Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-12 / 8. szám

somorjai templom keresztelő medencéje cd jlMámadútl Qízm píWutcMi KERESZTELJETEK A Szent írás tanítása E vezércikk-sorozatnak összefoglaló címe ez: A feltámadott Jézus parancsa. Jó erre gondolnunk, épp a keresztséggel kapcsolatban. 0 Mert Jézus elsősorban is parancsolja a keresztséget. Parancsa szerint épp a megkereszteléssel lesz valaki az Ö tanítványává. „Tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket...” — ez az eredeti görög szöveg szerint azt jelenti: az által lesz valaki Krisztus tanítványa, hogy megkeresztelik. Csak ezután teszi hozzá: „tanítván őket”. Sajnos, gyakran hivatalos egyházi kiadványok is figyelmen kívül hagyják ezt és az Üdvözítő „tanítvánnyá tenni” kifejezését felcserélik az.egészen másjelentésű „tanítsatok” szóval.;; f n | Ezekután különös jelentőségű, hogy Jézus nem említ életkort. _Z.“J Jézus és a Biblia közlései egyaránt érthetők gyermek- és felnőtt- keresztségre. Mt 28, 19—20, Jm 3, 5 pl. inkább a gyermekkeresztség mellett szólnak, mert előbb említik a keresztelés megtörténtét s csak azután a tanítást, illetve a Lélektől születést. Mk 15, 16 alapján pedig inkább a felnőtt-keresztségre gondolhatunk, mert előbb szól az ige­hirdetésről, hitről s csak azután a keresztelésről. Mindenesetre figye­lemreméltó, hogy különösen a gyermekekre vonatkozó jézusi szavak nyomán is, de egyébként is túlsúlyban vannak a gyermek-keresztséiget feltételező igék. De épp e kettősség miatt szektás-rajongó gondolkodás az, ha valaki kizárólag csak az egyiket, vagy csak a másikat fogadja el helyesnek. Keresztyén területen és rendezett viszonyok közt a gyermek­keresztség — pogány-missziói területen és esetleg rendkívüli körülmé­nyek között felnőtt-keresztség lehetséges. 0 Különösen fontos még az, hogy a keresztelést a Szentháromság nevében kell végezni. Tehát nem ember keresztel, hanem Az, aki­nek a nevében keresztelnek! — Ezért üdvösségre tartozik a keresztség: „aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.; A hitvallások bizonyságtétele 1. Hitvallási irataink a maguk korában, de helyes tanításuk foly­tán örök érvénnyel hangsúlyozzák először is azt, hogy épp Jézus parancsa és Isten nevében történő keresztelés folytán tulajdonképpen Isten keresztel. Tehát a Szentháromság nevében történt keresztség min­den körülmények között helyes és érvényes keresztség, függetlenül a keresztelő és a keresztelt hitétől. Hatalmas hirdetése ez a Szentírás tanításának! „Isten nevében megkeresztelkedni annyit jelent, hogy nem ember, hanem maga Isten keresztel meg. Emberi kéz által történik bár, de valósággal mégis Isten műve.” Hitetlen hívőség az, amikor „sokkal többnek tartjuk azt, amit magunk teszünk vagy szerzünk meg” és többre becsülünk egy „bemerítkezést”, mint Isten kegyelmes cseleke­detét. 2 Mivel a Szentháromság nevében történt keresztelés minden kö- • rülmények között Isten műve, azért megismételhetetlen! Kereszt­séget megismételni annyi, mint ráütni Isten kezére azt mondván: Nem jó, amit Te csináltál, ahogyan csináltad! — Majd én! 16, 18 éves korom­ban; majd mi, azokkal, akiket arra méltónak találunk; majd az egyén, ha úgy találja, hogy ő már döntött emellett, ha már „érti”... „Vajon mondja-é az agyag Alkotójának: Mit csinálsz?!... Jaj annak, aki aty­jának mondja: miért nemzesz és az asszonynak: miért szülsz... kezeim munkáját bízzátok csak énreám!” (Jer 45, 8—11.) Ha ezt jól meggondol­nánk, el kellene borzadnunk ekkora vakmerőségen, az alázatnak ekkora hiányán. Mégha bármi is lenne valakinek a gyermekkeresztségről a fel­fogása, azt kellene mondania: mostmár mindegy, megtörtént! Közénk jöhetsz, felnőtteket keresztelők közé, — de a keresztelést meg nem is­mételhetjük ... Ezért mondja Luther: „Jól meg kell különböztetni a Krisztus keresztségét a .fürdővíz’ keresztségétől. — Hitem nem létre­hozza a keresztséget, hanem csupán elfogadja. — A keresztség maga hiánytalan és nincs rá szükség, hogy bárki is újból megkeresztelkedjék. *— Ne engedjük magunkat elterelni az igétől, sem eltántorítani.” Mégha sokan visszaélnek is ezzel: „A visszaélés nem veszi el a dolog lényegét, _ hanem megerősíti. Mert az arany akkor sem kevésbé arany, ha egy céda nő hordja sok bűn és gyalázat mellett.” 3 A keresztség, a gyermekkeresztség nem több (mert nem lehet • több!), de nem is kevesebb (nem lehet kevesebb!), mint Krisztus váltságművének eszköze. Ezt 18, vagy 100 éves koromban épp oly ke­véssé „érthetem meg”, mint csecsemőkoromban. Egy vezércikk kerete kevés e nagy csoda fejtegetéséhez. Keresztsé- gem: kegyelem; sürgetés a megtérésre. ítélet, ha meg nem térek; kimond­hatatlan segítség a megtérés vajúdásában; az egészséges megtérésben; elkötelezés a szent életre; bíztatás a kísértésekben; utolsó menedék a legsötétebb éjszakában az, hogy „Meg vagyok keresztelve” (Luther). Megtérni Jézushoz annyi, mint megtérni a keresztséghez. Győri János Az egymásért relé felelősség álfán — Püspökök, teológiai tanárok és lelkészek külföldi útjai — Az egyháznak az a fődolga, hogy hirdesse a mindig hallatlanul új evangéliumot: Jézus Krisztus által híd épült a szent Isten és a bűnös ember között. A másik dolga pedig az, hogy élje és mutassa ezt a hihetetlenül meg­lepő valóságot: Jézus Krisztusban híd épült ember és ember között, erős híd a faji, társadalmi és politikai ellentétek szakadékai felett. Püspökeink, tanáraink és lelkészeink tervezett vagy megtörtént kül­földi utazásaik során — alcár hivatalos küldetésben mennek, akár baráti meghívásra — ezt a hidat építik s így erősítik a keresztyének egymásért vállalt felelősségét. D. Or dass Lajos, D. dr. Vető Lajos és Kendeh György, a liseiundi kon­ferencia delegátusai, május 18—19-én Pozsonyban lesznek együtt a ma­gyar református egyház, a szlovákiai evangélikus és református egyházak és a Cseh Testvérek egyházának kép­viselőivel, hogy megvitassák egymás között az európai egyházak konfe­renciájának kérdéseit. * Május 20—24-ig a minneápolisi de­legáció tagjai, valamint dr. Karner Károly, dr. Sólyom Jenő teológiai tanárok és Veöreös Imre kecskeméti lelkész a Bécs melletti Salzerbadban találkoznak a kelet-európai evangé­likus egyházak képviselőivel és az Evangélikus Világszövetség kiküldöt­teivel. hogy megbeszéljék az augusz­tusi világgyűlés teológiai témáját és gyakorlati egyházi feladatait; * Amint már hírül adtuk, de a tel­jesség kedvéért itt is' megemlítjük, május 27—31-ig a dániai Li selund - ban az európai egyházak képviselői fognak tanácskozni az európai ke- resztyénség, főképp pedig az európai kisebbségi protestáns egyházak kér­déseiről. A konferencia egyik főté­mája az egymás iránti felelősség vállalásának 'kérdése lesz. * Az év legnagyobb evangélikus egyházi eseménye az augusztusi minneápolisi Evangélikus Világgyű­lés lesz. Témájáról lapunk olvasóit sorozatos cikkekben tájékoztatjuk. Egyházunk tudományos teológiai munkája most erre a témára irá­nyul: Krisztus megszabadít és egye­sít. A keresztyén ember szabadságá­gának és felelősségének nagy kér­dése ez. Hogy egyházunk minél tisz­tábban, minél biblikusabban és mi­nél hitvallásosabban szólhasson hoz­zá éhhez a kérdéshez, június 17— 20-ig országos teológiai konferenciát tartunk a fóti belmissziói otthonban, az Országos Lelkészi Munkaközösség rendezésében, Scholz László zuglói lelkész vezetésével. A világgyűlés majd summázni fogja az egyes evan­gélikus egyházak nézeteit, határoza­tai ' pedig bizonyára elősegítik majd a keresztyén szabadság és egység ügyét. * Nemrégiben utazott haza — közel egyhónapos magyarországi tartózko­dás után — Viljanen Paavo finn lelkész. Csepregi Béla lelkész kísé­retében sok magyar evangélikus gyü­lekezetét látogatott meg. Mikor meg­érkezett, ezt mondta: „Sok meleg üdvözletét hozok a hideg Északról. Mi finnek nagyon sokat gondolunk a magyar népre és nagyon sokat imádkozunk érte.“ Mikor elindult szép északi hazájába, bizonyára ma­gával vitte Ordass püspök szavait: „Mérlegeld mindazt, amit nálunk láttál a gyülekezetekben, beszélj ró­lunk Finnországban, s vidd el na­gyon szerető köszöntésünket a finn nép, s a finn egyház tagjai és mun­kásai számára.“ * Most érkezett' vissza kéthónapos Finnországi tanulmány út járói Koren Emil kőbányai lelkész, a pesti egy­házmegye esperese. Utjának többféle célja Is volt. Már hosszabb idő óta dolgozik Saarisalo professzor bibliai sízókönyvének fordításán. XvTost a szerzővel személyesen is megbeszélte a fordítás kérdéseit. Tanulmányozta a Sana nevű egyházi mozgalmat és annak lapját. A Kalajoki egyházme­gyében tíz napot töltött s ez idő alatt huszonnégyszer prédikált. Szolgála­tával 15.000 forintot gyűjtött a ma­gyarországi evangélikus szeretetintéz- ményeknek. * E hó folyamán készül Németor- szágba Groó Gyula, a Sajtóosztály lelkésze. A Gustav Adolf-Werk nevű, a szórványegyházakat támo­gató szerv meghívására néhány he­tes tanulmányutat tesz a Német De­mokratikus Köztársaság területén, tanulmányozza a G. A. munkáját és igeszolgálatot is végez. * Adja Isten, hogy mindezek az utak és találkozások megerősítsék Jézus egyházának közösségét és elősegítsék a népek és egyházak közötti meg­értést, megbékélést. Felelősség embertársainkért Vigyázzatok az emberiségre! A Brit Egyházak Tanácsa, mely­ben az anglikánok mellett a refor­mátusok és a szabadegyházak kép­viselői is részt vesznek, április ele­jén Londonban tartott közgyűlésén foglalkozott az atomrobbantási kísér­letek ügyével. A közgyűlés felhívta Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányait, hogy szün­tessék be ezeket a kísérleteket. Dr. Bell chichesteri püspök — aki Ma­gyarországon is járt az elmúlt nyá-J ron — kifejezésre juttatta, hogy az ( 1945-ben Japánban ledobott atom- ( bombák gyermekjátékok azokhoz? képest, amelyeket most gyártanak és robbantanak az említett nagy-\ hatalmak. „Nem csoda, hogy a japá-.) nők nyugtalanok” — mondotta a* püspök. Mindnyájan nyugtalanok lehetünk, á Az emberiség a technikai í el- ji készültség terén sokkal előbbre ha- * ladt, mint az erkölcsi felelősség út-<> ján. Az egyházak mindenütt a vilá-d gon kötelesek felemelni intő szavú­1* kát a politikusok és katonák felé:!* vigyázzatok az emberiségre! I1 Vigyázzatok ránk! (> Napilapjaink írják, hogy aggasz-]i tóan megnövekedett a közlekedésig balesetek száma. Ezzel a kérdéssel 0 a svájci egyházi lapok is foglalkoz-J nak. Svájcban a múlt év folyamán# 40 000 baleset történt, ezernél töb-£ ben vesztették életüket, 28 000 a se­besültek száma, az anyagi kár 300 millió svájci frank. A balesetek háromnegyed részét gondatlanság okozza. Az egyházak ezért hivatva érzik magúkat, hogy a járműveket vezető gyülekezeti tagokat felelős­ségre, szeretetre, vigyázásra intsék. Egy lelkész Ézsaiás 59,8-at idézte: ,.Nincsen jogosság kerékvágásukban és ösvényeiket elgörbítik.” Keresztyén Testvéreink! Akik vil­lamost vagy mozdonyt vezettek, akik volán mellett ültök, akikre né­hány percre vagy néhány órára rá­bízzuk az életünket: vigyázzatok ránk! Az acsédí példa Szerkesztőségünk levelet kapott az acsádi leánygyülekezet presbitériu­mától. Istent magasztalják ebben a levélben a lelkipásztorok tiszta ige­hirdetéséért, a megindult sajtószol­gálatért, az egyházi diakónia mun­kájáért. De valami -más is van ebben a levélben. Valami olyan, ami biz­tatás és példa minden gyülekezet számára. Acsád leánygyülekezet. Csak ün­nepnapon láthat lelkészt. Ámde a hitték hétköznap is igényelték a böjti időben a közösséget az Isten igéje körül. Elhatározták tehát, hogy szer­dánként összegyülekeznek Isten di­csőségére és lelkűk épülésére. Az énekvezetés, igehirdetés és imádko­zás szent szolgálatát Horváth György presbiter végezte, aki he­tenként elment a lelkipásztorhoz, hogy felikészíttesse magát erre a szolgálatra. Offertóriumot is tartot­tak. ezeken a alkalmakon, s ezeket összegyűjtötték és félretették az épí­tendő imaház költségeire. Míg ezt a levelet olvastam, eszem­be jutott a Deák téri gyülekezet múltjából P ongrácz Baltazár egyszerű kézműves neve. Mikor még Pesten nem volt evangélikus lelkész, a 18. század végén, ő tartotta össze a híveket, ő járt házról házra, ő imádkozott, vigasztalt és tett bizony­ságot. Pongrácz Baltazár neve mellé mosd feljegyzem emlékezetem lapjára K o- vács István gondnok, Gyurátz Elek, Horváth György és Ko­vács Róbert presbiterek nevét, akik így szolgálnak Acsádon, példát mu­tatva hazánk minden evangélikus gyülekezetének, dr. Kékén András A KEZEK TANÜSÁQA Öt és fél tonna volt a fecskeszárnyú gép, fémtestén csillagok ragyogó csókja égett, * suhant, géptüdeje rőt lángot lihegett: be kell rohannia az éjlepett vidéket, hogy védje a határt. S hirtelen mintha csak óriás ökle érte volna, hátára fordult s féktelen zuhanással a feketéllő földet célozta meg. A lég nyüszített, megcsikordult, s láncot tépő fiát zokogva fogta volna, de nem hajlott amaz, vakon vágott utat s mint szörnyű baHafej, az anyaföldbe dobbant. Reggel a kusza roncsnál csak két kezet találtak. Felnyúlt — így mondják — az utolsó pillanatban, hogy végső menedékét, az automata-kart két kézzel megragadja, s a finom selyememyő üldözött életét ringón a földre lopja. A kabint ekkor vágta a hajtómű a földbe s csuklótól elragadta a törzset és a kari. Soktonnás borzalom, csak két kezet kíméltél, hogy intsen, könyörögjön, sikoltson és üvölísön a néma csonk: Ne holnap! Ma nézz magadba, ma! Most állítsd meg a bűnt, ma ismerj emberséget! Másodpercek vagyunk — holnap már nem lehet. Jaj neked, ha késel! Széttép a Rettenet! 1956. IV. és XI. * R« Örvendezz Istennek, te egész fé Bodrog Miklós J (Zsolt 66, \)

Next

/
Thumbnails
Contents