, betegség, vétek, öregség, ma­gányosság reánk törnek. Ilyenkor újra kiáltunk, mint gyermek a sötét szobában, egyedül és rettegve. Ki­nyújtjuk kezünket s tapogatózunk, talán elérjük azt, akire vágyunk. A meleg és erős kezet. S talán hangzik szavunkra a biztató felelet: itt va­gyok, ne félj gyermekem! S talán az a baj éppen, -hogy nem tudunk eléggé és igazán gyermekké lenni. Mert akkor sötét és nehéz órákon erősebb lenne a bizalom, mint a kétség. Győzelmesebb a re­ménység, mint a félelem. Akkor hin­nénk abban, hogy valahol a sötét­ségben várakozik a segítség, már készül a kiút és épül a menedék. Kezünk felé már kinyújtva az erős és meleg kéz. S mielőtt nyelvünkön volt a panasz szava, már bizonyos a meghallgattatás. Csak a felelet ké­sik néha, néha nagyon sokáig. Éppen ez a „sokáig“ a nagyon nehéz. Ha csakugyan Dávid írta ezt a zsoltárt, amint felirata vallja, ne­ki volt erről bőséges tapasztalata. Kevés embernek jutott oly hánya­tott, emelkedésekben s nagy zuhaná­sokban gazdag sors, mint neki. Előt­te bizonyara felvetődött a kérdés: lehet-e oly hely és helyzet, íshol egé­szen s végleg süket a csend s meg­másíthatatlan sors acélzárai vesznek körül. Mint Jónást a cet gyomrában — mint elsüllyedt búvárhajóban re­kedt embereket. BIZONNYAL LEHET s van ilyen' mélység, ahonnan emberi szó emberi fülbe már nem hathat el. De éppen abban van a hit nagy bizonysága, hogy akkor is, ilyenkor is van va­laki, aki hallja hangomat, akit nem ' hívok hiába, aki meghallgat, akinek van gondja reám és törődik velem. Azóta, hogy a legmélyebb emberi' el'hagyatottság panasza elhangzott a kereszten: „Én Istenem, miért hagy­tál el engemet!“, nincsen igazán-el-1 hagyott ember a világon. Boldog ta­pasztalások és bizonyos tanúvallo-1 mások szólnak arról, hogy ha néha valóra is válik a megrendítő élmény: „Minden elhagy elfeled“, — nem csalódik a hit reménysége: „Isten1 vég nélkül szeret!“ MIÖTA ISTEN az ember Jézus Krisztusban megjelent közöttünk s velünk lakozott, tudjuk, hogy Ö gyakorta embereken keresztül akar­ja elvégezni munkáját. Édesanyánk sötétben felénk kinyúló erős és me­leg kezében az ő szeretete keres és von magához. Testvéri szívek pász- toroló gondoskodásában Ö rejtőzik. Ö hallgat meg reánk figyelő türel­mes és megértő emberi füleken ke­resztül. S emberi szóval hirdetted a vígasztalás és bátorítás gyógyító igéjét. Csak talál-e ilyen emberi szerszá­mokat elegendő számban? Odaad­juk-e magunkat engedelmes szolgá­latban Isten füléül és szájául szen­vedő felebarátaink javára? A meg- hallgattatást, megértést kereső em, béri lélek hiába nyújtja-e ki a sö­tétségben kezét, vagy reátalálhat az irgalmas felebarátra? Akadnak-e Isten irgalmának követei, amikor szükség van reájuk? HALLGASS MEG ENGEM ... Ülj le velem, hadd mondjam el ügyemet, légy türelemmel és megértéssel. Em­berek szólnak így s talán néha egész népek is, szinte az egész em­beriség. És Isten meghallgatása ké­szen van, irgalmassága bizonyos mindannyiunk számára. Csak egy­mást is meg tudjuk hallgatni, hogy rajtunk keresztül elvégezhesse Isten a feloldozás és megbékítés, a megfoá- torítás és megerősítés művét. Hogy ne legyen s maradjon senki, aki hiába szól és kiált. Hogy bizonyos lehessen mindenki: nem marad el a felelet, ha bizodalommal emeli fel szavát: Halld meg Uram hangomat — hívlak! Groó Gyula SZORVANYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Egy kevés idő... Exaudi vasárnapja, — János 7,33-39. EGY KEVÉS IDŐ... Ez félelmetes hír annak, aki tudja, hogy haldokló szerette perced meg vannak számlálva. Vagy annak, akire rövid időn belül súlyos megpróbáltatás vár. Ilyen félelmetesen csengett a jeruzsálemi nép felé is Jézus beszéde: ! „Egy kevés ideig veletek vagyok... -kerestek majd engem és nem találtok ■ meg!” Olyan sokáig akarta Jézus összegyűjteni őket mint a kotló a kis- r csirkéit összegyűjti, de a nép nem akart Hozzá menekülni. Most pedig } lejárt a kegyelmi idő! Jézus elmegy közülük és Öt többé meg nem talál- (! hatják! i Luther is ilyennek látta Isten üdvözítő kegyelmét. Azt mondta, hogy > nyári záporhoz hasonlít, amely zuhog egy kevés ideig, de aztán tovább I vonul más tájakra. A világ keresztyénségében is hol itt, hol ott, hol egyik, I hol másik világrészben zuhog különösen is nagy áradattal az ébresztő l evangélium. Félelmetes, hogy a milliós tömegek mennyire megvetik Jézus i Krisztus jó hírét. I Azonban mi magunk is félhetünk! Mi se használtuk fel jól a kegyelmi I időt, amelyben élünk keresztségünk óta. Múlnak az éveink, gyengül egész- i ségünk, szétszéled családunk, aktívakból nyugdíjasokká leszünk, haszná- i lünk émekeskönyvet és Bibliát, megfordultunk templomban és konferen- I cián, de mégsem Ö általa, Ö belőle és Ö reá nézve élünk! Pedig már csak i egy kevés idő van! Lehet, hogy évek, de lehet, hogy csak órák, vagy csak ( ez az éjjel... ? Egy kevés idő a kegyelmi idő! Bizony ez félelmetes üzenet. EGY KEVÉS IDŐ... Ez örvendetes hír is lehet! Annak, aki hallja, 1 hogy jelez már a vonat, amely rég látott szereltét hozza. Ennél sókkal * nagyobb örömhírt jelez Jézus a jeruzsálemi ünnep utolsó nagy napján • egybegyűlt sokezer embernek: Közel van a Szentlélek kitöltésének nagy • napja! Rövidesen jön az idő, amikor sebesen zendülő széliként a földre ► viharzik Isten Lelke. A Szentlélek azonban Krisztus Lelke és éppen az lesz a munkája, azt fogja az évszázadok folyamán milliókkal megcselekedni, > amit Jézus tesz most az ünneplő jeruzsálemiek között: > Megszakítja az ünneplést és hangosan kiáltja: „Ha valaki szomjas, 1 jöjjön én hozzám és igyék!” De ki lehet szomjas és elgyötört ebben a nyolc 1 napja ujjongó és ünnepi lakomákkal, italokkal torkig eltelt tömeg között? 1 Nyilván csak azok, akiket vétkeik perzseltek, akik bűntudatuk miatt támo- 1 lyogtak a sokaságban, akiket gondjaik vasmarokkal szorongattak az ünnep- 1 lés alatt is. A megfáradt, megterhelt és vétkek miatt kiszikkadt, fájó lelke- 1 két hívja Jézus. A Szentlélek is azért jön, hogy a bűnösöket hívja meg- |térésre. Í * A SZOMJASAKAT MEG1TATJA JÉZUS és véget ér a kínzó gyöt­relem. Mert Jézusnál vége a gonosz munkájának. Jézusnál vége a bűn mardcsásának. Jézusnál felegyenesedik a megrokkant láb, kihúzza magát a görnyedt hát, felfele néz a lesütött szem és újra kedvet kap a le- | hanyatló kéz. Jézussal eloszlik a félelem és nyugodtan .nézünk a holnap ( elé. Izgalom nélkül tekintünk félelmetes emberekre is es rettegés nélkül } a halálunkra. A Szentlélek azért jön, hogy Jézus szabadítását nyújtsa a i vergődőkmek. » AKIK HISZNEK JÉZUSBAN, azokból az élő víz tovább árad mások ) felé. Azért kapunk hitet, hogy más is higgyen. Azért kapunk remény- i séget, hogy mást is vigasztaljunk. Azért kapunk szereteted hogy azt más j is megérezze. És azért békéltet meg Isten önmagával, hogy mi is békél- ) tessünk. Azért kapunk örökéletet, hogy mást is oda vezessünk. A Szent- > lélek azért jön, hogy hitünk meg ne rekedjen, hanem szétáradjon hitből i bitbe! EGY KEVÉS IDŐ választ el most bennünket is pünkösd ünnepétől. i Alig néhány nap van csak hátra. Ez bizony kevés idő. De elég arra, hogy i könyörögjünk Szentlélekért. És arra is elég, hogy Jézus a mi bensőnket i is elárassza a Szentlélek ajándékaival. Józsa Márton Az ilyeneket megbecsüljétek Az oltár körül forgolódók A fogoly Pál apostolnak Filippi város keresztyénéi szeretetcsomagot küldtek, hogy enyhítsék rabságának idejét. A csomagot Epafroditus vitte, aki beszámolt az apostolnak a gyülekezet életéről is. Visszatérve Filippibe, magával viszi Pál apostol levelét, melyben Pál lelkére köti a híveknek: „... az ilyeneket meg­becsüljétek!” (Fii 2,29). Vajon mi, a XX. század keresz­tyénéi megbecsüljük-e a körünkben élő, forgolódó, szolgáló hittestvére­ket. Közülük talán nem egy, akár­csak Epafroditus, egészsége kockáz­tatásával is szolgálja az Urat és gyülekezetét. Hadd rajzolom elétek kedves Ol­vasók, néhány ilyen szolgáló arcké­pét. Talán így néktek is eszetekbe jutnak azok, akikre szintén áll: „Az ilyeneket megbecsüljétek!” * ... Mint szervező lelkész, új gyülekeze­temben vagyok. Még kissé idegen mind­nyájunknak az iskola énekterme. De ba­rátságosan hívogatnak a festett falak, kényelmes padok és a nyitott fedelű zongora, melynek húrjain nemsokára ko­ráljaink szép, csengő melódiája szólal meg. A katedra előtt buzgó leónyhívünk áll. Oltárrá varázsolja a különben rideg tanári katedrát. A saját kezei által hím­zett szép oltárterítőt ráteríti, majd elhe­lyezi rajt a feszületet, az égő gyertyákat és az Illatozó virágokat. S ezt cselekszl hónapokon és éveken át csendben, hal­kan. vasárnapról vasárnapra. Az oltár lerendezése után aztán már ott is forog . Bözsibe” a hívek között. Kézitáskájából előszedi és az építendő temp’ómra átadott adományrészletek iga­zolására kinek-kinek adománykönyvecs­kéjébe beragasztja a befizetéseket Igazoló bélyegecskéket. Aki nem hozza el, ahhoz ő maga megy érte. 8 így építi Bözsike gyenge női kezeivel láthatatlanul már jó-? ZXXOOCOOOOOOOOOOCOOOOOOOOCOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOCXXXXXJOOOOOOOOOO. A LELKIPÁSZTOR SZÓL előre a kis megálmodott templom falait. Mire a szent hajlék elkészül, — kilenc évbe tellett — ott ül ő is, az egykor virágzó teremtés halott halványan és ha­lálos betegséggel a testében az avató ün­nep széksoraiban. Élete nagy és szent álma megvalósult. Készen áll a szeretett kis templom. Arcán boldog megelégedett­ség pírja ég. Ahogy az agg Simeon bol­dogan tért meg Urának békességébe, miután meglátta Isten elkészített üdvös­ségét, úgy két hónappal később, földi vőlegénye karjai közül, Bözsike is bé­kességben tért meg égi vőlegényéhez, Krisztushoz. * i. . Bözsikét még el sem temettük, utó­daként az új templom oltára körül máris ott forgolódik halkan, szerényen egy kedves, hívőlclkü asszony. Gyermekko­rában korán lett árva, felnőtt korában hamar lett özveggyé. Nincs egyedül még­sem. mert Jézus nyomába szegődött. S 10 év óta már őt szolgálja csendben, szinte észrevétlen. Ügy is hívja őt min­denki: ,,A gyülekezet Mariskája.” Még egy évek óta elkerült egykori kórházi beteg nő is, kit felkarolt és látogatott, elfelejtve igazi nevét, így címezi szá­mára a messzi múlt emlékeitől hálás so­rait: a gyülekezet Mariskájának. Mariska kezei között az oltár minden vasárnapon és ünnepen csodálatosan szép díszbe öltözik. Városkánk legkivá­lóbb amatőrfényképésze nem győzi fény­képezni a szép oltárt. Csak egy baja van Mariskának: mindég fut, annyira hajtja őt a szolgálat Lelke. Egy karácsonyfa­ünnepség előkészületei közben papja így akarja „lehűteni” benne a gyenge szívére is veszélyes nagy igyekezetét: „Senki sem nélkülözhetetlen!” Elhangzott. Már nem lehet visszaszívni. Mariska alázato­san elfogadja a megjegyzést. Hisz tudja ő is. bármilyen kedves az igyekezete, Isten mással is elvégeztetheti szolgálatát. — Azóta egyszer Mariska elutazott, a messzi Felvidék bérces vidékére. Hogy hián57zott heteken át az ő rendező, si­mogató. díszítő keze a templomból! Bi­zony kitűnt, ha nem is nélkülözhetetlen, de nagyon hiányzott nekünk „a gyüleke­zet Mariskája”. * Az ilyeneket megbecsüljétek! Az ilyenek példáját kövessétek a szol­gálatban! Ormos Elek — Egyházi üzemi konyha jól főző sza­kácsnőt alkalmaz. Feltételek: budapesti lakás, több éves üzemi-konyhai gyakor­lat, 150—200 tőre főzni és adagolni. Az üzemi konyhán csak ebédfőzés van, két fogás elkészítése szükséges. Munkabér kollektív szerint. Érdeklődés személyesen vagy postán a Kiadóhivatalban. — HELYREIGAZÍTÁS: Egy lelkésztest­vérünk felhívta figyelmünket, hogy a Diakóniai Osztály üléséről szóló beszámo­lónknak az egyházi üdülőkre vonatkozó része félreértésekre adhat alkalmat. Kész­séggel közöljük tehát, hogy az üdülők eddig Is lelkészt vezetés alatt állottak, az üdülésen csak az a kívánság hangzott el, hogy egyházi jellegük és szolgálatuk TUDOD-E TESTVÉR, hogy a te­metés a legnehezebb papi szolgálat? Hidd el, nem azért, mert komor # minden a temetés órájában. Nem azért, mert az elválás mindig fáj s a temetéseken nincsen seb nélküli # szív. Ha nincs különösebb közöd a i* halotthoz, vagy gyászoló hozzátar- (* tozóihoz, akkor is meglepi szívedet-A* a halál közelsége. Ha máskor nem is, a temetés órájában megérzed, hogy egyszer neked is menned kell s ez az elmenetel éppen olyan fáj- ai dalmas lesz, mint annak távozása, Az# akinek a temetésén vagy. Mindez megérinti a szolgáló lelki- pásztor szívét is. A komorság az ő # szívét is megüli, az elválás fájdalma v az ő szívébe is beleszánt, a halál ütötte sebek látása neki is fáj. De a . lelkipásztornak sokszor, nagyon sok- < * szór és mind gyakrabban mégsem ez a nehéz, hanem valami más, va- l* lami több. Ezt szeretném elmondani # neked. Nehéz az, ha a lelkész nem tudja kicsodát temet. Nehéz temetni azt, akit nem ismertünk úgy mint a gyülekezet többi tagját. S nehéz azokhoz a közvetlen hozzátartozók­hoz is szólni, akiket szintén nem is­merünk. Lehet is, kell is — de nehéz a megholtat imádságban Isten ke- * gyeimébe könyörögni. S lehet is, 1 meg kell is — de nehéz közönyös . ' szíveket hatottuk koporsója mellett 50< az ige hirdetése által a gyülekezetbe a* Istenhez pásztori hívással hívogatni. Nehéz a temetés akkor is, ha a lelkész tudja, hogy kit temet! Ha a lelkész és a meghalt testvér közé egy lezárt és már soha többé fel nem nyitható sorompó állt. Ez a x koriét volt az, ami miatt nem élt a , i megholt testvér a gyülekezetben. MEGJELENT Káldy Zoltán: BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBE cimű könyve, lelkészek és gyüleke­zeti tagok használatára, A félvászon kötésű, szép kiállítású könyv ára: 30.— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII.. Puskin u. 12.' Gyülekezeti Iratterjesztéseknelk 10% kedvezményi Lehet, hogy a korlát fölé ez van írva: a pénz szerelme, vagy a világ kényszere, vagy a szenvedély rab­sága, vagy csak egyszerűen közöny, vagy álszemérem. Ha nem is tudja pontosan a lelkész, hogy mit lehet írni a korlát fölé — hiszen látni nem tud, ítélnie meg nem szabad — mégis egyet fájdalmasan érez. Érzi, hogy óit volt a korlát, érzi, hogy most már jóvátehetetlenül ott állt az akadály. S ami nehéz, az nehéz akkor is, ha a lelkész, vagy a gyá­szoló hozzátartozók fáradoztak is a sorompó felnyitásán! S amit még neked elmondok test­vér, az, hogy nehéz az is, ha a gyü­lekezetben élt kegyes evangélikus testvért temetünk! Nem azért ne­héz, mert az elhúnyt testvér nem készült az Ür színe elé. Sőt elvisel­hetőbb a temetési szolgálat, ha tud­juk, hogy abban, a szívben a meg­hallgatott ige és az elfogadott szent­ség Isten kegyelméből elvégezte a maga áldott hazahívó és mennyei otthonra elkészítő szolgálatát. Köny- nyebb temetni, ha tudjuk, hogy a szív, amíg e földön élt, Jézusé volt s ezért övé az ígéret, hogy Jézusa néki helyet készített az Atyánál a mennyben. Nagyon könnyű, áldott és örömteljes éppen erről a temetési igehirdetésben bizonyságot tenni. És mégis nehéz ez a temetés is, mert az elválás és a búcsú maga súlyos teher a lelkipásztor és a gyülekezet élő tagjainak szívében. Az üres he­lyek terhe ez. Üresen maradt me­gint egy hely a templomban, a bibliaórán. a gyülekezetben. A meg- szegényedés terhe ez. Megint sze­gényebbek, megint kevesebben let­tünk eggyel! S most végül a lelkipásztor azért szól, hogy a szívedet testvér éppen- úgy keresse és megtalálja, amint igyekszik a szívedet megkeresni és megtalálni olykor-olykor az egyház alkalmi igehirdetésén — a teme­tésen. Csak azt kéri, hogy gondold és erezd át komolyan a legnehezebb papi szolgálat különös nehézségét. Nézd meg, hogy van-e helyed, vagy van-e igazán helyed a szószék alatt, az oltár lépcsőjénél, a bibliaórák padján? És gondolj nagyon komo­lyan arra, hogy Jézusod igéje és Ígérete szerint az Ö Atyjának házá­ban sok lakóhely van S erre a sok helyre az Atya szeretete Jézus Krisztusban vár. Rédei Károly ) — D. Ordass Lajos püspök kül- í (földi tartózkodása idején a püspök-1 ► helyettesi tisztet Koren Emil pestit (esperes látja el. . — A szí ráki gyülekezetben Keve-t [házi László gerendásd lelkész szol-jí »gálatóval igehirdetés-sorozat volt. Ajl [gyermekek között három estén szol-í »gált Kinczler Irén, a kisbágyoni fil>iá-(j »ban pedig ifjúsági szeretetvendégsé-í »gen Pintér Károly fancsali lelkészi [szolgált. Az offertóriumokból fiata-1 »lók mennek a nyári fóti konferen-i I dákra. i > — A rudabányai szórvány gyüle-\ 'kezeiben május 12-én komfirmanA 1 dús-napot tartottak. Az egész napot'. ' kitöltő gyülekezeti alkalmon öt íeöz-jj 'ségrbő! 17 megkonfirmált, illetőleg, 'idei konfirmandus vett részt. ^ f — A gerendási gyülekezet lelkészi: ■ állására meghívta Keveházi László* eddigi helyettes lelkészt, akit Benkő* (István espereshelyettes május 19-én* (iktatott be hivatalába. | f — D. Ordass Lajos püspök Mun- ( ‘tag Andorné sz. Bartucz Juditot a< J Déli Egyházkerület püspöki hivató-1 'Iában való alkalmaztatása alól fel—( 'mentette és június 1-i hatállyal ai 'monori gyülekezetbe rendelte ki| [segédlelkészi minőségben. ( ( —■ A Deák téri gyülekezet konfir-! ) rnáció-ünnepélye június 2-án lesz a (délelőtti istentisztelet keretében. ( | — A bábonymegyeri gyülekezeti egyhangúlag meghívta lelkipászto-1 rának Vértessy Rudolf eddigi siklósit 'segédlelkészt. Beiktatása június 2-án| lesz. i * 1 — A nyíregyházi gyülekezet kép-^ 'viselő testületé a következő három, 'évre Balczó Andrást választottó( 'igazgató-lelkésszé. Ugyanakkor elás-, 'mérését és köszönetét fejezte ki Joób| 'Olivér lelkésznek, aki hat éven ke-( •resztül töltötte be ezt a tisztet. < t — Az Orosháza—Szentetomyai' Hgyülekezetben május 19-én iktatta1 • be Koszorús Oszkár espereshelyettes' ISonkolyos István felügyelőt és Czi-* háky György másodfelügyelőt. ( — Zoltai Gyula, a Csongrád—( , Szolnoki egyházmegye esperese és( (Selmeczi János tatabányai lelkészi (3 hetes tanulmányútra a svájci Bos-( |Sey-ha utaztak. i • —• A pécsi gyülekezetben gazdag* •műsorú szeretetvendégség volt, me-J 'lyen Szilágyi Béla, a gyülekezet fel-, figyelője tartott előadást Gerhardt! •Pálról, születése 350. évfordulója al-1 'kalmá'ból. A gyülekezet vegyeskara! 'és szólóénekesei Gerhardt énekeiből! 'adtaik elő Kismányoky Károly kar-» 'nagy vezetésével. » — A gyűli kis szórványgyülekezetf május 19-i istentiszteletén Mezei Jó­zsef hirdette az igét. Az istentiszta-1* let offertóriuma o kistarcsai Papnék (• 'Otthona javára szolgált. A 15 főnyid 'gyülekezet 150,— Ft-oí adakozott.!' 'Ez az összeg az ácsai istentisztelet(• offertóriumával együtt 216,— Ft-rai' emelkedett. (' — A Tolna-Baranyai egyházmc-*| (gyében az espereslátogatások során*| Káldy Zoltán esperes meglátogatta*! a tengelici és hidasi gyülekezetei és*! mindkét helyen igehirdetéssel szol-' gált. — A takácsi gyülekezet május 19-( I én ünnepelte temploma alcpkőleté-g telének 150. éves évfordulóját. Ap jubileumi vasárnapon Turóczy Zol-g tán püspök. Halász Béla esperes, Bo-|i ros Lajos lelkész, Síkos Lajosnéyi Szakái Arpádné, Buga Ferenc, ű|i gyülekezet énekkara szolgált. Azg előtte való héten Tóth Sándor. Né-g meth Géza és Németh Tibor leiké-1 szék szolgáltak a gyülekezetben. — Kérjük a Sajtóosztály bizo-'J mányi rendelőit (egyházi iratteríesz-! tőket), hogy bizományi anyagukkal* iá rendeléstől számított 3 hónapon* ibeliil feltétlenül számoljanak el,* mert ezen Időn túl bizományi anya-* gokat nem vehetünk vissza. Az ér-' tékesített bizományi áruk után a* 10 százalék iratterjesztési enged-' rnényt az elszámoláskor írjuk jóvá,' ami a beküldendő összegből már le-1 vonásba hozható. — CSALÁDI HÍR: Petőházi Gé-J záné. szül. Bleissner Margit májusi 18-án elhunyt. Temetése május 23- ( án volt a megyeri temetőben. J — Gecsei Ferenc és neje Bugái* Eszter május 26-án ünnepelték 50l* éves házassági évfordulójukat al* tárnokréti templomban. (' — Fekete István hévízgyörki lel-* késznek és feleségének második* gyermekük született, neve: Balázs* István. — A nyár folyamán két kántorképző , konferencia lesz, az egyik Foton, június! 25—28. között, a másik Gyenesdláson, jú-' iius 6—11. között. A konferenciák főleg az Enekeskönyv új része dallamainak ( megismertetésével, azonkívül a karvezetés és orgonajáték kérdéseivel foglalkoznak. Elsősorban azon kántoroknak részvétele* kívánatos, akik a múlt évben még nemi vettek részt hasonló konferencián. i — Idős, beteges, gyermektelen személyt (' vagy házaspárt gondoznék ingatlanért. — A komádi egyházközség 2—3 mázsás.| harangot keres megvételre. — Haskötő, fűző, sérvkötő, lúdtalpbe- . tét készítése, javítása Gáspárnál, Bp. I.' Alagút u. 4. Tel: 152—230, <' HALLC/ASS MEQ ENQEM! Gyülekezeti hírek

Next

/
Thumbnails
Contents