Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-05 / 7. szám

NÖVEKEDÉS 1 Péter 2,1—5. Sokan talán nem is tudják, hogy milyen nagy dolog egy istentisztele­ten Isten elé állni. Sokan talán nem is tudják, hogy mi minden zajlik le ilyenkor az Isten szívében... Hadd mondjam el ma néked, hogy Istennek milyen sokat jelent egy-egy ilyen találkozás. Hogy várja ö a vasárnapot, amikor talál­kozhat veled. Amikor szólhat hoz­zád. Milyen izgalommal nézi a he­lyedet, hogy eljöttél-e? Hogy ke­resi a Szeretteidet, hogy ott van­nak-e? Vajon ott vagytok-e mind­nyájan, akiknek élete és otthona fö­lött az Ö jósága és kegyelme vigyá­zott. Mennyi szeretet aggódásával nézi az arcodat, a szívedet, az éle­tedet, hogy vajon az elmúlt hét alatt tisztább lett-e, jobb lett-e?! Vajon az elmúlt hét alatt krisztu- siibb lett-e az arcod és krisztusibb lett-e az életed?! Vagy talán nem is nőttél, nem is közeledtél Feléje. Talán messze mentél Tőle, talán rosszabb, gonoszabb lettél. Talán megint torzult rajtad az Isten-arc és most nem is ismerni Reád. Öh. hogy néz Ö téged, vajon az igehir­detés alatt a szava megérinti és megrázza-e a szívedet7 Hogy néz utánad, amikor onnan továbbmégy, mennyi izgalommal, hogy vajon az Ö Fiával, az élő Krisztussal mégy-e tovább, vagy pedig továbbra is megmaradsz botorkáló, magányos vándornak. Hadd mondjam el testvér, hogy Isten minden ilyen templomi talál­kozásról három dolgot kérdez meg tőled. Először is azt kérdezi tőled: NŐTTÉL-E BŰNEID ELHAGYÁSÁBAN? Mi, emberek, úgy szeretjük a má­sok életét figyelni, a mások hibáit, gyarlóságait bűnné felnagyítani. Is­ten most ezen az Igén keresztül csendesen magunk felé fordít min­ket és azt mondja: nézz magadba és lásd meg, hogy teveled mi van. A te bűneiddel, a te vétkeiddel. És mutasd meg, hogy Istennel való éle­ted óta mit hagytál el ezekből? A konfirmációdtól fogva a legutolsó úrvacsorádig milyen sokat jártál Is­ten közelében. Esztendőkön át mi­lyen sok , igehirdetést hallgattál. Krisztussal' hányszor találkoztál... Mondd, mindez mit változtatott az életeden?! — Úh, milyen könnyen tudsz te a templomiba elsétálni és milyen könnyén tudsz te a temp­lomból továbbmenni. -.. Milyen könnyen tudsz te a templomból el­maradni és milyen könnyen tudod elfelejteni Isten mondanivalóit..; Járhatsz a templomba félszázadon át, ha nem történik valami az éle­tedben, akkor hiába jártál ott, nincs semmi közöd az Isten gyerme­keihez. Látod, a magad bűnei közül kell néked felemelkedned és Isten felé nőni!... Isten második kérdése ma így hangzik feléd: NŐTTÉL-E AZ Ö IGÉJÉBEN?! így is mondhatnám, vajon Isten Igéjében él-e a te életed?! Isten Igéje a mindennapi kenyered, ami nélkül nem tudnál élni. az erőd, a tanácsadód, az örömöd és a re­ménységed? Figyeld csak meg, hogy Jézusnak az Ószövetség volt a Bib­liája, de ö ezt a Bibliát kívülről tudta és idézte. Az Ige volt az ereje a kísértés pusztájában és a halál he­gyén. Vajon néked is ilyen drága Is­tennek a beszéde? Reá tudnád bízni magadat?! Ha most megsüketülnél és megvakulnál, ha soha többé nem tudnád hallani és olvasni Isten be­szédét, meg tudnál maradni Isten­nél azzal az Igével, ami most reá van írva a szívedre?! És mennyit- nőttél, mennyit kö­zeledtél a testté lett Ige, a Krisztus felé? Benne keresed és Tőle várod az életed örömét és üdvösséged bol­dogságát? Olyan közel vagy Hozzá, hogy semmi sem tudna elszakítani Tőle?! Ki merné azt mondani, hogy Is­tennek minden szavát örökké a szí­vén hordja és örökké hallja. Ki merné azt mondani, hogy Krisztus­hoz olyan közel van, hogy már job­ban nem lehet. Íme, nőni kell Isten Igéjében, mert milyen keveset tudunk belőle és örökké járnunk kell Krisztus felé, mert olyan messze vagyunk még Tőle. Mégis, milyen közel, hiszen Krisztus mindig megáll, mindig ott áll az Öt kereső előtt..: Isten harmadik kérdése ez: NÖTTÉL-E A PAPSÁGBAN? Nem tévedés! Isten téged is pap­nak szánt és teremtett... Akinek bűneit megbocsátja, akit. az Igében megszólít, akit a Krisztus kezére bíz, azt Ö papjává avatja... Isten nem azt akarja, hogy prédikálj, ha­nem azt akarja, hogy a példája, a mintaképe légy. Ügy élj az embe­rek között, hogy mások megkíván­ják ezt az életet, hogy emberek meginduljanak, megszeressék és megtalálják Krisztust: az útat, ahol a legszebb járni életben és halál­ban. Nem hivalkodva, és nem fölé­jük emelkedve, hanem velük való közösségben és szolgálatban. A nyá­ron sokat jártam az erdőkben. Egy­szer eltévedtem. Hosszú bolyongás után az egyik fa oldalán jelzést ta­láltam. Ez a fákra festett jel veze­tett hazafelé ... Akkor jutott az eszembe, milyen érdekes: éppen olyan fa, mint a másik, csak éppen egy jel van rajta, amelyik mutatja az útat... Ez a mi életünk és ez a mi szolgálatunk. Éppen olyanok va­gyunk, mint mások. Egyformán dol­gozunk, egyformán élünk, csak mégis van rajtunk valami jel, a Krisztus megváltó vére, amelyik mutatja nekünk és másoknak az útat Isten országa, a mi örök és bol­dog otthonunk felé . .. Vajon nőt­tél-e ebben a szolgálatban?! A te életed kinek mutatta az útat haza­felé? ... Milyen sok kérdés, amire mind­nyájunknak felelni kell ezen a föl­dön és egyszer az élő Isten előtt. Milyen sok, nehéz kérdés, amire so­hasem tudnánk magunktól felelni. De látod. Krisztus ma azért hív Ma­gához, Igéjéhez és hajlékához, a Vele való megújult élet útjára, hogy övele minden kérdésre Isten és em­berek előtt meg tudjál felelni. Friedrich Lajos Gyülekezeti hírek — A budavári gyülekezetben má­jus 5—11-ig este V27 órai kezdettel igehirdetés-sorozatot tart a gyüleke­zet lelkésze, Túróczy Zoltán püspök. —• A marcalgergelyi gyülekezet vegyeskara nagypénteken este a Márk passió előadásával szolgált az anyagyülekezet templomában. — A gyülekézet szergényi libájában Mol­nár Antal harangozó most töltötte be szolgálatának 30. évét. A gyüle­kezet meleg szeretettel köszöntötte a hűséges munkást. — A Kotimaa című finn egyházi lap megemlékezik Kapi Béla nyug­díjas püspök haláláról, valamint cik­ket közöl Koren Emil budapesti es­peres finnországi látogatásiról. — A Tolna-Baranyai egyházmegye április 24-én tartotta közgyűlését Szekszárdon, melyen D. Ordass Lajos püspök is részt vett. A közgyűlés be­iktatta hivátaléba dr. Bruháts János egyhangúlag megválasztott egyház- megyei felügyelőt. Káldy Zoltánt, az újból megválasztott esperest megerő­sítette hivatalában. — CSALÁDI HlREK: Laborczy Zoltán és feleségének Prőhle Mar­gitnak Géza nevű ötödik gyerme­kük született. — Szabó János és fe­lesége, Kozma Eszter április 14-én ünnepelték házasságuk 50. évfordu­lóját a kispesti templomban. — Keresek megvételre egy jókarban levő, jó hangú. 2—3 sípsoros harmóniu- mot házi használatra, ármegjelöléssel. Cím: Evang. Papnék Otthona. Kistarcsa. Szt. László u. 1. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXMCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC«XX A Koinonia farmon kitartanak Georgia álamban (USA) „Koino­nia“ (Közösség) néven farmot lé­tesítettek, ahol fehér és fekete em­berek dolgoznak együtt békés egyet­értésiben. Éppen ez hívta ki azon­ban a faji gyűlölködéstől megfertő­zött környező lakosság indulatát. Ez év január 14-én felrobbantották a farm utcai elárusító helyét. Em­beréletben nem esett kár, de az anyagi pusztulás nagy. A keletke­zett tüzet senki sem oltotta, jóllehet rendőrök is voltak a tömegben. Ja­nuár 17-én, éjszaka szintén több kísérletet tettek a farm épületeinek felgyújtásóra, örvendetes, hogy a környékbeli lelkészegyesület sajtónyilatkozatban elítélte a történteket. „E nehéz időkben, amikor sók nemzet erkölcsi és politikai vezetőjének látta az Egyesült Államokat, mind­nyájunknak, de kiváltképpen a ke­resztyéneknek kötelességünk, hogy ilyen atrocitások ellen tiltakozzunk.“ A lelkészek hasonló értelmű felhívást intéztek Georgia állam, kormányzó­jához is. Koinonia farm lakói körlevelet in­téztek barátaikhoz, amelyben töb­bek között ezt olvassuk: „Egyálta­lán nem vagyunk megijedve, vagy lesújtva. Kitűzött célunktól el nem állunk. Tudjuk, hogy amire vállal­koztunk s amit Isten parancsa sze­rint el kell végeznünk, örökkévaló. Szüntelen könyörgünk ellensé­geinkért, hogy Isten szabadítsa meg őket a gyűlölködés szellemétől.1* „ÍRD FEL..." Jerikó közelében a világ legrégibb városának romjait tárták fel a régé­szek, — így olvastam egy újságban a minap. 8000 esztendővel ezelőtt épült s éli e város. írott emlék nem maradt róla, mégis a napvilágra ke­rült cserepekből, kövekből mint nyi­tott könyvből olvasnak a tudósok. Nem is maradhatott írásos emléke, hiszen az írásművészetet cselk vagy 3000 esztendővel később fedezték fel onnét nem is túl messze, a Tigris folyó völgyében élő Sumérok. S ak­kortól — így olvasom e tudósításban s— az emberiség már maga ad hírt magáról későbbi koroknak az írott betű útján. Csodálatos valami az írás. Szavak elrepülnek, az írás megmarad, taní­tották már a rómaiak 2000 évvel ez­előtt. Az önmagára eszméld emberi­ségnek talán egyik leghatalmasabb felfedezése: érthető s megmaradó módon jelekkel megrögzíti, kőbe, agyagtáblába vési, bőrre, papírra jegyzi a szárnyaló emberi gondolatot. S ha kialszik az élet mécsvilága, el­némul a nyelv, mely egy nagy szel­lem ragyogását a szó hatalmával árasztotta szerteszét — nem hull fe­ledés homályába a kimondott szó, a mondatokba formált gondolat. Meg­marad az írás barázdáiban, mint el­hintett mag s évezredeken át mindig új gyümölcsöt terem: az emberi mi-, velődés, a szép, jó s igaz múlhatat­lan értékeinek gyümölcseit. Amikor Isten szólott az emberhez s megajándékozta igéjével, felhasz­nálta az írás tudományát is. Mózes­sel nemcsak hirdetteti a tízparancso­latot, de fel is íratja két kőtáblára, hogy eitörölhetetlenül nyoma marad­jon. Nem bízza az emberi emlékezet futóhomokjára üzenetét, hanem be­tűkbe rögzíti. Üjra meg újra meg­parancsolja szolgáinak, a próféták­nak, alkik beszédét hirdetik: „írd fel.i.“ Írd fel, hogy nyoma maradjon, ogy gyönge emberi emlékezet he­lyett írott betű hirdesse Isten hatal­mas cselekedeteit és irgalmas ígére­tét. S amikor Jojákim, Júda királya megégeti Jeremiás próféta könyvét (Jer. 36. rész), akkor Isten újra le­íratja azt a prófétával. Nem engedi, hogy igéjéből csak egy betű is el­vesszen. S a Szentírás utolsó köny­ve is e sürgető felhívással zárul: „Írd meg, mert e beszédek hívék és igazak!“ (Jel. 21. rész.) Egyházi sajtó vasárnapján hála­adással emlékezünk meg arról, hogy Isten az emberi szellem egyik leg­csodálatosabb vívmányát, az írás tu­dományát is felhasználta és beállí­totta embermentő szeretetének szol­gálatába. A Biblia nemcsak az em­beri művelődés egyik legrégibb és legbecsesebb emléke — mert az is —, hanem Isten kinyilatkoztatásának drága edénye. Szinte kézzelfogható bizonysága annak, hogy Isten hűsé­ge nemzedékről nemzedékre hordoz­za az embert. S az ige hirdetésének is minden időkben hatalmas és nél­külözhetetlen szerszáma volt az írás, az írott, később a nyomtatott betű. Gondoljunk csak arra, hogy a refor- | máció diadalmas terjedése szinte el- gondolhatatlan lenne a néhány év- I tizeddel Luther fellépése előtt, felta­lált könyvnyomtatás nélkül. Az egyház szolgálatának mindig jó e sziköze volt a sajtó. Ezzel kap­csolatban azonban két dologról nem szabad megfeledkeznünk, Az egyházi sajtó, egyházi lapok, könyvek betűje mindig valamiképpen az igehirdetés­ből táplálkozik. Istennek élő igéjé­ből, amely hangzott egykor, évezre­dekkel előtte prófétáik és apostolok ajkán s csak azután került a Szentírás lapjaira. Vagy abból az ige­hirdetésből táplálkozik, amely most hangzik az egyház prédikációjában. Ez az egyik tehát amiről nem szabad megfeledkeznünk: hogy az egyházi sajtó csalk akkor igazán az egyház szolgálata, ha Isten igéjéből, ebből a kiapadhatatlanul buzgó forrásból merít, tiszta, élő vizet. S a másik: hogy az egyházi sajtó, az újság, a könyv valamiképpen mindig Isten­nek élő igéjére utal és mutat. A most hangzó prédikáció meghallga­tására hívogat, az Isten házába, a gyülekezet közösségébe szeretne be­gyűjteni. Áldott s szinte nélkülözhe­tetlen szolgálata lehet ugyan éppen azök között, akik a prédikációt s az istentiszteleti közösséget nélkülözni kénytelenek, betegek, elesett öregek, templomtól távol élő szórványhívek között. Mégis az a fő célja, hogy az evangélium élő szava, a templomi gyülekezet közössége utáni szomjú­ságot keltse fel szíveinkben. E'obey van igazi szolgálata ás feladata. Isten kegyelme, ka Ö maga adja ma is gyarló szolgáinak kezébe a tollat és ad nekik parancsot: „Írd fel...“ És Isten kegyelme, ha ez az írás elvégezheti gyülekezetépítő szol­gálatát az emberek között, ha be­tűin, lapjain keresztül Isten hívoga­tó szeretetének keze érintheti meg szíveinket: Jöjjetek énhozzám mind­nyájan .., Groó Gyula SZÖRVÁNYHÍVŐKNEK — BETEGEKNEK Húsvét után 3. vasárnap. — Misericordias Domini. A Pásztor hangja Jn 14,1—6 S okszor testünkben szanaszét jelentkező fájdalmak egy csapásra meg­szűnnek, ha sikerül rátapintani arra a gócra, amely kisugárzó fáj­dalmakkal lepi el testünket. Emberi életünk sok-sok nyugtalanságot okozó apró-cseprő, vagy éppen nagynak látszó bajainak is van egy közös góca. Ó, de jó volna erre a gócra rátapintani! De jó volna életünk sok-sok nyugtalanságát egy mozdulattal megszüntetni! A mai ember különösen is nyugtalan, ideges ember. Sokszor jelen« téktelen dolgok idegeire mennek. Máskor nagy kérdések őrlik fel. Valaki korunkat úgy jellemezte, hogy az a gyógyszeres pilulák kora. Éjjeli- szekrényen, mellényzsebben ott van az idegcsillapító, vagy az altató. Egyszer kimerültségtől nem tudunk ébren maradni, máskor túlfűtött idegeink miatt nem tudunk elaludni. Van-e erre a nagy nyugtalanságra egy olyan megoldás, amivel egy csapásra minden megoldódnék? J ó Pásztor vasárnapja van. Megszólal az emberért életét adó Pásztó» valami csodálatos szeretettel és azt mondja: Én vagyok. Hangjában meglep, hogy nem apró kérdéseinkre ad megnyugtató feleletet. Két nagy kérdésre válaszol: M i célja van életednek? Felelete: helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Tényleg ez a legnagyobb kérdésünk? Keserű óráinkban ki-kitör belő­lünk. miért is élünk. Élete alkonyán az ember nyugtalanul száll vissza a múltba és kutat emlékei között: miért is éltem? Kínzó kérdésként fel­feltör az élet mélységeit kutató lélekben. A szürke hétköznapok embere beleveszve e percekbe, elfeledkezik róla. Mindegy. A kellemetlen góc megvan és a nyugtalan élet áldozata tehetetlenül vergődik. Dehát tényleg Jézus adja meg az igazi feleletet? Előlegezett bizal­munkat kéri: higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! Ezt a kérdést racionálisan el nem dönthetem. A hit hozza a bizonyítókot. Egyetlen bizonyíték a hívő szív megnyugvása. Tudja, miért él és hová torkolói élete. Nem a sötét sírba, hanem az Élet Ura drága karjaiba, az elkészített helyre. A másik kérdés: Hogyan állsz Istennel? Felelete: Senki sem mehet ' * az Atyához, csak én általam. Legtöbbünk ennek a kérdésnek sem tulajdonít olyan nagy jelentőséget, hogy életünk ezernyi apró kérdése ebben az egy kérdésben oldódhatik meg. Sőt, nagyon is útszélre vetett kérdés, mellyel foglalkozni, bizony milliók és milliók korszerűtlen dologi­nak tartják. Ne vitatkozzunk. Erre is áll, amit az első kérdésre mondot­tunk. Jézus előlegezett bizalmunkat kéri; higgyetek Istenben, higgyetek énbennem, * C n vagyok — szól nagy szeretettel. — Bennem megoldódik az űt *- kérdése az örökkévalóságba, az Atyához, -de megoldódik egyszerű hétköznapi életem hogyan, mit, merre vagy meddig kérdése is. Bennem megoldódik az igazság kérdése, a lelkiismeret súlyos kérdése, hiszen kiomló vérem beéri az egész világ bűnét és a bűnbocsánatot nyert tisztán állhat önmaga, az emberek, de még az ítélő Bíró előtt is. Bennem meg­oldódik az élet kérdése. Többé nem lesz teher, sem céltalan, mert öröm ragyogja be és szolgáló szeretet tölti ki. Érdemes élni.“ Ó, bár hallanánk meg a Pásztor szelíd hangját és követnénk enge« de limesen. IMÁDSÁG: Uram, hajszolt, nyugtalan életem én is kezedbe teszem le. Tudódj nem rajtam múlik, hogy higgyek Benned és hitem nyomán megnyugvás szállja meg szívemet. Add meg nékem szereteted drága ajándékaképpen. Ne csak nekem, enyéimnek is és ennek a teremtett világnak. Ámen. Kovács Géza BŰNÖSÖK ÉNEKE Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh A bűnösök útjára; 6, segíts, Jézusom, őriző pásztorom. Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből. Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe. (Régi magyar ének az ó-graduálbófcj A LELKIPÁSZTOR SZÓL TESTVÉREM! Nehéz betegséggel látogatott meg az Isten. Forró lázban, kínok között vergődsz betegágyadon. Már-már a halál is felrémlik előtted és te riadt szemekkel meredsz csontarcába. Az orvos a maga eszközeivel és módján mindent megtesz gyógyulásodért, de lelki egyensúlyodat megőrizni nem tudja. Rádöbbentél arra, hogy. van­nak az emberi életnek olyan körül­ményei, melyekben a tudomány vég­kép felmondja a szolgálatot és nem marad számunkra emberi segítség, de még emberi vigasztalás sem. Fáj­dalmasan tapasztalod, hogy barátaid, ismerőseid egyre inkább elmaradoz­nak mellőled, látogatóid száma gyé­rül s az a két-három rokon is, aki fel-keres kórházadban, szánalmasan erőtelen vigasztalással hajol ágyad fölé. Ügy érzed — mondod —, hogy a szenvedésben nagyon elhagyatottá válik az ember, s hogy életednek ezen a döntő pontján te is egészen egyedül maradtál Isteneddel. Most magadhoz hivattál engem, lelkipásztorodat s ezt mondod: „Nem tudok imádkozni, mert na­gyon szégyenlem magam Krisztus előtt.” Szégyenled magad öelőtte, hogy addig, amíg az élet napos olda­lán jártál, sohasem tértél be Isten házába igét hallgatni, imádkozni r otthon sem jutott eszedbe felnyitni a Bibliát vagy imára kulcsolni kezed. Számodra minden egyéb sürgősebb és érdekesebb volt ennél. Szégyen* led magad, hogy Krisztus csak most jut eszedbe, amikor nagy szenvedés szakadt életedre. Most kitárult lélek* kel hallgatnád az Ö vigasztalásának igéit, az „örök élet beszédét” s imád* kozni is búzgó szívvel tudnál, de mostmár semmiképpen sem érzed ma­gad méltónak arra, hogy meghallgas­son Téged. Én pedig azt válaszolom néked, hogy most vagy a legjobb úton Krisztus felé. Sőt azt mondom né* ked, hogy Krisztus éppen az olyano* kát keresi, mint amilyen most te vagy: az önmaguk miatt szégyenke* zöket, az elhibázott életükön keser* gőket, a bűneik miatt szomorkodó* kát. Azokat, akik egészen méltatta* noknak érzik magukat az Ö kegyel* mére. Mit sem tud kezdeni az ön* elégült, magabízó farizeusokkal, sőt éppen e tulajdonságuk miatt dór* gálja őket a legszigorúbb szavakkal, Viszont betér az életújulásra vágyó uzsorás Zákeushcz és jókedvű ada* kozóvá teszi, lehajol az utca bűnbá* nó leányához, hogy felemelje és megtisztítsa és még a Golgota hal* mán is talál vigasztaló szavakat a magábaszálló lator számára. Testvérem! Éppen ebben a szé* gyenkező lelkiállapotban lehet iga* zán találkozásod a nagy Orvossal, Éppen méltatlanságod tudata tesz al* kalmassá arra, hogy lehajoljon hoz* zád, meggyógyítson s betöltse szíve* det az Ö minden értelmet mégha* ladó békességének a vigasztalásaival. Un Szilady Jenő,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents