Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-06-02 / 11. szám

ö feriek, mekelliink !

Vagy százötventagú kórus ajkán zendült fel a hála a kis budafoki templomban Cantate vasárnapján és Bach csodálatos zenéjével hívogatott Isten dicséretére: Ű jertek, énekeljünk, az Űrnak hálát zengjünk! A kelenföldi, budavári, buda- hegyvidéki és óbudai gyülekezet énekkara jött ki a budafokiakhoz, hogy bizonyságot tegyen: evangélikus egyházzenénknek nemcsak múltja, de jelene is van. S ma este, ahogy visszagondolok erre az áhítatra, igazi örömmel tölti el szívemet, öröm és hála azért, hogy százötven ember érezte kötelességének, hogy eljöjjön és dicsérje az Urat.

Fény...

A megszokott rutinnal — amit Sulyok Imre karnagy huszonöt év kötelezettségének nevezett — adták elő a kelenföldiek Schütz: Ó mint áhít téged szívem című szerzeményét, de bizonyára sokak számára okozott kellemes meglepetést a budavári énekkar, mely alig kétéves múltjával a fiatal Csorba István odaadó és sok szeretettel végzett munkáját dicséri. Kiforrottság és finomság, ez jellemezte műsoruk legsikerültebb számát. Stein: Maradj meg-jét. Sok igyekvést és lelkesedést mutatott a hegyvidékiek szereplése, akik többek között Gumpelzhaimer: Úristen szánj meg című művét adták elő Rezessy László vezényletével.

Tervek, remények — és ezek végrehajtásához az erő, ez sugárzik mind az énekkarból, mind a karnagyból. De az utóbbi időben annyi sikert elért óbudai énekkar sem keltett csalódást és Händel: Ó csillagtermő című remeke, amit Arany Sándor vezényelt, élmény volt valameny- nyiünk számára.

... és árnyék

A fény mellett ott van persze az árnyék s akadtak bizony hibák is. Legfőképpen több lágyságot, több dallamot kérünk jövőre. A karnagyok ajkáról is felhangzott a panasz, itt hiányzik az orgona, ott a templom. vagy mind a kettő, de leginkább: az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Mégis, a közös számok kárpótoltak mindenért. Praetorius: Jó Atyánknak, vagy Schütz: Drága Jézusunk valóban művészi teljesítményt jelentettek.

KÉRLEK JÉZUSOM,..

Te légy minden mindenekben,

Te légy az Űr szívemben,

Te a napfény, Te az erő,

Te a jelen, Te a jövő. —

Te a remény, Te a vigasz,

Te az áldott, szent és igaz.

Csak Te légy nekem az élet, Mindent elhordozok Veled. — Kasza Sándomé

Aki dalol, sose fárad

A lelkesedés és kitartó munka, melynek gyümölcse volt ez a szép szereplés, önkénytelenül eszembe juttatja Danhauser László esperes igehirdetésének egy mondatát: aki dalol, sose fárad. Adná Isten, hogy ezzel a daloló örvendezéssel épüljenek és gyarapodjanak tovább énekkaraink. Arany Sándor óbudai karnagy mutatott rá, amikor a hangverseny után elbeszélgettem vele, ennek az alkalomnak különös jelentőségére. Arra. hogy éppen Budafokon volt, egy olyan gyülekezetben, melynek nincs énekkara. De reméljük, hogy lesz .., Az áhítaton megjelent Zimmermann Aladár egyházmegye! felügyelő is. Visontai Róbert lelkész köszönő szavai után Viski: Hozsannája fejezte be a budai énekkarok Cantate vasárnapi áhítatát.

Szelényi Iván

Felvétel a Teológiai Akadémiára

Evangélikus egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a Teológiai Akadémián folyik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, ez iránti kérvényüket folyó évi július 15-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Budapest. VI., Lendvay u. 28.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek a foglalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmál ási bizonyítvány, g) az illetékes lelkész és esetleg vallástanító lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényez^ családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészj szolgálatra indu’ás okait. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. A másolatokat „egyházi használatra'’ megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. A tanulmányi idő öt esztendő.

A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Leiké szne velő Intézetbe. Ez a kérvény is a dékánhoz küldendő, részletes önéletrajzzal. A férfi hallgatók bennlakási kötelezettségéről. a nőhallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója (címe: Budapest. VIII., Üllői út 24.) ad felvilágosítást levélbeli megkeresésre.

Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek az érdeklődőik figyelmét erre a hirdetményre felhívni.

MEGJELENT

A HITVATLÄSI IRATOK I.—II. KÖTETÉNEK DlSZKTADÁSA

Az új fordítást a teológiai tanárok munkaközösége végezte.

Az egészvászonkötésben. aranyozott nyomással megjelent könyv ára kötetenként 45.— Ft.

A négy kötetből álló sorozat megrendelése esetén 20% kedvezmény. Iratterjesztéseknek l—l kötet után 10% kedvezmény.

Egyházlirtcncti érisnli’J

AGRIKOLA MIHÁLY

a finnek reformátora

TVT em maradt róla kép. Emberi "L" alakja ismeretlen. Sírja valahol Viipuribaín van, de hiába keresik, nyomára nem akadnak. Alakja azonban észak csillaga alatt, az ezer tó hazájában élesebb, mintha fényképe ott függne a finn otthonok falán.

Ezt akkor éreztem meg igazán, amikor hetekkel ezelőtt a helsinki egyetem hatalmas aulájában sokszáz megilletődött ünneplő között az Agrikola Mihály halálának 400 éves forduló-ünnepén pompás irodalmi stílusban elmondott megnyitó beszédében Gulin püspök úgy szólította meg Agrikola Mihályt, mintha ott ült volina vele szemben. Amikor pedig a hosszú ünnepség végén fellépett az emelvényre egy fiatal színész, Agrikola korabeli papi öltözékben s zengő, ízes finn nyelven Agrikola írásaiból, bibliafordításából, imádságaiból olvasott fel, éreztem, hogy az az ember itt van közöttünk, í-jj alála 400 éves forduló évében J emlékezzünk életének néhány adatára.

Pernaja körzetében született 1520 táján halászcsaládból. Iskolaévei után Turkuban Skytte Márton püspök írnoka lett. Wittenbergben folytatta tanulmányait 1536—1539. Luther és Melanchton személyes tanítványa volt, de humanisztikus tanulmányok1 kai is foglalkozott. Egy feljegyzés szerint Luther így szólt hozzá: „Csendes és szívós férfinak látom önt, akinek lelkében nem szalmaláng ég, hanem csendes, de tartós tűz izzik”. Ajánló levelében pedig „Kipróbált férfinak” mondja. Hazaérkezve Turkuba jelentős egyházi vezető állások után a püspök segédje lesz, aki lényegében maga végezte a püspöki munkát a beteg főpásztor mellett, majd annak halála után püspök. 1557-ben halt meg Viipuri közelében, egy moszkvai útról hazatérve. ahol az orosz—finn megbékélés ügyében tárgyalt.

H atása széles irodalmi tevékeny- ségében is mérhető. ABC-s könyvtől kezdve az Űjtestamentum fordításáig sok irodalmi terméket adott népe kezébe. Nyelve az irodalmi finn nyelv alapja ma is. Jelentősebbek a 875 oldalas imádságos és áhítatos könyve, kézikönyve a ke- resztségröl és más keresztyén szokásokról, az úrvacsoráról, a zsoltárok és néhány ótestámentumi könyv.

önálló egyéniség volt, aki nem tekinthető Luther szolgai követőjének. A reformáció ajándékát finnek között, finn módra szólaltatta meg. De döntő módon reformátori egyéniség. „Krisztus elvet minden emberi kegyességet és azt akarja, hogy csak az Ű kegyességére építsünk” — írja egy helyen s ez kifejezi mély lelki bizonyosságok alapján kialakult hitéti Korea Emil

W

Ezsaiás (x.)

Az Ur szolgájának páratlan küldetése

Az ótestamentom legizgalmasabb és legtitokzatosabb részei az Ür szenvedő szolgájáról itt olvashatók. Különösen szépek az ún. Ebed- Jahve (Jahve-szolgája) énekek, közöttük is az Úr szenvedő szolgájáról szóló 53. fejezet.

De kicsoda ez az Ebed-Jahve? Egyszer úgy áll elénk a szolga, mint egész Izrael (41, 8; 42, 19; 44, 1), máskor pedig úgy beszél róla mint egy meghatározott személyről, különösen amikor a szolga a szenvedő megváltó szerepét hangsúlyozza (53; 49, 5). Kicsoda ez a titokzatos Isten szolgája?

ELŐSZÖR úgy szerepel, mint gyülekezetének szószólója, aki minden napon erősíti megfáradt népét az Isten beszédével, holott bűnei miatt megérdemelné, hogy az Ür „eladná”, vagyis mindenestül elvetné magától véglegesen. A szolga szószóló szerepet csak a hit látja meg, csak a hit feszültségében lehet látást nyerni (50. 5). Népe kemény magatartásával szemben az ő „arca” is kovakeménnyé lett, de büntetés helyett Isten érthetetlenül inkább engedte szolgáját a szenvedésbe (50, 6), bár ugyanakkor népe felé szabadulást hirdet.

MÁSODSZOR az Ür szolgája népének közeli szabadulást hirdet. A szabadulásban Isten nemcsak csodát akar bemutatni a világnak, de ennek célja a népek megvilágosítása (51, 4—6). Az Isten adta szabadulással tehát szolgálni kell. Isten ajándékát tehát nem lehet kötelezés, nélkül elfogadni. Az az Isten, aki teremtő hatalmát és világkormányzó erejét lépten-nyomon megmutatja, nem hagyja népéit sem kenyértele- nül a fogság „vermében”, hanem csodás szabadulást szerez.

SZABADULÁS a fogságból nem történelmi helyzet leszűrődése, de Isten szabadítása. ö vette le Sión leányának nyakáról a láncot (52, 2) „feltűrt” szent karjával. A szabadító maga megy elöl és mutatja népének a szabadulás útját.

ENNEK A SZABADULÁSNAK

azonban igen nagy ára van: az Ür szolgájának szörnyű szenvedése! A vigasztalás, a szabadulás ára: a szenvedés. Hogy az igazságért szenvedni kell, azt jól tudja már Ámos is. sőt Jeremiás próféta is, de Babilóniai Ézsaiásnak adatott először a megváltás titkát meglátni úgy, ahogyan azt Isten Jézus Krisztusban véghez vitte. Hogy az időpontok és a személy tekintetében nem ad teljesen pontos adatokat, az természetes. Még a prófétáknak sem adatott

meg, hogy e tekintetben teljes látásuk legyen (Csel. 1, 5—7).

AZ ŰR SZOLGÁJA szenved, de úgy hogy magára veszi mások bűneit (53) és elhordozva a bűnt, annak erejét töri meg. Csodás és titokzatos Messiás ez! Egyenesen lélek- zetelállító, hogy az 53. fejezet mondatai a Krisztus szenvedését szinte lépésről lépésre hogyan jövendölik meg. Az áldozati bárány néma és csendes szenvedésében, a feláldozott szolgában rejtette el Isten a bűn fogságából való szabadulás egyetlen lehetőségét. A „sokakat megigazító engedelmesség” Isten világterveiben az egyetlen út a megmaradáshoz.

Babilóniai Ézsaiás mondja ki először a történelemben, hogy szabadulás, élet, megtartatás csak a megváltó szeretet gyümölcseként képzelhető el.

Zászkaliczky Pál

ISTENTISZTELETI REND

BUDAPESTEN, JÜNIUS HÖ 2-AN

Deák tér de. 9 (ürv.) Hafenscher Károly, de. 11 (konfirmáció, úrv.) dr. Kékén András—Hafenscher Károly, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. y2lo (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7. Gyöngyösi Vilmos.

— Dózsa György út 7. délelőtt y2io Takács József, Üllői út 24. délelőtt y210, 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr, Szilády Jenő, de. ,12. — Karácsony

S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de 11 Bonnyai Sándor, du. 5 Bonnyai Sándor.

— Zugló de, 11 (úrv.) Scholz László, du. 7 hangverseny. — Gyarmat u. 14. de. y,io Vámos József. — Rákosfalva de y212 Vámos József. — Fóti út 22. de. li (úrv.) Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Fehér Károly. — Utász u. 7. de. 9 (ürv.) Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. y2l2 (úrv.) Koren Emil,

— Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István, du. 7 szeretetvendégség. — Sorok- sár-Üjteiep de. y29 (úrv.) Szabó István,

— Rákospalota, MAv-telep de. y,9. — Rákospalota de. 10. — Rp., Kistemplom du,

3. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán,

— Rákosszentmihály de. y,ll Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 (úrv.) Várady Lajos. du. Vi7 (evang., úrv.) Győry János. — Torockó tér de. 8 (úrv.), y29 Várady Lajos. —

Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11 de. 9 Keveházi László, de. 11 Keveházi László, du. V27 Danhauser László. — Budakeszi de. y2l0 Mohr Henrik. — Pesthidegkút (Szent lstván u.) de. y:ll Muncz Frigyes.

— Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. y210 gyerm.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezesy Zoltán dr. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert,

— Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. y210 Kaposvári Vilmos, du. 7 Kaposvári Vilmos.

Egy részletet közlünk Szalatnai Rezsőnek „Kempelein. a varázsló” című most megjelent történelmi regényéből. A regény a XVIII. században játszódik, hőse a titokzatos feltaláló Kempelen Farkas, három császár tanácsadója s népe ügyének bátor képviselője. Kempelen éppen visszatért európai körútjáról Pozsonyba, két évig volt távol a sakkozó géppel, II. József császár kívánságára. Két embere éppen nyi- togatja az úti bőröndöket, midőn két pecsétes levél érkezik.

A z asszony ránézett a levelekre, s a sze- me megtelt könnyel. Sejtette, mifélék ezek. Ennek a szerencsétlen embernek nincs nyugta. Még csak ki se húzza magát az egyik batárbái, már előáll a kérés-parancs, üljön be a másikba.

Az első valóban a császár levele volt. Kérve kéri, azonnal induljon Budára, s onnan Erdélybe. Olyan értesülései vannak, hogy a parasztság ott fellázadt. Hallatlan, most, amikor emberséges intézkedéseivel épp a jobbágy-parasztság helyzetén javított, mint senki elődei közül.

A második levelet gróf Ráday írta Budáról. Magyar teátrumot lehetne felállítani Budán, írta. ha Kempelen meggyőzné a császárt, hogy a várbeli volt karmelita kolostort, minthogy a rendet József császár úgyis megszüntette, adja át a budai közönségnek. A többi a budaiak dolga.

Erre Kempelen leült a beszélőgéphez, s végigzongorázott a billentyűkön. Aztán nyugodtan szólt:

— Csomagoljatok!

Hajnalban a Duna utcán egy négylovas fekete határ futott végig. Látták száguldani Buda felé s az Alföldön keresztül, át a Királyhágón s Kolozsvár főterén. Három hét múlva ugyanez a fekete határ a fekete ménekkel vágtatott vissza Budára s onnan Pozsonyba.

— Miféle titokzatos uraság járja az országot? — kérdezték itt is, ott is. amerre a porfelhőben feltűnt a fekete fogat, s röpült a magyar világon keresztül.

— A császár van benne álruhában, s nagy békességre inti a népet! — mondták, akik okosnak számítottak faluban s városban egyaránt.

TjTempelen Farkas úgy jött vissza Erdély-**- bői. mint egy tűzoltó az égő házból. Erezni lehetett szaván a füst és tűz szagát. Mosoly nélkül ment fel a császárhoz, hogy elmondja, mit tapasztalt Erdélyben,

A császár és varázslója

— Mit hoz. Midas király? — kérdé a császár.

— Semmi aranyat, csak baljós híreket, felség!

— Őszintén mondjon el mindent! Nagyon haragusznak rám a magyar urak?

— Nagyon, felség! — s Kempelen szava komoly volt s határozott. — Azt mondják, felséged a köznépnek sokat engedett, lenyomta a főrendeket.

— A.kkor miért lázadozik a paraszt? ,

— Mert látja, hogy felséged osztrák tisztjei és hivatalnokai elveszik az anyanyelvét, s besorozzák katonának, és behajtják a tavalyinál nagyobb adót. Ezt a paraszt nem bírja el, nekimegy a katonának is. A parasztság helyzete így elviselhetetlen.

József császár ajkába harapott, s jó ideig nem szólt semmit.

Aztán halkan kérdezte:

— Mit tanácsol. Kempelen?

— Felség, az elnyomott parasztság hasonló a tűzhányóhoz, elcsitul, de nem szűnik meg. Erdélyből visszamenet felkerestem az Alföldön, Szarvas községben, az evangélikus papot. Nálunk, Pozsony megyében, még ez a szólás járja:

Paraszt olyan, mint a marha.

Csak éppen, hogy nincsen szarva.

E’z a kis emberke Szarvason pedig isko- Iában tanítja a parasztokat, hogyan kell helyesen mívelni a földet. Akácot ültet, lóherét vet el, de elsősorban a gabona,termö alföldi talaj termőerejét szeretné növelni. Felség, a híres magyar föld termőereje kimerült. Itt Becsben azt hiszik a császári miniszterek és tanácsadók, hogy az^ Alföld egy kimeríthetetlen termékenységű föld, ahol önmagától pótlódik minden. Tessedik világosan megmagyarázta nekem, hogy háromszáz év óta erről a földről mérhetetlen meny- nyiségű gabonát s élő állatot vittek ki Felséged elődeinek rendelkezésére Becsbe. Ugyanakkor a török megszállás idején a dél-alföldi és dél-dunántúli területekről hurcoltak el mindent Sztambul felé.

— Gabonáért, állatért a bécsi tőzsérek pénzt adtak a magyaroknak! — vágott bele a sápadtan, komoran hallgató császár.

— Igaz, Bécs fizetett, a török nem fizetett, de a kettő közt alig volt különbség.

■ Mit csinált a pénzzel a magyar földesúr? Elvitte Becsbe s ott elköltötte. Ami a paraszt kezében maradt, azt elvitte az adó. s az országot kiszipolyozó katonaság. Az ország semmi hasznát nem vette annak, hogy a tőzsérek fizettek. Ebből a pénzből nem törtek fel egyetlen nadrágszíj gyepföldet, mert hiányzott hozzá az állat. Ez rablógazdálkodás volt, felség! S a helyzet tulajdonképpen ma is ugyanaz. Itt sürgősen segíteni kell, különben Magyarország nem gabonaraktára, hanem pusztája lesz a Habsburg-birodalomnak.

— Hogyan hívják azt a szarvasi papot?

— Tessediknek, Tessedik Sámuelnek.

— Támogatni kell a munkáját, lehetővé teszem, hogy országossá váljék a gondolata.

§ Erdély? Erdély, felség, egyetlen tűzfészek. Felséged tábornokai jó hóhérok, de rossz kormányzók. Hibát hibára halmoznak most, gyülöltté teszik felséged nevét a nép körében, amely nép szereti felségedet, mint atyját, s várakozva tekint József nevének hallatára az égre. A parasztot egyszerre kell megszabadítani rossz uraitól, kizsákmányoló katonáitól, s hagyni, hogy anyanyelve és szokásai szerint kialakuljon nemzeti műveltsége ott, ahol él. Nincs értelme a német nyelv erőszakolásának, felség. Ezt a vármegyei urak kihasználják felséged ellen, a papok mellettük állnak, s kiprédikálják, hogy felséged elnyomja a népet, így felpiszkálják az ellen, ami tartós jó: az emberség, a műveltség ellen. Felség, ez világos helyzet. Ne bántsa a magyar nyelvet! '

— A magyar nyelv gyönge ahhoz, hogy országos nyelvvé tegyük, kihalóban levő nyelv az, kedves Kempelen, de az alsó iskolákban maradhat.

— Felség, egy nyelv sem származott úgy, hogy tökéletes erővel s klasszikus irodalommal jött elő. Ezt csak a fejlődés tette lehetővé. Ha a hegyet meg nem nyitom, soha nem jő elő az arany. A magyar nyelv irodalma rohanvást fejlődik, iskolát és sajtót kell számára biztosítani minden fokon, s akkor felséged aggodalma hamar eloszlik. Higgye el. felséged, még enélkül sem halódó nyelv az. Van egy roppant tartaléka, a parasztság. Akkor fog a magyar nyelv kihalni, ha az utolsó magyar parasztasszony meg- szűnik gyermekének magyar dalt énekelni.

József mereven nézett a beszélőre,

— Nekem most adóra s újoncokra van szükségem, mit tanácsol, Kempelen?

— Adót, újoncot csak az országgyűléstől kérhet a magyar király.

— Tehát össze kell hívni az országgyűlést?

Bizony, felség!

— S akkor megszavazzák az urak?

— A királynak, aki esküt tett az alkotmányra, mindig megszavazzák.

— De én nem esküdtem, engem nem koronáztak meg.

— Azt hiszem, felség, ezt bármely pillanatban megteheti. Van egy magyar közmondás: jobb későn, mint soha.

— Hát ezt mégsem!

S ajkába harapott, fehéren, mint a fal. Kempelen meghajtotta magát s távozott. Egy hét múlva azonban az ország új rendeletekről értesült.

J

ózsef császár a jobbágyság helyett megtiltotta a jobbágy szó használatát, de biztosította mindenki számára a szabad költözködést, az iskolákat s a jogot ahhoz, hogy bármely iparosi vagy értelmiségi pályát választhassa, akinek megvan a képesítése. Ami föld a parasztok kezében van, szólt egy másik rendelet, nem sajátítható ki.

Megint egy félmegoldás! — mondta Kempelen. — A császár fél már attól, hogy gyökeres intézkedést tegyen. De ez is valami.

A znap Kempelen megkezdte a budai kármelita kolostor átépítésének tervezetét. Mikor megvolt a tervvel s a költség- vetéssel, felkereste a császárt. József részletesen és gondosan átvizsgálta a tervet. A kolostor, mint Niczky jelenti, most raktár, régi iratok feküsznek ott halomban. Kempelen építészeti rajzai a földszinti szobákból s a refektóriumból társashelyiségeket javasoltak, a templomból pedig színházat. Józsefet mód felett érdekelte a színházi terv. Az első és második emeleten harminchárom páholy lesz, magyarázta Kempelen, a harmadik emeleten karzatot formáltam. A földszinti ülőhelyekkel, a páholyokkal, az állóhelyekkel együtt összesen ezer férőhely lesz a színházban.

— A budai Várszínházban! — derült fel a császár. — Helyes!

S aláírta a javaslatot.

C két év múlva egy októberi napon, Kempelen színházában elhangzott a magyar főváros első szíházi előadása. Kelemen László színházi direktor kilépett a színpad fényhídja elé. s megilletődve szavalta a prológust:

Ma lép fel e kis társaság e díszes nézősereg elé . . .

Pest és Buda német urai úgy érezték, hogy a karmeliták hajdani kolostorából valami tűzfolyam ömlik, elárasztja a két várost, s meggyújtja a szíveket.

Valami tűzfolyam: az élő magyar szó.

t