Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-26 / 10. szám

cÁ (jzitcinicLdjfrtt QézitLS p aziuiem

Lesztek nékem tanúim

Jézus Pilátus előtt folyó pőrében azt vallotta: „Én azért születtem

J és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.1’ Pilátus kétkedve kérdezte: „Micsoda az igazság?’1 Pilátus nem hitt az igazságban. A főpapok pedig hamis tanúk állításával akarták hazugsággá ténni Jézus igazságát. A hamis tanúk vallhatták az igazság ellen, de az igazságot megdönteni nem tudták. Isten Jézus feltámasztásával hatalmasan megbizonyította, hogy Jézus tanúbizonyságtétele igaz. Jézus pőrében csak hamis tanúk vallottak. A tanítványok tudták az igazságot, de a döntő pillanatban meginogtak. Nem volt erejük arra, hogy megváltják az igazságot és Jézus mellé tanúkként odaálljanak. Péter még Jézussal való ismeretségét is megtagadta. A feltámadott Jézus azonban a Szentlélek erejével tanúkként maga mellé állította tanítványait. így lettek Jézus tanítványai a_ Szentlélek erejével mindenkor az igazság tanúivá.

Tanú azért van, mert van igazság', de nem hisz mindenki az igazságban. Tanúra azért van szükség, mert szükség van az igazságra, de nem mindenki látja az igazságot. Igazság nélkül nem élhet az ember és igazság nélkül elpusztul a nép. A tanú feladata éppen ezért az, hogy fényt derítsen az igazságra. Az igazság elleplezve, homályban, vagy elhallgatva, tanúk tévedése ellenére, vagy megtagadva is igazság, de emberek és népek ■sorea dől el azon, hogy világol-ie az igazság, vagy homályban marad, vallják-e, vagy megtagadják, cselekszik-e, vagy ellene tesznek.

A z igazság pőre folyik a világon. Felvonul a vád és a védelem. Folyik a pör népek és egyének között egyaránt. Keresik az igazságot politikusok és gazdászok, tudósok és diákok, orvosok és betegek, szegények és kizsákmányoltak, az élet és a halál, a háború és a béke kérdéseivel küzdők. És ebiben a pörben felvonul számtalan. tanú és elhangzik számtalan tanú bízónyságtétel. Az igazság nem függ a tanúk tanúságtételétől, de függ tőle a sorsunk. A hamis tanúságtételek nem döntik meg az igazságot, de eldöntik a sorsunkat. Az üdvösség és kárhozat, az élet és halál, a jólét, vagy nyomorúság, a háború, vagy a béke függ az igazságról szóló tanú- ságtételünktőL A megtagadott igazság mindig ítéletként fordul vissza tónk, a megvallott igazság győzelmet és életet jelent.

Jézus ebben a nagy pörben tanúkat állít maga mellé, övéi kötelességévé teszi, hogy az igazság tanúivá legyenek. Fel is készíti tanítványait erre a szolgálatra. Szívükbe és szájukra adja az igazságot, Szendéikével mrgvilágosítja, meggyőzi és megerősíti tanítványait az igaaság szolgáltában.

A tanú nem a maga mondanivalóját mondja. Azért gazdag és igaz

Jrx' a tanúságtétele, mert Isten gazdag, igaz cselekvéséről és üzenetéről tesz tanúságot. Tanúságtételét János evangélista szávaival ebben a hármas mondanivalóban foglalhatjuk össze: bűn, igazság és ítélet. A. Szentlélek győzi meg őket a bűnről, az igazságról és az ítéletről. És nekik ezt kell hirdetni. Ezt kell nekünk is hirdetnünk*

A tanúnak azzal, hogy bizonyságot tesz az igazságról, te keU lepleznie a bűnt. Nekünk beszélnünk kell a bűnről. Nem hallgathatunk áfakor, ha bűnt látunk. Amikor a tanú Isten törvénye alapján a bűnről beszél, azt teszi, amit az orvos, mikor diagnózist ad a betegségről. Nem kellemes dolog leleplezni a bűnt. Nem kellemes azért, mert sokan nem ismerik el bűnnek a bűnt. Nem kellemes azért sem, mert sokan nem látják, hogy a bűn leleplezése nem támadás, hanem a gyógyítás első lépése. Nehéz feladat a tanú számára is az, hogy rámutasson a bűnökre. Könnyebb hallgatni a bűnről, mint beszélni, inteni, feddni, figyelmeztetni. Pedig ez által lesz Krisztus tanúja egyének, közösségek és népek élő lelkiismeretévé. Ezért parancsolja Krisztus, hogy az ő tanúja szóval és élettel tanúskodjék, harcoljon a bűn ellen. Krisztus tanújának el kell mondania azt, hogy bűn a hitetlenség. Bűnné teszi Isten első parancsolata és az Isten iránti szeretet parancsa. Bűn az, ha Isten nevében nem az igazságot hirdetjük, bűn az, ha nem imádkozunk embertársainkért, ha nem tisztán és igazán hirdetjük az igét. Krisztus tanújának el kell mondania azt, hogy bűn a szülőkkel szemben való tiszteletlenség, a felsöbbség ellen való láza- dozás és engedetlenség. Krisztus tanúja előtt mindenkor ott. kell lebegnie az ötödik parancsolatnak is: Ne ölj! És el kell mondania, hogy bűn az, ha valaki kívánja az ellenségeskedést és vérontást. Bűn az, ha nem teszünk meg mindent a béke és az egyetértés fenntartására. Bűn az, ha az emberek között a békétlenséget szítjuk. Bűn a tisztátalanság, a munka nélkül szerzett jószág, a közös javak hűtlen kezelése. Bűn az, ha felebarátomra igaztalan rágalmakat szórok, bűn az, .ha nem a közösség érdekében, hanem ellenére használom Istentől kapott erőmet.

A tanú feladata azonban nemcsak az, hogy leleplezze a bűnt. Fel- adata az is, hogy vallást tegyen az igazságról. A bűnt. is azért leplezi le, hogy utat készítsen az igazság érvényesülésének. Ügy beszél erről János evangélista, hogy a Szentiélektől inditott tanúságtevő meggyőzi a világot az igazságról, hogy Krisztus az Atyához ment. Krisztus igazságán ez a pecsét: a feltámadott felment az Atyához. Ez a tanúbizonyságtételünk centruma. Ha Krisztus fel nem támadott volna, hiábavaló volna minden prédikálásunk és hiábavaló volna a hitünk. Hamis tanúkká lennénk a prédikálásunkban, így azonban hirdethetjük az ősi hitvallást: Jézus Krisztus Űr az Atya Isten dicsőségére. Minden tanúságtételünkben ennek az Ürnak vagyunk engedelmes szolgái. Amikor igét hirdetünk, amikor a misszió parancsát teljesítjük, amikor szeretetről prédikálunk, ennek az Ürnak igazságáról tanúskodunk.

rVanúságot kell tennünk harmadsorban arról, hogy a Sátán mcg- ítéltetett. Hatalma megtört, az igazságnak nem vethet gátat. A tanú az igazság fegyverével démoni erők ellen küzd a győzelem reményében. A démoni erők néha félelembe ejtik az embert és végig hullámoznak a világon. Néha úgy néz ki, mintha a pusztulás erői úrrá lennének az Isten teremtő akarata: az élet, a Krisztus által megváltott élet felett. Ilyenkor a tanúnak hangos szóval és élő cselekedettel kell hirdetnie: démoni erőket is legyőz a Krisztus igazsága és ereje. Szóval és cselekedettel tanúskodik a tanú. Szava bizonyságtétel, ha testvéri körben hangzik a hit erősítésére. Hitvallás, ha a bűnnel szemben kell elmondani az igazságot. Martirium, ha reá kell tenni az életet is. A tanú cselekedeteinek pedig fénylenie kell. Minden cselekedete: szeretet. Mert. erről ismerik meg az emberek, hogy Jézus tanítványai vagyunk.

Bottá István

EGYHÁZUNK KÜLDÖTTSÉGEI KÜLFÖLDÖN

Pozsonyban

Lapunk április 28-i számában hírt adtunk arról, hogy az Európai Egyházak együttműködésével foglalkozó konferenciát rendeznek május végén a dániai Liselundban. A konferencia három tagú küldöttsége: D. Ordass Lajos püspök, D. dr. Vető Lajos ny. püspök és Kendeh György lelkész május 17-én Pozsonyba utaztak, hogy a szlovákiai protestáns egyházakkal közösen készülhessenek fel a dániai konferenciára. A református egyház küldöttsége: Muraközy Gyula lelkész, dr. Czeglédy István dékán, dr. Pákozdy László teológiai tanár, és Huszti Kálmán lelkész is elutaztak a pozsonyi előkészítő tanácskozásra. Az evangélikus küldöttség örömmel utazott Pozsonyba, hogy a már múlt években megújított baráti kapcsolatokat szorosabbra fűzzék azáltal is, hogy a dániai konferenciára közösen készülnek elő a szlovákiai protestáns egyházakkal. A tanácskozásokon mindazokkal a szlovák egyházi férfiakkal találkoztak, akiket az elmúlt években örömmel üdvözölhettünk hazánkban és egyházunkban.

A megbeszéléseken csehszlovák részről részt vett A. Zsiak egyetemes felügyelő, dr. J. Michalkó dékán (evangélikus küldöttség), dr. J. Hromádka dékán, Szoucsek teol. professzor (cseh-morva testvéregyház) és Varga Imre püspök (csehszlovákiai református egyház). Mint vendéglátó házigazdák vettek részt a megbeszéléseken D. dr. J. Chabada a szlovákiai evangélikus egyetemes egyház püspöke, D. L. A. Katyina és Krcsméry kerületi püspökök, valamint L. Bartho egyetemes főtitkár.

Lapzárta előtt érkezett vissza a magyar küldöttség Budapestre. Az alábbiakban közöljük D. dr. Vető Lajos ny. püspök és Kendeh György lelkész nyilatkozatát a tanácskozásokról, amelyet lapunk munkatársának adtak.

Küldöttségünk a megérkezés napján, péntek este találkozott először a csehszlovák testvérekkel. A szívélyeshangú találkozón D. Dr. Jan Chabada egyetemes püspök köszöntötte a magyar delegációt. Üdvözlő beszédében többek között a következőiket mondotta: Nem először találkozunk most ezen a helyen. örömmel gondolok vissza az elmúlt évekre, mint az evangélikus és református egyházakkal való együttműködés idejére. A közös munkából haszna volt minden egyháznak és minden nemzetnek, örömömre szolgál, hogy első ízben üdvözölhetem körünkben Qrdass Lajos püspököt. Remélem, hogy ezt az együttlétet Isten meg fogja áldani. — Történelmi időket élünk. Rajtunk, keresztyéneken nagy felelősség van. Ügy végezzük szolgálatunkat, hogy egyházainkban és nemzeteink számára a béke apostolai legyünk.

D. Ordass Lajos püspök válaszbeszédében hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége van ennek a testvéri együttlétnetk. Teljes szívvel átérzem — mondotta — hitünknek azt az áldását, hogy Jézus Krisztusban egyek tudunk lenni. Azt hiszem, ha a múltban állottak is fenn ellentétek, azok a közelmúlt években kezdtek feloldódni. Kifejezem azt a szándékomat, hogy a közös múlt drága emlékeivel a közös szolgálatban testvéri kezemet nyújtom, — mondotta többek között D. Ordass Lajos püspök.

A szombati találkozón a küldöttségek tagjai baráti beszélgetésben cserélték ki értesüléseiket és nézeteiket, a készülő liselundi konferenciával kapcsolatban, valamint beszámoltak egyházaik jelenlegi helyzetéről.

Vasárnap küldöttségünk részt vett a nagytemplomban tartott istentiszteleten. D. Chabada püspök meleg szavakkal műi tatta be küldöttségünk tagjait a gyülekezetnek. és többek között a következőket mondotta: Istentiszteletünk örömébe bele kell foglalnunk azt a tényt is, hogy külföldi kapcsolataink kapui ismét szélesre tárultak. Jele ez annak, hogy nem akarunk megállni azon a jó úton, melyen az elmúlt években egyházaink, közeledését munkáltuk és ezen keresztül a népekét is. Hogy ezek a mi drága vendégeink közöttünk vannak, ez annak bizonyítéka, hogy a szomszédos Magyarországon a viszonyok egyházi téren konszolidálódnak. Kérem a Mindenhatót, kísérjen áldásával továbbra is bennünket, hogy munkánk szolgálja Isten dicsőségét, egyházaink virágzását s a tartós béke napjaiban örvendező és nyugalmas életünket.

D. Ordass Lajos püspök válaszában Jn 17, 20—21 verse alapján rámutatott az egymásra találásnak nagy fontosságára. Amikor mi egymásnak a szívét keressük, aikkor Jézus Krisztus rendelkezésének próbálunk eleget tenni. A különbözőségek ellenére a fenntartás nélküli szeretet- ben kell kezet nyújtanunk egymásnak. £ tanítványok egysége legyen példa a világ számára. Ne felejtsük azonban, hogy nem a mi erőlködésünkön fordul meg a keresztyének egymásratalálása. Szükség van arra is, hogy Jézus mellé letérdeljünk és imádságban kérjük tőle ezt az egységet. Ebben a gyülekezetben is imádkozzunk úgy ezért, hogy közben meg vagyunk győződve arról, hogy ezen a gyülekezeten túl világszerte számtalan keresztyén ember imádkozik velünk együtt ezért az egységért — fejezte be beszédét D. Ordass Lajos püspök.

Egyházi küldöttségünk látogatásának eredményeképpen sok szívélyes és őszinte beszélgetés történt* A találkozó eredményét abban lehet összefoglalni, hogy jó személyes kapcsolatok létrejöttét és elmélyülését mozdította elő.

Becsben

Az Evangélikus Világszövetség nyári minneapolisi nagygyűlésének kelet-európai konferenciája kezdődik május 20-án a Bécs melletti Salzerbadban. Ezen az egy hetes előkészítő tanácskozáson az egyházunkat Minneapolisban képviselő küldöttségen — D. Ordass Lajos püspök, Szabó József ny. püspök, dr. Wiczián Dezső teol. dékán, dr. Nagy Gyula teol. tanár. dr. Kékén András lelkész. Hafenscher Károly lelkész —* kívül dr Karner Károly teol. tanár. dr. Sólyom Jenő teol. tanár és Veöreös Imre lelkész képviseli. A küldöttség eddig is alaposan foglalkozott a minneapolisi gyűlés témájával és tevékeny részt vesz a salzerbadi konferencia tanácskozásain. A konferencia záróistentiszteletének szolgálatát D. Ordass Lajos püspök végzi. J. G.

EGYHÁZ ÉS ATOM

Miért kell meghalni? Ki akarja, hogy az emberiség kipusztuljon?^ —* kérdezik ma egymástól és íjiásoktól szerte a világon emberek százmilliói rémülten.

És utána erőteljes tiltakozás: Nem akarjuk! Nem engedjük! Az egész világ egy akarattal, egy emberként tiltakozva emeli fel szavát, beszél és cselekszik azért, hogy önző érdekek meggondolatlanul el ne pusztítsák azt, ami az Isten teremtménye, amit ő adott: az egész világot, az emberiséget, kis családi hajlékokat, boldogságot, tervezgetést és végrehajtást.

Ebben az összefogásban ott van, mert ott kell lennie Istentől kapott felelősségteljes szolgálata miatt, az egyház, az egyes keresztyén ember is. A következőkben közöljük nevesebb egyházi férfiak nyilatkozatát, akik a tiltakozás mellett felszólítják a keresztyénséget a világ minden táján: úgy szolgáljanak a békéltetés igéjével, hogy hathatósan közreműködjenek a világ békességéhez.

A NÉMETORSZÁGI EVANGÉLIUMI EGYHÄZ ZSINATA felhívást intézett az Egyházak Világtanácsá- hóz, melyben az evanstoni felhívás szellemében kéri a tanácsot, hogy folytassa fáradozásait a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. A zsinat felhívja a gyülekezetekét és a lelkipásztorokat, hogy közönyösségükkel ne járuljanak hozzá egy új háborúhoz, hanem még komolyobban imádkozzanak és munkálkodjanak a népek békés együttéléséért, mint ahogyan ezt már eddig is tették.

SCHWEITZER ALBERT a lamba- renei „Nagy Orvos”, a kiváló teológus és orgnnámíivész, Nobel-díjas tudós, mai keresztyénségürik egyik legnagyobb alakja, levelet intézett egy tudós barátjához, amit azután a Science című angol folyóirat leközölt. E levélben Schweitzer állást foglalt a hidrogén-bomba kísérletek ellen és a tudósok lellkiismeretére appellál. Felhívja a tudósokat, hogy hallassák hangjukat és mondják meg az emberiségnek az igazságot szóban és írásban. \

A KELET-NÉMET EVANGÉLIKUS EGYHAZAK PÜSPÖKEI ÉS A TEOLÓGIAI FAKULTÁSOK DÉKÁNJAI, élükön Dibelius püspökkel,

felhívást bocsátottak ki a következő szöveggel: „Egyek vagyunk egyházunk zsinatával és az egész ökumé- nével a tömegpusztító fegyverek föl- tétlen elítélésében. Ezekben visszaélnek a természet erőivel és az emberi értelemmel, amik Isten ajándékai. Ezáltal elárulják az embert, aki Isten képmása és akiért Krisztus meghalt és feltámadott. S ezek által magának a teremtő Istennek jóságát gyaláz- zák meg. Mindenkit óvunk attól, hogy e dologban résztvegyen, vagy pedig felelőtlen közönyben és esüg- getegségben vesztegeljen. A világveszedelem, mely nemcsak a mostani nemzetséget fenyegeti, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, mindnyájunktól azt kívánja, hogy a tömegpusztító eszközök elítélését és eltörlését minden eszközzel elérni törekedjünk.”

D. Dr. HANNS LILJE, hannoveri püspök, az Evangélikus Világszövetség elnöke is csatlakozott később énhez az intelemhez. A müncheni Máthé-templomban tartott prédikációjában ezt mondotta: „Mi mint evangélikus egyház az utóbbi években legkevesebb tízszer is szóltunk arról, hogy az atomkísérletékndk vessenek. véget és hogy ezt a fegyvert mindenki tegye le a kezéből.”

A RAJNA-VIDÉKI EGYHÁZI TESTVÉRI KÖZÖSSÉG egyik ülésén az atomfegyverek ügyében nagy többséggel elfogadott egy határozatot, melyben többek között a következő, két olvassuk: „A reánk bízott emberek lelkiismeretét élesíteni fogjuk ebben a kérdésben, miután felismertük, hogy nincsen olyan cél, amely a tömegpusztító fegyverek előállítását és felhasználását indokolhatná.”

D. GRUBER BERLINI PRÉPOST

egy előadásban kifejtette, hogy a modern háború semmi körülmények között nem nevezhető igazságos háborúnak. Ne'm lehet Augustinus vagy Luther háborúval kapcsolatos nézeteire hivatkozni, mert ők még nem ismerték a mai technika fejlődését és nem számoltak az emberiség teljes kiirtásának lehetőségével.

NIEMÖLLER PÜSPÖK egy felszólalásában a keresztyéneket tette felelőssé az emberiesség helyreállításáért s kijelentette, hogy minden katonai hatalom hiábavalóvá vált azóta, hogy tudjuk, hogy 30 kobalt-bombával minden életet ki Miét oltani a földön.

E mozaikszóra idézetekből — ha csak viszonylagosan is — megláthatjuk mi áz egyház útja és hangja ebben a ma legégetőbb kérdésben. Hisszük és reméljük, hogy a mi egyházunk egész népe is hitére és lelkiismeretére hallgatva, a saját életéért és az egész emberiségért érzett felelőssége tudatában tudja hogy hoi a helye és mi a feladata.

JG. — G. Gy,

„Segítségül hívtok engem és én meghallgatlak titeket !M (jer 29,12)

%