Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-26 / 10. szám

AZ IFJÚSÁG OLDALA MI LESZ HOLNAP...?! Látogatás a Lelkésznevelő Intézetben Egyre kevesebbet lehet hallani róluk. Szinte többször lehetett találkozni ve­lük a pesti gyülekezetekben is, mikor még Sopronban voltak. Pedig itt élnek Budapest közepén. Kérdezhetnénk lapunk más helyén így is: „Tudod-e” . . . hogy üllői úfc |24. II. emeleten a Lelkcsznevelő Intézetben 30 teológus készül választott hivatására. Tudod-e, hogy 3 éve, 1953-ban közel 20 teológus végzett, csaknem kéthar­mada, mint amennyi jelenleg az öt év­folyamon tanul. Voltak az egyházban, akik akkor azt mondták, hogy sok a lelkész. Súlyosan tévedtek. Még nem is érkezett el a várható apály, máris segéd­lelkész hiány van. A mai helyzet alap­ján azt kell mondani, hogy a nagyfokú létszámhiány csak kb. 10 év múlva lesz érezhető. De akkor a segítséghez újabb 10 óv kell majd. Sötétíti a képet, hogy először mindig a leggyengébb, s ezért legfontosabb pontokat éri el a kérdés. A szórványterületeket. Nem, nemcsak a holnap problémája ez. A máé is, azért, mert ma is kevés a pásztor és mégin- kább azért, mert ma még lehet segíteni. Igaz, az Egyház Ura gondoskodik az evangélium ügyéről, a kövekből is tud igehirdetőket támasztani, de ez nem csökkenti, hanem fokozza felelősségün­ket. Lelkészekét; hívekét, teológusokét egyaránt. Felkerestük a Lelkésznevelő Intézetet. Annak, aki csak a hűvösvölgyi otthont ismerte és valamennyire tisztában van a teológusotthon feladataival. rögtön szembetűnik, hogy a jelenlegi elhelyezés még szükségmegoldásnak is alig alkal­mas. Szerencsénk volt. Épp otthon-órára érkeztünk, ahol Veöreös Imre igazgató vezetésével a teológusok a lelkészután­pótlás kérdéséről beszélgettek. Először izgalmas, őszinte statisztikát készítettek — önmagukról. Négy kérdés­re válaszoltak írásban, névtelenül: 1. Eredetileg is a teológiá­ra szándékoztál jönni? A 26 jelenlevő közül 13 igennel. 13 nemmel válaszolt. 2. Ha igen, mi indított erre? Javarészt hitbeli indítékok szerepeltek; volt, aki nem tudta pontosan meghatá­rozni; mások gyerekkoruktól ide készül­tek. 3. Ha nem, hogyan kerültél I d e ? „Nem vettek fel más egyetem­re ...” (6), ;,Körülmények kényszere”. A legizgalmasabb talán a negyedik kér- öés volt: 4. Szívesen elmennél most más pályá­ra? Itt azoknak a válasza volt különösen érdekes, akik eredetileg nem ide akartak jönni. Tizenhárom közül ketten menné­nek el most pályára. Egyéb válaszok: s,Most már nem.” „Semmiképpen sem.'’ s,Tízszeres fizetéssel sem.” A kis villámstatisztikának talán ez a legfőbb tanulsága: Istennek számos útja van arra, hogy szolgálatba hívjon embe­reket. 1952—57-ig a teológusok fele bezárt utak miatt indult erre. Túlnyomó több­ségük lelkileg meggyökeresedett, megta­lálta helyét. Nem mindig nyílegyenes az út, de Isten értelmet ad a vargabetűnek. Évekkel ezelőtt hallottam: Nemcsak az Istent kell szeretni, hanem az utat is, amelyen vezet. Két kérdés körül folyt tovább a beszél­getés: 1. Milyen okai vannak annak, hogy kevesen választják a lelkészi pályát? 2. Milyen lépéseket tehetne egyházunk az utánpótlás kérdésében? Hiányzik a hivogatás, a lelki előkészí­tés. Azelőtt sajtóban, konferenciákon, gyülekezeti alkalmakon különböző vonat­kozásban sok szó esett a lelkészi hiva­tásról és az erre való felkészülésről. Ma szinte semmi. Nemcsak az utánpótlás kérdését, az egész teológiát nem érzi eléggé magáénak az egyház. Nagyon hát­térbe szorult egyéb égető nroblémák mel­lett. Pedig sokat kell beszélgetni, írni erről, segíteni azoknak, akik szeretnének lelkészek lenni, de egyedül tanácstalanok. Az elmúlt években sokakat vezetett az a — néha lelkészeik által is hangoztatott — szempont, hogy korunkban jobban le­het más pályán szolgálni Krisztust. Két­ségkívül nagy szükség van keresztyén embereknek a maguk életterületén vég­zett szolgálatára, utat találhatnak olya­nokhoz, akikhez másképp nem jutna el az evangélium, de ez nem oldja meg a .Ballag mára vén diák... "i | KEDVES KERESZTFIAM! j KONFIRMANDUSOKHOZ Kedves Konfirmandus Barátom! A falusi kert fái alatt magánosán meg­tanult szavaknak az idők folyamán meg-* nőtt a súlya és ez ránehezedett a fiú szívére. Amit ö befejezettnek hitt a kon-* firmáció napjával, az nyitott kapuként tárult eléje. Ezután következett a bünvallás, felöl- dozás és az első úrvacsora, majd a névre szóló emléklapok és a névre szóló Üj- testamentumok átadása. A lelkész minden konfirmandust külön-külön lelki útra- valóval látott eL Amikor a fiú kinyitotta a gyülekezettől ajándékul kapott Újszö­vetséget, Jézusnak egy mondatát találta benne lelkipásztora kézírásával: „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvö- zül.” Több volt ez, mint amit abban a pillanatban teljesen meg tudott volna ér* teni. Istennek eddig soha nem érzett közel­sége és a nap szent élményei felkavarták lelkét. Azzal az elhatározással tért haza, hogy hűségesen fogja Isten Igéjét olvasni. Otthon azonban ismét bezárkózott lelki magányába, pedig az Ige néha homá­lyos, érthetetlen volt. Ilyenkor jó lett volna egy hitben jártas testvér magyará­zatát hallani. Máté evangéliuma 13. ré­széig mégis átrágta magát a betűk és fo­galmak sokaságában. De lassanként segítő hiányában ellankadtak az ég felé nyúj­tott kezek, az Üjtestamentum pedig egyre többször maradt csukva. Két év múlt el, míg Isten új körül­mények között elvezette egy ifjúsági bib­liakörbe, ahol kedvező feltételek követ­keztében kihajtott és megérett a kon­firmációkor elvetett mag: az Ige. mint egy virág, a szeme előtt pattant ki, ég<L- tő kérdései megoldódtak az Ige fényé­ben. Amikor pedig elfáradt vagy elbu­kott a hit harcában, akkor várta az Ür megterített asztala a bűnbocsánat záloga-» val — úgy, mint konfirmáció napján. Imádkozzunk együtt azért, hogy adjon neked az Ür ebben a hitben konfirmá­ciót. Szeretettel ölel bátyád DEZSŐ i PÁR NAP MÚLVA az ősi alma- 1 mater egyik régi termát telehintitek 1 virággal és megkezdődik a ballagás! 1 Éneklésiek betölti az egész iskolát, 1 drága jó Szüleid könnyes szemmel 1 néznek rád, talán nem is kifelé, ha- 1 nem befelé hull a könnyük. Kicsit 1 büszkék is lesznek, amikor kezedbe teszik a virágcsokrot és látják me.- 1 leden feszülni a búcsúzás régi jelvé- 1 nyét, a valéta-szalagot! Kicsit aggo- 1 dalmaskodnak is, mert ők tudják — biztosan Te is tudod —, hogy a balla- 1 gás, érettségi nem befejezés, hanem kezdet! Azok a jó Szüleid néznek majd így rád, akik érted küzdöttek és harcoltak, ők mindig háttérbe húzódtak, hogy Te elől lehess, ők mindig adták, amikor kértél, és ak­kor is, amikor nem kértél! Arcukon halványabb már a fény, azért, hogy a Te arcod az egészségtől sugároz­Í zon! Szüleid is és mi is alázatos és buzgó szívvel arra kérjük a mi Urun­kat, hogy a ballagásod folytatása le­gyen jó! Ne hidd, hogy a régi szólás­mondás igaz: „Minden jó, ha a vége f jó!” Ez így nem igaz! Így jobb: Min­iden jó, ha a folytatása jó! * AZ ÉLETED FOLYTATÁSA le- f gyen jó! Ez pedig úgy kezdődik, hogy f Isten segítségével mindenütt meg­hallod a helyedet! Az egyetem kapuja ♦felé úgy indulj el, hogy ott tanulj J nagyon ^ szorgalmasan és dolgozz f buzgón! Úgy indulj el, hogy nem f fogsz azok közé az egvre jobban el­őtűnő fiatalok közé tartozni, akik a f rumtól illatos szavakkal arról pa- fnaszkodnak, hogy nem érdemes ta- fnulni és dolgozni ebben a bizonyta- f lanságban! Te tanulj és dolgozz! ? Persze szórakozz is és sportolj, hi- J szén a sport terén eddig is dicsére- ?tes eredményeket értél el! * LÉGY HÁLÁS ISTENNEK, hogy imindezideig segített, védett! Ne fe- flejtsd el Istennek, hogy kis gyer- imekkorodban a halál karjaiból vett iki Téged! Légy hálás mindig a Szü- $ leidnek! Ne felejtsd el, hogy Édes- t apád — az én jó testvérem — meg ért fis, sokkal nehezebb körülmények Aközött tanultunk, mint Te! Légy há­lj lás a tanáraidnak, hidd el, hogv ők fnagyon szerettek benneteket! Bizto- i san örülni fognak, ha később is fel- ! keresed őket, kopogtatsz ajtójukon. • amikor valami nehéz leckét ad fel az • élet és elmondod egyiknek, akit sze- 1 rettél: Tanár Ür kérem, ezt a leckét * nem értem, nem voltam ott, amikor > ezt a leckét tetszett magyarázni! Ta~ • nár Ür kérem, valaki hátulról meg- • ütött, pedig az a valaki az imént az 1 én dolgozatomból írta le a magáét! • Tanár Űr kérem, ezt a nyelvtani ;.la- * kot soha nem tanultam, de azt érez- 1 tem, hogy szúrni akartak vele! Látod jó Keresztfiam, most valami ( korom szállt a szemembe, nem foly- ! tatom tovább a levelemet, idezárom , Keresztanyád csókjait is, ő is arra t kér velem együtt, hogy légy egyhá- ( zadnak, hazádnak komoly, szorgal- | más gyermeke, Isten megtartó ke- l gyeimébe ajánlva életed folytatását. I Bük, 1957. május hó 6-án. > SZERETETTEL CSÓKOL > KERESZTAPÁD 1 FÜLÖP DEZSŐ xeiKeszi munka feladatait. A legdontobbl pedig talán, hogy a lelkészi szolgálat^ egyik súlypontja az ige hirdetés. Ma kü-. Ionosén megnőtt a szószék jelentősége.* A szószékek révén hírdeli az egyház* messzehangzóan Isten üzenetét. ( „Nem divat ma papnak lenni” — mond-i ta az egyik hozzászóló. Részben összefügg ez azzal a világjelenséggel, hog# mindé-1 nütt megnőtt a természettudományi pá-* lyáJt iránti érdeklődés. A legtöbb fiatal( mérnök, vagy orvos szeretne lenni. Böl-i csesznek, jogásznak is kevesebben men-] nek, mint régebben. A lelkészi pályától* emellett a kétkedés, a jövőtől való fé-í lelem is visszatart sokakat. Ezzel kapcso-( latban idézte az egyik teológus a nem-i rég hazánkban járt Hromadka professzor] egy mondatát: „Mi tudjuk és biztosak* vagyunk benne, hogy az egyház ott leszí a jövő társadalmában is.” Igen azzal a\ hittel és bizonyossággal lehet elindulnij ma is a lelkészi hivatás útján, hogy nem] letűnt korok eszméiről beszélünk, hanem“ a mindenek feletti, változatlan örökí evangéliumot hirdetjük a ma emberének.^ Vannak, aikiknek a számára az anya-J giak jelentenek akadályt, főképpen a teológiára jövetelnél, mert az első évesek semmiféle kedvezményben nem részesül­hetnek. itt is lehetőségszerinti sürgős se­gítségre lenne szükség. A hozzászólók úgy látták, hogy a rend­szeres hitoktatás területének beszűkülése, egyházi iskolák megszűnése ezen a téren kevésbé játszik szerepet, inkább a konfe­renciák, csendes napok elmaradása, az elmúlt években. Másrészt a fiatal gyüle­kezeti munkások (gyerekbibliakör-, ser­dülőkor-vezetők) szolgálatának háttérbe szorulása. Ők a teológus utánpótlás ko-' moly forrását jelentették. Tisztázni a papi hivatás mai jelentősé­gét! Ebben a mondatban öszegezhető a legfontosabb elvi feladat. Egy V., négy IV., négy III.. tizenkét II. és kilenc I. éves tanul jelenleg a Teológiai Akadémián. 1957-ben tehát egy teológus végez. Ez a helyzet ma. És mi lesz holnap? Mindnyájunk kérdése, mind­nyájunk feladata. Keressük az ige mai mondanivalóját. Isten üzenetét életünk kérdéseire, nem feledkezhetünk meg azokról, akiknek ebben a szolgálat­ban már ma is és különösen holnap .kö­zépponti szerep jut. A teológia az egy­házé. Érezze magáénak élő. cselekvő fe­lelősséggel minden gyülekezet. Nyilvánul­jon ez meg az indulástól kezdve, a teoló­gusok szolgálatára készülésnek minden mozzanatát segítő áldozatkész szeretetben. Imádkozzék az egyház népe azokért, akik a lelkészi szolgálatra szánták életüket és azért, hogy küldjön Isten továbbra is munkásokat az aratásba. F. R. TUDOD-E 0 — hogy a Húsvét utáni 5. vasár­nap neve: Rőgate, magyar jelenté­sével Jézus Krisztus biztatására em­lékeztet: „Kérjetek... imádkozza­tok...!” — hogy Luther sokszor órák hosz- szat imádkozott? — hogy az első 'keresztyénék ég felé tárt karokkal imádkoztak? — hogy a 119. zsoltár napi hétszeri imádkozásról beszél? — hogy az imádságra kulcsolt kéz Isten előtt való tehetetlenségünkre és Istenre való hagyatkozásunkra utal? — hogy a harangszó elsősorban nem időjelzés, hanem imádságra való, felszólítás? — hogy a déli harangszó alatt a békességért imádkozunk? — hogy az istentisztelet kezdetére, való várakozás nem a beszélgetés, hanem az imádkozás alkalma? i — hogy a lelkész azért fordull imádság alatt az oltár felé, hogy ez-1 zei is emlékeztessen arra: imádsá-i gunk Istennek szól? l I Néhány pillanatra magam előtt látom .arcodat, amint a Konfirmáció ünnepé­inek közeledését érezve, egyre többször osonsz be a csendes templomba. Kere­sed a helyedet az oltár előtt, ahol né­hány hét múlva térdelni fogsz Isten színe előtt, gyülekezeted, szüleid, keresztszü- leid és barátaid jelenlétében. Te most a helyedet keresed az Ür megterített asz­tala előtt, én pedig szemedbe nézve, egy évtizeddel ezelőtti gyermekarcot kere­sek. Szeretném elmondani neked egy hozzád hasonló konfirmandus történetét. Tíz évvel ezelőtt ő is ott állt az ünnepi díszbe öltözött oltár előtt a debreceni evangélikus templomban. A fiú lázasan készülődött. Minden módon igyekezett arra, hogy külsőleg megfeleljen az ünnep követelményeinek. Nem volt könnyű «z út Isten oltáráig. Távoli faluban lakott, ahonnan csak rit­kán utazhatott be a városba. A falu­ban kevés evangélikus volt. Azon a ta­vaszon, amikor bent járt a városban, el­ment a lelkészi hivatalba, hogy kon­firmációra jelentkezzék. Egy kátét kapott a gyülekezet lelkészétől és ettől fogva fa­lusi magányában több-kevesebb szorga- I lommal tanulgatta a kátéban feltett kér­déseket és a rájuk adandó feleleteket. ,Szeretett volna többet hallani egy-egy nyugtalanító kérdésről, de az ö kérdé­sei felelet nélkül maradtak az egyedüllét 'miatt. Mire a konfirmáció napja eljött, |kevés hibával könyv nélkül elmondta a konfirmandus fontosabb tudnivalóit. Még­is úgy érezte magát, mint az a diák, atki 'tudja ugyan a leckét, ha azonban a ta- 'nár egy keresztkérdéssel megzavarná, bi- izonyosan szégyenben maradna. Alig vár- |ta. hogy mint egy nehéz vizsgán, a kon­firmáción is túl legyen és mindent si­keresen elvégezve, mondhasson búcsút a •városnak. Isten azonban másként hatá- irozott. Először a szószéken lyjinden ismerős tehát, nem érzem •‘■“■L idegennek magamat és mégis a főének végén különös érzés vesz erőt rajtam. Nem csukhatom be az énekeskönyvet úgy, hogy utána vá­rakozóan figyeljek a szószékre, ha­nem nekem kell fölfelé indulnom, összeszorul a szívem. Hiszen, ha ez a szószék beszélni kezdene az el­múlt másfél évszázad szónokairól, hogyan léphetnék én is oda föl? —< A következő pillanatban azonban már érzem, hogy az Ige a hatalom és én csak kicsiny eszköz vagyok az Isten kezében. — Magasan van a szó­szék. Igen sok lépcső vezet fölfelé... Nem fizikailag, hanem lelkileg. Sok küzdelem, sok keresés, kétségeskedés és imádság jelzik utamat, amíg föl­érek a lentről már olyan jól ismert szószékre. — Most először. TJgy érzem, nem egyedül vagyok. Az Isten hangját hallom én is és tudom, hogy hallják lent a pa­dokban is: „Kegyelem nektek és bé­kesség!” Szirmai László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VTII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA «ilxÉS*g&gBDq8i>cgii>qBi>ciSi><iBD<i8M^ ^^B^a^^B^t^^BB^^Qapqap^pC^MSDaSii^BDqaiiqSMSPflSDqSiwgPflSp^^qgpq^qSMawffiiwaixiaii Pali vasárnapja Igaz történet Isten harmadik pa­rancsolatáról, mely így hangzik: „Szenteld meg az ünnepnapot!“ Zengett a vasárnapi harangszó. János bácsi nagyokat lendített a harangon, hívogatta a falul Isten házába: Vasárnap van, emberek. . A templomba jöjjetek! Molnárék portáján a harangzúgás alatt egymás hajába kapott a két gyerek, Pali és Mariska. Alaposan megtépázva kerültek ki egymás kezéből. Mariskát újra kellett fésülni, Pali ünnepi ruhája bepiszkolódott. De már harangozza is János bácsi a máso­dikat, a hivogatót. A gyerekek nagy durcá­san elindultak. Mariska a gyermekbibliakörbe indult, de Palinak — aki az idén konfirmált 1— már a templomban a helye. Még pedig a kóruson. H,át ez kész gyönyörűség, mi min­dent lehet ott csinálni. A nagyobbak még gombozni is szoktak az orgona mögött. Pali játszópajtása a padokat szokta faragni a bics­kájával. De Pali ezen a vasárnapon hiába várta a templomba a pajtását. Elindult ugyan ő is a templomba, de útja a pálya mellett vitt el. Ott pedig éppen készülődött a falu ifi-csapata megmérkőzni a szomszéd falu fiataljaival. A harmadik harangszóra megtelt a temp­lom. Felbúgott az orgona és Pali is énekelte az ismert éneket: „örül mi szivünk, mikor ezt halljuk, a templomba megyünk, hol Üristennek szent Igéjét halljuk.” De így volt-e ez valóban? örült-e Pali szíve? Aligha. Hiszen nem is figyelt a prédi­kációra. Ott volt társaival együtt az orgona mögött. Egy legyet fogtak, kitépték a szár­nyait és úgy sétáltatták a cementpadlón. ’ Mikor vége lett az istentiszteletnek, Pali rohant a pályára, hogy legalább a második félidőből lásson valamit. Isten pedig szomorúan nézett rá, mert volt ugyan templomban, mégsem szentelte meg az ünnepnapot. Nem készült az ige hallgatására, nem figyelt az ige hirdetésére, és nem örült annak, hogy Isten szeretettel szólt hozzá. Géza bácsi A kis harangozó Idős néni volt a harangozó egy gyülekezet­ben. Amikor azután a betegség kivette a kö­telet reszkető kezéből, nagyon fájt a szíve, hogy többé nem szólalhat meg a harang az ő indítására. De vajon ki lesz az új harangozó? Ki vál­lalja ezt a nagyon szerény jövedelmet hozó munkát, amely mégis hűséget és pontosságot igónypi. Már úgy látszott, hogy a harang örökre elnémult. De mégsem! Volt a családban egy kis unoka, az alig hat éves Péterke. Barna hajú, csillogó szemű fiú volt. Minden érdekelte. Hallotta ő is a gyülekezet gondját, látta a tisztelendő bácsi szomorúságát s megértette, miről ven szó. Delia! ki törődik egy kicsike gyerek gon­dolataival? Egy délben eltűnt helyéről a nagy templom­kulcs, Péterke pedig ott állt a harang alatt, dobogó szívvel, izgatottan. Alig érte el a köte­let. mégis bátran megfogta. Aztán teljes erő­vel belekapaszkodott. Lassan-lassan megmoz­dult s megkondult a harang. Az első ütések kicsit bizonytalanok és erőtlenek voltak, de mikor lendületbe jött, szava zengett, ahogy máskor szokott. A táj megtelt harangzúgással, az emberek szíve pedig örömmel. Völgyes Pali bácsi Kedves fiatal barátaink! Múlt számunkban elindítottuk rejtvényro­vatunkat, Minden számban 10 kérdést köz­lünk. Minden kérdésnek pontszám értéke van, melyek a kérdések után zárójelben megtalál­hatók. Minden 10 kérdést úgy állítottunk ösz- sze, hogy összesen 25 pontot lehet megfejté­sükkel elé-ni. Havonként, tehát 40 kérdés után az eredményeket összesítjük és a legtöbb pontszámot elérőket értékes könyvekkel ju­talmazzuk. A havonkénti eredményhirdetés­nél közöljük a 40 kérdés helyes megfejtését is. E *heti rejtvényünk megfejtésének bekül­dési határideje június 1. és a következő címre kérjük: Juhász Géza, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest VIII., Puskin u. 12. A borítékra, kívülre írjátok rá: Rejtvényrovat. A megfejtést pontos névvel, címmel lássátok el és írjátok mindig rá azt is, hányadik osz­tályba jártok. Akik nem egy-egy sorozat el­kezdésekor kapcsolódnak be, hanem később, helyes megfejtés esetén azok is kapnak jutal­mat. » VÁLASZOLJ 1. Hogyan akarta visszautasítani Jeremiás a profé* taságot? (3 pont.) 2. Mi a neve Filemon rabszolgájának, akit Pál megtérített? (4 pont.) 3. Mit mondott Dávid a gúnyolódó és Istent gya* lázó Góliátnak? (3 pont.) 4. Milyennek látta Isten a teremtett világot? (3 pont.) 5. Hol van megírva a Tízparancsolat? (3 pont.) 6. Hogyan köszöntötte a feltámadott Jézus tanít« ványait? (l pont.) 7. Hol kötött Isten szövetséget Izrael népével? 0 pont.) 8. Hogy hívták Pál apostolt megtérése előtt? (1 pont.) 9. Mikor pusztult el először a jeruzsálemi templom? (4 pont.) 10. Mit válaszolt Sámuel Isten hívására? (2 pont.] Aki az igehelyeket iß tudja, írja oda a megfej« téshez. i I A mikor beléptem a sekrestyén I keresztül a templomba, jóleső )melegséget éreztem. Úgy éreztem I magam, mint a hosszú távoliét után Iotthonába térő ifjú. Otthon? — Igen. ISzeretem a templomot. Olyan isme­rős benne minden. Az oltár, amely előtt kis konfirmandusként először térdeltem le, hogy úrvacsorát vegyek és ahonnan már azóta is számta­lanszor keltem fel megújult, hálás lélekkel. A padok — melyeket szin­te kivétel nélkül ismerek már „be­lülről”, ismerem a kis táblácskákat rajtuk, tudom, hogy vasárnaponként 1 ki-ki melyikben szokott ülni, — fel- 1 idézik bennem a sok emléket, isten- ' tiszteleteket, evangélizációkat, ha- 1 talmas méretű országos- vagy éppen ’világraszóló ünnepi alkalmakat. Jól 1 ismerem az orgona gyönyörű hang- 1 ját is, mely már annyiszor vezetett 1 el Bach zenéjének csodás birodal- ' mába, ismerős a karzat, ahol már sok áhítatos esten vagy délelöttön énekeltünk Isten dicsőségéről, vagy Krisztus haláláról és feltámadásáról himnuszt. Végül ismerős a szó­szék is. Igen, a szószékről már ' sokszor hallottam az Igét, Krisztus 1 újjáteremtő és mindig utat mutató beszédét. I 'p'nekelünk a papi padban. Itt 1J még nem ültem soha. Mégsem érzem idegennek magam, mellettem az a lelkész ül, aki már tíz évvel ez­előtt is vezette ifjúságunkat, tanított a konfirmációban, Istennek a Szent­írásban foglalt üzenetére és azokra a hitigazságokra, melyekről most már nekem is beszélnem kell.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents