Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-26 / 10. szám

MINNEAPOLIS, 1957 „Krisztus megszabadít és egyesít!u Összefoglalás Mindazt, amit az eddigiek során elmondottunk, így összegezhetjük: A szabadság és egység — emberi életünk e két döntő nagy kérdése — Jézus Krisztusban talál megoldást. Olthatatlan vágyódásunk a teljes szabadság és egység után Őbenne éri el beteljesülését! Nem azért, hogy magunknak tartsuk meg. Hanem hogy szolgáljunk velük. Hirdessük Krisztus szabadítását a világnak. És a szeretet fáradhatatlanságával mun­káljuk az egységet egy tragikusan szétszakított világban, egymással szembenálló emberek között. Amikor az Evangélikus Világszö­vetség — több mint két évvel ez­előtt — szétküldte meghívó levelét az 1957-es világgyűlésre, ezt írta benne: „A gyakorlati egyházi élet minden területére — így az istentisz­telet, az igehirdetés, a tanítás, a szeretetszolgálat, a misszió és min-1 dennapi életünk is — megítélő és megújító megvilágítást kaphat, kell is hogy kapjon a Krisztusban nyert szabadság és egység felől.” Erre a „megítélő és megújító megvilágí­tásra” valóban nagy szükségünk van, egyházi életünk és személyes keresztyén életünk minden vonatko­zásában! Legyen azért ez az év a magyar- országi evangélikus egyházban is a Krisztus szabadítása és a Krisztus­ban megvalósuló egység megismeré­sének' esztendeje, mint az evangé­likus testvéregyházakban szerte a világon! Foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel a gyülekezetben, csen­des óráinkban, a Szentírás fölé hajolva és imádságainkban! És kér­jük Istent, tegyen is szabaddá a Krisztusban, hogy szolgálhassunk igazibb testvéri egységben Néki, akié a dicsőség örökkön örökké! Dr. Nagy Gyula DOCXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOOOGXXXjOOCXXXXXIOCXSOOOCXJOOOr' Konferencia a Tóba tó partján Az ázsiai ökumenikus konferen­ciát március második felében tartot­ták Szumátra szigetének Prapat vá­rosában, a Tóba tó partján. A kon­ferencián részt vett európai és ame­rikai kiküldöttek csak tanácsadó és megfigyelőszerepet töltöttek be. A megnyitó ülésen, a trópusi hőség el­lenére is, több mint 100 000 hívő vett részt. Az ülésen megjelent Indo­nézia elnöke, Sukarno és Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. A megnyitó prédikációt a batak egyház egyik vezetője, dr. Si- hambing tartotta. A mi összegyüleke- zésünk a Szentiéleknek mindeneket átfogó közösségteremtő hatalmáról beszélt. Ez az egyes embert a fele­lősség tudatára ébreszti az egész vi­lágért. Ma nem válaszolhatunk Is­tennek arra a kérdésére: hol van a te testvéred? úgy, ahogy Kain vála­szolt — mondotta többek között. A konferencián előadást tartott dr. Niles ceyloni püspök, az Egyházak Világtanácsa Tanulmányi Osztályá­nak főmunkatársa. A forradalmi helyzetben élő Ázsiában az egyház szolgálata az — mondotta —, hogy a keresztyének legyenek olyanok, mint a földbe elvetett mag, amely új éle­tet és gyümölcsöt hoz. A konferencián részt vett egyházi küldötteket bemutatták Sukarno el­nöknek, aki elmondotta, hogy az in­donéziai forradalom idején itt volt fogságban, mint politikai fogoly. Az elnök a konferenciát az ázsiai ke­resztyén egyházak élő képének mondotta. MEGJELENT A HITVALLASI IRATOK I.—II. KÖTETÉNEK DÍSZKIADASA Az új fordítást a teológiai tanárok munka'közösége végezte. Az egészvászonkötésben, aranyozott nyomással megjelent könyv ára kötetenként 45.— Ft. A négy kötetből álló sorozat megren­delése esetén 20% kedvezmény. Ira t te rj eszt-ések n ek 1—1 kötet után 10% kedvezmény, Selmissziúi Oionaii nyári punja Gyenesdiás A gyenesdiás! Kapernaumban a nyár folyamán a következő csendes- napok lesznek: Május 21—24-1 s lelkészeknek Július 2—5-12 papnéknak. Július 12—lí-ig fiúknak. Július 19—23-iff leányoknak. Július 26—30-iff asszonyoknak. Augusztus 2—6-iy gyermekeknek (családi konferencia). Augusztus 9—13-iff iszákosoknak. Augusztus 16—20-iff férfiaknak. Augusztus 23—27-í* presbitereknek. Ezenkívül lesz még csendesnap az év folyamán kántorok részére is. Napidíj 20,— Ft. Lepedőt, kispár­nát, bibliát, énekeskönyvet mindenki hozzon magával. Kiinduló állomáson menettérti 33 százalékos jegyet kell váltani Gyenesdiásra. Jelentkezése­ket időben, legalább két héttel előbb kéri az Otthon vezetősége. Főt A fóti belmissziói otthon szolgálata BESZÁMOLÓ Örömmel adjuk testvéreink tu­domására, hogy otthonunkban már ebben az évben is sok jó szolgálatot végezheti ünk. Február—márciusban kántorképző tanfolyam volt, feb­ruárban férfi konferencia, március­ban asszony és leány konferencia, március végén teológus csendes' na­pok. Az Űr gazdagon megáldotta eze­ket az alkalmakat. KONFERENCIÁK Lelkész-evangellzáció: május 14—17. Iszákosmentő konferencia: június 11—16 és szeptember 4—8. Fiúk konferenciája: július 2—5. Leányok konferenciája: július 9—12. Családi konferencia: július 25—28. Hitmélyítő konferencia: augusztus 7—11. Asszonyok konferenciája: augusztus 15—18. Jelentkezni lehet minden kon­ferencia előtt legalább 2 héttel. Konferenciai díj napi 20,— forint. Imádkozzunk ezeknek az alkalmak­nak az áldásaiért. Van miért imádkoznunk! Emberi erővel és bölcsességgel meg nem oldható egyházi kérdésein­ket Eogate vasárnapján azok szívére helyezzük, akik imádkozni szoktak. Közel nyolcvan olyan gyülekezet van hazánkban, mely építtet, vagy építtetni akar, mert kell a templom, a paróchia vagy a gyülekezeti terem. Ki adhat elegendő pénzt ezeknek az építéseknek a befejezésére? Közel 600 gyermek és öreg él szeretetintézményeinkben máról-hol­napra, néha bizony szűkös körülmé­nyek között, s ki tudja, hányán van­nak, aikik még ezt a. gondoskodást sem kaphatják meg, mert nincs több helyünk. Ki adhat vxipról-napra ke­nyeret, ki adhat ruhát és takarót, tejport és gyógyszert megfelelő mennyiségben, \ki adhat gondoskodó szerstetet, betegéket és öregeket vi­gasztaló simogatást? Magyar evangélikus híveink har­madrésze szórványokban él, azaz olyan helyeken, ahol nincs templom, nincs igehirdető, s nagyon ritkán van istentisztelet. Másvallásúak ten­gerében ki tarthatja meg őket az evangéliumi hitben és egyházközség­ben? Sokezer konfirmandus készül arra, hogy vallást tegyen hitéről és elő­ször részesedjék az Űr szent vacso­rájában. Ki ébreszthet bennük hitet, hogy méltó vendégei legyenek a ke­gyelem, asztalának, s 'ki adhat nekik erőt arra, hogy mindvégig hűséges tagjai maradjanak egyházunknál-? Még mindig sok jogi és személyi kérdés elintézetlen egyházunkban. Ki tudja ezeket úgy elintézni, hogy ne károsodjék az igazság és ne fa­kuljon meg a szeretet, úgy elintézni, hogy senki ne hordozzon utána sebe­ket? Minden jószándék és minden őszinte testvéri szó ellenére is van még szakadék egyházunkban egyesek és csoportúk között. Ki tud békes­séget teremteni? A kérdésekre csak ez az egyetlen válasz adható: Isten! Van tehát miért imádkoznunk! Dr. Kékén András MEGJELENT Káldy Zoltán: BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBE című ikönyve, lelkészek és gyüleke­zeti tagok használatára. A félvászon kötésű; szép kiállítású könyv óra: 30.— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon. Budapest, VIII.. Puskin u. 12.’ Gyülekezeti iratterjesztéseknek 10% kedvezmény. Ezsaíás (ix.) Az elrejtett és a magát kinyilatkoztató Isten (44,24-48) Isten világhatalmát eszközein ke­resztül gyakorolja. Isten megszólíthat olyanokat is, akik őt nem ismerték. (45,4) És végrehajt velük olyasmit, amiről nem is tudják, hogy most Isten akaratának voltak kénytelenek engedni. A próféta „pásztoromnak” nevezi Ciruszt, (44,8), akinek jobbját ő irányítja olyan események forgata­gában, olyan célok beteljesítésére, amire saját magától soha nem gon­dolt volna. Cirusz tehát nagyhatalmi elgondolásaiban és törekvéseiben nem a saját terveit hajtja végre, de Istennek engedelmeskedik. Bár min­dent Isten parancsára cselekszik és az ő. világterveit hajtja végre, mégis eszközei előtt maga Isten sokszor el­rejtett marad (45,15). Isten világhatalmát népének meg­mentéséért gyakorolja (45,7—8). Nem céltalanul mozgatja tehát a nagy né­pet Cirusz vezérlete alatt és a többi népeket sem, hanem azért, hogy saját népének életén keresztül a maga di­csőségét szolgálja. Ezért saját népé­nek, ha kell, a próbákat is ki kell állnia zúgolódás nélkül (45,9—10) és nem fordulhat szembe Istenével. A próbákból, a fogságból néha úgy fog kikerülni, hogy minden népek szá­mára eszköz lesz az igaz Isten tiszte­letének az elterjesztésére (45,14). Ez Isten népének csodás missziója. Isten világihatalmának ellenségei a bálványok (46—47). A próféta tehát nem úgy hirdeti Isten hatalmát, hogy meg ne látná mindazt, ami Isten hatalmának elismertetését akadá­lyozza. Ami pedig ezt akadályozza — az bálvány! Először leomlanak Babilonban a bálványok, azután ma­ga Babilon is leomlik. Mi a legnagyobb bűn a bálványok szolgálatában a nép számára? Mi a romlás, az Isten büntetésének leg­főbb oka? A próféta válasza ez: az elbizakodottság (47,7—10) Ennek nyomában a bálványok olyan hirte­len romlása következik be, hogy a nagy pusztulásban a hatalmát érvé­nyesítő Isten előtt mint a polyva szóródnak szét. Isten azonban nemcsak a népek életében és történetében mutatja be mindentudó hatalmát, de az ő !ki­Egyházzenei hangverseny * 2 3 4 5 6 7 8 A fasori templomban május 26-án este */«8 órakor ORGONAHANGVERSENY lesz. Közreműködik: Éber Pálma opera- énekesnő. Peskó Zoltán orgonaművész. A műsort Gyöngyösi Vilmos lelkész is­merteti: MŰSOR L Mendelssohn F. (1800—1847) Mi Atyánk szonáta (orgona), 2. Kodály z. (1882------■): Orgonamise (I ntroitus — Kyrie — Gloria — Credo — Sanctus — Benedictus — Agnus Dtei — Ita tnissa est). 3. Bach J. S. (1685—1750): Pünkösdi kan­táta (ének). 4. Gárdonyi z. 1906--------R Jászói legenda (o rgona). 5. Antalffy-Zsiros D. (1885--------): Madonna 6. Re ger M. (1873—1916): Maria bölcsődala (ének). 7. Mozart W. A. (1756—1791): Alleluja! 8. Liszt F. (1811—1886): Weinen, klagen s.: (orgona), * A műsor időtartama kb. 70 perc: Belépődíj nincs, adományokat kérünk. Előtte 7 órakor istentisztelet van. jelentett igéjében is. Az események­ben sokszor marad elrejtve, mert a népek vakok meglátni Isten kezének intézkedéseit a történelmi esemé­nyekben, — igéjében azonban Isten felfedi magát (48,1—3). Népének nya­ka vasmákból való, homloka pedig kemény érc, most azonban Isten en­nek ellenére is az eddig „titkolta- kat” jelenti ki az ő népének. Nagyon „hűtlen és pártütő voltát nem bün­teti Isten végleges romlással, hanem az ő „dicsőségéért”, önmagáért, te­hát titokzatos, érthetetlen szerete- téért (48,9—11) cselekszik csodákat népe megmentése érdekében. Egy­szer már fakasztott népének a ván­dorlás pusztaságában üdítő vizet (2 Móz 17,6), most újra azt'fogja cselekedni (48,21). Akkor is volt ve­zére a népnek, aki a szabadítás esz­köze volt, most ugyanúgy adja az ő eszközét (48,16b). Rajta keresztül lesz népének ujjongó szabadulása Bábel­ből (48,20), csak legyen méltó erre a szabadító szeretetre és őrizze meg békességét (48,1), nehogy az „isten­telenek” sorsára jusson, akiknek nem lehet békességük (48,22). Zászkaliczky Pál SÓHAJ A MINDENSÉGÉRT Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy Mellettem. A harangszóra megáll. Osszeteszi kezét, fohászkodik Az utcán elmenőben: Uram Jézus A rosszakon is könyörülj! -n A rosszakon is könyörülj: Ennyi egy-vers-soros imája: E'gy asszony, kendős, falusi És amit mond, magának mondja, S a láthatatlan csillagoknak. Már megy tovább, Mi fakasztotta E furcsa, percnyi, falusi imát Itt, a városban, közelemben? Igen, épp az én közelemben — S miért, hogy elfeledni nem tudom, S gondolok rá ú juló gondolattal; Üjulö kínnal, s enyhüléssel? Mi fakasztotta "e furcsa imát? Mint egy könnycsepp, mint egy [vilIámcsapáSj Mint a morajlő, s meginduló föld. Mint a megnyitó föld lábam alatt: Olyan volt. Mi fakasztotta: részvét, bűntudat Az utcán, harangszóra, éppen ott« Sejthette-e, hogy az egész Lángbaborult Mindenségért imádkozott???? *» Kolozsvár; 1941 május 16. REMÉNYEK SÁNDOR Poppe Béla f 1957. ápr. 13-án Miskolcon, 74 éves korában csendesen elhunyt Poppe Béla nyugalmazott igazgató-tanító. Három és fél évtizedig a tállyai _egy- házi iskola tanítója s a községi ipar­iskola igazgatója volt. Hűséges szol­gálataiért mind az állam, mind az egyház részéről több alkalommal is kitüntetésben részesült. Hosszú időn keresztül vezette a hegyaljai egyház­megye volt tanítótestületét. Hűséges olvasója volt lapunknak. Este nyolc óra után halt meg olyan csendesen, ahogyan élt, — s dermedt kezében ott találták az Evangélikus Élet vi­rágvasárnapi számát. Ennek a szám­nak egyik mondata volt talán szá­mára az utolsó útravaló, az utolsó vígasztalás: „Követhetjük Jézust oda, ahol mennyei angyalokkal együtt hajthatjuk meg előtte térdünket!“ A Lengyelországi Evangélikus Egyház mai élete A lengyel evangélikusok nemcsak az anya- országban élnek, hanem elég jelentős szám­ban a Csehszlovákiához tartózó Sziléziában is. Jelen cikkünkben azonban, terünk szűk volta miatt, róluk nem emlékezhetünk meg. Egyházszervezet A lengyel evangélikusság a második világ­háború előtt magában az anyaországban sem alkotott egy szervezetben élő egyháztestet. Az •midit protestáns felekezetek mellett az Ágostai Hitvalláshoz mindvégig hű maradt evangéli­kusok is két különálló, autonóm egyházszer­vezetben éltek, éspedig a Lengyelországi Ágos­tai Hitvallású Evangélikus Egyházban és a Nyugatlengyelországi Evangélikus-Lutheránus Egyház keretében. Az előbbi főként a len­gyelek, emez pedig a német nemzetiségűek kimondottan diaszpora-jellegű egyháza volt és egészen 1920-ig a poroszországi evangélikus egyház fennhatósága alá tartozott, s a máso­dik világháború utáni kivándorlások nyomán megszűnt. Az elavult 1849. évi egyházügyi törvények helyébe 1936-ban új törvények lép­tek életbe, melyek a lengyel evangélikus egy- ház és állam viszonyát, valamint az egyház benső életének keretét úgy szabályozták, hogy teljes szabadságot adták a hit megvoná­sára és a vallásos kultusz gyakorlására, amennyiben ezek az állami törvényekkel nem kerülnek összeütközésbe. A háború után -is a zsinat maradt a len­gyel evangélikus egyház legfőbb hatósága és törvényhozó szerve. Az egyetlen evangélikus püspök mellett állandó egyháztanács műkö­dik, mint a zsinati ülésszakok közötti legfőbb felelős intézőszerv. Az egyház és állam viszo­nyát a kettő elválasztásának elve határozza meg s a lengyel evangélikus egyház államse­gélyben nem részesül. Háborús veszteségek A világháború vihara mérhetetlen károkat okozott nemcsak az országnak, de az evan­gélikus egyháznak is, éspedig lélekszámút il­letően éppúgy, mint anyagi tekintetben. A len­gyel nép fiainak százezrei vesztették életüket vagy jutottak koldusbotra a nagy vérfürdőben. Az 1944. évi varsói felkelésben ötven evangé­likus lelkész vesztette életét s az összes töb­binek munkaszolgálatra hurcolását vonta maga után. A kiváló lengyel evangélikus püs­pök, D. Julius Bursche is a náci ag­resszió áldozata lett. Sokan kivándoroltak, so­kan pedig — különösen a háború után Len­gyelországhoz csatolt német 'területről és Nyu- gatlengyelországból kényszerültek is elhagyni az országot. Súlyosbította a helyzetet az a kö­rülmény, hogy a római katholikus egyház és a metodisták „missziói“ buzgalma is heves lendületet vett ekkor a zavarosban halászásra. Így értjük meg, miért apadt le a lengyel- országi evangélikusok száma a háború utánra 600 000-ről 220 000-re. Ebből 180 000 lengyel és mintegy 40 000 német nemzetiségű. Az or­szágban ma is élő német evangélikusok lelki gondozásával az egyházügyi miniszter nemré­giben Michelis varsói lelkészt bízta meg. A nagy gyülekezetek száma 110, az olyan gyülekezeteké, melyeknek százötvennél keve­sebb lelkészválasztó joggal bíró tagja van 159, ezenkívül még 112 helyen van rendszeres ige­hirdetési szolgálat. A gyülekezetek a dr. K o túl a Károly püspök vezetése alatt álló egyetlen egyházkerületben 6 esperességet alkotnak, összesen 106 ordinált lelkész szolgál nz egyházban, de rajtuk kívül számos dia­kónus is végez lelkészi szolgálatokat világos jeleként annak, hogy mindmáig nem tudták kiküszöbölni a kiáltó lelkészhiányt. Ehhez járult az egyházat ért mérhetetlen anyagi veszteség: a templomok, paróchiák és egyéb egyházi épületek tömegének teljes vagy részleges pusztulása, az intézmények ki­fosztása s a hívek nagymérvű elszegényedése. Sohasem szorult a lengyel evangélikus egyház olyan mértékben a külföldi testvéregyházak segítségére, mint ebben az időben. S ez a se­gítség, elsősorban a Lutheránus Világszövet­ség közreműködésével, meg is érkezett. Külön is figyelemre méltó a svédek megmozdulása, akik nemcsak ruha-, élelmiszer- és gyógyszer- segélyben részesítették lengyel testvéreiket, hanem a nagy lelkészhiányon segítendő, néme­tül beszélő svéd lelkészeket és diakonisszákat küldöttek Lengyelországba, főként a mazuri (keletporoszországi) egyházmegyében teljesí­tendő szolgálatra. Hogy az elesettség állapo­tának milyen mélységeiből kellett az egyház­nak kiemelkednie, talán az is bizonyítja, hogy a mintegy 5000 lelket számláló és négy lelki- pásztort foglalkoztató varsói gyülekezet a há­ború során még 1939-ben lerombolt templo­mában csak a múlt év novemberében kezd­hette meg újból az istentiszteletek tartását. A Teológiai Akadémia A lengyel evangélikus ifjak hajdan — ön­álló lengyel teológiai fakultás híján — a Gusztáv Adolf-•alapította dorpátí (tartui) egye­temre jártak teológiát hallgatni, majd mikor ez hozzáférhetetlenné vált számukra, a német- országi teológiákat, főként pedig a lipcseit ke­resték fel. Az önálló lengyel evangélikus teo­lógiai fakultás csak 1922-ben létesült Bur­sche püspök buzgalmából, mint a varsói egyetemnek egyik, a többivel egyenrangú kara. A teológiai fakultás ma, mint államilag támogatott akadémia működik tovább Varsó­ban s az evangélikus ifjak mellett a pápa fő­ségét tagadó lengyel ókatolikus egyház fiai is itt tanulják a teológiát. Az akadémián 7 professzor és 4 tanársegéd működik. A rek­tori tisztet dr. W. Niemczyk, a rend­szeres tSológia professzora tölti be. A hall­gatók létszáma 20 és 30 között mozog. A teológia két legnagyobb szabású tudomás nyos célkitűzése a teljes Bibliának mai len­gyel nyelvre fordítása, továbbá az egyház hits vallási iratainak lengyel nyelven való megje- lentetése. A bibliafordítási munkálatok befe­jezését 1960-ra tervezik. Jelentős részt válla1 az Akadémia a Lutheránus Világszövetség Lengyel Nemzeti Bizottságának munkájában is. Úgyszintén az ökumenikus munkában a nagy ökumenikus konferenciák anyagának feldolgozásával s az ökumenikus Tanács munkájában, mely egy esztendővel ezelőtt újból megalakult a lutheránus, református, az egyesült evangéliumi, a metodista, a baptista, a máriavita és a lengyel katolikus egyház részvételével. (Az utóbbi kettő nemzeti kato­likus egyház, mely nem ismeri el a pápa fő­ségét.) A lengyel evangélikus egyház is évek óta megrendezi az országos lelkésztovábbképző konferenciákat. Diakonia Figyelmet érdemel a lengyel evangélikus diakónia ügye is. A háború előtt 200 diako­nissza működött Lengyelországban, 2 lengyel és 1 német anyaházban. A német diakonisz- szák eltávozása után már csak 50—60 lengyel diakonissza maradt szolgálatban. A testvérek ma is régi öltözetükben járnak, nagyrészük az állami kórházakban dolgozik s a szolgálatban való hűségével jóhírt és megbecsülést vívott ki magának. A jelen fejlődés mégis azt köve­teli, hogy az újonnan jelentkező erők főként az egyes gyülekezetekben végzendő szolgá­latra nyerjenek kiképzést. Három szeretetik tézményük ma is működik. E szeretetintéz- mények összes költségeit a gyülekezetek fe­dezik, ami a jelen körülmények között komoly anyagi megterhelést jelent számukra, de a lengyel evangélikus szeretetszolgálat ennek el­lenére egyre szélesebb térre terjed ki. dr. ,Szilády Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents